A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Február volt az év második hónapja, mely összekötötte a tavaszodó márciust a téli januárral. Jiyun számára az új év mindig új reményeket hozott. A tavasz számára a születést, újrakezdést és feltámadást is jelentette egyben. Tudta, mit szeretne és mit érhet el, tisztában volt képességeivel.
Jelen helyzetben, épp Uborkára próbálta ráadni a kis kabátját, hiszen a rövid szőrű eb megfagyhat, ha csak úgy kivinné a hidegben. Na jó, nem egészen, de jobb neki a kis ruhácskájában. Tény.
Nem értette Jiyun, hogy mégis miért ódzkodott ennyire az eb ettől a borzasztóan cuki kabáttól, amit nem mellesleg egyrészt évek óta hordott -ugyanis otthon is hidegek a telek-, másrészt nem valami idegen kutya holmijába akarta belegyömöszölni őt, így nem értette, hogy mi a lótúró nem tetszett Ubinak. Persze, ha meglágyulna a szíve és kabát nélkül indulna el sétálni, három percen belül vacogna a kutya és természetesen a gazdi kabátja alatt kötne ki, a sétának pedig lőttek.
Na ugye, hogy kell az a kabát?
A Boglyas téren Uborka nyakában csilingelő nyakörve volt hallható, bár halkan. Megbűvölt póráza pedig engedte szabadon rohangálni a zabolázatlan ebet, míg ott marad Jiyun közelében. A lány remélte, egyszer eljutnak arra a szintre, hogy elhagyhatják a pórázt.
Bejárták addigra a fél falut, természetesen Ubinak ez meg se kottyant. Úgy tűnt, mintha gazdája koffeinnel etetné egész nap, mert az eb egy pillanatra sem állt meg. Ellentétben vele, a gazdája addigra egy padra telepedett le, hogy ihasson két kortyot a termoszában elhozott teából és élvezze a délután nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843227#post843227][b]Song Jiyun - 2022.02.07. 11:05[/b][/url]

Február volt az év második hónapja, mely összekötötte a tavaszodó márciust a téli januárral. Jiyun számára az új év mindig új reményeket hozott. A tavasz számára a születést, újrakezdést és feltámadást is jelentette egyben. Tudta, mit szeretne és mit érhet el, tisztában volt képességeivel.
Jelen helyzetben, épp Uborkára próbálta ráadni a kis kabátját, hiszen a rövid szőrű eb megfagyhat, ha csak úgy kivinné a hidegben. Na jó, nem egészen, de jobb neki a kis ruhácskájában. Tény.
Nem értette Jiyun, hogy mégis miért ódzkodott ennyire az eb ettől a borzasztóan cuki kabáttól, amit nem mellesleg egyrészt évek óta hordott -ugyanis otthon is hidegek a telek-, másrészt nem valami idegen kutya holmijába akarta belegyömöszölni őt, így nem értette, hogy mi a lótúró nem tetszett Ubinak. Persze, ha meglágyulna a szíve és kabát nélkül indulna el sétálni, három percen belül vacogna a kutya és természetesen a gazdi kabátja alatt kötne ki, a sétának pedig lőttek.
Na ugye, hogy kell az a kabát?
A Boglyas téren Uborka nyakában csilingelő nyakörve volt hallható, bár halkan. Megbűvölt póráza pedig engedte szabadon rohangálni a zabolázatlan ebet, míg ott marad Jiyun közelében. A lány remélte, egyszer eljutnak arra a szintre, hogy elhagyhatják a pórázt.
Bejárták addigra a fél falut, természetesen Ubinak ez meg se kottyant. Úgy tűnt, mintha gazdája koffeinnel etetné egész nap, mert az eb egy pillanatra sem állt meg. Ellentétben vele, a gazdája addigra egy padra telepedett le, hogy ihasson két kortyot a termoszában elhozott teából és élvezze a délután nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843404#post843404][b]Kósza Lili - 2022.02.12. 20:52[/b][/url]

Jiyun

Brúnó és én régen voltunk sétálni, és erre a kutyus minden távozásommal egyre csalódottabb tekintete, és anya egyre gyakrabbi panaszai hívták fel a figyelmemet. Ma végre sikerült elszakadnom a tankönyveim mögül, és levettem a pórázt barátom legnagyobb örömére. Újonnan szerzett barátja nem szeretett volna jönni, így csak kettesben keltünk útnak.
  Kissé csípős a levegő, és kezdem bánni, hogy nem vettem fel a kabátomat, Brúnó viszont biztosan nem viselné el, ha visszafordulnánk ilyen hamar, úgyhogy belenyugodtam a helyzetembe.
 Egész úton alig tudtam tartani a pórázt, úgyhogy pár utca után elengedtem. Eddig nem volt ebből semmi gond, most is csak néhány méterrel kószált messzebb mint a bőrszíj engedte volna, és hívásra mindig visszajött. Mikor a térre értünk, a szokottnál is izgatottabban kezdett el körbeszaglászni és fülelni, de akármennyire igyekeztem, nem láttam mi érdekli ennyire. Egyszerre láttuk meg a tacskót a padnál, de sajnos ő reagált gyorsabban, és mielőtt visszahívhattam volna, már el is rohant a pad felé. Nem tudtam mire számítsak, még nem volt ennyire izgatott egy új kutya miatt sem. Talán Bari érkezése miatt hitte azt, hogy minden idegen kistestű négylábú jó játszótárs, de hiába ismertem olyan jól, most megijedtem, és ez a hangomban is hallatszott valószínűleg.
- Brúnó gyere vissza! - Sietve odarohantam a padhoz amivel sikerült felkeltenem a fél tér érdeklősését. Mondanom sem kell, teljesen feleslegesen, de legalább már nem fáztam a futástól. Vizslám kicsit megijesztette a kis tacskót az érkezésével, az idegen vigigszaglásásán kívül kárt nem tett benne.
- Nagyon sajnálom - mondom még levegő után kapkodva - nem szokott így elrohanni. - Ő itt Brúnó, én meg Lili vagyok. - Az említett most odajött mellém, és mintha mi sem történt volna, elkezdte bökdösni a kezemet, simogatást remélve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843824#post843824][b]Song Jiyun - 2022.02.25. 01:16[/b][/url]

A lehető legjobb választás volt Jiyun részéről  a tér. Itt Uborka kiélhette minden perverzióját a szabadon csatangolással kapcsolatban. Amíg gazdája forró teáját szürcsölgette dideregve, addig ő vígan szaglászott, tobozokat kergetett, megjelölte területét és… menekülőre fogta. Bizony ám, hangos csaholásba kezdett az apró, kolbászra hasonlító eb, amint meglátta a feléje iramodó vizslát. Ez Jiyun figyelmét is felkeltette, azonnal elhajította termoszát s Uborka felé iramodott. Amennyire csak lehetett, próbálta felkapni a magasba. Meg akarta óvni a tacskót, így gondolkodás nélkül áldozta volna fel magát, nem ismerte a másik kutya barátságos szándékát. Szerencsére az ijedelem nagyobb volt, mint a baj. A még mindig ugató Uborkát szorosan magához ölelve csitítgatta simogatások között, ezalatt befutott a vizsla gazdija. Bemutatkozott nekik és Jiyun elgondolkodott, szóvá tegye-e a próráz fontosságát vagy sem. Bár nem történt baj, de ha ne adj isten valamelyik kutya nem úgy reagált volna, ahogy… biztos nem állt volna jót magáért.
- Én Jiyun. Ő Uborka - felelte, addigra a tacsi is megnyugodott és kíváncsian fürkészte a két jövevényt.
- Baj nem volt. Csak legközelebb te ne felejtsd el póráz, mert Uborka nagyon fél te… ő…Brúnód - nem ismerte Brúnó fajtáját, nem találkozott még hasonlóval sem. Itt le is tudta a dorgálós részét a dolognak. Minden jó, ha a vége jó - gondolta.
- Brúnó lenni nagyon szép. Mi fajtája neki? - ült vissza az addig székhelyéül szolgáló padra , ezalatt már Uborka is visszakerült a földre. Kíváncsian megindult felfedező útjára immáron ismét, hogy megszaglászhassa Lili cipőjét, persze fél szemét a vizslán tartotta gyanakvóan. Egyszer úgy is felenged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=844197#post844197][b]Kósza Lili - 2022.03.08. 20:36[/b][/url]

- Aranyos nagyon. Honnan kapta a nevét? - Megállom, hogy odanyújtsam a kezemet az orrához. Szegényt így is eléggé felzaklattam, inkább megvárom, hogy ő kezdeményezzen.
A “szidást” hümmögve és bólogatva fogadom el, és továbbítom Brúnónak. Ő viszont mintha megértette volna a lány szavait, és büszkén nézett körbe mintha nem is hallotta volna amit én mondtam neki.
- Ő egy vizsla, a vérében van a hiperaktivitás. - Leülök én is a padra, de közben fél szemmel figyelem két kutyát.
A kissé tört magyar és a külföldi hangzású név csak ekkor kerül feldolgozásra, és talán kicsit elhamarkodva teszem fel a kérdést:
- Te honnan jöttél? - Nem szeretnék udvariatlannak tűnni, így még motyogok néhány mondatfoszlányt amivel talán avíthatnék a helyzetemen, de végül feladom.
- Te is a Bagolykőbe jársz? - Egyértelmű, de talán ha elég hirtelen teszem fel a másodikat, az első nem tűnik túl udvariatlannak.
Brúnó közben odamegy Jiyunhoz, és barátságosan megböki a kezét. Hamar túltette magát az iménti izgalmakon, úgy látom.