Spiritrage a troll - vagyis Leila
Ruha

Eléggé meglepetten ért, hogy nem is olyan régen kaptam egy üzenetet egyik legrégebbi és legjobb barátosnímtől, hogy ő is a Bagolykő mágustanoda diákja lesz. Tudtam róla hogy aranyvérű varázsló, de nagyon meglepett, hogy egy iskola miatt jött Magyarországra. Meg is beszéltünk egy időpontot, hogy találkozzunk. Könyv meg minden ilyesmi nélkül indultam el a játszótér felé, ami a kedvenc helyem.
Alig értem oda, már láttam Leila alakját. Még mindig alacsony hozzám képest, haja most már nem fekete hanem barna.
Nem tudom észrevett-e, de mikor már előtte álltam, biztos észrevehetett. Egyből meg is öleltem, és köszöntöttem:
   -Leilaa milyen régen láttalak!* - tartottuk a kapcsolatot, de egyre kevesebbszer beszéltünk. De most egy iskola, csak sajnos nem egy ház, ha jól tudom Lei Navinés lett.

*Eztet japánul mondtam

Spiritrage a troll - vagyis Leila
Ruha

Eléggé meglepetten ért, hogy nem is olyan régen kaptam egy üzenetet egyik legrégebbi és legjobb barátosnímtől, hogy ő is a Bagolykő mágustanoda diákja lesz. Tudtam róla hogy aranyvérű varázsló, de nagyon meglepett, hogy egy iskola miatt jött Magyarországra. Meg is beszéltünk egy időpontot, hogy találkozzunk. Könyv meg minden ilyesmi nélkül indultam el a játszótér felé, ami a kedvenc helyem.
Alig értem oda, már láttam Leila alakját. Még mindig alacsony hozzám képest, haja most már nem fekete hanem barna.
Nem tudom észrevett-e, de mikor már előtte álltam, biztos észrevehetett. Egyből meg is öleltem, és köszöntöttem:
   -Leilaa milyen régen láttalak!* - tartottuk a kapcsolatot, de egyre kevesebbszer beszéltünk. De most egy iskola, csak sajnos nem egy ház, ha jól tudom Lei Navinés lett.

*Eztet japánul mondtam

Innerfire a troll - vagyis Lilo

Boldogan ölelte vissza a lányt, akit eléggé régóta nem látott.
   -Liloo! Te mióta vagy szemüveges? - ez volt az első kérdése a lányhoz - Nyau, engedj el, ennyi elég! - hámozta le magáról Lilo kezeit.
   -Megvan még a karkötő! - mosolygott rá, miközben felemelte bal kezét, amin ott díszelgett a fekete-fehér tappancsmintás karkötő. Leilán a nála megszokott fehér póló sima farmer fekete sportcipő volt.

Spiritrage a troll - vagyis Leila

El is felejtettem hogy mindig Lilonak szokott hívni. Imádtuk a Lilo és Stitch-et, én még mindig imádom, Leila meg nem tudom hogy van vele.
   -Nem olyan rég óta. - vontam vállat. Azt is elfelejtettem, hogy nem szereti az ölelést. Naa mindegy.
   -Nekem is megvan még! - emeltem fel én is a kezemet, amin egy ugyan olyan karkötő díszelgett mint Leiláén.
   -Látom nem változott az öltözködési stílusod! - vigyorogtam.

Innerfire a troll - vagyis Lilo

   -De jól áll ám! - mosolygott, és eszébe jutott hogy mit is kell átadnia.
   -Ja, és van egy meglepi! Anyukám a gyámod!! - ugrált, de rájött hogy van itt még valami. - És részvétem. - hajtotta le a fejét.
   -Nem hát, de a tiéd se! - vigyorgott ő is, mint a vadalma.

   -Köszi! - éreztem ahogy elvörösödtem. Várjunk, elvörösödtem? Mi a...
Leust mindig is szépnek tartottam. Hosszú, éppen barna haja keretezte gyönyörű hibátlan arcát, amin barna szemei csak úgy sugározták a kóros boldogságot. Rózsaszín ajkai egyfolytában mosolyognak, és felvidítják az egész világot. Elég furcsa gondolatok hagyták el a fejemet. Nem a számat, a végén még hülyének néz. Mikor részvétet nyilvánított, akkor is mosolygott, és vidám volt, de egyáltalán nem a szüleim halála miatt. Ő nem olyan, hogy az ilyeneknek örüljön. Az előtte lévő mondatot értelmeznem kellett... az anyukája a gyámom? Akkor... akkor szünetben megyek vele Puszanba? Ha jól tudom ott élnek.
   -Öröm a szomorúságban. - öleltem meg. Jó érzés  volt. Reméltem hogy most nem hámoz le magáról.
   -Most hol is éltek? - kérdeztem rá, mert nem voltam benne biztos hogy Puszanban.
   -Való igaz! - végig tekintettem a ruhámon. Fekete, fekete és fekete. Alapból feketét hordok egyfolytában, de most a fehéret és a pirosat eltüntettem a ruhatáramból.
Ha az anyukája az én gyámom, akkor a testvéreimé is. De ők fene tudja hogy hol vannak. Utoljára akkor hallottam felőlük, mikor a nagypapánál voltak. Majd előkerülnek. Vagy nem.

Lilibesz <3

Lilnek jól állt hogy elvörösödött, legalább is Leila ezt gondolta. Fekete, vagy nagyon sötétbarna haja mindig kibontva omlott a vállára, zöld szemei, amik most már barnák voltak, nem tudta miért, lehet azért mert kontaktlencsét hord, mindig az érzelmeit sugározták, és tökéletes szája, amivel nem mosolygott örökkön-örökké mint Leila... A Navinés lány valahogy így írna le egy tökéletes lányt. Mikor megölelte, most nem tolta el magától, hanem visszaölelte. Jól esett neki. Kérdésén nem lepődött meg, gondolta hogy meg fogja kérdezni.
   -Puszanban. - válaszolt rá egyszerűen. Eszébe jutott, hogy neki még van egy kis dolga, ami annyit takar hogy el kell rendeznie a mangáit, amik az úton szanaszét mentek minden felé a ládájában, de még lusta volt rendbe rakni őket.
   -Nekem még van egy kis dolgom. Ha te is jössz felfele a kastélyba, mehetünk együtt. - bontakozott ki az ölelésből, és indult meg az iskola irányába.