37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. február 11. 16:05 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


Olyan gyorsan telik az idő. Szinte egésznap a hálókörletben vagyok és tanulok, illetve próbálom legyőzni a szokásos téli depressziót, ami ilyenkor rám tör.
Pontosabban csak mostanában, úgy látszik engem is utolért a kamaszkor és hirtelen elkezdtem foglalkozni az élet nagy kérdéseivel. Talán segít a kis kiruccanás, amit már elterveztem korábban, meglátogatom Wout-ot az üzletükben.
Természetesen nem váratlanul megyek, hisz a legelső találkozásunkkor is felajánlotta ezt a lehetőséget, illetve én is jeleztem neki nem rég, hogy majd benézek hozzá, amikor dolgozik. Ez a nap lett a látogatásra kijelölt dátum, ezért most egy kicsit félreteszem a tanulást és megindulok a falu irányába. Természetesen útitársam Ybl, nem maradhatott a szobában. Wout és kiskedvencem elég gyorsan megkedvelték egymást, ezért is jött az ötlet, hogy magammal hozom.
Amíg a kastélyból az üzletig vezető úton végig mentem rengeteg gondolat jutott eszembe, de mind egy témakörre irányult, a közelgő vizsgákra. Nem, nem félek, de azért kicsit izgulok, hogy minden jól sikerüljön. Ebben az évben szinte csak tanultam és nem igazán ápoltam szociális kapcsolatokat senkivel, de a legdurvább az, hogy nem lettek új barátaim, nem ismertem meg elsős diákokat és az igazat bevallva prefektusként se voltam túl aktív a tanévben.
Az üzletet már messziről könnyű felismerni, szerencsére frekventált részen helyezkedik el és sokat segítenek az előtte lévő ketrecek, amiket természetesen jómagam is átnézek. Nem mintha tervben lenne a vásárlás, de azért akadnak itt elég érdekes kinézetűek is. Majd ezután óvatosan belépek a helyiségbe. Talán csak ennek köszönhetem azt, hogy nem fejelem le a tündérmanók lakhelyéül szolgáló kalitkát.  
-Hahó, van itt valaki? -a választ meg se várva a hordókhoz sétálok, ami a fal mentén van, hogy jobban szemügyre vehessem tartalmukat. Addig Ybl a denevéreket és a plafonról lelógó ketrecekbe zárt más madárféle lényeket nézegeti.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. február 11. 20:45 | Link
Somlay Kornél

Wout nem sok vizet zavart. Ahogy eddig sem. A szürke hétköznapok majdhogynem ugyanúgy teltek, mint mindig. A tanév elején még úgy tűnt, hogy a régi-új arcok közül lesz, akikkel új barátságok szövődnek, de ez a próbálkozás inkább alapult a másik fél feltételezésein. Pedig olykor tényleg kezdte magát magányosnak érezni, attól függetlenül, hogy elfogadta, neki nem lesznek a szó klasszikus értelmében vett barátai. Hamar rájöttek az emberek ugyanis, hogy Wout nem igazán társasági lény. Nem igényli olyan mértékben, ahogy mások, és így nem kellett sok idő ahhoz, hogy szépen-lassan elkopjanak mellőle az érdeklődők. Azért egészen jól megúszta anélkül, hogy tréfák és csínyek áldozata legyen. Talán azért, mert még a bajkeverők se vették őt észre céltáblának. Lelkesen olvasgatott arról, ami őt érdekelte, vagy a varázslényeivel foglalkozott. Teljesen azért nem maradt szótlan. A hátsó sorokból kíváncsian fürkészte az eseményeket, legalábbis az első órákat, majd csalódottan távozott a bálról, a vásárból, a korcsolyapályáról. Javarészt a tömeg és a zaj miatt. De élvezte. Meg persze azért akadtak háztársai, akikkel csevegett valamennyit. Voltak napok, amikor úgy ébredt, hogy ő is odaült a többiekhez reggelizni, ebédelni, és másokat is meglepő módon hozzászólt a beszélgetésekhez, de aztán ismét néma hallgatóság volt, még ha oda is csapódott a társasághoz. Fülelt, figyelt, és képben volt szinte mindennel. Még ha nem is tudták. Aztán voltak még pozitív példák, úgy mint Kornél, hogy nem teljesen szakadt meg a kapcsolat, és meg is beszélték, hogy meglátogatja őt az üzletükben. Tartotta a szavát, úgy tűnt.
Éppen a raktárból cibált ki egy zsákot, mert lusta volt pálcát használni, amikor felrikoltottak a tündérmanók, jelezvén a vásárló érkezését. Wout felháborodott arccal, csípőre tett kézzel gondolkodott a válaszon. Még hogy van-e itt valaki. Hát nézzen körül, megannyi lény néz vissza rá, és nem lettek volna nyitva, ha nincs.
- Szia Kornél! Hát persze. Nem láttad a táblát, hogy nyitva vagyunk? - takarta el a száját a nevetéstől. Egy kicsit udvariatlannak tűnt, de esze ágában sem volt annak lenni, csupán nem gondolta végig, hogy mit mondott. - Szia Ybl, téged is jó látni! Ne félj, nem hagyom, hogy megegyenek a többiek - utalt a többi varázslényre. Szerencsére etetés után voltak. Odament Kornélhoz, és egy nagy integetéssel üdvözölte.
- Most először vagy itt, igaz? - kérdezte bizonytalanul mindenekelőtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. február 12. 13:26 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


Beköszönésemre válasz is érkezik az üzlet végéből egy ismerős hangtól, de mivel először járok itt, ezért talán elnézhető, hogy rögtön elkezdek nézelődni. Már maga a hordók látványa is lenyűgöz, de tartalmuk még inkább. Futóférgekkel csak a könyvekben és egy-két órán találkoztam, ezért remélhetőleg nem zavarja őket, hogy hosszasan elidőzöm felettük és csodálom ezen apró élőlényeket. Bámészkodásomat Wout kérdései zavarják meg, de ezt egyáltalán nem bánom. Örülök, hogy újra láthatom a srácot.
-Hogy őszinte legyek a táblát valóban nem láttam, figyelmemet elterelték az üzlet előtt sorakozó ketrecek látványa -mutatok a bejárat irányába. -De általában mindig így köszönök, ha belépek egy üzletbe -volt egy eset, amikor csak besétáltam egy boltba, az eladó pedig éppen mással foglalkozott, ezért amikor észrevett megijedt szegényke, azóta mindig hangosan köszönök, amikor betérek valahová.
Ybl ahogy észreveszi Wout-ot meg is indul irányába, a jelek szerint neki jobban hiányzott a fiú.
-Úgy látszik útitársam most másik búvóhelyet keres -kezembe veszem állatkámat és a fiú felé nyújtom. Ybl már nagyon szeretne Wout vállán pihenni.
-Igen, most először járok itt, úgyhogy kérlek, mutass meg nekünk mindent -Ybl miatt használok többes számot, hiszen őt is lenyűgözik a ritka lények látványa. -Közben mesélj, hogyan telik itt egy napod, mert persze ez is érdekel -mosolygok. Valóban érdekel, hogy milyen lehet itt dolgozni.
-Wout te nőttél vagy én lettem alacsonyabb? -az is lehet, hogy már rég találkoztam vele és hirtelen magasabbnak tűnik nekem. -Mint Dávid és Góliát -mosolygok a fiúra.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. február 14. 20:26 | Link
Somlay Kornél

Közelebb sétált Kornélhoz. Arca kisimult, szemei pedig halványan felcsillantak a viszontlátás örömétől, de csak egy kicsit mosolyodott el, és azt is leginkább a kaméleon jelenléte okozta. Furcsának találta, amit a fiú mesélt neki, de azon persze nem lepődött meg, hogy a kiskereskedésben elterelődött a figyelme. Itt tényleg nehéz sokáig egy dologra koncentrálni, főleg annak, akit érdekelnek a varázslények. Nos, ez a köszönésfajta valami magyar sajátosság lehet. Van itt valaki? Megvakargatta az állát, miközben ízlelgette ezt a fordulatot. Lehet, hogy alkalmazni fogja valahol legközelebb, mert végül is logikus kérdés.
- Értem - nyugtázza, majd összekulcsolja kezeit maga előtt. - Gyere - mosolyodott el Ybl-től, amint Kornél felé nyújtotta őt. Habozás nélkül átvette tőle, és elhelyezte kis barátját a vállán, ahogyan a megismerkedésükkor is történt. Tudta, hogy ott biztonságban lesz. Wout vigyáz rá, hiszen tudja, hogy a másiknak is fontos a kiskedvenc.
- Rendben, a pultnál kezdjünk - jelentette ki határozottan, kissé talán tudálékos hangon. Intett a kezével, hogy kövesse őt a srác, és elvezette a bolt végében található pontra, nem messze onnan, ahonnan a táppal teli zsákcipelést végrehajtotta. - Boltunk büszkesége, egy múltszázad eleji pénztárgép, felújított, kiváló állapotban - ezt a mondatot érezhetően begyakorolhatta, mert nem győzött büszkélkedni vele a betérő vásárlóknak. Aranyozottnak tűnt, gondosan megmunkált borítással, a gombok írógéphez hasonlóan emelkedtek ki róla, s mindenféle díszes kar lógott ki a szerkezetből.
- Nem dolgozom minden nap. Sajnos. Általában az állatokat simogatom, hogy ne legyenek szomorúak. Közben megnézem, van-e bajuk, aztán takarítok, etetek. Kell még pakolni, és rendelni dolgokat, ha valami nincs. De ebben szerencsére apa és az üzletvezető is segít. Én csak tanulok... Még fiatal vagyok azért - alaposan magyarázott, látszólag mélyen a gondolataiba veszve. - Hm, nem tudom, megvagyok - vont vállat. Nem tudta, mit is mondhatna, és hogy mire volt pontosan kíváncsi Kornél. Megszokta, hogy általában ennyivel letudja a kört, más nem érdeklődött jobban.
- Magasabb lennék? Nem értem - ráncolta össze a homlokát. Szerinte Kornél is nőhetett. - Te jól vagy? - úgy rémlett, ezt illik visszakérdezni ilyenkor, mielőtt folytatta volna a vezetést.
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. február 27. 16:39 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


Átadom kedvencemet Woutnak, aki kezeit maga előtt összekulcsolva várja állatkámat. Ybl nem habozik sokat, kaméleonhoz illő mozdulatokkal átvándorol tőlem hozzá és Wout a vállára helyezi. Tudom, hogy Wout vigyázni fog rá, hiszen nagyon ért az állatokhoz.
Nem kell sokáig kérnem a fiút, hogy mutassa meg nekem az üzletet. Már meg is indul a pult felé, én pedig követem őt. Az első látványosság a pénztárgép, ilyen szerkezetet csak könyvekben és képeken láttam, élőben még sose.
-Ez nagyon vagány, még sose láttam ilyet csak képeken! Nem volt nehéz megtanulni kezelni? -Wout felé fordulok kérdésem elhangzása után és csillogó szemekkel tekintek rá. Aranyozott hatású, rengeteg gombbal, fényes karokkal ellátott gép működésének elsajátítása véleményem szerint időbe telhet és engem minden bonyolultabb eszköz lenyűgöz.
Figyelmesen hallgatom Wout meséjét arról, hogy hogyan telik itt egy napja. A beszámoló alapján nem kevés munka az üzlet és az állatok rendben tartása, gondozása.
-Kérném a segítségedet! Azon gondolkozom, hogy kitakarítom Ybl terráriumát és új talajt készítek neki, erre a célra kapható itt valami? Esetleg van olyan, amit tudnál ajánlani vagy maradjon a jól bevált fenyőkéreg? -eddig mindig utána olvastam, hogy mit is ajánl a szakirodalom, de végre van valaki, aki ért az állatok gondozásához, ezért is bátorkodom kikérni a véleményét. Lehet, hogy Wout olyan ötlettel áll elő, amiről én még nem is hallottam.
-Megvagy? -visszakérdezek, mert ez így elég kevés információ. -Hogy telnek a mindennapok? Hogy megy a tanulás? Nincs szerelem a levegőben? -elvégre már harmadikos. Lehet, hogy már talált magának egy lányt, akivel megvan a kölcsönös szimpátia. Hátha ő szerencsésebb ezen a téren, mint én.
-Igen, szerintem magasabb vagy -nem sokat, de biztos, hogy nőtt. -Jól vagyok, köszönöm! Egy kissé beletemetkeztem a tanulásba, ezért sok olyan dolgot hanyagoltam idén, ami korábban fontos volt, de örülök, hogy veled most tudtam találkozni és újra láthatlak -ezek őszinte, kedves mondatok. Valóban boldog vagyok, amiért most itt lehetek és beszélhetek Wout-tal. Lehet, hogy korai, de a barátomnak tekintem, pedig nem indult valami jól a kapcsolatunk, amiről én tehetek.
-Mesélnél nekem a felettünk lakókról? -mutatok a fejünk felett lógó ketrecekre és kalitkákra. Nem erősségem a legendás állatok ismerete, ezért számomra most mindannyian ismeretlennek tűnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. február 29. 20:15 | Link
Somlay Kornél

- Nem tudom - húzta kissé oldalra a száját, ahogy eltöprengett a válaszon a pénztárgép kezelésével kapcsolatban. - Hamar megtanultam. Szerintem nem olyan bonyolult - jól kijön a tárgyakkal, kütyükkel, sokkal kiismerhetőbbnek tartja azokat az embereknél, mert legtöbbjük esetén van egy bizonyos mechanika, működési elv, amit ha kifigyel és elsajátít, akkor nagy meglepetést a gépezet nem okoz, kivéve persze egy meghibásodásnál. De ezeket még úgy készítették valamikor, mint az órákat, mesterségnek számíthatott. Gondosan foroghatnak benne kerekek, apró alkatrészeke bontható. Könnyű átlátni, ha van hozzá valakinek adottsága és türelme.
- Ne fenyőkérget! - kiáltott fel ijedt hangon Kornél kérdése végén, amit egyébként Wout élénk figyelemmel hallgatott. Szívesen segít, pláne Kornélon, hiszem ő az egyik olyan fiú, aki a legtöbb érdeklődést mutatja iránta a kastélyban. Másodsorban nagyon kedves, nem hinné, hogy valaha is piszkálná valamivel, ezért megnyugtatja a jelenléte. - Attól könnyen lehet penész a terráriumban. Kókuszrost, vagy mohatőzeg jó. Kapható nálunk. Szeretnél majd venni? - szegezte neki a kérdést. Szívesen adott, még kedvezmény is jár, a törzsvásárlói, mert annál nagyobb mértékhez már az apja jóváhagyására lett volna szükség, és biztosan azt mondta volna, hogy nekik is meg kell élniük valamiből. Még ha van is főállása.
- Igen - erősített rá a visszakérdezésére, és még bólintott is egy aprót. Nem értette, mi volt olyan furcsa a válaszában, de aztán elvörösödött a részletesebb kérdésektől. A rokonaira emlékeztette, egy kínos családi összejövetelen. Nem azon kezdett el feszengeni, hogy nincs senkije, vagy hogy eseménytelenül teltek volna a napjai, hanem hogy miért kérdezte tőle mindenki ugyanazokat? Mintha baj lett volna, hogy ő kicsit más, mint az átlag, és ettől egyre kényelmetlenebbül kezdte magát érezni, valahányszor feljött a téma.
- Hát, a kastélyban vagyok. Tanulok. Eszek. Házit írok. Állatokkal foglalkozom. Sétálok. A faluba járok - sorolta monoton hangon, elgondolkodóan. - Tanulás nem olyan jó, de nem olyan rossz. Néha már unom. Szeretném, ha végre szünet lenne - és visszautazna egy kicsit Hollandiába is, mert már hiányzott neki, de nem tette hozzá. A táj, a városok, a közeg. A levegő. Más volt itt számára, de ezzel a hellyel se volt baja.
- Nincs senkim, mert neked van? Te már udvarolsz valakinek? És mit csinálsz általában, hogy érzed magad a suliban? Szoktál csinálni valami érdekeset? - törtek fel belőle a kérdések, hogy végre ne magáról kelljen beszélni, hanem Kornélt hallgassa. Attól függetlenül, hogy az előbb kérdezett róla, gondolta részletezi a dolgokat.
- Mi volt korábban fontos? - húzta fel a szemöldökét, ahogy közelebb lépett Kornélhoz. - Én is örülök, hogy látlak - furcsa módon elmosolyodott. Aztán kis szünet után a ketrecek felé lépdelt, ügyelve arra, hogy Ybl ne kerüljön túl közel a rácsokhoz.
- Baglyok. Levelet hoznak. Meg denevérek. De mindjárt kitalálom, mit mutassak - töprengett.
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. március 1. 17:20 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


-Akkor te elég okos vagy, még nekem is időbe telne megtanulnom. Bár, nekem annyira nincs érzékem az ilyen eszközökhöz -de mindez csak feltételezés. Az is lehet, hogy én is gyorsan megtanulnám kezelni a pénztárgépet, mint minden más területen itt is sokat segíthet a gyakorlás.
Kérdésem végén Wout felkiált. Valami rosszat tettem? Egy könyvben olvastam, hogy a kaméleon számára a legjobb talaj a fenyőkéreg, mert ha leesik, akkor puhára esik és nem okoz sérülést. Ám, ezek szerint mégse olyan jó választás, de nem értem miért. Majd érkezik a magyarázat és csak egy halk „aha” szócska hagyja el ajkaimat. Most már értem, akkor valóban váltanom kell!
-Igen, kérlek! Valami eleséget is tudsz ajánlani? A tücsköket szereti, de nekem már kezd elegem lenni az éjszakai hangversenyükből -kint a réten valóban jó hallgatni a tücskök zenéjét, de egy szobában az éj leple alatt nem túl kellemes élményt nyújtanak a dobozba zárt, eleségek koncertje. Nem is értem, hogy miért zenélnek, amikor mindannyian egy helyen vannak. Remélem Wout ebben is tud segíteni, hogy ne tücsökzene törje meg az éjszaka csendjét.
A hirtelen jött sok kérdésem hangozhat úgy, mintha faggatnám szegényt. Pedig nem szeretnék tolakodó lenni, de mégis érdekel, hogy mi zajlik körülötte. Egyrészt a kíváncsi természetem miatt, másrészről fontos számomra Wout. Figyelmesen végig hallgatom válaszait, majd egy szóra felkapom a fejem.
-Ha már szünet, van valami terved? -bukik ki belőlem a kérdés, de nem sokat hezitálok és folytatom a mondandómat. -Lenne kedved eljönni hozzánk? -még soha nem hívtam el az iskolából a családi birtokunkra senkit és most se értem, hogy miért tettem ezt, de örülnék, ha Wout elfogadná az invitálást. -Persze csak, ha szeretnéd és nincs más terved -próbálom leplezni zavaromat, nem túl sok sikerrel.
-Szerintem már nekem sincs -Steph év eleje óta nem keresett és nem is beszéltünk, félő el is engedett, de megértem. Túl sokáig zárkóztam el az emberek elől. -Jelenleg nem udvarolok senkinek. Általában tanulok, órákra járok. Próbálok minél jobban teljesíteni az órákon, illetve majd a vizsgákon. Semmi érdekeset nem csinálok, tényleg elzárkóztam a külvilágtól és a könyvek között töltöm napjaimat -tudom, hogy ez nem jó dolog és emiatt romlottak meg a szociális kapcsolataim, de valamiért biztonságérzetet adott a tanulás nekem.
-Azok az emberek, akiket tavaly ismertem meg és a barátaimnak hívtam őket, de az én hibám miatt most eltávolodtak tőlem. Legalábbis ezt érzem -kis szomorúság érződik hangomban. Nem szívesen beszélek erről, mert tudom, hogy magamnak köszönhetem. Viszont Wout mosolya most nagyon jól esik. Mind a ketten örülünk egymásnak és jó tudni, hogy ő itt van.
-A baglyokat megismerem -felhúzom szemöldökömet és mosolyra húzom számat. -A denevérekről mesélj nekem! Ennyire közelről még nem találkoztam velük. Tényleg igaz, hogy a bolháik rengeteg vírust és betegséget terjesztenek? Arról is olvastam, hogy egy túrázó csoport egyszer olyan barlangba tévedtek, ahol veszett denevérek voltak és a levegőben terjedő fertőzés miatt megbetegedtek, ez tényleg lehetséges? -pontosan már nem tudom, hogy mi az, ami miatt megbetegedtek, de valami ilyesmiről szólt a cikk. Persze az is lehet, hogy mindez nem igaz, de remélem Wout segít megoldani nekem ezt a rejtélyt.
-Rád bízom magamat, bármit mutathatsz én kíváncsian várom -úgy érzem ma is sok új dolgot tanulok majd.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. március 4. 20:08 | Link
Somlay Kornél

Kornél szavaitól zavarba jött, ami leginkább az arcán megjelenő pír formájában vált a külvilág számára is láthatóvá. Wout nem tartotta magát a legokosabbnak, de abban egyetértett, hogy a varázslényekhez és a kütyükhez jobban értett, mint az emberi kapcsolatokhoz. Ha e tekintetben hasonlították össze másokkal, akkor legtöbbször ő esett előnyösebb megítélés alá. Hamar leállította magában ugyanakkor azokat a gondolatokat, amik túlságosan hízelgőek voltak számára, hogy ő valóban okos. Az, a maga módján, de mindenhez nem ért.
- Csak az kelti fel az érdeklődésüket, ami él és mozog - idézte valamelyik szakkönyvet, mintha verset mondott volna fel. - Lássuk csak, vándorsáska, vagy lisztkukac, ha tálkába szórod neki, és nem hagyod, hogy elbújjanak a terráriumban? - kérdezte Kornéltól ötlet szinten, mert végül is a gazdája döntésére akarta bízni a választást, de opciókat ajánlott. - Egyébként a tücsök is kiváló pedig - erősítette meg egy mosollyal, amolyan bóknak szánva. Látszik, hogy nagyon fontos számára Ybl, szép gondját viselte, azt leszámítva, amikor egy pillanatra felügyelet nélkül hagyva Woutnál kötött ki. De ezt a részét a találkozásuknak már elfelejtette, és csak a jóra emlékszik, hogy megismerte.
Ritkán kérdeztek tőle ennyi mindent, de nem érezte úgy egyelőre, hogy sokallná, mert mind olyan témákat boncolgattak, amik nagyon érdekelték őt. Sőt, igazából a tudását ilyen tekintetben előszeretettel használták ki, még ha sejtette is valahol legbelül, hogy Kornél nem ilyen célból érkezett. Olyat azonban, hogy mi a terve, még nem tudott mit mondani, mert valószínűleg a szokásos. Olvasás, pihenés, hazalátogatás, a természetben felfedezés. A tarkóját vakargatta, amíg gondolkodott, de aztán földbe gyökerezett a lába a következő kérdéstől. Kornél áthívta magához, magukhoz. Nem is tudta pontosan, hova, és hogy kik lennének otthon, de ez nagyon ijesztő gondolat volt, mert még sosem vendégeskedett, és senki nem hívta át. Nagyon zavarba jött, ahogy a társa is. Teljesen elvörösödött, és sokáig csak hebegni tudott a válaszon.
- Átmehetek - préselte ki végül magából. - Még megbeszéljük - sütötte le a szemét, és azon gondolkodott, mennyire lenne jó ötlet meglátogatni. Nagyon félt tőle, nem tudta, mire számítson ott, és mennyire lesz a középpontban. Semmi gyakorlata ebben, s hogy őszinte legyen, ő jól elvolt magának a saját kis birodalmában. Mégis, Kornél annyira kedvesen hívta meg, hogy nem akarta megbántani azzal, hogy nemet mond, másrészt kíváncsi volt, hogy milyen lesz a dolog.
- Az udvarlás nehéz dolog. A barátkozásnál is nehezebb. Nem megy mindenkinek - mosolyodott el belenyugvóan. - Hm, én is ilyen vagyok főként, ez érdekes - rádöbbent, hogy egész hasonlóak. Még nem találkozott olyan fiúval, aki ennyire őszintén felvállalta ezt. Valószínűleg nem csoda, hogy egymásra találtak.
- Jól meg kell lenni egyedül is - hangzott a tanács Wout szájából. Próbálta kicsit felvidítani, de ő már belenyugodott abba, hogy az emberek jönnek-mennek, és nem akart görcsösen ragaszkodni senkihez, mert talán félt megnyílni.
- Nem tudom, hogy a barlangos eset megtörtént-e - zárta rövidre az utóbbi kérdését Kornélnak. - Mi pedig nem árulunk fertőzött állatokat - utasította vissza a burkoltnak hangzó vádakat némi felháborodással. Itt mindenki biztos lehetett abban, hogy orvosok által átnézett állatokat visz haza.
- Kövess - szólt, intett, és a bolt távolabbi része felé sétált. - Tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang. Ezek talán érdekesebbek. De kinek mi a különleges. Akarsz új állatot, vagy miért? - kérdezte, miután a lényekre mutatott az ujjával, és biztos volt abban, hogy sok új kérdést kap.
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. március 7. 21:39 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


Wout arcán megjelenő pír alapján sikerült őt zavarba hoznom. Persze, nem ez volt a szándékom, de azért örülök, hogy jól vette bókomat. Valóban okosnak tartom őt, amiért ilyen könnyen megtanulta kezelni ezt a roppant bonyolultnak tűnő pénztárgépet.
-Igen, ezt észrevettem -Ybl csak arra ugrik rá, ami megmozdul. A halott tücsök mellette évekig lehetne a terráriumban, nem nagyon érdekli, de az élő eleségeknek nincs menekvés. -Általában beleszórom a tálkába és Ybl már el is kezdi a vadászatot, esélyük sincs elbújni. Persze csak annyit adok neki, amennyit megtud enni. A vándorsáska nem bántaná? Hallottam róla, hogy mindent is megrágnak és tartok tőle, hogy a kaméleonomat is megcsipdesnék védekezés közben -nem szeretném, ha Ybl étkezése drámai fordulatokat venne. Nem is tudom, hogy kihez mehetnék, van-e itt egyáltalán állatorvos? -Kiváló, szereti is csak túl zajos -bár ez leginkább csak engem zavar.
A jelek szerint meglepte barátomat a kérdésem. Őszintén szólva engem is, ő lenne az első diák, akit meghívok magunkhoz. Ám, úgy vélem, hogy tetszene neki az az erdő, ami körbe öleli a házunkat.
-Ennek nagyon örülök, persze még egyeztetünk! De hidd el, tetszeni fog! Van egy erdő a házunk mellett, persze ott nem varázslények laknak, mert muglik között élünk, de ettől függetlenül lenyűgöző a táj -jobb karommal megérintem a vállát. Annyira örülök, hogy igent mondott, szívem szerint megölelném, de az mégis olyan furán venné ki magát, ezért inkább így próbálom kifejezni boldogságomat. -Tudom, nem egy Hollandia, de boldoggá tennél, ha megtisztelnél jelenléteddel -széles vigyor terül el arcomon, még szemeim is csillognak.
-Ha mindent összevetünk, annyira nem is fura. Szerintem az azonos lelkek, előbb-utóbb megtalálják egymást és veled úgy érzem, mintha már száz éve barátok lennénk. Lehet, hogy előző életemben is jóban voltunk, melletted nem kell megjátszanom magam és lehetünk őszinték egymással -mosolygok Wout-ra. Elmondható róla, hogy biztonságban érzem magam mellette, nem akar hátbaszúrni, támadni vagy átverni. Egy őszinte, tiszta szívű fiúnak tartom őt.
-Persze, hogy nem árultok fertőzött lényeket! Ez a gondolat fel se merült bennem, csak kíváncsi voltam véleményedre, hogy elképzelhetőnek tartanál-e egy ilyen eset? Kérlek, ne vedd bántásnak, nem annak szántam -eszem ágába se volt feltételezni az üzletről, hogy sérült vagy veszett állatokat árulnának. Szimplán tudatlanságom és kiváncsiságom vetette fel ezt a kérdést. Nem gondoltam volna, hogy Wout magára veszi. Kérésére követem őt és szemügyre veszem azokat a lényeket, amiket mutat nekem.
-Nem, Ybl tartása bőven elég! A tudatlanságom hozott ide, tudod nem jeleskedem olyan jól a varázslények ismeretében, mint te. Viszont érdekelnek és lenyűgöznek, ezért tanulni jöttem. Szeretnék többet tudni róluk -mutatok az imént bemutatott varázslényekre. -Mesélnél nekem róluk? Mit lehet tudni az állatokról? -jön első kérdésem, ami szinte magába foglalja az összes többit.
Utoljára módosította:Somlay Kornél, 2024. március 7. 21:40
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. március 9. 16:34 | Link
Somlay Kornél

- Lehet, hogy kicsit félne tőlük az elején Ybl, nem is tudom... - vakargatta meg az állát a nagy gondolkodásban. - Azt javaslom, hogy legyél ott, amikor eszik. Úgy biztonságos - tanácsolta barátságosan. Féltette a kaméleont ahhoz, hogy a nyakát tegye bármilyen javaslatra. Ritkán, de néha még ő is el tudott bizonytalanodni, ha a varázslényekről volt szó. Főleg akkor, amikor egy olyan állat tartásáról kapott kérdést, akit ismert, és már egy kicsit kötődött is hozzá. Ybl sajnos, vagy nem sajnos, de Kornél tulajdona, ezért Wout próbálta fenntartani a távolságot, mert akkor csak jobban hiányzott volna neki az állat közelsége. Minden lényről azért nem gondoskodhatott, az ő kapacitásai is végesek. Még ha meg is volt győződve arról, hogy kiváló kezekben lenne.
- Remélem - hümmögte halkan, szemeit forgatva. A birtok mondjuk érdekesnek hangzott. Csendesnek, kellően távolinak a tömegtől. - A testvéreid is otthon lesznek? - érdeklődött, mert tartott kicsit attól, hogy hogyan kell majd szocializálódnia. Nagyon rég járt vendégségben, ilyen jellegűben. Először valószínűleg meg kell kérdeznie az apját, hogy elengedi-e. Aki biztosan nagyot néz majd, ha megtudja, mire készül a fia, aki eddig teljesen elzárkózott az emberektől. Ugyanakkor nem valami szigorú szülő, inkább örülne, hogy van egy ilyen lehetősége a gyerekének. Már csak azt kellett eldöntenie Wout-nak, hogy mennyire szeretné. Tűrte, hogy Kornél megérintse a vállát. Nem tudta, mit tehetne ellene, de kedve támadt hátrálni egyet. Mégsem akart durva lenni.
- Barát? - szaladt fel szemöldöke a szóra. Kevés emberrel volt jóban, de hogy kit, mennyire érezhetett annak, inkább bele se mert gondolni. Kornél egy közeli ismerős. Egy egész elviselhető figura. De hogy barátnak hívja? Még ízlelgetnie kellett a szót, és társítani hozzá Kornél arcát. Neki nem voltak, nincsenek barátai, a szó szoros értelmében. Nem tartotta kizártnak, hogy lesznek, de nehezen elképzelhetőnek vélte. - Örülök - mosolyodott el zárásként végül zavartan attól, hogy a fiú így gondolta. Kornél nem idegesített őt annyira, de egyre inkább zavarba hozta.
- Nincs kizárva - válaszolt sejtelmesen, ha már ezt akarta hallani. De már legalább megnyugodott, hogy nem vádakról volt szó. - Hm, értem. Hát, az órák valóban izgalmasabbak lennének, ha itt tartanánk. Mert a könyvek unalmasabbak. És nehéz elképzelni őket. Még ha vannak is néha rajzok - magyarázta lelkesen álláspontját a varázslényekről, amint a polcok között sétált. Aztán mesélni kezdett az itt található lényekről, de azért próbált időt hagyni a feldolgozásra, és nem túlárasztani őt az információkkal.
- Kérsz cukorkát? Van a pult alatt. Sőt... Majd a raktárat is megnézhetjük talán. Csak apáék meg ne tudják - kacsintott, és cinkosul elmosolyodott a felvetésén. Oda nem mehet be vásárló. De Kornél kivételes látogató volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. március 12. 09:59 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


-Lehet, hogy furán hangzik, de mindig ott vagyok Ybl terráriumánál addig, amíg meg nem eszi a tücsköket -nem tudom, hogy más kaméleon tartó, hogy van ezzel, de én szeretem nézni, ahogy vadászik az állatom. A kezdetekben még túl sok tücsköt adtam neki és utána nekem kellett elfognom őket, így tanultam meg, hogy mennyi az a mennyiség, amit Ybl megtud enni. –Ha te se vagy biztos benne, akkor inkább kipróbálom a lisztkukacot, hátha azt is megszereti és az biztos nem harapja meg őt -vagyis remélem, hogy a kukacnak nincs rejtett fogakkal ellátott szájnyílása, amivel bántani tudná kedvencemet.
-Nem, a testvéreim Londonban lesznek a nyáron az egyik rokonunknál, csak a szüleim lesznek otthon. Ők is csak munka után, úgyhogy nyugi -próbálom megnyugtatni Wout-ot. Tudom, hogy ő is olyan introvertált, mint én. A szüleimtől nem kell félnie, elég kedves és barátságos emberek.
-Pontosan! -egyet kell értenem, valóban unalmasak a könyvek által leírt varázslények. -Már az is izgalmasabbá tenné az órákat, ha varázslényeket mutatnának nekünk -nem is kell feltétlenül ide jönnünk, már az is bőven elég lenne, ha a tanár hozna be az órákra. Figyelmesen hallgattam Wout előadását az előttünk lévő varázslényekről, majd eszembe jutott egy kérdést, amire talán tudja a választ.
-Mi történik a sérült varázslényekkel? Van a városban állatorvos vagy valamilyen gyógyító, aki meggyógyítja a sérült lényeket? -Ybl miatt ez egy kardinális kérdés. Szerencsére még soha nem fordult elő baleset és törekszem arra, hogy ne is történjen semmi baj, de megnyugtatna a tény, hogy szükség esetén van itt valaki, akihez fordulhatok.
-Persze, hogy kérek! Milyen cukorkátok van? -a legjobb kérdést tettem fel egy édesszájú srácnak. Soha nem mondok nemet egy jó kis cukorkára. Jobban szeretem, mint a csokoládét, bár mind a kettő rontja fogaim állapotát, de annyira ritkán eszem ilyeneket, hogy belefér egy-két csalónap. -A raktár is érdekesen hangzik, de csak akkor nézem meg, ha nem kerülsz bajba miatta -mosolygok Wout-ra. Nem hiányzik, hogy miattam csalódjanak benne. -Mit tároltok a raktárban? -lelkem mélyén mégis érdekel az a helyiség, ahová csak a dolgozók mehetnek be. -Ha már úgyis a pulthoz megyünk, akkor meg is venném a kókuszrostot és a lisztkukacokat -zsebembe nyúlok, hogy összeszámolhassam mennyi költőpénz van nálam. Remélhetőleg elegendő lesz arra, hogy kifizethessem vásárlásomat.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. március 13. 21:03 | Link
Somlay Kornél

- Nem furcsa. Örülök, hogy vigyázol rá - próbálta megnyugtatni Kornélt a különösnek vélt szokásával kapcsolatban. Bármikor történhet baj, elég egy óvatlan pillanat, amikor az ember nem figyel, és már a következmények sajnos visszafordíthatatlanok. Wout is jobban szerette, ha felügyelettel etette az olyan állatokat, amik más élő állatokkal táplálkoznak. Leginkább azért, mert nem szerette, ha a tücskök vagy sáskák elbújtak a terráriumok aljában, mert ha később elpusztultak, a testük kedvezett a penész kialakulásának. Másrészt, mindig örömét lelte az állatok etetésében, azért is jár szívesen a menhelyre önkénteskedni, amikor csak ideje engedi. Persze ott többnyire nem varázslények vannak, de hát a legtöbb állat felé nagy tisztelettel, szeretettel és csodálattal fordult.
- Rendben, jó ötlet - bólintott. - És te hogyhogy nem mész ki Londonba? Én már voltam. Szerintem érdekes város. De elég nagy... - töprengett el egy pillanatra, felidézve az emlékeket. Többnyire szürke idő, mindenféle népség összezsúfolva egy nagy városba, de a házak nagyon hangulatosak arrafelé is, hasonlítanak azért Hollandiára itt-ott. Így, hogy tudta, nem egy óriási családi banzáj közepébe érkezne, máris nyugodtabban állt az ötlethez. Egyetértett a varázslényekről szóló véleményével. Úgy érezte, hogy ebben teljesen egyformán gondolkodnak. Sajnálta, hogy az órán nem nagyon van interaktív rész, de közben valahogy annyira mélyen nem hiányolta, mert saját magát így is körül vette velük. Ez biztosan azoknak hátrány, akik nem tudtak találkozni ilyen állatokkal.
- Van mindenízű drazsé, meg olvadós cukorkák, színesek és gömbölyűek, apró golyók. Nézd meg - bátorította. Igazából valamelyik varázsnagykerből hozták, és a legtöbb fodrászat, gyógyító vagy miegyéb rendelőiben is ilyesmi drazsékat rakhatnaki ki tálkába, de gondolta, hogy jó ötlet lesz beszereztetni az apján keresztül ide is, mert jóleső póttevékenység tud lenni a cukorkamajszolás.
- Milyet kérsz? - kérdezte kíváncsian. Illemtudónak és félénknek találta Kornélt. Nem olyan ezek szerint, mint aki bármi rosszra kapható. Méregette kissé ,majd a pénztárnál ügyködve elkérte tőle az összeget.
- Három galleon és öt sarló - mondta büszkén. Amint fizettek, folytatta. - Nem lesz gond, vendégem vagy, nem hagyományos vásárló. A raktárban igazából mindenféle holmi van - tájékoztatta röviden és lényegretörően, hogy majd saját maga tapasztalja meg inkább. Bevezette őt az ajtón, és tényleg rengeteg doboz és láda között találhatták magukat. Tetszett neki, hogy beavathatja ismerősét. Sok felirat és papírhalom is volt a szállításokról, meg néhány holmi és kacat. Wout közben a raktár ajtaja környékén maradt, hogy figyelje, jön-e vevő. Bár azt úgyis hallanák a rikoltozó tündérmanóktól.
- Hogy tetszik? - kérdezte kíváncsian.
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. március 17. 08:32 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


Megnyugtat a tény, hogy Wout nem néz bolondnak, amiért én a terrárium mellett őrködöm, miközben Ybl eszik. Ezek szerint nem én vagyok az első állattartó, aki ilyet csinál, úgy látszik másnak is fontos a kiskedvence védelme. Nem mellesleg lenyűgöző látvány is egyben, ahogy egy hüllő elejti zsákmányát.
Wout jó ötletnek tartja felvetésemet, ami szerint jöjjön el hozzánk a szünet alatt. Ez egy pozitívum számomra, az elején még ódzkodott a gondolattól is, de most már jó ötlet.
-Már én is voltam ott. Azért nem megyek most, mert ott is van két gyerek, akik a tesóimmal egyidősek és így jól meglesznek négyen, én meg már csak unatkoznék. Én inkább kihasználom ilyenkor, hogy csendes és nyugodt a ház -mosolygok Woutra. Nem is sejti milyen ritka és mennyire gyönyörű pillanat, amikor nincsenek otthon az ikrek. -Ilyenkor tudok nyugodtan olvasni a szobámban vagy kirándulni az erdőben, élvezni a természetet -a legjobb érzés madárdalra ébredni.
Csendben végighallgatom a cukorkák lehetőségeit, majd kérésére jobban szemügyre is veszem a választékot. -Egy mindenízű drazsét kérek szépen! Talán azzal nem lövök mellé -mosolygok Wout-ra és várom az általam kiválasztott édességet.  
Amíg én az édesség elfogyasztásán dolgozom, addig Wout beüti a kasszába a tételeket és én az egész műveletet figyelmesen végignézem. Valóban nagyon profin kezeli az eszközt, ami számomra még mindig túlságosan bonyolultnak tűnik. Pontosan kiszámolok öt galleont, amit leteszek a pultra és megköszönöm, de azt már nem engedem, hogy Wout visszajárót adjon. -Majd tudnál adni valamit, amiben elvihetem a termékeket? -papírzacskó vagy nejlon szinte bármi megfelel a célnak, csak én most nem hoztam semmit magammal és nem szeretnék két termékkel is átsétálni a városon keresztül.
Követem Wout-ot a raktárba, átlépem az ajtót és leesik az állam. Kicsit beljebb sétálok, de amerre a szemem ellát csak dobozokat látok. -Honnan tudjátok, hogy melyik doboz mit tartalmaz? -teszem fel a kérdést. Majd ekkor veszem észre a rajtuk lévő címkéket, „áh, szóval innen tudják”.
-Hogy vannak elrendezve a dobozok? Mármint, ha kell valamit gyorsan keresnetek, akkor, hogy találjátok meg a legkönnyebben? -az az elméletem, hogy kategóriákra van bontva a raktár és van ahol az eszközöket tárolják, egy másik ponton a ketreceket, egy harmadik ponton az eleségeket és így tovább. Persze mindez csak az én elméletem a valóság lehet, hogy teljesen más
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. március 24. 18:40 | Link
Somlay Kornél

- Hány évesek is pontosan a tesóid? - abból megtudhatta, hogy a rokonok gyerekei körülbelül milyen korban vannak. Ezek szerint Kornél eléggé kilóg a sorból. Hiába a nagy család, a közösség, ha az ember egyedül érzi magát köztük. Wout-nak szerencséje volt, mert a nagyszüleivel nyilvánvalóan hatalmas generációs különbségeket kellett áthidalnia, de hellyel-közzel ez sikerült, mindig jól kijött velük. Szófogadó, csendes gyerek volt, hamar ráragadt az a nyugalom és körültekintés, ami az otthonukból sugárzott. Mindent igyekeztek erejükhöz mérten megadni neki, és még egy kicsit talán el is kényeztették, amikor náluk volt, mert sajnálták őt a szülei miatt. Ezt persze teljesen sosem tudták kompenzálni.
Kornéltól jó volt hallania, hogy tulajdonképpen csendesebb programra számíthat náluk, így mivel nem kellett attól tartania, hogy egy házibuli közepébe csöppen, szépen-lassan beadta a derekát a látogatásba. Végül is, mi rossz történhet. Azt pontosan nem tudta, hogy ott alvósra gondolta-e, vagy csak egy délutáni átugrásba, de a körülményeket majd biztosan megbeszélik. Na meg Wout is eldönti, hogy mennyire érzi jól magát, és meddig marad szívesen. Ha kell, kitalál valamit, hogy kereket oldhasson.
- Megértem. Sok könyved van otthon? - érdeklődött tovább, és próbálta elképzelni Kornél szobáját, de nem ismerte annyira mélyen, hogy bármi konkrétat feltételezhessen. Azt sejtette, hogy Ybl terráriuma központi helyen helyezkedik el. - Gyere, válassz, kíváncsi vagyok, milyen ízűt fogsz elvenni - nyúlt a pult alól előszedett cukorkásdobozért, és miután elvett egy szemet magának - ami mint kiderült, pattogatott kukorica ízűt rejtett -, átnyújtotta lelkesen a fiúnak, hogy vegyen belőle. Ezek után hálásan megköszönte a vásárlást, a borravalót pedig felváltotta, s a pénztárgép melletti nagy, erre a célra feliratozott befőttesüvegbe helyezte. Az érmék csilingelve értek az aljára.
- Persze, van papírzacskónk - előhúzott egyet, ami méretben megfelelő volt. Aztán a raktárban merültek el, amit azért tehettek meg, mert az ajtónyitás kellően hangos volt bentről is, hála a tündérmanók ketrecének. Itt úgy érezte, igazán kettesben lehetett a fiúval, bár a sorok elég szűkek voltak a dobozok miatt, és a levegő is fülledt, enyhén poros volt. Elmosolyodott a kérdésre, aminél az ujjával rámutatott a címkékre.
- Idő, tapasztalat, rutin. Meg ami fontos, az van közelebb. Néha sokat kell keresni. Segítenél? Futkárlobonc tápot keresek... Rá van írva a címkére. Valahol arra lesz. De vigyázz, ne verj le semmit! - figyelmeztette felelősségteljesen, amint a megfelelő irányba mutatott.
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2024. április 8. 15:45 | Link
Wouter Lodewijk Collenwen


-Két évvel fiatalabbak nálam, Frici és Marci a becsületes nevük, pontosabban a becenevük -válaszolok a kérdésre úgy, mintha csak Bűbájtan vizsgán mesélnék a tanult varázslatokról Kakasi professzornak. Ezt a kérdést már annyiszor megkaptam az emberektől, hogy szinte  automatikusan, gondolkodás nélkül tudok rá válaszolni.
Látszólag sikerült meggyőznöm Wout-ot, hogy jöjjön el hozzánk a szünetben. Sokat segített az a kis információ, miszerint a tesóim nem lesznek otthon, ezért nem lesz olyan nagy a zaj és kevesebb embert kell megismernie. Megértem őt, én se szeretem a nagy nyüzsit és idegenként hirtelen öt embert megismerni nem kis kihívás. Kérdésére mosolyra húzódik szám, ezt vehetem egy igennek, hogy eljön hozzánk.
-Rengeteg! Kisebb könyvtár van otthon, mindenféle könyvvel -remélhetőleg elnyeri majd a tetszését. Nálunk a vendég szent és emiatt fontos, hogy a hozzánk érkező kívülálló személyek jól érezzék magukat otthonunkban, hogy kellemes élményekkel távozzanak tőlünk. Azért, hogy a későbbiekben is szívesen jöjjenek majd el. Ez egy olyan alap érték, amit gyerekkorunkban belénk neveltek. Szüleim mindig is örültek a  vendégeknek, mert nagyon kevesen jönnek el hozzánk és emiatt kirekesztetnek érzik magukat. Nekem persze semmi bajom azzal, hogy évente maximum csak két-három alkalommal jönnek át hozzánk ismeretlenek, de a családom többi tagja nem olyan introvertált, mint én.
A felkínált cukorkák közül sikerült egy pattogatott kukorica ízűt választanom, nem is rossz. Közben természetesen a termékek kifizetése is megtörténik, nem szeretnék fizetés nélkül távozni a kereskedésből és ha most nem adom oda a pénzt, akkor félek, hogy később teljesen kimenne a fejemből.
Majd ezután a raktárba is betekintést nyerhetek Woutnak köszönhetően. Rengeteg termék otthona ez a tágas helyiség és arra is választ kapok, hogy hogyan találják meg a keresett árucikkeket az itt dolgozók. Wout kérésére elkezdem keresni a Futkárlobonc tápot tartalmazó dobozt és próbálok semmit se  leverni, de zöldfülűként úgy érzem magam, mint egy labirintusban. Nézelődök a polcokon lévő dobozok között, hátha valamelyikre rá van írva az, amit keresek. A nagy nézelődés közepette nem veszem észre a lábam mellett lévő dobozt és megbotlom benne. Szerencsére semmit nem verek le és sikerül úgy esnem, hogy parányi testem egy dobozt se lapít ki, de ettől függetlenül nem kellemes érzés a raktár padlóját közelebbről megvizsgálni. Gyorsan felpattanok és leporolom magam, majd felnézek az előttem lévő polcra. -Fu..futás…vagy fukar -próbálom elolvasni a szöveget a doboz oldalán, egyelőre nem sok sikerrel. Soha nem volt erősségem mások varga betűit kitalálnom. -Futkár táp, ez lenne az? -mutatóujjamat a dobozra szegezem és Wout felé fordulok.
-Pontosan miért is kell neked most a táp? Esetleg megszeretnéd etetni őket? Ha igen, akkor láthatom? -teszem fel csillogó szemekkel a kérdést. Még soha nem láttam Futkárloboncokat táplálkozni.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Negyedikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 24
Írta: 2024. április 16. 09:32 | Link
Somlay Kornél

Eggyel több információt megtudott annál, mint amit eredetileg kérdezett. Ha fiatalabbak, akkor Kornélnak kell rájuk vigyázni, rá hárul a legidősebb testvér szerep. Nem ismerte olyan jól a magyar neveket, de Fricivel nem találkozott gyakran, leginkább a Frigyes nemzetközi gyakoriságával volt tisztában, köszönhetően általános műveltségének. Arra gondolt hirtelen, hogy mi lett volna, ha nem egykének születik. Valószínűleg nagy felelősség szakadt volna a nyakába. De feleannyi figyelmet se kapott volna a családjától. Maradtak számára a varázslények.
- Jól hangzik - állapította meg, és pár pillanatig még emésztette a látogatás gondolatát. Erre fel kellett készülnie. Ha valóban azzal számolt, hogy valósággá válik. Persze tudta, hogy nem olyan egyszerű megszervezni. De talán az apja szívesen elengedte, és jó néven vette, hogy világot lát.
Kíváncsian fürkészte Kornél arcát azok után, hogy végre választott magának egy cukorkát. De a várt nevetés elmaradt, mert úgy tűnt, emészthető fajtát evett. Valamiért különösen szórakoztatta, ha az illető utána kiköpte az édességet. Aztán a fizetésen is túlestek, generált egy kis forgalmat az üzlet, amire azért ráfér még a vevőkör bővülése. Talán a következő tanév elején jön majd egy nagy dömping, az elsősöknek köszönhetően. Sajnos az idősebb évfolyamnak egyre kevesebb ideje van állatot tartani. Inkább a menhelyre járnak, ha simogatni támad kedvük.
A szívéhez kapott a puffanás hatására. A szeme sarkából látta, ahogy Kornél megbotlik a raktárban, s első gondolata rögtön az volt, hogy most magával ránt minden dobozt, és egy hatalmas felfordulást csinál. Szerencsére ez nem következett be. Aztán átfutott az agyán, hogy esetleg valami baja esett a fiúnak, mondjuk eltörte a lábát, vagy ilyesmi.
- Jól vagy? - érdeklődött, és mellette állt, hogy ha kellett, fel tudja őt segíteni a földről. Úgy tűnt, mások nem ismerték jól rajta kívül ezt a helyet,  ezért nem hívhatott be csak úgy idegeneket.
- Ó, igen. Köszönöm - vette el a kezéből a tápot, és elmosolyodott. - Igen, később meg kellene etetni őket. Csak hogy meglegyen már előre a kaja. Szeretnéd esetleg te etetni őket? - ajánlotta fel a lehetőséget kíváncsian. Annyira végül is nem veszélyes állatok. Apró rákfélékkel táplálkoznak, a tápjuk is a szárított fajta volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza