Csendesen üldögélt az egyik pad támláján, nem annyira szem előtt, de nem is igazán bujkálva - igazából csak az egyik fa nyújtotta árnyékot használta ki, hogy rejtse őt egy kicsit. Volt mit átgondolnia, ehhez pedig nem volt szüksége közönségre, viszont a falut nem nagyon akaródzott elhagynia.
Hosszú hajába néha belekapott az őszi szél, ő pedig ilyenkor fázósan összébb húzta magán a kabátot. Könnyen el lehet szokni a kontinensi téltől, neki pedig úgy látszik, már sikerült is.
Mindenesetre, talán most először mutatkozott újra emberként Bogolyfalván, úgyhogy igyekezett nem túl feltűnően megjelenni. A ruhája egyszerű fekete volt, acélbetétes bakanccsal és bőrkabáttal, szemeit is csak szolidan húzta körbe tussal - ennek egyszerűen nem tudott ellenállni, mert tudta, hogy jól áll neki, és hozzá tartozott a személyiségéhez. Viszont a mindenféle egyéb kiegészítőket minimumra csavarta, gyűrű sem volt rajta se fülbevaló, nyakláncát pedig a ruha takarta.
Lustán lepöckölt egy kis darab hamut a cigijéről, amit ujjai között fogott. Nem volt komoly dohányos, de időről időre rágyújtott, ha gondolkodni akart vagy csak úgy időt tölteni. Nem is hordott magánál sok dohányt, csak ami belefért az elegáns cigaretta tárcába.
Elnézte az egyik madarat, ami valamit csipegetett a szikkadt fű között. Nem mondhatta, hogy hiányzott volna neki a falu, sőt, de mostanra talán már nem sok ismerős maradt errefelé, habár ha jobban belegondolt, azok a diákok, akikkel ő kezdte az iskolát, még csak most végzősök. Erre a gondolatra ösztönösen kicsit lejjebb hajtotta a fejét - egy kicsit sem volt most kedve ismerősökhöz.

Éppen elvolt a saját gondolataival, mikor besétált a képbe az a nyeszlett srác, akit Seth-tel látott egyik alkalommal. Kis híján félre is nyelte a cigifüstöt, miközben nem kicsit megátalkodva figyelte, amint a másik se szó, se beszéd leül mellé a padra és csak úgy... van. Mi a f*? Ez holdkóros?
Kíváncsian pislogott hát a hívatlan vendégre, majd megunta és szívott még egyet a cigijéből. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet a srác baja, mert vaknak nem tűnt, de a mozgása is furcsa volt, mintha azt sem tudná, hol van. Nos, nem az ő dolga. Ha nagyon elkezdi zavarni, maximum odébbáll.
Mire idáig jutott a gondolatmenetben, a másik mégis csak észrevette, hogy létezik, és szemtelen módon egyből a cigivel akarta lenyúlni. Avery vetett rá egy bosszús, csúnya pillantást, de nem felelt. Nem szeretetszolgálat, vegyen magának.
Pár pillanattal később viszont visszavándorolt rá a tekintete. Seth ismeri. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor talán mégsem fájna annyira egy szál cigi kölcsönzése, bár eléggé kétséges volt számára a srác kora, de végül is nem az ő felelőssége, hogy ki mikor kezdi el mérgezni magát. Neki személy szerint már úgyis sikerült olyan tizenhárom éves kora környékén.
Elővette hát a cigarettatárcáját, miközben saját dohányát az ajkai közé fogta.
- Nesze, vegyél - nyújtotta a fiú felé és pattintotta fel a fedelét, de a kezéből nem adta ki az értékes holmit, amit több okból is úgy őrzött, mint a szeme fényét.
Pillantása, amivel az idegent figyelte, valahol fél úton volt a bizalmatlan és a bosszús között, de ha jobban megfigyelték, akkor látszott benne az is, hogy nem teljesen biztos abban, hogy a másikkal minden oké. Ha egy kicsit is vörösebb lett volna a szeme, akkor megkockáztatja, hogy be van szívva, na de így..?

Tulajdonképpen már egyre kevésbé lehetett őt lányokkal összekeverni, bár tény és való, ha szerette volna, akkor tudott volna úgy kinézni, hogy míg meg nem szólal, addig a másik nem képviselőjének higgyék. Ebben a mondatban viszont fontos szerepet játszik a megszólalás, mert onnantól fogva már esélytelen volt, hogy a mély, selymes tónusú hanghoz egy nőt társítsanak.
A fiú vett egy szálat, Avery pedig felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a pálcával szerencsétlenkedik. Mai napig nem tudta megszokni, hogy a varázslók még az ilyen apróságokat is ezzel az eszközzel oldják meg, számára annyira ormótlannak tűnt egy formás öngyújtóhoz képest.
Aztán meg kérdezősködni kezdett. Avery rövid gondolkodás után rájött, hogy a címer miatt érdeklődhet, hiszen igen, Seth-tel volt, ismerheti, ő meg nem is gondolt rá, hogy mi virít a cigarettatárcán, annyira megszokta már.
- Közöd? - kérdezett aztán vissza, mert ennek ellenére sem volt szándékában válaszolni. Ha lopással vádolják meg, akkor úgyis csak körberöhögni és itt hagyja a fenébe, nincs ideragadva a padhoz.
Kis elégtétel volt, hogy a srác elkezdett köhögni a cigitől.
- Na mi van kölyök, csak nem az első szál? - derült fel kicsit az arca, bár a mosolyába gúny vegyült, mert a gyerek furcsa is volt és kotnyeles is. Hagy köhögjön csak egy kicsit, legalább megtanulja, hogy ne játsszon nagyoknak való dolgokkal. Mennyi lehet, tizennégy?
Viszont részéről ezen a ponton meg is unta, mert nem sokáig szórakoztató azt nézni, ahogy másik szenvednek a cigijükkel, meg egyébként is, nem akarta, hogy rákenjenek valamit, ha a srác még a végén összeesik itt, amilyen furán viselkedett, úgyhogy fogta magát, leugrott a padról és szó nélkül elindult a falu felé.

A srác nem felelt, úgy konkrétan semmire se, a cigit se köszönte meg, úgyhogy Avery egy ponton úgy döntött, hogy neki nincs tovább dolga vele. Ezért is indult el, na meg mert nem vágyott társaságra különösebben, de egyszer csak lépteket hallott és megfogták a vállát.
A kölyöknek az volt a szerencséje, hogy meg is szólalt a tette mellé, mert így biztos volt benne, hogy csak az előző kis srác volt az óvatlan valaki, aki a személyes terébe pimaszkodott.
Megpördült a sarkán, úgy, hogy a haja lebbent mögötte, de nem fárasztotta magát azzal, hogy pálcát vegyen elő - sőt, a kezei továbbra is a kabátja zsebében voltak. A pillantás, amit a másik kapott, többet mondott ezer szónál, és bár Avery alacsonyabb volt nála, ez nem akadályozta meg abban, hogy földbe döngölő tekintettel nézzen rá.
- Ki kérdezi? - szólt a válasz, azonban ekkorra már a pillantása is rideg és szenvtelen lett, hangja pedig nem árult el különösebb érzelmet. Nem tudta igazán összerakni, hogy a fiúnak mi köze lehet a Selwyn testvérekhez, de miután már egy fokkal kevésbé nézett úgy ki, mint aki menten összeesik, lehet, hogy megfontolja, hogy váltson vele pár szót. - Honnan ismered a címert? - kérdezte még, mert bár számára nyilvánvaló volt, de remélte, hogy fel tudja ez által deríteni a kapcsolati háló egy részét, és kiderül, hogy az idegen milyen helyet foglal el benne.
Most nézte csak meg jobban, mert elég közel került. Túl közel, ami azt illeti, de Avery egyelőre ezzel nem foglalkozott. Zöld szemek, sötét haj, hatalmas fül... az szinte biztos, hogy nem Seth rokona, erre le merte volna tenni a nagy esküt.

Szépvölgyi, huh? Hát róla meg nem hallott név szerint. Elsőre meg is fordult a fejében, hogy talán nem is mond igazat a másik, de aztán a következő kérdésre is válaszolt, Avery fél szemöldöke pedig finoman felfelé szaladt. Aha. Hát ez meglepő fordulat.
Na most ha attól eltekintünk, hogy ha nem ismeri a testvéreket, akkor nem érti a választ, mert ő címerre kérdezett rá, a fiú meg emberekkel válaszolt, akkor is volt egy meglepő részlet a dologban. Az egyik a párja.
- Sebastiannal jársz? - kérdezte hát, csak a biztonság kedvéért, kissé összehúzott szemekkel, mert bár úgy vélte, hogy csakis ez lehet a válasz, de az előbb Richárd viselkedett annyira furcsán, hogy el tudja róla képzelni, hogy csak azt hiszi, hogy jár valamelyikkel. Ebben az esetben meg akár azt is gondolhatja, hogy Seth-tel, ami újabb bonyodalmat jelent. Azon természetesen meg sem lepődött, hogy fiúk vannak együtt, sőt, gyakorlatilag észre sem vette a dolgot, mert az ő számára éppen annyira természetes volt, mint bármi más. Az egész helyzetben egyáltalán nem ez volt a furcsa, bár tény, ami tény, kicsit elgondolkodott rajta, hogy vajon mit eszik az ifjabbik Selwyn ezen a srácon. Na de nem az ő dolga.
- Nem tudtam róla, hogy van egy mostohatestvérük - tette még hozzá kissé kétkedve, de ezzel együtt nem vetette el teljesen a lehetőségét annak, hogy a fiú igazat mond. Nagyon sok dolgot nem tudott még róluk, akár ez is lehetett az egyik.
Végül, bár még mindig bizonytalan volt a fiú valódi kilétét illetően, kezet nyújtott felé.
- Avery Lyall - mutatkozott be ő is, már csak a rend kedvéért.

Szuper, legalább az kiderült, hogy tényleg az ifjabbik Selwyn párja. Na meg a mostohatestvérük... hát, úgy tűnt, hogy az ő családjukban sem kell furcsaságokért a szomszédba menni.
A Szépvölgyi fiú viszonozta a kézfogást, a válasza pedig vigyort csalt Avery arcára. Ó, hát naná, hogy tudja, hogy ki ő! Mostanában folyton ingadozott, hogy örüljön-e a hírnevének vagy szégyellje magát miatta, de mikor ilyen arccal közölte valaki, hogy ismeri őt, akkor automatikusan húzta ki büszkén magát.
- Nem kell így nézni, nem akarok én semmi rosszat - vigyorgott tovább azon, ahogy a kölyök ádáz arcot próbált vágni, vagy legalábbis Averynek úgy tűnt, hogy ezzel kínlódik. - Seth egy régi ismerőse vagyok - mondta, majd újra elővette a cigarettatárcát, hogy rágyújtson egy szálra, mert ezzel a fiúval egy helyen lenni szörnyen stresszesnek bizonyult.
Miközben sercent az öngyújtó, újra felnézett a fiúra, kutató tekintettel figyelve az arcát. Valahol most realizálta, hogy ha esetleg együtt lehetne Seth-tel, akkor a vele szemben lévő valószínűleg gyakran megjelenne a színen, pedig egyáltalán nem tett rá jó első benyomást. Szívott is egy nagyot a füstből.
- Mi bajod volt az előbb? - kérdezte végül kíváncsian. Nem értette, mert most már a másik szinte normálisan viselkedett, ez pedig sehogy sem illett össze azzal, ahogy először lerogyott mellé.
- Egyébként, ha már így összefutottunk, akkor megtennél nekem valamit? - kérdezte aztán hirtelen. - Egy üzenetet kellene átadni Sebastiannak - tette hozzá, hogy a másik nagyjából tudja, mire kérné.

Ez azért kicsit több volt, mint egy kis szétszórtság, de Avery nem sietett a másik tudtára hozni a véleményét, már csak azért sem, mert szeretett volna minél előbb elszabadulni a társaságából. Viszont, tény ami tény, elég jó alkalom nyílt arra, hogy ne kelljen kajtatnia a fiatalabb Selwyn után, inkább egyszerűen bagolynak használja ezt a fiút itt, ha már sajátja nem volt. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy tudnak egyesek így levelezni, neki mindenesetre nem ment, ha csak nem volt nagyon muszáj. Az sms sokkal hasznosabb, de legalábbis tisztább.
A másik viszont válasz helyett lefagyott és meredt rá, amitől megfordult Avery fejében, hogy talán éppen most kapta el a fiút megint az a fura valami, és talán mégis jobb lenne lelépni, de aztán a kérdést hallva felröhögött. Szóval innen fúj a szél.
- Ezért a reakcióért már megérte neked adni egy cigit - közölte vidáman, majd tovább gördítette a dolgot. - Különben is, meg van még minden ujja, keze, lába, úgyhogy nem értem mire fel ez a nagy kétségbeesés - jegyezte meg. Egyébként sem szokott ő senkit sem bántani, ha nem provokálják, Seth öccse meg nyilvánvalóan azon a listán volt, akit még akkor sem, hogyha csinál valamit, ami neki nem tetszik. Persze a verbális ütlegelésre ez nem vonatkozott, de ahhoz is elég szemétnek kellene lennie Sebastiannak, hogy szájkaratéba fogjon vele.
Ricsi közben megint köhögni kezdett, Avery pedig erre nemes egyszerűséggel kipöccintette a kezéből a cigit és eltaposta.
- Komolyan, minek szívod, ha fulladozol tőle? Inkább fuss egy kört ha stresszes vagy - vetette oda félvállról. Valamiért a kölyök előhozta belőle azt a beszédstílust, ami eredetileg Alexisnek volt hitelesítve, amikor valami hülyeséget csinált. - Most akkor átadod az üzenetet vagy sem? - kérdezte aztán, újra hátrébb lépve, egy úttal ki a vészes közelségből, és várakozó tekintettel nézett a fiúra.

Ricsi hiába is hitte azt, hogy Avery nem tudja, hogy mi a helyzet, hiszen Sebastian elmondott mindent neki, már csak azért is, hogy tisztában legyen vele, hogy mi vár rá, ha netán megkeresi Seth-et. Igaz, akkor nem hitte még el a fiúnak, hogy tényleg annyira súlyos a helyzet, mint mondja, de most már pontosan tudta, hogy az, ahhoz pedig nem kellett egy nagy agytrösztnek lenni, hogy kitalálja, nem csak az idősebbik fivért viselte meg a dolog.
Ettől függetlenül ennek a kis mitugrásznak a hanglejtése még így is zavarta. Láthatóan ideges volt, sőt, mintha percről percre növekedett volna a feszültség, amit Ave csak sztoikus nyugalommal vett tudomásul, egy félmosolyt csapva a dolog mellé. Megrezzenő ágak? Nagy cucc. Miután végignézte, hogy egy pyromágus összeéget egy illúziómágust (aki nem mellesleg előtte éppen őt átkozta le egy fáról) az ilyesmi már nem sűrűn tudta megmozgatni. Na meg egyébként is, lehet, hogy csak a valódi szél az. Bár amennyi fura izé jár ebbe a suliba...
A replikát hallva aztán felnevetett.
- Felvágták a nyelved, kölyök. - Ő valóban remekül szórakozott a másik indokolatlan idegességén, de egyébként már kezdte kicsit unni is, úgyhogy szerette volna lezárni a beszélgetést. Ezért is ismételte meg a kérdést, amit az imént tett fel.
- Csak annyit mondj neki, hogy a fekete görény üdvözli - felelte aztán sejtelmesen, direkt húzva tovább a fiú agyát, hiszen ez akár rá de akár egy harmadik félre is vonatkozhatott volna. Mindenesetre valójában csak annyit akart közölni ezzel Sebastian felé, hogy az az állatka, akit a minap úgy megnézett Seth mellkasán, az ő volt, eljött.
- Ezer hála, öcsi! - tette még hozzá, miközben már-már a szeme is nevetett.