37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. február 7. 12:26 | Link

Dimi
Kinézetem


Már nem titok, de még nem is látszik annyira nagyon, hogy egyértelmű legyen, mi minden is zajlódik bennem, hogyan formálom a magam kis emberét. Mert bizony, egyre bizonyosabbá válik, hogy a baba odabent tökéletesen jól érzik magát. Én pedig őt formálom. Egy kis Konrádot, mert édes Merlin szépen kérlek, ha már terhes lettem, legalább fiú legyen. Habár, véleményem szerint azzal sem lenne semmi baj, ha egy kis Lizi lenne, csak legyen fiú, igen, az mindenképpen fontos volna. Tekintve, hogy egyikünknek sem volt végcél a gyerek, ám a helyzetünk miatt nincs választásunk, megállapodtunk, hogy egy utóddal rendelkezők leszünk. Nem hiszem, hogy jól állna nekünk több gyerek, különben is, a harmincas éveink közepén vagyunk, szép teljesítmény ez, én azt mondom.
Ahogy az mások szerint várható volt, én meg reménykedtem, hogy valóban így lesz, nálam el is indult a kötődő - védelmező folyamat. Szeretem a kisbabámat, szívesen érintem meg a finoman gömbölyödő pocakomat, és beszélgetni is szoktam vele. Néha meséket mondok, máskor elmondom neki, hogy mit csinálunk aznap, vagy, hogy éppen mit eszünk, mit érzek. Tudom, hogy még nagyon pici, de egyszerűen teljesen megváltoztatott, a jó irányba. Egy ideje indokolatlanul sokat mosolygok, és olyan vagyok, mintha egy picit lelassítottam volna a világhoz képest. Még aktívan dolgozom, de már fokozatosan adom át a feladatokat másoknak.
Mint ma is, amikor alig várom a tanács frissen megválasztott tagját, hogy megérkezzen, és el tudjak mondani neki mindent, ami ebben az irodában történt. Tudtam, hogy egy nap majd félre kell tennem a munkát, de olyan furcsa, hogy most ténylegesen meg is történik, és mint a mugli filmekben oly jellemző, én is fogom a személyes holmimat, a kis növényeimet, és barna kartondobozba pakolom őket. Pihennem kell, előkészíteni az életet a gyermekünknek, és közben megtenni mindent, amit eddig megtettem a háztartásunk gördülékenysége érdekében. Nem beszélünk otthon sokat erről a helyzetről, van és kész, de nincs semmi negatív, semmi megjegyzés, nem kell ebbe semmi pluszt belelátni, én se látok bele, mert nem vártam az ismereteim fényében, hogy Konrád végig olyan lesz majd, mint mások, akik más érzésekkel vannak a várandóság iránt. Rendben vagyunk, de azt hiszem a tény, hogy most a munkámat hátra kell hagynom, kicsit elszontyolított, és most éppen mindent, amit nem úgy élünk meg, mint mások, azt borongósan értékelem. De ezek a kis hullámok egyszer-egyszer törnek csak rám, és vissza is térek utána a normálisba. Kis, pici, kellemetlen kilengések. Nagy levegő, és addig is, amíg várok, az ablakon át beszűrődő kis napfényben sütkérezés. Szép nap a mai.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2022. február 7. 13:21 | Link

Lizi
a marvel to behold


Hosszú egyetemi napról gurulok be, kis kitérővel, amíg vásároltam vacsorának valót, úgyhogy mire beparkolom Shadowt a Hivatal elé, már ijesztően kezdek hasonlítani egy megtépett bagolyra. A sisakot levéve a helyzet nem lesz jobb, de csak kicsit félresöpröm a tincseket a homlokomból, meglesem a pofám a bejárati ajtó üvegében, aztán lépek is befelé.

Űzött külsőm ellenére fejem csupa vigyor, zümmögök a lelkes energiától s már alig várom, hogy elkezdjük a munkát. Úgy jelentkeztem erre a posztra, hogy nem gondoltam át előtte. Nem kellett. Láttam a kiírást és rögtön le is szedtem a plakátot, mert minek zavarja össze mások agyát? Ugye.
Mostanában visszavettem az egyetemi óráim számából, önkénteskedni is ritkábban járok el, inkább delegálok, távolról irányítok és élvezem, ahogy a minionjaimat szabadjára eresztem, hogy tegyenek jót a világban. Tényleg, fantasztikus érzés, amikor csak ihletet adok, tervet, célt, és mennek, csinálják, segítenek, építenek. Tüntetni is mikor voltam... ja, múlt hónapban, oké, az nem volt rég. De az írással, könyv-promóval viszont tényleg alig foglalkozok. Még néha jön egy bagoly, hogy újranyomnak valamit vagy kell az aláírásom egy új fordításhoz, de ez már mind rutin-feladat. Egyedül a versek maradtak, de az csak magamnak, a reggeli tea mellé, este, mikor csendes a ház. Az kell.

Egy nagy közös vacsora alatt tudatosult bennem, hogy már minden tevékenységemet, munkámat, barátaimat, családomat, az egész életemet ehhez a helyhez kötöttem. Én, az örök világjáró. Ahogy szétnéztem az asztal körül, Ármin mellettem, soha nem engedve, hogy egymástól távol üljünk, körülöttünk a Bébék, a nagylány, a barátok. Hirtelen belém hasított, hogy otthonra leltem, sőt, otthont barkácsoltam ezekből az emberekből. Az egyetlen oka egy jövőbeni költözésnek csak az lehetne, ha Ármin menni akarna. Akkor gondolkodás nélkül összecsomagolnám a házat és mennék vele.
Addig viszont úgy érzem, tudnék még adni ennek a közösségnek. Lehet nem sokat, lehet csak háttérből végzett gürü-munkát, de majd azt, amire szükség van.

Lelkesen nyitok be az irodába - talán szebb szó lenne rá az, hogy berontok -, s már mosolygok is.
- Helló, bocsánat, azt hiszem késtem - hadarom s végre megállok, hogy kifújjam magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. február 7. 14:32 | Link

Dimi


A térre néző ablakok előnye, hogy az ember láthatja a település legfontosabb pontjának eseményeit, és hátránya, hogy bizony nagyon könnyen ott tud ragadni, hogy nézze, ahogy az ismerős alakok haladnak, ki-ki a maga dolgára. Itt minden van, szerelmek és szakítások, jó időben a kinti padokon ebédelő alkalmazottak, gyerekcsoportok, mint például most is, akiket úgy néz ki, hogy egy kis városismereti versenyre hoztak ki. Sétáltatnak háziállatokat, szaladnak a vonatra, minden, amit csak az ember el tud képzelni. A mindenbe pedig Krushnic Dimitri is beletartozik, aki éppen most érkezik meg. Ajkaimon halvány mosoly jelenik meg, ahogy leparkol, és vígan nézem, ahogy páran lelassítanak a látványára. Határozottan közeledik a tavasz, az érzelmek elkezdenek virágba borulni.
- Szerintem itt nem lehet olyat csinálni.
Fordulok el az ablaktól mosolyogva, érezve minden illatot, ami alkotja őt. Észrevettem, hogy mostanában sokkal jobban tetszenek az erősebb, szagosabb illatok, így a mosolyom minden egyes olajos szippantással csak szélesebbé válik. Ellépve az ablaktól felé indulok.
- Szia, mindent előkészítettem, és össze is csomagoltam, így már most teljesen birtokba veheted a helyet. Mindent felcímkéztem, a lezárt ügyeket átpakoltam, a folyamatban lévőket egy helyre összesítettem, és csináltam nekik leírást. Hogyan szeretnéd, hogy most átbeszéljük őket, vagy előbb inkább átolvasod, és utána beszéljünk?
Most még nem érzem szükségét annak, hogy ne legyek itt, azonban az egy ésszerű gondolat, hogy idő kell az átállásra. A fontosabb emberekhez még mindenképpen bejövök, átadom nekik Dimit, megbeszélünk mindent, hogy érezzék a törődést, és, hogy biztonságban vannak. De csak napi pár órára, maximum. Ígérem. Inkább ide célszerű amúgy is ebben az állapotban, és nem a patikába mennem.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2022. február 9. 13:53 | Link

Lizi
a marvel to behold


- Akkor ez nekem való hely - vigyorodok el a nagy szuszogásban s hónom alá csapott sisakomnak nézegetek egy megfelelő helyet, ahova lerakhatom. Végül egy szekrényke tetején landol s én végre teljesen Lizi felé tudok koncentrálni.
- Talán kaphatnék előbb egy általános rálátást, hogy mi hogy működik, mit kell tudni, ilyenek? Minden kis részletet átbeszélni úgy sincs értelme, azokat majd menet közben megismerem.
Elég jól tudok szervezni, de a részletekben sokszor elveszek. Ha túl sok apró-cseprő információval halmoznak el, egész biztosan semmi nem marad meg a fejemben, automatikusan ki is sorjáznak a másik fülemen.
- Azt talán első körben elég tudnom, hogy mi hol merre, s hogy mit kivel kell lerendezni, milyen kontakjaink vannak. Persze kicsi ez a város, de azért a hivatalos szálakban még nem igazodok el.

Remélem, hogy nem kell sokat zargatnom majd őt, fontos a nyugalom a gyermekágyas időszakban, utána meg tudom, hogy az ember a háta közepére kívánja az idegeneket és a munkát, amikor az a legnagyobb gondja, hogy a gyerek nem alszik rendesen és miért kakál fél óránként (vagy éppen hetente). Teljesen másak lesznek a prioritások. A Hivatal meg a kollégák ködbe vesznek.
Erről jut eszembe - lepillantok a pocakjára és újra mosolyra fut a szám.
- Gratulálok! Még nem is mondtam.
Lenyelem azt a kérdés-özönt, ami elönti az agyam - mikorra várod, mi a neme, választottatok már nevet? Mielőtt még belemerülnék a szülés részleteibe, inkább veszek egy nagy levegőt és lassan kiengedem. Indokolatlanul sokat tudok a szülésről és csecsemő-gondozásról. Anno úgy rákészültem, hogy mindennel képben legyek és segíteni tudjak Árminéknak, ha kell, hogy a kilencedik hónap végéhez közeledve már álmomból felverve is levezettem volna egy szülést mágia nélkül. Akkor még csak nagybácsi-szindrómának nevettük el a dolgot, de mostmár azért be kell vallanom, több volt ez annál. A féltékenységgel egybeszőtt boldogság és túlkompenzálás nyavalyája.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. február 10. 12:28 | Link

Dimi


- Jogos.
Mosolyodom el finoman, mert lássuk be, valóban az lenne a leghelyesebb, ha először egy általános tájékoztatást adnék arról, hogy milyen munka is folyik itt, ezen a részen. Fejben minden nagyon szépen megvan, csak azt hiszem, kezdek egy kicsit szétszórttá válni. Fogalmam sincs, hogy mi minden fog történni, a negyedik szakkönyv után elvesztettem a lelkesedésemet az iránt, hogy az állapotom drasztikus romlásáról olvassak. A magamfajta nem vicces kis kihívásnak éli meg azt, ha például elfelejt dolgokat, vagy éppen az éjszaka közepén elkezd arra vágyódni, hogy vonatsínt nyalogasson. Szeretném hozzátenni, hogy ha ilyen vágyaim lesznek, akkor ráadásul egyedül kell majd elmennem a sínekhez, mert az biztos, hogy a férjem nem lesz nyitott a gyermeke hóbortjaira.
- Minden, ami szociális ügy, ide érkeznek be a kérvények, lakásokra, étkezésre, tandíj mérséklésre. Egyszeri segélyekre. Ha valakinek le kell dolgoznia a tartozását vagy a büntetését, akkor is ide küldik. Akik idejönnek, rövid időn belül ismerősek lesznek, mivel ugyanazok. Főleg, akik a segélyért jönnek és a ledolgozásért. Velük többnyire kerti munkákat végeztettem, kerítésfestést, van egy felügyelőjük is, aki nézi, hogy dolgoznak-e, és aki behozza neked a papírokat.
Miközben beszélek, ösztönösen mutogatom a polcokat is, hogy hol mi helyezkedik el. Egy kicsit mániákus érzést kelthet, hogy az ügyek csoportjuk szerinti ABC rendben, és a csoporton belül szintén ABC rendben vannak, komoly figyelmet szentelve annak, hogy minden ügykör azonos színű mappákat rejtsen. Nos igen, az ember, ha így nő fel, ragaszkodik önmagához a későbbiekben is elég rendesen.
- A kérvényeket a tanács bírálja el, de te teszel javaslatot az elfogadásra a benyújtott anyagok által. Van egy részletes lista a felső fiókban, hogy mi kell hozzá. Emellett van egy Zsófiánk, aki mindent is tud. A férjem titkárnője, illetve az enyém is volt, és megkértem, hogy neked is segítsen be. Jogi végzettsége van, nagyon precíz és pontos, ha mondasz egy ügyet, minden eseményt tud vele kapcsolatban, szóval rá is tudsz támaszkodni. Meg rám is, tényleg, nyugodtan, már most frusztrál a gondolat, hogy pihennem kell.
Pedig milyen jól fog az még jönni, ugye? Mindenki ezt mondja. Én jelen pillanatban a kis fáradékonyság mellett még nem sok mindent vettem észre. A bőröm nagyon szép, mindig mosolyoghatnékom van, és persze elkezdett a kis trónörökös jobban látszani.  
- Köszönöm. Lassan elrejthetetlenné válik. Remélem Erzsike nyeri a fogadást a nénik közül. Ők már akkor terhesnek hittek, amikor még házasok se voltunk.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy megérintem a pocakomat. Mondom, mint akit kicseréltek, a mi nem akarunk gyereket, "csak kell"-ből egészen átváltottam egy izgalmas és reményteljes vágyakozó-várakozó nőbe. Egy terhesség, egy gyerek, de ő több lesz, mint tökéletes.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2022. február 20. 09:51 | Link

Lizi
a marvel to behold


Figyelmesen hallgatom a magyarázatot, nézem a polcokon sorakozó mappákat, s elismerően bólintgatok, mint azok az autókban tartott, ingó fejű kutyák. Nem lehetett semmi összeállítani a rendszert, főleg ha örökölte s nem zéróról indította. Bár nem tudom, az elődje mennyire hagyott maga után kupit, de nekem biztosan könnyebb dolgom lesz átvenni így a dolgokat.
- Szépen átlátható minden, nagyon tetszik - mondom is hangosan, s azt már nem teszem hozzá, hogy remélem, nem fogom elrontani. Fenntartani a rendet hátha sikerülni fog. Felépíteni nem menne, nincs semmiféle rendszerező, rendszerető véna bennem. A káoszban dolgozás az én műfajom. Úgy vagyok vele, hogy úgyis csak az eredmény számít, amit kitudok hozni a munkámból, nem maga a munkának a körülményei. De mindig csodálom azokat az embereket, akik képesek rendet teremteni és tartani. Lehet lefogom fényképezni az egészet, hogy tudjam, hogyan kéne kinéznie. Mintha betörő volnék, aki mindent vissza kell igazgasson eredeti helyére.
- És van valahol arra is lista, hogy hol fogna jól a ledolgozás? Vagy mi alapján döntöm el, hova menjenek? - Már vizualizálom is magam előtt, ahogy mindenkit munkára fogok, aki csak egy könyvtári könyvet elfelejt visszavinni idejében. Jó, talán ennyire nagy hatalmam nem lesz, de már sokszor tudtam dologra fogni az embereket úgy, hogy abszolút semmi pénzt nem kaptak érte, sőt, büntetés se járt volna akkor, ha nem mennek el. Csak megfelelő motiváció kell hozzá.
Aztán hirtelen észbe kapok. Elmerültem a részletekben. Pont ezt próbáltam elkerülni, de ilyen amikor lelkes leszek valamitől. Tehetek én róla? Lehet.
- Egy ilyen mindentudó Zsófiára mindenkinek szüksége van, úgy érzem. Biztosan megfogom majd keresni. Téged viszont nem akarlak zavarni. Hacsak nem akarod, hogy zavarjanak? Mert ez esetben szívesen - vigyorodok el. Lehet pont arra fog vágyni, hogy kicsit mással is foglalkozzon, mint büfiztetéssel és végtelen pelenkacserével. Nem tudhatom. Szerintem ez egyébként is menet közben derül ki. Hogy ki milyen típus, milyen a gyerek, mire van szüksége, hogyan állnak a bolygók. Ha pont munkára van szüksége, én örömmel zargatom majd.
- Erzsikéék szerint mindenki folyton a szaporodáson dolgozik - legyintek, mert tényleg, a falu nénikéi folyton azon agyalnak, ki kivel mikor. Már tőlünk is várják a gyerekeket, pedig azért ha jobban megnéznének, rájöhetnének, hogy egyfelől túlvállaltuk magunkat eddig is a hárommal, másfelől egyikünk sem rendelkezik a megfelelő szaporodási szervvel - persze örökbe is fogadhatnánk, de... jól vagyunk, köszönöm.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. április 24. 12:28 | Link

Dimi


- Nagyon szeretem a rendet és a szabályokat.
Talán kicsit túlzottan is. Amikor egy házaspár szülővé válik, akkor az emberek már vagy biztosan tudják, vagy erősen sejtik, hogy melyik fél lesz az engedékeny és melyik a szigorú. A mi kicsi fiunk azonban elég nagy bajban van, ugyanis Konrád és én eléggé szigorúak, határozottak, rendszerszemléletűek vagyunk. Szeretjük a rendet, a fegyelmet. Ezért is félek annyira attól, hogy boldogtalan lesz a kicsi, hogy megszületik, és akkor sem leszek képes engedni a merevségből. Persze csináltam már olyan dolgokat, amiket a könyvekben írtak, olvasok neki rendszeresen mesét, beszélgetek vele a napi eseményekről, érzésekről, emberekről, akiket majd ismerni fog, akikkel sokat fog találkozni. A nagyszüleiről, a szomszédokról, Teodorról, Imoláról, Elektráról, mintha már most is teljesen velünk lenne. A terhességem első felének végén járok, és a hetek alatt nagyon sokat enyhültem, de az, hogy rossz anya leszek, valahogy nem akar elmúlni. Vigyázni fogok rá, szeretni nagyon, ezek a dolgok pedig megnyugtatnak.
- Van lista arról, hogy a visszatérők hol voltak eddig. Ebben a kék mappában vannak, külön személyekre szedve, itt az anyagukban megtalálható, hogy ki hol volt. Egy-két nappal az érkezésük előtt mindig kapsz majd hivatalos levelet, hogy érkezni fognak.
Leveszem a kék mappát, az asztalhoz lépek vele. Felnyitva látszik, hogy van, akinek egész vékony az anyaga, egy, maximum két kihágással, míg mások igen gyakran fordulnak meg itt.
- Itt van például a Kálmi aktája. Nem összekeverendő a Kálmánnak vagy a Kálmánkával. Ők egy család. Gyerek, apa, nagybácsi. Az alkoholfogyasztásuk miatt rendszeresen összeverekednek egymással. Kálmi a legnyugodtabb, őt nyugodtan lehet az előkészítőhöz is küldeni parkrendezésre, de szeretik a menhelyen is. Az apja és a nagybátyja viszont nem dolgozhatnak együtt, azt itt fel is írtuk. Viszont nagyon tehetségesek a fák gondozásában, és a karácsonyi időszak után szépen tudják elbontani a díszítést. Hidd el, akkor is lesz velük dolgod. Ó és Kálmán meg fogja próbálni eltusolni a büntetését, felajánlj majd cserébe mindent is, én üveges tekintettel szoktam ránézni, és akkor tudja, hogy nincs esélye.
Vicces család, már akkor is vicces volt, amikor kiderült, hogy Kálmán és Kálmánka akkor lettek rokonok, amikor Kálmán elvette a másik nővérét, Idát. Ida velük ellentétben nagyon tisztességes és dolgos asszony, a vegyeskereskedésben dolgozik. Nagyon szép nő, hosszú szőkésbarna haja van, és porcelánfehér bőre, nagy kék szemei. Az öccse ugyanez, leszámítva az alkohol okozta romlást, és a kis Kálmi szintén, akit ha nem vinnének bele a rosszba, még vihetné is valamire.
- Kérlek, zavarj. Én csak örülök neki, ha hasznosnak érezhetem magam. Gyorsabban telik az idő, és a gyerek is hozzászokik, hogy az anyja nem az a nyugton ülő, kötögetős fajta.
A megjegyzésre elnevetem magam, mert valóban igaz, mindig azt nézik, hogy egy beszélgetéstől kerekedik-e már a lányok hasa, az egész kicsiké is, ha mindenki valóban terhes lenne, aki valaha egy fiúval beszélgetett, nem csak város, de lassan külön ország is lehetnénk.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház