A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

Újra kicsavartam a kezembe nyomott térképet, és végigfuttatva rajta tekintetemet könnyen kiszúrtam: a megjelent kép alapján most egy boltba kellett mennünk. "Mindenki bestiája." Nyilván állatkereskedés. Hiába van egy baglyom itt a kastélyban, bevallom, még sosem jártam ebben az üzletben. Alia önellátó, szerez magának annyi kaját, amennyit akar, az Azerothban a manók meg néha hagynak nekem valami furcsa dolgot, amiről könnyen kitaláltam, hogy bagolycsemege, mikor Alia először rávetette magát. Eddig nem jutott eszembe, hogy azért hagynák ott a manók a kaját, mert szerintük elhanyagolom a baglyom... ciki.
A gemmológia órán megismert Axel vezeti kis kompániánkat, én sereghajtok, de innen is látom, ahogy a rellonos srác lepattan az ajtóról. Már nyúlnék a pálcámért, de ő is megoldja. Ahogy nyílik, éktelen ricsaj árad ki, és ahogy én is odajutok, hogy átguruljak a küszöbön, megcsap a szag is. Ahogy beérek, ez eltűnik - áldom a tulajdonos eszét. Apropó tulajdonos. Mi értelme van egy varázsfaluban kulccsal zárni az ajtódat? Ha betörésre számítasz, persze... nyugtalanul nézek körül a sok állat között, az előttem járó lány háta mögül, aki Ivyként mutatkozott be. Tolvajriasztó? Csapda? Semmi furcsa nem történik, ha csak a zsibongó, ugráló, csicsergő, ketrecrázó ittlakókról nincs szó. Lehet, hogy beszélt a DÖK a tulajdonossal?
Amint megtudjuk, mi a konkrét feladat, mindenki igyekszik eltakarítani mindent, ami útban van, és közben fecniket keresni betűkkel. Axel találja meg az elsőt. Ezen felbuzdulva - mármint hogy tényleg vannak eldugva betűk - lelkesebben keresgélek, mikor el is kapok egy fehér villanást az egyik ketrec alján. Ó anyám, milyen lény ez? Benyúlok a rácsokon a pálcámat is készenlétben tartva egy kábító átokkal, amivel nem is sértem meg az állatot, ha esetleg szeretné tőből leharapni a kezem, de gyorsan hatástalaníthatom. Hát, ilyet nem csinál a kis, kétlábú szőrös dolog, de ahogy bedugom az ujjaimat, egyből dörgölőzik hozzájuk.
- No - böködöm arrébb a kis jószágot - engedj egy kicsit.
A ketrectulajdonos "segédletével" nagy nehezen csak kibányászom a szűk rács közti réseken át a fecnit, rajta egy R-rel. Addigra már egy N és egy K is előkerül. Egy nem túl nyugis varázslény ketrecére helyezzük a betűket. NKRL, LRNK... Azt hittem, hogy a magánhangzók is meg lesznek adva.
- Vajon nekünk kell pótolnunk az összes magánhangzót? - kérdezem fennhangon, hogy ne csak a körülöttem állók, de a még az üzletben bóklászó rellonos lány is hallja a kérdést. - Ebből nem jön ki semmi értelmes eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=195335#post195335][b]Dolánszky Alex - 2013.11.06. 14:45[/b][/url]

Újra kicsavartam a kezembe nyomott térképet, és végigfuttatva rajta tekintetemet könnyen kiszúrtam: a megjelent kép alapján most egy boltba kellett mennünk. "Mindenki bestiája." Nyilván állatkereskedés. Hiába van egy baglyom itt a kastélyban, bevallom, még sosem jártam ebben az üzletben. Alia önellátó, szerez magának annyi kaját, amennyit akar, az Azerothban a manók meg néha hagynak nekem valami furcsa dolgot, amiről könnyen kitaláltam, hogy bagolycsemege, mikor Alia először rávetette magát. Eddig nem jutott eszembe, hogy azért hagynák ott a manók a kaját, mert szerintük elhanyagolom a baglyom... ciki.
A gemmológia órán megismert Axel vezeti kis kompániánkat, én sereghajtok, de innen is látom, ahogy a rellonos srác lepattan az ajtóról. Már nyúlnék a pálcámért, de ő is megoldja. Ahogy nyílik, éktelen ricsaj árad ki, és ahogy én is odajutok, hogy átguruljak a küszöbön, megcsap a szag is. Ahogy beérek, ez eltűnik - áldom a tulajdonos eszét. Apropó tulajdonos. Mi értelme van egy varázsfaluban kulccsal zárni az ajtódat? Ha betörésre számítasz, persze... nyugtalanul nézek körül a sok állat között, az előttem járó lány háta mögül, aki Ivyként mutatkozott be. Tolvajriasztó? Csapda? Semmi furcsa nem történik, ha csak a zsibongó, ugráló, csicsergő, ketrecrázó ittlakókról nincs szó. Lehet, hogy beszélt a DÖK a tulajdonossal?
Amint megtudjuk, mi a konkrét feladat, mindenki igyekszik eltakarítani mindent, ami útban van, és közben fecniket keresni betűkkel. Axel találja meg az elsőt. Ezen felbuzdulva - mármint hogy tényleg vannak eldugva betűk - lelkesebben keresgélek, mikor el is kapok egy fehér villanást az egyik ketrec alján. Ó anyám, milyen lény ez? Benyúlok a rácsokon a pálcámat is készenlétben tartva egy kábító átokkal, amivel nem is sértem meg az állatot, ha esetleg szeretné tőből leharapni a kezem, de gyorsan hatástalaníthatom. Hát, ilyet nem csinál a kis, kétlábú szőrös dolog, de ahogy bedugom az ujjaimat, egyből dörgölőzik hozzájuk.
- No - böködöm arrébb a kis jószágot - engedj egy kicsit.
A ketrectulajdonos "segédletével" nagy nehezen csak kibányászom a szűk rács közti réseken át a fecnit, rajta egy R-rel. Addigra már egy N és egy K is előkerül. Egy nem túl nyugis varázslény ketrecére helyezzük a betűket. NKRL, LRNK... Azt hittem, hogy a magánhangzók is meg lesznek adva.
- Vajon nekünk kell pótolnunk az összes magánhangzót? - kérdezem fennhangon, hogy ne csak a körülöttem állók, de a még az üzletben bóklászó rellonos lány is hallja a kérdést. - Ebből nem jön ki semmi értelmes eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=195595#post195595][b]Ivy A. Ives - 2013.11.06. 21:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=196501#post196501][b]Szervezői Mesélő - 2013.11.08. 18:01[/b][/url]