37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. november 16. 19:30 | Link


Luca egy birtokon nőtt fel, s mindene megvolt, amire csak gyermek vágyhatott. Néhány fiatalabb alkalmazott vagy épp lányuk-fiuk még játszópajtásnak is bizonyult, így unatkozni sem igen tudott, azonban valami mégiscsak hiányzott, ami akkor fel sem tűnt, most azonban sajgott szíve, hogy mikor ő volt csípőig érő, nem adatott meg, ez pedig nem volt más mint a játszótér. Hisz Lucának olyan volt a játszótér kérdés, mint másnak a zuhany, elvégre lehet, hogy ha csak langyos vízzel fürdik az illető, nem panaszkodik, azonban miután kipróbálta meleggel, húst cipálóan forróval, kinek kell már többé a langyos vacak?
Pestseholsén bizonyára akadt volna, de oda nem engedték, csakhogy mikor már az engedelem nem volt szempont minden játszóteret, amit csak meglátott Luca rögvest kihasznált. Hol emberként hintázott sikoltva vagy lógott tótágast a mászókán, hol ebként futott a gyerekek között, kik szívesen lettek ideiglenes társai a mókában és könnyed játékban. Szerencséje volt, a közelben volt egy előkészítő is, így vállalkozó szellemű kölykökből hiánya nem akadt. Néhányan már megpróbálták haza is vinni, de a szülők túl gorombák volták, pár, nem kellő falatot adtak neki, de szállást már nemigen, így mire a napból csupán csak a horizont alján egy szétcsúszott narancs lett, egyedül ücsörgött az eb a homokozó közepén, fején jókora kupac homokkal, melyet még az egyik nebuló pakolt oda.
Csak most tűnt fel, hogy már nem akadt senki, akivel kergetőzhetett volna egy jót, így aztán már nem is volt olyan érdekes a játszótér, hisz eltűnt belőle a szív, ami mozgatta az egész gépezetet.
Bundája kissé ragacsos lett, orra földes, úgy ballagott és állt meg végül a játszótér bejáratánál, hogy körbe tudjon nézni, hátha az utcán még volt valaki, egy lélek, egy akárkicsoda, aki még ujjá éleszti a kialudt játékot.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. november 16. 20:24
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 16. 19:52 | Link

Bornemissza Luca



 Amikor kislány voltam a hinta volt a kedvencem. Felhajtani koccig, repülni benne, akár a madarak. Ez az érzés akkor leírhatatlan volt számomra és úgy vágytam rá mint más a levegőre. Elválasztott ugyan a többiektől akik például fogócskáztak, de nem foglalkoztam vele, csak hajtottam a hintát, feljebb és feljebb rendületlenül, amikor egy játszótérre jutottam. Manapság hollóként szelve a léget nem igen van gondom már erre a régi szokásomra. Most is csak azért röppentem el ide, hogy egy kicsit kimozduljak. Köröztem egyet a falu felett és itt kötöttem ki. Kedvenc játékszerem előtt leszállás közben deanimálok és elnézem pár pillanatig. Kihalt minden, azt hinném magam vagyok, amikor látóterem szélén mozgást érzékelek. Odakapom tekintetem, mely egy kutyán akad meg. Csatakos bundája és lefelé lógatott feje nem teszi rémisztővé számomra, s bár nem vagyok nagy kutyabarát úgy döntök óvatosan megközelítem. Lassú léptekkel a félelem legkisebb jelét sem mutató testtartással érek el hozzá, majd nagyon lágy hangon szólalok meg, hátha felfigyel a hangomra. - Szia, hát te meg mit keresel errefelé? - lejjebb hajolok és kezemmel megérintem feje búbját, remélve, hogy gesztusomat a barátság jelének tekinti és nem a támadó szándék kifejezésének, ami eszemben sincs. Farmer van rajtam vörös övvel, vörös-fekete bokacsizma és fekete, v-nyakú pulóver. Nyakamban a Nagymamámtól pár napja kapott holdkő medál pihen, hajam fonatban simul hátamhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. november 16. 20:55 | Link



Látta a turpisságot, bizony látta, mégsem szólt, mert kissé megrémült a tudattól, hogy nem egyedül volt animágus, no persze képben volt azzal, hogy képessége nem csak az ő tehetsége volt, de még soha nem találkozott eleven animágussal, legalábbis olyannal nem, akiről tudta is, hogy az, így tehát kissé félt, hogy felismerik, mert hát ki tudja, hogy van-e furcsa szaga, amiről a két animágus megismeri a másikat, bár Luca nem érzett a nővel szemben semmi hasonló megérzést és kissé bizakodott is, hátha valami olyat leshet majd el tőle, amit még nem tudott, mert hát ismeretei eléggé szűkösek voltak.
Farok híján fenekét csóválva hagyta, hogy megcirógassák buksiján. Kezdte érdekelni a nő, miután már szinte biztos lett abban, hogy nem ismerték fel, na nem mintha félne leleplezni magát, de adott neki egy biztonságtudatot az, hogy akkor lepleződik le, mikor ő akarja, nem pedig mikor mások, bár a szeplők sokat árulkodtak, de a ragacs meg kosz közepette már egészen elhalványultak.
Körbejárta Evenat, megnézegette, hátha mégiscsak érez valami mást, de nem érzett, ha nem látta volna, hogy az előbb szárnya volt, most meg vagy tízszer akkora, meg se mondta volna, hogy mással van dolga, mint az eddigi boszorkányok. Végül leült a kis fenekére és sután oldalra billentette fejét, ha így folytatódik a dolog, a végén botot hoz inkább, mintsem, hogy a nő kilétét boncolgassa továbbra is.
A kérdésre nem felelt, nem is tudott volna, így csak hangosan vakkantott egyet, szűrjön le belőle amaz azt, amit akar.
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 17. 17:24 | Link

Bornemissza Luca


 Nem vártam, hogy feleljen költői kérdésemre, hiszen csak egy kutya, egy nagyon szutykos, de roppant helyes kutya. Jobban megnézve nyakörvet nem látok rajta, azt viszont igen, hogy elég ideje van idekinn kóbor ebként, ahhoz képest ahogyan tisztán kinézhetett. - Figyelj ide kicsim, most fel foglak venni és elviszlek magamhoz. Ígérem nem esik bántódásod, kapsz enni valami finomat, csak előtte megfürdünk, jó? - erre a kérdésre sem várok választ, csak óvatosan a pöttöm állatka mellső lábai alá nyúlok, remélve, hogy hagyja magát, majd úgy veszem fel karjaimba, mint anya a kisgyermekét. Súlyát bal csípőmön támasztom meg és elindulok vele hazafelé. Persze tisztában vagyok vele, hogy én magam is maszatos leszek tőle, de mire valók a tisztító bűbájok ha nem a ruháink rendbetételére. Viszont őt az autentikus módon fogom kimosni a piszokból. Szappannal és vízzel. Az úton sétálunk így kettecskén, néha megvakargatom az oldalát és nyugtató szavakat suttogok neki, ha esetleg nem viselné jól a fuvarozást. Egy apró bökkenőre döbbenek rá, amivel nem számoltam. Selva vajon mit fog szólni a játszópajtásához? Egek, Nagy Szellem segíts, hogy ez a két lélek jól kijöjjön egymással. Ahogy a vörös macsekot eddig megismertem elég szeretetteljes. Minden este együtt alszik velem, már amennyire a hajnali pár órás elpilledést annak lehet nevezni. Össze van gömbölyödve velem szemben és néha tappancsaival a mellkasomat dagasztja, körmeit behúzva. Mintha tudná, hogy azzal fájdalmat okozna, ha kieresztené őket. Napközben sem nagyon mozdul ki, néha jön csak le a patika szintjére és ott is egy magas polc tetejéről szemlélődik általában. Nos hamarosan kiderül hogyan reagál a kis jövevényre itt a karomban.
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2017. november 17. 20:16 | Link



Luca Evena mondandójából csak a felét értette, a kaja után már semmit, mert ott teljesen lemaradt és belesüllyedt a mámorba, elégedetten hagyta, hogy felvegyék, elvégre így még csak járnia sem kellett, szó szerint a tenyerén hordozta őt jótevője, s hálája jeléül rögvest meg is nyalta a nő arcát, többször is, ameddig le nem állították a csókok kiosztásában, de utána is minden vakarásnál, szelíd érintésnél valamilyen módon viszonozta a gesztust.
Szerette, mikor befogadták pár napra, mert ilyenkor megismert valakit, nem unatkozott, tele volt a pocója és nem volt egyedül este, mert a magányt ki nem állta, tizenkilenc éve mindig volt mellette valaki, vagy nyolcan rohantak folyton utána, ha épp az erdőben volt kedve bújócskázni, húszon-páran meg akkor, ha tanórák idején volt kedve erdőben bújócskázni.
S lassan új problémákba is ütközött az időjárás végett, a tél átvette az ősz helyét, és hiába meleg bunda ide vagy oda, az éjjelek legcsípősebb fokaiból ő is megérzett valamennyicskét az utóbbi pár napban, bő egy hétben.
A mostani eset pedig ezeken is túlnyúlt, mert nem csak játékot hozott életébe a befogadás, hanem talán végre tanulni is fog valamit, azt már elhatározta, hogy figyelni fogja a boszorkányt, nyomában jár és nem csak feltétlen labdával a pofájában, már kész terveket szőtt, bizony terveket, de a labda elterelte gondolatait egészen más irányba, találgatni kezdett, hogy vajon lesz-e társa, szerette a másik kutyákat is, ahogy minden állatot, de a gyermekeket jobban, így remélte, hogy valami halálbájos szőkefürtös pelenkalakóval fog osztozni pár napig egy szobán.
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér