37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 6. 10:26 | Link
Krisztián


Mivel nem rég érkeztem meg a kastélyba, úgy döntöttem, hogy járok egyet a faluba. Még nem sűrűn jártam idelent, és habár megígértem az egyik friss ismerősömnek, hogy megmutatom neki a teázót, most kicsit elbizonytalanodtam, mert kétszer is rossz irányba fordultam és nem arra, amerre kellett volna. Az idő kezd elég hűvös lenni, a Nap már régen lement (ami persze tél lévén nem jelent túl kései időt), mégis az órámra pillantva látom, hogy már elmúlt 6 óra. Dideregve húzom összébb magamon vastag kabátomat, húzom jobban a fülemre a sapkámat és rakom a szám elé fehér sálamat. Megigazítom a táskámat az oldalamon, amiből néhány zacskó kandikál ki. Igen, az édességboltot is meglátogattam, hiszen be kell tankolni, kifogytam a készletekből. Fújok egyet, majd az egyik utcán indulok el visszafelé a kastélyhoz. Legalábbis azt hiszem, hogy visszafelé, egészen addig, amíg az út afféle zsákutcává nem változik. Zsákutcává, aminek a végén ott van a játszótér. Voltam már itt a bátyámmal, de nem sokat időztünk. Nagyok vagyunk már az itt lévő játékokhoz, úgyhogy csak lökött rajtam néhányat a hintán és már mentünk is tovább. Kellemes emlék, el is mosolyodom, és lassan a hintához sétálok, hogy leüljek rá. Felszisszenek, elég hideg, és csak egy farmer van rajtam, de legalább a lábujjaim nem fagytak le a bakancs és a vastag zokni miatt. A táskámat az ölembe fektetem és lassan lökni kezdem magam a hintával és elgondolkozom a tavalyi éven. Olyan távolinak tűnik, és mégis annyira közelinek, hiszen akkor még itt volt velem a bátyám. Akkor még ketten voltunk, és soha nem voltam egyedül...

Viselet: http://st.depositphotos.com/1735158/3061/i/950/depositphotos_30615935-woman-in-warm-clothing-winter-fashion.jpg
Hozzászólásai ebben a témában
Woodrow Hugi
Fahéj
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 10:46 | Link
Isabella

Lassan már három napja itt vagyok, de még mindig nem vagyok önmagam. Régen mindig csak arra hajtottam, hogy minél több embert idegesítsek fel, hogy mindig mindenkinek keresztbe tegyek, de ez most valahogy nem sikerül. Állandóan csak bent fekszek a gólyalakban, egyedül vagyok, nincs, aki megszóljon érte. Ennek örülök is.
De viszont kellene valamit csinálnom, hiszen így még lassabban telik az idő, mint amúgy. Valami rosszat. Így hát el is határozom magam, felállok, s mivel senki nem tudja, hogy mit csinálok nem is törődnek velem így lesétálok a kastély mellett lévő kis faluba. Sokan meséltek már róla, de még mindig nem jártam ott, bár most se azért megyek, hogy szétnézzek ott, hanem csak azért, mert unatkozok és kalandra vágyom...
Ma is tüntetően a varázsvilág ellen mugli ruhát veszek fel. Sötétkék farmert meg egy bőrdzsekit kotrok elő a szekrényemből és magamra öltöm.
-Majd elfelejtettem!-mondom magamban, s gyorsan felveszem a kedvenc focicsapatom címerét ábrázoló zöld-fehér sálat és végre kilépek az ajtón.
Már rég kiléptem az iskola kapuján, de még semmit nem vettem észre. Ez vajon miért lehet? Talán eltévedtem? Úgy döntök, hogy inkább megyek tovább a kis ösvényen, majd csak lesz valami.
Sétálok még néhány percet, amikor végre észreveszek háztetőhöz hasonlító alakzatokat. Csodálatos! Végre most már van hol lennem és nem csak a semmibe téblábolok. Gyorsítok egy picit a lépteimen, s beérek a faluba. Szép esti kivilágítása volt, amiről nem tudom, honnan, de eszembe jutott az evés. Lehet, hogy most emiatt lekésem a vacsorát? Mindegy, nem érdekel.
Tovább lépkedek, mikor mikor egy mellékutcához hasonlító kis rést veszek észre két ház között. A kíváncsiságom győzött, ezért elindultam az utcán. Az utca végén egy játszóteret veszek észre, amiről eszembe jut, hogy milyen régen is voltam ilyen "szórakozó helyen". A téren az egyik hintába egy körülbelül velem egykorú lány ült, vagy talán egy kicsit idősebb. Csendben a mellette levő hintába ülök, próbálom nem zavarni a gondolkodását. Aztán végül csendben megszólítom:
-Helló! Havas Krisztián, de szólítsál csak Krisznek.-mutatkozok be.-Hát te? Mit keresel itt, estefele, ilyen sötétbe és hidegbe?
Most, hogy közelebbről látom a lány szinte már biztos vagyok benne, hogy egy picit idősebb, talán még egy évvel is. Ki tudja?
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 6. 11:06 | Link
Krisztián


Habár elég hűvös van mostanában, főleg esténként, ez engem nem nagyon zavar abban, hogy sétálgassak. Imádom a friss levegőt és egyszerűen nem tudok sokat ülni a szobában, kivéve persze, hogyha tanulok. Azt hiszem, hogy ezt a bátyámtól örököltem, hiszen vizsgaidőszakban ő is begubózott a szobájába és semmivel nem lehetett kicsalogatni onnan. Tavaly ezt én is megtapasztaltam, hiszen amikor már 3-4 napja nem látod a bátyádat SEHOL, akkor azért kicsit elkezdesz aggódni. Úgyhogy rátörtem egy forró csokival, aminek a segítségével szóra lehetett bírni és nem fulladt bele a jegyzeteibe. Persze nem tudom, hogy az előző hét évében is így csinálta-e, most záró vizsgája volt, ami azért elég kemény. Minden esetre hiányzik, hogy nincs itt és az, hogy vele fedezzem fel a kastély - és persze a falu - még ismeretlen részeit. Hagyott néhány megjegyzést, hogy mit kell feltétlenül megnéznem itt az iskolában, de még nem nagyon jutottam oda, és egyedül nem is olyan kellemes ez a felfedezés. A
A hinta lágyan nyikorog alattam és furcsa, de most a sötétben egyedül nem is kelt semmiféle rossz érzést bennem. Általában nem szoktam félni a sötétben, még nem történt velem semmiféle rossz dolog, úgyhogy úgy gondolom nincs mitől félnem és miért velem történne bármi is? Persze tudom, hogy ez elég rossz felfogás, de amíg nem tapasztalom meg, hogy mit is rejt a sötét, addig azt hiszem, hogy ilyen bátor leszek. Hah! Annyira a gondolataimba merülök, hogy a mellettem lévő hinta nyikorgására riadok fel. Ennyit arról, hogy nem félek a sötétben meg ilyesmi... Egy döbbent hang tör elő a torkomból, nem sikoltás, de valami afféle, ami jelzi, hogy bizony igencsak megijedtem a sráctól. Végigmérem és hamar megállapítom, hogy iskolatársam lehet, talán egy idős velem, vagy valami ilyesmi. Néz egy darabig, majd végül meg is szólal, bemutatkozva.
- Uhh, szia. Megijesztettél - jelentem ki, de aztán a döbbent, ijedt tekintetem eltűnik és kedvesség veszi át a helyét, majd egy apró mosoly is megjelenik az ajkamon.
- Isabella vagyok. Woodrow - mutatkozom be és teszem hozzá a vezetéknevemet is a kereszt nevemhez, mert hát ki tudja. Aztán kicsit oldalra döntött fejjel elmosolyodom:
- De hívj csak Bellának, vagy Bells-nek - teszem hozzá, hiszen ő is megmondta a becenevét, gondoltam én is tartozom neki ennyivel.
- A helyzet az, hogy... - kicsit beharapom a számat, majd zavartan elnevetem magam.
- ... eltévedtem. Már vissza akartam menni a kastélyba, csak aztán ide lyukadtam ki és gondoltam,kicsit nosztalgiázok. Már voltam itt egyszer, a bátyám mutatta ezt a helyet - mesélem, tőlem nem megszokott módon igen sokat. Végül ismét a srácra nézek.
- Te is diák vagy, ugye? Mármint itt tanulsz a Bagolykőben? - kicsit hülyének érzem a kérdést, de tény, hogy eléggé zavarban vagyok, és hogyha nem lenne sötét, Krisz látná a piros foltokat is az arcomon.
Hozzászólásai ebben a témában
Woodrow Hugi
Fahéj
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 11:29 | Link
Bella

Úgy tűnik megijesztettem a lány, pedig nem akartam, biztos azért, mert nagyon belemerülhetett a gondolataiba.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni, csak gondoltam köszönök, úgyse találkoztam még itt senkivel, olyan kihalt ez a falu...
Szép név az Isabella, de nem gondoltam volna, hogy nem csak magyarok járnak ide, hanem mások is. Olyan fura ez az egész iskola.
-Szép név. Jó, akkor Bella-viszonozom a mosolyát.
Érdekes történet, bár nem gondoltam volna, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem ismeri a falut, mások szavaiból úgy véltem, hogy az az ember, aki nem ismeri a falu összes zugát, az nem is ember. Például én pont ezért nem kértem meg valakit, hogy kísérjen le ide. Tehát ő is eltévedt, én is. Bár én még valamennyire tudom a visszautat, de lehet, hogy nem ártana egy kis fény.
Elnevetem magamat, hisz tök vicces, hogy ketten vagyunk, eltévedtünk és még nem is gondoltunk arra, hogy majd vajon, hogy fogunk visszatalálni. Nevetésemre persze azonnal okot adtam, nehogy azt higgye, ő miatta és ezzel megbántsam:
-Bocsi, de ezt nem bírtam ki. Hát nem vicces? Egyedül vagyunk, s mindketten azért vagyunk itt, mert eltévedtünk.
Egyre jobban zavart az, hogy még sötétebb lett, s alig látok valamit, ezért szánalmas vagy nem, de muszáj voltam megkérni őt egy szívességre:
-Amúgy nem tudnál csinálni valami fényt? Még csak három napja vagyok itt és alig tudok két varázsigét, de még azokat se tökéletesen. Valamint a pálcámat is fent hagytam a kastélyba, nem értem, mi értelme magamnál hordani, ha nem tudok mit kezdeni vele...
Jogos volt a kérdés, hiszen, aki oda jár, az valószínű, hogy nem nagyon járkál le a hidegbe és sötétbe ebbe a kis faluba.
-Ja, diák vagyok, s, mint az előbb mondtam még csak három napja érkeztem, tehát nem nagyon ismerem ki magam ezen a környéken. Eddig mugli világban éltem, mert anyám az, apám meg meghalt, de ő varázsló volt. Tehát jó sokáig nem is tudtam, hogy léteznek ilyen emberek, mint ti, na meg most már én. És te? Te ide jársz? Hányadikos tanuló vagy?
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 6. 11:43 | Link
Krisz


A hintában ücsörögve figyelem a srácot, aki odajött hozzám. Örülök a társaságnak, mindig is örültem, habár nem vagyok valami nyílt személyiség. Most azonban mégis jól jön egy társ a sötétben, aki nem is tűnik túl veszedelmesnek. Mint hamar kiderül, nem is lehetne az, ugyanis még csak nem régen érkezett az iskolába, elsős diákként, szóval nem tud valami sokat. Valamiért furcsa büszkeség önt el, hogy máris többet tudok, mint ő, pedig én is csak most kezdtem a másodévet, de én legalább már az első éves tárgyakat és varázslatokat olyan szinten űzöm, hogy átmentem a vizsgákon. Vagyis egész jól.
- Annyira azért nem kihalt, majd meglátod. Csak most hideg van, és késő is van - jegyzem meg, hiszen azért tavasszal, vagy ősszel, amikor már jobb az idő csak úgy hemzsegnek a diákok. De vélhetőleg ezt Krisz is meg fogja tapasztalni, hogyha majd tavasszal jön le ide. Természetesen bemutatkozunk egymásnak, ahogy illik, és eláruljuk egymásnak a becenevünket is. Nem nagyon szoktam elárulni, általában hagyom, hogy úgy szólítsanak az emberek, ahogy nekik kényelmes, de most Krisszel kivételt tettem. Kicsit ismét hintáztatom magam és azon gondolkozom, hogy lassan tényleg nem ártana visszamenni a kastélyba, mikor a srác elneveti magát. Döbbenten és értetlenül pislogok felé és felvonom az egyik szemöldökömet. Nem tudom, hogy mi lehetett olyan vicces, de remélem, hogy megosztja velem. És nem is kell csalódnom, ugyanis Krisz magyarázkodni kezd, hogy nem engem nevetett ki (ez persze eszembe sem jutott!), hanem egyszerűen humorosnak találja, hogy mindketten eltévedtünk. Kicsit elhúzom a számat, én ezt annyira nem tartom viccesnek, de azért varázsolok az ajkamra egy halovány mosolyt.
- Hát... Végül is jobb társaságban kóvályogni a faluban, mint egyedül, ez tény - mosolyodom el most már őszintén és belegondolva tényleg így van. A fiú megkér, hogy csináljak már valami fényt, így előkaparom a pálcámat a zsebemből és elmotyogok egy Lumos!-t, mire a pálcám végén megjelenik a kis fénygömb. Nem valami nagy, de arra tökéletes, hogy bevilágítsa azt a kört, amiben ücsörgünk, a hintákat és valamennyire még a játszótér bejáratához is el lehet látni.
- Pedig ha itt lenne a pálcád, akkor megtanítottalak volna erre. Nem egy bonyolult bűbáj, de ilyenkor jól jön. De ne aggódj, azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, amire majd szükséged lesz - biztatom és nyugtatom picit a fiút. Furcsán felnőttesnek és határozottnak hallom a hangomat, pedig még én is baromira fiatal vagyok a többi diákhoz képest és nem sok mindent tudok. Krisztián elmeséli, hogy eddig a mugli világban élt, amire kicsit elhúzom a számat.
- Oh, akkor nagyon sok újdonság fog téged itt érni. Az édesapádat pedig sajnálom - biggyesztem le a számat és kicsit be is harapom, mert nem tudom, hogy mit is kellene most mondanom.
- Én most vagyok másodéves, Navine-és. A bátyám is ide járt, ő tavaly végzett, Eridonos volt. Most az egyik angliai kviddicscsapatban terelő. Én majd gyógyító szeretnék lenni. De addig még van néhány évem - mosolyodom el és megvonom a vállamat. Valóban még előttem van minimum 4 év, de vélhetőleg én is maradok majd mestertanoncnak, ahogy a bátyám, úgyhogy akkor még 7. Ijesztő belegondolni, hogy még mennyi tanulás vár rám, de úgy érzem, hogy meg fogom tudni csinálni és hivatásos gyógyító leszek, hiszen ez az álmom.
- És milyen tárgyakat vettél fel? - dobok fel egy újabb témát, bár tény, hogy a srácot nem kell noszogatni, hogy meséljen magáról és ne haljon meg a beszélgetés.
Hozzászólásai ebben a témában
Woodrow Hugi
Fahéj
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 12:15 | Link
Bella

Picit cikinek éreztem, hogy még ilyen fiatal vagyok és nem tudok semmit, de végül is nem az én hibám. Most érkeztem, nem tudnék bemagolni egy csomó varázsigét.
-Jó, de most akkor is kihalt-mosolyodom el-Majd meglátom máskor.
Látom az arcán, hogy ő szívesebben hallotta volna azt, hogy én tudom merre kell menni, de ez nem így van. "Az élet nem habos torta". Ezt mindig anyám mondta. Szerintem akkor is tök muris, hogy nem tudjuk merre kell menni. Legalább lesz egy felejthetetlen téblábolós estém.
Azért örülök, hogy ő is úgy gondolja, hogy legalább egy kicsit is poénos. Tényleg sokkal jobb társaságban lenni a sötétben, mint magunkban. Boldogon veszem észre, hogy ő is elmosolyodik.
-Az biztos, hogy jobb!-kacsintok rá-Maximum itt alszunk egy lócán és reggel visszamegyünk.-erre a mondatra újra kitört belőlem a röhögés.
Hálásan tekintettem a lány felé, hogy szíveskedett fényt varázsolni, hiszen így jobban fel is tudtam mérni a terepet.
Meglepett, hogy célzást tett a pálcámra. Nem is tudtam, hogy varázslatokat mások is taníthatnak a tanárokon kívül, például a diákok.
-Ó, hát köszönöm. Édesapámat nem ismertem, tehát nem tudom milyen ember volt.
Tehát igaz volt az állításom, tényleg idősebb nálam. Eggyel felettem jár, ha az évfolyamokat nézzük. Méghozzá Navinés, ha jól tudom, azok a sárgák, de nem vagyok biztos benne.
-Az jó. Én a Rellonba tartozom. Azt mondták oda a rosszak kerülnek.-erre elmosolyodtam-Mint én.-ismét kitört belőlem a nevetés.-Gyógyító? Az érdekes lehet. Én a kviddiccsel szeretnék egy kicsit megismerkedni, nem hallottam felőle valami sokat, de ki tudja? Lehet, hogy menne. Addig van, egy-néhány, ez igaz.
Meglepett a témaváltás, de tetszett, hogy megkérdezte a tárgyaimat.
-Nem túl sokat... Az SVK-t, Bájitaltant, Repüléstant, ilyeneket... Te?
Egybe biztos voltam. Ha gyógyító akar lenni, akkor a gyógynövénytan ezer százalék, hogy benne van. A többire meg már csak tippem van.
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 6. 16:55 | Link
Krisz


Természetesen nem szégyen az, hogy még fiatal az illető és nem nagyon tud semmit, pláne, hogyha a mugli világból jön. Nekem szerencsém volt, mert Caius miatt anya elég hamar megtudta, hogy apám varázsló, így engem már azért nagyjából varázsvilágban neveltek. A bátyámnak volt még néhány újdonság, nekem már közel sem annyi, bár a társaim, akik varázsvilágban éltek, tudnak még mutatni olyan dolgokat, amikre csak tátom a szám.
- Igen, már kezd későre járni, lehet, hogy jobb lenne ha mi is elindulnánk... - tanácstalanul nézek körbe és ismét kicsit beharapom az ajkamat.
- ... valamerre, hogy legalább mozgásban legyünk és ha elkapnak minket, akkor tudjunk arra hivatkozni, hogy tényleg eltévedtünk. Mert hát tényleg! Csak amíg itt ücsörgünk nem sok esélyünk van visszajutni a kastélyba - mosolyodom el. Valamiért, furcsa módon felvillanyoz ez az egész tilosban járkálás, habár még nincs feltétlen takarodó, gyanítom, hogy addig nem fogunk hazajutni. A kacsintást nem igazán tudom hova tenni, hogyha nem most ismerkedtünk volna meg, akkor akár flörtölésnek is vehetném, de egyelőre nem gondolkozom ilyesmin.
- Azért nem akarok idekint aludni. Hideg van ahhoz! - jelentem ki határozottan, szinte ellentmondást nem tűrő hangon. Valóban nem fogok idekint az utcán aludni, ha kell, akkor egész éjszaka sétálok és keresem a megfelelő utat. Mégsem lehet olyan nagy ez a falu, nemde?
- Maximum bekopogunk valahova és útbaigazítást kérünk. Egy csomó tanár lakik itt lent, sőt, néhány diák is - a mondat utolsó felénél kicsit elhúzom a számat, nem tudom Krisz ezt mennyire veszi észre. Fel nem tudom fogni miért jobb egyedül lakni egy házban, vagy éppen a szülőkkel, hogyha lakhatsz a kastélyban is a barátaiddal. Azért valamiféle nyugalommal tölt el, hogy a srác ennyire vigyori, így az én ajkam is egyre gyakrabban húzódik mosolyra. Megtudom, hogy a zöldek házába tartozik és meg is jegyzi, hogy oda a rosszak kerülnek. Erre csak elmosolyodom és megcsóválom a fejemet.
- Minden házra van valamiféle sztereotípia, de nem feltétlen kell mindent elhinni. Nekem eddig nem tűnsz olyan rossznak és gonosznak, bár tény, hogyha Rellonossal találkozik az ember, akkor kicsit behúzza a nyakát. - vonom meg bocsánatkérően a vállamat.
- A bátyám mindig is odavolt ezért a sportért, de engem abszolút nem érdekel. Tehetségem sem lenne hozzá, ebben egészen biztos vagyok és veszélyesnek is tartom. - húzom el a számat. Emlékszem, hogy tavaly is végigizgultam a meccseket, amikor a bátyám játszott.
- Én felvettem a Bájitaltant, a Gyógynövénytant, Jóslástant, Rúnamágiát... - kezdem a felsorolást, majd zavartan mosolyogva elhallgatok.
- ...meg még néhány tárgyat. Kicsit zsúfolt az órarendem, de egyelőre nem bánom, mert mindegyik tárgy nagyon érdekel. Csak majd a vizsgaidőszakban felejthetek el enni, aludni meg ilyenek... - vonom meg a vállamat nevetve.
Hozzászólásai ebben a témában
Woodrow Hugi
Fahéj
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 17:19 | Link
Bella

Igaz a lány állítása, tényleg kezd későre járni. Talán már a diákok már rég jóllakottan bent ülnek és beszélgetnek a klubhelyiségben. Az is igaz, ha itt ülünk akkor nem jutunk előrébb, sőt így még nem is hihető, hogy eltévedtünk.
-Igazad van, lassan tényleg indulni kéne. De nekem még nagyon nincs kedvem.-akárhogy is, jólesett ez a kis beszélgetés és egyáltalán nem bántam meg, hogy lejöttem a faluba. Jó volt itt lenni, s arra mérget lehet venni, hogy még jó sokszor fogok ide visszajönni.-Te már menni szeretnél?-szomorodom el-Mondjuk igaz, akár büntető munkát is kaphatnánk érte, vagy levonhatnak egy csomó pontot a házunktól, márpedig az nekem nem lenne jó. Most, ha jól tudom, a Rellon első, tehát nem lenne szerencsés történet, ha pont az "új fiú" miatt ne nyernének.-itt egy kis grimaszra húzom a számat.
Vicces, hogy a lány nem akar itt aludni, még viccesebb, hogy a kijelentésemet komolyan is vette, ezért gyorsan igyekezek megnyugtatni:
-Nyugi, nem gondoltam komolyan.-itt picit muszáj volt mosolyognom-Az is igaz. Biztos szívesen segítenek, de azért a tanárok házát kerüljük.-észrevettem, hogy, mintha a lány jókedve hanyatlott volna egy kicsit az utolsó szavaknál-Miért? A diákok? Miért élnek külön?
Jólesett, hogy ilyet mondott rólam, nem szoktak ilyen véleménnyel lenni a Havas családról. Anyám is sokszor azt mondja, hogy jellemben apámra ütöttem.
-Ó, köszi, de ez nem igaz.-itt ismét mosolyra húzom a számat-Sose voltam jó fiú, ezt már sokan mondták-ismét felnevetek, de valamivel halkabban, mint az előbb.
A kviddics. A kviddics már nagyon régóta érdekel. Azt mondták, ez az egyetlen normális sport a varázslóknál. A mugliknál több száz van, míg csak a varázslóknál egy. Pont azért lennék kíváncsi erre a "kivételre".
-Hát igen... Már mondták, hallottam róla, hogy veszélyes egy sportág. Azt pontosan nem tudom, hogy miért, de állítólag majd a repüléstan órákon megtudom.
Egyre jobban érzem, hogy hidegebb van, s feltámad a szél.
-Aha, ha érdekelnek, akkor jó, hogy tanulod, főleg azokat, amik kellenek is a gyógyítónak.-itt egy picit elhallgatok-Kezd hidegebb lenni, s feltámadt a szél, azt hiszem ideje lenne elindulni, szerintem vihar közeledik.
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2015. január 6. 17:36 | Link
Krisz


Elmosolyodom, mikor Krisz kijelenti, hogy nincs még kedve menni. Kicsit oldalra hajtom a fejemet és bájosan mosolygok rá.
- Én is élvezem ezt az estét... - jegyzem meg és zavartan vállat is vonok.
- De sajnos a tanárokat, vagy prefektusokat ez nem nagyon fogja meghatni. Még soha nem voltam büntetőmunkán. Bár lehet egyszer vicces lenne kipróbálni - húzódik kicsit szélesebb mosolyra az ajkam. Nem is értem hogy is jött ez az egész, az biztos, hogy kezdek nyitottabbá válni és ezért a fiúért még egy büntetőmunkát is bevállalnék, pedig nem is ismerem. Csak azért, mert jól érzem magam vele. Érdekes...
- Mivel új fiú vagy, lehet annyira nem is feddnének meg érte, hiszen nem tudhattad, hogy van takarodó meg ilyesmi. Engem már inkább leszidnának érte, de még nem nagyon vontak le pontot miattam, úgyhogy ez szerintem belefér. Olyan kalandok, meg büntetések szoktak itt lenni, hogy el sem hiszed - vigyorodom el és megcsóválom a fejemet. Elég durva dolgokat lehet hallani a kastélyban, biztos vagyok benne, hogy hamarosan a srác is megtapasztalja. Eszembe jut, hogy micsoda hülyeség lenne pont tanárokhoz bekopogni, hiszen ők egyből meg is büntetnének minket. Ez eszembe sem jutott, és kicsit elszégyellem magam a butaságom miatt.
- Valóban, lehet, hogy a tanárok nem a legjobb ötlet... - vigyorodom el és megvonom a vállam.
- Hát nem tudom. Vannak néhányan, akik itt élnek a szüleikkel, vagy éppen egyedül egy házban. Én biztos nem költöznék le ide tök egyedül. Szerintem jó buli, hogy vannak szobatársaid és hogy együtt lehetsz a háztársaiddal. - vonom meg ismét a vállamat és fejtem ki a véleményemet.
- Nem igazán szeretek egyedül lenni. Nem nagyon szeretem a tömeget és a nyüzsgést, de egyedül sem szeretek lenni. Általában lent szoktam ücsörögni a klubhelyiségben, vagy a nagyteremben. Úgyhogy ha keresel, ott keress! - magyarázok egy kicsit, majd enyhén elpirulva, mosolyogva teszem hozzá az utolsó mondatrészt. Szóba kerül a kviddics is, amiről azért picit talán többet tudok, mint egy magamfajta lány, de csak a bátyám miatt. Úgy tűnik, hogy Krisz nagyon nincs képben a dolgokkal, így elhúzom a számat.
- Tényleg veszélyes. De majd meglátod és eldöntheted te magad. - biccentek egyet határozottan a fiú felé, hiszen tényleg rajta múlik. A tárgyakról beszélgetünk még egy picit, majd sóhajtok egyet, ahogy kiráz a hideg.
- Tényleg kezd hideg lenni. Gyere, menjünk! - állok fel a hintáról, magamhoz veszem a táskámat, és várakozóan nézek a srácra. Hogyha ő is feláll, akkor megindulunk az egyik kis utcán, és addig kanyargunk, amíg el nem érkezünk egy ismerős utcára.
- Oh, azt hiszem ezt már ismerem. Tudom, hol vagyunk! - kiáltok fel vidáman, talán kicsit túl hangosan is a sötét, csendes estéhez képest. Vigyorogva karolok bele a srácba és vezetem vissza őt a kastélyba, hogy ott végül elbúcsúzzunk és ki-ki siessen a saját hálóterme felé, mielőtt még elkapnának minket.
Hozzászólásai ebben a témában
Woodrow Hugi
Fahéj
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 7. 13:03 | Link
Bella
[Zárás]


Örülök, hogy nem mindenki néz le, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy jó fej vagyok. Örömmel tölt el, amikor valaki azt mondja, hogy élvezte a velem töltött perceket. Ez ad egy kis önbizalmat, így hát Bella önbizalmat adott nekem.
-Köszönöm, nekem is tetszett, de ha menni kell, akkor menni kell.
Ismét elmosolyodok, mert egyszerűen Bellának igaza van.
-Hát igen. A tanárokat tényleg nem fogja meghatni, ráadásul holnap órám van, de még azt se tudom, hogy milyen. Elfelejtem az ilyesmiket.-kénytelen vagyok elmosolyodni magamon.-Én már voltam, illetve vagyok. Az egyik abnormális prefektus elrendelte, hogy egy hét erejéig a bagolyházban kell ebédelnem, mert érkezésemkor meg mertem kérdezni tőle, hogy merre kell menni.-egy kis megvetés hallattam a hangomban.
Picit bűntudatom lett, hogy a lány talán énmiattam kaphat büntetőmunkát, ezért gyorsan kezdtem vigasztalni:
-Nyugi, annyira nem vészes, de ha kell, akkor én magamra válalom, megmondom, hogy eltévedtél, én meg megtaláltalak. Úgy jó? Én miattam meg ne izgulj, ha új vagyok, ha nem, engem nem érdekelnek az ilyesmik.
Bírom a csajt. Elfogadja, hogy nem volt jó ötlet, amikor azt mondta, hogy bekopogtathatnánk a tanárokhoz.
-Na ugye? Én se költöznék le magam, ami azt illeti. Majd esetleg egy haverral, vagy ilyesmi, akkor is a kastélyba aludnánk, de szabad hétvégékre ide jönnénk. Tök muris lenne.
Nem tudtam, hogy a lány csak egy picit is visszahúzódó ember. Vajon nem is szokott nagyon járni máshova?
-Oké! Akkor, ha szükségem van rád, akkor irány a nagyterem!-nevetem el magam.
Örülök, hogy nem próbál visszatartani a kviddicstől, hiszen mindig szerettem az extrém sportokat, szerettem a veszélyt.
-Ja, majd megnézem. Majd, ha tetszik lehet, hogy keresek valami tanárt, vagy valakit, aki tudna nekem mutatni egy-két alapot.
Már el is felejtettem, hogy előbb még az volt a fejemben, hogy merre menjünk vissza.
-Oké, akkor menjünk!-egyezek bele, s felállok a hintáról. Követem Bellát, hátha neki eszébe jut merre kell "kijutni".
-Jó, jó, jó, de egy kicsit csendesebben!-súgom oda neki, nem lenne valami szuper, ha már pont most kap rajtunk valaki.
Nem is gondolkodtam, már csak azon kaptam magam, hogy a lány átkarolt és húzott maga után. Jó volt ez az este, talán mégse annyira rossz itt lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér