Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Teljes káosz. Minimum a világvége közeledik, mamuska és papuska mégis olyan büszkeséggel és örömmel vannak, mintha Horognak tanítottam volna meg a szaltózást… pedig csak iskolába kell mennem. Hogy a cúg fújja ki a száját annak, aki kitalálta ezt a szabályt! Eldöntöttem rég, hogy mivé leszek: kém. Ha már megvan a hivatásom minek erőltessem meg magam iskolával?
Lábaim a mászókába akasztva lógok fejjel lefelé, kétségbeesett arcom kezd pirosodni és még duzzogni sem tudok rendesen. Nem az én ötletem volt, ha én dönthetek, lehet jobban viselem. Vörös tincseim söpörnek félre néhány kavicsot, amikor felhúzom magam és a csúszdán lecsúszva annak az alján maradok. Térdeimre támasztom könyököm, és a nadrágomon tátongó lyukat kezdem birizgálni. Nem akarok nagylány lenni még. Nem akarok elszakadni a csapattól. És legfőképpen: nem akarom otthagyni a faházat...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=860920#post860920][b]Karamakov Léna - 2023.03.18. 00:22[/b][/url]

Teljes káosz. Minimum a világvége közeledik, mamuska és papuska mégis olyan büszkeséggel és örömmel vannak, mintha Horognak tanítottam volna meg a szaltózást… pedig csak iskolába kell mennem. Hogy a cúg fújja ki a száját annak, aki kitalálta ezt a szabályt! Eldöntöttem rég, hogy mivé leszek: kém. Ha már megvan a hivatásom minek erőltessem meg magam iskolával?
Lábaim a mászókába akasztva lógok fejjel lefelé, kétségbeesett arcom kezd pirosodni és még duzzogni sem tudok rendesen. Nem az én ötletem volt, ha én dönthetek, lehet jobban viselem. Vörös tincseim söpörnek félre néhány kavicsot, amikor felhúzom magam és a csúszdán lecsúszva annak az alján maradok. Térdeimre támasztom könyököm, és a nadrágomon tátongó lyukat kezdem birizgálni. Nem akarok nagylány lenni még. Nem akarok elszakadni a csapattól. És legfőképpen: nem akarom otthagyni a faházat...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861142#post861142][b]Simonka Asztrea Zóra - 2023.03.22. 11:11[/b][/url]

Kezdtem egy kicsit elmagányosodni, vagy lehet, hogy inkább csak nekem volt szükségem a magányos pillanatokra, ezért is másztam le a kastélyból, magammal hozva egy kis dugi cigit, amit megint Doriántól sikerült meglovasítani. Az volt a nagy terv, hogy majd valahol a faluban elszívom, de akármerre mentem, mindenütt felnőttek koslattak, hát sehol nem lehetett nyugta az embernek. Aztán a lábaim a játszótér felé vittek, a távolból kiürültnek tűnt az egész placc, nem láttam sehol szülőket, biztos hozták-vitték valahova a kölyküket. Már épp letelepedtem volna az egyik fa alá, hogy ott nyugisan megkóstolhassam ezt az aromával átitatott dolgot, amikor feltűnt, hogy valaki mégis csak van a játszótéren. Fejjel lefelé lógott az egyik távoli mászókán, így messziről egy kicsit emlékeztetett régi önmagamra. Én is mindig ezt csináltam. Az viszont fura volt, hogy így egyedül lébecol itt, mi azért mindig Pankával jöttünk ki a játszóra. Fel is kászálódtam, s elrakva a cigit, odasétáltam a lányhoz, aki közben már pozíciót váltott.
- Hali, hát Te? Ilyenkor nem kéne suliban lenned? - kérdeztem én, pont én, akinek szintén a suliban kéne ülnie, csak hát meglógtam bájitaltanról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861143#post861143][b]Karamakov Léna - 2023.03.22. 11:51[/b][/url]

Rettenetesen irigyelem a többieket, főleg Csalit, aki közlegény létére a legtöbbet fog az előkészítőben maradni. Még Vezér is marad, én pedig teljesen ki leszek hagyva, mert ezek után úgy fogják érezni eltörpülnek a nagyiskolás létem mellett. Ha pedig én elmegyek, jönnek velem a békák is így aligha lesznek profi kémek a Faháznál. Álljon meg a menet! Miért is kell nekem otthagyni azért a Faházat, mert iskolába megyek? Nem akarok felnőtt lenni, aki olyan kiábrándultam sóhajt, mintha nem is léteznének trollok! Föl-alá akarok járkálni izgulva a közelgő sárcsata miatt, szalutálni, Csaliékat megviccelni, kiáltványok miatt veszekedni és nagyokat nevetni. A birodalmunk térképét szeretném a homokba rajzolni, miközben vázolom az inkognitóban osonó tervemet, és nem bezárva lenni egy nagy kastélyba, mint valami béna hercegnő, aki megmentésre szorul. Annyira biztos vagyok ebben, mint abban, hogy nem szabad a Pramberger tér felé császkálni még nappal sem! De nem ott vagyok, hanem a játszótéren, kivételesen betartva a szabályt.
A köszönésre először fel sem nézek, mert ugyan ki a csuda szólna nekem, aztán csak-csak megemelem elkámpicsorodott tekintetem. Nem ismerem a civilt.
- Szia - sóhajtok gondterhelten, arcom csak jobban a tenyerembe folyik. Mint egy levegővel megtelt békapofa. - Minek, ha úgyis nemsokára máshova fogok járni? - két vállam szalad fülemig, majd esik vissza súlyos terheivel. Mamuska és papuska így is lekapnak majd a tíz körmömről, ha megtudják, azt meg pláne, hogy nem egyenesen hazafelé vettem az irányt. Majd Horogra fogom. Ahogy az ötlet, úgy a békám is előbukkan, táskámról a térdemre ugrik és kuruttyol egyet. Nem édes? Vigasztalna. Szám széle minimálisan görbül, de mintha soha ott se lett volna, gyanakodva nézek fel a lányra. Lehet ő is kém? Á, közembernek mondaná a szakmai tudásom.
- És neked? - billen oldalra a fejem, vörös hajzuhatagom beteríti Horog kis nyálkás testét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861300#post861300][b]Simonka Asztrea Zóra - 2023.03.25. 19:18[/b][/url]

Így közelről már a vörös arcát is láttam, csóri olyan arcot vágott, mint akitől elvették a játékát. És ha őszinte akarok lenni, meg is sajnáltam. Egyedül, barátok nélkül kóborolni a játszótéren nem jó dolog, és ha még az orra is így lóg, akkor biztosan történt valami rossz dolog.
- Hű, ez elég vérszegény volt – szúrtam oda viccesen a köszönésére, hátha kicsit felvidítom, ehelyett azonban csak azt láttam, hogy tenyerei közé temeti az arcát. Nem volt jó így látni egy kisebbet, hát milyen világot élünk? Szabadságot, cukorkát mindenkinek! Közben azért letelepedtem a padra, kényelmesen, tenyereimmel megtámaszkodtam, lábaimat pedig előre nyújtóztattam, egyik bokám kereszteztem a másikon, s közben fürkésztem az ismeretlen leányzót.
- Máshová? Jaaa, a suliváltás, hm – ha jól saccoltam, nagyjából annyi idős lehetett, mint aki már érett arra, hogy Bagolykőn tanuljon. Túl sok év nem lehetett köztünk, legfeljebb kettő vagy három, s most már kezdtem megérteni, hogy mi a baja. El is gondolkodtam, hogy mit is tanácsolhatnék, próbáltam elmerülni az emlékeim közt, hogy vajon hogy is reagáltunk mi anno Pankával, de azt hiszem, hogy a mi helyzetünk más volt, és kifejezetten örültünk annak, hogy nagyobbak lettünk. A békakuruttyolás visszahúzta a figyelmem a lányra, feltűnt a kisbéka is.
- Ó, tök cuki! Hogy hívják? - nyúltam az állatka felé, de lehet, hogy félt, mert átugrott a lány másik combjára.
- Nekem? Nekem most órán kéne ülnöm, de nem volt hozzá kedvem. Tudod, a barátaim mostanában nagyon elfoglaltak. Vizsgák vannak, meg mindenféle – megvontam a vállaimat, nem akartam a pöttömnek azt magyarázni, hogy Laca egy hülye csajt hajkurászik, aki rémes, hogy Dorián, aki nagyon tetszik, az éppen ezzel a lánnyal jár, és hogy Panka barátnőm ki tudja, hogy most épp melyik srác után fut.  
- Néha jó egyedül, tudod, ki tudod kapcsolni az agyad, át tudsz gondolni dolgokat. Cukorkát? - eszembe jutott, hogy maradt még egy fél csomag gumimaci, elő is húztam a zacsit és megkínáltam a lányt.
- Zóra vagyok, de hívhatsz Zozónak is vagy van, aki Dzsenissznek szólit. Na és Te? Hogy hívnak? És mi a helyzet a barátaiddal, ők nem jönnének ebbe az új suliba? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861970#post861970][b]Karamakov Léna - 2023.04.02. 11:26[/b][/url]

Arcom csak jobban tenyeremre nehezedik. Mire újra felpillantok, már nem ott van, hanem egy padra teleportált. A kérdésre, majd a megvilágosodására csak bólogatok egyet-kettőt, hogy nagyon jól látja a krízisemet. Csak éppen ezen senki nem tud segíteni: el van könyvelve, hogy fel kell nőni. A mamuska szerint, így is éretlen vagyok a koromhoz képest, - jelentsen ez bármit - és jót fognak tenni a sulis új barátok. Szerintem meg van elég barátom. Azért én tovább cirógatom Horog buksiját, róla pedig oldalasan nézek a lányra.
- Ő Horog - ujjaimat kinyújtva hagyom, hogy beleugorjon a tenyeremre és ott hesszeljen tovább. - A legjobb barátom - nyomatékosítom egy hatalmas mosollyal. Visszafogottabb lesz, mert szkeptikusan kell méregetnem a civilt mielőtt választ ad. Szemem csillan meg.
- Az órákat csak úgy ki lehet hagyni? - lehet nem is lenne olyan rossz ez a váltás! Álljunk meg erre a pillanatra!
Fejem oldalra billen, úgy bólintok a szavaira. Tényleg jó néha egyedül, sőt, néha úgy a legjobb. Kivéve, ha a másiknál van gumicukor. Mondjuk mindenféle rémtörténetet hallottam már a papuséktól. Pillantásom csüng a zacskón, aztán megrázom a fejem. - Talán később, de köszi - mosolyodom el, majd felé tolom Horgot. - Szeretnéd megsimogatni, Zóra? - kérdezem, aztán ha szeretné, Horog úgy is odaugrik hozzá. Csak egy biccentésembe kerül.
- Én Léna vagyok, de Békának hívnak - vonok vállat. - És nem, a többiek még maradnak az előkészítőbe. Szerencsétlen módon van köztünk korkülönbség, én mondom neked. Pedig a legjobb csapat alakult ki. - csóválok a fejemen. -  Horog és a többi békám persze jön majd velem, de mégis csak más lesz az egész - a Faházat nem fogom ebbe belevonni, mert a végén még megtudja hol van a bunkerünk és akkor kiadhatja a Vezért is.