Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

Nem tudom pontosan, hogy újabban mi történik velem. Azon kapom magam, hogy akárhányszor a müncheni lakásban vagyok, a csend mintha fojtogatna. Néha zenét kapcsolok be, akkor tudok pár órát dolgozni, de ha besötétedik, inkább elmegyek onnan. Hallottam, hogy több mugli is szellemi erőknek tulajdonítja az ehhez hasonló eseteket, de boszorkányként látnám őket.
Nem, ez pusztán arról szól, hogy rossz beismerni, hogy rossz döntést hoztam. Japánban kellett volna maradnom, akkor talán nem gyötörne ez az ihlettelenség. Hogyan kezdhetnék saját vállalkozásba, ha két hónap alatt egyetlen seprűt sem voltam képes befejezni?
Egy újabb magyar faluba látogattam el aznap, azt hallottam, itt is egész jó a seprűbolt. Ötletet nem akartam lopni, de az édes kis ország egyre jobban belopta magát a szívembe, sorra fedeztem fel a mágusok által is lakott területeket.
Nem akartam azonnal a kviddicses üzletbe rontani, főleg, hogy ma még nem ittam kávét. A megfelelő üzletbe belépve levettem a gyűrűmet, lassan bogarászva kezdtem el olvasni az itallapot.
A sima presszó túl keserű, a kapucsínó túl átlagos. Ha már ilyen távolra eljöttem, szeretnék kipróbálni valami újat. Enyhén csücsörítve álltam ki a sorból, mielőtt még bárki is megszólna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703448#post703448][b]Haruka Yamasaki - 2017.09.22. 21:13[/b][/url]

Nem tudom pontosan, hogy újabban mi történik velem. Azon kapom magam, hogy akárhányszor a müncheni lakásban vagyok, a csend mintha fojtogatna. Néha zenét kapcsolok be, akkor tudok pár órát dolgozni, de ha besötétedik, inkább elmegyek onnan. Hallottam, hogy több mugli is szellemi erőknek tulajdonítja az ehhez hasonló eseteket, de boszorkányként látnám őket.
Nem, ez pusztán arról szól, hogy rossz beismerni, hogy rossz döntést hoztam. Japánban kellett volna maradnom, akkor talán nem gyötörne ez az ihlettelenség. Hogyan kezdhetnék saját vállalkozásba, ha két hónap alatt egyetlen seprűt sem voltam képes befejezni?
Egy újabb magyar faluba látogattam el aznap, azt hallottam, itt is egész jó a seprűbolt. Ötletet nem akartam lopni, de az édes kis ország egyre jobban belopta magát a szívembe, sorra fedeztem fel a mágusok által is lakott területeket.
Nem akartam azonnal a kviddicses üzletbe rontani, főleg, hogy ma még nem ittam kávét. A megfelelő üzletbe belépve levettem a gyűrűmet, lassan bogarászva kezdtem el olvasni az itallapot.
A sima presszó túl keserű, a kapucsínó túl átlagos. Ha már ilyen távolra eljöttem, szeretnék kipróbálni valami újat. Enyhén csücsörítve álltam ki a sorból, mielőtt még bárki is megszólna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703460#post703460][b]Eric Wright - 2017.09.22. 21:59[/b][/url]

Kávé, kávé, kávékávékávéééé! A zombikorszak elkezdődött, újra le kell adni valami igen érdekeset, ami nagyon unalmas. Ráadásul tegnap éjjel vettem észre, és mielőtt elolvastam volna a címét, szép el is aludtam a tv előtt az anyaggal a kezemben. Reggel meg kinek lett volna kedve elolvasni, először ki kellett kapcsolni a készüléket - pro vagyok a szakszavakból, nem igaz? -, majd egy jó zuhanyt venni és utána jöhet a kávé. De nem volt! Katasztrófa! Felöltöztem pár pillanat - szóval kábé egy óra - alatt, és vánszorogtam az én kedvenc kis helyemre, a Pillangó csodás bejárata felé. Előttem épp egy keleties vonású lány lépett vett, aki mielőtt a sorba állt volna, levette a gyűrűjét. ~ Hmm, ez érdekes. Talán pasit akar felcsípni, vagy miért teszi el? ~ Végre valami ami elvonta a figyelmemet attól, hogy elaludjak állva. A sor nem éppen gyorsan haladt, a lány pedig finoman feltartotta azt. Már éppen szóltam volna, hogy segítek, amikor kiállt onnan.
- Gyere vissza, vagy koffeinhalsz! - szólítottam meg álmos mosollyal. - Talán segíteni is tudok, ha szeretnéd, mert minden nap itt vagyok. Nagyjából... - még magam elé is mutatok a megüresedett helyre. - Veszel valamit, amit ajánlok, aztán jól kibeszélhetjük a többit, ha van kedved. És, Eric vagyok és ha sok, nyugodtan küldj el a fenébe - most már Ericesen vigyorogtam, és vártam, hogy mit fog lépni. Be a sorba, vagy le, mert igencsak nem mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703465#post703465][b]Haruka Yamasaki - 2017.09.22. 22:16[/b][/url]

Lassan olvastam, elvégre én nem siettem sehova sem. Viszont a mögöttem lévő férfi úgy tűnik igen, olyan érdekes hangon szólt hozzám. Vagyis nem tudom, fura volt, ezért is fordultam felé, hogy megnézzem. Jól sejtettem, én voltam figyelmének kitüntetett alanya, de gyűrű nélkül nem igazán értettem. Úgy kb. semennyire.
Mikor tartott egy rövid szünetet, gyorsan felhelyeztem megint, hogy minden szavát érthessem. Őszintén reméltem, hogy végre nem vágtam olyan elveszett kisgyerek fejet, bár nem sokáig foglalkoztatott, helyette arra figyeltem, amit felajánlott.
Mosolyogva bólogattam, úgy tűnik, végre szerencsés vagyok. Visszatipegtem a sorba, kicsit oldalasan álltam meg, hogy egyszerre lássam, ha mozdul a sor, meg a kedves ismeretlent is.
- De kérem, valami kellemes ízűt válasszon. Nem szeretem a keserűt annyira. - Leginkább semennyire, kivéve persze, ha teáról van szó. A fekete tea felülmúlhatatlan, de csak a japán félét kedvelem, ezért pedig nem fogok hazaugrani, még ha csak egy hoppanálásról is lenne szó.
- Én Haru vagyok, örülök, hogy megismerhetem. És nem, egyáltalán nem sok - csak vigyorogva legyintettem egyet. Ugyan már, még senkit nem ettek meg azért, mert sokat beszél. Ráadásul úgy tűnt, hogy a srác tudja, mit csinál, nem is kételkedtem benne.
A sor lassan előrébb araszolt, de még nem én voltam a soros, így gondoltam, kérdezősködök.
- Bocsánat, ha udvariatlan vagyok, de itt lakik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703469#post703469][b]Eric Wright - 2017.09.22. 22:29[/b][/url]

Amikor megszólítottam a lányt, azt hittem, hogy majd jól elküld melegebb éghajlatra, de mégsem ezt történt. Jó, nem olyan ritka eset itt, hogyha megszólítok valakit, akkor az nem küld el, de ő mégiscsak külföldinek látszott, tehát akármilyen keleti nációból is érkezhetett, ami nem szereti az ilyen direkt megszólítást. Kicsit fura volt, ahogy egy pillanatra úgy tűnt, hogy nem érti, amit beszélek. Ekkor elővette a gyűrűt, amit korábban eltett és az ujjára húzta. Ha itt lett volna Kamilla, biztos elkérem a terelőütőjét, hogy szétverjem a fejem vele.Kamilla terelő egyáltalán? Mindegy. Szóval a gyűrű, a standard iskolai fordítógyűrű volt, így inkább csendben maradtam egy pillanatra, majd jó szokásom szerint átléptem a probléma felett. Így sok mindent meg tudok oldani általában, csak nem mindig célravezető.
- Persze, így lesz, amint tegeződünk - a fordítógyűrű ilyet is meg tud különböztetni, legalábbis az enyém biztosan. Ez például egy elég fura izé itt Magyarországon, de tetszik, mert lehet tisztelettel vagy közvetlenül beszélni valakihez.
- Haru? De furcsa név. Honnan jöttél, ha szabad kérdeznem ilyet? - viszont nem vagyok sok, szóval egy jó pont a lánynak. Kettő, mert csinos, három, mert kérdez és nem utasítja el az ajánlatom.
- Nem, dehogy vagy. Igen, itt lakom a Csárdában... szóval mondjuk úgy, hogy albérletben - a pénzről most ne essen szó, mert továbbra sincs. Közben elérkezünk a kedves eladólányhoz, én pedig választok neki egy krémesebb kávét, ami nem annyira keserű, a perui lasse-t. Magamnak a szokásos erős feketét, a lány pedig választ valamilyent nekem. Mindig meglep valami újdonsággal.
- És mi szél hozott erre? Az előbb láttam, hogy leveszed a gyűrűt és azt hittem, hogy férjnél vagy, vagy ilyesmi - ami nem zárja ki, hogy nincs, de a kínvigyor az arcomon azt mutatja, hogy mennyire benyeltem a félreértést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703474#post703474][b]Haruka Yamasaki - 2017.09.22. 22:54[/b][/url]

Túlságosan is hozzászoktam már, hogy teljes formában beszélek, ez nem szokott probléma lenni. Nem gondoltam, hogy erre nem működik a gyűrű, el is döntöttem, még ha nehéz is lesz, rövid formában fogok beszélni. Kíváncsi lettem, hogy vajon hogyan hangozhat a magyar tegezés? Japánul egész egyszerű, csak az igéket rövidítjük le, remélem azt már jól fog működni.
- Akkor nincs több magázódás, semmi esetre sem.
Távol állt tőlem az édesszájúság, de apámon kívül bárkit képes lennék tegezni egy enyhébb kávé kedvéért. Ő pedig külön kérte, szóval csak nem lesz ebből bajom.
Meglepett azzal, hogy ilyen érdeklődő. A legutóbbi európai férfi csak viccet űzött az egészből, egy másodpercre sem vette komolyan.
- Japánból, Nagasakinak hívják a várost, ahol születtem - feleltem. Nem voltam valami tapasztalt a magyar nevek kapcsán, viszont az angol/amerikai származásúakkal annál inkább, szóval hamar rájöttem, hogy ő sem teljesen idevalósi. Legalábbis ami a szüleit illeti, biztos nem. - Eric, igaz? Te Magyarországon nőttél fel?
Nem igazán értettem, honnan ez a nagy beszélgetési vágy. Imádtam másokkal csevegni, de csak a reggeli rituálé után.
Amint a lakhatásáról mesélt, mintha kicsit elkomorodott volna, mire rögtön azt hittem, hogy ugyanabban a cipőben jár, mint én. Majd megkérdezem tőle, hátha neki van valami megoldása az ellen, hogy nem akar hazamenni, ha alkalmas lesz az idő.
Megköszöntem az eladónak, és akármennyire is furcsán hatott, Ericnek is fizettem. Már most feldobta a reggelem, ezt pedig illik megköszönni. Valamennyire tisztában voltam azzal, hogy ez itt udvariatlanság... vagy valami olyasmi, de ha kérdez, elmagyarázom, akkor pedig hátha nem csinál ebből olyan nagy ügyet, mint például Sebby.
Elég volt rá gondolnom, máris szóba jött. Nem tudtam megállni, hogy ne csússzon ki egy apró sóhaj. Volt olyan gyűrűm is, amit a vőlegényemtől kaptam. Csak hát nem igazán szerettem.
Eric nem tévedett nagyot, bár ha az lett volna a helyzet, sem hibáztattam volna. A beszerzőmtől arany karkötőt kértem, de azt mondta, olyan még nincs, addig húzzam ki ezzel a gyűrűvel. Ami ezüst. Vagyis reméltem, hogy legalább ezüst.
- Férjnél még nem vagyok. - Már majdnem azt is mondtam, hogy nem is leszek, de az a buta remény még mindig bennem van egy kicsit. - De miatta jöttem ide. Vagyis nem. Nagyon nem. Azért jöttem, hogy saját seprűmárkát dolgozzak ki.
Legszívesebben elharaptam volna a nyelvem, de már nem tudtam visszaszívni, amit kimondtam. Zavaromban csak elindultam az asztalok felé, nem is nagyon néztem rá.
Az ablak mellett volt egy üres asztal, szinte azonnal afelé vettem az irányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703503#post703503][b]Eric Wright - 2017.09.23. 09:30[/b][/url]

Ez a lány milyen kis rendes.
- Szuper – örülök neki, hogy nem kell magázódni, az olyan távolságtartó és hivatalos. A tanárokkal szoktunk úgy beszélni, semmiképpen sem csinos lányokkal, vagy csinos tanárnőkkel, ugye. Az is lehet, hogy valami új tanárnő Haru, hiszen nem régen kezdődött a tanév a Bagolykőben. Egyelőre nem sikerült az átjelentkezés, mondván túlképzett vagyok és semmi hasznom nem lenne belőle. Pedig lenne, mert vannak ott csinos mestertanoncok, nekem pedig kevés barátom van még, talán kettő, akit annak hívhatok. Nem, Erik semmiképpen sem, cöh.
- Nagasaki? Az nem az, ahol a muglik ott izétek, azzal a micsodával? – szóval ledobták az atomot, de ez még ilyen formában nem jut eszembe, csak a képek ugrottak be, amiket Szeplő mutatott. – Robbantottak olyan nagy hogyhívjákkal. Gombát csináltak az égre – vonok végül vállat, azt hiszem ennyi elég is ebből. Az akkori varázsnép nem tudom, hogyan menekülhetett el, de talán ő majd ad erre is egy megfejtést. Az biztos, hogy annak lehet örülni, hogy az ő felmenői túlélték, mert túl szép.
- Én, dehogy! Angliában, csak a gyűrű miatt tudok beszélni a helyiekkel. Már egy éve itt vagyok, de a magyar nyelv az nem az én fejembe való. Talán, majd évek múlva – újabb vállvonás, a nyelvérzékem hihetetlenül sekély, úgyhogy marha nagy szerencsém van, hogy egy világnyelvet beszélek, plusz az, hogy varázsló vagyok. Ha mugli lennék, a szűk kis világomba lennék bezárkózva, így meg lehetek világfi, vagy mi a fene. Közben kikérjük a kávékat is, hogy mindkettőnknek jó legyen, főleg nekem. Kicsit önző, tudom, de ő láthatóan jó formában van hozzám képest. Elcsodálkozom, hogy mindkettőnk kávéját kifizeti, ami egyben elég szégyenletes, de jó érzés is, hiszen eléggé szűkösen vagyok továbbra is az érmékből. Gyorsan, hogy ne égjek, még jobban elmondom a gyűrűről hitt dolgot, de nem nevet ki, ez egészen édes tőle!
- Még nem? – ó, a fenébe, hiszen gondolhattam volna, mikor is folytatja, ami meghaladja a kávé nélküli felfogóképességemet. Nesze neked megfigyelőtanonc, szép volt.
- Na, várj. Leülnénk ezt megbeszélni oda – mutatok egy üres, két személyes asztalra. Ha jön, ha nem, én levetem magam oda és iszom egy korty kávét. Eric 2.0, az udvariasság nem mintapéldánya. Amíg nincs kávé, használhatatlan vagyok. Ha itt marad velem, akkor folytatom, ha faképnél hagy, akkor csak iszogatok.
- Először is, mi az, hogy nem a férjedért jöttél ide. Vagyis a leendőért. Aztán meg hű, mi az, hogy a saját seprűmárkád van ilyen fiatalon, te jó ég! Őszintén a japán márkákról fogalmam sincs, de ez azért gondolom nem meglepő tőlem – mégis csak a Britt világ szülője vagyok, ahol a világ legjobb bajnoksága folyik, márpedig ha ott nemigen használnak japán seprűket, akkor nem is érdekesek. Legalábbis eddig a szép mandulaszempárig biztosan nem érdekeltek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=704880#post704880][b]Haruka Yamasaki - 2017.10.04. 22:15[/b][/url]

Az a micsoda rengeteg családot tett tönkre, ez alól az enyém sem kivétel. A nagyszüleim óriási szerencséje, hogy ők akkor a fővárosi minisztériumban voltak, de a többiek... pár szerencsés még tudott dehoppanálni, mások már nem. A legtöbb máguscsalád elköltözött onnan a rengeteg negatív emlék miatt, de nem az enyém. Minket kőből faragtak, legalábbis a felmenőim példát akartak statuálni. Valamilyen módon sikerült is nekik, a varázsló negyed újjáépítése után várni kellett, de elkezdtek egyre többen visszajönni.
Ez nekem már csak közeli, de akkor is történelem, így megmosolyogtam Eric válaszát.
- De igen, elég csúnya dolog volt - bólintottam, aztán lazán megvontam a vállam. - Viszont most már megint nagyon szép város. Érdemes megnézni, az új varázsnegyed gyönyörű lett, a családom nagyon sokat segített a felújításban.
Már a nyelvemen volt, hogy szívesen megmutatom neki, de a röpke két perces ismertség után talán egy kicsit túl tolakodó lenne.
Ó, hogy ő britt! Kicsit jobban megnéztem, hátha észreveszek valami árulkodó jelet, de sajnos még mindig nem fejlődtem eleget, hogy bármi olyat lássak.
Felnevettem, ahogy a magyar nyelvi "tapasztalatait" említette, bár még sosem hallottam élőben magyart, de azonnal elhittem neki. Írás alapján furának tűnik, legalábbis a latin betűket másképp használják. De még mindig kellemesebb, mint a lengyel. Minden tiszteletem az övéké, ne értsen félre senki, igazi csoda, hogy az ABC utolsó négy betűjét felhasználva egy nyelvet építettek ki.
- Tehát tervben van megtanulni? Sok sikert kívánok hozzá. Én a némettel vagyok ugyanígy - aprót sóhajtottam, ahogy a nyelvtanukra gondoltam. - Nehéz ügy, az biztos.
Csendesen megmosolygom, szerencsére épp háttal van, nem akarnám ezzel megbántani. Sejtem, mi lehet a háttérben, a barna lötty hiánya sokaknál kiváltja ezt. Kijelentése után követem, meg is várom, amíg hozzákezd a saját italához. Azért örülök, hogy nem rendezett jelenetet a kasszánál, egyre jobban tetszik nekem ez a férfi.
A sok kérdése hallatán enyhén elpirulok, vagyis inkább csak az első miatt. Nem tudom, mennyire illik erről beszélni, kvázi idegennek, nem szeretném fárasztani a saját problémáimmal. De hogy is lehetne röviden elmesélni a helyzetemet?
- Ő eléggé elfoglalt, nem akarom zavarni.
Pár másodpercig fontolgattam, hogy elmondjam-e az igazat. Sebby azért kért meg, hogy legyen mit felmutatni otthon, vagyis hogy szálljanak le róla végre. Barátként igent mondtam, gondolván, hogy semmi baj nem származhat ebből, tőlem is hasonlót várnak el odahaza.
Ugyanakkor azzal az álindokkal jöttem ide, hogy mások ne higgyék azt, hogy ez csak kényszerházasság. Ez az egész kudarc lesz, ha már az első kedves embernek kiteregetem az igazságot.
Végül a strucc politikát követtem, nem firtattam tovább. Azt hiszem, ha tényleg érdekli, akkor elmesélem neki, mert ami Magyarországon történik, az Magyarországon marad. Legalábbis szerettem volna ezt elhinni.
- Még nincs saját márkám. Még - folytattam, újra alig tudtam levakarni az arcomról a mosolyt a meglepettsége miatt. Igen, nagyon jól esett ez az elismerés, még ha nem is szakmabeli. - Eredeti japán seprűt csak japánok kaphatnak. A többit letagadjuk, de azért még léteznek. A kviddicsben viszont szeretnek hűek lenni az országukhoz a csapatok, nincs is más nemzetiségű szponzorjuk.
Mi tagadás, imádtam a kviddicsről beszélni, szívesen órákon keresztül tárgyaltam ki minden apró részletét. Viszont egy kicsit többet szerettem volna megtudni Ericről, ha már így összehozott minket... a sors? Na mindegy, az már csak részletkérdés.
- Előre leszögezném, nem bántásból, de ez egy elég kicsi város. Mit lehet itt csinálni?
Belekortyoltam a saját kávémba végre, majdnem felsóhajtottam, olyan kellemes íze volt. Mindenképp meg kell kérdeznem, hogy pontosan milyet kaptam, hogy máskor is kérhessek ilyet.