A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

William sétál át a téren egy iskolai barna kuvikkal a vállán és közben a nyakát nyújtogatja, mintha keresne valamit. Megáll a szökőkút mellett, visszafordul, pásztázza a terepet. A kuvik békésen szundikál, láthatóan nem érdekli, hogy a tanár miért hozta őt ide. A professzor végre megtalálta, amit keresett, mert célirányosan elindul a padok között az egyik fához, aminek viszonylag alacsonyan van az egyik ága. Óvatosan fölébreszti az állatot, és átköltözteti őt a faágra. A szárnyas érdeklően figyeli és várja a következő utasítást.
Livingstone professzor benyúl a talárja egyik zsebébe, amiből elővesz egy levelet, amit a pálcájával a fához erősít, illetve több kisebb pergamen cetlit, amit szintén kitűz. Újra átfutja a szöveget, hogy biztosan nem felejtett el semmit, majd biccentve egy fél-mosollyal az arcán elindul a kastély felé. Ahogy lép kettőt szemrehányó huhhantást hall.
- Jaj, téged majdnem elfelejtettelek. – mondja pironkodva, és a másik zsebéből egy marék bagolycsemegét vesz elő. A kuvik szeme megcsillan, és izgatottan kezd fészkelődni az érkező lakoma láttán.
- Kérlek, maradj itt, és hozd el nekem a diákok válaszát, cserébe tessék, adok neked egy kis finomságot. – majd a faágra teszi a bagolycsemegét, megcirógatja a madár jobb szárnyát, aki ettől boldogan megborzolja a tollazatát, és kedvesen huhhant még egyet.
William most már nyugodtan visszatérhet az iskolába.

A pergamenen a következő felirat olvasható:

„Kedves játszani vágyók!

A minap elrejtettem három tárgyat az iskola különböző pontján. Nincs nehezebb feladatotok, mint hogy megtaláljátok ezeket, és végül a fán található bagollyal elküldjétek nekem. - Remélem ott lesz a bagoly, próbáltam lekenyerezni egy kis csemegével, de kitudja, hogy az meddig tart ki. Ha nem lenne ott, csak füttyentsetek egyet, azt meghallja, és visszasiet majd hozzátok.
Utatok során különböző dolgokat találhattok majd, lesz, amire szükségetek lesz, és lesz, amire nem. Kaptok majd feladatokat, amiket ha ügyesen oldotok meg, tovább juthattok rejtett területekre, amiknek a segítségével végül rábukkanhattok az elrejtett tárgyakra.
Hagytam itt cetliket, a bátrabbak jegyzetelhetnek a kalandjuk során, és ha elég ügyesek, akkor elég nekik minden helyszínt csak egyszer meglátogatniuk.
Sok sikert, és jó vadászatot kívánok nektek!

Üdv: William Steve Livingstone”

A szöveg alján a következő két feladványt látjátok.

„Egészítsétek ki a talált betűkkel a két nevet, és a leghíresebb műveiket írjátok meg nekem!”

_ Ö _ _ S _ _  és _ _ _ Ö _ _ A _ T _

„Egészítsétek ki a talált számokkal a két dátumot, és dátumokhoz tartozó közös város nevét írjátok meg nekem!” (Bocsánat, ez lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz, de a többi igazán könnyű - Will)

_ _ 5 _ és _ 5 _ _ (Egy kis segítség lehet A múlt árnyainak termében levő egyik emlék.)
És még egy kicsi:

Szép és büszke város vagy te (itt a város neve van), minden joggal,
s bár szenvedtél majd száz évig török uralommal –
Nyáry Pál szégyenére, hogy föladta a várat –
Isten végül magyar kézre adta e szép tájat.

Innen öt felé mehetsz tovább. Merre indulsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463082#post463082][b]William Steve Livingstone - 2015.02.10. 01:31[/b][/url]

William sétál át a téren egy iskolai barna kuvikkal a vállán és közben a nyakát nyújtogatja, mintha keresne valamit. Megáll a szökőkút mellett, visszafordul, pásztázza a terepet. A kuvik békésen szundikál, láthatóan nem érdekli, hogy a tanár miért hozta őt ide. A professzor végre megtalálta, amit keresett, mert célirányosan elindul a padok között az egyik fához, aminek viszonylag alacsonyan van az egyik ága. Óvatosan fölébreszti az állatot, és átköltözteti őt a faágra. A szárnyas érdeklően figyeli és várja a következő utasítást.
Livingstone professzor benyúl a talárja egyik zsebébe, amiből elővesz egy levelet, amit a pálcájával a fához erősít, illetve több kisebb pergamen cetlit, amit szintén kitűz. Újra átfutja a szöveget, hogy biztosan nem felejtett el semmit, majd biccentve egy fél-mosollyal az arcán elindul a kastély felé. Ahogy lép kettőt szemrehányó huhhantást hall.
- Jaj, téged majdnem elfelejtettelek. – mondja pironkodva, és a másik zsebéből egy marék bagolycsemegét vesz elő. A kuvik szeme megcsillan, és izgatottan kezd fészkelődni az érkező lakoma láttán.
- Kérlek, maradj itt, és hozd el nekem a diákok válaszát, cserébe tessék, adok neked egy kis finomságot. – majd a faágra teszi a bagolycsemegét, megcirógatja a madár jobb szárnyát, aki ettől boldogan megborzolja a tollazatát, és kedvesen huhhant még egyet.
William most már nyugodtan visszatérhet az iskolába.

A pergamenen a következő felirat olvasható:

„Kedves játszani vágyók!

A minap elrejtettem három tárgyat az iskola különböző pontján. Nincs nehezebb feladatotok, mint hogy megtaláljátok ezeket, és végül a fán található bagollyal elküldjétek nekem. - Remélem ott lesz a bagoly, próbáltam lekenyerezni egy kis csemegével, de kitudja, hogy az meddig tart ki. Ha nem lenne ott, csak füttyentsetek egyet, azt meghallja, és visszasiet majd hozzátok.
Utatok során különböző dolgokat találhattok majd, lesz, amire szükségetek lesz, és lesz, amire nem. Kaptok majd feladatokat, amiket ha ügyesen oldotok meg, tovább juthattok rejtett területekre, amiknek a segítségével végül rábukkanhattok az elrejtett tárgyakra.
Hagytam itt cetliket, a bátrabbak jegyzetelhetnek a kalandjuk során, és ha elég ügyesek, akkor elég nekik minden helyszínt csak egyszer meglátogatniuk.
Sok sikert, és jó vadászatot kívánok nektek!

Üdv: William Steve Livingstone”

A szöveg alján a következő két feladványt látjátok.

„Egészítsétek ki a talált betűkkel a két nevet, és a leghíresebb műveiket írjátok meg nekem!”

_ Ö _ _ S _ _  és _ _ _ Ö _ _ A _ T _

„Egészítsétek ki a talált számokkal a két dátumot, és dátumokhoz tartozó közös város nevét írjátok meg nekem!” (Bocsánat, ez lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz, de a többi igazán könnyű - Will)

_ _ 5 _ és _ 5 _ _ (Egy kis segítség lehet A múlt árnyainak termében levő egyik emlék.)
És még egy kicsi:

Szép és büszke város vagy te (itt a város neve van), minden joggal,
s bár szenvedtél majd száz évig török uralommal –
Nyáry Pál szégyenére, hogy föladta a várat –
Isten végül magyar kézre adta e szép tájat.

Innen öt felé mehetsz tovább. Merre indulsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=463496#post463496][b]Dolánszky Alex - 2015.02.11. 20:52[/b][/url]

Táboros játék^^

Elküldtek játszani. De most komolyan.
Még érettségi előtt gondoltam egy utolsó alkalommal meglátogatom Lint itthon, ha már ő sosem jön hozzám, mert lefoglalja a tanítás meg a tetoválás. Amit amúgy tökre megértek. Nos, a Mókus éppen valami kézlenyomatos, láblenyomatos, mindencsupafestékes dologban volt benne egy csapat elsős lánykával. Invitáltak engem is. Jó mókának tűnt, de a zajszint már meghaladta azt, amit még ép ésszel el bírok viselni, ezért sajnos hárítanom kellett a lehetőséget. Amíg viszont Lin befejezi a kézműves óráját és kimosakszik, nekem keresnem kellett valamit, amivel elütöm az időt. A Levita toronyig jutottam, ahol a szfinx valami pultról meg főnökről magyarázott. Úgy tűnik, berozsdásodtam, mert fogalmam sem volt a megoldásról, így lepattantam az ajtóról. Ott kapott el Arslí na Fírinne professzorunk, és propellergyorsasággal elkezdett magyarázni fejtörőről meg táborról meg játékról, meg hogy én a halloweeni játékban is milyen jól szerepeltem két éve, úgyhogy - közben már taszigált is a BCs irányába - tekerjek szépen le a Boglyas térre, és oldjam meg a rejtélyt és különben is tábor. Az ember nem vitatkozik a házvezetőjével, még akkor sem, ha kábé tíz évvel fiatalabbnak néz ki, és egy kék plüssmackóval alszik. (Igen. Tudom. Mindenki tudja.)
Órákon át bolyongtam. Lin már rég végzett, de én meg nagyon belemelegedtem a feladatba, és nem akartam a felénél abbahagyni. Majd kiengesztelem valamivel - döntöttem vállat vonva az órámnak, és folytattam az utamat fel-alá a kastélyban. Ki az a hülye, aki azért felmegy a faluból a kastély második emeletére, hogy azután szétnézzen a bogolyfalvi barlangfürdőben (a néninek elismerésem!), minekutána lebattyog a suli alagsorába, hogy rögtön onnan spurizhasson a boglyas téri telefonfülkéhez? Nem tudjátok? Hát Alex! És nagyon remélem, hogy a többi kis ügyefogyott kalandor is jól beszívta. Oké, hogy néhány évig kerekesszékben ültem, de azért a maradék 15-ben gyalogoltam, mint minden normális ember, és megesküdnék rá, hogy életemben nem jártam még ennyit, mint ma! Köszi az edzést, 'Stone prof!
A számsorozatos példánál, bevallom, szükségem volt némi segítségre, mert gyökér vagyok, és nem sikerült teljesen értelmezni a feladatot, utoljára pedig a szfinx addig nyomatta a szövegét, míg csak rá nem jöttem a feladványra. Most itt állok, hónom alatt az USA államainak mérhetetlenül vastag törvénykönyvével. (Az egyik a fejemre esettek közül. A vörös kötet pont annál az oldalnál nyílt ki, amilyen számú piros kulcs volt nálam. Ez nem lehet véletlen.) Van még két fiolám, az egyikbe a pókhullákat is beleraktam. Meg 7 galleon. Na jó, ezt csak úgy zsebre vágtam a bagolyházban. Ki hagyta volna ott?
A huhogásnak nem, talán inkább csak huhhantásnak nevezhető hangokat kiadó bagoly tényleg vár rám a fán, ahogy Livingstone professzor ígérte. (Egyáltalán ki ez az ember? Nekem nem tanított semmit, az tuti. Biztos valami új tanár tele buzgósággal, hogy megfogja a diákok érdeklődését valahogy. Tábort is szervez, beszarás. Bezzeg én már tavaly elballagtam...)
A már nem emlékszem hol olvasott tanácsra megsimogatom a madár jobb szárnyát, amit valóban üdvözült fejjel fogad. Azután útjára indítom a válaszaimmal, és elhatározom, hogy az áltsuliban skippelt kötelező olvasmányokat előveszem érettségi után...