A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

Éppen lett volna dolga, de a dolog elúszni látszik. Szóvicc.
Az van, hogy lezsírozta Tányával, hogy elcserélje valakivel az esti járőrözését, ahova frankón beosztották, miközben edzése van Pesten. Eltepert, - mert a nő egy mákos guba és hamar elintézte neki ezt a kört - így ráadásul késés nélkül esett be az uszodába, ahol az edzője már egy másik félvér versenyzővel üvöltötte ki még a nem létező lelkét is. A hely visszhangzott, a lelátókon unatkozó úszók legtöbbje a műsorra meresztette tekintetét. A kivétel mellé csapódott a navinés is. Lekapta a melegítőt, rutinosan felkészült és ráállt a rajtkőre, hogy akkor elkezdje edző nélkül, laza ráhangolódással, mert előre tudta, hogy Marci rajta vezeti majd le a fene nagy jókedvét. Kitartó rage volt a csavóban: soha máskor nem engedte el, időnél hamarabb, Reiner Kendét.
A brutális edzés után olyat pencizik a vonaton, hogy majdnem rajta is marad. Még az bebaszna! Haver, eltelt két nap! Megy leteperni Mihailt, mint a huzat.
Ráérősen lép az ajtóhoz, kilöki az ajtót és landol a peronon. Fáradt léptekkel halad, gyanútlanul, de egyszerre minden álom kiszökik a szeméből, ami hitetlen csillan.
- Hiányoztam, Sztravinszkij?! - megemeli nevetős hangját, de nem vár arra, hogy felé fordul-e, megindul és beéri. - Frankón nem kellett volna kijönni elém, de adlak - hatalmas vigyorral ránt egyet a táska pántján, miközben szürkéskék tekintete lassan körbejárja az állomást. - Mi volt ma az egyetemen? - a válaszra figyelve lép a kijárat felé. Maga elé engedi a másikat, kikerül egy vele szembe jövő lányt, majd ha szabad a terep, sztorizni kezd.
- A másnap sem volt rossz. Ők felváltva lenyomták a hattyúk halálát, én pofán röhögtem őket, mint egy állat. Úgy néztek rám, hogy mindjárt kinyúvasztanak - felsandít a másikra. - Mekkora mázlid van, Sztravinszkij, hogy túléltem - szélesen vigyorog a másikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=842686#post842686][b]Reiner Kende - 2022.01.24. 21:09[/b][/url]

Éppen lett volna dolga, de a dolog elúszni látszik. Szóvicc.
Az van, hogy lezsírozta Tányával, hogy elcserélje valakivel az esti járőrözését, ahova frankón beosztották, miközben edzése van Pesten. Eltepert, - mert a nő egy mákos guba és hamar elintézte neki ezt a kört - így ráadásul késés nélkül esett be az uszodába, ahol az edzője már egy másik félvér versenyzővel üvöltötte ki még a nem létező lelkét is. A hely visszhangzott, a lelátókon unatkozó úszók legtöbbje a műsorra meresztette tekintetét. A kivétel mellé csapódott a navinés is. Lekapta a melegítőt, rutinosan felkészült és ráállt a rajtkőre, hogy akkor elkezdje edző nélkül, laza ráhangolódással, mert előre tudta, hogy Marci rajta vezeti majd le a fene nagy jókedvét. Kitartó rage volt a csavóban: soha máskor nem engedte el, időnél hamarabb, Reiner Kendét.
A brutális edzés után olyat pencizik a vonaton, hogy majdnem rajta is marad. Még az bebaszna! Haver, eltelt két nap! Megy leteperni Mihailt, mint a huzat.
Ráérősen lép az ajtóhoz, kilöki az ajtót és landol a peronon. Fáradt léptekkel halad, gyanútlanul, de egyszerre minden álom kiszökik a szeméből, ami hitetlen csillan.
- Hiányoztam, Sztravinszkij?! - megemeli nevetős hangját, de nem vár arra, hogy felé fordul-e, megindul és beéri. - Frankón nem kellett volna kijönni elém, de adlak - hatalmas vigyorral ránt egyet a táska pántján, miközben szürkéskék tekintete lassan körbejárja az állomást. - Mi volt ma az egyetemen? - a válaszra figyelve lép a kijárat felé. Maga elé engedi a másikat, kikerül egy vele szembe jövő lányt, majd ha szabad a terep, sztorizni kezd.
- A másnap sem volt rossz. Ők felváltva lenyomták a hattyúk halálát, én pofán röhögtem őket, mint egy állat. Úgy néztek rám, hogy mindjárt kinyúvasztanak - felsandít a másikra. - Mekkora mázlid van, Sztravinszkij, hogy túléltem - szélesen vigyorog a másikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=842691#post842691][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.24. 21:38[/b][/url]

Hideg van.
Fogalmazódik meg bennem az első gondolat, amint lehetőségem van felszállni a vonatra, ami végre Bogolyfalvára visz. Így, hogy hamarosan vége a télnek, végre kezd olyan idő lenni, amihez hozzá vagyok szokva gyerekkorom óta. Nekem a nulla fok nem hideg, még a mínusz ötöt sem mondanám annak, de már valami alakul. Kesztyű nélküli ujjaimat mégis meg kell mozgatnom, hogy az elgémberedettséget szedjem ki belőlük a már fűtött kabinban. Kabátomat veszem le, gondosan hajtogatom magam mellé, míg könyvemet veszem elő a táskából és teszem fülembe az air podsot. Egy idő után a könyvet már csak a kezemben tartom, és a kellemes basszussal fülemben nézelődöm kifelé az ablakon. Idilli. Addig, amíg háromszor meg nem zavarnak vihoncáló lányok, így kérésüknek eleget téve mosolygok a kamerába. Édesek.
Lehunyt szemekkel sóhajtok aprót, lassan kászálódom fel. A zene ugyanúgy üvölt a fülembe, míg magamra veszem a kabátomat, megfogom a táskát és leszállok a vonatról. Mély levegőt véve indulok el elnyújtott léptekkel a társasház felé, egészen addig, amíg szemem sarkából meg nem látom a mozgást. Megemelkedett szemöldökkel nézek oldalra, Reiner szája meg csak mozog és mozog. Szusszanva veszem ki a hozzá közelebb eső fülemből a fülest.
- Hogyne - bólintok aprót, azt sem tudom miről beszél, mivel teljesen lemaradtam az elejéről. Zsebembe nyúlva állítom meg a zenét, másik fülemből is kiveszem a fülest és rakom is el őket. Ámbár a mozdulat megakad kicsit, mikor meghallom a kérdést. Érdeklődik. - Leadtam két beadandót, megírtam egy zh-t és kiváltottam egy vizsgámat - lépek ki Reiner előtt teljes természetességgel, vissza sem fordulva felé. - A szokásos - fejezem be végül mondandómat.
- Igen, valóban hatalmas mázlistának érzem magam - mosolyodom el féloldalasan. - Bár ez rólad jobban elmondható. Nem mindenki alhat el a hangomra, Reiner - rebben meg szemöldököm, ajkaimon szemtelen mosoly villan fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=842697#post842697][b]Reiner Kende - 2022.01.24. 22:18[/b][/url]

Még mindig hadilábon áll a digitális fiszfaszokkal, így egy pillanatra ráncolja a szemöldökét a rövid válaszra, majd tekintete esik arra az izére, amit Sztravinszkij elpakol. Nagyjából egy pillanatig érdekli, majd kérdez rá a másik napjára. Azt hallgatva nem nagyon akar ő semerre sem továbbtanulni. Instant bukás a VAV-on? Károlyék likes this. Nulla okosképző a gyereknek! Nem. Aprót ráz a fején, majd amikor visszaér Mihail mellé, aki be is fejezi. Mindez újév elején? Az oktatóknak nincs élete.- Frankó. Legalább érdekel, amibe ennyi időt feccölsz, az sose baj - hajába túrva pislákol kicsit.
Halkan felnevet, de a folytatás miatt visszafogja, hogy hallja Mihail szavait. Elnyílt ajkakkal pillant oldalra, majd vissza maga elé. Vigyora megváltozik, gödröcskéje besüpped arcába, ahogy hangosabban engedi ki a nevetést. - Ó, én megtettem, mint a huzat. Faszán aludtam utána a gyerekszoba padlóján - bólogat nevetgélve.
A táska pántját átemeli a fején, hogy könnyebben cipelhesse a holmiját és bár elég széles a válla, az a szar folyton le akar csúszni. Ahogy ezzel megvan befordul Mihailal szembe és hátrálva elkapja a tekintetét. - Gáz, ha nálad zuhanyzom? Nem másznék fel a kastélyig, aztán vissza, mint egy kretén - balra, majd jobbra mozdul a feje, a mellkasánál ránt a táskán, ahogy visszapördül mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=842702#post842702][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.24. 22:53[/b][/url]

A pár perces út a társasházig mindig elég idő arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. A szanaszét lévő gondolataimat, az egész napos egyetem után, ezen a pár méteren szoktam helyre tenni, hogy pár órával később már készen fogadhassam Reinert, és teljes mellbedobással tudjak neki segíteni. Most is ez lenne a megszokott, ha nem sétálna mellettem, be nem álló szájjal. Ajkaimra mégis felkerül a mosoly.
- Igen. Valóban érdekel - aminek én nagyon örülök, a mellettem sétáló szerintem nem mindig. Főleg akkor nem, mikor sokkal jobban megdolgozom, mint arra felkészült volna előtte. És bár ezekért elnézést soha nem fogok kérni, még csak azt sem tudom mondani, hogy sajnálom. Ha nem dolgozom meg, ha nem szakítom fel a sebeket, akkor nem tudok neki érdemben segíteni. Márpedig úgy tűnik, hogy igenis hatásos az, amit csinálunk péntek délutánonként. A többi délután nem számít.
- Örülök, hogy jót aludtál - csóválom meg fejemet óvatosan. Nagyon örülnék, ha ezt én is elmondhatnám magamról, de másodikán már a kifutón kellett állnom teljes pompámban, így elseje éjjelén én már utaztam. Lehet be kellene pótolni ezt az elmaradozott alvást. Fáradtan sóhajtok halkat, fejemet kapom fel, ahogy Reiner beszambázik elém állok meg. Csípőmet tolom ki, a kérdésre emelkedik meg fél szemöldököm.
- Szemtelen vagy, Reiner - mielőtt mozdulhatna kerülöm ki és lépek el mellette. De még mennyire szemtelen. Kevesen engedik meg ezt maguknak velem szemben, sőt... kicsit jobban elmerengve a dolgon, senki nem engedi meg ezt magának velem szemben. - Figyelemmel arra, hogy a kastély a másik irányban van, te meg szépen elsétáltál velem eddig - mutatok a társasházra. - Gondolom nemigen kellene nemet mondanom - sandítok rá oldalasan, majd vissza előre azonnal.
Szemtelen vagy.