37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 19:18 | Link
Zója néni

Egyedül ültem a játszótér egyik padján. Még mindig szokatlan volt nekem, hogy kalocsai helyett azt kell mondanom, hogy bogolyfalvi vagyok. Lehetnék jövőre bejárós, de úgyse lenne sok értelme, apu annyit dolgozik, hogy alig-alig tud velem lenni, maximum hétvégéken, meg este, de annak nincs sok értelme. Amíg a többi gyerek játszott, addig én csak az orrom lógattam, nem volt kedvem csatlakozni, pedig olyan szívesen csúszdáztam volna, vagy hintáztam volna.  Tudom, nem éppen nagyos dolog, de ettől még szerethetem a hintákat, nem?
Mindig rá akartam szánni magam, hogy elinduljak, de rájöttem, hogy nem megy. Mindig visszaültem a padra, így a végén úgy döntöttem, föl se állok, úgyis meggondolnám és visszakoznék.
Nem voltam odáig a zsúfolt helyekért, különösen úgy, hogy a legtöbb gyerek a tesóival játszott, én meg tök egyedül voltam, kísérők, minden nélkül.
- Ez tök ciki – motyogtam magamnak.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. április 17. 19:49 | Link
Kriszti

Néhány napja múlt még csak, hogy Sean két éve megszületett. Szinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Minán is látszik a változás, hiszen egyre magabiztosabb, azonban nem olyan szembetűnő, mint a törpicseken. Hiszen most volt épp, hogy csak sírni tudott, vagy, hogy először elmosolyodott, hogy csak nyögésekkel tudta jelezni, hogy akar valamit. Most viszont már sok szót ismer, az arca rengeteg érzelmet megjelentet, segítség nélkül jár, és önállóan játszik.
Most is ezt csinálja, már órák óta lenyűgözőnek találja a homokot, és azt, hogy a nedvessége miatt olyan szépen kijön a formából. Van itt minden, csillag, sárkány, unikornis. Minden, amit nevetve elkészíthetnek, és minden, amit utána hasonlóan csengő kacajjal szétrombolhat. Ha kívülről ne hasonlítana olyan nagyon Dwayne Warrenre, hát akkor ebből már biztos lehet mindenki, hogy az ő fia.
A tény, hogy Sean szomjas, mint a megváltó, úgy jön el Zója számára, hiszen végre kikelhetnek a homokozóból. Le is porolja a mai alkalomra választott egyszerű fekete nadrágját, majd a kisfiú kezét megfogva - hajlamos ilyenkor belendülni -, sétál vissza a táskájához, amit ott hagyott az egyik padon. Ebben mondjuk jobb, hogy itt neveli a gyerekeit. Nem kell tartania attól, hogy bárki elemelne bármit. Főleg mivel Bogolyfalva kis hely, így annak előbb híre meg, hogy a földről felemeltél egy sarlót, mint, hogy eszedbe jusson, hogy fagyit veszel rajta. Ilyen szempontból határozottan jó, legalábbis nappal. Az este sok furcsaságot takar. Ezért is nem örül annak, amikor a lánya zárásig dolgozik. A kicsi iszik, és már szalad is vissza, de már nem igényli az anyja társaságát, mivel egy kispajtása is megjelent. Így hát Zója inkább a padon egyedül üldögélő lány felé veszi az irányt.
- Szia.
Leül mellé, tekintete egy hossz pillanatig Sean figyeli, majd a lányka felé fordul.
- Hát te? Miért nem játszol a többiekkel?  
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 19:59 | Link
Zója néni

Egy pillanatra megrezzentem, s gyanakodva fordultam az ismeretlen felé, aki megszólított. Hirtelen jött a hanghatás, de amint lenyugodtam, le is sütöttem a szemem. Mégis miért játsszak én a többiekkel? Az öcsémet akarom, a fenébe is! Mindenkinek van itt tesója, én meg tök egyedül vagyok. Ráadásul mindenkinek itt az anyukája is, csak az enyém nincs. Melyik anyuka örülne annak, hogy a kicsi lányával-fiával játszik egy idegen előkészítős gyerek? Hiába jártam már jó ideje ide, Bogolyfalvára, mégsem sikerült barátokat szereznem. Furcsa volt megszokni a tényt, hogy egyke lettem, illetve, hogy csak apu van, anyu nincs, de apu meg dolgozott.
- Én… én… - kezdtem keresni a hangomat. – Az apukámat várom.
Jobb kifogás nem jutott az eszembe, és valójában annyira nem is füllentettem nagyot, tényleg azt vártam meg, hogy mikorra végezhet, mert addigra mehetnék én is haza, és nem kéne hadakoznom a gondolattal, hogy játszanék, de mi van, ha nem tetszik a többi anyukának, hogy én is beszállnék? Itt mindenki ismer mindenkit már. Bevallom, kicsit irigyeltem azt a kisfiút, aki mellett így ott volt az anyukája, a néni, aki kérdőre vont, hogy nem játszottam.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. április 19. 06:43 | Link
Kriszti

Egy pillanatra összébb húzza a szemöldökét, amikor látja, hogy a kislány megrezzen attól, hogy megszólította. Nem tehet róla, szakmai ártalom, hogy egyből beindul nála a vérpszichológus, és ki akarja elemezni, hogy mi miért történik. Nem is érti, hogy miért nem valami olyan szakmát választott, ami nem hat ki élete minden egyes percére. A dolog akkor volt igazán súlyos, amikor elkezdte a saját egy év körüli gyerekét is elemezni, holott Sean köszöni szépen, teljesen jó ütemben fejlődött. Nem mindenben úgy, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, ez igaz, hiszen volt amiben lemaradt, míg másban kompenzált, de ez még nem ok arra, hogy komplett tanulmányt csináljon róla az ember.
- Szerintem addig nyugodtan játszhatsz még, amíg nem jön.
Valószínű, hogy az apukája, valamikor, de az is biztos, hogy nem most. Bátorkodik hát leülni a lány mellé a padra. Pár pillanatig figyeli, ahogy Sean játszik, majd a lány felé fordítja a fejét, és a felső testét, kinyújtva a jobb kezét.
- Zója vagyok.
Azt az aprócska tényt valahogy elfelejti közölni, hogy iskolapszichológus is. Ettől valahogy mindenki a falnak tudna menni, pedig nem bánt ő senkit. Sőt, nem az a hagyományosan működő iskolapszichológus, mint amilyeneket ismer. Szóval inkább a tény elhallgatásával igyekszik jó viszont kialakítani a kislánnyal, akiről csak úgy süt, hogy zavarodott. Vannak itt gyerekek, akik szülő nélkül jöttek ki, és olyanok is, akik kollégisták az előkészítőbe, messze vannak a szüleiktől, vagy nincsenek is szüleik.
- Új vagy még itt, ugye?
A többieket csak távolról szemlélés azt mutatja, hogy vagy nem alakított ki kapcsolatot, vagy éppen összeveszett minden gyerekkel, aki éppen a játszón van, de hát ez utóbbit nehéz elképzelni, mert a sok gyerek már ebben a korban is él a klikkesedés adta lehetőségekkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 19. 07:16 | Link
Zója néni

A néni csak nem hagyta annyiban a dolgot, de hát minden felnőtt ilyen. És akkor még a gyerekekre mondják, hogy ne legyenek kíváncsiak. Pedig jobban tenné, ha hagyna egyedül, azzal járna mindenki a legjobban.
- Én még sosem… - játszottam senki mással Balázson kívül, és hiába jártam ide már régebb óta, azért az mégiscsak más, mint helyi lakosnak lenni egy rakás ismeretlen ember között. Az, hogy ilyen mértékű falat építettem magam köré, arra szolgált, hogy megvédjem magam az újabb csalódásoktól. Szóval, ha a néni bizalmat akar, jobban tenné, ha nem így kezdené.
- Szentgáli Krisztina – a kérdésre, hogy új vagyok-e itt, csak biccentek, hogy igen. Nem szeretem feleslegesen ismételgetni sem magam, sem másokat. A felém nyújtott kezet elfogadtam, és viszonoztam is, ahogy illik, és mert jó kislánynak neveltek.
Apu nagyon hiányzott, de tudtam, hogy még soká fog hazaérni, a Minisztériumban dolgozott, szóval esélyes, hogy megint egyedül éjszakázom.
Még jó, hogy őt nem állították be diákcsősznek a kastélyba, mert most féltékeny lennék, de nagyon.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. április 24. 10:16 | Link
Krisztina

Bólintással fele arra a kérdésre, hogy még új. Oké, ez nem rendes pszichológia, csak egyszerű következtetés volt. Elvégre ebben a korban a barátság nagyjából úgy működik, hogy magad elé engeded a másikat a csúszdán, ő pedig elhív téged hintázni, kiderül, hogy mind a ketten szeretitek a fagyit, és kész. Irigylésre méltó a gyermeki egyszerűség. Semmit sem bonyolítanak túl. Nincsenek érdekből köttetett barátságok, senkit sem érdekel a haj vagy bőrszíned, ha lehet veled fogócskázni, akkor jó vagy.
Vannak persze szerényebbek is, Minának is volt hasonló korszaka, aztán kinőtte, majd visszaesett, majd megint kinőtte. Reméljük most már megáll ennél, hiszen neki magának is sokkal egyszerűbb az élete úgy, hogy nem rágja folyton a saját körmeit, mielőtt annyit mondana, hogy kakukk.
- A legtöbb gyerek itt az Előkészítőbe jár. Azok a nők ott a padon, nem a szülők, hanem kollégiumi felügyelők, akikkel kijöttek játszani. A szüleik messze laknak innen, és ők csak a szünetekben találkoznak.
Miközben beszél, fejével nők egy csoportja felé biccent. Olyan, mintha anyukák lennének, ám igazából csak elosztották maguk között a gyerekeket, akikre aznap ők figyelnek. Mindenkinek van három, maximum négy gyereke, akiket felügyelnek. Tény, hogy olyanok, mint az anyukák, hiszen ugyanúgy dorgálják a kicsiket, ha rosszat tettek. Ő maga is csak azért tudja, mert az ő lánya is volt kollégista az iskolában.
- Előkészítős vagy, vagy Bagolyköves?
Teszi fel a következő kérdést. Ha a kislány nem játszik a többiekkel, akkor legalább ne üljön itt egyedül, mert az látszik rajta, hogy egyedül van, és elveszettnek is tűnik. Sosem könnyű újnak lenni valahol, ezzel ő maga is tisztában van, de azt is tudja, hogy a beszélgetés sokat segít ezen.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 10. 19:48 | Link
Zója néni

Az, hogy nevelőnők, vagy sem, engem hidegen hagyott, azoknak a gyerekeknek még így is volt valakijük. Még mindig jobb, mint egyedül lenni, mert apukám sokáig dolgozik mindig, és alig van szabadideje a felelőtlen mágusok miatt. Mondjuk az is igaz, hogy földönfutók lennénk körülbelül, ha nem lennének varázs-balesetek, szóval valamilyen szinten jó, hogy kellenek az ilyen emberek, mint apu. De azért rossz is, mert lehetnének kicsit óvatosabbak a mieink, hiszen az a cél, hogy a muglik ne tudjanak rólunk. Nincsenek készen ránk, és sose volt az jó, ha mugli és mágus összeszűrte a levet. Félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy ők olyannak születnek, amilyenek. Lehetnek ők mugliknak is nagyszerűek, de akkor sem ide valók. Rengeteg család ment már taccsra amiatt, hogy ki mágus ki nem, szóval ja. És mindig a gyerekek itták meg a levét, kapásból ismertem három mugliktól jött előkészítős gyereket, akiket a szüleik dilisnek neveztek amiatt, amik. Úgyhogy jobb lenne, ha nem lenne ilyen keveredés, mert sajnos még mindig nem nőttek fel a felnőttek se.
- Azért mégse egyedül vannak – jegyeztem meg kurtán.
Aztán fel is tette a néni a kérdést, mintha valami elemző bigyó lenne, aki csak kérdez, meg tényeket közöl. – Bagolyköves leszek elvileg májustól, majd az Előkészítő határozata dönti el, hogy mehetek-e így is.
Kicsit hosszabban beszéltem most, hátha alább hagy a faggatózási kedve. – És a néni? A néni biztosan elemző, azért kérdez olyan sokat.
Legalábbis nekem így tűnt.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. május 12. 21:36 | Link
Kriszti

- És gondolod, hogy ennek örülnek?
Érdeklődik nyugodtan, bújkáló mosollyal. A legtöbb gyerek fegyelmezett még a játékban is, pont azért, mert látják. Ha nem lennének itt a nevelők, valószínűleg sokkal érdekesebben alakulna a játék. Itt persze nem kell arra gondolni, hogy véres verekedésbe, és bandázásba hajolna a dolog, de sokkal hangosabbak és élénkebbek lennének a kölykök, és bizony az is előfordulna, hogy verekednének. Így viszont, hogy a padon ott ülnek azok, akik felelnek értük, sokkal nagyobb a kockázat. Nem sokan szeretnék, ha otthon azt kellene hallaniuk, hogy rosszul viselkednek, páran pedig attól félnek, hogy visszaviszik őket a mugli árvaházba, ahol nem érezték jól magukat, a „furcsaságuk” miatt.
Egy hosszú pillanatig el is időzik a tekintete egy kislányon, aki csendesebben hintázik, kicsit még távol a többiektől, de már egy másik lánnyal beszélgetve. Ez nagyon nagy fejlődés, hiszen amikor idekerült, csak a sarokba húzódva hallgatott. Nem volt könnyű gyerekkora szegénykének, de még talán győzhetnek a szép emlékek.
- Hogyhogy? Nem érzed jól magad az előkészítőben?
Voltak páran, akik megelőzték a korukat, mások nem voltak egy hullámhosszon a saját kortársaikkal, de az ritka, hogy valaki év közben váltson, és nem csak iskolát, de évfolyamot is ugorjon. A kérdésére kuncog egy kicsit, és bólint is.
- Olyasmi. Pszichológus. És önismeretet is tanítok.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 10:43 | Link
Zója néni

A kérdésre megvontam a vállam. Azt tudtam, hogy én minek örülnék. Bármi jobb attól, hogy üres lakásba érkezzen haza az ember lánya, és még unalmában is tanul, annyira, hogy évfolyamot is ugorhat ennek köszönhetően.
- Legalább nincsenek egyedül – én még egy nevelőnőnek is örültem volna, de sajnos ez egyelőre csak egy álom volt, hogy újra vidámságot csempésszek az otthonunkba.
Nem szívesen vegyültem volna a többiek közé, elvégre ki akarna barátkozni egy olyannal, mint én? Jó estben csak elhajtanának a francba, ha tudnák, hogy milyen háttérrel rendelkezem. Egy közösség kíméletlenül kitaszítja azt, aki nem illik be a képbe.
- Jaj, nem, ne tessék félreérteni! Csak annyira sok a szabadidőm, hogy azt is tanulással töltöm, mert különben megölne az unalom – az egy dolog, hogy nem nagyon volt közösségi életem, de attól még nem volt rossz az előkészítő, oktatási szempontból meg pláne nem. - Idén is csak egy-két gyengébb jegyem lett, de eddig végig kitűnő vagyok.
Nagyon is büszke voltam erre a teljesítményemre, és mindenképp megérte, hogy eljutottam addig, hogy akár mehetek is egy magasabb suliba, elsősnek. Bár ott picike leszek a többiekhez képest is, de nem baj.
- Pszicho… mi?! – egy kicsit elfintorodtam. – Ne… ugye maga nem fog nekiállni mindenféle buta tesztnek kitenni, mint egy kísérleti nyuszit?
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. május 16. 21:54 | Link
Kriszti

- Apukád nagyon sokat dolgozik?
Érezhető, hogy nem érzi jól magát a jelenlegi helyzettől. Az anyukája pedig említve se volt eddig. Az esetek nagy többségében az anya már nincs az élők sorában, ezt pedig nem jó bolygatni, ha a másik fél el akarja mondani, hogy mi történt, akkor majd elmondja. Sok esetben egy idő után a gyerekek maguktól megnyílnak. Nem egy gyerekkel töltött hosszú órákat, ahol gyöngyöt fűztek vagy szineztek, mire végre megszólalt. Az eleje mindig döcögős, aztán történik valami, a gyerek elkezd bízni a másikban, és elkezdenek beszélgetni.
- Minden érdekel, vagy vannak kifejezetten kedvelt témák?
Még tanulás alapján is le lehet szűrni, hogy a gyerek nagy valószínűséggel melyik házba megy. Azok például, akik a művészetekhez húznak, és elméletben jobban mozognak nagy eséllyel levitások lesznek. Azok, akik a gyakorlati részt jobban, és valamennyire az elméletet, rellonosak, a csapongók, de gyakorlatiasak eridonosak, míg a természettel, állatokkal és emberekkel kapcsolatos tanulmányokat leginkább kedvelők navinések. Ez is csak egy kis érdekesség, amit megfigyelt, ez sincs kőbe vésve.
- Nagyon szép eredményeid vannak. A lányom, Mina levitás, de például a gyakorlati tárgyakkal nagyon megszenved. Nem az ő terepe.
A tesztek miatt nevetnie kell, és megrázza a fejét.
- Nem, eszemben sincs. Önismereten számos tesztet mutatok meg, főleg a felsőbb évfolyamokban. A tesztek hasznosak, hogy az ember jobban megismerje magát, szeretem őket, de nem szeretem kényszeríteni az embereket arra, hogy megcsinálják őket. Nem lenne őszinte az eredmény. Inkább beszélgetnie szeretek. Nagyon sok minden leszűrhető abból, több is, mint egy tesztből.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 22:16 | Link
Zója néni

Csak biccentettem megerősítésképpen. – Varázsbaj-elhárító.
Nem voltam kifejezetten a szavak embere, nehezen találtam meg a hangot, főleg az előkészítősökkel, illetve idegenekkel, akikhez nem sok közöm volt, mégis megpróbálták rám tukmálni a saját véleményüket.
A hátizsákomból, hogy valahogy oldjam a feszültséget, amit az előkerült téma okozott, előhúztam egy régi fényképet, amit még elmentettem, mielőtt apa végleg kidobta volna. Széttépett családi fotó, itt még együtt voltunk, apa, anya, Balázs és én. Az öcsém négy évvel volt fiatalabb nálam, és anyához került. Persze, hisz egy varázstalan a varázslókörnyezetben nem érezné olyan jól magát. Nagy munkába telt, de csak sikerült összerakni a képet, hogy legalább ez az egy legyen, bár Balázs nem hinném, hogy gondolt még rám két év után, haraggal váltunk el az öcskössel.
- Leginkább a gyakorlati tárgyak, de egyedül dolgozom szívesen – feleltem a nő kérdésére. Nem jó ez… túlságosan érdeklődő. Az eszem figyelmeztet: állj meg. Nem szabad! Ha megnyílsz, könyörtelenül eltapos. – A háztartástan az egyik kedvencem.
- Köszönöm – ismét csak kevés szóval honorálom a dicséretet, számomra természetes a jó eredmény, apát is boldoggá teszem vele valamelyest, és a magányt is segített elűzni, amíg az üres időket tanulásra fordítottam. Nem feltétlenül tankönyves biflázást kell ez alatt érteni. – Szép neve van a lányának.
Mina nevéről egyből a híres Dracula jut eszembe, mindig mindenkinek csak a horror jut eszébe erről az alkotásról, ahelyett, hogy a szerelmi szálat is figyelné. Érdekes, és fura egy kapcsolat, ami Mina és a gróf között kialakul benne. És majdnem hozzá ment ahhoz a lökött emberhez… az biztos, hogy én jól meg fogom választani, kihez is megyek majd hozzá, mielőtt rosszul döntenék apához hasonlóan. Tuti aranyvérű lesz, és meg is kérem majd valószínűleg az aranyvérű apai nagypapámat, hogy jelölje ki nekem őt. Hátha majd ettől az anyai nagyszüleim is elfogadnak majd, látva, hogy követem az értékeiket, és fontos nekem a család hagyománya.
- Köszönöm, hála Merlinnek! – sóhajtottam fel. – Már attól féltem, hogy maga is orrom alá fogja dugni azt a rémes tintapacás csomagot. Komolyan, hogy képesek emberek fél órán át mindenféle idétlenséget belelátni néhány tintafoltba?
Nem értettem, miért is adtam hangot ezen értetlenségemnek a teszttel kapcsolatban, és amint észbe kaptam, megint csak megszilárdítottam a kezdődő arcmimikát, mielőtt még érzelmeket látna rajtam. Ne nyílj meg! Ez lebegett a szemem előtt, mert ha megteszem, az ki tudja, hová vezet. Ki tudja, hogy mennyire jó a munkájában? Sajnos az, akihez én jártam, abszolút nem bizonyult jónak, legalábbis nem tudta elérni, hogy megbízzak benne.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. május 20. 08:06 | Link
Kriszti

- Óóó szegény, akkor bizony jó sok munkája van.
Senkinek sem könnyű, aki a hivatali munka fizikai részét választotta. A varázsbaj valahol félúton van a szellemi és a fizikai között, sok emberrel kell együttműködni, és bizony nagyon bonyolult lények tudnak lenni ilyen eseteknél a muglik és a varázslók is. Így hát nem csoda, hogy ez a szegény kislány ilyen nagyon várja az apukáját. Emlékszik ő maga is azokra az időkre, amikor Dwayne nem tudott időben odaérni. Mina pedig nagyon csalódott volt. Megértette, hogy apunak dolgoznia kell, de mégis, érezhetően összetört a szíve. Sean egyelőre ettől még nem szenved, de tart tőle, hogy fog, ha csak a férfi nem megy nyugdíjba. Auror révén jelentős korkedvezménye van, de azt is tudja, hogy ő tényleg és megmásíthatatlanul auror, aki élvezi, amit csinál. Csak reménykedik, hogy más oka nem lesz a késésének. Arra nem igazán szeretne gondolni, hogy a férfi esetleg nem ér oda soha. Borzalmas gondolat, még ha bele is kell kalkulálni az életbe.
- Háztartástan? Akkor apukádnak sokat tudsz segíteni.
Rásandít a képre, de nem szól. Az összetépett képek sokkal inkább jelentenek válást, mint halált. A csúnya búcsúk eredménye. Az, hogy a kislánynál van, összeragasztva, arra engedi következtetni a nőt, hogy ő még húz hozzájuk, de talán fordítva nem így van.
- Köszönöm.
Feleli ő is arra, hogy szép nevet adott Minának. Körülbelül ez minden, amit a lány a származása miatt kapott. Semmi örökség, sem nagyszülők, sem dédszülők, holott élnek még, nagyon is. Zójánk a tulajdon édesanyját alig pár hete látta egy magazinban. Tökéletesen fiatalon, megigézően tekintett az őt bámuló lányára. Valószínűleg másokra is hatással van a kép, csak nem feltétlenül olyan szívet facsaróan, ahogy a nőre.
- És hogy képesek fizetni érte?
Replikázik még a kérdésre nevetve, kicsit megrázva a fejét.
- Persze, megvan a maga tudományos oldala a dolognak, de én nem szeretem ezeket a kötöttségeket, amiket a legtöbben csinálnak. Például azokat, akik hozzám jönnek, nem fektetem le a kanapéra, hogy akkor most meséljenek, sőt sokan nem is szeretnek irodában beszélgetni. Van például olyan, akivel hajnalban, futás közben beszélgetek.
- Mondjuk az egy igazán érdekes beszélgetés volt, amikor a hölgy megkereste, hogy ő akkor tud kibontakozni, ha futnak közben, és ki kell adnia magából. Főhősünk pedig nem volt az a sportos jellem, ám látta, hogy tényleg kell a segítség, így hát elment vele, sőt, egy ideje már kifejezetten élvezi is, és várja, hogy futhasson kicsit.
- Van egy olyan halvány sejtésem, hogy a férfi a távolban azt várja, hogy észrevedd.
Mutat egy feléjük közeledő alak felé, aki integet. Az biztos, hogy nem neki,  és mivel a közelükben nincs más, így csak erre tud tippelni, és reméli, hogy nem téved.  
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 21. 11:04 | Link
Zója néni

Valóban, jó sok munkája akadt a felelőtlen emberek gondatlansága miatt, és néha magamban átkztam is őket, hogy miért nem tudnának vigyázni magukra? Miért nem értékelik az életüket úgy, ahogy van, miért… sosem fogom megérteni őket. Ráadűsképp az amputoportáló idiótákról ne is beszéljünk… akinek nincs biztos tudása, és pláne jogosítványa, az ne fogjon neki, ha nem akarja darabokban végezni, esetleg a temetőben!
Ez olyan lenne, mintha én teljesen random nekiállnék egymagam animágiát tanulni, és még csodálkoznék, ha félresikerülne az átváltozás.
Igen, otthon sokat is tudtam segíteni, és nem csak a tudás vitt rá, hanem a kényszer, mert nem volt egy nő, aki támogatta volna, és szerette volna  apát rajtam kívül. – A kényszer sok mindenre ráveszi az embert.
A képet gondosan visszatettem kis kabátkám zsebébe, nehogy elveszítsem, azt nem viselném jól. Sőt, sehogy sem viselném el, mert attól még, hogy nem tetszik, igenis ez a nő tette lehetővé, hogy én legyek.
- Na, igen… egyszerűen… nem hinném, hogy jól döntöttek, mikor a bácsit rendelték ki hozzám – grimaszoltam egyet. Kvázi róka fogta csuka helyzet volt, azaz semmilyen irányba nem haladtak az úgynevezett kezelések.
- Én nem szeretek futni, de táncolni igen – a balett segített, mert a zene elfeledtetett velem minden gondot és bajt abban a pillanatban, és még a testmozgás is jól jött.
Amikor Zója néni felhívta a figyelmem, hogy valósínű nekem integet egy férfi, egyből kihagyott egy ütemet a szívem, hisz az… apu ilyen korán végzett volna?
De hát máskor késő estig bent szokták tartani!
- Köszönöm, Zója néni! Remélem, még találkozunk – komolyan megkedveltem a nénit, ő sokkal jobb és kedvesebb volt, mint az, akivel másfél órát csak szenvedtem az irodájában a hülye tesztekkel, és nem oldódott meg tőle a probléma, hogy anyahiányos voltam. – Apa!
A néninek igaza volt, ő állt ott, és én úgy rohantam hozzá, mintha minimum Tűzvillámon ültem volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér