Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848896#post848896][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 15:48[/b][/url]

Az eridonos kishölgy alig hitte el, hogy már a negyedik évét fejezte be ezen a nyáron, és jövőre választania kell, hogy merre tovább. Túl gyorsan szállt el az idő, és már nem volt olyan biztos benne, hogy készen áll a felnőtt létre. Az elmúlt évek alatt sokkalta inkább a csendes, meghúzódó, néha-néha csínytevő fiatal diák volt a kastély falai között, leginkább az évfolyamelső címről ismerhették, amit kétszer is megszerzett. Sőt, VZ ösztöndíjas is lett egyik évben.
Ezt a gyermekfelügyeletet is azért vállalta el, mert szeretett volna kicsit kilendülni a szürke hétköznapokból. Talán mégsem volt olyan okos ötlet a lovassporttól való majdnem teljes visszavonulás.
Annácskára vigyázni felért egy mennyei meghívóval, a Játszótér is remek helyszínnek tűnt ebben az időben. A kis piknikkosárba Zselyke már bekészítette a szükséges elemózsiát, a kislány hátizsákja is ott lapult a pakk mellett egy padon.
 − Ejha, de ügyes valaki! – Vidám hangulatban telt ez a délután, miközben végigkísérte figyelemmel a gyerkőcöt, alkalmasint félig-meddig be is szállt a játékba.
Örvendezett, hogy a hőmérséklet végre ismét harminc fok környékére hűlt vissza, már kellett ez a hűs kis szellőcske is, ami körbelengte őket.
Bárhogy is, most itt volt, és jó társaságban töltötte a szabadidejét. Körülöttük más gyerkőcök is vígan viháncoltak, míg anyukáik cseverésztek. A lány egyszer-kétszer rápillantott karórájára, hogy lássa, mennyi az idő. Hamarosan jönnek a gyerkőcért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848902#post848902][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 17:13[/b][/url]

Zselyke jókat derült, amikor a kislány a csúszdán foglalatoskodott. Szépen szót fogadott neki, és a kamaszlánynak is tetszett Anna játszótéren mutatott elevensége. Jól esett neki, hogy végre felrázódhatott a hétköznapi iskolai mókuskerék szürkeségéből.
 − Na, most mit próbálunk ki? – lelkesedett Zselyke. Ez a bébiszitteri meló jól jött ahhoz, hogy a felelősség vállalást gyakorolja, és kimozduljon.
A hintázást szakították félbe, amikor Kelemen úr megjelent a Játszótér bejáratánál, és az összes addig csivitelő anyuka figyelmét magára vonta. Mi tagadás, volt valami különös a kisugárzásában, akárcsak Annának, bár neki másféle.
 − Rajta, ott van apuci. Azért csak óvatosan szaladj – bíztatja a gyereket, ő is imádott a szülei nyakába ugrani Anna korában. Most már sutábban tette, hisz megnőtt, de attól még az ölelés nem maradt el. Sokat edződtek ők is az évek alatt, és mára már teljesen megbékéltek Zselyke mágiájával, és hogy évente néhányszor a szünetek alatt láthatják őt.
Finom távolságból figyeli a párost, apját és lányát, ahogy Annácska két pillanat alatt az ujja köré csavarja a férfit. Megindító látvány.
 − Tündéri egy gyerkőc – bólint. Ettől jobb délutánt el sem képzelhetett volna. A nap nyár lévén még nem ment le, de már erősen érződött a késő délutáni hangulat. Zselyke még annyira nem akart visszamenni a kastélyba, arra gondolt, talán beugrik egy fagylaltra, vagy süteményre a nap végén.
 − És önöknél sem volt nehéz a nap? Tulajdonképpen… milyen aurornak lenni? – érdeklődött barátságosan. – Én már tudom, hogy gyógyító szeretnék lenni. Egyedül a szakosodásban nem jutottam még dűlőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848913#post848913][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 19:26[/b][/url]

Zselyke nyújtózott egyet, ahogy felállt, amolyan diszkréten. Annával jól kijöttek, és szívesen dolgozott gyerekekkel. Jókedvűen követte Annát, és figyelte, hogy Kelemen úr milyen gyorsan olvad egy-kettőre marcona aurorból az apukák gyöngyévé, főleg a játszótér női közönsége szemében. A lány jót kuncog ezen magában. Őt még nem érintették meg a hormonok ilyen szinten, haverkodott ugyan az ellenkező nemmel, de különösebben nem foglalkozott vele. Nem is próbálkozik azzal, hogy leplezze, mennyire örült a kettős örömének, meghatottan vigyorogva állt meg, és amikor Anna rápillant azzal a győztes tekintetével, ő felmutatja a hüvelykujját.
 − Látod, mondtam, hogy nemsoká jön érted – toldotta hozzá.
 − Ferdi… micsoda? – kevés híján az állát másik honában keresgéli, valahol Kína tájékán, mert fogalma sincs, kit takar ez a Ferdinánd meg Jeromos. – Tán sünöket tartanának vagy tarajos sült?
Jobb ötlete nem lévén ez a kettő állatka ugrott be, ami tüskéket növeszthet. Remélhetőleg nem két mennydörgőt tartogat a bácsi az otthonukban. Bár azt csak látta volna, elvégre elég nehéz nem észre venni ekkora sárkányokat. De képzelete hamar visszaszáll a valóság talajára, és nagy bölcsen hálát ad, hogy képes az ilyesmi gondolatait megtartani magának.
− De édes – áradozik, ahogy látja Annát szaladni a játszótéri játékaiért, amikkel együtt jöttek le szórakozni. – És, tervezik, hogy ő is bagolyköves legyen majd? Ha igen, csak szóljanak, szívesen figyelek rá.
 − Őszintén? Én is tartanék tőle, ha a szeretteimnek ilyen munkája lenne. Azt hiszem, ez hasonló, mint a mugliknál a rendőrség. Az én szüleim lovakkal foglalkoznak, úgyhogy némileg nagyobb szerencsém van – nyugtázza, hogy az ő munkaadója inkább az irodát látja többet, ami nagy áldás, és kevésbé életveszélyes, mint átkok elől szambázni.
 − A gyógyítás se lesz könnyű. Már nagyjából felkészültnek érzem magam, de élesben úgyis kiderül, mennyire jó az önismeretem ezt illetően. Tudom, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, nem vagyunk istenek, de… én szeretném, ha olyan szakmám lenne, ahol vissza tudom adni azt a szeretetet, amit én kaptam a saját családomtól és a környezetemtől – feleli az auror szavaira.
Eltöpreng a megállapításain, melyek jó része igaznak bizonyult rá. – Ez igaz, a kicsik a suliban is tapadnak rám, de nem bánom, jó dolog mellettük lenni, és látni, kiből mi lesz a végén. Hű, ez nem is rossz ötlet, eddig a gyermekgyógyászatra nem is gondoltam, mint opció. Önnél hogy jött az aurorság? Ha jól tudom, mai napig töretlen népszerűségnek örvend ez a hivatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=848934#post848934][b]Molnár Zselyke - 2022.07.05. 21:55[/b][/url]

Abszolúte megértette Annát, noha ő inkább anyás volt, mert a versenyzés miatt vele töltött több időt. Az utóbbi években ezen próbált változtatni, mert noha apja nem mondta ki, de látta rajta, mennyire nem esett jól neki az, hogy ő ennyire kimaradt az életéből. Egyébként is távol volt tőlük most már negyedik éve, főleg a tanulmányai miatt. Maguk között csak úgy becézték, hogy a speciális képzés elszólítja otthonról.
Nagy meglepetés érte abban, hogy kaktuszokat is el szoktak nevezni. – Ka… kaktuszok?
Nem tudta elképzelni, hogy kell ezt értelmezni, noha nem volt egy buta lány, de eléggé furának hangzott. Sebaj, gondolta,  mindenkinek vannak egyéni furaságai.
Érdekes volt hallgatnia Kelemen úr felvetéseit, szeretett egyébként is beszélgetni érdekesnek vélt emberekkel. Zselykének inkább állatokkal voltak tapasztalatai. – Nekem két boglyom és egy lovam van, de az édesapámnak külön fríz tenyészete van otthon.
 – Érdekes, elég sok a közös a két világban, és mégis mennyire más. Én örülök neki, hogy ismerhetem mindkettőt, van összehasonlítási alapom – vetette fel Zselyke. Alapvetően neki egyik oldallal sem volt gondja, és élvezte, hogy úgymond egyfajta különlegesség ez benne. – Végül is, minden összefügg mindennel, ha jobban meggondolom. A gyógyítás is sokrétű szakma, ezért is akadtam fenn, hogy akkor most merre, mert ugye, nem mindegy, milyen tárgyakból vizsgázik az ember az utolsó véghajrában alapképzésen.
Zselyke igyekezett tájékozódni, amennyire lehetett, és nyitott maradni. Néha érezte is, hogy kicsit kilóg a többi főnixpalánta közül, mert még ezt a fajta tüzességet nem fedezte fel magában, de nem is vitatta, hogy oda tartozna vagy sem. Okkal született a döntés, hogy ott volt már négy éve. – Ez talán még nemesebb gondolat. Jó volna, ha ezt sikerülne elérni.
 – Ha nem bánja, megyek és játszom még vele – ereszt meg egy fülig érő vigyort. Nem bírja ki, hogy ne vegyen részt ebben. A még öt perces mutogatáson jót kuncog. Aztán amikor összepakoltak a csöpp gyerkőccel, visszanavigálja az édesapjához. Felcsillant a szeme, amikor megütötte fülét az ajánlat. Ó, hát ő lenne a legboldogabb, ha a hétvégére is meglenne a programja, és méghozzá ilyen jó társaságban.
 – Na, egy hó-rukk apához? – kapja fel a kislányt. Ez a legújabb kedvenc közös játékuk. – Én ezer örömmel vállalom, amennyiben a feleségének is megfelel.