Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665844#post665844][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 18:26[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Vége van, hivatalosan is elfogyott - legalábbis Maja számára - a vizsgázási kötelezettség száma az elmúlt héten. Most azonban újra azt a nyomást érzi a mellkasán mint az elején, ajkai remegnek és a szeme sarkában is könnycsepp bujkál, pedig nem is történt semmi rossz! Már klasszikus értelemben, sőt, inkább boldognak kéne lennie. Nem is érti mi okozta, hogy kicsit olyan változékony lett. Olyan jól érezte magát már éppen Lewyvel, de el kellett jönnie összepakolni, hogy a téli holmijait hazapakolja a szünetben. Meg kicsit ott is ragadt és ha nem megy haza az anyukájához, vér fog folyni. Ebben nagyon-nagyon biztos. Ez ijesztő, mintsem elszomorító, az a helyzet. Bármennyire igyekezett, nagyjából a mai napig sikerült a gondolataiból kiűzni azt a bizonyos önismeret vizsgát csupán. Mély levegőt vett, végül az órájára pillantva vette tudomásul, hogy bizony délután lett. Így szó nélkül hagyta félbe a pakolást, felkapta a kabiját és a hátizsákját, majd a poharat a kezébe fogta és elindult ki a kastélyból.
Nem találkozóra sietett, legalábbis nem a klasszikus értelemben. A lehető legnagyobb megerőltetésébe került, de kiderítette, hogy hol lelhető fel Mácsai tanárnő ebben az időszakban a legtöbbször: a játszótéren. Összeszedte magát, mert annak ellenére, hogy mennyire könnyed és kreatív iskolakerülő, nagyon rossz érzése volt, hogy sírt a nő előtt és el is rohant. Lebiggyesztett szájjal kezdte elérni a padokat és figyelt, hátha meglátja Zóját. A haját felkötötte amennyire sikerült, bár egy-egy tincs így is megszökött és arca körül, vagy a vállán pihent, miközben nézelődve került meg egy padot, amin hevert egy női táska. Megtorpant kicsit, két kézzel kezdte a Stitches műanyagkulacsot szorongatni, majd a szívószálat piszkálgatva emelte fel az éppen földbe fúrt tekintetét. Egyszerre akarta tudni, megtalálta-e, akit keresett és nem. Megint itt áll a bizonytalan Majácska és azt se tudja mit kezdjen magával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665863#post665863][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 19:26[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Nem érezte magát valami rendben, de volt már így máskor is, így nem akart ebből nagy ügyet csinálni. Csak ugye neki van az a fránya lelkiismeret nevű kis plusza, ami másoknál sokszor hiányzik. Ez meg nem hagyja annyiszor békén, mint szeretné. Bár még így is többet néz el neki, mint kellene vélhetően. Miközben lépdel még az se készteti mosolyra, ahogy arra gondol, hogy már előre kitalálta mit csinál majd Lewy szülinapjára, vagy, hogy találkozott Benjivel, aki nagyon-nagyon rendes volt vele, éppen tegnap. És itt ér a kör ismét az ominózus család gondhoz. Utálja, hogy van ez az egész, néha olyan csúnya dolgokat tud kívánni, amit jobb, ha ki se mond hangosan ezzel kapcsolatban.
Mély sóhaj hagyja el az ajkait, amikor felemeli a fejét és tekintete találkozik a nőével, kínos, zavart pillantásokkal ragad belé a szó a köszöntésre, aztán a kérdés után sikerül abbahagynia a poháron való dobolást.
- Csókolom… én… Sajnálom.
Válasz helyett inkább kezdett azzal, amiért részben idekeveredett, lehet a szerencse is kellett ehhez, de úgy érzi azért megérte a dolog. Kisvártatva végül a padhoz lép és lecsüccsenve zárja össze térdeit a cipőjével a földet piszkálgatva.
- Jobban már, nem akartam kiszaladni, tényleg sajnálom. Nem tudom mi történt pontosan… Ígérem jobban figyelek majd mindenre.
Vagy inkább csak halvány remény, hogy elhitesse magával is, pedig aki egy kicsit is jártas a háttéranyagában, vagy hall pletykákat, vagy olvas újságot, van, amiről többet és jobban is tud, mint Maja maga. Kellemetlen. Nem csak zavarban volt, de egészen kelletlennek is érezte a szituációt. Nem nagyon szeret csak úgy beszélgetni se, és nehezen tudja mit mondhatna még. Közben a gyerekekre pillant, próbálkozik ő, tényleg.
- Ők a gyermekei?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665905#post665905][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 21:08[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Érzékenyen érinti. Talán egy kicsit túlzásnak érzi visszamenőleg már a kitörését, de még mindig nem nagyon tudna mit kezdeni azzal a bizonyos kérdéssel. Olyan kellemetlen szúrást kelt a szívében és a fejében egyszerre. Mintha a lelki fájdalomhoz fizikai tüneteket rendelne szép lassan a szervezete, csak hogy észhez terítse. Pedig eddig éppen eleget ostorozta magát, most meg hiába próbálkozik, őt lökték el, megint. Ez valami Czettner tulajdonság lehet, örül, hogy ő nem örökölte. Illetve ezt meri remélni mélyen magában.
- Gondolom, és nem akartam gondot okozni. Csak…ahj. Megtörtént.
Megvonta kicsit félszegen a vállát, legalább a bocsánatkéréseket mellőzte a továbbiakban. Pedig, ha kellett volna, elmondja még kismilliószor, hogy azzal hátha rendbe hozhat mindent. Abban sem volt most már biztos, pontosan mit rontott el, csak valami nem volt helyén. Szemeit egyelőre inkább a kicsiken járatta, félve pillogott csak Zója felé. Nem a nőtől tartott, inkább a beszélgetés volt neki nehézkes, mint úgy mindig.
- Nagyon aranyosak. Láttam mostanában sok kisgyereket erre, elég népes a falu az előkészítőn kívül is.
Kicsit bátrabban beszélt már, próbált úgy tekinteni erre is, mintha csak valami könnyed időjárásról lenne szó, de már ezzel is magát vonta bele. Hiszen milyen kisgyereket látott legutóbb? Az újonnan „szerzett” egyik testvérének a lányát. Az unokahúga, aki mellesleg tényleg egy kis tündér volt, és… egy rossz szava sem lehetne rá, nincs is, csak, nem nagyon viszi vissza oda a lába. Már sehova. Kicsit megfáradt próbálkozó, Benji biztatása ellenére is. A cipőre nézve halványan elmosolyodott, most először, aztán belekortyolt a kulacsába.
- Nem tudom, mármint nem tudom hogyan… - Tanácstalanul nézett Zójára, aztán ahogy a kisgyerekek mintha visszatekintettek volna rá, ahogy odafordult összepréselve a száját elfojtotta a sírást. Elszámolt magában úgy tízig, aztán levegőt véve a földet nézte, úgy kezdtek kibukni belőle a szavak.
- Nekem anya volt a családom eddig, meg a nagyiék. Hiába szerettem volna apát, testvért, bármit, amivel nem lógok ki, nem csúfolnak… ennyi jutott. Nem mondom, hogy könnyen, de megszoktam és megszerettem. Most meg… hirtelen minden előkerült, itt van egy karnyújtásnyira. De mindenkin csak azt érzem, hogy én vagyok az ő és a saját problémám forrása is. Nem szeretnek… nem is fognak, talán jó így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=665974#post665974][b]Czettner L. Maja - 2017.03.09. 23:28[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Hálás tekintettel díjazza a választ, és próbálja el is hinni ezt. Tény, másokat azért nem zavart legalább meg, a saját kis műsora is szerencsére köztük maradt többnyire, még páran észlelték, de szerencsére nem túl sokan. Nem szeret idegeneknek magyarázkodni, vagy úgy bármit velük. Nagyon rossz tulajdonsága ez az elzárkózás, de ha egy fal felépült, nehéz rombolás és durvaság nélkül leküzdeni. Mert ugye ki az, aki csak úgy képes megkerülni? túl sokat agyal butaságokon.
- Ühhüm, jobb így a suliból is lejönni hétvégén azért, hogy nem csak morgós nénik meg bácsik figyelgetnek.
És tényleg, ezzel nem lehet vitázni. Persze Majának semmi gondja az idősekkel, meg úgy az otthoni szomszédain kívül kevéssel akad kontaktusa, meg a hétvégézései is hullámzóak, éppen hol történnek. De azért tudja, hogy ez így van.
- Nem? - Kissé bizonytalanul formálja ezt az egyszerű kérdést, még ha ő is érzi, hogy már csak költői. Szeretné azt hinni, nincs igaza, de túl sok ellenállás az neki, amit látott és tapasztalt. Az apja már több, mint tíz éve kilépett az életéből szó nélkül, és jelen állásban lehet szeretné, ha ez a helyzet továbbra is megmaradna inkább a békesség érdekében. A többiek meg nyilván, ahogy ő kiakadt az elején, bennük is felfordult valami. De mindenki máshogy éli meg, talán.
- Nem tudom, semmit nem kértem, sőt, igazából legalább annyira nem akartam ezt, mikor kiderült, mint ők. De egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne négy testvérem, akik felbukkantak a semmiből. Illetve... itt voltak az orrom előtt...
Érezhetően fájdalmas pont ez is neki, hogy a sors ilyen fura, vagy kevésbé az, ki tudja, tréfát űzött vele. Nagy sóhajjal néz immáron a nőre és próbálja kicsit rendezgetni saját sorait, szabad kezével meg a padot kaparássza idegesen. Nem tudja mi a válasz, mi a jó válasz a kérdésre. Határozatlan mozdulattal vonja meg a vállát, tanácstalan nem pedig érdektelen. Luca hol akaratlanul, hol akarva kerüli és látványosan nézi levegőnek, ami fáj Majának. Zoé próbálkozik, de nem várhat tőle se mindent, Zora pedig... ő teljes vakfolt neki még.
- Van aki észrevette, van aki nem hiszem. Nem szeretek az emberekkel kezdeményezni, de én megkerestem őket, odamentem, ettől sem lett jobb. Tegnap találkoztam a... bátyámmal. Ő rendes volt, a többiekhez képest furcsa is. Érdeklődött, mesélt. Úgy tűnt, hogy talán örül is, az azért jól esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=666658#post666658][b]Czettner L. Maja - 2017.03.11. 23:36[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Eléggé magába volt azért roskadva, még ha ezt be sem akarta ismerni. Zója eszmefuttatására csak bólintott párat egyetértően, úgy gondolta bizonyosan igaza van, egyrészt mert jobban is ismerheti a helyet, másrészt logikusnak tűnt az egész, de bármennyire is érezte volna magát jobban, ha erről beszélnek, képtelen volt így a többihez képest „semmiről”. Viaskodott is, mert azért az ilyet nem szívesen teregeti ki az ember. Mi lett első alkalommal is? Az az ember, akinek először beszélt majdnem két évre rá kiderült, hogy a testvére. Ez se segít sokat a tanárai és az idegenek felé fektetendő bizalom kialakításában. Sajnálatos.
- Kicsit sem voltam… erős. Én is el akartam kerülni őket, ahogy azt tették velem. Csak akik valamennyire ismerték a helyzetet egy kicsit közelebb lökögettek hozzájuk, azt hiszem. Nincs ebben semmi csodálatra méltó. Legszívesebben a takaróm alatt sírtam volna, mikor kiderült és ki se jöttem volna onnan többet. Lehet ez is volt pár napig, kicsit összefolyt az az időszak…
Vallotta be végül őszintén szomorkásan keresve a nő tekintetét, de aztán el is vette róla, ahogy találkozott a kék szemekkel. Ahj, fene nehéz ez, így is hol úgy érzi túl sokat beszél, hol pedig azt, hogy inkább panaszkodik. Ettől meg rossz érzése van a pocijában, olyan görcsös, kellemetlen, elgondolkodtató. Próbál az apró, és lehet, hogy igencsak idegesítő pótcselekvéseivel leállni, így ölébe húzza a szabad kezét is, a poháron való dobolást pedig abbahagyja. Kissé talán zavart is, de a lelke jobban fogja magát érezni, hogy ha el is szúrta a vizsgadolgot, megpróbált javítani. Kezdi úgy érezni, hogy lassan fél év alatt nagyot fordult vele a világ, és nem is biztos, hogy negatív, hogy néha kicsit önálló, nyit és mer lépni. Csak ijesztő.
- Benjire? Nem tudom, tényleg azon járt a fejem közben is, és lehet azóta is, hogy talán csak kedves és nem akarta azt mutatni, hogy teher vagyok. De ettől még lehet a háta közepére se kívánna másként. Van családja, van egy kislánya is, nagyon aranyos, Legrának hívják.
Igen, ezzel kicsit jobban belement abba, hogy tulajdonképpen már az unokahúgával is találkozott és a sógornőjével, csak a bátyja nélkül. Fel volt pörögve a Lewys hétvége után és esztelenül rohant a hülyeségbe a saját megállapítása szerint akkor. Figyelte, miközben mutogatott az önismeret tanárnő, de ha őszinte kell legyen eléggé elveszett a szavak és a mutogatás párosában, ez kicsit túlterhelte az amúgy sem túl hasznos fejét.
- Az energiáim azért nem féltem, kaptam egy csomó jót is, éppen valahogy ezzel egy időben. Kompenzál az élet, vagy ki tudja. - Próbálta ő is pozitívra fordítani, mert a helyzet és a látszat ellenére bizony Maja elég optimistán áll a világhoz általában. – Azt mondta, még találkozunk, szóval bízom benne, hogy valahogy lesz. Már egy kicsivel jobb, mint előtte ezzel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=672679#post672679][b]Czettner L. Maja - 2017.04.06. 09:46[/b][/url]

Zója néni 🙈
ruci | március

Maja próbált figyelni és ezzel együtt minden figyelmét a tanárnőnek szentelni, de akaratlanul is elkalandozott. Néha úgy érezte az egészet rossz helyen, rosszkor és rossz módon próbálta megfogni, valahol pedig igaza is volt. Mindenkinek megvolt a saját problémája a helyzetben, de ahogy őket, úgy Maját is a magáé kötötte le. Egyszerre érezte magát ettől problémakerülőnek és elesettnek.
Nem volt kellemes, élvezetes sem. Nem nagyon tudott mit mondani inkább csak kapkodta a fejét, valami fix pontot keresve, ahogy az életében is teszi. Az öleléstől kicsit zavarba jött, egy pillanatra talán a meglepődés miatt összébb is húzta magát.
- De. Jól is éreztem magam, nem csak ott, de magától az új helyzettől is, pedig azokat amúgy is szeretem kerülni.
Elhúzta a száját egy pillanatra, hiszen ez nem mindig előnyös, sőt, sokszor érzi, hogy ezért sikerül olyan bénán reagálnia valami újra, valami másra. De intenzíven próbálkozik legalább. Sóhajt egy nagyot, majd a szájával megkeresi a szívószálat, hogy italából kortyoljon. A kérdésre kissé tanácstalanul pillantott a nőre, aztán rázta a buksiját is.
- Tényleg köztünk marad? - Bizonytalan volt, hangjában és tekintetében egyaránt érződött mindez, de a megerősítés elég neki, most úgy érzi. Összeszedve magát kezdett bele végül.
- Nem igazán tudom, szerintem talán nincs egyensúly. Most sok dolog van, ami boldoggá tesz. Anyu támogat, jól megy a tánc és a kviddics... Szeretnek. Megkérték a kezem. De mi van, ha ezt meg sem érdemlem? Vagy ha elmúlik és a többi se jön rendbe?
Talán ott, vizsgakor jött rá először, hogy azt a keveset, ami neki a családot jelenti, egyszer el is veszheti. Az optimista lánykánál félig kiürült az a pohár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=742889#post742889][b]Maja Bojarska - 2018.12.16. 19:39[/b][/url]

- Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó - énekeltem, ahogy lassan kitoltam Aniat a babakocsiban Dustinék udvarából és bevártuk a mögöttünk topogok Klarat. A nagylányom bőszen magyarázott, igazából szavakat dobált egymás után, ahogy többször leguggolt némi hóért, amit megpróbált a zsebébe tenni. Azt hiszem neveket is sorolt, még Apucinak is tett el későbbre, mert jó lesz az. Igaza volt, csak én a múltkor rájöttem, hogy nem mindent jó elrakni zsebbe. Beleolvadt egy félig rágott karamell a zsebembe, nem volt olyan boldog meglepetés belőle, mint szerettem volna. Pedig én is a Nyuszónak szántam.
- Brekus, merre vagy? - kérdeztem körülnézve, aztán jól nekiszaladt a lábamnak átkarulva azt és egy hógolyószerű képződményt is ránk olvasztott nevetve simiztem meg a kis sapkás fejét és szedtem össze a földről a fehéret, amit Ania büszkén hajított el, mert minek az neki. Eleve el se jöhettünk volna nélküle, Lewy mérges lenne. De az enyém is eltűnt, eddig reggel még megvolt! Nem fontos, inkább átvágtunk az utcán, hogy lekanyarodva a nem annyira népes játszótérre érjünk. Volt itt egy kisebb domb, amin boldogan csúszkáltak a nagyobbak, Klara pedig csillogó szemekkel bámulta őket meg pár gyereket megpróbált megszólítani is, néha lengyelül, amit nem is igen értettek. Én közben Aniat úgy fordítottam a kocsiben, ő is mindent lásson és a teás cumisüveget is megkapta, hogy kerek legyen a kép. Azt észre sem vettem, hogy a nagyobb lánykám mindeközben egy fiatal zsebéből kilógó kesztyűt elemelt és hozta, bőszen betuszkolni a babakocsiba Ania alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=742968#post742968][b]Maja Bojarska - 2018.12.17. 11:05[/b][/url]

A tél maga lehetne a csoda, de azért már eléggé a fejembe mantrázták anyuék, meg Lewy, meg sok ismerős és még Dustin is, hogy se nekem, se a babáimnak nem tesz jót, ha lazán öltözködünk. Szóval bár Ania nagyon kis öröklős típus, mert pont mint a nővére ő is állandóan vetkőzik mindenhol, sikerült az overált ráimádkoznom és meg is bűvölték neki, hogy mindig kellemes meleget adjon. A kicsi kacsói így is meg-meg pirosodtak a hidegtől, de visszaügyeskedtem rá egy pindur kesztyűt és lassan a cipellőit is. Fél szemmel persze igyekeztem azt is szemmel tartani, hogy a csizmásom merre csámborog, de úgy tűnt minden oké. Mutogatott, nevetett és rágcsálta az ujját, ahogy csúsztak le előtte. Szerencsére senki nem ütközte le, szóval ez megnyugtató.
- Itt is van - magyaráztam vissza a kis saját nyelvén  figyelemfelkeltő angyalkámnak, ahogy az üvegét neki adtam, egyből el is feküdt a kocsiban és a meleg teácskát szürcsölte, néha cuppanva kitépve a saját szájából, hogy ide vagy oda mondjon okosakat, amit leginkább ő ért. Ekkor jött meg a tesó is, ő meg nyűgösen kezdett sírdogálni.
- Miért bántod Ania popsiját? - néztem rá, ahogy láttam a kezeit a babakocsiban. Nem tudtam hova tenni mit csinál, aztán kihúzta nevetve még meg is mutatta hogy üres, majd büszkén visszanyúlt és ott volt a fél pár kesztyű én meg nagyokat pislogtam rá, ekkor jelent meg a lány is, engem meg jól megijesztett.
- Jaj. Szia - köszöntem is azért vissza, mert tudok ám, csak nem váratlanul, olyankor eléggé meg vagyok lepődve. Klara nagy szemekkel nézett rá én meg megláttam a kesztyű párját és a brekimre néztem. - Ez a tiéd ugye? - mutattam a pici kéz felé, ami a fél pár kesztyűt szorongatta. Közben nem tudom utánzott-e vagy eszébe jutott, de ő is mondott egy Sziát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=743966#post743966][b]Maja Bojarska - 2018.12.27. 12:58[/b][/url]

Nem mosolyogtam, mert nem voltam boldog. Az egy dolog, hogy Lewy anyukája néha olyanokat mondd, mintha alkalmatlannak tartana, hogy jól vigyázok-e és beszélek-e a brekiimnek, de ezt tudná, szerintem megint közbe akarna lépni. Múltkor is már ígérgette, hogy elviszi egy délutánra és megbeszéli vele miket nem szabad. Én ezt nem annyira szeretném, biztos nagyon szereti Klarat, hiszen ő a nagymamája, ettől még nem volt jó érzésem, mikor helyettem akartak ezt-azt csinálni.
- Nie - mondta határozottan még rázva is a fejecskéjét. Nem tudom, én már megszoktam, de erre is mindig csak a megjegyzéseket kapjuk, miért beszél néha ilyen nyelven, néha olyanon a kisbreki. Én szeretem, mikor lengyel szavakat mond és úgy szólongatja az apucit, ami nekem megy én is szoktam mondani, tudom milyen jó érzés lehet és szeretném, hogy azt is érezze tőlünk. Neki az az otthoni és én azt akarom, mindenhol úgy érezzék magukat, ahol csak van az ohanánk. - Ania - mondja is a tesó szóra csillogó szemekkel a választ, hogy aztán kicsit erősebben, mint kellene átkarolja a kisebbik vállait és a cumisüveggel nem törődve nyálas puszit nyomjon az arcára. Szeretik egymást, nagyon édes testvérek, talán mert közel vannak korban. - Öc'i - ismétli a minikém a lány után én meg egyből furcsán is meredek rá ahogy vigyorog. Nem tudom értette-e, ha igen, akkor nem is tudja mennyire örülnék én is annak!
- Danka - ismétlem meg a minimnek és mutatok a kezére, hogy most tartsa oda ügyesen az övét, már tanultunk bemutatkozni, oda is adja de csak vigyorog, mire mosolyogva ingatom a fejem. - Ő Klara, de éppen sumákol. Én meg Maja vagyok. Hányadikos vagy? - kérdeztem rá végül, ha már előkerült az iskola kicsit gügyögve a teázó babakocsisomnak. - Én is ide jártam korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=745592#post745592][b]Maja Bojarska - 2019.01.06. 21:20[/b][/url]

Gyakran megesett velünk, mivel Klara elég közvetlen és édes kislány, hogy csak úgy idegenek próbáltak beszélgetést kezdeni az ohanánkkal. Most leginkább vele, amit nagyon is élvezett, mert hangosan, és kicsit éles hangon nevetett fel többször is. Boldog volt én meg imádom ezt látni, akkor is, mikor nem találja a megfelelő nyelvet. Előfordult, hogy a lengyeleknek meg magyarul felelt. Tisztán ejt ki szavakat és szép mondatokat rak össze viszonylag de még vannak keveredések. Mondjuk ki csodálja? Még nem is olyan nagy breki a maga kicsit több, mint 2 évével.
- Áh, akkor biztos sok barátod is van - mosolyogtam rá a lányra őszintén. Mikor valaki rendes velünk meg ilyen kedves, akkor én is mindig jobban érzem magam és szeretek rájuk örömmel tekinteni. Az viszont nem elmondható, hogy osztozom a lelkesedésével. Én örülök, hogy már nem kell ide járnom. - Tényleg, a most végzettek előtti évfolyamban voltam. Navinés - tettem hozzá azért már elég büszkén, mert mindezek ellenére a házat nagyon szerettem. Klara közben a navine szót próbálgatta, elég sokat hallja, így nem meglepő hogy egy "Tatus" is kicsúszott. - Igen kicsi szívem, ott van az apuci. Ismerik a navinét, Lewy, az apucink, a férjecske a házvezető - meséltem nagy mosollyal, ahogy Klara az ölembe mászott én meg arrébb csúsztam hátha leül mellénk a lány, még iszik egy kis meleg teát a kis kesztyűtolvaj.
- Bocsánatot kérünk a kesztyűért, nem szokott csúnyát csinálni, nem is értem miért hozta el - ingattam a fejem rá nézve, a pinduri meg csak meresztette a nagy, kék szemeit ránk, majd mutogatott a hóra nagyban Dankának magyarázva. - Anioł, anioł - csapkodott a kezébe lelkesen, majd kificeregte magát az ölemből és a cumisüveget nekem nyomva megragadta Danka kezét.
- Azt mondta angyal, azt hiszem szeretné ha csinálnál neki vagy vele a hóban, azt nem tudom, ő is akar-e - néztem kicsit a brekimre, de egyelőre több nem derült ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=746450#post746450][b]Maja Bojarska - 2019.01.13. 18:44[/b][/url]

Elmosolyodtam Danka válaszán, mert valahogy olyan kellemes volt ez a beszélgetés, pedig én is nehezen érzem magam úgy idegenekkel. Sokan túlságosan pörögnek hozzám képest, mások túl mogorvák és vannak azok a direkt az arcodba mászósok is. Mint az újságírók, a buta kérdéseikkel. Olyan ohanaromboló gondolataik vannak, amiktől sírni lehetne, de nem szabad, mert akkor meg arról írnak, hogy már kész a baj meg még sírtam is. Olyan bonyolult ez az egész.
- Iiigen, ő - bólintottam is nagyokat. Aztán majdnem homlokon is csaptam magam, mert eszembe jutott hogy volt még kérdése. - A tantárgyak meg... leginkább nagyon utáltam mindig suliba járni, meg vizsgázni és tanulni. De ha nagyon kedvenc akkor talán a repüléstan - nevettem el magam kicsit el is vörösödve, de nem csak a hidegtől, ami eléggé csipkedte az én pofim is. A miniimen is látszott az a rózsás kis folt már, de élvezték.
- De jó! Nagyon szuper helyen vagy akkor, minden évben nekünk van ott a legszebb karácsonyfánk, meg az édességbolt is küld karácsonyra csomagot, mert Lucával szerettünk oda járni. Mások nem ilyen szerencsések - ingattam is a fejemet gyorsan, hogy aztán eltegyem a teás cumisüveget, mert Ania már majdnem meg is reptette. Már nem szomjas ez egészen biztos. Közben a már csücsülő lánytól azért elnézést is kértem, mert nem vagyunk mi rosszak a brekiimmel.
- A sajátját bezzeg mindig eldobálja, meg mondja hogy "nie, nie", mintha muszáj lenne - néztem is Klarara, aki egyből kacagott jobbra meg balra, ahogy a szavakat mondtam. Azt hiszem utoljára Lewyt utánoztam így. Ezt a nemet mondogatást sejtem kitől sikerült örökölnie.
- Mehetsz - szóltam utána mikor rám nézett, majd már meg is szorította  a lányka kezét én meg az ölembe vettem Aniat és onnan figyeltük őket. Klara elsőre csak guggolt a lány mellett meg nevetett, aztán nem egészen tudtam kivenni, mit is csinálnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=746906#post746906][b]Maja Bojarska - 2019.01.20. 15:14[/b][/url]

- Mert az annyira ahw... imádom - vékonyodott el a hangom ahogy meséltem, hogy aztán a számra harapva vigyorogjak csak. Tényleg oda voltam a tárgyért, persze foghatnám Lewyre, de igazából a kviddiccsel már akkor egymásba szerettünk, mikor a bagolykőbe kerültem. Nagyon hamar bele is jöttem, mert egy-két hónap után kapitányi jelvénnyel magamon néztem tükörbe és vettem nagy levegőket a meccs előtt. Hajtónak lenni jó, terelőnek nehéz, de bármelyik is voltam éppen, ott fent más volt. Nem éreztem a viszolygást, a félelmet az emberektől, nem éreztem, hogy kinéznének és furának tartanának. Olyan voltam, mint bárki más, plusz egy kicsit több a megcsillanó jelvénnyel. - Felagund bácsi ijesztő és elég uncsik az órái. Valami négy színezőt befejeztem azokon csak harmadik-negyedikben - bólogattam nagyokat, ahogy visszagondoltam. Az egyik sajnos befejezetlenül eltűnt, mert ellopták és elrepegették a táskám is. Nem is tudom mit vittek még el, de a defszenzoros valamilyen bácsi sosem találta meg. Az ilyeneknek börtön járna!
- Igen, nagyon sok rendes ember járt meg jár is oda. Nem voltam nagy sulikedvelő, de a ház néha tud hiányozni, ott voltak jó emlékeim - meséltem mosolyogva is, ahogy elsimogattam a pici, göndörödő fürtöket a brekimen, aki letúrta a sapit. Tudtam, ő is, hogy vissza kell húzni, így nem erőlködött nagyon legalább. Szeretett az ölemben csücsülni és nézelődni, közben meg némi köpködéssel a maga kis nyelvén elmesélte, mit is lát, én meg mindent értettem, azt is, amit nem.
- Szerencsére azzal nincs gond. Mindent szeretnek. Testápoló, nagy fürcsizések, még a hajmosást is, pedig szerintem az nagyon ritka! - Komolyan is gondolom, hogy ez a helyzet különleges, mert én se szeretem, ők meg lelkesek, sőt, Klara még Anianak is segíteni akar mindig. Még szerencse hogy szembarát a samponjuk.
Még én ezen filóztam és énekelgettem halkan a picibbnek, addig Klara elcsámborgott hóangyalozni. Idáig hallottam a hangját, főleg a nevetést, szóval tudtam, hogy minden rendben van. Meg figyeltem is. Nem szeretem, mikor bárkivel arrébb mennek, akár csak kicsit is, ezért örülök, hogy ilyen pici, de még így is rám nézett, szabad-e menni. Okos kislány.
- Anioł - közölte a kezeivel csapkodva maga mellett, hogy megmutassa hogy csinálta én meg el is nevettem magam. - Nagyon szép lett, látom ám. Nem kérsz teát? - kérdeztem meg, ő meg lelkesen bólogatott és elvette a cumisüvegét majd mellém mászott mutogatva Dankának ő is üljön vissza.
- Te nem kérsz? Zöldtea, epres - tartottam felé a termoszom, a kupakjából nyugodtan tud inni, ha akar, én a kulacsrészét használom úgyis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=748077#post748077][b]Maja Bojarska - 2019.01.30. 19:53[/b][/url]

- A kviddics egy nagyon jó dolog - közöltem el is nevetve magam, ahogy összegeztem az egészet, pedig volt még mit mondanom! Ó, de mennyire. Nem csak az ismerőseim, azaz Lewy barátai miatt, akik az enyémek is lettek, hanem mert volt szerencsém ehhez az élethez. - Ismerem a rajongást, sőt, a sportot is elég jól. Mielőtt ezek a gyönyörűségek megjöttek az életembe, én is játszottam. Hajtó voltam és kapitány is a navinében egy éven át, csak aztán kaptam egy ajánlatot a Visegrádi Viperák csapatától...és ilyenre azt hiszem nem illik nemet mondani. Boldog voltam, láttak valamit, ami azt hittem csak a suliban van bennem - meséltem boldogan, hogy aztán figyelmesen nézzek rá és lassan összerakjam ki Arnold, meg az egész kissé bonyolult szálat. Tudok az ilyen nehezen megérthető családokról egy s mást, bár nem mindig akartam, hogy így legyen. Azt hiszem ma viszont nincs nálam boldogabb, amiért nem kell, hogy remegve görcsöljön a pocim, vajon a brekiim apukásan nagylánosodhatnak-e majd, vagy csak mi maradunk. Mert ez itt nem kérdés, nekünk jó apukánk van, a legjobb.
- Áh, azt hiszem értem - bólogattam is mellé. - Én az anyukámmal laktam csak, nekem nincs is édesapám. Vagyis van, de sosem volt, vagyis ő nem akart lenni... mármint, szóval szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen családod van, olyan egész. Nem számít a vér - ingattam is meg a fejem. Én tényleg ebben hittem, az egy dolog, az nem pótolja a szeretetet, a törődést és azt az érzést, amitől mindig karácsony van, mikor boldogok körülötted. Ez volt az az ohanadolog, amire vágytam és én a Nyuszó és a picilányok mellett kaptam meg.
- Én egyszer majdnem meg is buktam belőle, nagyon nehéz - ingattam csalódottan a fejem. Nem voltam mintatanuló, legalább a sportok kisegítettek, vagy olyan pluszok voltak, ami miatt mégse estem le a süllyesztőbe, ha már okos nem lehetek. - Én is! Mármint, én még néha most is sírni tudnék, néha olyan sok, és összeakad, és a csomók, aztán meg..mert nekem ilyen göndör és nagy, össze meg vissza kócol és...utálok fésülködni - panaszoltam észre se véve, milyen nagy lendülettel, aztán hirtelen csak összepréseltem a szám, majd kicsit zavarban el is nevettem magam. Örültem, hogy ilyen kedves lányba futottunk, aki Klaranak is nagyon szimpatikus volt, nagy szemeket meresztett rá teázás közben is.
- Nagyon szívesen - adtam is oda a felajánlott italt, hogy aztán kicsit eligazgassam az ölemben lévő szépségem, aki a kék szemeivel meredt a világra. Az apukájától örökölte, imádtam.
- Írtunk bizony, a Mikulásnak is, azaz én, de helyettük is, az én levelem mellé tettem az övükét. Sook játékot, igaz? - néztem a pindurimra, aki egyből ki is túrta a babakocsicsomitartóból a babáját meg az egyik újabb plüssnyulat mutogatni. Mi sehova nem mehetünk felszerelkezés nélkül ám.