Soóki Bogi és Brigi
2016.01.20. délután 1 körül

Az iskolában nem olyan régen megismerkedett két lánnyal, akik ikrek, de teljesen különböznek. Hallott róla, hogy van ilyen, de ugye az ő nővérei teljesen egyformák, David meg Dora pedig pedig fiú és lány, ők nem nézhetnek ki ugyanúgy.  Először nem értette, hogy hogyan járhatnak fölötte – főleg Briginél, akit 9 évesnek nézett, mert olyan picik. Aztán hallotta azt a pletykát az osztályában, hogy azok a lányok igazából koboldok, azért olyan picikék. De a koboldok csúnyák, ezek a lányok pedig nem, úgyhogy ezt nem hiszi el nekik. Bogi még modellkedik is! Azt mesélték neki, hogy állatkertben éltek. Ez mekkora már, ő is szívesen lakna ilyen helyen. Régebben azt hitte, hogy az ikrek valaha sárkányrezervátumban éltek, de kiábrándították, hogy csak mellette a faluban, és odajártak általános iskolába 2-3 évet, így már mindjárt nem olyan menő. Az Apukája a rezervátum területén él, de amikor elmegy hozzá, akkor kivesz egy szobát a faluban, hogy ne kelljen bevinnie a kislányt éjszakára. Nappal volt már bent egy kicsit, eleinte nagyon megrémisztette a sárkánybőgés, de aztán már sikerült megszoknia. Igazából nem tudja eldönteni, hogy neki mennyire számít menőnek, hogy élete első 7 évében addig élt igazi házban, amíg a nagyszüleihez költöztek. Igazából vicces dolog volt úgy felnőni, hogy 5-6 éves korától kezdve csatangolhatott a kastély bizonyos részein, aztán pedig találomra kért meg diákokat, hogy kísérjék haza. Volt, hogy csak viccből kérte meg őket, mert egyébként tudta az utat. Akkoriban sokkal több időt tudott tölteni Kísszel meg Leonieval, mint mostanság, amit nagyon hiányol is.
Örül neki, hogy Adéllal normalizálódott a kapcsolatuk, bár még sokszor összekapnak, ráadásul ott van neki Sára is, aki a legjobb barátnője, de azért nyitott egy, sőt kettő új barátságra.
Suliban ő hamarabb végzett egy órával, mint a lányok, emiatt úgy gondolta, hogy nem megy már haza, hanem elüti az időt. Gyorsan megcsinálta az angol háziját, utána még be tudott szaladni a mosdóba, és kikenni a száját a dugiban rejtegetett szájfénnyel (mert bizony az Anyukája nem engedte elhozni), és utána elszaladni egy sütiért az cukrászdába.
Sapkával a fején, kioldott sállal, kesztyűs kezében pedig egy csokoládés muffinnal érkezik meg a megbeszélt helyre. A hátát elhúzó hátizsákját beleteszi az egyik hintába, ő maga pedig a szomszédjába, és úgy várakozik. Nem tudja pontosan hány óra lehet, de a lányok biztosan bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

Soóki Bogi és Brigi
2016.01.20. délután 1 körül

Az iskolában nem olyan régen megismerkedett két lánnyal, akik ikrek, de teljesen különböznek. Hallott róla, hogy van ilyen, de ugye az ő nővérei teljesen egyformák, David meg Dora pedig pedig fiú és lány, ők nem nézhetnek ki ugyanúgy.  Először nem értette, hogy hogyan járhatnak fölötte – főleg Briginél, akit 9 évesnek nézett, mert olyan picik. Aztán hallotta azt a pletykát az osztályában, hogy azok a lányok igazából koboldok, azért olyan picikék. De a koboldok csúnyák, ezek a lányok pedig nem, úgyhogy ezt nem hiszi el nekik. Bogi még modellkedik is! Azt mesélték neki, hogy állatkertben éltek. Ez mekkora már, ő is szívesen lakna ilyen helyen. Régebben azt hitte, hogy az ikrek valaha sárkányrezervátumban éltek, de kiábrándították, hogy csak mellette a faluban, és odajártak általános iskolába 2-3 évet, így már mindjárt nem olyan menő. Az Apukája a rezervátum területén él, de amikor elmegy hozzá, akkor kivesz egy szobát a faluban, hogy ne kelljen bevinnie a kislányt éjszakára. Nappal volt már bent egy kicsit, eleinte nagyon megrémisztette a sárkánybőgés, de aztán már sikerült megszoknia. Igazából nem tudja eldönteni, hogy neki mennyire számít menőnek, hogy élete első 7 évében addig élt igazi házban, amíg a nagyszüleihez költöztek. Igazából vicces dolog volt úgy felnőni, hogy 5-6 éves korától kezdve csatangolhatott a kastély bizonyos részein, aztán pedig találomra kért meg diákokat, hogy kísérjék haza. Volt, hogy csak viccből kérte meg őket, mert egyébként tudta az utat. Akkoriban sokkal több időt tudott tölteni Kísszel meg Leonieval, mint mostanság, amit nagyon hiányol is.
Örül neki, hogy Adéllal normalizálódott a kapcsolatuk, bár még sokszor összekapnak, ráadásul ott van neki Sára is, aki a legjobb barátnője, de azért nyitott egy, sőt kettő új barátságra.
Suliban ő hamarabb végzett egy órával, mint a lányok, emiatt úgy gondolta, hogy nem megy már haza, hanem elüti az időt. Gyorsan megcsinálta az angol háziját, utána még be tudott szaladni a mosdóba, és kikenni a száját a dugiban rejtegetett szájfénnyel (mert bizony az Anyukája nem engedte elhozni), és utána elszaladni egy sütiért az cukrászdába.
Sapkával a fején, kioldott sállal, kesztyűs kezében pedig egy csokoládés muffinnal érkezik meg a megbeszélt helyre. A hátát elhúzó hátizsákját beleteszi az egyik hintába, ő maga pedig a szomszédjába, és úgy várakozik. Nem tudja pontosan hány óra lehet, de a lányok biztosan bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

Bogi és Viki

Viki és Brigi

Soókikrek  

Mostanság régen nem járt itt, mert hát már nagylány, azok nem szoktak idejárni,pláne télvíz idején. Amikor iskola után jön haza, akkor általában sok szülő van kint a gyerekével nyáron, aztán azok hangoskodnak itt. Szereti a gyerekeket, csak azt nem bírja, amikor sikítoznak meg hisztiznek. Davidben meg Dorában is ez a legelviselhetetlenebb, amikor nem kapnak meg valamit és hisztizni kezdenek. Vagy amikor ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, aztán emiatt tőlük zeng az egész ház. Azt sokszor még az emeleti szobájába is felhallja, pedig az messze van ám. Nem is nagyon szeretne gyereket emiatt, pláne, hogy a családjukban gyakori az ikerterhesség. El nem bírna két gyerekkel, az fix. Persze a kistesó, az más. Még ha vigyázni is kéne rá, akkor is örülne neki még mindig, bár már nem szeretne annyira, mint néhány éve. Kicsit olyan, mintha Lettitől lennének kistesói, mert nem igazán tudja magát nagynéninek tekinteni.
Unottan lök magán párat a hintán, inkább a csizmája orrát fúrja bele a latyakos hóba. Azzal szórakozik, hogy milyen vastag réteg latyakot tud kiegyensúlyozni a cipője orrán. Amikor lépteket hall közeledni az egészet belerázza a latyakba, majd felpattan, hogy üdvözölje a lányokat.  
- Sziasztok! Minden oké?
Kérdezi Brigi felé fordulva, mert látja, hogy a lány lógatja egy picit az orrát. Közben visszaöleli Bogit, majd lazán visszahuppan a hintájára, nehéz iskolatáskáját meg átcibálja az ölébe, hogy a lányoknak is legyen elég hely a hintán.
- Nem, most jöttem igazából. Milyen volt az utolsó óra?
Érdeklődik kedvesen, miközben igyekszik a táskáját úgy elrendezni az ölében, hogy ne törje nagyon a combját a benne lévő mappa, amiben az összes pergamenjét gyűjti. Sajnos muszáj keményfedelűnek lennie, mert másként folyamatosan megtörnek a könyvek meg az uzsonna mellett.
- Fogalmam sincs, igazából eléggé hidegek meg csúszósak a játékok most. Mihez van kedvetek?
Kérdezi a táskájából felpillantva. Neki régebben a mászókáról való lógás, a hinta meg a lipityóka volt a kedvenc játékszere, mostanság már csak hintázni szokott.

Bogi és Viki

Brigi, Bogi és Viki

A lányoktól nem messze, egy anyuka és a kisfia játszanak a játszótéren. A kisfiú édesanyja gyors és hatékony kis varázslatokkal tisztítja meg a kisebbeknek való hintát, illetve melegíti fel egy kissé, hogy a kis Milánnak semmiképpen ne fázzon meg semmije. Milán egy szőke hajú, zöld szemű fiatalember, aki olyan 4 év körül lehet. A hidegre való tekintettel egy overál és egy jó alaposan megkötött sál van rajta, illetve a csuklójára egy kis gumival odaerősített kesztyű, amelyet most éppen nem hord, hogy jobban tudjon kapaszkodni a hintába... Így az csak a csukóján lifeg.
Pár perc hintázás után azonban megunja, és panaszos hangon kérleli az anyukáját, hogy vegye őt ki a hintából. Inkább csúszdázni szeretne. Az édesanyja felsóhajt, ez neki természetesen újabb tisztogatást és további aggódást jelent, ám belemegy a dologba. Elvégre Milán is csak egyszer lehet kisgyerek.
Milán boldogan szalad a csúszda felé, miután édesanyja kiveszi a hintából, ám futás közben elhalad a lányok mellett, Brigi előtt pedig megtorpan. Csodálattal néz fel a lányra, aki jóval magasabb nála, láthatóan mondani szeretne valamit. Kicsit szégyellősen leszegi az állát, kezeivel a kesztyűt babrálja, majd kissé oldalra döntve fejét, ismét felnéz a lányra.
- Hű, de szép szemeid vannak! - pislog Brigire őszintén, majd kicsit megráncigálja a kabátja ujját, jelezve, hogy szeretné, hogyha a lány lehajolna hozzá. Súgni szeretne valamit, elvégre a dolog nem tartozik a többiekre, csakis rájuk.
Ha Brigi lehajol hozzá és odatartja a fülét, akkor Milán a fülébe súgja a nagy kérdést, hogy a későbbiekben lenne-e majd a felesége. Ez még úgyis odébb van, és természetesen az óvódában is minimum két másik lány a jegyese már, de ez most nem számít... A jövőt jobb már korán bebiztosítani.
Akárhogy is, miután elmondta amit szeretett volna és el is tudott mondani, vet még egy lehengerlő mosolyt Brigi felé, aztán tovaszalad, hogy folytathassa az önfeledt játékot.