A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=320410#post320410][b]Kolf Krisztián - 2014.06.23. 16:00[/b][/url]

Az Aniellával való múltkori találkozásom után eldöntöttem, hogy amint lesz rá lehetőségem, veszek neki egy axolotlot, elvégre mi lenne testhezállóbb a lánynak egy vízi kutyánál. Egyébként ez a furcsa nevű lény valamiféle gőte, legalábbis ezt sikerült kihámoznom abból a könyvből, amit a könyvtárban vágott hozzám egy levitás lány, miután már ötödszörre kérdeztem meg tőle, hogy mi az az axolotl. Először talán még azt hitte, viccelek, de aztán rájött, hogy komolyan érdekel a dolog, de annyira mégsem, hogy magam keressem ki a több ezer kötet közül azt, amiben fellelhetem az információt. Mivel nem hagytam tanulni, ezért kényszerítve érezte magát arra, hogy előkeresse nekem a axolotlokról szóló könyvet. Az, hogy aztán hozzám vágta, mutatja, hogy a levitások mégsem szeretik annyira a könyveket, mint állítják.
Na, de a lényeg, hogy valami azték halálistenről lettek elnevezve, és az axolotl egészen pontosan azt jelenti, hogy vízi kutya. De ami igazán menővé teszi az a regenerációs képessége. Nem viccelek, nemcsak, hogy a végtagjaikat képesek visszanöveszteni, mint mondjuk, a gyíkok a farkukat, de több belső szervüket is, sőt szívük és agyuk egy részét is! Emellett, ha kiszárad a tó, ahol élnek, egyszerűen áttérnek a tüdős életmódra. Szóval eléggé érdekes állatok, nem mellesleg pedig még aranyosak is. Vagyis pont megfelelő ajándék lehet egy lány számára, legalábbis szerintem.
Az egyetlen probléma, hogy fogalmam sincs, hogyan lehet szert tenni egy axolotlra, mert gondolom egy ilyen lényt csak nem árulnak minden sarki boltban. A pénz számomra nem akadály, mert bár szüleim hallani sem akarnak rólam, nem akarják, hogy a sajtó olyasmiket írjon róluk, hogy hagyták éhen veszni legfiatalabb gyermeküket. Igazából nem hiszem, hogy ilyesmi valaha megjelenne az őseimről, de elég, ha ők ezt hiszik, én pedig eléggé kitettem magamért, hogy elhitessem velük, nem lenne jó ötlet teljesen kitagadni engem. Így aztán nyitottak nekem egy külön széfet, ahova havonta küldenek egy bizonyos összeget letudva ezzel a gyereknevelés összes terhét, és továbbra is mereven elzárkóznak a kapcsolatfelvétel összes módjától. Nem mintha nekem hiányoznának.
Szóval pénznek nem vagyok híján, már csak a megfelelő boltot kell megtalálnom. Szerencsémre a faluban is található egy kisállat kereskedés, és bár nem bízom benne, hogy ott azonnal rálelek egy vízi kutyára, de talán tudnak nekem rendelni. Ezért is állok most eme boltot rejtő épület előtt, és lesek be a kirakaton át. Egyelőre nem túl biztató, amit látok, de hát próba cseresznye, ahogy mondani szokás.
Belépve az ajtón hangosan köszönök, bár egyelőre az eladót sehol sem látom, de nem baj, addig is van időm körülnézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=321419#post321419][b]Kolf Krisztián - 2014.06.24. 13:08[/b][/url]

Macska, bagoly, kneazle... Na, de hol tartják az axolotlokat? Nem kell sokáig nézelődnöm, hogy rájöjjek, ilyen lénnyel itt nem fogok találkozni. Fordulnék az eladóhoz, de időközben valaki más is igényt tart az öreg figyelmére, így hát folytatom a bámulászást ameddig az ismeretlen srác ki nem elégíti a kíváncsiságát, fél füllel azonban a beszélgetést is nyomon követem. Emiatt lehet, hogy felfigyelek szavaira, ami éppenséggel szólhatna az eladónak is, de valahogy érzem, hogy valójában nekem címezték őket. Persze foghatjuk üldözési mániára is, de én ezt inkább ösztönnek hívom.
Mivel a javítóban viszonylag kevés emberrel akadtam össze és ők se gyakran hozták szóba a nyavalyám, elég ritkán szembesültem olyan helyzettel, amikor farkasokra utaltak a közelemben. Ezért lehet, hogy a srác mondatát nemcsak, hogy magamra veszem, de olyan hirtelen fordulok felé, mintha megcsípett volna. Szemöldököm feljebb vándorol és egy hosszú percig csak figyelem őt kérdőn, majd inkább elfordulok. Szégyellem magam, amiért ilyen hevesen reagáltam a helyzetre, hiszen amennyire én tudom, senki nem ismerheti múltam ilyen részleteit, legalábbis a tanári karon kívül. Őket meg titoktartás kötelezi, és mivel reggel a szobatársaim nem úgy néztek rám, mintha valamilyen különösen fertőző betegségben szenvednék, és kerülni sem próbáltak, úgy gondoltam, hogy a titkom, titok maradt.
Most azonban valami félelemszerű érzés kúszik végig a gerincem mentén, és érzem, hogy farkasénem veszélyt szimatol. Messze még a telihold, jelenleg teljesen ártalmatlan vagyok, de az ösztönök szintjén mindig az állat irányít. Fogalmam sincs, mit tennék, ha valaki sarokba szorítana. Persze jelenleg nem a fizikai valómat kell féltenem, sokkal inkább a társadalmi helyzetemet, na, nem a szüleim szintjén, de azért az iskolában is megvan a hierarchia, aminek bizonyára nem kellemes az alján csücsülni. Márpedig egy vérfarkas, aki mellesleg bűnöző is nem sok jóra számíthat, még úgy sem, hogy mellesleg aranyvérű és híres felmenőkkel rendelkezik. Ma már a származás nem jelent semmit, vagy legalábbis nem sokat, hiszen egyre több a félvér és a mugliszármazású varázsló, előtérben pedig a képességek és nem az ősök állnak. Ami persze tökre jó, de így én egyre nagyobb hátrányba kerülök, főleg, ha kiderül a titkom.
Bármennyire is szeretnék, nem tudok nyugton maradni, rá akarok kérdezni egyenesen a srácnál, hogyan is értette, amit mondott, de, ha netán tévedek, és valóban a paranoiám a ludas, akkor én magam buktatom le saját magamat. Itt pedig azért talán még nem tartok. Próbálok inkább nyugalmat erőltetni magamra, és kivárásra játszok. Ha valamit akar tőlem, az előbb vagy utóbb úgyis ki fog derülni.