A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Csend és nyugalom. Erre vágyott már régóta, mindezt egybefűzve egy kellemes és hosszú szabadnappal. Nem csoda, hogy amint sikerre viszi tervét, tétovázás nélkül dönt úgy, hogy szabad program keretében bejárja a falut. Talán vásárol is valamit Fleur-nek. És ha már itt tartunk: ő most épp az apjánál van. Mit is mondhatnék? Renée szíve örül és retteg egyszerre. Igen, még mindig felötlik benne legutóbbi beszélgetésük, amikor is Katherine miatt kaptak össze. Nem mondhatnám, hogy kellemes emlékképként tekint arra az estére, konkrétan összeugrik gyomra. De most nem ezzel kell foglalkozni, minden bizonnyal rendben haladnak a dolgok és a lánya is biztonságban van. Remélhetőleg.
Az egyik bolt előtt megállva, nézegeti a kirakatot, de őszintén szólva elment a kedve bármilyen árucikk megvételétől. Felsóhajt és elindul a falu utcáin tovább, mígnem a Boglyas térre keveredik. Lehet, hogy inkább mégis bemegy dolgozni. Jobb lenne neki, ha lefoglalná magát, nem megy neki ez a szabadság dolog. Körbepillant egy ismerős arcot keresve, hátha van valaki, aki megmenti ettől a szörnyűséges tervétől, de be kell látnia, hogy magára maradt. Sosem hitte volna, hogy az unalomnak van olyan formája, ami munkára sarkallja az embert és lássunk csodát, most megtapasztalhatja.
Mély levegőt vesz és elhatározza, hogy nem megy a minisztérium közelébe. Helyette elindul a lakónegyed felé, hogy hazamenjen és ott foglalja el magát. Mellesleg elképesztő, mennyien vannak ilyenkor, munkaidőben is az utcákon. Szinte alig lehet átnyomakodni a sok emberen. Valljuk be, sosem ér vissza otthonába. Soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=541841#post541841][b]Renée Célestine Blanche - 2015.11.11. 10:45[/b][/url]

Csend és nyugalom. Erre vágyott már régóta, mindezt egybefűzve egy kellemes és hosszú szabadnappal. Nem csoda, hogy amint sikerre viszi tervét, tétovázás nélkül dönt úgy, hogy szabad program keretében bejárja a falut. Talán vásárol is valamit Fleur-nek. És ha már itt tartunk: ő most épp az apjánál van. Mit is mondhatnék? Renée szíve örül és retteg egyszerre. Igen, még mindig felötlik benne legutóbbi beszélgetésük, amikor is Katherine miatt kaptak össze. Nem mondhatnám, hogy kellemes emlékképként tekint arra az estére, konkrétan összeugrik gyomra. De most nem ezzel kell foglalkozni, minden bizonnyal rendben haladnak a dolgok és a lánya is biztonságban van. Remélhetőleg.
Az egyik bolt előtt megállva, nézegeti a kirakatot, de őszintén szólva elment a kedve bármilyen árucikk megvételétől. Felsóhajt és elindul a falu utcáin tovább, mígnem a Boglyas térre keveredik. Lehet, hogy inkább mégis bemegy dolgozni. Jobb lenne neki, ha lefoglalná magát, nem megy neki ez a szabadság dolog. Körbepillant egy ismerős arcot keresve, hátha van valaki, aki megmenti ettől a szörnyűséges tervétől, de be kell látnia, hogy magára maradt. Sosem hitte volna, hogy az unalomnak van olyan formája, ami munkára sarkallja az embert és lássunk csodát, most megtapasztalhatja.
Mély levegőt vesz és elhatározza, hogy nem megy a minisztérium közelébe. Helyette elindul a lakónegyed felé, hogy hazamenjen és ott foglalja el magát. Mellesleg elképesztő, mennyien vannak ilyenkor, munkaidőben is az utcákon. Szinte alig lehet átnyomakodni a sok emberen. Valljuk be, sosem ér vissza otthonába. Soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=541871#post541871][b]Fődetrá Józsi - 2015.11.11. 11:36[/b][/url]

Renée Célestine Blanche

A Boglyas tér egyik padján üldögéltem, és újságot olvastam. Látszatra semmi hátsó szándékot nem lehetett felfedezni ebben, de közben figyeltem, és értékes információkat gyűjthettem. A tétovázó szőke nőt rögtön kiszúrtam. Bizonytalan volt és sebezhető. Tökéletes alany.
- Ezekkel a vámpírokkal mindig csak a gond van! - méltatlankodtam fennhangon, mikor a nő elhaladt mellettem, mintha csak az újságban olvastam volna valamit. Innentől már csak az volt a kérdés, hogy bekapja-e a csalit. Most, hogy közelebb ért, azonban meglepő felismerést tettem. Auror volt. Még visszakozhattam, ha volt egyáltalán visszaút. Még nem éreztem annyira erősnek a szervezetet, hogy közvetlenül ujjat húzzak a hatóságokkal. Mindig egy lépéssel előttük jártam, pontosan tudtam, hogy figyelnek. Ha most improvizálok, és rosszul sül el a dolog, akkor tönkretehetek mindent. Előbb-utóbb viszont szükségem lesz belső emberekre, ez a nő pedig kellően befolyásolhatónak tűnt. Szerettem kockáztatni, egyszerűen a véremben volt. Aki nem kockáztat, nem is nyer. Ki kellett derítenem, hogy ha valóban befolyásolható, akkor alkalmas-e a kettős ügynök szerepére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=541966#post541966][b]Renée Célestine Blanche - 2015.11.11. 18:40[/b][/url]

Amikor az ember meghalni készül az unalomtól, a füle minden neszre, minden apró zajfoszlányra ki van hegyezve, így nem csoda, hogy Renée könnyedén meghallotta az ismeretlen férfi kijelenését. Meg is torpan egy pillanatra, mintha csak képzelődne, de korábban is mintha érezte volna, hogy figyelik. Talán így is volt. Ezt már sosem tudja meg, most azonban fejét a padon ülő felé fordítja és villámgyorsan végigméri. Nem tudná megmondani egészen pontosan, hogy miért, de nem szimpatikus neki az illető, amit most, az ismeretségük elején talán nem kéne elkönyvelni véglegesen.
Nem tudja, odamehet-e hozzá, mert nem neki szóltak személyesen, mégis volna hozzáfűznivalója. Tétovázik pár másodpercet, majd határozottan odalép Józsefhez - akit még nem nevezünk nevén - és szóra is nyitja a száját.
- Önnek is meggyűlt eggyel a baja? - oldalra billenti a fejét és kérdőn tekint a férfira. Mivel auror, így akár ráfoghatja arra is, hogy munkaügy miatt kérdi. Egy veszélyes, szabadon kószáló vámpírt meg kell fékezni, ez tudott, ráadásul mi van akkor, ha... Ha pont Katherine-nel van valami...? Arról Kolosnak is tudnia kell. Arcán semmi sem látszik gondolataiból, egy egyszerű, érdeklődő nőnek hat csupán. És igyekszik is annak látszani. Na nem véres verejtékkel, de minek a feltűnés és az extra izgalom? Na ugye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=542007#post542007][b]Fődetrá Józsi - 2015.11.11. 20:19[/b][/url]

Renée Célestine Blanche

Az elejtett mondatom megtette a hatását, Renée rögtön felfigyelt rá. Engem viszont egyelőre nem ismert fel. Ha csak titkolni próbálta volna, azt már tudnám.
- Szinte minden napra jut egy vámpírtámadás. Most éppen egy ártatlan kisgyermekre támadtak rá. Kíváncsi rá? Foglaljon helyet! - az újságot a nő felé nyújtottam, és hellyel kínáltam.
- Én mondom, nem szabadna őrizet nélkül magunk közé engednünk őket. Képtelenek féken tartani az ösztöneiket, akárki akármit mond. Nem értem ezt a fene nagy vámpírszeretet, ami mostanában tombol. Szabadon járhatnak-kelhetnek, bármikor, bárkire lecsaphatnak. - méltatlankodtam tovább, arra számítottam, hogy ezzel elnyerhetem a nő egyetértését, még ha a szimpátiáját egykönnyen nem is.
- Jómagam annyit tehettem, hogy kitiltottam őket innen a kastélyszállómból. - fejemmel a Bérczes irányába böktem. Renée ebből tulajdonképpen már rá is jöhetett, hogy személyesen Fődetrá Józsival hozta össze a sors. Bár az is lehet, hogy nem kötötték minden auror orrára, hogy éppen hol és mivel foglalkozom.  
- A vendégeim biztonságáért én felelek, ha gond adódna egy vámpírral, előbb kerülnék én a rács mögé, mint a tettes, ezt le merném fogadni. - zártam le a gondolatsort. Aurorként biztos lesz erről véleménye.
- Ha jól értettem, Ön is hasonló problémával küzd. Nem Ön az első, akitől ilyet hallok. Már többen panaszkodtak nekem itt a faluban, hogy ez nem mehet így tovább, tenni kéne valamit. De hogy mit, nem tudom. - tanácstalan ábrázatot vágtam, kíváncsian vártam Renée reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=558866#post558866][b]Renée Célestine Blanche - 2015.12.29. 00:53[/b][/url]

A férfi stílusa abszolút nem volt szimpatikus számára, mondandója viszont érdekelte, így kissé kelletlenül, de helyet foglalt. Tekintetét a mellette ülőre szegezte és némán hallgatta.
A gyermeket ért vámpírtámadás hallatán libabőrözni kezd. Látja lelki szemei előtt Fleurt, ahogy Katherine karjaiból próbál menekülni, de esélye sincs. A benne elő szörny elragadja tőle, fogait mélyen a kislány húsába mélyeszti, és... És ekkor magához tér kissé, noha a rémkép nem hagyja nyugodni.
- Jól tette, bár ez mára már diszkriminációnak számít - ugyan valódi véleményét nem rejtheti véka alá, megpróbálhat objektív maradni részint. Egyébként a Bérczes említésére már végre leesik neki, hogy kivel is bájcseveg. Szerencsére elég gyakorlott már ahhoz, hogy szeme se rezdüljön. Mintha csak kényelmesen beszélgetnének az időjárásról. Olvasta a férfi aktáját, de nem hozzá tartozik, így sosem fordított rá különös figyelmet.
- Ez azért ennél bonyolultabb. Rengeteg aspektusa lehet egy bűncselekménynek - nem kezdi részletezni, de erős általánosítás és rosszindulat szövevényezi a kijelentés. Renée meg sem próbálja titkolni, hogy auror, arra utaló jel azonban, hogy ismerné a férfit, nincs.
- Ez a helyzet nem egyszerű. Nem irthatunk ki egy fajt, de nem is hagyhatjuk őket szabadon ámokfutni. Kell lennie egy egyensúlynak - tanácstalanul tárja szét karjait, hiszen nem minden vámpírt utál, csak egytől félti a gyerekét.