Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446706#post446706][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.02. 17:05[/b][/url]

Biztosan tartotta Noelt, ahogy kilépett az ajtón. A nővére Jeremy lelkére kötötte, hogy jobban vigyáz a kis törpére, mint a saját életére.  Persze mindent megígért, hogy elvihesse a játszótérre, de be is fogja tartani, mert azért Noelről van szó, a nővérkéje fiáról. Sálján keresztül kis felhők szálltak fölé, ahogy kilépett a lakósor járdájára.  Megigazította a kis szőkeség ruháját, rámosolygott, majd a játszótér felé vette az irányt. Remélte, hogy a hűvös idő nem szegi kedvét a lánynak, és eljön játszani kicsit a babával. Már Zephyrine gondolatától kellemes meleg érzés töltötte fel őt, és ez arcán is megmutatkozott. A szilveszter éjszaka… Na, az volt a minőségi szórakozás.
Ráadásul Sabra elárult neki valamit, amit rajta kívül nem sokan tudhatnak itt… Hastáncol, nem is akárhogyan, lassan tizenkét éve. De ami már tényleg különlegessé tette Jeremyt, az a bemutató volt, amit tartott neki. Nem lehet leírni rendesen, milyen látvány volt, misztikus, titokzatos, csábító, de elérhetetlen. Ő meg csak ült, semmi nem volt, amibe beavathatta volna. Mondjuk nem tűnt ez nagy problémának.
Időközben megérkeztek a játszótérre, ahol odasétált a padhoz, majd leült. Ölében ott ült szembe vele Noelke, akinél fennállt annak a veszélye, hogy nagyobb figyelmet kap, mint Jeremy maga. Egy ideig csak nézték egymást, majd a nagyobbik kidugta a nyelvét, és grimaszolt egyet. El is érte a kívánt hatást, más fel is csendül a vékonyka kacagás. Nem bírta ki, neki is nevetnie kellett.
Egy ideig még játszotta magát neki, majd körbenézett.
 És ott jött ő, Zephyrine. A szíve megdobbant, ahogy rámosolygott, felkapta a babát, és odasétált hozzá.
- Szia. – először mélyen a szemébe nézett, majd szemügyre vette az öltözékét. – Nagyon szép vagy ma. És most nem érdekel, hogy sokat mondom, ez így van. – egy kissé még benne volt a bókok iránti félelem, a bálos mondat után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446820#post446820][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.03. 01:31[/b][/url]

Kissé nyirkos volt a pad, no meg hideg is, de most csak Noelkére koncentrált. Milyen képet mutatna az, ha egy síró babával köszöntené Zephyrinet? Szerencsére a kicsi zabálta a grimaszait, Jeremy pedig egyszerűen zabálta a kissrác kacagásár, meg ahogy az apró cipőivel rugdosta a lábait.
Zeph persze egyből azt tette amit akart, átvette a babát, és egy csókot nyomott Jeremy szájára. Egy kis ideig le volt még fagya majd úgy tette, mintha csak elbambult volna, zsebébe dugta kezeit, majd körülnézett.
- Szerinted mi nem veszélyes még számára? van ott az a hinta, amibe bele kell ülni... - találgatott, mert ezt bizony elfelejtette megkérdezni, miközben arról magyarázott Lexinek, hogy mennyire fog vigyázni. - Mit gondolt kishave, az tetszik? * állt közelebb Noelhez, majd rámutatott a játékra. Így rendkívül közel is kerülhetett a lányhoz, tökéletes. lassan végigsimított a lány hátán, nem találta a hajat, amire várt. Hát persze, levágatták.
- És, hogy tetszik az új frizura? Nehéz megszokni? - emelte fel szemöldökét, majd elvigyorodott. Közben lassan a hintához közeledtek. A földön lévő kavicsok néhány darabja összefagyott, így hangos roppanással váltak szét a lábuk alatt.
 megvárta, hogy a lány beletegye Noelt a korárba, vagy mibe, ő pedig a tartóoszlopoknak támaszkodott, és nézte, ahogy löki a kicsit.
- Szóval a szilveszter... - kissé zavartan körbepillantott, mintha bárki is hallhatná őket. - Remélem neked is annyira tetszett, mint nekem. - kissé kellemetlen érzés fogta el, majd beletúrt a hajába, és kínos vigyorral várta a reakciót.
Noel közben nagyon is élvezte a dolgot, apró kezecskéit egymásnak ütögette, ahogy előre-hátra haladt. Egy kis nyál is csikordult a nagy boldogságban, de ezért nem akarta megállítani a mókát. Csak mosolyogva figyelte kettejüket.
- Nagyon jól megy neked ez a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=446987#post446987][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.03. 14:09[/b][/url]

- De... - lemondóan sóhajtott. Pedig ő csak vigyázni szeretne a szeme fényére. Vonakodva, de követi a lányt, akinek Noel épp letapogatja az arcát. Erős kis keze van, Jeremy orrát már egyszer megmozgatta alaposan. Persze ő jót szórakozott rajta, így kénytelen volt hagyni neki.
Semmi ellenvetés nem érkezett. Kissé össze volt zavarva a lányt illetően, ugyanis egyértelműen jó irányba mordult a kapcsolatuk szilveszter éjjelén, no de nem tudta, mennyire. Míg azon tűnődött hányadán is állnak, a baba bekerült a hintába, és lassan mozogni kezdett. A talpacskák fel le rugdostak a levegőben, Noel nagyon élvezte ezt.
- Néha kell egy kis frissítés, változás. Új ország, új szokások, új haj, új emberek... - természetesen magára célzott az utóbbiban, hátha kicsit közelebb jut a megoldáshoz. - Azért én meglepődtem ott, hogy mennyire jól sikerült. - vigyorgott rá, majd hátát a faoszlopnak támasztotta. Nem vette le... Nem tudta levenni a szemét a lányról, miközben várta a válaszát. Mikor megkata szinte hitetlenkedve nevetett fel, megforgatta a szemeit.
- Biztosra akartam menni, tudod. Nos, akkor nem voltál egyedül. - újra megjelent gyomrában az a kellemes érzés, ami minden egyes visszaemlékezésnél megjelent nála. Gyávának érezte magát, nagyon gyávának, és kiszolgáltatottnak. Most az egyszer nem akart lépni, mert valóban volt vesztenivalója, nem akarta ezt elszúrni. Villantott egy vakító mosolyt, majd lassan, kimérten odalépdelt a lányhoz.
- Valóban? - megállt közvetlenül az arca előtt, de azonnal Noel felé fordult, a tértére támaszkodott, és lehajolt hozzá. - Nem ezt beszéltük meg Haver! Azt hittem itt én fogok hódítani! - nevetés közben válla fölött hátrapillantott. - Van más is, akiről tudnom kéne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=447292#post447292][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.03. 21:25[/b][/url]

- Mondjuk. - nevetett fel. A lány nem buta, igazi rellonos agyafúrt elméje van, ezt is imádta benne, a sok egyéb dolog mellett. De attól még, hogy ezt szereti benne, nem azt jelenti, hogy örül ennek a kurta válasznak. Semmi sem derült ki belőle. így ez a terv füstbe is ment.
- Nem tudtál ellenállni az én ajánlatomnak, nem emlékszel? Mellesleg nem kellett sokáig győzködni téged, pillanatok alatt rápörögtél a témára. - neki mindenhogy tetszett a lány haja, de úgy gondolta így egy új év elején változtathatna. Elég drasztikusra sikeredett, de az összképen csak dobott. Most is azt figyelte.
Zeph felnevetett, ami őt is erre késztette, így hajolt le a fiúhoz. Nem tudta volna leírni azt a meglepettséggel kevert... valami.
Még egy viccet is ellőtt Jeremy, de nem olyan hatása lett, mint amit várt.
A lány egy kis ideig nem válaszolt, és idegesen mentette ki magát a helyzetből. Ha valamihez értette, akkor ez ilyen dolgok felismeréséhez. De muszáj volt hinnie a lánynak, mert ezt is akarta hinni, tudni.
- Ez igaz. - mondta, miközben hátat fordított a nyáladzó, nevető babának, kiegyenesedett, majd megcsókolta a lányt. - Akkor nem is szeretném, hogy itt légy.
Ezzel lezártnak tekintette a témát, visszasétált a dermedt gumiszőnyegen az oszlopához.
- Szóval ebben a babázósdiban volt már tapasztalatod? Egyébként is, nem rémlik, hogy meséltünk volta erről egymásról. Milyen colt a családi karácsony? Én majd' megfagytam Londonban, de anya biztosított nekünk majdnem félóránként kötelező étkezést, szóval nem unatkoztam.
Tovább nézte, ahogy játszik Noellel, és egyre jobban tetszett ez az egész helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=450515#post450515][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.09. 19:54[/b][/url]

- Érdekes, én nem szeretem a gyerekeket, én voltam a legkisebb testvér, és a szüleim megkíméltek az ilyem babazsúroktól meg efféléktől, mert látták rajtam ezt. Biszont ez a kis kópé... - mondta játékos bosszankodással, miközben Noelve nézett - Zabálom a szőke fejecskéjét, de nem is értem, miért. Nem is tudom elképzelni mekkora hódító lesz belőle ha felnő, ha már a nők kedvence.
Szeretett viccelődni Zephel és Noellel. Egyszerűen... olyan idilli volt a dolog. Esze ágában sem volt kölykökre gondolni főleg most, hogy a gyanakvás szikrája lángra lobbant fejében. De nem, nem tudta megállni. A lány olyan sokat jelentett számára, hogy úgy érezte, nincs olyan bűntett, amit ne bocsájtana meg neki. És ezért szidta magát, nagyon. Ezt az agya józan része gyengeségnek, badarságnak gondolta, de a rózsaszín köddel bevont része hevesen bólongatott erre a viselkedésre.
- Nekem nincs sok unokatestvérem... Ilyen irigyek tudnak lenni? Jó, értem, hogy van mire, de na, a rokonuk vagy. - igen, a rokoni kapcsolat volt az egyetlen, amit komolyan vett Jeremy. Az volt számára a legerősebb kötelék, a vasmacska, ami nem hagyta, hogy teljesen elhagyja az erkölcsi normákat, hogy teljesen elvesszen az emberekbe vetett hite. - Askimot? Szegény macskát meg akarták nyomorgatni? Jézusom, szegény. Azért nem karmolt meg senkit ugye? Az kellett volna, hogy mindenki utálja a családból- nevetett fel. A mosoly leolvadt az arcáról, amikor Sabra megkérdezte tőle a nagy kérdést. Ajjaj, ennek fele sem tréfa. Szaladgáló gyerekek, akikhez öt perc türelme van, egy perccel sem több, kérdezősködő ősök.... De Zeph. Ez azt jelenti, tényleg számít neki, és komolyan gondolja amiket mond. Vigyora visszakúszott, majd nagyot bólintott.
- P-persze, miért is ne? Jól hangzik... Mármint őőő... A Nagypapás nem, neki jobbulást, de a többi, az igen. Szóval, mikor gondoltad pontosan? - fejében már pakolta a szükséges dolgokat a táskájába, nagyon felvillanyozta ez az ajánlat, hiszen ez már tényleg úgy hangzik, mintha egy komoly kapcsolatuk lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=451358#post451358][b]Jeremy Claythorn - 2015.01.11. 10:14[/b][/url]

Elmélázva figyelte Noelt a hintában, miközben a lány azt mondta, ennek így kell lennie, szeretnie kell.  Kicsit furán hatott a dolog Jeremynek címezve. Meg kell szokni, hogy nem mindenki tartja gorombának a családján kívül. Ez volt a valódi személyisége, amiért gyakran átkozta magát. Sokkal könnyebb lett volna midnen, ha valóban az, aminek mutatja magát. Az eszközeiről nem mondott le, még mindig használja őket, de.... valahogy nem az igazi.
- Tudod, én is szőke voltam kiskoromban. Otthon van egy rakat kép,, amin még az vagyok, de azt sosem szabad megpillantanod. - gúnyosan komolyan mondta a dolgot, mintha ezen múlna minden. Az igaz volt, nem akarja, hogy fény derüljön a kátban táncolós mozgóképekre. Jobb lábával szórakozottan rugdosott aprókat a gumiburkolatra, majd figyelte, ahogy visszapattan. Felkapta fejét a lány válaszára. Igen, erre számítani lehetett, mindenki fehér. Számára nem okozott gondot, ám Zephnek igen kényelmetlen lehettek a bámuló tekintetek. Nos, legalább figyeltek rá, és ha jól tudta Jeremy, ez az egy dolog, amire igazán vágyik a lány. Nem örült ennek, nem akarta, hogy más is figyeljen rá, csak hogy az övé legyen, akármilyen önző, gyerekes dolog is ez. Még arról sem volt szó, hogy járnának, de már ilyen, érzelmektől terhes gondolatok úszkáltak az agyában.
- Jól tetted, Askim több egy egyszerű macskánál, akit csak nyomorgatni tartanak. Na igen... Volt egy jó kis alkalom, megláttam, te ugrottál be, megvettem, nem nagyon töprengtem a dolgom. Jól tetted, hogy, elfogadtad. - kissé aggódott, hogy miként fogják őt fogadni ott. - És, mit mondtál nekik? Egy pénzes, elbűvölő brit úriember? - felszegte fejét, majd kihúzta magát, hogy viccet csináljon a kérdésből. Próbált mosolyt, vagy nevetést kicsalni a lányból, minden szava, minden szava, minden mozdulata ezért volt.
- Már alig várom - vigyorgott a lányra.