A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Mit meg nem tesz az ember lánya, ha unatkozik. És megint minden azzal kezdődött, hogy nem mered. Most meg állhatok a tér közepén, hogy kajtassak valaki után, aki jó eséllyel nem töröl képen. Nehéz. Itt úgy fogják egymás kezét az emberek, mintha attól félnének, elhagyják a másikat.
Egy ponton viszont felcsillan a szemem, mikor egyedül látok egy fiút, aki akár még kompatibilis is lehet. Alig észrevehetően mutatok rá, miközben a fagyit majszoló négy fős közönség felé fordulok. Emberek... hát fiatal vagyok, és kell a pénz, ez van.
Magabiztosan, és főleg céltudatosan sétálok, egészen addig, míg a fiú elé nem érek, akkor viszont úgy állok meg, hogy kellően közel legyek, és ne tudjon kikerülni. A lehető legszikrázóbb mosolyom veszem el, csak hogy egy kicsit vonzóbbnak tűnjek, bár.. fogalmam sincs, olyat hogy kell. Ja, és még a kezem is nyújtom.
- Szia, Luca vagyok - és ha a fiú kezet fog velem, ki is használom az alkalmat, és villámgyorsan adok egy puszit a szájára. A mosolyom már kínosabb, mikor a padon a nézőtér hangos huhogásba kezd, de én csak ártatlanul pislogok, mint akinek fogalma sincs arról, mi történt itt az előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868237#post868237][b]Illés Luca Izabella - 2023.10.08. 23:21[/b][/url]

Mit meg nem tesz az ember lánya, ha unatkozik. És megint minden azzal kezdődött, hogy nem mered. Most meg állhatok a tér közepén, hogy kajtassak valaki után, aki jó eséllyel nem töröl képen. Nehéz. Itt úgy fogják egymás kezét az emberek, mintha attól félnének, elhagyják a másikat.
Egy ponton viszont felcsillan a szemem, mikor egyedül látok egy fiút, aki akár még kompatibilis is lehet. Alig észrevehetően mutatok rá, miközben a fagyit majszoló négy fős közönség felé fordulok. Emberek... hát fiatal vagyok, és kell a pénz, ez van.
Magabiztosan, és főleg céltudatosan sétálok, egészen addig, míg a fiú elé nem érek, akkor viszont úgy állok meg, hogy kellően közel legyek, és ne tudjon kikerülni. A lehető legszikrázóbb mosolyom veszem el, csak hogy egy kicsit vonzóbbnak tűnjek, bár.. fogalmam sincs, olyat hogy kell. Ja, és még a kezem is nyújtom.
- Szia, Luca vagyok - és ha a fiú kezet fog velem, ki is használom az alkalmat, és villámgyorsan adok egy puszit a szájára. A mosolyom már kínosabb, mikor a padon a nézőtér hangos huhogásba kezd, de én csak ártatlanul pislogok, mint akinek fogalma sincs arról, mi történt itt az előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868254#post868254][b]Bakonyi Benedek - 2023.10.09. 14:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868903#post868903][b]Illés Luca Izabella - 2023.10.28. 23:16[/b][/url]

Annyi kedvem van ehhez, mint a nyomi fájdalomcsillapító italt inni, aminek olyan borzasztó íze van. A múltkor nagyon fájt a hasam, erre meg megitattak azzal, hát ezek nem orvosok az biztos.
Viszont a pénz jól jön. Aztán ez a srác egyáltalán nem ismerős, ennyit meg megér nekem, még ha a gondolatától is undorodom. Azok a majmok meg tudják, pont ezért kell ezt csinálnom.
Hamar túl is esek, persze azért egy kézfogást követően, mégse gondoljon már full taplónak. Próbálom én nagyon kedvesnek mutatni magam, de a fintor óhatatlanul ül ki az arcomra. Nem a fiú miatt, hanem a puszi miatt. Nem tudom, a többiek miért vannak ezért annyira oda, hát undorító volt.
- Várj - még a mutatóujjam is felmutatom, majd odaszaladok a közönséghez, és örömmel zsebelem be a fogadás árát, azt számolgatva megyek vissza Benedekhez.
- Fogadás volt, erre jártál - vonok vállat, mert ezzel részemről meg is van magyarázva. Aztán pár érmét nyújtok neki, mert hát mégis csak a részese volt, jár neki... gondolom.
- Azért csak ennyi a tiéd, mert azért... nem erőltetted magad - nézek végig rajta kritikusan, persze ezt már csak poénkodva teszem hozzá. Épp csak a mosoly hiányzik az arcomról, de az úgyse sokszor van rajta.
- Egyébként meg.. egyes kultúrákban szokás így köszönni, most akár be is rághatnék - a szüleim részre direkt nem reagálok, csak mert egyelőre egy kiváló apajelöltet sem találok, akihez odaküldhetem.