Tulajdonos: Woodarn Collenwen
Üzletvezető: ifj. Eckert Sándor (NJK)
Bolti kisegítő: Wouter Lodewijk Collenwen

Nyitva tartás:
H - Cs: 10:00 - 18:00
P-Sz: 10:00 - 20:00
V: 10:00 - 16:00

A lányokkal az előre megbeszélt módon és időben találkoztunk a kisállatbolt előtt. Amíg viszont vártam rájuk kicsit körbenéztem az utcán. Igaz esett, de nem nagyon zavart, továbbra is esernyő nélkül járkáltam. Elsétáltam egy gyönyörű szobor mellett, majd befordultam egy kicsi utcába, ahonnan a bolt még éppen látható volt. Megláttam egy ajtót, amin fából faragott kopogtató volt. Nagyon megtetszett, ezért jobban szemügyre vettem, amikor hirtelen valaki kinyitotta az ajtót, és dühösen elzavart. - Elnézést, csak nagyon megtetszett - Vajon mi lehetett a lakos baja? Biztos valami rosszul sikerült neki. Ahogy mentem tovább még sok szép dolgot láttam, de már olyan izgatott voltam az új jövevény miatt, hogy visszafordultam a kisállatbolt felé és a szöszit pillantottam meg. - Karinaaaaaaaa! - Kiáltottam a lány felé vágtatva. Az eső miatt a lucskos úton majdnem elcsúsztam, de sikerült korrigálni az egyensúlyom. Mikor odaértem megöleltem és élmeséltem neki miket láttam. A dörmögi néniről, a faragott kopogtatóról, a szoborról és így tovább. - Úgy izgulok! Már meg is van a neve. Ja, és kutya lesz az is biztos. Persze kölyök.- Hadartam csillogó szemekkel. - Neked mi a véleményed a terveimről? Majd ugye megmutathatom a trükköket? - Álmodoztam a kutyáról, amikor megláttam egy ismerős alakot közeledni. Időközben az eső felhagyott szokásával, és enyhe napsütés vette át helyét.

A lányokkal az előre megbeszélt módon és időben találkoztunk a kisállatbolt előtt. Amíg viszont vártam rájuk kicsit körbenéztem az utcán. Igaz esett, de nem nagyon zavart, továbbra is esernyő nélkül járkáltam. Elsétáltam egy gyönyörű szobor mellett, majd befordultam egy kicsi utcába, ahonnan a bolt még éppen látható volt. Megláttam egy ajtót, amin fából faragott kopogtató volt. Nagyon megtetszett, ezért jobban szemügyre vettem, amikor hirtelen valaki kinyitotta az ajtót, és dühösen elzavart. - Elnézést, csak nagyon megtetszett - Vajon mi lehetett a lakos baja? Biztos valami rosszul sikerült neki. Ahogy mentem tovább még sok szép dolgot láttam, de már olyan izgatott voltam az új jövevény miatt, hogy visszafordultam a kisállatbolt felé és a szöszit pillantottam meg. - Karinaaaaaaaa! - Kiáltottam a lány felé vágtatva. Az eső miatt a lucskos úton majdnem elcsúsztam, de sikerült korrigálni az egyensúlyom. Mikor odaértem megöleltem és élmeséltem neki miket láttam. A dörmögi néniről, a faragott kopogtatóról, a szoborról és így tovább. - Úgy izgulok! Már meg is van a neve. Ja, és kutya lesz az is biztos. Persze kölyök.- Hadartam csillogó szemekkel. - Neked mi a véleményed a terveimről? Majd ugye megmutathatom a trükköket? - Álmodoztam a kutyáról, amikor megláttam egy ismerős alakot közeledni. Időközben az eső felhagyott szokásával, és enyhe napsütés vette át helyét.

Clarie és Karyn


Rachel aznap esős időre ébredt, viszonylag korán kelt, mert megbeszélte Clarie-vel, akit a napokban ismert meg, hogy elnéznek a faluba, mert a lány szeretne venni egy kis kedvencet magának. A diáktársa is a Rellon házba járt, mogyoróbarna színű szeme és haja volt, valamint tele volt vidámsággal. Ahányszor összefutottak, sugárzott belőle az életöröm, emellett igazi energiabomba volt, és lelkesen állt hozzá a dolgokhoz. Rachel díjazta ezeket a pozitív tulajdonságokat, amennyire megismerte szimpatikus volt neki a lány így első benyomásra és az egyik barátnőjére emlékeztette, aki hasonló egyéniség volt. Még nem járt a faluban, ezért izgatott volt és örült annak, hogy végre kimozdulhat az kastély falai mögül.
~ Csak ne lenne ilyen pocsék az idő, tiszta szívás. Végre egyszer kimozdulok messzebbre, erre elcsesződik az időjárás.~ -zsörtölődött magában a Rellonos, miközben készülődött a nagy kiruccanásra. Hosszú, fekete nadrágot, fekete lapostalpú cipőt és egy fehér alapon fekete pöttyökkel díszített blúzt viselt, hosszú haját pedig lófarokba fogta.
Miután elkészült, felvette középhosszú, fekete szövetkabátját, melyen kapucni is volt és úgy indult neki az útnak, esernyőt nem vitt, mert egyszerűen rühellte. A faluba beérve kissé megázott, de nem vészesen, szerencséjére nem tévedt el út közben, így a megbeszélt időben odaért, a pontosságra amúgy mindig is ügyelt.
Rachel észrevette, hogy Clarie nincs egyedül, ugyanis ott volt egy szőke hajú, kék szemű lány is, akit Rachel még nem ismert.
- Helló Clarie! -köszönt diáktársának, majd odafordult a másikhoz is és bemutatkozott neki:
- Szia, Rachel Octavia Ambernek hívnak, de hívj csak Rachel-nek. -mosolygott az ismeretlen lányra, miközben odanyújtotta a kezét, hogy a kezet fogjon vele, ahogy a bemutatkozásnál illik.
Pár perc múlva végre megenyhült az idő, elállt az eső és kicsit előbújt a nap a felhők mögül, aminek a Rellonos kifejezetten örült.
- Eldöntötted már, hogy milyen állatot veszel? - kérdezte Rachel, miközben Clarie felé fordult és érdeklődően tekintett rá. Szerette az állatokat, így izgatott volt, hogy most lehetősége nyílik többet is megcsodálni, bár magának nem vett volna, mert bőven elég volt neki a kígyója, amellyel jól elvolt. A lány egybéként sem tartott volna olyan kedvencet, ami több gondoskodást igényel, nem szerette a macerát, úgyhogy nem is gondolkodott azon, hogy beszerezzen egy új állatot magának, hiszen még a növények is kipusztultak körülötte, vagy túlöntözés, vagy kiszáradás következtében. Ez volt a szomorú valóság, Rachel kíváncsian várta diáktársa válaszát, közben pedig a másik lányt méregette, és eltűnődött azon, hogy ki lehet ő és egyáltalán milyen jellemvonásokkal bír.

Rachel & Clariette