37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 14:10 | Link


Csendesen üldögélt az egyik pad támláján, nem annyira szem előtt, de nem is igazán bujkálva - igazából csak az egyik fa nyújtotta árnyékot használta ki, hogy rejtse őt egy kicsit. Volt mit átgondolnia, ehhez pedig nem volt szüksége közönségre, viszont a falut nem nagyon akaródzott elhagynia.
Hosszú hajába néha belekapott az őszi szél, ő pedig ilyenkor fázósan összébb húzta magán a kabátot. Könnyen el lehet szokni a kontinensi téltől, neki pedig úgy látszik, már sikerült is.
Mindenesetre, talán most először mutatkozott újra emberként Bogolyfalván, úgyhogy igyekezett nem túl feltűnően megjelenni. A ruhája egyszerű fekete volt, acélbetétes bakanccsal és bőrkabáttal, szemeit is csak szolidan húzta körbe tussal - ennek egyszerűen nem tudott ellenállni, mert tudta, hogy jól áll neki, és hozzá tartozott a személyiségéhez. Viszont a mindenféle egyéb kiegészítőket minimumra csavarta, gyűrű sem volt rajta se fülbevaló, nyakláncát pedig a ruha takarta.
Lustán lepöckölt egy kis darab hamut a cigijéről, amit ujjai között fogott. Nem volt komoly dohányos, de időről időre rágyújtott, ha gondolkodni akart vagy csak úgy időt tölteni. Nem is hordott magánál sok dohányt, csak ami belefért az elegáns cigaretta tárcába.
Elnézte az egyik madarat, ami valamit csipegetett a szikkadt fű között. Nem mondhatta, hogy hiányzott volna neki a falu, sőt, de mostanra talán már nem sok ismerős maradt errefelé, habár ha jobban belegondolt, azok a diákok, akikkel ő kezdte az iskolát, még csak most végzősök. Erre a gondolatra ösztönösen kicsit lejjebb hajtotta a fejét - egy kicsit sem volt most kedve ismerősökhöz.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 19:04 | Link



Kissé zavaros volt minden. Ahogy sétáltam a faluban, úgy zavarodtam össze fokozatosan; a fák, a házak mind ismerősök voltak. Valahol tudtam is, hogy melyik melyik, kihez tartoznak, vagy milyen utcához... de valahol valami nagyon furcsa volt. Össze voltam zavarodva.
Könnyebb, mióta volt az. A pánikroham. Könnyebb, sokkal, de mégis egyre többször zavarodok össze így. Nehezen tudok koncentrálni, könnyebbséget csak az ad, ha irányíthatom a szelet egy kicsit. Az a kapaszkodóm néha a realitáshoz, a világhoz magához. És mégis, megint megjelent az ismerős szürreális érzet, hogy nehezen fogtam fel, mi van körülöttem. Mintha egy kicsit kiszakadtam volna ebből a világból, mintha egy kicsit máshova rántott volna valami; így sétáltam, és egy idő után már nem is tudtam, hol. Pedig csak a lakósorba akartam eljutni, mégis, sokkal hosszabb volt az út, mint lenni szokott.
Megálltam. Hogy tévedhetek el abban a faluban, amit már töviről hegyire ismerek? Körülnéztem, szemléltem a levelüket hullató fákat, a madarakat. Össze voltam kuszálódva.
Megijedtem ettől a kuszaságtól, amint felfogtam, hogy mit csinálok. Keringek a faluban, pedig ismerem. Hát... hát mit csinálok én?
Szívem feldobogott. Az órámra pillantottam; húsz perce keringek a faluban. Húsz perce. Pedig nem is tűnt olyan hosszú időnek. A falu határától maximum tíz perc eljutni a házig, én mégis húsz perce megyek össze-vissza. Elvesztettem a kontrollt. Már megint.
Hideg kezeimet a halántékomhoz érintettem, ezzel kicsit lehűtve magam. Csak nyugalom. Itt nem fogok elveszni. Látok, hallok, itt vagyok Bogolyfalván. Mindjárt hazajutok. Kicsi ez a falu. Nem tévedek el. Nyugalom.
Lábam remegni kezdett, ahogy ismét körülnéztem. Hol is vagyok most? A házak ismerősen is ismeretlennek tűntek, mintha még sosem jártam volna itt. Pedig már egy ideje minden nap erre megyek haza. Nem?
Nyeltem egyet. Térdeim még mindig remegtek, ahogy lepillantottam rájuk. Akkor most le kéne ülni egy kicsit, és megnyugodni.
Szinte észre sem vettem, ahogy lábaim mozogtak, egyszer csak a leülés mozdulatán kaptam magam egy padnál. Itt vagyok. Itt ülök. Semmi gond. De mégis, mintha elvesztem volna, mintha nem lenne körülöttem tér, és az idő is akadozna. Szakaszos volt. Mintha kívüle kerültem volna.
Szám kiszáradt, így beharaptam az ajkam. Realizáltam, hogy egy ideje nem pislogtam, hát most megtettem. Furcsa nyomást éreztem a fejemben. Szédülnék? Nem, ez más volt, mint a szédülés. Irreálisan éreztem magam.
Ekkor kapcsolt be az egyik érzékszervem, a szaglás. Büdös van. Nem is büdös; cigifüst. Ahogy magam mellé néztem, egy lehajtott fejű idegent láttam meg. Ül valaki mellettem? Jé...
- Bocs... - saját hangom idegennek hallatszott számomra, mintha eddig nem ezen a hangon gondolkodtam volna. Megráztam a fejem. Nyugalom. - Bocs, kérhetek... egy szálat?
Nem dohányzom. Akkor mégis mit csinálok? Muszáj volt mozognom valamit, le kellett kötnöm magam, éreznem kellett, hogy az izmaimat én irányítom. Erre a cigizés tökéletes. Legalább a kezem mozogni fog.
Egy pillanatra megszédültem, tekintetem elhomályosult. Nyugalom. Mi történik velem?...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 19:05
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 20:08 | Link


Éppen elvolt a saját gondolataival, mikor besétált a képbe az a nyeszlett srác, akit Seth-tel látott egyik alkalommal. Kis híján félre is nyelte a cigifüstöt, miközben nem kicsit megátalkodva figyelte, amint a másik se szó, se beszéd leül mellé a padra és csak úgy... van. Mi a f*? Ez holdkóros?
Kíváncsian pislogott hát a hívatlan vendégre, majd megunta és szívott még egyet a cigijéből. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet a srác baja, mert vaknak nem tűnt, de a mozgása is furcsa volt, mintha azt sem tudná, hol van. Nos, nem az ő dolga. Ha nagyon elkezdi zavarni, maximum odébbáll.
Mire idáig jutott a gondolatmenetben, a másik mégis csak észrevette, hogy létezik, és szemtelen módon egyből a cigivel akarta lenyúlni. Avery vetett rá egy bosszús, csúnya pillantást, de nem felelt. Nem szeretetszolgálat, vegyen magának.
Pár pillanattal később viszont visszavándorolt rá a tekintete. Seth ismeri. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor talán mégsem fájna annyira egy szál cigi kölcsönzése, bár eléggé kétséges volt számára a srác kora, de végül is nem az ő felelőssége, hogy ki mikor kezdi el mérgezni magát. Neki személy szerint már úgyis sikerült olyan tizenhárom éves kora környékén.
Elővette hát a cigarettatárcáját, miközben saját dohányát az ajkai közé fogta.
- Nesze, vegyél - nyújtotta a fiú felé és pattintotta fel a fedelét, de a kezéből nem adta ki az értékes holmit, amit több okból is úgy őrzött, mint a szeme fényét.
Pillantása, amivel az idegent figyelte, valahol fél úton volt a bizalmatlan és a bosszús között, de ha jobban megfigyelték, akkor látszott benne az is, hogy nem teljesen biztos abban, hogy a másikkal minden oké. Ha egy kicsit is vörösebb lett volna a szeme, akkor megkockáztatja, hogy be van szívva, na de így..?
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 20:40 | Link



Néztem a srácot (?), de mintha megállt volna az idő. A légzésemet figyeltem - olyan volt, mintha kilégzés közben be is lélegeznék... éreztem, ahogy az ingem emelkedik aközben is, miközben kilégzek. Pedig befele is süllyedt. Hihetetlenül furcsán éreztem magam.
Nesze, vegyél, hallottam a fiú... fiú?... Igen. Fiú lehet, még ha ki is van húzva a szeme. Mintha már láttam volna valahol... szóval hallottam a fiú hangját. Lenéztem, s olyan volt, mintha minden le lett volna lassítva; ahogy kinyújtotta a cigarettatárcáját, megláttam rajta valamit. Egy címer volt rajta. Róka. Alatta pedig a felirat... Selwyn...
Megfordult velem a világ, pedig eddig minden a helyén volt. Micsoda? Mi van? Megszédültem, ahogy néztem rá az ismeretlenre; a tárca kinyílt, s benne katonásan sorakoztak a cigaretták. Selwyn...
Szívem dobogott, ahogy vettem egy szálat. Vettem egy szálat. Szálat. Sz... Szóval vettem egy szálat. Vettem egy...
Megráztam a fejem. Vettem egy szálat, és felnéztem a fiúra. Mi van? Selwyn...
- Kitől... hh... - összeszűkültek a szemhéjaim, ahogy kutattam a szavak után. Na. Na. - Kitől szerezted azt? - saját hangom idegennek hatott számomra, ahogy néztem a nyitva lévő cigitárcát. Selwyn...
Mit...? Mi? A kezemben egy szál cigaretta volt, ahogy lenéztem. Ja!? Kivettem egyet az előbb. A számhoz emeltem, aztán a pálcámért nyúltam. Sikerült megtennem a mozdulatsort, felemeltem a favesszőt, sőt, meg is gyújtottam a rudat, majd eltettem a varázspálcám. Furcsa volt mozgatni a kezem, csak pár pillanatra éreztem, hogy az az én tulajdonom. Aztán megint beleszívtam a cigarettába, és köhögtem párat. Nem sokat, nem is hangosan, csak irritálta a torkom a füst.
Szóval vettem... na. Felnéztem a másikra. Számtól eltávolodott a cigaretta, ahogy kezemet a térdemre raktam. Honnan szerezhette a tárcát...? Vajon ő is... ő is...?
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 20:49
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 21:06 | Link


Tulajdonképpen már egyre kevésbé lehetett őt lányokkal összekeverni, bár tény és való, ha szerette volna, akkor tudott volna úgy kinézni, hogy míg meg nem szólal, addig a másik nem képviselőjének higgyék. Ebben a mondatban viszont fontos szerepet játszik a megszólalás, mert onnantól fogva már esélytelen volt, hogy a mély, selymes tónusú hanghoz egy nőt társítsanak.
A fiú vett egy szálat, Avery pedig felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a pálcával szerencsétlenkedik. Mai napig nem tudta megszokni, hogy a varázslók még az ilyen apróságokat is ezzel az eszközzel oldják meg, számára annyira ormótlannak tűnt egy formás öngyújtóhoz képest.
Aztán meg kérdezősködni kezdett. Avery rövid gondolkodás után rájött, hogy a címer miatt érdeklődhet, hiszen igen, Seth-tel volt, ismerheti, ő meg nem is gondolt rá, hogy mi virít a cigarettatárcán, annyira megszokta már.
- Közöd? - kérdezett aztán vissza, mert ennek ellenére sem volt szándékában válaszolni. Ha lopással vádolják meg, akkor úgyis csak körberöhögni és itt hagyja a fenébe, nincs ideragadva a padhoz.
Kis elégtétel volt, hogy a srác elkezdett köhögni a cigitől.
- Na mi van kölyök, csak nem az első szál? - derült fel kicsit az arca, bár a mosolyába gúny vegyült, mert a gyerek furcsa is volt és kotnyeles is. Hagy köhögjön csak egy kicsit, legalább megtanulja, hogy ne játsszon nagyoknak való dolgokkal. Mennyi lehet, tizennégy?
Viszont részéről ezen a ponton meg is unta, mert nem sokáig szórakoztató azt nézni, ahogy másik szenvednek a cigijükkel, meg egyébként is, nem akarta, hogy rákenjenek valamit, ha a srác még a végén összeesik itt, amilyen furán viselkedett, úgyhogy fogta magát, leugrott a padról és szó nélkül elindult a falu felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 21:45 | Link


~ Ricsi logic ~


Jobb kezem kutatott valamit, fogalmam sem volt, mit; ösztönösen a nyakamhoz nyúltam, és kitapintottam a láncot. Láncot. Kihúztam a kabátom alól, akkor éreztem meg ujjaim alatt a kis gömböt, ami a nyakamban lógott. Galaxismodell.
Seth emléke megint előjött, bár most sokkal halványabban, mint a múltkor; ahogy egyszeriben realizáltam, hol vagyok, vagy hogy mi van a kezemben, igencsak furcsán éreztem magam, de most valahogy máshogy furcsán, mint az előbb.
Felnéztem a másikra a gömbről; akkor pedig az is tudatosult, kitől kértem éppen életem első szál cigarettáját. Közöd? - válaszolta bunkón. Lyall. Avery Lyall. Plakátokon láttam, körözték. Aztán olvastam egy cikket, hogy feladta magát. Aha. Szóval sikeresen egy szabadlábon lévő bűnöző mellé ültem. Taps, Szépvölgyi. Megint összehoztad.
Selwyn... Mit keresett nála egy Selwynes cigarettatárca? Kissé zsibbadt agyam hirtelen nem tudott mit kezdeni ezzel az információval, aztán felmerült bennem, hogy talán izé... talán valami üzlet lehetett, vagy ki tudja...? Miért van itt egyáltalán ez az ember? Talán rosszat akarna... lehet, hogy?...
Kérdezett, én pedig még mindig nagy szemekkel néztem rá - a felismerés valószínűleg egyértelműen látszott sápadt arcomon. Tehát... most akkor mi a fene?
Aztán, mielőtt lelassult agyammal válaszolhattam volna a kérdésre, vagy egyáltalán mondhattam volna valamit, a másik felállt a padról, s se szó, se beszéd távozni készült. De ezt azért nem hagyhattam annyiban. Én is felálltam onnan, s bár meginogtam egy kissé, mégis utána iramodtam, s megfogtam a vállát, hogy megállásra késztessem.
- Várj... - mondtam. - Az... jól láttam a címert rajta? - kérdeztem, talán még mindig síron túli, halk hangon. Megköszörültem a torkom. - Csak mert ha igen... akkor... nem csak erre lézengesz, igaz?
Persze, fogalmam sincs, igazából kicsoda Lyall, egyetlen ötletem sem volt arra, hogy miért van pont Bogolyfalván egy Selwynes cigarettatárcával együtt, de... hát, meg kellett tudnom, mert máris összeesküvés-elméleteket kezdtem gyártani a még mindig fél lábbal máshol lévő tudatommal.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 21:59
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 22:12 | Link


A srác nem felelt, úgy konkrétan semmire se, a cigit se köszönte meg, úgyhogy Avery egy ponton úgy döntött, hogy neki nincs tovább dolga vele. Ezért is indult el, na meg mert nem vágyott társaságra különösebben, de egyszer csak lépteket hallott és megfogták a vállát.
A kölyöknek az volt a szerencséje, hogy meg is szólalt a tette mellé, mert így biztos volt benne, hogy csak az előző kis srác volt az óvatlan valaki, aki a személyes terébe pimaszkodott.
Megpördült a sarkán, úgy, hogy a haja lebbent mögötte, de nem fárasztotta magát azzal, hogy pálcát vegyen elő - sőt, a kezei továbbra is a kabátja zsebében voltak. A pillantás, amit a másik kapott, többet mondott ezer szónál, és bár Avery alacsonyabb volt nála, ez nem akadályozta meg abban, hogy földbe döngölő tekintettel nézzen rá.
- Ki kérdezi? - szólt a válasz, azonban ekkorra már a pillantása is rideg és szenvtelen lett, hangja pedig nem árult el különösebb érzelmet. Nem tudta igazán összerakni, hogy a fiúnak mi köze lehet a Selwyn testvérekhez, de miután már egy fokkal kevésbé nézett úgy ki, mint aki menten összeesik, lehet, hogy megfontolja, hogy váltson vele pár szót. - Honnan ismered a címert? - kérdezte még, mert bár számára nyilvánvaló volt, de remélte, hogy fel tudja ez által deríteni a kapcsolati háló egy részét, és kiderül, hogy az idegen milyen helyet foglal el benne.
Most nézte csak meg jobban, mert elég közel került. Túl közel, ami azt illeti, de Avery egyelőre ezzel nem foglalkozott. Zöld szemek, sötét haj, hatalmas fül... az szinte biztos, hogy nem Seth rokona, erre le merte volna tenni a nagy esküt.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 22:35 | Link



Lyall megfordult, mikor kezem hirtelen lekaptam a válláról, s egy olyan pillantást küldött felém, ami egyáltalán nem nevezhető kedvesnek. Ahogy konkrétan lefelé kellett fordítanom a fejemet, hogy rá tudjak nézni, elég viccesnek tűnt a szituáció, aztán rájöttem, hogy egy olyan emberrel állok szemben, aki feltételes szabadlábon van, és egy olyan cigarettatárcát birtokol, amin a kedvesem és a testvérem családjának címere van.
Visszakérdezett, egyből kettőt. Mhm. Na, most mit tegyek? Ha esetleg kétes érdekek vezérlik, nem lenne okos dolog céltáblát csinálnom magamból, viszont... lehetséges egyáltalán, hogy pozitív célzattal jött Bogolyfalvára? Mármint... feltételes szabad láb.
Mindenesetre úgy kellett felelnem, hogy ne legyen teljesen elege Lyallnak belőlem, és ne hagyjon faképnél, hiszen meg akartam tudni, fenyegeti-e esetleg veszély Sethéket. Első körben nem őket stresszelném a dologgal. Biztosan ismeri őket. Ha itt van a kastély környékén egy ilyen tárcával, szinte biztos, hogy ismeri őket. Sőt.
Na jól van. Ha már iderohantam, és még meg is fogtam a vállát (hangsúlyozom: egy körözött bűnözőnek), akkor már majdnem mindegy igazság szerint. Úgyis tudja, hogy kapcsolatban vagyok velük. Úgyis látja, hogy fontosak nekem. Tök mindegy.
- Szépvölgyi Richárd. - mutatkoztam be egy adag idegességgel a hangomban. - Egyikük a mostohatestvérem, a másikuk pedig a párom. Innen. Hát te?
Kissé felfokozott idegállapotban vártam, mi lesz a vége ennek az egésznek, s csak reménykedni tudtam, hogy Lyallt nem valami mellék Selwyn-ágról bérelték fel, hogy kárt okozzon, vagy esetleg nem Sebbyék apjának a testvérének az anyjának az unokatestvérének a keresztfia, vagy valami ilyesmi. Igazság szerint fogalmam sincs, mit reméltem.
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 23:07 | Link


Szépvölgyi, huh? Hát róla meg nem hallott név szerint. Elsőre meg is fordult a fejében, hogy talán nem is mond igazat a másik, de aztán a következő kérdésre is válaszolt, Avery fél szemöldöke pedig finoman felfelé szaladt. Aha. Hát ez meglepő fordulat.
Na most ha attól eltekintünk, hogy ha nem ismeri a testvéreket, akkor nem érti a választ, mert ő címerre kérdezett rá, a fiú meg emberekkel válaszolt, akkor is volt egy meglepő részlet a dologban. Az egyik a párja.
- Sebastiannal jársz? - kérdezte hát, csak a biztonság kedvéért, kissé összehúzott szemekkel, mert bár úgy vélte, hogy csakis ez lehet a válasz, de az előbb Richárd viselkedett annyira furcsán, hogy el tudja róla képzelni, hogy csak azt hiszi, hogy jár valamelyikkel. Ebben az esetben meg akár azt is gondolhatja, hogy Seth-tel, ami újabb bonyodalmat jelent. Azon természetesen meg sem lepődött, hogy fiúk vannak együtt, sőt, gyakorlatilag észre sem vette a dolgot, mert az ő számára éppen annyira természetes volt, mint bármi más. Az egész helyzetben egyáltalán nem ez volt a furcsa, bár tény, ami tény, kicsit elgondolkodott rajta, hogy vajon mit eszik az ifjabbik Selwyn ezen a srácon. Na de nem az ő dolga.
- Nem tudtam róla, hogy van egy mostohatestvérük - tette még hozzá kissé kétkedve, de ezzel együtt nem vetette el teljesen a lehetőségét annak, hogy a fiú igazat mond. Nagyon sok dolgot nem tudott még róluk, akár ez is lehetett az egyik.
Végül, bár még mindig bizonytalan volt a fiú valódi kilétét illetően, kezet nyújtott felé.
- Avery Lyall - mutatkozott be ő is, már csak a rend kedvéért.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 7. 23:41
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 7. 23:41 | Link



Amikor kimondtam, s láttam Lyall arcán a változást, akkor fogtam fel, mit is mondtam ki tulajdonképpen egy vadidegen embernek, aki ráadásul ült is, ha jól tudom. Mármint, kimondtam, hogy... hogy... Áh, igazából mindegy is. Még egyszer csak nem veretem meg magam ezzel. A meleg-nem meleg része nem is nagyon érdekelt már a dolognak, inkább csak az emberi része. A személyesség.
Viszont az, hogy kimondta Sebby nevét, igazolta számomra, hogy igen, ismeri őket. Persze, hogy ismeri. Csak tudnám, honnan.
- Igen. - közöltem halkan, komoran nézve a másik szemébe. Ehhez rég nincs köze senkinek, hogy én milyen érzéseket táplálok, és milyeneket nem, de végül is muszáj volt elmondani, hogy kiktől ismerem a címert. Már nem is tudom, hol láttam pontosan először.
Amikor Lyall kétkedve nézett rám, egy pillanatra mérges lettem, de annyi erőm sem volt, hogy ezt az érzést megtartsam. Még mindig nem tudom, kicsodája ő Sethnek vagy Sebbynek. Hát miért is kéne tudnia rólam egészen pontosan?
- Pedig van. - mondtam végül, még mindig a másik szemeibe fúrva a tekintetem. Jól van.
Mielőtt ismét megszólaltam volna, bemutatkozott, s a kezét nyújtotta, amit fél pillanatnyi tétovázás után fogadtam el, bár kezeim már át voltak fagyva, szóval fogalmam sem volt, mennyire erősen szorítom meg az övét. És megtörtént a kézfogás. Ó, igen. Beleírhatom az önéletrajzomba, igazán jól mutatna. Kezet fogott Avery Lyallal.
Miután elengedtük egymást, ismét szólásra nyitottam a szám, még mindig a másik szemébe nézve.
- Tudom. - feleltem rezignáltan - De azt még mindig nem, hogy honnan ismered őket.
Lyallnak nem akaródzott elmondania, hogy tulajdonképpen mi is van, ezt igencsak fáradtan és feszülten vettem tudomásul. A francba is. Hát miért nem lehet megmondani, könyörgöm? Tényleg egy bérgyilkossal van dolgom, vagy mi van? Nem cseszhet ki velünk ennyire az élet. De komolyan.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 7. 23:48
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 8. 00:14 | Link


Szuper, legalább az kiderült, hogy tényleg az ifjabbik Selwyn párja. Na meg a mostohatestvérük... hát, úgy tűnt, hogy az ő családjukban sem kell furcsaságokért a szomszédba menni.
A Szépvölgyi fiú viszonozta a kézfogást, a válasza pedig vigyort csalt Avery arcára. Ó, hát naná, hogy tudja, hogy ki ő! Mostanában folyton ingadozott, hogy örüljön-e a hírnevének vagy szégyellje magát miatta, de mikor ilyen arccal közölte valaki, hogy ismeri őt, akkor automatikusan húzta ki büszkén magát.
- Nem kell így nézni, nem akarok én semmi rosszat - vigyorgott tovább azon, ahogy a kölyök ádáz arcot próbált vágni, vagy legalábbis Averynek úgy tűnt, hogy ezzel kínlódik. - Seth egy régi ismerőse vagyok - mondta, majd újra elővette a cigarettatárcát, hogy rágyújtson egy szálra, mert ezzel a fiúval egy helyen lenni szörnyen stresszesnek bizonyult.
Miközben sercent az öngyújtó, újra felnézett a fiúra, kutató tekintettel figyelve az arcát. Valahol most realizálta, hogy ha esetleg együtt lehetne Seth-tel, akkor a vele szemben lévő valószínűleg gyakran megjelenne a színen, pedig egyáltalán nem tett rá jó első benyomást. Szívott is egy nagyot a füstből.
- Mi bajod volt az előbb? - kérdezte végül kíváncsian. Nem értette, mert most már a másik szinte normálisan viselkedett, ez pedig sehogy sem illett össze azzal, ahogy először lerogyott mellé.
- Egyébként, ha már így összefutottunk, akkor megtennél nekem valamit? - kérdezte aztán hirtelen. - Egy üzenetet kellene átadni Sebastiannak - tette hozzá, hogy a másik nagyjából tudja, mire kérné.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 8. 00:28 | Link


Lyall elvigyorodott, s már ebből a vigyorból éreztem az egoizmusa előszelét. Miért van az, hogy én csak egoista emberekkel tudok összetalálkozni? Valaki mondja meg nekem. Kérlek.
Nem akar semmi rosszat, hát persze. Gondolom. Bár a vigyora annyira önelégült volt, hogy nem engedett arra következtetni, hogy hazudik. Hát legyen, nem akar rosszat, oké, de honnan...?
Seth egy régi ismerőse. Mhm. Seth régi ismerősei valószínűleg nem kedves szándékkal keresik meg őt, legalábbis ezt feltételezném. Még mindig elég bizalmatlanul tekintettem a másikra, akinek már újabb szál cigaretta égett a szájában, s rám fújta a füstöt, ahogy kérdezett.
- Nem tudom. - sütöttem le a tekintetem - Mostanában szétszórt vagyok, ennyi.
Aztán ismét megszólalt, kért, én pedig zsebre vágtam a kezem. Hát persze. Nyilván fogok tudni segíteni Avery Lyallnak, és nyilván vígan dalolászva teszem ezt meg. Már épp válaszoltam volna, mikor meghatározta a kérés mivoltját. Én pedig csak néztem rá egy... kettő... három másodpercig.
- Mi van?! - szaladt ki belőlem - Te vagy az, akit Sebby megkeresett?
Teljesen egyedül? És akkor ezt most úgy értsem, hogy Sebastian Selwyn fogta magát, és megkeresett egy körözött bűnözőt, aki feltételes szabadlábon császkál a nagyvilágban, ráadásul... Angliában?! Mintha ezt esetleg elfelejtette volna megemlíteni! Talán a legfontosabb részletet véletlenül pont kihagyta!...
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? - kérdeztem ismét, bár ez már csak az elkeseredettség volt. Beleszívtam a cigarettába, megint felszaladt egy köhögés, de nem érdekelt. Fú, de nem érdekelt.
Sebby... Istenem, Sebby, legalább elmondhattad volna, hogy kerüljem el a kihúzott szemű, körözött törpéket! Jó, belegondolva ez igencsak logikus volna. De mégis... hát b***ki. Azért. Azért...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. november 8. 00:31
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 8. 15:49 | Link


Ez azért kicsit több volt, mint egy kis szétszórtság, de Avery nem sietett a másik tudtára hozni a véleményét, már csak azért sem, mert szeretett volna minél előbb elszabadulni a társaságából. Viszont, tény ami tény, elég jó alkalom nyílt arra, hogy ne kelljen kajtatnia a fiatalabb Selwyn után, inkább egyszerűen bagolynak használja ezt a fiút itt, ha már sajátja nem volt. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy tudnak egyesek így levelezni, neki mindenesetre nem ment, ha csak nem volt nagyon muszáj. Az sms sokkal hasznosabb, de legalábbis tisztább.
A másik viszont válasz helyett lefagyott és meredt rá, amitől megfordult Avery fejében, hogy talán éppen most kapta el a fiút megint az a fura valami, és talán mégis jobb lenne lelépni, de aztán a kérdést hallva felröhögött. Szóval innen fúj a szél.
- Ezért a reakcióért már megérte neked adni egy cigit - közölte vidáman, majd tovább gördítette a dolgot. - Különben is, meg van még minden ujja, keze, lába, úgyhogy nem értem mire fel ez a nagy kétségbeesés - jegyezte meg. Egyébként sem szokott ő senkit sem bántani, ha nem provokálják, Seth öccse meg nyilvánvalóan azon a listán volt, akit még akkor sem, hogyha csinál valamit, ami neki nem tetszik. Persze a verbális ütlegelésre ez nem vonatkozott, de ahhoz is elég szemétnek kellene lennie Sebastiannak, hogy szájkaratéba fogjon vele.
Ricsi közben megint köhögni kezdett, Avery pedig erre nemes egyszerűséggel kipöccintette a kezéből a cigit és eltaposta.
- Komolyan, minek szívod, ha fulladozol tőle? Inkább fuss egy kört ha stresszes vagy - vetette oda félvállról. Valamiért a kölyök előhozta belőle azt a beszédstílust, ami eredetileg Alexisnek volt hitelesítve, amikor valami hülyeséget csinált. - Most akkor átadod az üzenetet vagy sem? - kérdezte aztán, újra hátrébb lépve, egy úttal ki a vészes közelségből, és várakozó tekintettel nézett a fiúra.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 8. 15:50
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 10. 21:54 | Link



Azért mégis csak egyedül ment. És persze, gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy van oka annak, hogy nem szólt róla, csak... nem a legjobb érzés az ilyesmi.
Igaz, végül is kvittek vagyunk. Nekem is van olyan dolgom, amiről Sebby nem tud...
Ahogy Lyall megszólalt, egy lesújtó pillantást vetettem rá. Roppantul örülök, hogy ilyen fenomenálisan szórakozik, bár nem hinném, hogy van fogalma arról, milyen viszony van most köztünk Sebastiannal. És én a helyében nem szórakoznék ezen.
Mikor ismét megszólalt, s a párom ujjait és végtagjait emlegette, mordultam egyet. Ó, ugyan. Mi fogalma van ennek az embernek arról, hogy Sebby most nem testileg, hanem lelkileg "csonka"? Fogalma sincs, miért esik rosszul, hogy nem mondta ezt a részletet. És nem jogosan, valóban nem, hiszen én sem támaszkodom rá teljes mértékben, én is tettem olyat, amiről nem tud, és valószínűleg mindketten ugyanazért csináljuk - mert úgy gondoljuk, a másiknak épp elég problémája van. De arra a gondolatra, hogy Sebby felkereste Lyallt (és előre eltervezte, de ezt az egy információt nem osztotta meg), igencsak ingerült leszek, racionalitás ide vagy oda. Igen, lehet, hogy aggódtam volna érte. De mintha ez nem lenne normális egy párkapcsolatban...
- Ja, jól van, oké. - morrantam tehát az előttem állóra, miközben zsebre vágott kezem ökölbe szorult. A rohadt életbe!
Igen, ingerültségem miatt szívtam már azt a szál cigarettát, korántsem azért, hogy az előbbi delejes, világból-kiesős állapotomon segítsen. Azonban Lyall kipöckölte a kezemből, erre pedig tényleg őszintén elfutott a méreg; körülöttünk a fák ágai megrezzentek, ahogy öklöm szorítása még erősebbé vált. A francba. Mi köze van ennek az embernek itt ahhoz, hogy én mivel szennyezem magam? Életemben először?! Úgy, hogy nem tervezek rendszert csinálni belőle?! És fussak egy kört? Ja, a szívemmel tök jól járnék vele. Végül is, tényleg. Baromi jó lenne, igaz, Lyall? Mintha mindent tudna, istenem, irritál, kiakaszt, hogy nem hagy lógva. Mintha az, hogy belesétált Seth életébe, feljogosítaná rá, hogy egóskodjon itt nekem, és beleszóljon abba, amit csinálok.
De persze, csak nagy levegők. Semmi szükség arra, hogy nekiálljak pattogni. Csak a saját energiáim fecsérelném el, pedig amúgy sem rendelkezem túl sokkal. Elszámoltam magamban ötig, mielőtt válaszoltam volna.
- Gondolom, te sem úgy kezdted, hogy semmi gondod nem volt. - mondtam végül, bár őszintén nem vonz a dohányzás; a légzésemet károsítani aeromágusként eléggé ellentétes egy dolog. Csak azért kértem, mert már nem tudtam mihez nyúlni hirtelen. De tőle sem fogok többet kérni, megnyugodhat.
- Átadom, mondd, mit üzensz neki. - feleltem végül a sürgetésre. Annyira látom, hogy Lyall még halálra fog idegesíteni egyszer...
Hozzászólásai ebben a témában


Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 10. 22:25 | Link


Ricsi hiába is hitte azt, hogy Avery nem tudja, hogy mi a helyzet, hiszen Sebastian elmondott mindent neki, már csak azért is, hogy tisztában legyen vele, hogy mi vár rá, ha netán megkeresi Seth-et. Igaz, akkor nem hitte még el a fiúnak, hogy tényleg annyira súlyos a helyzet, mint mondja, de most már pontosan tudta, hogy az, ahhoz pedig nem kellett egy nagy agytrösztnek lenni, hogy kitalálja, nem csak az idősebbik fivért viselte meg a dolog.
Ettől függetlenül ennek a kis mitugrásznak a hanglejtése még így is zavarta. Láthatóan ideges volt, sőt, mintha percről percre növekedett volna a feszültség, amit Ave csak sztoikus nyugalommal vett tudomásul, egy félmosolyt csapva a dolog mellé. Megrezzenő ágak? Nagy cucc. Miután végignézte, hogy egy pyromágus összeéget egy illúziómágust (aki nem mellesleg előtte éppen őt átkozta le egy fáról) az ilyesmi már nem sűrűn tudta megmozgatni. Na meg egyébként is, lehet, hogy csak a valódi szél az. Bár amennyi fura izé jár ebbe a suliba...
A replikát hallva aztán felnevetett.
- Felvágták a nyelved, kölyök. - Ő valóban remekül szórakozott a másik indokolatlan idegességén, de egyébként már kezdte kicsit unni is, úgyhogy szerette volna lezárni a beszélgetést. Ezért is ismételte meg a kérdést, amit az imént tett fel.
- Csak annyit mondj neki, hogy a fekete görény üdvözli - felelte aztán sejtelmesen, direkt húzva tovább a fiú agyát, hiszen ez akár rá de akár egy harmadik félre is vonatkozhatott volna. Mindenesetre valójában csak annyit akart közölni ezzel Sebastian felé, hogy az az állatka, akit a minap úgy megnézett Seth mellkasán, az ő volt, eljött.
- Ezer hála, öcsi! - tette még hozzá, miközben már-már a szeme is nevetett.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz bátran Őfelségétől
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. november 10. 22:59 | Link



Felvágták a nyelvem. Igen, ezt már tudomásul sem vettem, mármint nem akartam ezzel foglalkozni, mert csak még idegesebb lettem volna, és ez a jövőkép nem kecsegtetett túl sok jóval; inkább ráhagytam, és egy vállvonással elintéztem a dolgot.
Aztán jött az üzenet. A fekete görény üdvözli. Először csak pislogtam kettőt, aztán összevontam a szemöldököm, végül pedig szinte éreztem azt a jelképes eret dagadni a homlokomon. Szórakozik velem? Most megint, mire értette ezt? Most mi van? Mi a f... mi a fekete görényes lópikulát akar ez jelenteni? Már megint. Hát tényleg.
Meg megint, mi az, hogy "csak annyit mondj"? Hát mi az istennyilát tudnék én még mondani ezen kívül, mikor masszív tíz perce tudtam meg, hogy Avery Lyall belesétált így kollektívan hármunk életébe? Őszintén, mi a retkes seprűnyelet mondhatnék még? Esküszöm, felnégyelem ezt a gyereket itt előttem.
- Ja, majd megmondom. - szűrtem a fogaim közt, fel sem pillantva a másikra. Ja. Jó. Majd megmondom. Tényleg. Vidám lesz. Átadom majd, hogy a fekete görény üdvözli. Mint valami drogbáró neve, vagy Merlin tudja, mi a rák...
Végül is tök felesleges megkérdezni, mi a sárkánytrágyáról beszél, hiszen Sebastian sem tájékoztatott fekete görényekről, akkor neki miért is kellene ugye, amikor tíz perce ismerem? Persze, nyilván tök felesleges megkérdezni, ugyan már, hova gondolok. Nekem ehhez semmi közöm, mint ahogy látszik.
Na és akkor még le is öcsizett. Felnéztem rá, azzal a végtelen utálattal a szememben, amit nem szoktam csak úgy osztogatni mindenkinek, de Lyall tíz perc ismeretség után kiérdemelte. Végül egy láthatóan erőltetett mosolyt eresztettem meg felé, bár a pillantásom még mindig ölni tudott volna.
- Örültem a találkozásnak... - mondtam végül, majd megfordultam, és egy köszönés kíséretében vettem utamat a ház felé.
Öcsi. Én, az ő öccse. Elmehet a...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér