Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Az eridonos kishölgy alig hitte el, hogy már a negyedik évét fejezte be ezen a nyáron, és jövőre választania kell, hogy merre tovább. Túl gyorsan szállt el az idő, és már nem volt olyan biztos benne, hogy készen áll a felnőtt létre. Az elmúlt évek alatt sokkalta inkább a csendes, meghúzódó, néha-néha csínytevő fiatal diák volt a kastély falai között, leginkább az évfolyamelső címről ismerhették, amit kétszer is megszerzett. Sőt, VZ ösztöndíjas is lett egyik évben.
Ezt a gyermekfelügyeletet is azért vállalta el, mert szeretett volna kicsit kilendülni a szürke hétköznapokból. Talán mégsem volt olyan okos ötlet a lovassporttól való majdnem teljes visszavonulás.
Annácskára vigyázni felért egy mennyei meghívóval, a Játszótér is remek helyszínnek tűnt ebben az időben. A kis piknikkosárba Zselyke már bekészítette a szükséges elemózsiát, a kislány hátizsákja is ott lapult a pakk mellett egy padon.
 − Ejha, de ügyes valaki! – Vidám hangulatban telt ez a délután, miközben végigkísérte figyelemmel a gyerkőcöt, alkalmasint félig-meddig be is szállt a játékba.
Örvendezett, hogy a hőmérséklet végre ismét harminc fok környékére hűlt vissza, már kellett ez a hűs kis szellőcske is, ami körbelengte őket.
Bárhogy is, most itt volt, és jó társaságban töltötte a szabadidejét. Körülöttük más gyerkőcök is vígan viháncoltak, míg anyukáik cseverésztek. A lány egyszer-kétszer rápillantott karórájára, hogy lássa, mennyi az idő. Hamarosan jönnek a gyerkőcért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848896#post848896][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 15:48[/b][/url]

Az eridonos kishölgy alig hitte el, hogy már a negyedik évét fejezte be ezen a nyáron, és jövőre választania kell, hogy merre tovább. Túl gyorsan szállt el az idő, és már nem volt olyan biztos benne, hogy készen áll a felnőtt létre. Az elmúlt évek alatt sokkalta inkább a csendes, meghúzódó, néha-néha csínytevő fiatal diák volt a kastély falai között, leginkább az évfolyamelső címről ismerhették, amit kétszer is megszerzett. Sőt, VZ ösztöndíjas is lett egyik évben.
Ezt a gyermekfelügyeletet is azért vállalta el, mert szeretett volna kicsit kilendülni a szürke hétköznapokból. Talán mégsem volt olyan okos ötlet a lovassporttól való majdnem teljes visszavonulás.
Annácskára vigyázni felért egy mennyei meghívóval, a Játszótér is remek helyszínnek tűnt ebben az időben. A kis piknikkosárba Zselyke már bekészítette a szükséges elemózsiát, a kislány hátizsákja is ott lapult a pakk mellett egy padon.
 − Ejha, de ügyes valaki! – Vidám hangulatban telt ez a délután, miközben végigkísérte figyelemmel a gyerkőcöt, alkalmasint félig-meddig be is szállt a játékba.
Örvendezett, hogy a hőmérséklet végre ismét harminc fok környékére hűlt vissza, már kellett ez a hűs kis szellőcske is, ami körbelengte őket.
Bárhogy is, most itt volt, és jó társaságban töltötte a szabadidejét. Körülöttük más gyerkőcök is vígan viháncoltak, míg anyukáik cseverésztek. A lány egyszer-kétszer rápillantott karórájára, hogy lássa, mennyi az idő. Hamarosan jönnek a gyerkőcért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848897#post848897][b]Kelemen Farkas - 2022.07.05. 16:35[/b][/url]

Alig egy hete költöztek be végül a Holdfény utcai házba, de már most egy örökkévalóságnak tűnik a folyamatos pakolászás miatt, aminek mintha nem akarna vége lenni. Meg is fordult a fejében, hogy ha ennek a nagy projektnek a végére érnek, igazán elmehetnének nyaralni egy hétre a világ végére, csak lábat lógatni, hiszen még a pakolászás is elég lenne ehhez motivációnak - bár nem sűrűn támadnak ilyen ötletei egyébként -, de az meg a ráadás, hogy közben ezt-azt át is alakítanak saját igényük és ízlésük szerint, és a kerthez még csak hozzá sem fogtak. Mi több, egyelőre még a növényei nagy része is Budanekeresden van, még szegény Bendegúzt sem hozta át. De majd minden kialakul, addig is van teendőlistája, hogy semmit el ne felejtsen. Az egyik legfontosabb tétel például az volt, hogy találjanak egy jó bébiszittert Annának, aki elviszi a játszótérre, főleg így szünet alatt, meg figyel és vigyáz rá, amíg ők dolgoznak vagy valami olyan munkálat történik a házban, mint például a padláson felfedezett darázsfészkek kiírtása. Most éppen munkából érkezik, útközben épp csak beugrott Nekeresdre megöntözni a növényeket, aztán onnan meg már egyenesen ide hoppanált. Azazhogy a játszótértől kicsit odébb materializálódik, mégsem a közepén szerencsére, elég nagy riadalmat keltene úgy vélhetően. Azért még így is vetül rá néhány fürkésző nézés, mit keres itt egyedül egy felnőtt férfi. Megszokás, bár nem bánja. Nézzenek is meg jól minden fura alakot, aki a játszótér meg gyerek közelében ólálkodik. Ő meg egyébként sem azt teszi, ami nem azért lesz rövidesen evidens, mert az aurorok sötétkék egyentalárját viseli, hanem abból derül ki, hogy amint Anna észreveszi, egy "apuciii" felkiáltással szalad is hozzá. Felkapja a kislányt, aki úgy kapaszkodik a nyakába máris, mintha ezer éve nem látta volna. Nyom egy puszit a szőke tincsek közé, aztán meg odasétál a lányhoz, akire végül a feladatra jelentkezők közül rábízták a feleségével.
- Hello - köszön mosolyogva, merthogy azért Anna ezt nagyon ügyesen csalja elő belőle. - Jól viselkedtél, maszat? Minden rendben volt? - kérdezi előbb Annától, aki lelkesen bólogat angyali arcot vágva. Ilyenkor aztán tényleg tiszta anyja. A második kérdés már teljes mértékben Zselykének szól, rá is emeli a tekintetét. Kíváncsi, Anna milyen, amikor nem a családdal van, amire eddig legfeljebb az előkészítőben volt alkalma, azt sem túl sokáig igazából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848902#post848902][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 17:13[/b][/url]

Zselyke jókat derült, amikor a kislány a csúszdán foglalatoskodott. Szépen szót fogadott neki, és a kamaszlánynak is tetszett Anna játszótéren mutatott elevensége. Jól esett neki, hogy végre felrázódhatott a hétköznapi iskolai mókuskerék szürkeségéből.
 − Na, most mit próbálunk ki? – lelkesedett Zselyke. Ez a bébiszitteri meló jól jött ahhoz, hogy a felelősség vállalást gyakorolja, és kimozduljon.
A hintázást szakították félbe, amikor Kelemen úr megjelent a Játszótér bejáratánál, és az összes addig csivitelő anyuka figyelmét magára vonta. Mi tagadás, volt valami különös a kisugárzásában, akárcsak Annának, bár neki másféle.
 − Rajta, ott van apuci. Azért csak óvatosan szaladj – bíztatja a gyereket, ő is imádott a szülei nyakába ugrani Anna korában. Most már sutábban tette, hisz megnőtt, de attól még az ölelés nem maradt el. Sokat edződtek ők is az évek alatt, és mára már teljesen megbékéltek Zselyke mágiájával, és hogy évente néhányszor a szünetek alatt láthatják őt.
Finom távolságból figyeli a párost, apját és lányát, ahogy Annácska két pillanat alatt az ujja köré csavarja a férfit. Megindító látvány.
 − Tündéri egy gyerkőc – bólint. Ettől jobb délutánt el sem képzelhetett volna. A nap nyár lévén még nem ment le, de már erősen érződött a késő délutáni hangulat. Zselyke még annyira nem akart visszamenni a kastélyba, arra gondolt, talán beugrik egy fagylaltra, vagy süteményre a nap végén.
 − És önöknél sem volt nehéz a nap? Tulajdonképpen… milyen aurornak lenni? – érdeklődött barátságosan. – Én már tudom, hogy gyógyító szeretnék lenni. Egyedül a szakosodásban nem jutottam még dűlőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848906#post848906][b]Kelemen Farkas - 2022.07.05. 18:09[/b][/url]

Ugyan pár perce még kissé fáradtnak érezte magát, némileg talán frusztráltnak is a teendők végtelen listája végett, ezt az egészet azonban szempillantás alatt elfelejti, amint Anna a nyakába ugrik. Tény és való, hogy ez a kislány pillanatok alatt sikeresen tudja az ujja köré csavarni, még a csillagokat is lehozná neki az égről is. De végülis az anyja egy negyedvéla, biztos az ő génállományába is jutott ebből valamennyi a véla ősök hagyatékából. Azt is eléri hihetetlenül gyorsan, hogy itt mosolyogjon, mintha az égvilágon semmi gondja nem lenne, és ha belegondol, ebben a percben nincs is, mert nem gondol rájuk.
- Na és én kapok puszit? - kérdezi a kislánytól, aki erre bólogatva még szorosabban kapaszkodik a nyakába, és nagy cuppanós puszit nyom az arcára. Ha még lenne bajusza, talán azt is meghuzkodná kicsit, hátha ezúttal lejön, mint a mesében, de pár hete Veszna nyerte a csatát a bajusszal szemben. Most legfeljebb némi friss borostája van, ami a reggeli borotválkozás óta máris megpróbálkozott kiütközni. Anna meg is állapítja, hogy apuci ma is olyan, mint a kaktuszai a konyhában az ablakpárkányon. Elneveti magát, közben a fejét rázva, mint aki nem akarja elhinni ezt a párbeszédet.
- Azért Ferdinándnak sokkal nagyobb tüskéi vannak, meg Jeromosnak is - válaszolja. Zselykének furcsa beszélgetés lehet, hiszen aligha van honnan tudnia, hogy a Kelemen-Révay házban minden növénynek neve van. Nyom még egy puszit a homlokára, aztán leteszi a földre. - Na szaladj, köszönj el mindenkitől, és szedd össze a dolgaidat, ne hagyjunk magunk után itt semmit, ami nem ide tartozik - mondja neki arra a fél percre leguggolva mellé, hogy egy szinten legyenek, amíg beszél hozzá, majd ismét feláll kihúzva magát. Elnéz utána egy pillanatra, de figyel a lány kérdéseire. Az jó, ha tündéri, amit egy biccentéssel vett korábban tudomásul. Ezek szerint mégiscsak meg a nevelésnek nevezett dolog. Jó tudni.
- Változó. Ma éppen nem volt semmi izgalmasnak mondható, de vannak ilyen napok - válaszolja. - Persze, ez attól is függ, hogy pontosan milyen beosztásban dolgozik az ember, mennyit van terepen vagy éppen irodában. Én kihallgató tiszt vagyok, nem a varázskommandó tagja, ami azt jelenti, hogy több papírmunkát látok, mint átkot, de bevallom, nem bánom. Nem szeretném, ha Anna úgy nőne fel, hogy ne tudja, hazajövök-e a nap végén. Így sem életbiztosítás ez a hivatás - fejezi be a gondolatmenetet. Tekintete kissé elkomorul közben, de ez gyorsan elmúlik, főként, hogy Anna ismét felbukkan, azt kérve, hogy de csak negyedórát maradjanak még, és olyan kiskutyatekintettel néz rá, hogy nem tud nemet mondani.
- Az is egy érdekes hivatás, és fontos is. A szakosodás majd kialakul. Negyedikes, jól emlékszem? Akkor azért van még idő megálmodni, hogy járványos betegséggel szeretne-e foglalkozni vagy sportolókkal, esetleg gyerekekkel. A gyerekek szeretik legalább, ha azt választaná, ez úgy látom, nem lesz akadály - állapítja meg, hangjában elismeréssel. Ezt sosem fogja levetkőzni, hogy mindig mindenhol mindent megfigyel. - El se hinné az ember, milyen fontos. Azt gondolnám én is, hogy a szakértelem számít leginkább, pedig egy gyereknél aligha. Anna két évesen például megharapott egy gyógyítót. Másikat kellett keresnünk neki, azóta viszont semmi gond nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848913#post848913][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 19:26[/b][/url]

Zselyke nyújtózott egyet, ahogy felállt, amolyan diszkréten. Annával jól kijöttek, és szívesen dolgozott gyerekekkel. Jókedvűen követte Annát, és figyelte, hogy Kelemen úr milyen gyorsan olvad egy-kettőre marcona aurorból az apukák gyöngyévé, főleg a játszótér női közönsége szemében. A lány jót kuncog ezen magában. Őt még nem érintették meg a hormonok ilyen szinten, haverkodott ugyan az ellenkező nemmel, de különösebben nem foglalkozott vele. Nem is próbálkozik azzal, hogy leplezze, mennyire örült a kettős örömének, meghatottan vigyorogva állt meg, és amikor Anna rápillant azzal a győztes tekintetével, ő felmutatja a hüvelykujját.
 − Látod, mondtam, hogy nemsoká jön érted – toldotta hozzá.
 − Ferdi… micsoda? – kevés híján az állát másik honában keresgéli, valahol Kína tájékán, mert fogalma sincs, kit takar ez a Ferdinánd meg Jeromos. – Tán sünöket tartanának vagy tarajos sült?
Jobb ötlete nem lévén ez a kettő állatka ugrott be, ami tüskéket növeszthet. Remélhetőleg nem két mennydörgőt tartogat a bácsi az otthonukban. Bár azt csak látta volna, elvégre elég nehéz nem észre venni ekkora sárkányokat. De képzelete hamar visszaszáll a valóság talajára, és nagy bölcsen hálát ad, hogy képes az ilyesmi gondolatait megtartani magának.
− De édes – áradozik, ahogy látja Annát szaladni a játszótéri játékaiért, amikkel együtt jöttek le szórakozni. – És, tervezik, hogy ő is bagolyköves legyen majd? Ha igen, csak szóljanak, szívesen figyelek rá.
 − Őszintén? Én is tartanék tőle, ha a szeretteimnek ilyen munkája lenne. Azt hiszem, ez hasonló, mint a mugliknál a rendőrség. Az én szüleim lovakkal foglalkoznak, úgyhogy némileg nagyobb szerencsém van – nyugtázza, hogy az ő munkaadója inkább az irodát látja többet, ami nagy áldás, és kevésbé életveszélyes, mint átkok elől szambázni.
 − A gyógyítás se lesz könnyű. Már nagyjából felkészültnek érzem magam, de élesben úgyis kiderül, mennyire jó az önismeretem ezt illetően. Tudom, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, nem vagyunk istenek, de… én szeretném, ha olyan szakmám lenne, ahol vissza tudom adni azt a szeretetet, amit én kaptam a saját családomtól és a környezetemtől – feleli az auror szavaira.
Eltöpreng a megállapításain, melyek jó része igaznak bizonyult rá. – Ez igaz, a kicsik a suliban is tapadnak rám, de nem bánom, jó dolog mellettük lenni, és látni, kiből mi lesz a végén. Hű, ez nem is rossz ötlet, eddig a gyermekgyógyászatra nem is gondoltam, mint opció. Önnél hogy jött az aurorság? Ha jól tudom, mai napig töretlen népszerűségnek örvend ez a hivatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848924#post848924][b]Kelemen Farkas - 2022.07.05. 20:36[/b][/url]

Hajaj. Mosolyogva csóválja meg a fejét, amikor olybá tűnik, hogy Anna nagyon várta, és igazság szerint nem is tudja, hogy lett ilyen apás. Talán mert ő van otthon kevesebbet? Próbált rájönni, de csak az lett egyértelmű számára, hgy ha a lányáról van szó, képtelen annyira objektívnak lenni, hogy ki tudja elemezni, mit miért tesz úgy, ahogyan.
- Nem, dehogy, csak kaktuszok - válaszolja megrázva a fejét. Még sünik hiányoznának. Ribizli így is megpróbálkozik összebarátkozni minden vadon fellelhető példánnyal, amibe sétáik során belebotlik. Volt is belőle pár kellemetlen élménye, de mégse adta fel. Azért érti, honnan jön a kérdés, hiszen az nem köztudomású, hogy minden növénynek neve van a házukban. Annát közben leteszi a földre, engedve, hogy összeszedje a játékait, mielőtt hazaindulnának, de azért egy "csak még egy kicsit" kör is befigyel, és hogy mondhatna nemet?
- Igazából még nem került szóba, de a feleségem ide járt, én meg nem szeretném kiszakítani a megszokott környezetéből és elküldeni Roxfortba, úgyhogy nagyon is valószínű opció a Bagolykő - válaszolja pár pillanatnyi csendet követően, amíg eltöpreng, mi is lehetne a válasz. Mivel ide s tova tíz éve lassan egyike volt a minisztérium által kirendelt auroroknak, van némi ellenérzése, de el kell ismernie azt is, hogy azóta sokat javult a helyzet, szóval igazán szóvá már nem nagyon tehet semmit sem. Meg ha Anna ide jár, legalább nem lesz a világ másik felén.
- Igen, olyan - bólogat a hasonlat hallatán. A lány nagyon jól eltalálta. - A varázskommandó pedig olyan, mint a honvédség. Szóval részleg függvényében változhat, összben meg ugyanúgy rendvédelem, csak mágikus változatban - teszi még hozzá. Ő épp a hírszerzésnél van alkalmazásban, ami azt illeti, de ezt sosem szokta reklámozni.
- Ez igazán nemes gondolat - állapítja meg, amikor a lány kifejti, miért is szeretne gyógyító lenni. Magának pedig azt is megjegyzi gondolatban, hogy remek bébiszittert sikerült kiválasztaniuk a jelentkezők közül. Talán érdemes lesz egy esetleges hosszabb távú együttműködést is átgondolni akár nyár végén, mert még Anna is nagyon szereti, minden egyéb felsorolható kvalitáshoz ráadásnak.
- Hát maradjunk annyiban, hogy én épp nem menő szerettem volna lenni - válaszolja, és nehéz eldönteni, mennyire komoly, mert közben ha fizikailag lehetne, fülig érne a szája, miközben visszainteget a kalimpáló lányának, és mutatja, hogy még öt perc és nem több. - Kézenfekvő volt. Megvoltak hozzá az adottságaim, leginkább ezért. Meg talán, mert én azért akartam tenni valamit, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen - válaszolja elgondolkodva. Végülis tényleg ezt szerette volna, hogy az olyanok, mint Tekla, ne ússzanak meg mindent. Hogy ne legyen újabb varázslóháború. Ahogy mondta, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen. Elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy Annának valaha is része lehet ilyesmiben. Soha ne legyen.
- Péntek este is ráérne esetleg Annára vigyázni? Tudom, hogy erről nem beszéltünk, és semmi gond, ha túl sok lenne, hogy meg kell várni, míg elalszik, meg nálunk lenni, csak aki eddig péntek estéken vigyázott rá, jelezte ma, hogy a héten nem tudna jönni - kérdezi meg. Azt már tudják, hogy Annát rá lehet bízni, és szerinte Veszna sem bánná a dolgot. Ha nem jó, keresnek majd mást, de egy próbát megér végülis. Legrosszabb esetben meg majd otthon maradnak. Int a lányának is végül, hogy most már azért lejárt az öt perc, ideje lenne lassan indulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848934#post848934][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 21:55[/b][/url]

Abszolúte megértette Annát, noha ő inkább anyás volt, mert a versenyzés miatt vele töltött több időt. Az utóbbi években ezen próbált változtatni, mert noha apja nem mondta ki, de látta rajta, mennyire nem esett jól neki az, hogy ő ennyire kimaradt az életéből. Egyébként is távol volt tőlük most már negyedik éve, főleg a tanulmányai miatt. Maguk között csak úgy becézték, hogy a speciális képzés elszólítja otthonról.
Nagy meglepetés érte abban, hogy kaktuszokat is el szoktak nevezni. – Ka… kaktuszok?
Nem tudta elképzelni, hogy kell ezt értelmezni, noha nem volt egy buta lány, de eléggé furának hangzott. Sebaj, gondolta,  mindenkinek vannak egyéni furaságai.
Érdekes volt hallgatnia Kelemen úr felvetéseit, szeretett egyébként is beszélgetni érdekesnek vélt emberekkel. Zselykének inkább állatokkal voltak tapasztalatai. – Nekem két boglyom és egy lovam van, de az édesapámnak külön fríz tenyészete van otthon.
 – Érdekes, elég sok a közös a két világban, és mégis mennyire más. Én örülök neki, hogy ismerhetem mindkettőt, van összehasonlítási alapom – vetette fel Zselyke. Alapvetően neki egyik oldallal sem volt gondja, és élvezte, hogy úgymond egyfajta különlegesség ez benne. – Végül is, minden összefügg mindennel, ha jobban meggondolom. A gyógyítás is sokrétű szakma, ezért is akadtam fenn, hogy akkor most merre, mert ugye, nem mindegy, milyen tárgyakból vizsgázik az ember az utolsó véghajrában alapképzésen.
Zselyke igyekezett tájékozódni, amennyire lehetett, és nyitott maradni. Néha érezte is, hogy kicsit kilóg a többi főnixpalánta közül, mert még ezt a fajta tüzességet nem fedezte fel magában, de nem is vitatta, hogy oda tartozna vagy sem. Okkal született a döntés, hogy ott volt már négy éve. – Ez talán még nemesebb gondolat. Jó volna, ha ezt sikerülne elérni.
 – Ha nem bánja, megyek és játszom még vele – ereszt meg egy fülig érő vigyort. Nem bírja ki, hogy ne vegyen részt ebben. A még öt perces mutogatáson jót kuncog. Aztán amikor összepakoltak a csöpp gyerkőccel, visszanavigálja az édesapjához. Felcsillant a szeme, amikor megütötte fülét az ajánlat. Ó, hát ő lenne a legboldogabb, ha a hétvégére is meglenne a programja, és méghozzá ilyen jó társaságban.
 – Na, egy hó-rukk apához? – kapja fel a kislányt. Ez a legújabb kedvenc közös játékuk. – Én ezer örömmel vállalom, amennyiben a feleségének is megfelel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848967#post848967][b]Kelemen Farkas - 2022.07.05. 22:43[/b][/url]

- Ühümm - bólogat a kérdésre válaszul. Bizony, kaktuszok, de van neve minden másnak is, sőt, az egyik kedvence a Bendegúz nevü fikusz még a Ribizlit megelőző időszakból. Mint valami hóbortos hobbibotanikus, ami valójában nem is áll messze a valóságtól. A beszélgetés aztán hamar más irányba terelődik, miután a lány a munkájáról kezd érdeklődni.
- Bizonyára érdekes tapasztalat lehet azt a világot is ismerni. A magam részéről nagyon érdekelnek a varázstalanok bizonyos találmányai. Nagyon kreatívak és bizonyos területeken be is előztek, a technológiájuk például igazán érdekfeszítő - osztja meg a véleményét. Ő javarészt mágusok között nőtt fel, és bár élt olyan helyen, ahol varázstalanok is laktak, túl sok tapasztalata azzal mégsincs, hogy milyen lehet varázstalanként élni. Mindig is körülvette a mágia valamilyen formában, és valljuk be, mindig is be is zárkózott a saját kis terébe, élhetett körülötte szinte bárki. Az, hogy mégiscsak családot alapított, kisebb csodának is minősíthető.
- Jogos felvetés - dünnyögi, és végülis nem igazán tud semmi okosat hozzáfűzni, mert sosem járt utána, hogy a képzés milyen hosszú is vagy hogyan kell elképzelni, mennyi teret hagyhat annak, hogy esetleg az ember átképezhesse magát valami másik szakterületre, ha rájön, hogy a választott mégsem a tökéletes. Így pedig nem látja értelmét csak azért beszélni, hogy valamit mondjon. Anna közben még nagyon maradna, aminek valahol örül, mert jó tudni, hogy a lánya sokkal szociálisabb, mint ő valaha is volt. Elégedettséggel tölti el az, amit lát. Büszke rá.
- Utópisztikus gondolatnak tűnik így utólag, de azért próbálkozni mindig lehet - feleli, habár tudatában van, hogy néha nincs is más választása, mint a kisebb és nagyobb rossz között választani, mert ilyen az élet.
- Nem, csak nyugodtan - mondja, még egy kézmozdulattal meg is erősítve mindezt, ahogy kezét a játszótér felé tárja, ahol a lánya éppen hangosan nevet valamin. Tényleg csak örülni tud, hogy ilyen kis gondtalan, boldog gyerek. Néha nehéz megállni, hogy ne kényeztesse el túlságosan. Addig is, amíg a lányok játszanak, karjait összefonja a mellkasa előtt, és kicsit fel is méri a játszóteret, és elgondolkodik, hogy talán a birtokon is lehetne legalább egy hintát vagy egy csúszdát elhelyezni, vagy akár mindkettőt is, hiszen hely az van. Amint Zselyke visszaér, megkérdezi, nem lenne-e ideje vállalni a péntek estét is Annával. Zója javaslatát megfogadva olyankor kimozdulnak kettesben, amit Anna kezd megszokni, de egyedül otthon hagyni mégiscsak korai.
- Ó, nagyon köszönöm. Hálás is lennék érte, mármint a késői időpont miatt is. Megbeszélem Vesznával ma, és holnap beszélhetünk is a részletekről - válaszolja. Szinte biztos benne, hogy a feleségének sem lesz kifogása, még az ellen sem, hogy az estére való tekintettel felárat fizessenek. És erről jut eszébe, az enapi fizetség ott is lapul a zsebében egy borítékban. Elő is veszi, majd átnyújtja a lánynak. - Ez a mai napra. A holnap is áll, ugye? - kérdez rá csak a biztonság kedvéért, habár emlékei szerint egész hétre egyeztek, a hétvégéket meg elvileg Budanekeresden töltik, de ha számítani lehet a lányra és ráér, előfordulhat még, hogy neki is nyújtanak hétvégi programot, ha ráér. Közben megfogja Anna kezét, na meg az összeszedett játékokat sem hagyják itt. - Na köszönj szépen, prücsök, aztán siessünk haza, mert anya már biztos vár a vacsorával - guggol le ismét a kislányhoz, aki máris integet.
- Mégegyszer köszönjük. Viszlát holnap. Kellemes estét! - köszön el, aztán kézenfogva hazaballagnak, mert annyi séta mindenképp kell egy napra.