A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Másfél hét - talán kettő, nem számolta. De pont másfél - vagy két - héttel több ez csöndben, mint amit ép ésszel képes elviselni.
Az első napokban sértett volt - menjen a fenébe a manipulatív kis féreg! Semmi szüksége sincs se rá, sem az okoskodására, a pofozkodásra, a hajára, a puha bőrére, arra, hogy annyira idegőrlően elérhetetlen. Az ő élete is nyugodtabb lesz, ha abbahagyja a játszadozást, Júlia így is kényelmetlenül sok helyet foglal el a gondolatai között, már-már egészségtelen. Gyűlöletes kis ribanc.
A következő napok magánnyal teltek. Talált egy bontatlan üveg rumot a hűtő alján, hirtelen lelkesedés járta át, amíg a dohányzóasztalhoz cipelte: a Kapitány örülni fog neki. A felismerés keserű ködként ereszkedett rá: valójában senki sincs ezen a nyomorult világon, akihez szólhat.
Másnap írta az első üzenetet. Majd a rá következőn a következőt. Végül egy harmadikat.
Tisztelhetnéd magad annyira, hogy nem borulsz térdre előtte - csak egy lány.
A lány, akinek hosszú, göndör haja megbillen a hajnali szélben a halogénizzók alatt, a pubból hazafelé menet.
   -  Júlia! Júlia, várj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839872#post839872][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 23:53[/b][/url]

Másfél hét - talán kettő, nem számolta. De pont másfél - vagy két - héttel több ez csöndben, mint amit ép ésszel képes elviselni.
Az első napokban sértett volt - menjen a fenébe a manipulatív kis féreg! Semmi szüksége sincs se rá, sem az okoskodására, a pofozkodásra, a hajára, a puha bőrére, arra, hogy annyira idegőrlően elérhetetlen. Az ő élete is nyugodtabb lesz, ha abbahagyja a játszadozást, Júlia így is kényelmetlenül sok helyet foglal el a gondolatai között, már-már egészségtelen. Gyűlöletes kis ribanc.
A következő napok magánnyal teltek. Talált egy bontatlan üveg rumot a hűtő alján, hirtelen lelkesedés járta át, amíg a dohányzóasztalhoz cipelte: a Kapitány örülni fog neki. A felismerés keserű ködként ereszkedett rá: valójában senki sincs ezen a nyomorult világon, akihez szólhat.
Másnap írta az első üzenetet. Majd a rá következőn a következőt. Végül egy harmadikat.
Tisztelhetnéd magad annyira, hogy nem borulsz térdre előtte - csak egy lány.
A lány, akinek hosszú, göndör haja megbillen a hajnali szélben a halogénizzók alatt, a pubból hazafelé menet.
   -  Júlia! Júlia, várj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839874#post839874][b]Vattai Júlia - 2021.12.07. 00:26[/b][/url]

Will
______________________________________________________

Hát ez egy viszonylag szar buli volt. Unottan lépkedek az üres utcákon gondolataimba mélyedve, magassarkúm koppanása valami távoli zörej csupán, a pislákoló izzók fel sem tűnnek. Lábaim önmaguktól visznek egy ezerszer bejárt útvonalat követve, ami az ágyamig vezet.
Szinte egészen kijózanodtam a végére, a társaság sem volt igazán kedvemre való. Legalább a cuccot eladtam. Zsebemben elégedetten markolok rá a cashre. Ez csak merev ajkamra egy aprócska mosolyt. A hang ami megszólít először álombélinek hat. Lépek még pár lépést, mielőtt felfognám. Az én nevemet formálják azok az idegen ajkak.
Hunyorgok, először csak sötét árnyékot látok ami felém közelít. Magas. Férfié? Willé. Baszki. Hát kapja be.
Mérgesen fordítok neki hátat és indulok tovább, gyorsítva a tempón. Hát az apja nyakát, hogy hogy a fenébe ette pont erre a fene?!
Még mindig zavar ahogy érzek iránta. Az a lelkiismeret furdalással átitatott düh szinte értelmezhetetlen számomra. Sokkal könnyebb volt beskatujázni a többi férfi mellé. Egy fasz, aki rájött, hogy így nincs mibe dugnia a répáját. Ezért írogatott. És ezért dobott ki, amikor épp nem volt kedve hozzá. Mint egy macskát.
De én nem vagyok macska. Olyan semmiképpen se akit ki lehet dobni, mert elmegyek magam és nem kóborcica vagyok csak független. Saját magamtól függő esetleg. Semmiképpen sem elveszett. Nem, nem én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839876#post839876][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 00:46[/b][/url]

Bárhonnan kiszórná az alakját, ahogy lép, ahogy a kaját kavarja a szellő. Pedig valójában alig ismeri a lányt, erre pár nappal korábban jött rá, ha nem látta volna az egyenruháját, azt sem tudná, melyik házba jár. Fogalma sincs róla, mit szeret, talán a rumon kívül, lényegében semmit, ami az önző buborékján kívül esik. Tudja azonban, mi van a ruhája alatt, ahogy felszisszen, ha fáj, a nevetését, az arcát, mielőtt pofon vágja őt. Ezek miatt pedig kár tagadna, a függőjévé vált.
Ez nem szerelem, olyasmi, de mégsem igazán. Féltékeny, de nem akarja a magáénak, vele akar lenni, de nem a konvencionális értelemben. Lehet aztán, pont ilyen a szerelem, ő nem tudhatja, sosem érezte korábban, nem volt ideje rá.
   -  Kérlek, Júlia, várj meg.
Ahogy a lány, ő is gyorsít a léptein. Sose fuss nő után, mondják, de mi mást tehet, ha a nő nem áll meg az utcán? A büszkeségét lehúzta a vécén körülbelül akkor, amikor először baglyot küldött neki, pontosan tudva, hogy arra nem fog választ kapni. Mert Júlia nem olyan - ezt tudja már. Ahogy Júlia is tudhatja, hogy a csöndet pedig ő nem fogja annyiban hagyni.
   -  Tudom, utálsz, seggfej voltam - de te is az voltál, ha már itt tartunk -, elborult az agyam, igazad volt. Júlia, szükségem van rád. Csak hallgass meg, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839877#post839877][b]Vattai Júlia - 2021.12.07. 01:03[/b][/url]

Will
______________________________________________________

Nem tudom mit képzelek? Hogy ha gyorsabban sétálok majd eltűnik? Megáll és enged elmenni? Mégis csak sietek tovább, mert tudom, hogy ha megfordulok Willel nézek majd farkasszemet. Azzal a nagy, kerek tekintettel, és majd megint úgy néz, ahogy nézni szokott és akkor majd többé nem lehet nem létező személynek venni, mert ott lesz. Hús és vér teste fölém fog tornyosulni. Nem csak könyörgő szavak a fehér papíron. Nem lehet kidobni a kukába vagy szétcincálni. Ott fog állni és beszélni kell vele és hallgatni kell, szavai pedig majd talán meggyőznek. Újra az ágyába fogok mászni, ezzel esélyt adva, hogy kitegyen onnan. Újabb esélyt arra, hogy aggódjak, hogy valami olyasmit csináljak ami csak kis mértékben vagy egyáltalán nem önmagamért lesz téve.
- Már visszaadtam a kabátod, innentől nincs szükséged rám - rázom a fejem, hangom bár próbálok erős maradni kicsit megcsuklik. Talán mégsem vagyok teljesen józan. Igen arra fogni az egészet könnyebb. Ittam töményet, lehet a fejemben kavarog még. Csendes kígyó, mint a gyökér haverja. Csúszómászó, csak ez lehet. Egyedül ez.
Valahogy lassulnak a lépteim, pedig gyorsítani akarok, a bokám is sajog, ahogy a cipő merev műbőr háta kieszi a bokámon a bőrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839878#post839878][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 01:14[/b][/url]

Júlia pedig menetel tovább, mintha muszáj lenne neki.
Jobban örülne, ha megfordulna és ahogy legutóbb, kiabálni kezdene vele. Csak üsse meg - az agresszióban otthonosan mozog, arra tud reagálni és egyáltalán nem tart tőle. A csípős szavak marnak, de nem okoznak maradandó kárt, lerázhatja magáról, akár vissza is vághat. De a csönd, az átkozott hallgatás, hogy a hátát mutatja neki, ez kiborítóan ismeretlen és olyan zsigeri pánikot ébreszt benne, amit talán nyolcévesen tapasztalt utoljára.
Mivel jóval magasabb, a léptei hamar lecsökkentik a távolságot kettejük között, nem kell futnia miatta. Végre pedig Júlia is megszólal: nem fordul meg, felé se néz, akár a neveletlen kölyökkutyát, nem tünteti ki a figyelmével. Ha most lenne gerince, neki is sarkon kellene fordulnia, ott dögölj meg akkor, te kis kurva, hazamenni és elfelejteni az egészet.
Ha az otthonában nem hideg és sötétség várná. Ha lenne bárki mása.
Még Júlia is senkije, de ha ez a senki faképnél hagyja, akkor abba biztos, hogy belepusztul.
   -  Szarok a kabátra - válaszol felemelt hanggal. Ha akarná, most vállon ragadhatná, hogy megállítsa, a keze ösztönösen mozdul is, végül azonban mégsem teszi meg - Csak állj meg egy kicsit, vagy bassz le, teljesen mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839879#post839879][b]Vattai Júlia - 2021.12.07. 01:42[/b][/url]

Will
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839908#post839908][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 18:10[/b][/url]

Júlia végül megáll - ő pedig épp, hogy elkerüli, hogy lendülettel nekimenjen, ami valószínűleg csak egyiküknek fájt volna igazán. Ő azonnal hátrébb lép, mintha megégették volna. Bár könnyen átlép személyes tereket, különösen Júliával szemben sosem zavarta ez, a helyzet most más.
Naponta emlékeztetnie kell magát, mégis milyen elbaszott módon kerültek mosolyszünetre, mert ez még előtte sem világos. Egy ideig minden rendben volt, elmerültek a súlytalan evődésben, amikor megjelent a kígyó, az események azonban ezen a ponton válnak igazán ködössé. Határozott emlékei vannak róla, hogy féltékeny volt valami miatt, utána pedig arról, hogy utánament, hogy most azonnal, de istenigazából kibelezi a srácot. Az összefüggések azonban homályba vésznek.
Megvárja, hogy Júlia megforduljon - remek, csak okádj ki minden sértettséget és dühöt, ami benned van, vagy bármi mást, nem számít, végig fogom hallgatni, még úgy is teszek, mint akit érdekel. Arra számít, talán megüti, esetleg leköpi, nem lenne rossz, ha a lány erőszakhoz nyúl, azonnal hozzám kerül az upper hand.
Aztán egyik sem történik meg.
Bizonytalanul lép még egyet hátrébb, az arcára őszinte zavarodottság kúszik. A szavak elakadnak valahol félúton, pedig annyira frappáns, durván visszavágó, mégis megalkuvó és kérlelhetetlen lett volna.
   -  Én... - szedd össze magad - Mert elküldtelek, amit nem érdemeltél meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=839998#post839998][b]Vattai Júlia - 2021.12.08. 19:35[/b][/url]

Will
______________________________________________________

Végül megfordulok hirtelen és ahogy ő lép egyet hátra,úgy lépek én egyet előre felé. Figyelem arcán a zavart tekintetet. Valószínűleg élvezném, ha nem lennék ennyire...ennyire más mint általában.
A választ amit nagy nehezen sikerült kinyögnie felvont szemöldökkel fogadom és lépek még egy lépést hátra.
- Hiszen a te lakásod, akkor és azt küldesz el onnan akit és amikor akarsz- felelem nyugodt, monoton hangon. Ha megint hátrál, hát annyit megyek előre. Ha nem megy sehová akkor csak állok és őt nézem.
- Mondtam valamit ami neked nem tetsző te pedig kitettél. Ennyi történt. Szíved jogod úgy dönteni, hogy már nem kellek - megvonom a vállam. Hiszen sokan döntöttek már így, bár talán Will inkább a beszólásomat nem tolerálta az aggódásos dolognál talán lett volna pár kör veszekedés mielőtt kihajít.
Ha tovább hátrál sem megyek már elébe se semerre, csak állok a lámpák fényénél, mint azon az éjszakán a pub előtt. A ruhám sem különbözik sokban, a hideg, ami lassan beleissza magát bőrömbe is épp ugyanolyan. Mégis mintha több éve történt volna. El se tudnám képzelni, hogy Will előre lépjen úgy, vagy, hogy a falhoz szorítson, akármennyire vagyok kihívó ruhába. Akármennyire is van kiszívva a nyakam, amit most talán göndör fürtjeim takarnak és ha majd jön egy szellő esetleg előtűnnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840003#post840003][b]William Martin Krise - 2021.12.08. 20:09[/b][/url]

Az, hogy a lány más, nem kifejezés - ez pedig váratlanul éri és megingatja őt. Rövid és különben nem túl tartalmas ismeretségük során olyannak ismerte, mint akiről lepereg a sértettség és hozzá hasonlóan ösztönből operál. A képbe nem fér bele a gőgtelen, semleges arc. A dühe és cinizmusa izgalmas - ez inkább ijesztő?
A lány felé lép, ő pedig ismét hátra.
   -  Nem, azon basztam fel magam, hogy megütöttél.
Nem bírja ki, hogy egy mély lélegzetvétellel ne mutasson rá erre. Üt nem ütheti meg senki - ilyet csak és kizárólag ő tehet, hogy az erőviszonyok egyensúlyban maradjanak. Nem azért, mert Júlia fizikai fájdalmat okozna vele, de a ezt a domináns viselkedést, ebben a formájában, ő képtelen elviselni. Húzogathatják egymás bajszát, még izgató is lenne, ha a lány megpróbálna kilépni a szubmisszív szerepből - na de arcon ütni közvetlenül ébredés után, miközben teljesen jogos lebaszást kap, azt nem. Különben pedig...
   - És nem mondtam, hogy nem kellesz, mert tudod, hogy de.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840013#post840013][b]Vattai Júlia - 2021.12.08. 21:46[/b][/url]

Will
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840016#post840016][b]William Martin Krise - 2021.12.08. 22:24[/b][/url]

The sweet spot. Júlia hangjában ingerültség villan végre. Ismerősebb terep - puhább és hívogató. Adj csak ki magadból mindent, vetkőzd le ezt a kislányos miliőt, ereszd ki a karmaidat és mutass valamit. A közöny rettenetesen fáj, de ahogy a lány összefonja a karjait maga előtt, itt már könnyebb megvetnie a lábát. Nem fog vitatkozni, az teljesen felesleges.
   -  Igen, és igazad is van, de mondtam, hogy nem üzletelek semmiféle alvilággal - az egyik kezét védekezőn maga elé emeli, utóbbinál a hangját épp, hogy lehalkítja - nem akarok visszamenni a Zengőbe, csak egy receptet kapott tőlem, ennyi. Igen, sajnálom, felhúztam magam.
Különös dőja vu érzése támad - persze, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a lány után koslat és bocsánatot kér tőle. Pedig nem a barátnője, még csak nem is barátok, jószerével azt sem tudja, hány éves. Eddig azonban kettőből kettő alkalommal nála szakadt el a cérna, ő tette valamit, amit nem kellett volna és tessék, vezekel. Az anyja biztos leköpné ezért az akaratgyenge viselkedésért.
Júlia ismét odamar - az ő szája széle épp, hogy megrándul. Sosem titkolja, ha féltékeny, nem is tudná, az érzés az arcára ül, megmérgezi az agyát és olyasmire kényszeríti, amit máskor nem tenne meg.
   -  Szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz - válaszol épp egy leheletnyit ridegen - Csak azt akartam, hogy tudd. Sajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840021#post840021][b]Vattai Júlia - 2021.12.08. 22:59[/b][/url]

Will
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840039#post840039][b]William Martin Krise - 2021.12.09. 15:33[/b][/url]

William nem bűnöző. Sosem érezte magát annak, akkor sem, amikor a háta mögé bilincselték a kezeit, amikor az ítélethirdetéskor talpra állították, vagy amikor a Zengőben a cellaajtó bezárult mögötte. Illegális dolgokat tett, ez tény, de a szemében semmi olyasmit, amit bűnként kezelnének.
A zsebébe csúsztatja a kezeit, már-már védekezőn.
   -  Megértem, hogy aggódsz, de ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
mentségére szóljon, semmit sem tud Júlia alvilági kötődéséből, számára mindössze egy tizenhét éves lány, aki feleslegesen aggódik. Valahol persze érzi, hogy könnyelmű, ez azonban egész életét végigkísérte.
Épp csak azt felejti el, már nem áll mellette a nagyapja, hogy megvédje őt.
Meglehetősen ostobán érzi magát. Terve ugyanis addig volt, hogy megállítja a lányt, ráveszi, hogy legalább szóba álljon vele - azonban ennél tovább sosem jutott gondolatban. Még azt sem tudja, mit akar Júliától: csak legyen vele, lehetőleg az otthonában, hogy ne maradjon egyedül, szóljon hozzá és viselkedjen úgy, ahogy eddig.
Ez utóbbit talán elhamarkodva kívánta. A lány közelebb lép hozzá, majd ugyanazzal a mozdulattal gyomorszájon is vágja a büszkeségét egy olyan kérdéssel, amire nem volt felkészülve. Bravó, William, végtére is odajárultál a pofonért.
Ne feszítsd a húrt.
   -  Nem, én nem - vág vissza rögtön. Hogy került a sarokba megint? - Azt csinálsz, amit akarsz, csak... - Csak mi? Csak ne tudjak róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=840072#post840072][b]Vattai Júlia - 2021.12.10. 15:46[/b][/url]

Will
______________________________________________________

Kicsit szkeptikusan állok a kijelentése előtt. Valóban tudna vigyázni magára? Nem egy kigyúrt állat. Nem használhat varázslatot sem. Így nehéz elhinni szavait, de nem szólok. Csendben bólintok. Legyen. Aztán majd úgyis meglátjuk, hogy mennyire igazak.
- Csak mi? - billentem oldalra fejemet - csak inkább mégse? - elmosolyodom és ellépek tőle.
- Különben jó kislány voltam, nem keltem azóta férfi mellett, ez csak a te kiváltságod - végig őt figyelem, elvégre az olyan nagy birtoklási vágyának ez lehet, hogy egy igen melengető tény lesz nem? Azt nem mondhattam, hogy azóta nem feküdtem le senkivel, de senki olyannal, leginkább Winterrel, de őt egyáltalán nem tartom szeretőnek. Ő inkább csak egy poros játék, az pedig, hogy arról lemondjak olyan mintha azt kérnék szokjak le. Amit mivel nem vagyok függő nem tudnék megtenni, de amúgy sem akarnám, az már totálisan különböző dolog, egészen más vizek, mint amiben most állunk nyakig.
- Megígérem, hogy nem ütlek meg többet, ha megígéred, hogy így nem teszel ki többet. Mit szólsz? Áll az alku? - és aztán menjünk és igyuk le magunkat a picsába és felejtsük el az egészet. Nem tudom miért engedem el ennyire gyorsan a haragomat Willel szemben. Talán mert jó volt az együtt töltött idő. Kicsit felemésztjük egymást, kicsit mind a ketten kihasználjuk a másikat, de épp ezért egy olyan kapcsolat, amit addig lehet játszani amíg az ember akarja, úgysem sérül benne senki, mert nincsenek igazi, mélyenszántó érzelmek, mint a szerelem.