A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni. A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.
|
|
|
Most már végképp nincs kifogásom a kapát ellen így elfogadva azt indulunk meg beszerezni az élelemet. Valami kis pékségbe álltunk meg, de mivel egyikünk se akart igazán benn maradni elvitelre kértünk. Én mindenképp ragaszkodtam egy kávéhoz. Elég jól szolgáltam, ugyan olyan dolgokat nem tettem, amit másokkal szoktam. Ami furcsa is volt. Sohasem csináltam még ilyet. Egy férfival együtt tölteni az estét nem állt tőlem távol, de azt nem végigdugni vagy reggelig ott maradni, sőt reggelizni vele már egészen más kategória. Szinte úgy érzem magam mint aki életében először megy el randizni. Egyáltalán ez randi? Vagy valami baráti kirándulás, hogy ne legyen egyedül? Olyan tettek után nem lehet könnyű egyedül maradni. - Itt jó lesz? -Mutatok a szökőkút peremére, ami elég szélesnek tűnik, hogy kényelmesen elférjen rajta az ember. Közben a nap is kisüt és viszonylag meleg időt varázsol a zord reggelből. Szinte élvezhető az egész. Leterítem a kabátot, lévén, hogy ennek már mindegy és arra helyezkedek el arcomat a nap felé emelve. Meleg, és ez annyira kibaszottul jó érzés. - Megkaphatom a kávémat? - nézek rá kinyújtva a kezem. - Milyen szerencse, hogy épp nyitva volt az a kis pékség, szerintem mi voltunk az első vevői - kezdtem el csacsogni. Igazából nem tudtam, mit kéne mondani, annyi kérdésem van, de mind ahhoz kapcsolódó amire nem vagyok biztos, hogy válaszolni szeretne.
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica offline RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Írta: 2021. november 6. 21:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838929#post838929][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 21:53[/b][/url] Most már végképp nincs kifogásom a kapát ellen így elfogadva azt indulunk meg beszerezni az élelemet. Valami kis pékségbe álltunk meg, de mivel egyikünk se akart igazán benn maradni elvitelre kértünk. Én mindenképp ragaszkodtam egy kávéhoz. Elég jól szolgáltam, ugyan olyan dolgokat nem tettem, amit másokkal szoktam. Ami furcsa is volt. Sohasem csináltam még ilyet. Egy férfival együtt tölteni az estét nem állt tőlem távol, de azt nem végigdugni vagy reggelig ott maradni, sőt reggelizni vele már egészen más kategória. Szinte úgy érzem magam mint aki életében először megy el randizni. Egyáltalán ez randi? Vagy valami baráti kirándulás, hogy ne legyen egyedül? Olyan tettek után nem lehet könnyű egyedül maradni. - Itt jó lesz? -Mutatok a szökőkút peremére, ami elég szélesnek tűnik, hogy kényelmesen elférjen rajta az ember. Közben a nap is kisüt és viszonylag meleg időt varázsol a zord reggelből. Szinte élvezhető az egész. Leterítem a kabátot, lévén, hogy ennek már mindegy és arra helyezkedek el arcomat a nap felé emelve. Meleg, és ez annyira kibaszottul jó érzés. - Megkaphatom a kávémat? - nézek rá kinyújtva a kezem. - Milyen szerencse, hogy épp nyitva volt az a kis pékség, szerintem mi voltunk az első vevői - kezdtem el csacsogni. Igazából nem tudtam, mit kéne mondani, annyi kérdésem van, de mind ahhoz kapcsolódó amire nem vagyok biztos, hogy válaszolni szeretne.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 1844 Összes hsz: 1895
|
Írta: 2021. november 6. 22:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838930#post838930][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 22:12[/b][/url] Vattai Júlia
The walk of shame. Nem sok szót váltanak, amíg a tavat hátrahagyva végigsétálnak a keskeny ösvényen a falu felé. Mindössze egyszer kér pár másodpercet, hogy megálljanak, amíg ő elfojtja kínzó, alattomos hányingerét. Magában le van nyűgözve, hogy a lány a tegnap elfogyasztott mennyiség ellenére nem, hogy megáll a lábán, hanem, legalább is a viselkedése alapján, fele annyira sem érzi magát csövesbánatnak, mint amennyire ő. Arról fogalma sem lehet, hogy mennyivel fiatalabb nála, de azt sejti, hogy az alkohollal nem ez volt az első ütközete. - Persze. Beleegyezően bólint a szükőkút mellett, ő is leül annak peremére. A kezében két, papírpoharas kávé, a karján párás nejlonszatyor függ, a fahéj illata egyszerre teszi éhessé és fordítja fel a gyomrát. Ő is a nap felé fordul, ahogy átadja a lánynak a kávét, a zacskót pedig leteszi maguk közé. Szép, őszi reggelük van, elég korán hozzá, hogy a tér kihalt és csöndes maradjon, ő üdvözli ezt. Egyelőre nem iszik a kávéból, csak a tenyerei közt melengeti, hallgatja a lány csacsogását. A cipője orrával belerúg a szökőkút pereme körül összegyált, sárgásbarna falevelekbe. - Amilyen buli volt itt tegnap éjjel, csak azok vannak még most azt utcán, akik kiosonnak valaki szobájából... meg mi.
|
not now, kitten, daddy is... well, daddy has been sentenced to death
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica offline RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Írta: 2021. november 6. 22:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838931#post838931][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 22:56[/b][/url] Eléggé sajog ugyan a fejem, de különösebben nem zavartatom magam. A gyomrom szerencsére okés. Nyilván nem százszázalékos, de inkább a gyomorsav ami mardos semmint a kitörni készülő rum. Ennél ezerszer durvább estéim is voltak. Így szinte egészen okésan állok a reggeli piknik elébe. Kicsit ugyan meg vagyok ihletődve, ritkán van olyan szituáció, ahol nem tudnám, hogy mit is kellene egész pontosan csinálni de ez most olyan. - Na igen, biztos rengeteg rögtönzött párocska született tegnapból, mindenki hetek óta azt a bulit várta. Tuti nagy volt. - ugyan nem rémlett, hogy a tóig eljutottak volna a hangok - de nem bánom, hogy mégsem úgy alakult az estém, ahogy terveztem - teszem hozzá a férfira nézve és tényleg őszintén gondolom. Tényleg nagyon el akartam menni. Ki is voltam akadva, amikor bezáródott a kastély, mégis így ilyen lassan egészen józan fejjel nem tuti, hogy überelte volna egy buli a tegnap estét. Kicsit belekóstoltam egy másmilyen életbe. Vajon ilyen lenne a párkapcsolat? Nyugalomban végigpihenni egymás vállán az életet, felénél felnevelni egy-két gyereket. - Kicsit meg is vagyok ihletődve emiatt, soha nem csináltam még ilyet ezelőtt, ami azt illeti - vallom be a kávé tetejével babrálva. Szívesen beleinnék, viszont ki akarom élvezni a hőjét amíg megtehetem. Annyira jó érzés hosszú idő óta először nem lefagyott ujjakkal létezni.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 1844 Összes hsz: 1895
|
Írta: 2021. november 6. 23:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838932#post838932][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 23:33[/b][/url] Vattai Júlia Fahéjjal, sok cukorral, tej nélkül. A pálcikával megkeveri a kávéját egyszer, majd óvatosan beleiszik, a forróság égeti a torkát, de nem érdeli, élvezi a melegét. - Azért sajnálom, hogy lemaradtál és be kellett érned ezzel. Esküszöm, nem minden estém végződik úgy, hogy valaki telehányja a tavat. Csak a legtöbb. A kávéja fölött a lányt figyeli, miközben beszél. Furcsa... és bár kognitvan nem tudna rátapintani, hogyan, de feszültséget érez, ha nem is a mardosó fajtát, de azt, amit az ember akkor érez, amikor a piacon összetalálkozik az exével. Nem mintha ő ezt tudná. Nyilvánvalóan sejtelme sem lehet, de a falu felé sétálva hasonló gondolatok szórakoztatták, amit most a lányt így, a szökőkút szoborbaglyának lábánál. Ő sosem volt kapcsolatban - az iskolás évek alatt rövidebb, leginkább futó ismertségei szövődtek, melyek ritkán mutattak túl a szexuális tapasztalatszerzésen; a klikk, ami magába olvasztotta, nem engedett volna meg mennél szentimentálisabb kötődést. Ilvermornyt követően, az apja mellett dolgozva a bennszülött kolóniákban találkozott leginkább nővel, és, bár volt, hogy megakadt valakin a szeme, ez sosem talált igazán viszonzásra. Ő a rossz hírek hozója volt, a kívülálló, különben is, ahogy a nagyapja kioktatta róla, mit kezdene, ha hagyná magát beleszeretni egy likantrópba? Mi lesz, elveszed, teherbe ejted és itt, a semmi közepén felneveled a farkaskölyköket? Ostobaság, fiam. Nem tudhatja, milyen igazán tartozni valakihez, létezni, ahogy mondják, jóban és rosszban. Pedig semmire sem vágyna jobban, mint egy otthon, amit végre véglegesnek mondhat. Na, de senkinek sem teljesülhet minden kívánsága. - Hogy érted? Mármint... olyat - a kávét a tó sejtett irányába emeli - vagy ilyet? - emeli vissza maguk közé. Egyszerre pedig rémesen ostobának érzi magát. - Ha feszélyezlek, én csak... - te csak mi? Nem tudja, eredetileg hogy tervezte befejezni a mondatát - Tessék, ezeket itthagyom, le is lépek, én csak... so sorry.
|
not now, kitten, daddy is... well, daddy has been sentenced to death
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica offline RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Írta: 2021. november 7. 00:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838933#post838933][b]Vattai Júlia - 2021.11.07. 00:09[/b][/url] Felnevetek, ahogy a csónakkal evezett befele, még el is hinném, mert egészen jól csinálta a szentem. Most valahogy nem jön a kennyedség, azt hiszem ráparáztam, elkezdtem gondolkodni és ilyenkor az egész meg is bukik nem igaz? Úgy érzem ő is látja ezt rajtam, ez pedig zavar. Nem szeretném, ha bárki elveszettnek látna. Nem vagyok se árva madár, se kidobott macska, se semmiféle szánni való kisállat. Se olyan nő, aki ezeknek helyettesítője lehet. - Is-is, azt hiszem. Sose ébredtem még férfi mellett - ismerem be, minket titkolni. Ez volt eddig a legszűziesebb vonásom, s lám William megfosztott ettől, nem gondoltam, hogy lehet férfi nálam még bármiben első, de úgy tűnik azért ez a nem is meg tud lepni néha. - Na nem úgy értetted, no maradj még, ne menj el kérlek - belekarolok, hogy biztos ne tudjon felállni. Átkarolom felkarját, homlokom ingébe nyomom, ezzel próbálva maradásra bírnom. - Csak emlékezz majd inkább a jófej tavi Júliára mint erre a béna, hebegő-habogó fruskára érted nem? - beszélek bele a ruhába, mert ilyeneket mondani szemtől szembe egyszerűen lehetetlen.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 1844 Összes hsz: 1895
|
Írta: 2021. november 7. 00:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838935#post838935][b]William Martin Krise - 2021.11.07. 00:28[/b][/url] Vattai Júlia Épp felállna, amikor a lány belékarol és maradásra kényszeríti, na nem mintha, először is, ez túlságosan nehéz lenne, másrészt pedig nem téphetné ki magát a tessék-lássék szorításból, ha akarná. A homlok az ingéhez nyomódik, ő csodálkozva néz le rá. Tényleg fogalma sincs, mi történik körülötte, ezt pedig a legkevésbé tudja a másnaposságának betudni. Júlia a tónál még nevetett, vidáman sétált el vele a faluig, onnantól kezdve azonban egyre zavartabban viselkedik, amit már nem tud összerakni. Különben, és ez fut át az agyán, lehet, nem is kell belelátnia semmit, hiszen egymás vezetéknevét sem ismerik, mégis valamennyire közel kerültek, ez pedig őt is valamelyest feszélyezi. Valójában ennek orvoslására szerette volna reggelizni hívni ma reggel, elvégre, tegnap éjjel egyikőjük se volt igazán beszámítható. - Hogy soha... Aaaaah... Majd világos lesz számára - legalább is, ő tévesen ezt így gondolja. Sosem ébredt fel férfi mellett, mert mást sem csinált, most pedig zavarban van. Nem gondolta volna; no ezzel egyáltalán nem is foglalkozott, miért is tette volna? Egy barom vagy. - Hát, ha ez megnyugtat, én sem vagyok toppon ma reggel, szóval vehetjük úgy, hogy én nem hánytam bele a tóba, te nem estél bele, utána pedig mindenki simán hazament, ezt a csigát meg bepótoljuk máskor. Már. Már ha megengeded.
|
not now, kitten, daddy is... well, daddy has been sentenced to death
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica offline RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Írta: 2021. november 7. 01:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838937#post838937][b]Vattai Júlia - 2021.11.07. 01:19[/b][/url] Rázom a fejem, ahogy ő megismétli. Még soha. Mindig elillantam az éjszaka folyamán. Felszívódtam, mint aki soha nem volt ott. Nem is kellett kérni, sőt, ha marasztaltak se voltam hajlandó. Nem akartam senkivel sem összebújni, miután megtörtént az aktus. Itt viszont nem volt aktus. Sőt, még csak csók sem. Ölelkezés is csak azért, mert fáztunk külön-külön. Csak beszélgettünk, olyasmikről, amikről talán a barátaival se szokott az ember. Pedig milyen abszurd elképzelés már, egy idegenben megbízni. -Beleesni? – összevonom szemöldököm miközben elengedem őt. Ez nagyon a búcsú, feláll és el fog menni. Úgy emlékezve rám, mint egy kis csitrire. A buta lány, aki csak részegen jó fej. Baszódj meg William, hogy ilyeneket gondolsz rólam. Aztán megrázom fejem, közben már el is indul. Valamit brutál gyorsan ki kell találnom. Nem hagyhat itt. Én kell, hogy otthagyjam, hogy távozzak fölényesen és magabiztosan, nem, mint egy buta liba csücsülve pislogni utána a szökőkút szélénél. Hangosan felnevetek ekkor, csengőn, édesen. - Hé William! – kiáltok utána, ha megfordul somolyogva. – Felelsz vagy mersz? Mutatkozz be!
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun offline RPG hsz: 1844 Összes hsz: 1895
|
Írta: 2021. november 7. 01:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838938#post838938][b]William Martin Krise - 2021.11.07. 01:34[/b][/url] Vattai Júlia
Itt az ideje visszavonulót fújni - ezt pedig sajgó feje ujjongva üdvözli. Nem tartja csitrinek különben, sőt; bár nem tudja hogy valójában nincs húsz éves, valami miatt mégis, a viselkedése okán többnek is gondolhatná. Neki azonban tudnia kell, mikor kell valamit félbeszakítani és inkább visszatérni rá megfelelőbb körülmények között. Bár a tó partján jó ötletnek tűnt a reggeli, egyre inkább úgy érzi, egyszerűen hagynia kellett volna elsétálni a tőle kölcsön kapott kabátban, majd annak apropóján a faluba invitálni valamikor. Akár egy újabb kalózkodásra. A lány elengedi a karját, ő kissé megköszörüli a torkát, majd bólint egy aprót búcsúzásképp. Gőzölgő kávéval a kézben fordul meg, majd elindul hazafelé a lehullott levelek szőnyegén. És akkor nevetést hall. Kérdőn fordul meg. - A nevem William - válaszol fennhangon, a hangsúlyos kénytelen mosolyogni; na ez már közelebb áll ahhoz, mint amit tegnap megtapasztalt a lányból - Captain William Krise.
|
not now, kitten, daddy is... well, daddy has been sentenced to death
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica offline RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Írta: 2021. november 7. 01:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=838939#post838939][b]Vattai Júlia - 2021.11.07. 01:47[/b][/url] Will Másnaposok piknikje|Ruha a pulcsival|Előzmény Köszönöm a játékot
______________________________________________________ Sietősen felnyalábolom a kabátját amit a vállamra terítek a csigát a zsebébe mélyesztem, a kávét megfogom és így szólok utána. Amikor megkapom a választ halványan elmosolyodom felállok és elindulok felé. - Nos William Krise kapitány - állok meg előtte és húzódom közelebb, még intek is neki, hogy ő is kicsit hajoljon le mert mondani akarok über fontosat. - Figyelmeztetnem kell, hogy óvatosan udvaroljon nekem, mert lehet, hogy maga megállított egyet, de én sokkal rosszabb dolgot is tudok tenni egy férfi szívével - ha nem hajolt időben elég közel, most az inge nyakánál fogva lejjebb húzom, hogy tudjak nyomni egy puszit az arcára, aztán kuncogva elhátrálok és hátat fordítva elindulok vissza a kastélyba. - Have a nice day, Captain! - ha ő egész végig képes volt magyarul beszélni, pedig nem az az anyanyelve, lehetett hallani, gondoltam epic lenne ha a búcsút angolul mondanám. Nem igazán vagyok benne kiemelkedően jó, talán a kiejtésemen hallani is fogja, de bízok abban, hogy a vállból visszafordulva ravaszan csillogó szemeim majd tompítanak rajta. Aztán végképp eltűnök a kis park kacskaringós ösvényén, hogy mielőbb bevessem magam az ágyamba. Ha nincs nyitva az a faszom ajtó és biztos betöröm a picsába.
|
|
|
|