A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Orráig húzza sálját, sapkája pedig szemöldökéig elnyeli a fejét. Épp csak hosszú, pirosra dermedt orra kandikál ki. Körbeforog a téren, oldalán átalvetett iskolatáska, teteje felnyitva, hogy jobban hozzáférjen a tartalmához. Szipog egyet, majd benyúl, hogy kihúzzon egy lapot. Kicsit kotorászik még, majd egy másikat is előhúz, összeméri őket s elégedetten állapítja meg, hogy a terve még mindig remek.
Munkát és lakást fog keresni. Egyszerre. Vagy egymás után. Lehetőleg ebben a sorrendben. Odalép az egyik épület falához, feligazgatja az egyik lapot, nézegeti innen-onnan, hogy egyenes legyen, aztán ragasztót kotor elő a zsebéből és felrögzíti a hirdetéseit a házfalra. Talán nem fognak leesni. Következőnek egy oszlopot szemel ki, valamivel simább felületnek tűnik. Oda is siet hosszú léptekkel, de mielőtt még csinálhatna valamit, egy ajtó nyílik mögötte s egy morcos vénember dugja ki a fejét. Öklét rázva elküldi Lénártot, levandálozza és az aurorokkal fenyegetőzik. Lénártnak fogalma sincs, hogy tényleg kijönnének-e az aurorok, de azért kicsit odébb üget, betér egy mellékutcába s ott várja meg, míg csukódni hallja az ajtót.
Várakozás közben mocorgás támad a kabátjában. Egy fekete kutyaorr bukkan ki, majd egy rózsaszín nyelv képen törli a fiút. Rögtön vigyorogni kezd s kicsit lehúzza a cipzárját, hogy Sissi szétnézhessen, ha már felébredt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840796#post840796][b]Bácskai Lénárt - 2021.12.25. 20:07[/b][/url]

Orráig húzza sálját, sapkája pedig szemöldökéig elnyeli a fejét. Épp csak hosszú, pirosra dermedt orra kandikál ki. Körbeforog a téren, oldalán átalvetett iskolatáska, teteje felnyitva, hogy jobban hozzáférjen a tartalmához. Szipog egyet, majd benyúl, hogy kihúzzon egy lapot. Kicsit kotorászik még, majd egy másikat is előhúz, összeméri őket s elégedetten állapítja meg, hogy a terve még mindig remek.
Munkát és lakást fog keresni. Egyszerre. Vagy egymás után. Lehetőleg ebben a sorrendben. Odalép az egyik épület falához, feligazgatja az egyik lapot, nézegeti innen-onnan, hogy egyenes legyen, aztán ragasztót kotor elő a zsebéből és felrögzíti a hirdetéseit a házfalra. Talán nem fognak leesni. Következőnek egy oszlopot szemel ki, valamivel simább felületnek tűnik. Oda is siet hosszú léptekkel, de mielőtt még csinálhatna valamit, egy ajtó nyílik mögötte s egy morcos vénember dugja ki a fejét. Öklét rázva elküldi Lénártot, levandálozza és az aurorokkal fenyegetőzik. Lénártnak fogalma sincs, hogy tényleg kijönnének-e az aurorok, de azért kicsit odébb üget, betér egy mellékutcába s ott várja meg, míg csukódni hallja az ajtót.
Várakozás közben mocorgás támad a kabátjában. Egy fekete kutyaorr bukkan ki, majd egy rózsaszín nyelv képen törli a fiút. Rögtön vigyorogni kezd s kicsit lehúzza a cipzárját, hogy Sissi szétnézhessen, ha már felébredt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840799#post840799][b]Helvey Belián Balázs - 2021.12.25. 20:21[/b][/url]

Minden szentet leátkoz. Az egy dolog, hogy most el sem tévedt és időben végzett, de hogy megint kellett volna a kísérő, az fix. Legalább már csak azért, hogy könnyítsen a szenvedésen, amit magának okoz. Nem kell neki ellenség sem, elég, ha követi az agyament ötleteit. Az még mindig él, hogy a szobáját időszerűen újrarendezi, vagy már hatszor, de hol a polcrendszer és az apróbb dolgok ilyen nehezek, arra nem gondolt. Vállába már biztosan húsig vágódott a jól ismert kék szatyor füle, illetve a kezében tartott dobozok, pontosabban kettő, vészesen meginog, megint megállásra kényszeríti. A vonatig a taxi ideális volt, felcipelni és lecipelni se volt gond, na de mióta elindult… Vagy tényleg öregszik, egyre gyengül vagy egyszerűen mértéktelen, jó kérdés. Nyögve áll meg, amikor a doboz csúszni kezd. Nem is azokkal van a gond, hanem a szatyor… túl sok. Lepakol a földre, a táskát is mellé és nyekeregve mozgatja át a vállát. Rágyújt, majd estére talán haza is ér címmel, és körbepillant. Nem járnak tán erre annyira, ha itt hagyja az egyik bokorban, hazasiet, majd vissza és újfent, akkor talán… azonban azzal meg annyit sétálna, hogy a lassan közelgő Hold miatti sajgó lábai nemigen díjaznák. Tehát szenved. Szenvedne, de ekkor meglát egy alakot. Majd mosolyog szépen, meg minden, nem mintha udvarolni akarna bárkinek, csak két kézre van szüksége. Azonban, ahogy az alak kirajzolódik, ismerőssé válik, pontosabban egy diákévá, akit tanít. A neve lassan ugrik be, valamit mosolyog a kabátjába, amire pislog párat, majd végül eltapossa a csikket és közelebb lép.
- Hé, hello, itt, itt hátul! - integet neki, ha amúgy nem venné észre. Annyira nem alacsony, de komolyan, lassan a negyedévesek nőnek fölé, vagy ez az óriások nemzedéke, már nem tudja. - Lénárt, segíts nekem. Meghálálom, ígérem - még a neve is beugrik, ő pedig hozza a kiskutya szemeket is. Na, ennél lejjebb sincs már nagyon, de mostanság épp nem érdekli semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840801#post840801][b]Bácskai Lénárt - 2021.12.25. 20:25[/b][/url]

Valaki hangosan és látványos szenved a közelben, arra fordul, de nem mozdul, csak figyeli az ügyetlenkedését. Rögtön felismeri, nincs sok olyan tanár, akit kedvelne, meg aki őt is kedveli, nyilván azt a párat még ő is meg tudja jegyezni. A csomagok lepakolására azért már toporogni kezd, odamenne meg nem is. Nem a segítséggel van baj, nem nevelte őt az anyja udvariatlan taplónak, hanem inkább arról van szó, hogy az emberek többsége a hála jelei helyett inkább ráfújnak, hogy hagyja őket békén.

Mikor észreveszi s megszólítja Belián - mert magában csak így, keresztnevén emlegeti, így ismerte meg még diákként -, oda slattyog mellé. Sissi közben már majdnem kiesik a kabátból, annyira kíváncsi, de Lénárt vissza tuszkolja.
 - Fázni fogsz, ülj nyugton - csitítgatja az ebet, aki ettől mindent csinál, csak épp elcsitulni nem akar. Végül csak kikerül s ott futja a köröket
kettejük körül, apró lábait dobálja, hogy ne maradjanak sokáig a fagyos földön.
 - Melyiket vegyem el? - kérdezi a tanártól, a csomagokra bökve. A saját táskáját kicsit hátrébb igazgatja, hogy szabad legyen oldala is, keze is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840803#post840803][b]Helvey Belián Balázs - 2021.12.25. 20:31[/b][/url]

Nem szeret vagy épp nem szokott kérni dolgokat, valahogy úgy van vele, hogy sokkal jobban érzi azt, ha adhat és nem kér cserébe semmit sem. Persze, van az a helyzet, mindentől függetlenül, amikor pedig muszáj. Van, hogy mágiára van szükség, van, hogy egyszerűen csak valami apróságra. Mint most ez. Nem is érzi magát rosszul, inkább kellemetlen ez, mert esetlenebbnek tűnik, mint ami valójában. Tudja, hogy mások szemében mi volt és mi lett, hogy vannak, akik a sok rossz időszaka után nemigen kedvelik már a társaságát, de azt elfogadja, nem is aggódott egy percig sem. Most, szép lassan indul vissza a szép, kellemes felé és ahol ő is stabil és egyre több élet van benne. Tény, hogy van, ami nem és később sem biztos, hogy visszaáll, de nem fontos. Most főleg nem, most csak az, hogy megszánja-e e segítséggel.
A szavakra majdnem reagál, amikor meglátja, kinek is szól valójában. És most olyan mint egy gyerek, felcsillanó szemekkel figyeli a gombszemeket és orrot, meg a bundát, amely izgatottá vált.
- Jaj, egyem meg. Nagyon édes kis haver - szívesen meg is tutujgatná, de ahhoz érdekes helyen van és most amúgy is mást kért.
- Ezt a két dobozt. Nem nehéz, csak ez a böszme szatyor lecsúszik állandóan és nincs kezem. Szóval, kérlek, tényleg nagyon köszönöm - majdnem ugrál örömében, de visszafogja magát. Lehajolva veszi fel a szatyrot, majd megint a kutyához, ha engedi, akkor meg is simogatja.
- Illetve neki van egy kezem - emeli fel a kutyát, így az már nem fázik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840804#post840804][b]Bácskai Lénárt - 2021.12.25. 20:39[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy a fél iskola egy bullynak vagy minimum egy üresfejű tuskónak tartja, neki általában eszébe se jut valaki felett ítélkezni. Nem szokott azon elmélkedni, hogy a másik milyen valójában, vagy milyen volt, s túl se analizálja a dolgokat. Úgy veszi, ahogy kapja. Persze azzal tisztában van, hogy ki volt vele kedves és ki semleges vagy goromba. Belián pedig mindig kedves volt. Ő se viselkedett vele soha másként. Legalábbis nem tud róla, ha meg mégis, az nem volt szándékos.
 - Ő Sissi - mutatja be a kutyát, ha már így előtérbe kellett annak furakodnia. Mindig ezt csinálja. Bár nem rója fel neki, imádja a kislányt, s büszke rá.
Térdből lehajol a dobozokért, hogy a táskájából ne ömöljön ki minden, aztán ott forog, azon gondolkodva, hogyan rögzítse magához az állatot, ha már az nem bírt nyugton ülni. Belián érkezik a megoldással s bólogat is neki lelkesen.
 - De csak óvatosan - lép oda melléjük, hogy lecsekkolja, hogy nem szorítja-e túlságosan vagy valami. Sokszor akarják megsimogatni és ölbe venni az iskolatársai - mármint a kutyát, nem őt -, de ritkán engedi meg nekik. Főleg alsóbb éves lányok, van aki rendszeresen felé kerül, már tudják az órarendjét és programját. Sissi rögtön mindenkit elhalmoz kutya-nyálas szeretetével, ez alól most Belián sem kivétel. Lénártnak több időre van hozzá szüksége - meg több kutya-nyálra, ha valaki erre vágyna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840805#post840805][b]Helvey Belián Balázs - 2021.12.25. 20:41[/b][/url]

Tudja és hallott eleget, mivel tanár, akaratlanul nyitva van a szeme és a füle is. Még ha sok mindent nem is akar észlelni, sokféle tudás vagy csak pletyka van a fejében, amikből építkezni tud, és amik miatt szépen lassan bizonyos ajtókat zárogat be. Fájdalmas, kellemetlen, de szükséges. A fiúról így bőven tudja, hogy nem épp a legjobb személyiség, csak éppen valahogy ebből ő semmit se látott. És amúgy sem ez határoz meg neki embert, ki mit mond róla, bőven elég az, amit lát. Sőt, szereti ő megítélni az embereket, ahogy látja és fogadja. Az, hogy naivan bízik mindenkiben és a jót keresi bennük, az már az ő gondja.
- Szia Sissy, örvendek - egy kis hálás gombóc, ő meg imád minden állatot, ha lehetne, tele lenne velük a ház, de hát, van egy nagy, aki nem engedi a többit. Mindegy, mert talál ő elég alkalmat arra, hogy bundát tutujgasson.
- Az vagyok, igen. Van egy cicám, ő harap ha csúnyán nyúlok hozzá - pillant le, simítja meg majd nevet fel, amikor nemes egyszerűen kapja a kutya puszikat, nyálat, mindent. Nem zavarja, láthatóan. - Tényleg köszi és ezer bocs, hogy megzavarlak a… mit tettél ki? - hunyorog a plakát felé. Közben azért elindul, hideg van ácsorogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840806#post840806][b]Bácskai Lénárt - 2021.12.25. 20:49[/b][/url]

Kicsit még óvón-féltőn, kicsit azért olyan büszkén ácsorog ott mellettük, nézi, ahogy Belián Sissivel ismerkedik. Csodálja, hogy eddig nem futottak össze hármasban. Nyilván órákra nem viszi az ebet, de azon kívül mindig ott lohol a nyomában a fehér törpegombóc. Így ölben, kabátba rejtve csak ilyenkor, ha nagyon hideg van, vagy esik-havazik. Olyankor azért jobb bent maradni mindkettejüknek.
Most különleges és kivételes alkalom van, hogy kint flangálnak, s nem számított rá, hogy ismerős lesz tanúja akciójának.

 - Hát persze - bólint rá az információra, hogy cicája van Beliánnak. Meg se lepődik, hogy ő egy cat person. És igen, a macskák hamarabb kapnak az emberekbe, mint a kutyák. Cicája ugyan soha nem volt, kutyája is csak ez az egy szem, de szokott a menhelyre járni. A macskák őt mindig elkerülik vagy fújnak rá.

Ahelyett, hogy elmondaná, mit is tett ki a házfalra, inkább fél lábra áll, felhúzott térdén egyensúlyozza a dobozt, hogy szabaddá vált kezével kiszedjen egy plakátot a zsebéből. Pont a munkakeresős akadt a horgára, ezt dugja most Belián orra alá. Ha sikerül elolvasnia szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kézírását, kiderülhet belőle, hogy egy ötödéves keres alkalmi munkát és hogy van már tapasztalata több téren is.
Igazából nincs tapasztalata semmiben. Vigyázott már más navinések kisállataira, ha azok rá merték bízni, amíg valamiért távol voltak. Meg nyírt füvet. Ami nem biztos, hogy különösen kiemelkedő karrier egy varázslónak.
De ő nem egy különösen kiemelkedő varázsló. Valójában fogalma sincs, mihez tudna kezdeni. Nem jó semmiben és az elmúlt öt és fél év nem adott semmilyen konkrét képességet neki. Igen, tudja, mit kezdjen egy sikító mandragórával, ügyesen ki tudja keverni a legfőbb bájitalokat. Tudja, Belián miért néz ki egyre pocsékabbul, ahogy a telihold közeleg. Tudja, hogyan kell megülni egy seprűt. Tud biciklizni. Ezekkel legfeljebb egy gyengébb stand-upos számot tudna összeállítani, bár előadni azt sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840807#post840807][b]Helvey Belián Balázs - 2021.12.25. 21:00[/b][/url]

Nem szorongatja és úgy néz ki, a kutyának sincs ellenére, hogy így lássa a világot. Bár izgága kissé,  de biztosan tartva nem fordul ki és esik le, vagy éppen szalad világgá. Nem lenne kellemes, hogy első alkalommal, amikor ő ajánlja fel, hogy tartja, akkor el is baltázza. Szép kis civil bemutatkozó lenne, ha már a tanár oldalát ismerik, akkor valami hasonló kellene legyen a másik is. Vagy valami olyasmi.
- Persze? - pillant felé kíváncsian, hogy ezt mire is érti. Ennyire nyilvánvaló a macska léte az életében vagy épp jön az, hogy keletkezik egy vita, hogy melyik is hasznosabb négylábú barát. Bár, utóbbit nem nézi ki a másikból valahogy. Igen, még mindig egy naiv alak, aki semmi rosszat nem feltételez. Majd megjárja megint? Az ezen való aggódás helyett fordul ismét felé, ahogy egyensúlyozik egy sort és vadász elő egy olyan lapot, amit nemrég ügyeskedett fel a táblára. Elébe is kerül, ő pedig először kissé kancsalítva bámul rá, majd kissé hátrébb hajolva olvassa el a sorokat.
- Ó, vagy úúúúgy! - immáron felvilágosodva bólogat párat, hogy érti már a dolgot. Hasonlóan kezdte ő is, tanulás mellett munka, mert hát nem mindenki mögött áll egy teli buksza vagy épp család, akikkel minden könnyebb. Vagy ha van is, nem akarnak élni vele. Mindegy mi az opció.
- És tanulás mellett, hétvégente? Vannak helyek, ahol lehet diákként is dolgozni. Ott jártál már? - közben előre indul, így haladva a cél felé, amely majd a ház lesz és a kényelmes meleg. - A kastélyban élsz? - érdeklődik, mert ki tudja, lehet a segítségért cserébe majd valamit talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840811#post840811][b]Bácskai Lénárt - 2021.12.25. 21:27[/b][/url]

Kicsit kevésbé görcsöl mostmár, hogy látja, Sissi elégedetten élvezkedik az új hódolója karjában. Ez egy dög.
 - Hm - hümment egyet igenlően, mint aki szerint minden érthető. De talán mégsem az? - Látszik rajtad, hogy inkább a macskákat kedveled. - Magyarázatát vállvonogatással kíséri, mert fogalma sincs, hogyan mondhatná el érthetőbben. Hangjában és arcán nyoma sincs negatív érzésnek. Nem gondolja, hogy bármi sértőt, bántót mondott volna. Mintha csak azt állapította volna meg, hogy december van.

Ahogy felvilágosítást nyert Belián, Lénárt leereszti a karját és újra két kézzel fog rá a csomagra. A másik plakátot elő se veszi. Előbb munka kéne. Hol kapna lakást, ha nem tud fizetni? Tényleg. Nem lenne valahol ilyen... szociális izé? Ahol pár hónapig dekkolhatnak az emberek ingyen. Mintha látta volna valamelyik filmben. Vagy ahhoz árva vagy menekült vagy egyedülálló anya kell legyél? Ezeket soha nem tudja. Bár eléggé menekültnek, olykor árvának is érzi magát, s ahogy jobban belegondol, akár egyedülálló szülő is lehetne Sissivel.
 - Hol ott? - kérdez vissza kissé értetlen pofával. - Igen amúgy, suli mellett. Muszáj idén levizsgázzak.
A tavalyi fiaskóra gondolva zavartan lehorgasztja az orrát. Belián tudja, miért olyan fontos ez neki. Bár gyógynövénytanból átment, azért terjed a hír.
 - A kastélyban, ja. Miért, van jobb javaslatod? - felpillant, tekintetében egy csipetnyi remény bújkál. Épp csak egy csipetnyi. Mert azért túl sokat nem vár el az élettől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840817#post840817][b]Helvey Belián Balázs - 2021.12.25. 21:47[/b][/url]

Hát az értetlen most egyértelműen nem Lénárt, de ezt már nem teszi hozzá. Neki is sokszor becsúszik, hogy fejben kibontja a gondolatot és szép tisztán érthető, kifelé azonban csak egy töredéke sikerül és még ő van kicsit meglepve, hogy de miért nem értik, miről van szó. Aztán koppan, röhög egyet és magyaráz. Mint most a másik, bár nem nevet, azonban leesik neki az egész.
- Vagy úgy, vagy úgy. Igazából, mindent szeretek. A macskát kaptam a születésnapomra, de imádom, viszont ugyan így ellennék egy kutyával, sünnel vagy akár tigrispitonnal is. Nem válogatok – majdnem hozzá is teszi, hogy mert részben ő is az, bestia, de nem éppen szép ilyeneket mondania magáról, vagyis, eddig senki sem vette jól, ha ilyet csinált. De tény, talán egy árnyalattal jobban fordul a macskák felé, szóval, részben igaza is van.
- Szólj ha nagyon nehéz – pillant a dobozokra, hogy bár nem abban van a törékeny, de törött vagy fájó csukló sem jó. Az a baj, hogy hiába van egy spéci táskája, amelyet megbütyköltek neki némi tértágítóval, nem meri elvinni, mert egy, hol pakol bele, meg hát eléggé feltűnő lenne. Azonban ez után inkább vállalja a kockázatot, hogy akár egy WC-ben is, ha kell, de azt fogja vinni. A gerince és a háta majd nem lesz hálás, de a kabátjában van egy lap, amit a kezébe nyomott a drága hostess, hogy milyen király masszázsok vannak valahol.
- Hát az éttermekben, kávézókban. Én például a Kukoricában szolgáltam fel, de kiszállítós ember is lehet. Nyilván a többi ilyennél is – bár fogalma sincs, hogy mondjuk a Bezsnay-ba kell-e árufeltöltő, hogy egy diáknak mennyire színes a felhozatal.
- Ááá igen, a vizsga – mert rémlik neki, hogy nem sikerült az és most kellene. Ismerős helyzet, annyiban más, hogy neki sikerült. - Csak a munka miatt, hogy lenne kényelmesebb. Nem a legjobb egy hosszú műszak után visszasétálni a kastélyba. Miért, ki szeretnél költözni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840919#post840919][b]Bácskai Lénárt - 2021.12.26. 20:31[/b][/url]

Folyton ez van, már fel se tűnik neki. Amit ő gondol és amit ebből a világ megért, illetve amit a világ gondol és amit ő ebből megért, az általában két különböző, távoli galaxisban helyezkedik el.
Azért örül, hogy Belián nem egy tigrispitont tart. Neki sincs semmi baja velük, de ami megtudja és meg is akarja enni Sissit, az legyen inkább egy másik időzónában. Nem állítaná senki, hogy kifejezetten nagyon értene az állatokhoz, nem táncol a farkasokkal és bálnák hátán sem bálnagol. De azért jófejnek tartja a legtöbbet és sokkal könnyebben beszélget velük, mint az emberekkel. Vagy nem-beszélget. Ezért is remek társaság mind. Nem akarnak mindenáron cseverészni veled, s ha történetesen neked semmi kedved megszólalni két hétig, nem tartanak lükének érte.

A megjegyzésre lenéz a csomagra, kell egy pillanat, míg kapcsol, de aztán rázza a fejét, hogy jó ez, bírja ő. De azért menne már úgy igazából. Jó volna haladni, hogy aztán plakátolhasson még, mielőtt még teljesen kettéfagyna.
 - Kiszállítós? - kapja fel a fejét, mostmár nem is rejtegetve lelkesedését pléhpofája mögé. - Azt keresnek vajon? Azt... én azt tudnám csinálni. Van egy biciklim.
Még a vizsgák említése se töri kedvét. Bicikli! Munka! Indulás!!
 - Jó volna, csak... nem tudom, hogyan működik. Bért fizetni, számlákat. Még anyám se tudott felvilágosítani, mert otthon meg mindent apám intéz. Előbb persze találni kéne egy helyet. Szobát, valamit.
Szeretne örülni a munka reményének, mert tényleg az a fontos, de közben meg próbál nem pánikolni. Mert fogalma sincs, hogyan fog kinézni ez az egész. Azt mondta neki az anyja, hogy ne féljen, majd jó lesz, képzelje el, milyen kényelmes lesz egy saját kuckó. De nem tudja elképzelni. Milyen színűek lesznek a falak? Milyen az az otthon, ahol nem leng be mindent a rakott krumpli illata? Ahol nem recseg a rádió a nappaliban?
Mintha vakon próbálna siklóernyőzni. Lehet vannak szárnyai, lehet nincsenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841092#post841092][b]Helvey Belián Balázs - 2021.12.27. 23:34[/b][/url]

Nem akarja tovább feltartani, mint illik. Az, hogy megint esetleg szófosása van, más kérdés, azt inkább figyeli és nem fecseg össze-vissza. Nem mintha ne lenne alkalma eleget beszélni az órákon, de azért neki is jó néha nem csak a növényekről beszélni. Más. Meg nem csak diákoknak. Szerencsére van elég felnőtt társaság az életében, mint a lakótársa, akit persze néha kioszt, mert épp a pöcse rossz felé áll és még az is idegeli, hogy a Föld forog. Olyankor ott hagyja, kimegy rágyújt, tesz-vesz, majd később folytatja. A srác nem tűnik olyannak, akinek az agya eldurran, ha két szóval többet mond, de nem kockáztat.
- Ahha – bólint, a sétány vége felé haladva. Majdnem az utolsó utca és még nem is mondta, hogy annak is a vége. Jó az ott, szereti, csak ja, így cipekedve nem a legkellemesebb. Az azonnal meglepi, hogy biciklit mond és nem seprűt. Pislog is egy párat és csendben irigy, mert ő is akar, megint. Nos, megvan mit tesz a fa alá, mellé. Majd. Hidegben elég gyalogolni. - Persze, hogy. Mindig keresnek, mert az emberek lusták, megrendelés van. Beugrasz és rá kell kérdezni, nem tudom kiplakátolják-e ezeket még. Én annak idején bementem, hogy részmunkaidőt szeretnék, mert csóró vagyok és bármit csinálok – nevet fel. Jó, nem így volt, nem mondta, hogy csóró, meg bármit, de végül mégis az lett, nem a konyhában, hanem terepen mozgott. - A bicikli meg… ne haragudj meg, de mint mugli, engem ez érdekel a legjobban. Hogyhogy nem seprű? És milyen? Ilyen Camping vagy monti vagy… - és itt harapja be az alsóajkát. Elég. Ez már sok. - Bocsi, ittam egy forralt bort Pesten – nem részeg, nincs becsiccsentve és ez nem is a bor. Talán használ a kedélyjavító és végre nem befelé fordul csak. Mint régen, kicsiben, de mások felé. Előre néz, hogy ne essen el, de közben figyel és beszél.
- Szerintem ez a baja az oktatásnak. Kellene egy ilyen óra. Akár fakultatív de… tudom milyen. Szar. Én se tudtam, senki sem tudja. Adózni, TB és a többi vacak. Fel fogom terjeszteni, hogy kell ilyen óra – ezt most eldöntötte, később vajon mi marad belőle? Az egész. Mert ez nem csak a mugli világ gondja. Mert ugye Pitagorasz-tétellel rendezi a számláit az asztalon és a másodfokú egyenletet használva fizet számlát.
- Egyszerű: írnak rá egy összeget és egy dátumot. Ezek fontosak. Szoba meg… akad, lakás is. Jól érzem, segítség kell? - bújik elő belőle kicsit a tanár. Lassan megszokás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841161#post841161][b]Bácskai Lénárt - 2021.12.28. 20:25[/b][/url]

Haladnak aztán szépen, Lénártnak fogalma sincs, merre, de annyira ismeri a falut, hogy megtalálja visszafele is az utat. S ha más nem, a tájolj az még neki is menni szokott. Sissi közben boldogan trónol Belián karjában, így közel, meg nagyobbrészt takarva a karja által, annyira nem is didereg.

Nagyon bólogat Lénárt az infókra, s tetszik neki minden. Abszolút nem foglalkozik most azzal az aprócska ténnyel, hogy a memóriája rettenetes. Majd... térképet is használ a mágia melllé. Nem mintha valaha használt volna sikeresen egy térképet, de nem is próbálkozott annyira. Meg ez csak egy falu! Vagy város? Mintha várossá lépett volna elő. Nem számít. Kicsi. S valószínűleg mindig ugyanazok szoktak rendelni.
 - Hát... - köszörüli meg a torkát, mert nem számított a nagy érdeklődésre. De ez a téma könnyű. Ez nem róla szól, erről lehet beszélni. - Egy Csepel cruiserem van, nem olyan menő, de van kosár Sissinek, meg csomagtartója. S jó gyorsan lehet vele tekerni.
Szereti a járgányát, de azért most örült volna, ha felvághatna valami királyabb példánnyal. Persze ha olyan király bicajjal teperne, akkor miért volna annyira szüksége munkára iskola közben, de erre a logikus magyarázatra nem is gondol. Aztán lesz majd jobb is, szebb, gyorsabb. Amin a lánc nem esik le folyton. Amin van váltó.
De azért szereti.
 - Erre az órára szívesen eljárnék. - Ez a kijelentés az ő szájából majdnem összedönti a tér-idő kontinuumot, de aztán csak visszarázódik minden a normálisba, s talán egyszer ő is túlteszi magát rajta. Pedig tényleg menne s még figyelne is. Meg bármilyen egyéb tantárgy jól jönne, ami konkrétan valami hasznos dolgot tanít. Ami nem pálcás, nem jóslás, nem... mágia. Elképzelése sincs valójában. De azért jónak tűnik, ahogy így felvázolta Belián. Még hallgatná az ötleteit, de nem meri kérni, hogy fejtse ki.
 - Öhh igen. - Nézi a dobozát, majd a házakat, hol is járhatnak. Kéne a segítség, nagyon, mindenben. Tanulásban, munkában, lakáskeresésben, életben maradásban. Borzasztóan szüksége van segítségre. De fogalma sincs, hogyan kellene kérnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841588#post841588][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.02. 20:50[/b][/url]

Lepillant a kutyára, aki kényelmesen pihen kezében. Ennek örül, mert akkor nem fáj neki és nem ellenséges. Az elején azt hitte, hogy majd az állatok fújnak rá, mert megérzik, hogy ő más és nem teljesen ember. Lehet amúgy mégis ez a kulcs, az ázott farkas szaga pedig bizonyára sokban hasonlít az ázott kutyáéhoz. Szóval, érthető.
- Aaaa az az alacsony vázas? Azt hiszem vágom – képzeli maga elé. Nem, nem azt a kiskerekű valamit, amit Józsi papa felejtett mindig a szőlőben és csak azt hitte, hogy hazatolta, hanem a modernebbeket. - Miért ne lenne menő? Itt mindenki repked meg hopponálgat, naná hogy az. Nekem. Én is akarok, mert repülni nem tudok, a hopptól meg mindig rosszul vagyok – tehát a gyors tekerés jó lenne, eddig csak a futás volt, de hidegben az se kellemes. Pedig jól bírja, van, amikor mezítláb sétál haza és teste nem öli meg megfázással. De azért mégis jó lenne egy bicikli. Oldalra pillant, úgy érzi, kicsit feszeng a másik, így igyekszik visszavenni az elánból. Nem mindenki tud csak úgy egy tanárral csevegni vagy elhinni, hogy ő sem több, mint mindenki más, csak neki nem a tanulás hanem a tanítás a dolga ott. Szusszan egyet és előre pillant.
- Tényleg? Szerinted van értelme? - lehet meg kéne valósítani, mostanság ebbe akar időt ölni, nem másba. Nem abba, ami nem éri meg. A növényei is hálásak a plusz időnek. - Majd beszélek az igazgatóval – mintha tényleg olyan ember lenne, akinek könnyű bármi és amit a fejébe vesz, azt tényleg meg is teszi. Kicsit le akarja vetkőzni azokat a dolgokat, amiktől szorong és ahol fél. Tanít, nem mondták, hogy szarul csinálja, egy kérdés meg ingyen van.
- Értem. És látom, hogy feszengsz. Nem akarom magam rád erőltetni, bocsánat. Van egy ilyen… nem is tudom, inkább adok mint kapok részem – pillant előre. Nem a legjobb, nem akar tapadni, csendben lépked tovább, majd torpan meg az utca elejét jelző kereszteződésben. - De ha szeretnéd, megpróbálhatok segíteni. Az utca végén lakom, addig ha akarod, mesélj róla – mutat, majd meg is indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841690#post841690][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.04. 14:55[/b][/url]

Sokan hisznek abban, hogy gazdi és kutya között erős szellemi kapocs van és egy idő után egyre jobban kezdenek hasonlítani egymásra. Hát ebben Lénárt nem hisz, felfoghatatlan koncept számára, azonban egy külső megfigyelő akár azt is hihetné, hogy van a dologban valami - mivel Sissi is ugyanolyan vak az őt körülvevő jelekre, mint gazdája. Abszolút hidegen hagyja, hogy farkasszagú az őt tartó férfi, számára csak a puha simogatás, a meleg kabát, kedves szavak számítanak.

Bólogat nagyokat a biciklis kérdésre, hogy olyan, igen, de aztán csak lapítva nézi a lábuk előtt a járdát. Menő lenne? Hát. Igazából jobban szeretne seprűn röpködni, nem is csinálja olyan rosszul, viszont az ő seprűje a bicajánál is bénább. Nem is mutogatja soha, csak otthon szeret körözni a tető fölött.
Jó ez neki. Szereti is. Meg legalább sportol. Véznán hosszú testére legalább egy kis izom is kerül.
A lelkes hangra aztán csak felpillant. Nem érti, miért ilyen fontos az ő véleménye. Hogy itt elmond valamit, ettől Belián boldognak tűnik s már készül is beszélni az igazgatóval a dologról. Őt csak a gondolattól is kiveri a víz, hogy bárkivel beszélnie kéne, indítványoznia valamit, megosztania mások előtt a véleményét. Beliánnal mintha könnyebben menne.
 - Majd... legyen lehetősége bárkinek felvenni. Jó volna, ha végzett diákok is még eljárhatnának rá.
Miután ilyen lelkesek lettek mindketten, rá kellett jönnie, hogyha sikerül is és lesz ilyen tantárgy, ő már nem lesz diák. Legalábbis nagyon reméli. Arra most nem gondol, hogy létezik mestertanonc-képzés, mert a továbbtanulás soha nem tűnt reális jövőképnek. Persze otthon nagyon akarják, hogy tanuljon még. De ő meg mindent megtesz, hogy többet ne számítson a szülei véleménye. Hogy megálljon a saját lábain. És mire lenne erre segítség, valami reális terve, már késő. Neki tegnap lett volna rá szüksége, nem holnap.

Általában jobban szereti, ha mindenki ignorálja a feszengését - most is csak szipog egyet és alig kivehetően rándít egyet a vállán. Hát igen.
 - Segítenél? - Úgy kapja fel a fejét, hogy a nyaka is megrándul. Rögtön fintorogni is kezd, de nincs keze, hogy megnyomkodja fájó testrészét.
 - Vannak... ilyen... szobák csak? Nem kell nekem sok hely, egész lakás, ház, semmi, csak Sissivel férjünk el. Legyen fürdőm, egy szék a konyhában, ahol elférek. Saját kulcsom, saját szekrényem, senki ne kérdezze, hova megyek, mikor jövök. De mennyibe kerülnek? Hogy kell a számlákat fizetni?
Feje belefájdul, ahogy próbálja átgondolni a helyzetet. Ezeket a kérdéseket is inkább másoktól lopkodta össze. Mások szavait visszhangozza, de közben ijesztő üresség van benne. Nagyon akarja látni, hogyan élnek mások, hogy tudja ő is, mit kell keresnie. Talán ez volna a legnagyobb segítség neki. De azt már végképp nem tudja kérni, hogy engedje be a lakásába. Esetleg ha futárkodna, akkor bepillanthatna mások házába anélkül, hogy azok megátkoznák és elkergetnék.