Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

Biztosan tartotta Noelt, ahogy kilépett az ajtón. A nővére Jeremy lelkére kötötte, hogy jobban vigyáz a kis törpére, mint a saját életére.  Persze mindent megígért, hogy elvihesse a játszótérre, de be is fogja tartani, mert azért Noelről van szó, a nővérkéje fiáról. Sálján keresztül kis felhők szálltak fölé, ahogy kilépett a lakósor járdájára.  Megigazította a kis szőkeség ruháját, rámosolygott, majd a játszótér felé vette az irányt. Remélte, hogy a hűvös idő nem szegi kedvét a lánynak, és eljön játszani kicsit a babával. Már Zephyrine gondolatától kellemes meleg érzés töltötte fel őt, és ez arcán is megmutatkozott. A szilveszter éjszaka… Na, az volt a minőségi szórakozás.
Ráadásul Sabra elárult neki valamit, amit rajta kívül nem sokan tudhatnak itt… Hastáncol, nem is akárhogyan, lassan tizenkét éve. De ami már tényleg különlegessé tette Jeremyt, az a bemutató volt, amit tartott neki. Nem lehet leírni rendesen, milyen látvány volt, misztikus, titokzatos, csábító, de elérhetetlen. Ő meg csak ült, semmi nem volt, amibe beavathatta volna. Mondjuk nem tűnt ez nagy problémának.
Időközben megérkeztek a játszótérre, ahol odasétált a padhoz, majd leült. Ölében ott ült szembe vele Noelke, akinél fennállt annak a veszélye, hogy nagyobb figyelmet kap, mint Jeremy maga. Egy ideig csak nézték egymást, majd a nagyobbik kidugta a nyelvét, és grimaszolt egyet. El is érte a kívánt hatást, más fel is csendül a vékonyka kacagás. Nem bírta ki, neki is nevetnie kellett.
Egy ideig még játszotta magát neki, majd körbenézett.
 És ott jött ő, Zephyrine. A szíve megdobbant, ahogy rámosolygott, felkapta a babát, és odasétált hozzá.
- Szia. – először mélyen a szemébe nézett, majd szemügyre vette az öltözékét. – Nagyon szép vagy ma. És most nem érdekel, hogy sokat mondom, ez így van. – egy kissé még benne volt a bókok iránti félelem, a bálos mondat után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446706#post446706][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.02. 17:05[/b][/url]

Biztosan tartotta Noelt, ahogy kilépett az ajtón. A nővére Jeremy lelkére kötötte, hogy jobban vigyáz a kis törpére, mint a saját életére.  Persze mindent megígért, hogy elvihesse a játszótérre, de be is fogja tartani, mert azért Noelről van szó, a nővérkéje fiáról. Sálján keresztül kis felhők szálltak fölé, ahogy kilépett a lakósor járdájára.  Megigazította a kis szőkeség ruháját, rámosolygott, majd a játszótér felé vette az irányt. Remélte, hogy a hűvös idő nem szegi kedvét a lánynak, és eljön játszani kicsit a babával. Már Zephyrine gondolatától kellemes meleg érzés töltötte fel őt, és ez arcán is megmutatkozott. A szilveszter éjszaka… Na, az volt a minőségi szórakozás.
Ráadásul Sabra elárult neki valamit, amit rajta kívül nem sokan tudhatnak itt… Hastáncol, nem is akárhogyan, lassan tizenkét éve. De ami már tényleg különlegessé tette Jeremyt, az a bemutató volt, amit tartott neki. Nem lehet leírni rendesen, milyen látvány volt, misztikus, titokzatos, csábító, de elérhetetlen. Ő meg csak ült, semmi nem volt, amibe beavathatta volna. Mondjuk nem tűnt ez nagy problémának.
Időközben megérkeztek a játszótérre, ahol odasétált a padhoz, majd leült. Ölében ott ült szembe vele Noelke, akinél fennállt annak a veszélye, hogy nagyobb figyelmet kap, mint Jeremy maga. Egy ideig csak nézték egymást, majd a nagyobbik kidugta a nyelvét, és grimaszolt egyet. El is érte a kívánt hatást, más fel is csendül a vékonyka kacagás. Nem bírta ki, neki is nevetnie kellett.
Egy ideig még játszotta magát neki, majd körbenézett.
 És ott jött ő, Zephyrine. A szíve megdobbant, ahogy rámosolygott, felkapta a babát, és odasétált hozzá.
- Szia. – először mélyen a szemébe nézett, majd szemügyre vette az öltözékét. – Nagyon szép vagy ma. És most nem érdekel, hogy sokat mondom, ez így van. – egy kissé még benne volt a bókok iránti félelem, a bálos mondat után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446712#post446712][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.02. 19:02[/b][/url]

Jó kedvem volt, már miért ne lett volna? Minden visszatért a rendes kerékvágásba, sőt…annál egy kicsivel több is történt. A szilveszter gondolata még mindig vigyorgásra késztetett, ha csak arra gondoltam, rögtön elfogott a boldogság. Ez pedig nem azért volt, mert Párizsban voltunk, nem a hajam és nem a hennáim miatt, amik azóta díszítettek. Ez a mosoly egyetlen egy embernek szólt, aki nem volt más, mint Jeremy. Nem mondhatnánk, hogy a helyzet magaslatán álltunk, de a helyzethez képes egész ügyesen alakítottuk a dolgainkat. Rájöttem, hogy felesleges rajta görcsölni, lesz, ahogy lesz. Persze, tudtam, hogy ő mindezt nagyon szeretné, de én még nem erőltettem a dolgot, szerettem volna, ha minden rendben megy, nem akartam, hogy összeerőszakoljanak minket, mert annak nem lenne jó vége.
Ettől azonban az időnk nagy részét együtt töltöttük. Nem tudtam, hogy ez jó-e, vagy rossz, nekem nagyon is jó volt. Így történt hát, hogy most is épp a falu felé mentem, hogy találkozzunk. A terv az volt, hogy elvisszük Noelt a játszótérre, már ha Lexi egyáltalán megengedni. Laza anyukának tűnt, de Noellel nem lehetett viccelni, mindenesetre pozitív voltam, ha nem babázattunk volna, akkor is kitaláltunk volna valamit, lettek volna ötleteim. Ám amikor a játszótér közelébe érek, már látom mindkettőjüket, még pont elkapom, ahogy Jeremy szórakozik vele, mielőtt észrevenne és elindulna felém. Teljesen fellelkesültem a gondolatra, hogy mi ketten most tényleg babázni fogunk és, hogy Noel anyukája volt olyan bátor, hogy ránk bízta a babát. Fel is gyorsítottam a lépteimet, majd mikor odaértem és megkaptam a dicséretet széttéve a kezeimet lassan körbefordultam, hogy megnézhessen. Végtére is, neki öltöztem ki, ahogy a hajamtól is az ő biztatására szabadultam meg. Egy percig sem bántam meg.
- Sziasztok.
A széles mosoly második fele már Noelnek szólt, alig vártam, hogy megnyunyurgathassam, így nem tétováztam sokat, kivettem Jeremy kezéből és belepusziltam a nyakába, tudtam, hogy élvezi, ahogy rám csodálkozni is szeretett, mert más voltam. Miután végeztem Noellel, közelebb léptem Jeremyhez és nyomtam egy gyors csókot a szájára. A helyzethez ez illet a legjobban, legalábbis ahogy a dolgaink álltak.
- Na, mit szeretnél csinálni pöttöm?
Eszem ágában sem volt a magyart használni a közelükben, mindketten értettek, így meg sem próbálkoztam a magyarral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446820#post446820][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.03. 01:31[/b][/url]

Kissé nyirkos volt a pad, no meg hideg is, de most csak Noelkére koncentrált. Milyen képet mutatna az, ha egy síró babával köszöntené Zephyrinet? Szerencsére a kicsi zabálta a grimaszait, Jeremy pedig egyszerűen zabálta a kissrác kacagásár, meg ahogy az apró cipőivel rugdosta a lábait.
Zeph persze egyből azt tette amit akart, átvette a babát, és egy csókot nyomott Jeremy szájára. Egy kis ideig le volt még fagya majd úgy tette, mintha csak elbambult volna, zsebébe dugta kezeit, majd körülnézett.
- Szerinted mi nem veszélyes még számára? van ott az a hinta, amibe bele kell ülni... - találgatott, mert ezt bizony elfelejtette megkérdezni, miközben arról magyarázott Lexinek, hogy mennyire fog vigyázni. - Mit gondolt kishave, az tetszik? * állt közelebb Noelhez, majd rámutatott a játékra. Így rendkívül közel is kerülhetett a lányhoz, tökéletes. lassan végigsimított a lány hátán, nem találta a hajat, amire várt. Hát persze, levágatták.
- És, hogy tetszik az új frizura? Nehéz megszokni? - emelte fel szemöldökét, majd elvigyorodott. Közben lassan a hintához közeledtek. A földön lévő kavicsok néhány darabja összefagyott, így hangos roppanással váltak szét a lábuk alatt.
 megvárta, hogy a lány beletegye Noelt a korárba, vagy mibe, ő pedig a tartóoszlopoknak támaszkodott, és nézte, ahogy löki a kicsit.
- Szóval a szilveszter... - kissé zavartan körbepillantott, mintha bárki is hallhatná őket. - Remélem neked is annyira tetszett, mint nekem. - kissé kellemetlen érzés fogta el, majd beletúrt a hajába, és kínos vigyorral várta a reakciót.
Noel közben nagyon is élvezte a dolgot, apró kezecskéit egymásnak ütögette, ahogy előre-hátra haladt. Egy kis nyál is csikordult a nagy boldogságban, de ezért nem akarta megállítani a mókát. Csak mosolyogva figyelte kettejüket.
- Nagyon jól megy neked ez a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446863#post446863][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.03. 02:37[/b][/url]

- Túl sokat aggódsz.
Legyintem le gyorsan, hogy maradjon csöndben. Most minden figyelmemet a csöppségnek szentelem, ahogy ő is nekem. Azonnal belekapaszkodik a hajamba, de nem húzza meg, mint a legtöbb idegesítő kisgyerek. Utána áttér az arcomra, az apró keze végigjárja a szememet, az orromat és a számat de én türelmesen hagyom neki, majd játékosan odakapok, kacajt csalva ki belőle. Annyira édes volt, az első pillanatban elnyerte a szívemet és úgy tűnt, hogy én is az övét. Elindultam vele a hinta irányába s bár nem néztem hátra, tudtam jön utánunk, de egyáltalán nem zavart, sőt olyan természetesnek hatott, az is, ahogy hozzámért, nem volt erőltetett, nem akartam elhúzódni, pedig nem szerettem ha megérintenek, de jelen esetben nem zavart, félig visszafordultam felé, csakhogy megajándékozzam egy mosollyal.
- Nem. Ami azt illeti, könnyen megszoktam, bár...picit hiányzik a hosszú.
Majdnem derékig ért a hajam és tényleg hiányzott, de abban az őrült pillanatban az egész annyira magától értetődő volt, ő felajánlotta, én pedig nem tudtam neki nemet mondani, így volt haj, nincs haj. Tudtam, hogy bájitallal talán percek alatt vissza lehetett volna növeszteni, de a hajam eddig is magától nőtt, ráadásul tudtam, hogy tetszik, így hát marad. Óvatosan belepakoltam Noelt a hintába, majd megigazítottam rajta a kabátot, sapkát, sálat, kesztyűt, hogy ne fagyjon meg, majd nagyon picit meglöktem, picit hátrébb húzódva.
- Nem látszott, hogy mennyire élvezem?
Vonom fel az egyik szemöldökömet, miközben rápillantok, tudom pontosan, mire irányult a kérdés, ahogy a válaszom is. Halványan elmosolyodtam, miközben arra gondoltam, hogy hányszor köszöntem meg neki az estét, akkor és másnap is, ő pedig még ezek után is kételkedik? Nem tudtam, hogy ennyire bizonytalan is tud lenni, máskor annyira magabiztos volt, ez pedig valamiért engem is elbizonytalanított, talán valamit rosszul csinálok vele kapcsolatban.
- Ja, igen. Ő lesz az új pasim. Igaz Noel?
Fordulok a baba felé, miközben ismét meglököm a hintát és lopva gyorsan megcsikizem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446987#post446987][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.03. 14:09[/b][/url]

- De... - lemondóan sóhajtott. Pedig ő csak vigyázni szeretne a szeme fényére. Vonakodva, de követi a lányt, akinek Noel épp letapogatja az arcát. Erős kis keze van, Jeremy orrát már egyszer megmozgatta alaposan. Persze ő jót szórakozott rajta, így kénytelen volt hagyni neki.
Semmi ellenvetés nem érkezett. Kissé össze volt zavarva a lányt illetően, ugyanis egyértelműen jó irányba mordult a kapcsolatuk szilveszter éjjelén, no de nem tudta, mennyire. Míg azon tűnődött hányadán is állnak, a baba bekerült a hintába, és lassan mozogni kezdett. A talpacskák fel le rugdostak a levegőben, Noel nagyon élvezte ezt.
- Néha kell egy kis frissítés, változás. Új ország, új szokások, új haj, új emberek... - természetesen magára célzott az utóbbiban, hátha kicsit közelebb jut a megoldáshoz. - Azért én meglepődtem ott, hogy mennyire jól sikerült. - vigyorgott rá, majd hátát a faoszlopnak támasztotta. Nem vette le... Nem tudta levenni a szemét a lányról, miközben várta a válaszát. Mikor megkata szinte hitetlenkedve nevetett fel, megforgatta a szemeit.
- Biztosra akartam menni, tudod. Nos, akkor nem voltál egyedül. - újra megjelent gyomrában az a kellemes érzés, ami minden egyes visszaemlékezésnél megjelent nála. Gyávának érezte magát, nagyon gyávának, és kiszolgáltatottnak. Most az egyszer nem akart lépni, mert valóban volt vesztenivalója, nem akarta ezt elszúrni. Villantott egy vakító mosolyt, majd lassan, kimérten odalépdelt a lányhoz.
- Valóban? - megállt közvetlenül az arca előtt, de azonnal Noel felé fordult, a tértére támaszkodott, és lehajolt hozzá. - Nem ezt beszéltük meg Haver! Azt hittem itt én fogok hódítani! - nevetés közben válla fölött hátrapillantott. - Van más is, akiről tudnom kéne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=447124#post447124][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.03. 17:33[/b][/url]

- Vagyis te...
Vonom le az egyszerű következtetést a szavaiból. Átlátok a szitán, pontosan tudom, hogy mire megy ki a játék és most nem volt kedvem tettetni a buta, csinos lányt. Tudom mit akar, azt is tudom, hogy én mit akarok tőle, de jelenleg, nem tudom megadni azt, amire vágyik. Tudom, hogy ennél több kell neki, valami komoly, hiszen beszéltünk erről. Nem tudom pontosan, hogy hányadán állnak kettőnk között a dolgok, de egyelőre nem is szeretném tudni, csak élvezni azt, ami van. Olyan nagy kérés ez?
- Én szimplán csak féltem, hogy elrontják és egész este hülye fejjel kell majd rohangálnom, nem is értem, hogy hogy engedhettem meg.
Mondom kissé nyúzottan, miközben miközben rápillantok, majd visszafordítom a tekintetemet Noel felé. Már nem emlékszem, hogy hogy vett rá, de sikerült neki. Valójában én is meglepődtem, hogy jól áll, de az lepett meg a leginkább, hogy rá tudott venni, imádtam a hajamat, szerettem, hogy hosszú. Nevetve hagytam, hogy közel hajoljon, aztán automatikusan hátrébb léptem, helyet hagyva neki, hogy Noellel szórakozhasson. Túlzás nélkül mondhatom, hogy órákig eltudtam volna nézni, ahogy szórakozik vele.
- Te már megtetted, hagyd őt is érvényesülni.
Közelebb léptem és nevetve rátámaszkodtam Jeremy hátára, úgy néztem le Noelre. Aztán megkaptam a kérdést, ami egy pillanat alatt elbizonytalanított. Alig bírtam megállni, hogy ne fintorodjak el, az arcvonásaim egy pillanatra megkeményedtem, miközben összepréseltem a számat. Volt valaki, és ez a kérdés olyan volt, mintha ráérzett volna, mintha tudta volna már mielőtt egyáltalán rákérdezett. Az első gondolatom az volt, hogy hazudok neki, de ettől rosszul éreztem volna magamat, aztán rájöttem, hogy nincs rá szükség. Egyszerűen csak kifordítom a valóságot. Nincs más, aki iránt úgy érzek, mint ő, ez igaz, nincs még egy olyan mint ő. Majdnem felnyögök a megkönnyebbüléstől, de helyette inkább égnek emelem a tekintetemet és elmosolyodom.
- Itt lennék akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=447292#post447292][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.03. 21:25[/b][/url]

- Mondjuk. - nevetett fel. A lány nem buta, igazi rellonos agyafúrt elméje van, ezt is imádta benne, a sok egyéb dolog mellett. De attól még, hogy ezt szereti benne, nem azt jelenti, hogy örül ennek a kurta válasznak. Semmi sem derült ki belőle. így ez a terv füstbe is ment.
- Nem tudtál ellenállni az én ajánlatomnak, nem emlékszel? Mellesleg nem kellett sokáig győzködni téged, pillanatok alatt rápörögtél a témára. - neki mindenhogy tetszett a lány haja, de úgy gondolta így egy új év elején változtathatna. Elég drasztikusra sikeredett, de az összképen csak dobott. Most is azt figyelte.
Zeph felnevetett, ami őt is erre késztette, így hajolt le a fiúhoz. Nem tudta volna leírni azt a meglepettséggel kevert... valami.
Még egy viccet is ellőtt Jeremy, de nem olyan hatása lett, mint amit várt.
A lány egy kis ideig nem válaszolt, és idegesen mentette ki magát a helyzetből. Ha valamihez értette, akkor ez ilyen dolgok felismeréséhez. De muszáj volt hinnie a lánynak, mert ezt is akarta hinni, tudni.
- Ez igaz. - mondta, miközben hátat fordított a nyáladzó, nevető babának, kiegyenesedett, majd megcsókolta a lányt. - Akkor nem is szeretném, hogy itt légy.
Ezzel lezártnak tekintette a témát, visszasétált a dermedt gumiszőnyegen az oszlopához.
- Szóval ebben a babázósdiban volt már tapasztalatod? Egyébként is, nem rémlik, hogy meséltünk volta erről egymásról. Milyen colt a családi karácsony? Én majd' megfagytam Londonban, de anya biztosított nekünk majdnem félóránként kötelező étkezést, szóval nem unatkoztam.
Tovább nézte, ahogy játszik Noellel, és egyre jobban tetszett ez az egész helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=450408#post450408][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.09. 17:11[/b][/url]

- Hát lehet neked ellenállni?
Kérdeztem miközben színpadiasan felsóhajtottam, égnek emeltem egy pillanatra a tekintetemet. Végtére is, a nap végére majdcsak eljutunk odáig, hogy ez csak egy frizura, semmi több. Majd visszanő, ahogy a színe is lehet más, akár egyik pillanatról a másikra. Varázslók voltunk, ha kedvem szottyan, akár felváltva is hordhatnám a rövid és a hosszú hajat. De nem teszem. Ha neki tetszik így, akkor így marad. A költői kérdésre nem vártam választ, ugyanakkor elnézem, ha felém villant egy elégedett pillantást, azzal bőven megelégszem, nem úgy, mint ő a válaszokkal. Egyfolytában kérdezget, mindent tudni akart. Nekem pedig nem voltak válaszaim, sem olyanok, amikre ő számított, sem semmilyen mások. Nem szerettem kiteregetni magam, úgy éreztem, hogy akkor oda a varázs. Semmi értelmét nem láttam ennek az egész beszélgetésnek, mégis belementem, pusztán azért, mert tudtam, hogy egyszer majdcsak vége lesz. Ha megkapja a számára kedvező válaszokat, akkor majd elhallgat és továbbléphetünk. A baj csak azzal volt, hogy én nem tudtam továbblépni.
- Ezt majd észben tartom.
Vonom meg a vállamat, csak úgy mellékesen. Itt el is dőlt, ami eddig csupán csak lógott a levegőben. Nem tudhatott meg semmit. Már előttem sem akartam kiteregetni a mostani életem másik részét, de ez az egy megjegyzés biztossá tett abban, hogy soha, de soha nem beszélhetek neki Adamről. Tudom, hogy ez így nem fair, és rosszul kellene éreznem magamat, de sokkal jobban szerettem volna őt boldognak és magabiztosnak látni, ahogy megismertem. Hiszen ez fogott meg benne.
- Nem igazán. Soha nem voltak körülöttem gyerekek, de valahol ez magától jön, ha valaki szereti a gyerekeket, vagy legalábbis érdeklődik irántunk.
Néztem Noel szőke fejét, kék szemeit és arra gondoltam, hogy talán Jeremy is ilyen volt gyerekként. Halovány bőr, világító szemek, kerek arc, biztosan. Szerettem Jeremyt, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám ezt el neki, vettem egy mély levegőt és felegyenesedtem.
- Hát, zűrös. Ezer éve nem látott rokonok, furán néző, féltékeny tinédzser tekintetek. És piszkálták Askimot. Anya pedig azt kérdezgette, hogy miért nem hoztalak el, szívesen megismert volna.
Jegyzem meg csak úgy mellékesen. A gondolataim egész máshol jártak. Vajon mi lett volna, hogyha elhívom magunkhoz? Akkor biztosabb lenne a dolgokban? Talán korai, tényleg túl korai...de a szavak úgy gördülnek le a nyelvemen, hogy nem is gondolkodom.
- Egyszer eljöhetnél, mondjuk valamelyik hétvégén. Nem mondanám, hogy élvezetes, a nagypapám nagyon beteg de mindannyian nagyon, érdeklődőek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=450515#post450515][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.09. 19:54[/b][/url]

- Érdekes, én nem szeretem a gyerekeket, én voltam a legkisebb testvér, és a szüleim megkíméltek az ilyem babazsúroktól meg efféléktől, mert látták rajtam ezt. Biszont ez a kis kópé... - mondta játékos bosszankodással, miközben Noelve nézett - Zabálom a szőke fejecskéjét, de nem is értem, miért. Nem is tudom elképzelni mekkora hódító lesz belőle ha felnő, ha már a nők kedvence.
Szeretett viccelődni Zephel és Noellel. Egyszerűen... olyan idilli volt a dolog. Esze ágában sem volt kölykökre gondolni főleg most, hogy a gyanakvás szikrája lángra lobbant fejében. De nem, nem tudta megállni. A lány olyan sokat jelentett számára, hogy úgy érezte, nincs olyan bűntett, amit ne bocsájtana meg neki. És ezért szidta magát, nagyon. Ezt az agya józan része gyengeségnek, badarságnak gondolta, de a rózsaszín köddel bevont része hevesen bólongatott erre a viselkedésre.
- Nekem nincs sok unokatestvérem... Ilyen irigyek tudnak lenni? Jó, értem, hogy van mire, de na, a rokonuk vagy. - igen, a rokoni kapcsolat volt az egyetlen, amit komolyan vett Jeremy. Az volt számára a legerősebb kötelék, a vasmacska, ami nem hagyta, hogy teljesen elhagyja az erkölcsi normákat, hogy teljesen elvesszen az emberekbe vetett hite. - Askimot? Szegény macskát meg akarták nyomorgatni? Jézusom, szegény. Azért nem karmolt meg senkit ugye? Az kellett volna, hogy mindenki utálja a családból- nevetett fel. A mosoly leolvadt az arcáról, amikor Sabra megkérdezte tőle a nagy kérdést. Ajjaj, ennek fele sem tréfa. Szaladgáló gyerekek, akikhez öt perc türelme van, egy perccel sem több, kérdezősködő ősök.... De Zeph. Ez azt jelenti, tényleg számít neki, és komolyan gondolja amiket mond. Vigyora visszakúszott, majd nagyot bólintott.
- P-persze, miért is ne? Jól hangzik... Mármint őőő... A Nagypapás nem, neki jobbulást, de a többi, az igen. Szóval, mikor gondoltad pontosan? - fejében már pakolta a szükséges dolgokat a táskájába, nagyon felvillanyozta ez az ajánlat, hiszen ez már tényleg úgy hangzik, mintha egy komoly kapcsolatuk lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=451050#post451050][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.10. 16:06[/b][/url]

Amennyire nem szerettem magamról beszélni, annyira szerettem hallgatni, ahogy ő mesél magáról. A hangja, az tökéletesen brit akcentusa, a tekintete, mind nagyon kedvemre való volt, talán ezek is hozzásegítettek ahhoz, hogy a közelembe tudott férkőzni. Érdekes dolog ez a vonzalom, ezt már számtalan alkalommal megállapítottam, de most is eszembe jut, ahogy oldalra billentem a fejemet, miközben érdeklődve hallgatom amit mond. Nem szokott lekötni, ha mások ennyit beszélnek.
- Mert a rokonod, a génjeidbe van kódolva, hogy szeresd. Hát, ha olyan lesz, mint Olivér, akkor biztosan, de a szeme és a haja Lexié.
Na hát igen, még élénken élt benne az a pillanat, amikor először megláttam Olivért. Tényleg az a fajta srác volt, akiért odavannak a lányok, akinek nem tudnak nemet mondani, kérjen bármit is. Hűvösen távolságtartó, az a fajta, akinek az emberek versengnek a figyelméért. Ha nem kötődtem volna máshoz a szobában, biztos rám is nagyobb hatással lett volna, de még így is megnéztem magamnak, persze, csak biztonságos keretek között. Hihetetlen volt, hogy egy ilyen srácnak már családja van, azt hinné az ember, hogy az az örök agglegény típus. De tiszteltem őket, őt is és Lexit is. Hiszen nem lehet könnyű ilyen fiatalon megfelelni egy családnak, amikor az ember mindent csinálna, csak épp a kötelezettségeit nem. Bár, Noelért megéri, tényleg egy olyan baba volt, amilyen mindenki akarna magának.
- Tudod, a családom ezen része..mind...fehér. Szóval, kicsit kilógtam az ebédlőasztaltól, pláne, hogy mi nem is ünnepeljük a karácsonyt, otthon.
Furcsa volt erről beszélni neki, de koránt sem kellemetlen. Itt is kilógtam, hát még egy aprócska faluban, ahol nem sűrűn látnak színes bőrű lányt. Mindezek mellé még társult a magasságom és a már lassan kórosan sovány alakom. Teljesen megértettem a velem egykorú elhízott, pattanásos falfehér rokonaimat. Én is féltékeny lettem volna.
- Áhh, elvettem tőlük és utána egész nap cipeltem magammal. Az anyám azt mondta, hogy nem szabadott volna elfogadnom egy ilyen ajándékot, így jöttél te szóba.
Figyelmesen hallgatom, mire kinyögni amit mond, igyekszem nem kinevetni, de a féloldalas vigyor csak-csak előkúszik. Úgy látom váratlanul érte, ahogy engem is. De kénytelen voltam megtenni a szükséges lépeseket. Semmi szükség arra, hogy gyanakodjon, vagy esetleg félreértse a dolgainkat. Az a legfontosabb, hogy úgy érezze, csak ő van nekem és ezért hajlandó voltam mindent megtenni. Tiszteltem, féltettem és szerettem én meg egy mocsoknak éreztem magamat.
- Nem tudom, anyukámnak két hét múlva lesz a születésnapja, eljön az édesapám is, akkor haza kell mennem, úgyhogy, akár jöhetnél te is. Megijedtél?
Nem féltettem Jeremyt, tudtam, hogy kiáll magáért. A szüleim pedig egyáltlán nem veszik olyan véresen komolyan ezt a dolgot, még az apám se, akitől elvárná az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=451358#post451358][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.11. 10:14[/b][/url]

Elmélázva figyelte Noelt a hintában, miközben a lány azt mondta, ennek így kell lennie, szeretnie kell.  Kicsit furán hatott a dolog Jeremynek címezve. Meg kell szokni, hogy nem mindenki tartja gorombának a családján kívül. Ez volt a valódi személyisége, amiért gyakran átkozta magát. Sokkal könnyebb lett volna midnen, ha valóban az, aminek mutatja magát. Az eszközeiről nem mondott le, még mindig használja őket, de.... valahogy nem az igazi.
- Tudod, én is szőke voltam kiskoromban. Otthon van egy rakat kép,, amin még az vagyok, de azt sosem szabad megpillantanod. - gúnyosan komolyan mondta a dolgot, mintha ezen múlna minden. Az igaz volt, nem akarja, hogy fény derüljön a kátban táncolós mozgóképekre. Jobb lábával szórakozottan rugdosott aprókat a gumiburkolatra, majd figyelte, ahogy visszapattan. Felkapta fejét a lány válaszára. Igen, erre számítani lehetett, mindenki fehér. Számára nem okozott gondot, ám Zephnek igen kényelmetlen lehettek a bámuló tekintetek. Nos, legalább figyeltek rá, és ha jól tudta Jeremy, ez az egy dolog, amire igazán vágyik a lány. Nem örült ennek, nem akarta, hogy más is figyeljen rá, csak hogy az övé legyen, akármilyen önző, gyerekes dolog is ez. Még arról sem volt szó, hogy járnának, de már ilyen, érzelmektől terhes gondolatok úszkáltak az agyában.
- Jól tetted, Askim több egy egyszerű macskánál, akit csak nyomorgatni tartanak. Na igen... Volt egy jó kis alkalom, megláttam, te ugrottál be, megvettem, nem nagyon töprengtem a dolgom. Jól tetted, hogy, elfogadtad. - kissé aggódott, hogy miként fogják őt fogadni ott. - És, mit mondtál nekik? Egy pénzes, elbűvölő brit úriember? - felszegte fejét, majd kihúzta magát, hogy viccet csináljon a kérdésből. Próbált mosolyt, vagy nevetést kicsalni a lányból, minden szava, minden szava, minden mozdulata ezért volt.
- Már alig várom - vigyorgott a lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=454217#post454217][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.17. 16:58[/b][/url]

Mosolyogva hallgatom amit mond. Tényleg eltudom képzelni aranyos kisgyerekként, főleg, hogy itt van előttem Noel, biztosan hasonlítanak egymásra, hiszen ha minimálisan is, de van köztük rokoni szál. Bár furcsa bevallani, de nagyon jól elvagyunk, ahogy játszunk, szórakozok, nevetünk. Jól esik és csak remélni tudom, hogy neki is.
- De szeretnék látni egy képet rólad, cserébe pedig talán én is mutatok egyet.
Figyeltem, ahogy rugdossa a korlátot, én pedig igyekeztem kiüríteni a gondolataimból azokat, amik számunkra fertőzően hatottak. Nem akartam elrontani ezt a szép napot azzal, hogy annak a felszínét kapargatjuk, ami most köztünk van. Jó volt így, nem akartam rajta változtatni. Értékeltem a törődését, a figyelmét, sőt, ami azt illeti vágytam is rá. Akartam, hogy szeressen és ezért képes lettem volna egész sokáig elmenni. De a téma és ezzel együtt a hangulat és enyhül kissé, visszavált csevegőre, ezt pedig megkönnyebbüléssel veszem.
- Askim különleges macska, tényleg nagyon-nagyon köszönöm.
Bólogatok hálásan, miközben a cipőm orrát kezdem bámulni, majd erőt veszek magamon, és rápillantok, közelebb lépek Noelhez és kiveszem a hintából, a kis srác rögtön az arcomra tapasztja a kezét és alaposan össze is nyomkodja, de én csak nevetek rajta, ami úgy tűnik tetszik neki. Odalépek Jeremyhez és nyomok egy lusta csókot a szájára.
- Azt mondtam valaki, aki fontos nekem. De a britet kiemeltem.
Gyengém volt az akcentus, ezt ő is tudta és kezdtem úgy érezni, hogy gerinctelenül ki is használta, de ennyi belefért. Lassan ellépek tőle és a keze után nyúlok.
- Menjünk, ennyi levegő elég volt Noelnek, úgyis kezd hűvösödni.
Mivel nincs ellenvetés, így hát együtt megyünk vissza Lexiékhez, hogy hazavigyük Noelt.