A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

A Boglyas téren ücsörgök egy padon, és épp egy könyvet olvasok. Közben Démon és Lucky fel - alá rohangálnak a labdát felváltva odahozva hogy újra dobjam el nekik. Őszintén szólva, ha a munka és a két kutya nem lenne nem hiszem, hogy túlzottan kimozdulnék otthonról. A sulihoz meg nincs túl sok kedvem most. Pedig lenne mit bepótolnom, de nincs hangulatom a könyvtárban, vagy valamelyik teremben kuksolni. A menhelyre meg a lovardába csak később kell mennem, így bőven van időm, egy kis olvasgatásra. Nem messze tőlem hallani a szökőkutat meg hogy a kutyák egymást kergetik a labda miatt. A következő pillanatban meg hatalmas csobbanást hallok és valamiért sejtem, hogy Démon és Lucky a bűnös. Nagyot sóhajtva teszem el a könyvet és felkelek a padról ahol eddig törökülésben ücsörögtem. Oda megyek a szökőkúthoz ahonnan épp a két bajkeverő kecmergett ki.
- Remélem most boldogok vagytok. - Nézek a két kutyára miközben oda baktattak hozzám és látom ahogy bundájukat rázzák amiből persze én is kapok. Még jó hogy egy fekete rövidnadrág meg póló van rajtam, így gyorsan megszáradok. Szemükben persze a megbánás legkisebb szikráját sem lehet látni, még mintha büszkék is lennének magukra.
- Két rosszaság. - Mondom ahogy elveszem a labdát és a szökőkúttal ellentétes irányba dobom nehogy megint bemenjenek fürödni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=720333#post720333][b]Moondance Williams - 2018.04.13. 15:13[/b][/url]

A Boglyas téren ücsörgök egy padon, és épp egy könyvet olvasok. Közben Démon és Lucky fel - alá rohangálnak a labdát felváltva odahozva hogy újra dobjam el nekik. Őszintén szólva, ha a munka és a két kutya nem lenne nem hiszem, hogy túlzottan kimozdulnék otthonról. A sulihoz meg nincs túl sok kedvem most. Pedig lenne mit bepótolnom, de nincs hangulatom a könyvtárban, vagy valamelyik teremben kuksolni. A menhelyre meg a lovardába csak később kell mennem, így bőven van időm, egy kis olvasgatásra. Nem messze tőlem hallani a szökőkutat meg hogy a kutyák egymást kergetik a labda miatt. A következő pillanatban meg hatalmas csobbanást hallok és valamiért sejtem, hogy Démon és Lucky a bűnös. Nagyot sóhajtva teszem el a könyvet és felkelek a padról ahol eddig törökülésben ücsörögtem. Oda megyek a szökőkúthoz ahonnan épp a két bajkeverő kecmergett ki.
- Remélem most boldogok vagytok. - Nézek a két kutyára miközben oda baktattak hozzám és látom ahogy bundájukat rázzák amiből persze én is kapok. Még jó hogy egy fekete rövidnadrág meg póló van rajtam, így gyorsan megszáradok. Szemükben persze a megbánás legkisebb szikráját sem lehet látni, még mintha büszkék is lennének magukra.
- Két rosszaság. - Mondom ahogy elveszem a labdát és a szökőkúttal ellentétes irányba dobom nehogy megint bemenjenek fürödni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=720592#post720592][b]Machay Ilián - 2018.04.15. 13:51[/b][/url]

Helyzet a következő: szeretem az állatokat, de tényleg, amíg nem nyalnak össze, nem harapnak meg, nem leszek tőlük szőrös, szóval, ameddig távol vannak tőlem, és nem csinálnak semmit. Addig nincs semmi bajom. Viszont amikor két nagy dögnek a gazdája nem képes vigyázni a marha kutyáira, és majd' felborítják az embereket, majd mind a ketten egyszerre ugranak a kiba... khm, vízbe, ezzel rám fröcskölve a fél szökőkutat, de annyira, hogy még a marha drága cipőm is teljesen átázik, akkor nem kicsit leszek dühös. És ugyanez az ember, a gazda, aki egy idióta szőke tinilány, még meg is dicséri őket, meg meg is babusgatja, rajtam meg épp hogy nem tör ki a hisztéria, de azért elég fenyegetően nézek rá, és épp, hogy csak vissza tudom magam fogni, hogy ne kezdjek el startból kiabálni, hogy tudja hova dugja a hülye labdáját a kutyáinak. Hosszan fújom ki a levegőt, nem mintha bármit is hatna.
- Hé, te - szólok oda a lánynak, és bár, a feszültségem nem oldódott egy szemernyit sem, legalább megállom, hogy ne markoljak bele a hajába, és rángassam meg kicsit. Az agresszió rossz tanácsadó. Én pedig néha hallgatok rá, amikor szükséges, de most nem lenne egy szerencsés dolog ez, és a főnökeim sem különösebben örülnének neki.
- Legközelebb vigyázz a kutyáidra, ha már kihozod őket - mert semmit sem érnék el vele, ha azért kezdenék el sipítozni, mert lelocsoltak, ami viszont tényleg nagyon zavaró, és nem pár csepp vízről van szó, ami majd úgyis megszárad, mint neki.
- Fogalmam sincs hogyan fogod ezt helyrehozni - beszélek most már tényleg a saját sérelmemről, mert igenis idegesít, és igenis zavar, és igenis legyen felelős érte, ha már nem ügyelt a szar állataira. - De nagyon ajánlom, hogy hamar eszelj ki valamit, mert, hogy rajtam nem fogsz varázsolni, az biztos - itt pedig egy nagyon erőteljes, és közepes mágiatelítettségű mosolyt is villantok felé, vélamosolyt, ami ugyan nem kedves, de nem is az a lényeg, hanem, elvégre az erőm miatt úgysem fog eljutni odáig, hogy fennakadjon rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=721096#post721096][b]Moondance Williams - 2018.04.20. 18:11[/b][/url]

A két kutyával már épp indulnék el mikor valaki igen agresszívan utánam szólt. Én pont nem foglalkoztam vele, mert épp meg akartam gyújtani, a cigarettát mivel se ismerős sem háztársam nem volt erre, hogy papoljanak nekem. Mikor sikeres volt a kis akcióm félig hátra fordulva néztem a nekem kiabáló egyénnek, aki egy nálam jóval magasabb pasi volt élénk kék szemmel. Még az enyémnél is szikrázóbb kék volt.  Kicsit meglepődtem, majd a hangja rángatott vissza, mikor a kutyáimról beszélt. Láttam mi a problémája. Pont a szökőkútnál lehetett mikor a kutyáim csobbantak. Nagyot sóhajtottam, majd a megvakartam a tarkómat.
- Nagyon sajnálom - mondtam nyugodtan. Mai nap a depresszióm kicsit erősebb volt a szokottnál. Talán ezért nem is akadtam fel a hangnemen. Pedig ha jobb napom van akkor igen csak fenntudok akadni azon miként szólnak hozzám.
- Hidd el én sem tudom miként tudnálak kárpótolni, másodszor pedig eszembe sem jutott varázslatot használni,mivel nem vagyok jó benne. Harmadszor, neked legalább nem lesz ázott kutyaszagod - mondtam vállat vonva, ahogy körbe pillantottam, és ekkor néztem rá és láttam meg a mosolyát. Nem igazán vettem föl, hogy nem épp kedves a mosolya. Egyszerűen nem tudtam arra gondolni, hogy nem kedvességből teszi.
- Esetleg ha van valami ötleted, vagy egyéb óhaj sóhaj szólj nyugodtan - mosolyogtam én is rá, pedig nem akartam, és nem értettem mi a baj.