37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. június 12. 17:04 | Link


Liv a délután kettőkor kezdődő vizsga előtt fél órával már a hivatal épületében tartózkodik, hogy minden szükséges papírt, ajánlást és már megszerzett engedélyt leadjon, ráadásul amennyire tudjon, informálódjon is. Nem volt titkolt szándéka kicsit kipuhatolni, mire is számíthatnak. Nagyon bízott a tanítványában, de biztos könnyebb lett volna útjára engedje hamarosan, ha ismeri, mi vár rá. Ritka, hogy a tanárok felvilágosítást kaphassanak előre, hogy a diákjukat ki fogja vizsgáztatni, általában negyed órával előtte, mikor már nincs lehetőség véletlenül se belefutni az illetőbe derülnek ezek ki. Azonban a tanerőt ez sosem fogta vissza. Ő is volt vizsgáztató és dolgozott a minisztériumban, nem rest ezzel némileg visszaélni. Legalább annyit sikerült kiderítenie, hogy egy német férfi lesz az elkövető, a nevet sajnos nem, pedig… A nagy hajsza végére inkább csak a várakozók folyosójára sétált, órájára pillantott, pontban egy óra múlt negyvenhárom perccel. Tekintetével Ricsit kereste, mikor meglett, biztató és hatalmas mosollyal lépett oda hozzá, majd némileg óvatos mozdulattal, pontosan emlékezve a fiú határaira, végigsimított a vállán majd felé fordult.
- Mindent bele odabent, ha csak azt képes leszel kihozni magadból, amiket órákon, semmi problémád nem lesz. Az alsó irodában foglak várni vizsga után, remélhetőleg az eredményeddel együtt már.
Mire a kis szösszenete végére az egyik titkárnő kisétált, felolvasta az aeromágus nevét, Liv pedig bólintva a nőnek arrébb lépett, utat engedve a leendő bejegyzett elemi mágusnak.
A fiút a vörös hölgy felvezeti még egy újabb emeletnyit, ami már a tetőszint, majd egy fehér ajtóra mutat és magára hagyja. Kisebb vártatás után kinyílik az, egy felfelé vezető lépcsőt rejtve, amely tetejéről kellemes, meleg simogató szellő hívogatja Ricsit. Ez bizony már Marco, akit felérve az előtte magasodó úton a tetőn talál meg egy széken ücsörögve és a tájat csodálva.
- Richárd, igaz? Marco vagyok, én fogom a vizsgádat vezetni és értékelni, az észrevételeim és értékelésem alapján kapsz, avagy sem, engedélyt a végén. - Biccentett felé, majd intett, hogy jöjjön közelebb, csak ezután köszörülte meg a torkát, keresve a fiatalember tekintetét.
- Három feladatod lesz, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyan ez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Csak pontosan és összeszedetten.
Mondta végül nyugodt, szilárd elképzelésekkel mögötte, aztán felállt, a tető széléhez sétált és egy nagyobb széllökettel kisebb forgószelet kezdett a tetőn idézni, amivel a jobb oldali asztalon üvegcsék jelentek meg, különböző növényekkel, állatokkal, élő és élettelen dolgokkal egyaránt. Majd kisvártatva egy lebegő lényecske került a székre, ahol ő eddig ült. A lény idegesen mozgatja kis csápjait, köztük elektromos feszültséget fenntartva, jelezve, hogy nem stimmel valami és erősen az imént megjött üvegekre pillog. Éhezik, ettől pedig feszült.
- Lássuk is. Az első feladatod, az új társaságunkhoz köthető, ismerd fel a lényt, ki ő, mennyire veszélyes, mik a legfontosabbak róla, valamint találd meg az okát, miért viselkedik úgy, ahogy, aztán a jobb oldali asztalon lévő tárgyakat és az elemedet hívhatod segítségül, hogy megoldd a problémáját!
A fiúra nézett, hogy valami visszajelzést kapjon, hogy legalább hallotta-e, ha meg nem is értette. Volt már sajnos olyan vizsgáztatottja, aki már az első résznél elbukta az egész vizsgát, sőt. Egyszer annyira kihoztak egy vizsgázást segítő elementált is a sodrából, hogy rátámadt a tanoncra. Vannak problémás esetek.
- Ezek után a második feladatod az lesz, hogy létrehozz egy kettőnket magában foglaló levegőburkot, amin belül előbb le kell hűtened a levegő hőmérsékletét -12 °C-ra, majd felmelegíteni 39 °C-ra, jól figyelj, pontosan érzékelni fogom a hőfokot, és többször nem ismétlem el az adatokat. Ezután pedig az utolsó, harmadik, egyben záró feladat, amire a legtöbb időd lesz összességében, az abból fog állni, hogy az elemed segítségével madárhangokat kell keltened, és mint egy dallammá formálnod, ami kitart legalább 45 másodpercig.
Az utolsó hangos dal. Mondhatná tréfásan, de egy halovány mosolyon kívül semmi mást nem látni az arcán. Végül a tető szélén a fiú felé fordulva leül a peremre, kezeit összefűzi maga előtt és figyeli, hogy mit mutatnak ma neki. Igazából a helyet éppen könnyítésként választotta. Nem a semmiből kell építkezzen az ember, kicsit több erőt kímél meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2017. július 3. 18:22 | Link

Természetesen nem vagyok feszültségmentes, de azt sem mondanám, hogy szétrobbanok az idegességtől. Az alkalomhoz illően felöltöztem, magamba erőltettem némi ételt reggel, hogy aztán bezárkózzak a Levitába, és újra meg újra megismételjem a NEMBaj-on bemutatott műsorszámom egy-egy apróbb részletét. Csupán azért tettem ezt, hogy tudatában legyek: teljes a harmóniám mostanra az elememmel. Lenyugtat, ha használhatom, ha érzem az arcomon végigsimító szellőt, így most is ezzel nyugtattam magam, egészen addig, míg el nem kellett indulnom a vizsgára.
Korábban, sokkal korábban érek oda - legalább háromnegyed órával a kezdés előtt lépek be a Művelődési ház kapuján, hogy aztán a várakozók részlege felé vegyem az irányt, s helyet is foglaljak. Gyűlölök várakozni, mégis inkább ezt választom, mint hogy felróják, hogy késtem (még akkor is, ha előbb érkeztem, mint ahogy az a felügyelőkkel is megesett). Csak hallgatom az idegesen doboló lábakat, a súrlódó jegyzetlapok neszét. Jé, nem néztem át egy fia jegyzetet sem ma. Valahogy eszembe sem jutott. Ideges leszek; megszorongatom a nyakamban függő dögcédulát. Tudok már mindent, amit kell. Nem kell stresszelnem.
Olive jelenik meg a színen, s szakít ki a gondolatmenetemből. Az érintésére azért megrándul az arcom - nem kedvelem az ilyesmit -, de végül igyekszem gyorsan el is felejteni ezt a kellemetlenséget. Bólintok a szavaira, már nyitnám is a szám, hogy válaszoljak, ekkor azonban meghallom. "Szépvölgyi Richárd Ábel." Az jut eszembe, hogy olyan, mintha vágóhídra mennék, vagy urológushoz. Nagyjából ennyi kedvem is van vizsgázni. A torkomban ver a szívem.
Felállok, követem a hölgyet, aki az imént a nevemet mondta, közben pedig csak felidézem azt a meditatív állapotot, amit délutánonként elérek a kötelező meditálások alkalmával. Az elemem sem csapong, idegességem ellenére. Felérve a fehér ajtóhoz - a nő ott hagy, én pedig habozás nélkül próbálok benyitni egy kopogást követően.
Kellemes szél vezet fel a tetőre, alapvetően jó érzéssel tölt el, még akkor is, ha tudom, hogy épp vizsgázni indulok. Végtére is, csak elemhasználat, nem igaz? Minden nap csinálom.
Ahogy meglátom a vizsgáztatót, szinte már felszusszanok. A lehető legjobb vizsgáztató a fiatal-fajta, mert az idős, tapasztalt mágusoknak az elvárásaik is nagyobbak; ez a férfi - Marco, mutatkozik be - egyáltalán nem tűnik különösen tapasztaltnak, mondhatni friss tanárnak látszik. Ez könnyebbség.
Arra, amit elmond, az izgalomtól kiéleződött érzékekkel figyelek, megjegyzek minden egyes szót - legalább hasznát veszem a Levitás-létnek -, majd figyelem, amit tesz. Az mondjuk kész rejtély számomra, hogy forgószél segítségével hogy varázsolt elemi lényt a székére, de sebaj. És azt is megjegyeztem, hogy ő fogja vezetni a vizsgám, ugyanakkor nem avatkozhat közbe. Érdekes ellentétek ezek. Mindenesetre a nagyja tiszta, bólogatok a szavakra, hogy értem, felfogtam a feladatom.
Miután elmondott mindent, szinte látom magam előtt, ahogy a képzeletbeli stopper elindul. Ez a negyed óra - a felkészülési idő - nagyon jót fog tenni. Leülök. Öt percet adok magamnak, hogy ismét teljesen megnyugodjak, helyreálljon az egyensúly meg miegymás. Nem tudom, vajon az elemisták szoktak meditálni felkészülés gyanánt? Biztos keveseknek jut eszébe.
A fennmaradó 10 percben viszont már a feladatokra koncentrálok. Végigveszem magamban az elméleti alapokat, felidézem a tanulási folyamat emlékeit. De véletlenül sem stresszelek.
Amint letelik a tizenöt perc, az engem leginkább feszélyező feladat felé fordulok, aki visszanéz rám. Egy állat. Egy állat, aki nyúlszerűen néz ki, igaz, hogy két pár füle van, és a lábai hiányoznak. Félek a nyulaktól, gyűlölöm őket. Ezért sem nehéz felismerni ezt a csicsás élőlényt.
- Vlinkolik. Szervusz - intek tisztes távolból az állatnak. Bár a Bestiáriumban dolgoztam jó ideig, de ez a nyúl-dolog... - Hármas besorolás... Képzett varázslóra és azonos elemű mágusra nem veszélyes. - Azt viszont nem várhatja el senki, hogy betéve tudjam az összes elemi mágikus állat életrajzát. Úgyhogy kábé ennyiben kimerül a tudásom. Inkább a logikámra hagyatkozom.
Zöldes-szürkés színéből ítélve fás területen él, így be tud olvadni a környezetébe. Méregetem elektromos csápjait, lábtalan gombolyag testét...  Ideges. Éhes, nyilvánvalóan. Felrémlik a tananyag, képek erről a förtelmesen nyúlszerű állatról a fa odvában és lombjában, ahogy csócsálja a...
- ...fagyöngyöt. - Fejezem be félhangosan. - És a tetveket. - Megköszörülöm a torkom, a szavak pedig szinte öntudatlanul jönnek a felszínre, mintha a kezdeti nyúl-sokk lassan feloldódna. - Tehát... tölgyesekben élsz, és nagyon szereted a fagyöngyöt, és szinte bármilyen parazitát, amit a fán találsz, igaz? Ezért fenyegetőzöl a sokkoló-csápjaiddal. De ha nem támadlak, nem lesz gond, úgy-e? - Az állathoz beszélek inkább, nem hangosan, csak éppen annyira, hogy még a vizsgáztató is hallja, de inkább igyekszem nyugtatni a szőrcsomót, mintsem ingerelni a hangos beszéddel.
- Na, mit szólnál, ha... - kezdem, miközben egy nagyon apró, óvatos levegőrezzenést küldök felé, mint egy barátságos kéznyújtást, hogy érezze, egy aeromágussal áll szemben, aki nem tervezte bántani őt. - ...egyszerűen csak odaadnám neked a második üvegcse tartalmát. Hm? - Lépek egy óvatos lépést. Aztán, ha kedvezően reagált az állat a levegő megrezzentésére, inkább úgy döntök, jobb lesz távolról kinyitni az üvegcsét; óvatosan felemelem, majd tartalmát az állat elé szórom.
Remélhetőleg a szőrgombóc nem támadott rám, jöhet hát a következő feladat. Bár már nem lenne szükségem fókuszmozdulatokra, mégis némiképp oldalra nyújtom a kezeim csak csípőmagasságban, s csak figyelem, ahogy a levegő nyitott tenyeremen, ujjaim közt siklik végig egy másodpercre. Ennyi szünetet engedek meg magamnak. Eztán hagyom, hogy a levegő a saját útját bejárva burokká formálódjon körülöttünk, tömörüljön és alakuljon, miközben nézem fölöttem az elem láthatatlan mozgását. Biztosan de lassan haladok, minél tökéletesebbre formálva, ügyelve az apró részletekre, és az eleganciára - tőlem csak igényes munkát lehet látni, másmilyent nem szeretek kiengedni a kezeim közül.
Összezárom az ujjaim, pár pillanatra le is hunyom a szemem, és csak a hőmérsékletre figyelek, melyet a bőrömön érzek. Egy nagyobb kilégzéssel ereszkedik a hőfok körülöttünk, a burokban - persze óvatosan, figyelek rá, hogy véletlenül se menjek túl... Aztán egy ponton, amikor már jónak látom, megtartom a hőmérsékletet s megállítom a csökkenését. Kinyitom a szemem, a vizsgabiztost figyelem, majd a visszajelzés után - ha ad egyáltalán - ismét kilégzésre kezdem el felnyomni a hőt magunk körül. Ezzel párhuzamosan valami kis mosoly is megjelenik az arcomon, mert elemhasználat közben sokszor rájövök, milyen szép dolog is ez a mágiaág. Szeretem csinálni.
Amint úgy érzem, elértem a 39 fokot, ismét megállok - nem feledkezek bele az elemi szépségén való merengésbe -, majd visszajelzés függvényében engedem el a magasított hőmérsékletet, a burkot, mindent. Most jön a legnehezebb, legfárasztóbb vizsgarész - alapvetően közepesen érzem most magam, nem vagyok tele energiával, de nem is fáradtam el kifejezetten. Na, majd most...
Az órámra pillantok. A hangutánzás nem egyszerű - a levegő rezgéseit manipulálni oly módon, hogy dallamot halljunk, a lehető legnehezebb feladat, még repülni is könnyebb nála. Minden apró kis rezzenésre figyelni kell, olyan finom és pontos munkát igényel, amely hatalmas koncentrációt kíván. Olyan, mintha az ember egy végtelen húrú hárfán játszana.
Hallgatom egy kicsit a természetes zajokat, a madárhangokat, amik már most a levegőbe vegyülnek, noha nem én keltem őket, hanem igazi állatok a gazdáik. Dallamot formálnom. Kilélegzek.
Megpendülnek a láthatatlan húrok a levegőben, rezzenéseik pedig hangokat keltenek - madárhangokat. Szemem alig észrevehetően ugrál, az ujjaim is meg-megrezzennek a levegővel egy ritmusban, mintha valóban hangszeren játszanék. Koncentrációm egy pillanatra sem lankad, ahogy többféle madár hangját is felidézem, szinte már ritmusossá formálva a füttyöket. Negyvenöt másodperc... Az ember azt hinné, rövid idő, mégis nehéz ennyi ideig koncentrálni ilyen apró rezzenésekre. A végefelé érzem, hogy egy-egy hamisabb hang is belevegyül a füttyökbe, de magam mögött hagyom az aggodalmat, s csak folytatom tovább, fokozott koncentrációval a levegő rezgéseinek ütköztetését. Talán kicsit tovább is csinálom, mint kellene - de mikor észreveszem, hogy lejárt az idő, egyszer csak abbamarad az egész. Nagyot sóhajtok.
Aztán csak annyit hallok, hogy csend van. A madarak elhallgattak körülöttünk, figyelték a füttyöket.
Felpillantok a vizsgabiztosra. Hát, ezt tudtam nyújtani.
Hozzászólásai ebben a témában


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. július 31. 14:19 | Link


Liv odalent várakozott és nem volt rest bekéredzkedni az eredménykibocsátó irodába, hála egy-két kedves szónak és a volt minisztériumi kártyájának villogtatásának, voltak szívesek ennyit megtenni, ha már a vizsgáról semmit nem is közöltek. Leült odabent és izgatottan várta, hogy mikor is érkezik le bármilyen ítélet, vagy végez Ricsi, hogy esetleg ő meséljen az élményeiről. Bár utóbbiban kételkedett és ennek oka nem a tanonca, csak a megszokás volt. Nem nagyon találkozott még senkivel, aki az ottani megerőltetések után ne csendre és pihenésre vágyott volna. Ezért is van a vizsgát követő és megelőző napon pihenőjük minden tekintetben. Legalább az iskolai plusz terhelés nem mehet a koncentráció rovására.
Mindeközben a vizsga zajlott, Marco mindent igyekezett elmagyarázni és pontosan megfogalmazni, hogy nem léphessen fel probléma. Ezek után már csak karba font kézzel állt a tető szélén és várakozott. A néha elkalandozó tekintete és látványos játszadozása a saját elemével nem kellett senkit megtévessze, pontosan tudta percről percre mi zajlik. Az első feladaton elég gyorsan sikerült Richárdnak átesni, és remekül is végezte így elégedett hümmögéssel várta a folytatást.
Igazából pont azután kezd nehezedni a vizsga, már ugye a tapasztalatok alapján, itt viszont úgy tűnt az a bemelegítés jót tett a fiúnak, aki az eddigi vizsgázókhoz képest elég higgadtan és precízen végezte a munkáját. Megemelkedett szemöldökökkel figyelt, aztán érzékelve, hogy mindent nagyon figyelmesen és jól old meg, csak bólintott. Annak ellenére, hogy nem kellene és nem is kötelessége, egy-egy feladat végén mindig megerősíti általában a vizsgázókat, hogy mehetnek tovább, ettől persze nem biztos soha semmi. Buktatott meg, szám szerint három tanoncot az elmúlt három évében.
Az utolsó rész a személyes kedvence, így ahhoz kitüntető figyelmét adta, érzékelte az elcsúszásokat is, de az igyekezetet is látta. Az ő dolga nem a szépség megítélése, hanem azé, mekkora a kontroll és a kreativitás az adott elemi mágusban, valamint képes-e az erejét olyan célokra használni, amire legálisan lehet is. A többire nyilván nem fogja, mert a minisztérium bevágja egy kétszer kettes betontömbbe valami tenger alá, aztán jószerencsét.
- Köszönöm, az eredményről odalent értesülhet, ahol amennyiben sikeres vizsgát tett az ideiglenes igazolványát is megkapja. A viszont látásra - köszönt el a férfi, majd az ajtó kitárult Ricsi előtt, a lépcső aljában a hölgy várta őt, aki visszakísérte Livhez. Ott az eredmény mellett az első gratulációkat is megkapta egy jó negyed órás várakozást követően, aztán útjára engedték a fiút.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház