Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Zója néni 🙈
ruci | március

Vége van, hivatalosan is elfogyott - legalábbis Maja számára - a vizsgázási kötelezettség száma az elmúlt héten. Most azonban újra azt a nyomást érzi a mellkasán mint az elején, ajkai remegnek és a szeme sarkában is könnycsepp bujkál, pedig nem is történt semmi rossz! Már klasszikus értelemben, sőt, inkább boldognak kéne lennie. Nem is érti mi okozta, hogy kicsit olyan változékony lett. Olyan jól érezte magát már éppen Lewyvel, de el kellett jönnie összepakolni, hogy a téli holmijait hazapakolja a szünetben. Meg kicsit ott is ragadt és ha nem megy haza az anyukájához, vér fog folyni. Ebben nagyon-nagyon biztos. Ez ijesztő, mintsem elszomorító, az a helyzet. Bármennyire igyekezett, nagyjából a mai napig sikerült a gondolataiból kiűzni azt a bizonyos önismeret vizsgát csupán. Mély levegőt vett, végül az órájára pillantva vette tudomásul, hogy bizony délután lett. Így szó nélkül hagyta félbe a pakolást, felkapta a kabiját és a hátizsákját, majd a poharat a kezébe fogta és elindult ki a kastélyból.
Nem találkozóra sietett, legalábbis nem a klasszikus értelemben. A lehető legnagyobb megerőltetésébe került, de kiderítette, hogy hol lelhető fel Mácsai tanárnő ebben az időszakban a legtöbbször: a játszótéren. Összeszedte magát, mert annak ellenére, hogy mennyire könnyed és kreatív iskolakerülő, nagyon rossz érzése volt, hogy sírt a nő előtt és el is rohant. Lebiggyesztett szájjal kezdte elérni a padokat és figyelt, hátha meglátja Zóját. A haját felkötötte amennyire sikerült, bár egy-egy tincs így is megszökött és arca körül, vagy a vállán pihent, miközben nézelődve került meg egy padot, amin hevert egy női táska. Megtorpant kicsit, két kézzel kezdte a Stitches műanyagkulacsot szorongatni, majd a szívószálat piszkálgatva emelte fel az éppen földbe fúrt tekintetét. Egyszerre akarta tudni, megtalálta-e, akit keresett és nem. Megint itt áll a bizonytalan Majácska és azt se tudja mit kezdjen magával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665844#post665844][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 18:26[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Vége van, hivatalosan is elfogyott - legalábbis Maja számára - a vizsgázási kötelezettség száma az elmúlt héten. Most azonban újra azt a nyomást érzi a mellkasán mint az elején, ajkai remegnek és a szeme sarkában is könnycsepp bujkál, pedig nem is történt semmi rossz! Már klasszikus értelemben, sőt, inkább boldognak kéne lennie. Nem is érti mi okozta, hogy kicsit olyan változékony lett. Olyan jól érezte magát már éppen Lewyvel, de el kellett jönnie összepakolni, hogy a téli holmijait hazapakolja a szünetben. Meg kicsit ott is ragadt és ha nem megy haza az anyukájához, vér fog folyni. Ebben nagyon-nagyon biztos. Ez ijesztő, mintsem elszomorító, az a helyzet. Bármennyire igyekezett, nagyjából a mai napig sikerült a gondolataiból kiűzni azt a bizonyos önismeret vizsgát csupán. Mély levegőt vett, végül az órájára pillantva vette tudomásul, hogy bizony délután lett. Így szó nélkül hagyta félbe a pakolást, felkapta a kabiját és a hátizsákját, majd a poharat a kezébe fogta és elindult ki a kastélyból.
Nem találkozóra sietett, legalábbis nem a klasszikus értelemben. A lehető legnagyobb megerőltetésébe került, de kiderítette, hogy hol lelhető fel Mácsai tanárnő ebben az időszakban a legtöbbször: a játszótéren. Összeszedte magát, mert annak ellenére, hogy mennyire könnyed és kreatív iskolakerülő, nagyon rossz érzése volt, hogy sírt a nő előtt és el is rohant. Lebiggyesztett szájjal kezdte elérni a padokat és figyelt, hátha meglátja Zóját. A haját felkötötte amennyire sikerült, bár egy-egy tincs így is megszökött és arca körül, vagy a vállán pihent, miközben nézelődve került meg egy padot, amin hevert egy női táska. Megtorpant kicsit, két kézzel kezdte a Stitches műanyagkulacsot szorongatni, majd a szívószálat piszkálgatva emelte fel az éppen földbe fúrt tekintetét. Egyszerre akarta tudni, megtalálta-e, akit keresett és nem. Megint itt áll a bizonytalan Majácska és azt se tudja mit kezdjen magával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665848#post665848][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.09. 18:46[/b][/url]

Javíthatna vizsgákat is, jó tanár módjára, vaaaagy, elvihetné a kölyköket a játszótérre. Igen az utóbbi mellett döntött, így a vizsgalapokat összepakolva elzárta őket a szekrényébe, majd a két lurkót felöltöztetve - ami egy érdekes vállalkozás két négyévesnél -, és egy kabátot felkapva indultak neki hármasban a játszótérnek. Hogy ő hogyan lett ennyire könnyedén kész? A válasz egyszerű. Még mielőtt a gyerekeket játszóterezésre invitálta volna, felöltözött, így amikor a kérdés elhangzott, már teljes harci díszben, bepakolt hátizsákkal állt a lurkók előtt. Kínos lett volna, ha ezek után azt mondják, nem akarnak menni.
- Tessék. Homokozó készlet.
Esztinek nyújtja át a készletet, mert tudja, hogy a kislány sokkal igazságosabban bánik az eszközök elosztásánál, mint Sean, és azt is tudja, hogy amióta a kislány itt van, jó hatással van a fiára. Ez első fél órában nem is nagyon kell beleszólni a játékba, olyankor még élvezik, csak utána jön majd a hintázni akarok meg a segíts a csúszdánál eset. Közben egy kisfiú és az anyukája a pad felé igyekeznek, felvéve a táskát pedig haza indulnak. Követi a tekintetével a párost, így sikerül kiszúrnia Maját is. Egy hosszú percig viaskodik azzal, hogy oda merjen - e menni hozzá, végül aztán csak rápillant a két lurkóra, akik nagyon jól elvannak, és úgy dönt, nem lesz baj, ha kicsit a lánykával is foglalkozik. Az a vizsga olyan kellemetlenül ért véget.
- Szia Maja!
Kedvesen és óvatosan közelíti meg a kislányt, nem kellene, hogy elfusson előle, mert még a végén elterjedne, hogy szabadidejében kislányokat zaklat a játszótéren. Kicsi falu ez.
- Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665863#post665863][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 19:26[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Nem érezte magát valami rendben, de volt már így máskor is, így nem akart ebből nagy ügyet csinálni. Csak ugye neki van az a fránya lelkiismeret nevű kis plusza, ami másoknál sokszor hiányzik. Ez meg nem hagyja annyiszor békén, mint szeretné. Bár még így is többet néz el neki, mint kellene vélhetően. Miközben lépdel még az se készteti mosolyra, ahogy arra gondol, hogy már előre kitalálta mit csinál majd Lewy szülinapjára, vagy, hogy találkozott Benjivel, aki nagyon-nagyon rendes volt vele, éppen tegnap. És itt ér a kör ismét az ominózus család gondhoz. Utálja, hogy van ez az egész, néha olyan csúnya dolgokat tud kívánni, amit jobb, ha ki se mond hangosan ezzel kapcsolatban.
Mély sóhaj hagyja el az ajkait, amikor felemeli a fejét és tekintete találkozik a nőével, kínos, zavart pillantásokkal ragad belé a szó a köszöntésre, aztán a kérdés után sikerül abbahagynia a poháron való dobolást.
- Csókolom… én… Sajnálom.
Válasz helyett inkább kezdett azzal, amiért részben idekeveredett, lehet a szerencse is kellett ehhez, de úgy érzi azért megérte a dolog. Kisvártatva végül a padhoz lép és lecsüccsenve zárja össze térdeit a cipőjével a földet piszkálgatva.
- Jobban már, nem akartam kiszaladni, tényleg sajnálom. Nem tudom mi történt pontosan… Ígérem jobban figyelek majd mindenre.
Vagy inkább csak halvány remény, hogy elhitesse magával is, pedig aki egy kicsit is jártas a háttéranyagában, vagy hall pletykákat, vagy olvas újságot, van, amiről többet és jobban is tud, mint Maja maga. Kellemetlen. Nem csak zavarban volt, de egészen kelletlennek is érezte a szituációt. Nem nagyon szeret csak úgy beszélgetni se, és nehezen tudja mit mondhatna még. Közben a gyerekekre pillant, próbálkozik ő, tényleg.
- Ők a gyermekei?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665873#post665873][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.09. 19:46[/b][/url]

- Ne sajnáld, kérlek. Megesik, hogy egy - egy kérdés érzékenyen érinti a diákokat.
Őt magát annyira nem zavarta az eset, inkább az, hogy hiába szaladt a lányka után, ő gyorsabb volt, így nem tudott azonnal segíteni, már ha egyáltalán tud. Majd elválik. Viszont ahogy Maja leül, úgy ül le ő is a badra a táskát a szélére akasztva. Nincs benne semmi érték, csak innivaló, némi keksz és banán, ha hirtelen megéheznének, illetve egy könyv, amire valószínűleg nem nagyon lesz szüksége. A szokás hatalma.
- Igyekszem semleges kérdéseket feltenni a vizsgákon, de nem könnyű úgy csinálni, hogy minden diákomat védjek.
Emlékszik rá, amikor összeállította a vizsgakérdéssort sokáig gondolkozott azon, hogy a pozitív családi képet kérdezze-e vagy inkább a negatívat. Mivel azonban a feldobott érme írás lett, így a negatív nyert.
- A kisfiú, Sean az én fiam, a kislány, Eszter, ő a húgom lánya. Ő most dolgozik, így ilyenkor én vigyázok rájuk. Egy ideje már beköltöztek hozzánk, és láthatóan jót tesz a fiamnak, hogy van más vele egykorú is a környezetében.
Eddig elég nehezen türte a sok tinit és felnőttet, akik egyszerre nyúzták és akiket zavart a jelenléte, mert éppen aludt vagy játszott, és csak mert hangosabban beszéltek, a felnőtteket nézte és amikor veszekedtek megijedt és sírt, és aztán persze egyből mindenki feszültebb lett. Most, hogy Eszti is itt van, már más a helyzet, sokkal jobban elvan, eljátszik és már nem olyan erőszakos, aminek Zója is kifejezetten örül.
- Szeretnél beszélni róla? Kötetlenül mindentől. Az unikornisos cipőmre esküszöm, hogy nem jut vissza senkihez.
Megkocogtatja az unikornist aminek erre felvillan a szarva. Nem szokása ilyeneket venni, de ez egyszerűen annyira megtetszett neki, hogy nem hagyhatta ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665905#post665905][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 21:08[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Érzékenyen érinti. Talán egy kicsit túlzásnak érzi visszamenőleg már a kitörését, de még mindig nem nagyon tudna mit kezdeni azzal a bizonyos kérdéssel. Olyan kellemetlen szúrást kelt a szívében és a fejében egyszerre. Mintha a lelki fájdalomhoz fizikai tüneteket rendelne szép lassan a szervezete, csak hogy észhez terítse. Pedig eddig éppen eleget ostorozta magát, most meg hiába próbálkozik, őt lökték el, megint. Ez valami Czettner tulajdonság lehet, örül, hogy ő nem örökölte. Illetve ezt meri remélni mélyen magában.
- Gondolom, és nem akartam gondot okozni. Csak…ahj. Megtörtént.
Megvonta kicsit félszegen a vállát, legalább a bocsánatkéréseket mellőzte a továbbiakban. Pedig, ha kellett volna, elmondja még kismilliószor, hogy azzal hátha rendbe hozhat mindent. Abban sem volt most már biztos, pontosan mit rontott el, csak valami nem volt helyén. Szemeit egyelőre inkább a kicsiken járatta, félve pillogott csak Zója felé. Nem a nőtől tartott, inkább a beszélgetés volt neki nehézkes, mint úgy mindig.
- Nagyon aranyosak. Láttam mostanában sok kisgyereket erre, elég népes a falu az előkészítőn kívül is.
Kicsit bátrabban beszélt már, próbált úgy tekinteni erre is, mintha csak valami könnyed időjárásról lenne szó, de már ezzel is magát vonta bele. Hiszen milyen kisgyereket látott legutóbb? Az újonnan „szerzett” egyik testvérének a lányát. Az unokahúga, aki mellesleg tényleg egy kis tündér volt, és… egy rossz szava sem lehetne rá, nincs is, csak, nem nagyon viszi vissza oda a lába. Már sehova. Kicsit megfáradt próbálkozó, Benji biztatása ellenére is. A cipőre nézve halványan elmosolyodott, most először, aztán belekortyolt a kulacsába.
- Nem tudom, mármint nem tudom hogyan… - Tanácstalanul nézett Zójára, aztán ahogy a kisgyerekek mintha visszatekintettek volna rá, ahogy odafordult összepréselve a száját elfojtotta a sírást. Elszámolt magában úgy tízig, aztán levegőt véve a földet nézte, úgy kezdtek kibukni belőle a szavak.
- Nekem anya volt a családom eddig, meg a nagyiék. Hiába szerettem volna apát, testvért, bármit, amivel nem lógok ki, nem csúfolnak… ennyi jutott. Nem mondom, hogy könnyen, de megszoktam és megszerettem. Most meg… hirtelen minden előkerült, itt van egy karnyújtásnyira. De mindenkin csak azt érzem, hogy én vagyok az ő és a saját problémám forrása is. Nem szeretnek… nem is fognak, talán jó így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665921#post665921][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.09. 21:40[/b][/url]

Azt, hogy nem akart gondot okozni egy bólintással veszi tudomásul. Sejti, hogy nem ez volt a cél, akkor nem így nézett volna ki. Ennyire senki sem jó színésznő, róla pedig nem is feltételez semmi rosszat.
- Nem okoztál gondot.
Végül szóban is kifejti a gondolatát, mert nem akar kukán ülni mellette és csak bólogatni. Van helyzet, amikor ez kell, máskor meg az, hogy szóban is megerősítsék az embert. Úgy érzi, hogy most az utóbbi sokkal többet ér.
- Igen, fiatalodik a falu lakossága, egyre több friss házas és kisgyerekes választja otthonának, ami nagyon jó. Éppen mikor kezdett eltűnni ez a réteg, jött egy hatalmas bevánsorlás.
Kezdte félteni a falut. Szerette, de kezdett idősekből állni csak, több szomszédja is elkültözött néhány év leforgása alatt, házaik pedig vagy üresen állnak, vagy néluk idősebbek lakják. Ez persze nem baj, már, hogy az idősebb réteg, de valahogy jobb érzés a saját korosztályával találkozni, vagy tudni, hogy a gyermeke itt talál játszópajtást.
- Nem úgy tűnik, mintha jó lenne.
Ezt egy könnyű észrevétel, akkor is, ha az ember nem pszichológus. Általában a semmi, sosem semmi, és a mindegy nagyon nem az, ezen kívül a jó ez így azt jelenti, hogy nagyon nem okés a dolog.
- Miért lennél problémája a többieknek? Mi az, amit te elveszel a többiektől?
Elvégre egy közel nagykorú gyerekről beszélünk, aki épp csak annyit szeretett volna, hogy legyen teljes a családja, hogy megismerje az apját. Csak rá kell nézni, nem úgy néz ki, mint aki innentől apát, vagyont és mindent ki akarna sajátítani.
- A többiek látják, hogy fájdalmat okoznak neked?
Kérdezi váratlanul, tekintetét a gyerekekről Majára emelve. Egy érdekes gondolat kezd megfogalmazódni benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665974#post665974][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 23:28[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Hálás tekintettel díjazza a választ, és próbálja el is hinni ezt. Tény, másokat azért nem zavart legalább meg, a saját kis műsora is szerencsére köztük maradt többnyire, még páran észlelték, de szerencsére nem túl sokan. Nem szeret idegeneknek magyarázkodni, vagy úgy bármit velük. Nagyon rossz tulajdonsága ez az elzárkózás, de ha egy fal felépült, nehéz rombolás és durvaság nélkül leküzdeni. Mert ugye ki az, aki csak úgy képes megkerülni? túl sokat agyal butaságokon.
- Ühhüm, jobb így a suliból is lejönni hétvégén azért, hogy nem csak morgós nénik meg bácsik figyelgetnek.
És tényleg, ezzel nem lehet vitázni. Persze Majának semmi gondja az idősekkel, meg úgy az otthoni szomszédain kívül kevéssel akad kontaktusa, meg a hétvégézései is hullámzóak, éppen hol történnek. De azért tudja, hogy ez így van.
- Nem? - Kissé bizonytalanul formálja ezt az egyszerű kérdést, még ha ő is érzi, hogy már csak költői. Szeretné azt hinni, nincs igaza, de túl sok ellenállás az neki, amit látott és tapasztalt. Az apja már több, mint tíz éve kilépett az életéből szó nélkül, és jelen állásban lehet szeretné, ha ez a helyzet továbbra is megmaradna inkább a békesség érdekében. A többiek meg nyilván, ahogy ő kiakadt az elején, bennük is felfordult valami. De mindenki máshogy éli meg, talán.
- Nem tudom, semmit nem kértem, sőt, igazából legalább annyira nem akartam ezt, mikor kiderült, mint ők. De egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne négy testvérem, akik felbukkantak a semmiből. Illetve... itt voltak az orrom előtt...
Érezhetően fájdalmas pont ez is neki, hogy a sors ilyen fura, vagy kevésbé az, ki tudja, tréfát űzött vele. Nagy sóhajjal néz immáron a nőre és próbálja kicsit rendezgetni saját sorait, szabad kezével meg a padot kaparássza idegesen. Nem tudja mi a válasz, mi a jó válasz a kérdésre. Határozatlan mozdulattal vonja meg a vállát, tanácstalan nem pedig érdektelen. Luca hol akaratlanul, hol akarva kerüli és látványosan nézi levegőnek, ami fáj Majának. Zoé próbálkozik, de nem várhat tőle se mindent, Zora pedig... ő teljes vakfolt neki még.
- Van aki észrevette, van aki nem hiszem. Nem szeretek az emberekkel kezdeményezni, de én megkerestem őket, odamentem, ettől sem lett jobb. Tegnap találkoztam a... bátyámmal. Ő rendes volt, a többiekhez képest furcsa is. Érdeklődött, mesélt. Úgy tűnt, hogy talán örül is, az azért jól esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=666580#post666580][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.11. 19:39[/b][/url]

Majácska

- Ezen kívül a boltokban is egyre több a fiatal. Ami szintén nem egy utolsó szempont, de minden gyorsabb és ők még tudnak mosolyogni. Mármint, persze az ember életében elég sok minden történik, olyanok, amik hátráltatják, vagy nehezítik az életét, de a fiatalok még könnyebben túllendülnek ezen, és ezért a kiszolgálás is vidámabb.
Ő maga szívesen meghallgatja az embereket, de tudja, hogy nem mindenki van így. Sokan elkedvetlenednek, mert a kiszolgáló – akár önhibáján kívül is –, de rossz légkört teremt. Itt viszont egyre kevesebb idősnek kell dolgoznia, a helyüket átveszik a fiatalok, engedve, hogy ők pihenjenek. Akár reggel megy bevásárolni, akár este, nem számít, mindig örülnek neki, és ez nagyon fontos a számára.
- Bele se merek gondolni, hogy ez milyen lehet, hogy őszinte legyek. Nagyon nagy teher megismerni is egy testvért, akit korábban nem ismertünk, és felbukkant a semmiből, az viszont, hogy végig szem előtt voltak és egyik pillanatról a másikra ismerősökből testvérekké válnak, őszintén csodálom, hogy ilyen kitartó vagy. Erős jellemet mutat, még ha te a mostani állapotodat gyengeségnek is fogod fel, egyáltalán nem az, sőt, talán több is, mint amit egy ember normál esetben elbír.
A válasza hallgatása közben előveszi az egyik üveget a táskából, áfonyás tea, olyan, mint a drog neki mostanában, annyit fogyaszt belőle, és újra meg újra képes kancsókat elfogyasztani. Akár éjjel is kész felkelni és készíteni. Az pedig, hogy a lányka kezében van a szívószálas pohár, arra kényszerítette, hogy ő is igyon, és valamit tartson a kezében.
- Mi lenne, ha erre a kapcsolatra koncentrálnál? Te tettél egy hatalmas gesztust, legyőzted önmagad és a szokásaidat, eléjük álltál, holott ez az egész helyzet nem a te sarad, ha fogalmazhatunk úgy, halvány gondolat se voltál akkor még, az, hogy az élet, az életed megfogant sem a te bűnöd, sőt, senkié sem. Az, aki ezért téged hibáztat, nem lesz építője a jellemednek, a fejlődésedet korlátozza csak.
Miközben beszél, muszáj a kezeit használnia, így az üvegét maga mellé téve, két kezével mutogatja a fejlődő jellemet, majd azt, amikor hirtelen valami, mintha elvágná, kezd el fojtani és csökkenteni a lendületét, míg végül a keze visszahullik az ölébe, de csak addig, míg újra fel nem emelkedik kissé. Persze nem kell azt gondolni, hogy ő most valami őrült módon mutogat, csak szeret szemléltetni.
- Viszont a bátyád nyit feléd, örül. Ebből a viszonzott kapcsolatból kellene a helyzet miatt elvesztett energiáidat bepótolni. Koncentrálj arra, hogy vele megismerkedj, hogy újabb és újabb szinteket ugorjatok a kapcsolatotokban, hogy a pozitív visszacsatolást te magad is pozitívan tud felhasználni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=666658#post666658][b]Czettner L. Maja - 2017.03.11. 23:36[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Eléggé magába volt azért roskadva, még ha ezt be sem akarta ismerni. Zója eszmefuttatására csak bólintott párat egyetértően, úgy gondolta bizonyosan igaza van, egyrészt mert jobban is ismerheti a helyet, másrészt logikusnak tűnt az egész, de bármennyire is érezte volna magát jobban, ha erről beszélnek, képtelen volt így a többihez képest „semmiről”. Viaskodott is, mert azért az ilyet nem szívesen teregeti ki az ember. Mi lett első alkalommal is? Az az ember, akinek először beszélt majdnem két évre rá kiderült, hogy a testvére. Ez se segít sokat a tanárai és az idegenek felé fektetendő bizalom kialakításában. Sajnálatos.
- Kicsit sem voltam… erős. Én is el akartam kerülni őket, ahogy azt tették velem. Csak akik valamennyire ismerték a helyzetet egy kicsit közelebb lökögettek hozzájuk, azt hiszem. Nincs ebben semmi csodálatra méltó. Legszívesebben a takaróm alatt sírtam volna, mikor kiderült és ki se jöttem volna onnan többet. Lehet ez is volt pár napig, kicsit összefolyt az az időszak…
Vallotta be végül őszintén szomorkásan keresve a nő tekintetét, de aztán el is vette róla, ahogy találkozott a kék szemekkel. Ahj, fene nehéz ez, így is hol úgy érzi túl sokat beszél, hol pedig azt, hogy inkább panaszkodik. Ettől meg rossz érzése van a pocijában, olyan görcsös, kellemetlen, elgondolkodtató. Próbál az apró, és lehet, hogy igencsak idegesítő pótcselekvéseivel leállni, így ölébe húzza a szabad kezét is, a poháron való dobolást pedig abbahagyja. Kissé talán zavart is, de a lelke jobban fogja magát érezni, hogy ha el is szúrta a vizsgadolgot, megpróbált javítani. Kezdi úgy érezni, hogy lassan fél év alatt nagyot fordult vele a világ, és nem is biztos, hogy negatív, hogy néha kicsit önálló, nyit és mer lépni. Csak ijesztő.
- Benjire? Nem tudom, tényleg azon járt a fejem közben is, és lehet azóta is, hogy talán csak kedves és nem akarta azt mutatni, hogy teher vagyok. De ettől még lehet a háta közepére se kívánna másként. Van családja, van egy kislánya is, nagyon aranyos, Legrának hívják.
Igen, ezzel kicsit jobban belement abba, hogy tulajdonképpen már az unokahúgával is találkozott és a sógornőjével, csak a bátyja nélkül. Fel volt pörögve a Lewys hétvége után és esztelenül rohant a hülyeségbe a saját megállapítása szerint akkor. Figyelte, miközben mutogatott az önismeret tanárnő, de ha őszinte kell legyen eléggé elveszett a szavak és a mutogatás párosában, ez kicsit túlterhelte az amúgy sem túl hasznos fejét.
- Az energiáim azért nem féltem, kaptam egy csomó jót is, éppen valahogy ezzel egy időben. Kompenzál az élet, vagy ki tudja. - Próbálta ő is pozitívra fordítani, mert a helyzet és a látszat ellenére bizony Maja elég optimistán áll a világhoz általában. – Azt mondta, még találkozunk, szóval bízom benne, hogy valahogy lesz. Már egy kicsivel jobb, mint előtte ezzel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=669726#post669726][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.23. 21:51[/b][/url]

- Az elkerülés egy természetes emberi reakció. Nem szeretjük az elutasítást, a kényelmetlen helyzeteket és azt sem, ha nem kívánt személyek vagyunk. Igyekszünk ezeket elkerülni, mert nagyon nagy hatással vannak a lelkiállapotunkra, ami kihat az egész napunkra, hetünkre, sőt, ha tíz év múlva eszünkbe jut, akkor az akkori lelkiállapotunkra is. Viszont te mégis megtetted, odaálltál eléjük, ez pedig bátorság, hiszen maradhattál volna a takaród biztonságában is. Senki sem ítélt volna el miatta.
Sokan nem tették volna meg. Kíváncsinak lehet, hogy kíváncsiak lettek volna a többiekre, ám igazából nem biztos, hogy közeledtek volna hozzájuk. A tekintetük találkozásakor elmosolyodik, ám a lány leveszi róla a tekintetét. Bátorkodik hát egy kicsit közelebb csusszanni hozzá, és a lány felé eső karjával átölelni, és kicsit magához vonni. Az érintés nagyon fontos egy ember életében, és veszélyes érzelmi ingadozáskor ez halmozottan igazzá válik.
- Célszerű lenne, nem agyalni a dolgon és nem negatív gondolatokkal megtölteni azt. Benji kedves volt, érdeklődött, beengedett a családja életébe, ami a legprivátabb dolgok egyike. Ez nem elutasítás, még ha csak egy egyszerű kedves gesztus is volt, akkor is nagyon szép és nagyon lélekemelő, hogy ő nyitott feléd, nem?
Pillant le a kislányra, aki mellette ül. Nem is olyan kicsi technikailag hamarosan felnőtt korba lép, mégis olyan gyermeki, ártatlan és tiszta, hogy az ember nem tud nem gyermekként gondolni rá. Ez a kor jobb is. Bár most megtapasztalhatta, hogy a dolgok nem csak bájosak és vidámak, mégis jobb ez az ártatlan kor. Ha tehetné, ő is visszatérne ebbe, és valószínűleg sosem jönne ki innen.
- Egyensúlyban van a jó és a rossz vagy valamelyik felé billen a mérleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=672679#post672679][b]Czettner L. Maja - 2017.04.06. 09:46[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Maja próbált figyelni és ezzel együtt minden figyelmét a tanárnőnek szentelni, de akaratlanul is elkalandozott. Néha úgy érezte az egészet rossz helyen, rosszkor és rossz módon próbálta megfogni, valahol pedig igaza is volt. Mindenkinek megvolt a saját problémája a helyzetben, de ahogy őket, úgy Maját is a magáé kötötte le. Egyszerre érezte magát ettől problémakerülőnek és elesettnek.
Nem volt kellemes, élvezetes sem. Nem nagyon tudott mit mondani inkább csak kapkodta a fejét, valami fix pontot keresve, ahogy az életében is teszi. Az öleléstől kicsit zavarba jött, egy pillanatra talán a meglepődés miatt összébb is húzta magát.
- De. Jól is éreztem magam, nem csak ott, de magától az új helyzettől is, pedig azokat amúgy is szeretem kerülni.
Elhúzta a száját egy pillanatra, hiszen ez nem mindig előnyös, sőt, sokszor érzi, hogy ezért sikerül olyan bénán reagálnia valami újra, valami másra. De intenzíven próbálkozik legalább. Sóhajt egy nagyot, majd a szájával megkeresi a szívószálat, hogy italából kortyoljon. A kérdésre kissé tanácstalanul pillantott a nőre, aztán rázta a buksiját is.
- Tényleg köztünk marad? - Bizonytalan volt, hangjában és tekintetében egyaránt érződött mindez, de a megerősítés elég neki, most úgy érzi. Összeszedve magát kezdett bele végül.
- Nem igazán tudom, szerintem talán nincs egyensúly. Most sok dolog van, ami boldoggá tesz. Anyu támogat, jól megy a tánc és a kviddics... Szeretnek. Megkérték a kezem. De mi van, ha ezt meg sem érdemlem? Vagy ha elmúlik és a többi se jön rendbe?
Talán ott, vizsgakor jött rá először, hogy azt a keveset, ami neki a családot jelenti, egyszer el is veszheti. Az optimista lánykánál félig kiürült az a pohár.