Zoé

*Ma reggel egy kicsit korábban költötte az anyukája, mint általában szokta. Más dolog úgy elkészülni, hogy egész nap együtt vannak, meg megint más úgy, hogy Zoéval fog lógni. A lány a testvérei barátnője, még együtt jártak ide, a Bagolykőbe. Abban a házban tanul, ahol a mamija lett most a főnök. Érdekes, mert van egy testvére, aki pont úgy néz ki, mint ő. Fura is lett volna, ha nem lesznek barátnők, mert biztosan jó érzés lehet olyanokkal lógni, akiket szintén nem tudnak megkülönböztetni. A kislány régebben sokat könyörgött egy ikertesóért, de azt mondták a szülei, hogy sajnos azt nem lehet, így most egy kistesó a vágya. Vagy egy cica. Vagy egy egyszarvú. Amióta látta azt a mesét a papájával a moziban, ő is akar egyet, mint Agnes. A hátizsákját megpakolja minden jóval, amire szüksége lehet, majd pedig felöltözött. Még húz harisnyát a nadrágja alá, mert nincs olyan meleg. Felülről is egy meleg pulcsit vesz, de nem öltözik be túlzottan, mert a rohangálásban könnyen kimelegedhet, és az apukája szerint könnyű olyankor megfázni. Amikor a lány megérkezik gyorsan felkapja a sapkáját, a sálját meg a kabátját, megöleli az anyukáját és vigyorogva követi a lányt. A faluba érve nehezen tudja eldönteni, hogy most hová menjenek. A múltkor a cukorkákat nézték meg, most lehet, hogy egy sütit kéne enniük? Itt nem kapható a kedvence, amit a nagymamája szokott csinálni, meg a lengyeleknél mindenütt árulják. Így hagyja, hogy a játszótér felé menjenek. Ide rengeteget szokott járni, megvan, hogy mi a kedvenc helye. A lakik a faluban egy Kinga nevű kislány, vele mindig elbújnak a mászókák alatt, és azt játsszák, hogy az a váruk. * - Csokiii? Juj, van karamellás csokid? * Kérdi fellelkesedve kissé ugrálva egyik lábáról a másikra. Az édességnek már a gondolatától is teljesen felpörög, nem még ha tudatában van annak, hogy egy egész táskányi van belőle a közvetlen közelében.* - Megmeg… *Folytatja az alsó ajkába harapva, már maga sem tudja, hogy milyet szeretne. A kis Gombóc Artúr, mindenfélét szeret.* - Olyan, amikor bubis a közepe! *Magyarázza a kezeivel artikulálva. Nála szendvicsek vannak, de ez határozottan jobban hangzik.* - Hintázzuuuuuunk! Állva! *Rikkantja, miközben megfogja Zoé kezét és a hintákhoz húzza, ha a lány hagyja neki. Még az sem zavarja, hogy a táskáját sem vette le. Rácsücsül a hintára, majd miután eléggé begyorsul, megpróbál felállni rajta.*

Zoé

* Széles vigyorral nyugtázza, hogy a lánynál van karamellás csoki. Nagyon jól megismerték egymást az elmúlt találkozások alkalmával, bár inkább a kislány mesélt el magáról sok mindent. Nagyon szereti Zoéval lenni, mert sokkal engedékenyebb, mint az anyukája. Valahogy őt meg Lettit leszámítva senki nem akarja olyan szigorúan nevelni a kislányt, emiatt egy kicsit megzavarodik, hogy melyik a helyes viselkedés. Talán az, amit a mamája mond, de ez akkor is jobb így. Azért nem viszi túlzásba a komiszkodást akkor, amikor nem az anyukájával van, mert nehogy a fülébe jusson, hogy miket csinál. A kastélyban van egy pletykás banya szobor, az bármiről képes pusmogni. Azzal vigyázni kell, nehogy elferdítve visszajuttasson ezt-azt az anyukája fülébe, mert akkor el fogja venni valamelyik játékát egy egész hétre. De a kastélyon kívül ettől nem kell tartania, úgyhogy még nagyobb lelkesedéssel reagál az ízváloztatós csokira.* - Váááltoztatja? Húúúú, kérek szépen! * Rikkantja elcsodálkozva, miközben az izgatottságtól összedörzsöli a két tenyerét. Hűha, ilyenről még nem is hallott, pedig szívesen kipróbálná. Nem kell annyi csokit megennie, és mégis sok ízt érez. Ebben az anyukája is benne lenne.* - Milyen ízei vannak? Ugye nincs benne olyan undi, mint a mindenízű drazséban? *Kérdi fintorral az arcán. Állítólag van belőle szellem meg hányás ízű is, olyat szerencsére még nem fogott ki, de a chilissel rendesen meggyűlt a baja, nem győzte inni rá a tejet. Azóta nem mer olyat enni, pedig a tejszínes eper ízűért nagyon oda van. * - Nem fogom! *Ígéri komoly arccal, szavait egy bólintással nyomatékosítja. Nem kellene féltenie, mert nagyon profin hintázik a kicsi lány, van benne gyakorlata. Vivien azt is megtanította neki, hogy hogyan kell leugrani a mozgó hintáról. Tényleg, meg is mutatja Zoénak, hogy milyen ügyes. Ahogy lassul a hinta elrugaszkodik és leugrik róla. Picit meginog a lába, de szépen földet ér anélkül, hogy elesne.  Zoéra nézve felnevet, annyira tetszett neki a mutatványa.* - Ezt Vivi mutatta, hogy kell! * Csicsergi, miközben eszébe jut, hogy lekapja a hátizsákját.* - Szerinted mit játsszunk még? * Teszi fel az újabb kérdést a lánynak, miközben elgondolkodva szétnéz. Az alagutas mászóka irányába mutat, miközben vigyorogva várja a lány reakcióját.*

Zoééé

*Továbbra is nagyon izgatott a kis lelke attól a sok finomságtól, ami Zoé táskájában lapul. Hiába van jóban a lánnyal, azért nem ugrik neki és nyúl könyökig a tatyójába, bár ezt az anyjával meg a nővéreivel bármikor simán megteszi. Ezzel szemben most türelmetlenül várja, hogy a lány megmutassa, hogy miket szedett a cukorkás boltjukból. Ha nagy lesz, akkor egész biztosan neki is lesz egy édesség boltja, meg tanítani is fog. Lehet, hogy a mágikus édességek elkészítését fogja megmutatni a diákoknak, és akkor ő lesz az iskola legnépszerűbb tanár nénije, minden órán teli pocakkal távoznának a gyerekek tőle. Chaske nem szeretné a tárgyat, mert a fognyűvő manók is ott bujkálnának a teremben a padok alatt.* - Ú, mikor? Mostmostmost! *Csipogja tűkön ülve, miközben a lány karját fogja, ezzel jelezve, hogy mutassa már. Nem szabad egy kisgyereket így megvárakoztatni, ha édességről vagy játékról van szó.* -A savanyú az rossz. Te szereted? * Kérdi fintorogva, mialatt megrázza a fejét, ezzel is nyomatékosítva, hogy azt bizony meg nem kóstolja. A citromot is úgy szokta enni, hogy jó vastagon belenyomja a kristálycukorba, és azt nyalogatja le róla. De vattacukros meg a rágógumis bármikor jöhet.* - De ugye nem csípős rágó? Brr… * Mondja, mikor is ismét megrázza a buksiját.* - Azt szeretem, amiből ekkora lufit lehet fújni! *Magyarázza a kezével hatalmasat körözve, talán nagyobbat is, mint a saját kobakja. Vicces lehet akkora lufit fújni, amibe bele is bújhat az ember, remélhetőleg Zoénak van olyanja is. Ha nincs, akkor majd ő felfedezi, akkor bizony fel kell venniük ide tanárnak, mert ilyet nem akárki talál ám fel.
A hintás trükkjével sikeresen a szívbajt hozta a bébi csőszére, pedig nem állt szándékában. Nagy szemekkel nézi a riadt lányt, de nem bírja megállni, hogy el ne nevesse magát. Zoé olyan vicces tud lenni, még hogy öreg? Ő is gyerek, mert iskolába jár, meg az anyukája is megmondta, hogy gyerekeket tanít. Vagyis, néha kölyköket, de ha nem morcos miattuk, akkor csak gyerekeknek hívja őket. Hagyja, hogy a lány felemelje, és a padra ültesse. Örömmel veszi át és köszöni meg a csokit. Vigyorogva harap bele, és egy adag rózsaszín gomolyag van a közepén. Vattacukroooos, ez az! Csokis pofikával figyeli Zoé minden mozdulatát. A leányzó nagyon sok érdekes dolgot tud csinálni, biztos ez is nagyon mókás lesz. Nyel egy jó nagyot, nehogy lefújja a lány kezét a nyálas csokoládéval, majd teli tüdőből megfújja a mestertanonc kezét, mint amikor a szülinapján a gyertyákat szokta. Ahogy Zoé elveszi a kacsóját a pici tenyérről, egy kék lepke van ott. Ririke felsikít örömében, legszívesebben ugrálna. A pillangó pár másodperc múlva elrepül, a kicsi lány boldogsága alábbhagy, ám annál izgatottabb. * -Juuuj, Zoéé! Olyat tudsz, hogy… hogy… * Kezdi el kifejteni a gondolatait, majd hogy kifejezőbb legyen, feláll és a csokijával az ég felé mutat.* - És akkor madarak jönnek ki a pálcádból! *Fejezi be nagyot harapva a csokoládéba. Ez a kedvenc varázslata, mindenkitől szívesen veszi, ha megcsinálja neki.*

Soóki Bogi és Brigi
2016.01.20. délután 1 körül

Az iskolában nem olyan régen megismerkedett két lánnyal, akik ikrek, de teljesen különböznek. Hallott róla, hogy van ilyen, de ugye az ő nővérei teljesen egyformák, David meg Dora pedig pedig fiú és lány, ők nem nézhetnek ki ugyanúgy.  Először nem értette, hogy hogyan járhatnak fölötte – főleg Briginél, akit 9 évesnek nézett, mert olyan picik. Aztán hallotta azt a pletykát az osztályában, hogy azok a lányok igazából koboldok, azért olyan picikék. De a koboldok csúnyák, ezek a lányok pedig nem, úgyhogy ezt nem hiszi el nekik. Bogi még modellkedik is! Azt mesélték neki, hogy állatkertben éltek. Ez mekkora már, ő is szívesen lakna ilyen helyen. Régebben azt hitte, hogy az ikrek valaha sárkányrezervátumban éltek, de kiábrándították, hogy csak mellette a faluban, és odajártak általános iskolába 2-3 évet, így már mindjárt nem olyan menő. Az Apukája a rezervátum területén él, de amikor elmegy hozzá, akkor kivesz egy szobát a faluban, hogy ne kelljen bevinnie a kislányt éjszakára. Nappal volt már bent egy kicsit, eleinte nagyon megrémisztette a sárkánybőgés, de aztán már sikerült megszoknia. Igazából nem tudja eldönteni, hogy neki mennyire számít menőnek, hogy élete első 7 évében addig élt igazi házban, amíg a nagyszüleihez költöztek. Igazából vicces dolog volt úgy felnőni, hogy 5-6 éves korától kezdve csatangolhatott a kastély bizonyos részein, aztán pedig találomra kért meg diákokat, hogy kísérjék haza. Volt, hogy csak viccből kérte meg őket, mert egyébként tudta az utat. Akkoriban sokkal több időt tudott tölteni Kísszel meg Leonieval, mint mostanság, amit nagyon hiányol is.
Örül neki, hogy Adéllal normalizálódott a kapcsolatuk, bár még sokszor összekapnak, ráadásul ott van neki Sára is, aki a legjobb barátnője, de azért nyitott egy, sőt kettő új barátságra.
Suliban ő hamarabb végzett egy órával, mint a lányok, emiatt úgy gondolta, hogy nem megy már haza, hanem elüti az időt. Gyorsan megcsinálta az angol háziját, utána még be tudott szaladni a mosdóba, és kikenni a száját a dugiban rejtegetett szájfénnyel (mert bizony az Anyukája nem engedte elhozni), és utána elszaladni egy sütiért az cukrászdába.
Sapkával a fején, kioldott sállal, kesztyűs kezében pedig egy csokoládés muffinnal érkezik meg a megbeszélt helyre. A hátát elhúzó hátizsákját beleteszi az egyik hintába, ő maga pedig a szomszédjába, és úgy várakozik. Nem tudja pontosan hány óra lehet, de a lányok biztosan bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

Soókikrek  

Mostanság régen nem járt itt, mert hát már nagylány, azok nem szoktak idejárni,pláne télvíz idején. Amikor iskola után jön haza, akkor általában sok szülő van kint a gyerekével nyáron, aztán azok hangoskodnak itt. Szereti a gyerekeket, csak azt nem bírja, amikor sikítoznak meg hisztiznek. Davidben meg Dorában is ez a legelviselhetetlenebb, amikor nem kapnak meg valamit és hisztizni kezdenek. Vagy amikor ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, aztán emiatt tőlük zeng az egész ház. Azt sokszor még az emeleti szobájába is felhallja, pedig az messze van ám. Nem is nagyon szeretne gyereket emiatt, pláne, hogy a családjukban gyakori az ikerterhesség. El nem bírna két gyerekkel, az fix. Persze a kistesó, az más. Még ha vigyázni is kéne rá, akkor is örülne neki még mindig, bár már nem szeretne annyira, mint néhány éve. Kicsit olyan, mintha Lettitől lennének kistesói, mert nem igazán tudja magát nagynéninek tekinteni.
Unottan lök magán párat a hintán, inkább a csizmája orrát fúrja bele a latyakos hóba. Azzal szórakozik, hogy milyen vastag réteg latyakot tud kiegyensúlyozni a cipője orrán. Amikor lépteket hall közeledni az egészet belerázza a latyakba, majd felpattan, hogy üdvözölje a lányokat.  
- Sziasztok! Minden oké?
Kérdezi Brigi felé fordulva, mert látja, hogy a lány lógatja egy picit az orrát. Közben visszaöleli Bogit, majd lazán visszahuppan a hintájára, nehéz iskolatáskáját meg átcibálja az ölébe, hogy a lányoknak is legyen elég hely a hintán.
- Nem, most jöttem igazából. Milyen volt az utolsó óra?
Érdeklődik kedvesen, miközben igyekszik a táskáját úgy elrendezni az ölében, hogy ne törje nagyon a combját a benne lévő mappa, amiben az összes pergamenjét gyűjti. Sajnos muszáj keményfedelűnek lennie, mert másként folyamatosan megtörnek a könyvek meg az uzsonna mellett.
- Fogalmam sincs, igazából eléggé hidegek meg csúszósak a játékok most. Mihez van kedvetek?
Kérdezi a táskájából felpillantva. Neki régebben a mászókáról való lógás, a hinta meg a lipityóka volt a kedvenc játékszere, mostanság már csak hintázni szokott.