Gördeszkás ember
Ruci | ASzabadbanNemSzabadDaltÍrni

Gyönyörű az idő, bár nekem itt Magyarországon mindig melegem van. Hiányzik Szibéria. Éppen a játszótéren egy padon ülök, dalszöveget írok. Amióta anyukám küldött egy levelet nekem, hogy az egyik ismerőse szívesen látna engemet Moszkvában egy meghallgatáson, egyfolytában csak dalt írok, és próbálom nem elfelejteni az orosz nyelvet. Éppen egy új versszaknak álltam neki, amikor egy kis fuvallat felkapta a papírt amire írtam, én meg utána rohantam. Papír, papír gyere vissza, egy csomó időt beleöltem a szövegbe amit rád írtam! Persze a macskám is rohant utánam, bár nem igazán tudom miért. Alla mindig egy lusta macska volt, de mostanában egyfolytában össze vissza futkározik. Meg izgága. Annyira rohantam a dalszöveg után, hogy még a rágómat is kis híján lenyeltem.
Na nee, szem elől tévesztettem a lapot, és nem tudom hogy hova lett. Remélem valaki megtalálja és visszajuttatja nekem. De nem hiszem hogy bárki is tudná, hogy ki az a Siberian Scream. Mert hogy az lesz egyszer a művésznevem, ha folk metal énekes leszek. Dalszöveg, dalszöveg, gyere szépen az íródhoz!

Gördeszkás ember
Ruci | MegVanADalszöveg

Papír, papír hol... TE JÓSÁGOS KÖNYVTÁROSASSZONY! Az az a lap, amire írtam a... na jó, a gondolataimra nincs idő. Vagyis van, de nincs. Mindegy, a baromságaimra tényleg nincs idő, tisztán látszik hogy az az én kis fura latin betűs macskakaparásom. Még Alla is szebben ír nálam. Pedig Alla egy macska. Valaki a dalszövegemet olvassa! Odaállok az illető elé, és már végül csak mondok valamit:
   -Bocsánat, a szél megreptette kicsit a dalszöveget amit írok! - néztem rá a gyönyörűséges művemre. Látszólag eleshetett a szövegemet olvasó fazon, mert a karján karcolások voltak.
   -Ha már így összetalálkoztál az irományommal, hadd mutatkozzak be, Slivovics Lily vagyok, vagy ahogy azon a gyönyörű lapon írtam, Siberian Scream. De úgy MÉG nem ismer senki. - hangsúlyoztam ki a MÉG szót. Soha senkinek se mutattam meg a szövegeket amiket írtam, mert nem hiszem hogy a világ legjobb ötlete lenne. Főleg hogy az összes oroszul van. Nem sokat értene belőle bárki is.

Gördeszkás ember
Ruci | Ismerkedjünk!

Kicsit elpirulhattam, de nem törődtem az arcom színével, elvettem a lapot, és válaszoltam:
   -Igen, dalszöveget. Énekelek, de játszok basszusgitáron és dobon is. Egyszer folk metal énekes szeretnék lenni Oroszországban. De csak ott. Más országokban meghalnék a melegtől, meg hogy decemberben nem 3 órás egy nap, igaz olyan a szülővárosomban van, nem Moszkvában vagy Szent-Péterváron. - vigyorodtam el. Na ja. Túlzottan szeretem a sötétséget. Meg a várost, ahol születtem. És kifejezetten élveztem hogy nappal, de éjszaka rohangáltam az utcákon. Viszont júniusban 21 órát süt a nap. Azt pedig utáltam, utálom és utálni is fogom. Nem szeretem a hőséget. Emlékszem, egyszer éppen Spanyolországban voltam a szüleimmel fene tudja miért ott, és rosszul lettem a melegtől. Pár nap múlva már újra otthon rohangáltam Ojmjakon utcáin, és örültem a számomra jó időnek.
   -Amúgy te is a Bagolykő Mágustanodába jársz iskolába? - kérdeztem.

Gördeszkás ember
Ruci | AkkorMánASzármazásomrólIsBeszéljünk!

   -Nem csak a szöveg, én is... legalábbis félig. Arról szól hogy a szerelem nem jön és nem megy könnyen. - vágtam valami idióta fejet, amit sajnos nem láthattam.
   -Igen, én is. Elsős Levitás vagyok. Te? Benne vagyok! Szeretek másokkal zenélni! - mosolyodtam el. Azóta nem zenéltem senkivel, amióta eljöttem Ojmjakonból, ami lassan 4 hónapja történt.
   -Anyukám miatt. Meg a zene miatt. Kifejezetten szeretem a magyar zenéket, de otthon nem igazán hallom valódi magyaroktól. De otthon is szokott meleg lenni! Ahol születtem ott nyáron 21 órát süt a nap és több mint +30 fok van, ezzel az egyik legnagyobb évi hőingással rendelkező város, ami elérheti a 100 celsius fokot is. De én nem vagyok hideg és sötét! Sokkal inkább kedves és cuki. Legalábbis a legtöbb ember azt mondja nekem. - próbálom kimenteni magamat. Tényleg sokan mondták már nekem, hogy én egy aranyos kis rocker vagyok, amiben lehet van is valami. Szeretem a cuki dolgokat, de azért a dalaim túlnyomó többsége a halálról, az elmúlásról, a feledésről és ugye a szerelemről szólnak. Érdekes személyiség vagyok.

Gördeszkás ember
Ruci | Arcfesték nincs?

   -Nem. Még soha sem voltam szerelmes... - kezdtem el nézni a cipőm orrát. Nem tudom, mennyire gáz, de már találkoztam olyan magyarral, de nem csak magyarral aki azért nem barátkozik senkivel, mert még tényleg nem érzett semmit senki iránt.
   -Ó az egyetlen gyerekkori barátosném is Navinés! - gondoltam hirtelen PenPen-re, a kis kékes hajú angyalra. Soha sem barátkoztam, mert tudtam hogy úgyis nemsokára költözünk tovább, de már fene tudja melyik országban nagyon jól összebarátkoztam vele.
   -Nem foglak kinevetni. De akkor te se ha elejtek valamit, véletlen átváltoztatok egy könyvet malaccá, meg ilyen érdekes dolgaim, amikre képes vagyok. - nevettem el a saját bénaságomon magamat. Na igen, mindenféle érdekes helyzetbe kerültem már az ügyetlenségem miatt. Majd kinövöm. Legalábbis remélem.
Amikor kimondta hogy egyetért a kedves és cuki témával, éreztem hogy még jobban elvörösödök. Jaj Isten, arcfesték nincsen, hogy ne látszódjon?

Gördeszkás ember
Ruci | Utólag derülök a bénaságomon

   -Szoktam másról is írni. Például a szeretteink elvesztéséről. Azt viszont már átéltem. - gondoltam szegény Alla mamára, aki után neveztem el a macskámat. Te jó ég, erről jut eszembe hol a macskám? Á, majd előkerül.
   -Angel Penny, ő is elsős, mint én. - válaszoltam a lelkes kérdésére.
   -Igen könyvet malaccá... nem tudom hogy csináltam. Így utólag belegondolva az az eset vicces volt. - tört ki belőlem a nevetés. Most így tényleg vicces. Pedig csak pár hete történt.
   -Átmegyek szívesen, csak mikor? - kérdeztem. Sok időm van, de azért nem mindig érek rá. A könyvekre is kell idő.

Gördeszkás ember
Ruci | Új ötlet egy új dalhoz

   -Okai. Én is várom. - mondtam. A puszitól már tényleg teljesen vörös lehettem. Még a vérnél is. Közben Alla is iderohant hozzám. Megnyugodtam hogy nem veszett el a macskám. Még jó pár percig egy helyben álltam, és egyszer csak dalszöveget beleraktam a táskámba, a macskámat felkaptam és el is indultam. A gondolataim kuszák voltak, és elhatároztam, hogy első dolgom az lesz holnap, hogy nekiállok egy új dalnak.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

Nem sokkal ezelőtt anyukám küldött egy csomagot, gondolom elküldte a telefonomat. Nem túl felvágós, egy kis nyomógombos Nokia, viszont nem az volt a csomagban amire számítottam. Egy érintőképernyős okostelefonnal találtam szembe magamat a dobozka kinyitása után. A mellékelt levélből megtudtam hogy be lett állítva, úgyhogy nekem már nem kell ezekkel a dolgokkal bajlódnom. Gondoltam töltök le zenét, de ezen nem lehet kiigazodni. Azt megtaláltam hogy honnan lehet, de azt nem hogy hogyan. Gyerünk, gyerünk jöjjön egy emberke aki egy kicsit eligazít!

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

Szerencsétlenkedésem közben lépteket hallottam. Egy ember! Legalábbis remélem. Gyorsan odakaptam a fejemet, és tényleg egy ember volt. Elindultam felé, hogy megkérdezzem hogy tud-e segíteni.
   -Szia! Tudsz egy kicsit segíteni? Hogy lehet zenét letölteni? - mutattam oda neki a telefont. Nem akarom sokáig feltartani, fáradtnak tűnt.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá, miközben feljebb toltam a szemüvegemet.
   -Az én nevem Lily! - mutatkoztam be én is. Nem szeretem a nevemet, de anyukám, nagymamám, nagypapám és mindenki így hív. Az Aleksey szerintem jobb, de már mindenki Lily-nek hív, így nem fogom használni a második nevemet. De lehet valamikor elkezdem használni az Aleksey-t.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Én Levitás! - húztam ki büszkén magamat. Szeretek Levitás lenni, mindent szeretek a házban, ahova tartozok. Nem volt konfliktusom senkivel, és remélem nem is lesz. Nem hemzsegnek a népművészeti cserépedények semerre, és ez a kastély egészére igaz... legalábbis még nem találkoztam népművészeti cserépedényekkel.

King Jr. David
Ruchi Szemcsi

   -Nem, köszönöm! - vágtam a szokásos hülye fejemet. Remélem nincsenek is olyanok, mert akkor nagyon kiakadnék, ha valaki nem szállna le rólam. Legalábbis a legtöbb népművészeti cserépedény, ahogy eddig tapasztaltam, valakire rászáll, és addig nem hagyja nyugodni, amíg teljesen ki nem akad.

King Jr. David

   -Neked is, és köszönöm még egyszer! - köszöntem én is el. Már fordultam volna, és indultam volna a dolgomra, mikor meghallottam újra a hangját.
   -Összefuthatunk. De megyek, a könyvek nem olvassák ki magukat! Szia! - mosolyogtam vissza rá, majd elindultam.

King Jr. David
Ruchi | Előzmény

Gyorsan átöltöztem a WC-ben (mert hol máshol?), és elszaladtam egy nyugis helyre olvasni. Előszedtem a táskámból egy könyvet, ami a 'Bűn és bűnhődés' címet viselte. Szeretem a Dosztojevszkij könyveket. Beültem a hintába, mert ugye nem a padra kell, és nagyon aprókat hajtva a hintán mélyedtem az olvasásba.

King Jr. David
Ruchi

A betűk közül a telefonom püttyögése zökkentett ki. Érdekes, nem szoktak nekem üzenetet küldeni. Mindegy, most nincs kedvem megnézni. Gyorsan elvonulok valami más helyre. Felálltam a hintáról, majd elindultam. Éppen a padok előtt mentem el, amikor puff... pofára estem a semmiben.

King Jr. David
Ruchi

Nem is fájt. Nah mindegy. Hallottam egy hangot, és gyorsan válaszoltam is neki.
   -Privet! Da! - mondtam, majd rájöttem hogy ez már Magyarország, nem úgy mint a könyvben, mert ott Oroszországba voltak a történések.
   -Akarom mondani igen. - mondtam semlegesen.

King Jr. David
Ruchi

Mi az hogy minden rendben van-e? Persze hogy minden rendben van. Mi nem lenne rendben?
   -Minden rendben. Úgy nézek ki mint akivel nincs minden rendben? - néztem rá. Ha nem lenne minden rendben, akkor vajon itt állnék? Kikaptam a könyvemet a kezéből, és már indultam is volna tovább, de nem tettem.

King Jr. David

A nem tudom mi feloldódott, és elviharzottam. Mi az hogy minden rendben-e? Komolyan, úgy nézek ki mint valami elmeháborodott, vagy micsoda? 10 méter után megálltam, begyömöszöltem a könyvemet a táskámba, ittam egy kortyot, és elmentem valami másik nyugis helyet keresni.

Angelica

Már megvolt a fejemben hogy hova megyek, mikor egy lány hangját hallottam meg, aki bemutatkozott és megkérdezte nem baj-e hogy idejött hozzám. Ráemeltem a tekintetem, és egy ismerős arcot láttam meg. Ezek szerint Angelica a neve. Lehet hogy osztálytársak vagyunk.
   -Szia, nem baj. Én Lily vagyok. - mutatkoztam be én is.

Angelica

   -Nem, nem az enyém. - mondtam. Az enyém tudom hogy hol van, és nem is vesztetten el semmit mostanában. Vagyis remélem. Nem, semmit nem hagytam el, azt észrevettem volna.

Angelica

Indultam volna, mikor meghallottam hogy Angelica még marasztal egy pillanatra. Kérdése után megnyugodtam, hogy nem kérdezz-feleleket szeretne, azt egyáltalán nem szeretem.
   -Persze, benne vagyok. - mondtam.

Spiritrage a troll - vagyis Leila
Ruha

Eléggé meglepetten ért, hogy nem is olyan régen kaptam egy üzenetet egyik legrégebbi és legjobb barátosnímtől, hogy ő is a Bagolykő mágustanoda diákja lesz. Tudtam róla hogy aranyvérű varázsló, de nagyon meglepett, hogy egy iskola miatt jött Magyarországra. Meg is beszéltünk egy időpontot, hogy találkozzunk. Könyv meg minden ilyesmi nélkül indultam el a játszótér felé, ami a kedvenc helyem.
Alig értem oda, már láttam Leila alakját. Még mindig alacsony hozzám képest, haja most már nem fekete hanem barna.
Nem tudom észrevett-e, de mikor már előtte álltam, biztos észrevehetett. Egyből meg is öleltem, és köszöntöttem:
   -Leilaa milyen régen láttalak!* - tartottuk a kapcsolatot, de egyre kevesebbszer beszéltünk. De most egy iskola, csak sajnos nem egy ház, ha jól tudom Lei Navinés lett.

*Eztet japánul mondtam

Spiritrage a troll - vagyis Leila

El is felejtettem hogy mindig Lilonak szokott hívni. Imádtuk a Lilo és Stitch-et, én még mindig imádom, Leila meg nem tudom hogy van vele.
   -Nem olyan rég óta. - vontam vállat. Azt is elfelejtettem, hogy nem szereti az ölelést. Naa mindegy.
   -Nekem is megvan még! - emeltem fel én is a kezemet, amin egy ugyan olyan karkötő díszelgett mint Leiláén.
   -Látom nem változott az öltözködési stílusod! - vigyorogtam.

   -Köszi! - éreztem ahogy elvörösödtem. Várjunk, elvörösödtem? Mi a...
Leust mindig is szépnek tartottam. Hosszú, éppen barna haja keretezte gyönyörű hibátlan arcát, amin barna szemei csak úgy sugározták a kóros boldogságot. Rózsaszín ajkai egyfolytában mosolyognak, és felvidítják az egész világot. Elég furcsa gondolatok hagyták el a fejemet. Nem a számat, a végén még hülyének néz. Mikor részvétet nyilvánított, akkor is mosolygott, és vidám volt, de egyáltalán nem a szüleim halála miatt. Ő nem olyan, hogy az ilyeneknek örüljön. Az előtte lévő mondatot értelmeznem kellett... az anyukája a gyámom? Akkor... akkor szünetben megyek vele Puszanba? Ha jól tudom ott élnek.
   -Öröm a szomorúságban. - öleltem meg. Jó érzés  volt. Reméltem hogy most nem hámoz le magáról.
   -Most hol is éltek? - kérdeztem rá, mert nem voltam benne biztos hogy Puszanban.
   -Való igaz! - végig tekintettem a ruhámon. Fekete, fekete és fekete. Alapból feketét hordok egyfolytában, de most a fehéret és a pirosat eltüntettem a ruhatáramból.
Ha az anyukája az én gyámom, akkor a testvéreimé is. De ők fene tudja hogy hol vannak. Utoljára akkor hallottam felőlük, mikor a nagypapánál voltak. Majd előkerülnek. Vagy nem.

A póló

Végig rohantam az egész utat! Annyira örültem amikor leértem. A póló, amit gyorsan felvettem a nagypapától érkezett, mint minden cucc. Nagy volt rám, apáé volt, de legalább Tankcsapdás. A gatyó egyszerű fekete volt, de nem női, mert a bátyámé volt, ahogy a cipő is. Az én ruháim vagy bent maradtak, vagy Sümegen, amivel nem tudom mi lett.
   -Szia Dina! - köszöntem. Leültem mellé a hintára.
   -Semmi új, veled? - válaszoltam. Új tényleg nincs, a Leilásat pedig el mondom majd neki valamikor. Valamikor. Nincs időhatár... vagy van?

- Köszi! - mosolyogtam.
- Rólam is írtak, bár az igaz volt, kicsit feszült voltam és naa, olyan vagyok mint Nico bátyám. - nevettem. Nem vagyok gonosz, csak néha kicsit. Na jó, elmondom, jobb előbb mint később.
- Jól vagyok, köszi. És történt valami érdekes. - itt nagyot nyeltem és felkészültem a legrosszabbra - Nem tudom mondtam-e, hogy az egyik régi barátosním japánból is idejár... - egyre jobban idegeskedtem. Mi van ha kitagad? Mi van ha elítél? - Ő a barátnőm. Igen, úgy! - tettem az utolsó két szót, mielőtt rákérdez.

- Nehéz volt, nulla japán tudásom volt mikor odaköltöztünk. Aztán öt év alatt valamennyire megtanultam, de voltak nehézségek. - hatalmas kő esett le a szívemről mikor mondta hogy semmi gáz. - Ohh igen tudom ki! Erről eszembe jutott egy dal. - vigyorogtam. Egy koreai dal, nem nagyon hallgatok ázsiai zenét, de azt néha szoktam, amikor Lei bekapcsolja. - Köszönöm! - tettem a kezemet a szívemre. Nagyon megkönnyebbültem.