BK Fórum - Boglyas tér

Helyzet a következő: szeretem az állatokat, de tényleg, amíg nem nyalnak össze, nem harapnak meg, nem leszek tőlük szőrös, szóval, ameddig távol vannak tőlem, és nem csinálnak semmit. Addig nincs semmi bajom. Viszont amikor két nagy dögnek a gazdája nem képes vigyázni a marha kutyáira, és majd' felborítják az embereket, majd mind a ketten egyszerre ugranak a kiba... khm, vízbe, ezzel rám fröcskölve a fél szökőkutat, de annyira, hogy még a marha drága cipőm is teljesen átázik, akkor nem kicsit leszek dühös. És ugyanez az ember, a gazda, aki egy idióta szőke tinilány, még meg is dicséri őket, meg meg is babusgatja, rajtam meg épp hogy nem tör ki a hisztéria, de azért elég fenyegetően nézek rá, és épp, hogy csak vissza tudom magam fogni, hogy ne kezdjek el startból kiabálni, hogy tudja hova dugja a hülye labdáját a kutyáinak. Hosszan fújom ki a levegőt, nem mintha bármit is hatna.
- Hé, te - szólok oda a lánynak, és bár, a feszültségem nem oldódott egy szemernyit sem, legalább megállom, hogy ne markoljak bele a hajába, és rángassam meg kicsit. Az agresszió rossz tanácsadó. Én pedig néha hallgatok rá, amikor szükséges, de most nem lenne egy szerencsés dolog ez, és a főnökeim sem különösebben örülnének neki.
- Legközelebb vigyázz a kutyáidra, ha már kihozod őket - mert semmit sem érnék el vele, ha azért kezdenék el sipítozni, mert lelocsoltak, ami viszont tényleg nagyon zavaró, és nem pár csepp vízről van szó, ami majd úgyis megszárad, mint neki.
- Fogalmam sincs hogyan fogod ezt helyrehozni - beszélek most már tényleg a saját sérelmemről, mert igenis idegesít, és igenis zavar, és igenis legyen felelős érte, ha már nem ügyelt a szar állataira. - De nagyon ajánlom, hogy hamar eszelj ki valamit, mert, hogy rajtam nem fogsz varázsolni, az biztos - itt pedig egy nagyon erőteljes, és közepes mágiatelítettségű mosolyt is villantok felé, vélamosolyt, ami ugyan nem kedves, de nem is az a lényeg, hanem, elvégre az erőm miatt úgysem fog eljutni odáig, hogy fennakadjon rajta.