37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. november 23. 09:24 | Link


Nem igazán szeretem ezt a helyet. Az én ízlésemnek túl giccses, és indokolatlanul azt az érzetet kelti, hogy valami légyotton vagy. Ellenben nyugodt, nincs teletömve, és aki megfordul itt az is csendben van, hogy a körülötte levők tudják nyugodtan meginni a teájukat. Ez jelenleg fontosabb, mint a giccs. Nyilván hívhattam volna a házamba is, de finnyás vagyok arra, hogy kit engedek be. Nem attól félek, hogy ellopott volna valamit, az úgysem működik annyira könnyen, csak finnyás vagyok. Úgy ahogy a ruháimra is, arra is, hogy egy vizes palackba vizet kell tölteni és nem kólát, nem iszok akárki után, meg arra, hogy kétszer egymás után nem veszem fel ugyanazt a felsőt amíg ki nem mosom. Szóval ja. Ez csak az én ötpercem. Rendelek magamnak egy fekete teát két cukorral, mielőtt keresnék magunknak egy helyet. Ami nem középen van, de nincs is eldugva, és nem ez a félhomály lengi be. Problémás vagyok, tudom ám. Végül csak megtalálom a számomra tökéletes asztalt, és le is csapok rá. Levéve a kabátom helyezkedem kényelembe, amíg várom a nőt.
Nem is értem, miért ajánlotta ezt fel. Scar még érthető, mert cserébe ő is tudja gyakorolni a sajátját, és így mindkettőnknek jó. Viszont ő mit kap tőlem cserébe? Kérhet pénzt, de nem fogok valami istentelen összeget fizetni neki, amiért különösebben tényleg megérné beengednie a fejébe egy kezdő legilimentort. Biztos van valami védelme, vagy már sokat csinálta, vagy mit tudom én, de én akkor sem engedném be magam a fejembe a helyében.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. november 23. 22:16 | Link

Adrian Ivanorovics Black

 Amikor először felkeresett és beszélgetni kezdtünk azonnal feltűntek a sajátos kis dolgai. A háklijai, ha úgy tetszik. Számomra ezek egyáltalán nem furcsák, nekem is vannak olyan szokásaim, melyek mások számára talán elsőre igen érdekesek lehetnek, de nem hátráltatnak semmiben. Ahogyan őt sem a sajátjai, ebben biztos vagyok. Na de térjünk vissza a mához, és ahhoz az okhoz, amiért eljöttem a falu teaházába. Csevegésünk közben megtudtam, hogy legilimentor és igen nagy szüksége volna olyan helyzetekre és személyekre, amikben és akiken gyakorolhatná ezt a képességét. A magam részéről önként jelentkeztem a feladatra. Azzal az indíttatással, hogy sosem árt egy gondolatokba látó ismerős. A teaházba lépve azonnal meglátom. A legjobb, legcsendesebb asztalt választotta ki. Kecses, nőies mozdulatokkal lépek oda hozzá. - Szervusz! - köszönök rá és leülök vele szemben úgy, hogy ha válla mellett elpillantok a kijáratot lássam. Ez például az én egyik mániám, hogy mindig közelemben legyen a menekülőút. - Szerintem lássunk máris hozzá, minek húznánk az időt! - indítványozom mosolyogva és közben gyorsan átfutom az itallapot. Nagyon széles a választék, van itt étel és ital no meg teák szép számmal. Ha jön majd a pincér azt hiszem egy mézes citromos hársfateát fogok rendelni, mert úgy érzem meghűltem egy kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 5. 15:24 | Link


Apró mosollyal a szám szegletében biccentek, ahogy leül a székre. Ez az én köszönésem. Nem mintha néma lennék, vagy nehéz lenne kinyitnom a szám, csak most nem jön. Különben is, mit mondanék rá? Szia? Kézcsók? Soha nem tudom hogyan kell megszólítani a nálam idősebb nőket, elvégre már én is felnőtt vagyok, nem intézhetem el annyival, hogy csókolom. Szóval amikor a helyzet hozza, akkor mondom, amikor nem, mint most, nem mondom.
- Válogass nyugodtan, meghívlak valamire - kicsit beljebb húzom a saját ülőalkalmatosságom is, ahogy előkerül a pálcám, és le is fektetem azt szépen az asztalra. Belekortyolok a teába, olyan britesen fogom meg a csuprot, hogy maga a királynő is büszke lehetne rám.
- Máris, rendben - bólintva teszem vissza a csészét a kis tányérjába, még két ujjam közé fogva a kanalat megkavarom. Nem mondom, hogy nem számítok ellenállásra. Mindig számítok rá, mert jobb belekalkulálni ezt is a dologba, mint nem, és utána meglepődni. Rosszabbik esetben lebukni. Nyílt titok, hogy akinek van legilimenciája, nem csak előzetes engedélykéréssel használja. Nem mintha eddig én nem tettem volna így, képtelenség is lenne észrevétlenül becsusszanni valakinek az elméjébe pálcamozdulattal és varázsigével. Ami hangos és látványos. Kiropogtatom az ujjaim, lassan az összes csontom ad ki valamilyen hangot. Valószínűleg azért, mert sokszor voltak már terrorizálva, adott esetben eltörve, megrepedve. Nem mintha ezzel továbbra is problémám lenne, jó dolog azzal keresni sok pénzt, hogy szeretsz csinálni valamit. Megköszörülöm a torkom, miközben kézbe veszem az ébenfát, és egy egyszerű, formás mozdulattal meg is közelítem a nő elméjét.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. december 18. 21:41 | Link

Adrian Ivanorovics Black

 Leülök, majd amikor a pincér odalép az asztalunkhoz rendelek egy gesztenye mézes, citromos hársfateát. A köhögés, ami reggelente és néha éjjel is roham szerűen rám tör egy efféle kezelést kíván azon felül, amit magamon alkalmazok. Adrian láthatóan zavarba jött attól, hogy azt kértem ne húzzuk az időt és kezdje el az elmém olvasását. Így amikor felemeli pálcáját koncentrálni kezdek, elmém előbb kiürítem, hogy azután csak egyetlen tiszta gondolatot tudjak mindvégig magamban tartani. Olyan élesen és tisztán jelenítem meg magam előtt a gondolatot, hogy a legkisebb megerőltetéssel is könnyen menjen majd a fejemből való kiolvasása a velem szemben ülőnek. Először adok neki ennyi előnyt, majd ha már kicsit magabiztosabb lesz, akkor fogom megnehezíteni a dolgát kósza eszmefuttatásokkal, érzelem fellegekkel és idegesség villámokkal, félelem viharokkal. No de akkor lássuk a medvét. - Mond, mit látsz? -kérdem érdeklődve, miközben az imént megérkező teámba belekortyolok. Kellemes az íze, édes és lágy. Kíváncsian várom miket fog majd mondani, hogy sikerül-e neki elsőre a varázslat és látja-e majd, amit mutatok neki. Eltérő színű szemeimet egyenesen rá függesztem és várok.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. december 20. 14:31 | Link


Nem feszülök meg különösképpen. Első lépésként kitisztítom az elmém, mondhatni egy üres szobába lépek, gondolatok nélkül. Nem idegen számomra ez a terep, minden edzésemen és meccsemen így teszek, ennek köszönhetően pedig nem telik sem sok időbe, sem pedig sok energiába elérni, hogy ne gondoljak semmire, ezáltal pedig be tudjam fogadni az idegen képeket. Kitágulnak a pupilláim, ahogy belépek a gondolatai közé. Először ugyanabban a sötét teremben találom magam, amit elképzeltem a saját fejemben is, csak az után kezdek "lapozni", hogy megbizonyosodtam a kapcsolat stabilitásáról. Mint mindig, most is egy képet várok, hogy látható, már-már "megfogható" formában vetüljenek ki a gondolatai. Gyakorlatról gyakorlatra egyre jobban, egyre kevesebb idő alatt érem ezt el. Egy könyv lapja körvonalazódik ki lelki szemeim előtt, folyamatosan egyre többet mutatva magából: először csak egy gyógynövény képe, majd sorról sorra megjelennek a hozzá fűzött információk írás formájában is a barnás lapon. Talán mozognak a szemeim, ahogy leolvasom őket, valamiért úgy tartom, hogy ilyenkor mozognak, de nem tudhatom biztosan, elvégre nem látom magam. Pedig láthatnám, az ő szemein keresztül, de most nem ez érdekel, és nem is erre gondol.
- Ez egy visongár palánta, igaz? - nem szakítom meg a szemkontaktust, de érezhetően már nem csak a belső világra figyelek. Tekintve, hogy a nő gyógyszerész, nem meglepő, hogy egy olyan dologra gondolt, amit viszonylag gyakran használhat fel az olajaihoz és krémjeihez, így a gondolatot is elég stabilan fent tudja tartani.  
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. január 24. 18:35 | Link

Adrian Ivanorovics Black


 Elkezd olvasni bennem a varázsige elhangzása után. Figyelem őt közben, a szemei mozognak, mintha egy könyv lapjain járatná tekintetét és nem az elmémben. Furcsa érzés, átható és hűvös, olyan akár a szél fuvallata a nyári búzamezőn. Kicsit megremegek tőle, de odabenn nem moccannak gondolataim. A kép amit kivetítek elmém fehér vásznára éles és erős, egy növény küllemét mutatom neki, ami jellegzetes, könnyen azonosítható, vagy legalábbis én így vélem. - Egy kis mandragóra - javítom ki mosolyogva. - Elsőre egészen jó, hiszen azt láttad, hogy növény és azt is, hogy még csak palánta korú. A következő körben próbálj fókuszálni. Szoktál fényképezni? - akár igenlő, akár nemleges válasz kapok akkor is elmondom miért tettem fel ezt a kérdést - Képzeld azt, hogy a varázslattal a szemeid optikákká alakultak, melyekkel nem csak bepillanthatsz a gondolatokba, de olyan közel is hozhatod a dolgokat, amilyen közel csak szeretnéd, hogy tiszta legyen a kép. Mint egy távcsővel néznél körül. Érted? Próbáld ki most így, jó? - mosolygok rá biztatóan, majd egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Ismét egyetlen képet merevítek ki elmémben és koncentrálok erősen magam előtt tartva a motívumot, hogy mozdulatlanul maradjon, amivel könnyíteni tudok a fiatalúr dolgán. Nyugodtan, egyenletesen lélegzem, pillantásomat a fiú szemein nyugtatom, csak nézem őt, érzéseim elcsendesítem. Várva az újabb gondolatolvasó igézet hatását, és azt a fura fürkésző nézést.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed