Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685003#post685003][b]Eric Wright - 2017.06.11. 14:57[/b][/url]

Mint egy kómás macska, úgy szédelgek az utcán, a Pillangó felé tartok, a szokásos reggeli kávémért. Végre hétvége van, így a reggel csak az ébredést szimbolizálja, nem pedig a valódi napszakot. Úgy nagyjából fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. A lényeg, hogy a nap már fenn van, süt, nem is kicsit, bántóan szűkíti a pupillámat. Szóval így menni, nem a legkellemesebb, pedig nagyon lenge öltözékben vagyok. Délután – azt sem tudom, hány óra ugye, lehet, hogy nem is olyan soká fog ez bekövetkezni - még vár rám egy jó nagy adag tanulnivaló, már utálom, mert holnap számonkérés is lesz belőle, majdnem mindből. Ebből következik, hogy nap már rég lemenőbe lesz, mire beborulok majd az ágyba. De most még messze van, és ahhoz, hogy tanulni tudjak, előbb fel kéne ébrednem. Szerencsére a Pillangó nincs messze a Máguscsárdától, ahol lakom, így hamar leküzdöm a távolságot és szinte beesek az ajtón. Már indulnék a törzshelyem felé, de azt egy lány már birtokolja, és ő is az embereket nézi az utcán, ahogy én is szoktam. Muszáj mindenhol gyakorolnom a megfigyelést, mert így akaratlanul is alkalmazom a tanultakat. A fiatal lányka, aki foglalja a helyem szeplős, de nagyon cuki, ahogy bújja az étlapot. Egyébként nem tudom, hogy éppen mi van ma, mert tele van az egész cukrászda, így kénytelen leszek a lánykát megkérni, hogy engedjen oda magához. Oda is vánszorgok és felveszem a kedves mosolyom.
- Hellóka, van még itt egy szabad hely addig, amíg hoznak nekem egy kávét, hogy életbe maradjak? – várakozva nézek rá, és figyelem, hogy miként reagál. Remélem, nem ijesztettem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685171#post685171][b]Eric Wright - 2017.06.12. 11:27[/b][/url]

Amúgy, ha más foglalta volna el az asztalt, még az is lehet, hogy nem mosolyt kapna, hanem egy csúnyább fintort. A helyzet az, hogy nincs dedikált asztalom, szóval csak maximum bosszankodhatnék, hogy mit művel ott más, mikor én éppen oda kívánok leülni. na, mindegy is, a zöld szemű vöröske kedvesnek tűnik. Olyannyira, hogy megijed tőlem, pedig nem állt szándékomban megijeszteni. Felpattan és kezet is nyújt… Merlinre, hát ilyen öreg lennék? Ne már! Azért kezet fogok vele, ha már kinyújtotta, és normálisan megrázom neki. Pedig jobban illene hozzá egy kézcsók, amilyen fejet vág… Csak félő, hogy sokan félreértenék a gesztust, és én pedig nem akarok bajt. Végül megengedi, hogy helyet foglaljak, és nem szalad el.
- Nyugi, nem eszek embert – ami azt illeti a kis intermezzo felébresztett egy hangyányit, így legalább tudok majd addig rendelni, amíg el nem alszok.
- Miért? Rá van írva a nevem a székre? – rákacsintok mosolyogva és lehuppanok vele szembe. – Amúgy is, ha rá lenne írva, sem tudnád, hogy én vagyok-e vagy más. Egyébként Eric vagyok, és kávéznom kell – sóhajtok egy nagyot, és magamhoz veszek egy másik itallapot. Gyorsan megkeresem a mérges-felrázósat és megvárom, amíg a pincér odajön. 5 sarló lesz, kész vagyon, de ezt muszáj meginnom.
- Te mit iszol? – csak, hogy szegény ne legyen annyira berezelve. – Ide jársz a tanodába? – kérdezem tovább és már látom, hogy a pincér felénk igyekszik.
- Szép napot! Mit kérnek? – kérdezi bűbájos mosollyal az arcán, a vöröshöz fordulva először. Megvárom a lányt, hogy elmondja a magáét, aztán én jövök. – A hatost kérem, cukor nélkül – mosolygok rá, aki ebbe bele is pirul kissé. Nem értem én ezt, de ez más lapra tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685184#post685184][b]Eric Wright - 2017.06.12. 13:21[/b][/url]

Bíboranna. A gyűrű fordítóképessége sem tökéletes, így a fiú egy kicsit elgondolkodik a vörös nevén. Bíbor és Anna? Plusz ott van még az a másik kettő, amit ki sem lehet valójában mondani. Morfondírozik ezen egy pár pillanatig, miközben mosolyogva hallgat és bólogat.
- Ö, nos. Én még nem hallatottam ilyen nevet, van valami rövidebb? Ezt nem tudnám kimondani, még csak tanulgatom a magyart. Mondjuk, a Szeplő megtenné? Vagy az Anna, vagy valami számodra kedvesebb? – érdeklődök, mert ez a Bíboranna számomra syntax error. A lényeg, hogy legyen egy könnyebben kimondható, illetve kimondható. A hangzása viszont legalább annyira bájos, mint a velem szemben ülő. Szóval lehet, hogy inkább nekem kéne megtanulnom magyarul, minthogy egy tök ismeretlen lánykának megmondom, hogy válasszon nevet, amit én értek.
- Ö, visszavonom – nevetek fel hirtelen. – Csak nem nekem kéne megmondani, hogy mi a neved. Szóval inkább megpróbálom… Búboranta, ö nem. BíbörAncsa? – fájdalmas képet vágok és lemondóan sóhajtok. – Ne haragudj, eszemben sincs gúnyolódni, csak ilyen béna vagyok – kifújom a levegőt és úgy dőlök hátra. Közben jön-megy a pincérnő, én pedig, hogy ne unatkozzunk, kérdezek. Közben pedig figyelemmel kísérem a mozdulatait, a reakcióit, ahogy azt tanultuk. Igyekszem nem tolakodó lenni, hiszen erre is megvannak a módszerek. Milyen sok okosságra tanít az Akadémia, nem semmi!
- Navine? Én Hugrabugos voltam, azt hiszem, akkor nagyjából hasonló házba kerültél, mint én a Roxfortban – lassan csepegtetem el az információt magamról. Ezt is tanulni kell, azt hiszem, legalábbis nekem nem megy, csak úgy. Astridnak ez biztosan a vérében lenne, na meg az is, hogy ezekből kábé semmit sem adna át a vöröskének.
- Én még tanulok az Akadémián, de lehet, hogy eljövök ide mestertanoncnak. Egyébként auror leszek, ha minden a terv szerint alakul – körbeforgatom a szemeim. Nos, igen, a szüleim nagyon nyomták ezt a témát, mert hát ebben talán jobb vagyok, mint más dolgokban, persze szigorúan csak saját magamhoz képest. Így sem egyszerű a helyzet otthon, talán van is egy kis megfelelési kényszer, ha már egy pár száz knúttal támogatnak. Nem sok, de nagyon jól szokott jönni.
- Na, és hogy tetszik a hely egy gólyának? - faggatom tovább szegényt, és hátrapillantok a pult felé. Már kapom is a mosolyt és egy intést, hogy egy perc és hozza, pedig nem akartam siettetni.
- Jaj, ez kínos – somolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685189#post685189][b]Eric Wright - 2017.06.12. 14:51[/b][/url]

Ez igazi égés, hogy Szeplő felajánlja, hogy bárhogy hívjam. Oké, teljesen érthető, de mégis ciki, hogy egy szót képtelen vagyok kimondani. A magyar nyelv nagyon durván nehéz, extrém a nyelvtana, és egyes szavaknak akár kettő, három, vagy akár négy jelentése is lehet. Például ott van az ár. Ugye a cipész szerszám, egy áru ellenértéke, a tenger áradása és egy területi mértékegység. És ez attól függ, hogy milyen szövegkörnyezetben használod. Vagy mondjuk az ékezetek. Sokan azok nélkül is írnak néha, én meg csak pislogok, hogy mit akarnak. A magyar tanárom pedig keményen bevasal minden hibát, kapom a büntetőfeladatokat, szorgalomból. Király, mi?
- Okés, akkor leszel… választanod kell. A Vöröske, a Szeplő, vagy az… hmm… Anna között, amíg meg nem tanulom a neved rendesen. Leírnád? A tanárom, majd segít megtanulni – próbálkozom, tényleg igyekszek egy gólyának bevágódni. Igen, akkor is jó fej vagyok és kész. – Tanulok magyarul amúgy, csak hát, no… nem éppen egy egyszerű nyelv – fintorgok megint, miközben visszajön a pincérhölgy és finoman elénk teszi, amiket kértünk.
- Köszönjük – villantok rá egy mosolyt. Rám néz egy pillanatra, és incselkedő mosollyal elmegy dolgozni. Na, ne már! Most nem mehetek el, pofátlanság lenne a lánytól, meg amúgy is. Így könnyebb ráfogni vöröskére, hogy miatta hiúsult meg a randi, nem pedig én vagyok az ügyetlen béna. Gyorsan el is terelem a témát, de akad egy kis zavar az Erőben.
- A Hugrabug egy Roxforti ház, olyan, mint itt a Navine. Sárga-fekete, és azok járnak oda, akik… nem a másik háromba – vigyorgok, mert nem akarok olyat mondani, ami nem lenne túl szép. feljöttek az emlékek és a „selejt”, „sehonnai” és társai jutottak eszembe, néhány kedves mardekárostól.
- A Roxfort pedig egy hasonló iskola, mint a Bagolykő, Nagy-Britanniában van – világosítom fel a kis cuki beszélgetőtársamat. Nagyon megkapó a tekintete, és megnyugtató, plusz lazán tudok vele beszélgetni. nem tudom, hogy ez valami képessége lehet, vagy a természete.
- Te esetleg mugliszármazású vagy? – próbálok tippelni, de az is lehet, hogy nem hallott még a Roxfortról itt. nem mintha én hallottam volna ilyen idősen a Bagolykőről, pedig biztosan létezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685197#post685197][b]Eric Wright - 2017.06.12. 16:07[/b][/url]

- Oké, akkor Szeplő. Tetszik. A magyar nyelv amennyire nehéz, annyira változatos és kifejező – engedem el most már végképp a kérdést. Nekem tetszik, ő szeplős, és aranyos. Aranyos Szeplőnek mégsem hívhatom, nem? Egyébként meg fura, hogy pont vele kezdek el barátkozni – mert mi ez, ha nem az? – pedig vannak itt korombéliek. Jó asztalt választott, így pedig én jutottam jó társasághoz. Na, meg talán benne még több az ártatlanság, mint a korombeliekben, de főleg az őszinteség. Nagyon nehéz kiigazodni a nagylányokon, hogy egy-egy mondatukat hogyan kell értelmezni. például melyik igen igen, és melyik nem. Ki érti ezt? Biztos vannak olyanok, akik egészen közel állnak a megfejtéshez. A szobámba kérem a megoldást majd, még fizetek is érte. De itt most csak egy kellemes csevejről van szó és egy kis kávézgatásról.
- Jaj, elfelejtettem, mondani valamit. Az auror az olyan, mint a mugliknál a rendőr. Csak kicsit másféle, de nagyjából a rendfenntartás a lényeg. Szóval vigyázz, figyellek – felnevetek, talán túlságosan is, és pont ekkor hozzák meg a rendelésünket. A megköszönés után mindketten rákapunk a sajátjukra. A fekete olyan jól esik, hogy elmondani nem lehet. Éget és élénkít, szinte, mintha egy mugli autóba öntenénk üzemenyagot, amikor már kifogyna. Szegény Szeplőt viszont megégeti a pite, vagy mit is kért.
- Áu, ez fájhatott – nézek rá aggódva. - Nagyon megégetett? – kérdezem. – Ha kinyújtod a nyelved, meggyógyítom – ajánlom fel neki, és a pálcámat az asztalra teszem bizonyítékként. sajnálom szegényt, vigyázni kell a mohósággal, ha nem bírja az ember. Végül tovább haladunk, és most ő kérdez. Háh, ezt már szeretem!
- Itt fizeti a továbbtanulást ingyen a minisztérium. De még lehet, hogy mestertanonc is leszek nálatok, ez még a jövő zenéje – álmodozz csak Eric Wright. Ezt az egyet is nehezen fogod te elvégezni, nem kell a fennhéjazás.
- Wow, tök fura lehet neked. De, ha gondolod szívesen segítek neked bármiben, engem nem érdekelnek a származások, csak az egyének. Ez nem mindenhol van így, sajnos. Szóval, ha kell valami, csak szólj, vagy küldj egy baglyot – csillannak fel a szemeim. Szeplőnek bármikor segítek, jó fej csaj. később meg már úgysem lesz rám szüksége, talpraesettnek látszik. Eric a hős, basszuskulcs, azért vicces.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685352#post685352][b]Eric Wright - 2017.06.13. 07:32[/b][/url]

Érdekes, hogy a Roxfortban mások voltak a lányok. Persze elsősnek kicsit nagynak tűnik Szeplő – most mondtam volna, hogy idősebb? Az olyan izé… -, Britanniában 11 évesen kezdik a gólyák, és ott még mások a prioritások. Itt 14 évesen kezdik, és a vöröském – hja, kisajátítom, oké? – még talán náluk is idősebb, bár ezt már nem tudom pontosan megállapítani, csak így érzésre. Szóval jóval kulturáltabb és normálisabbnak tűnik, mint úgy az átlag. Ahogy kezdek felébredni, úgy nyílik meg a világ, és úgy veszem észre az apró részleteket is, mint például, hogy egy kisfiú nagy balhét rendez, mert leesik a villájáról a kedvenc falatja. Eddig Szeplő létezett és kávé utáni vágyakozás, de most már mintha a fejemet csapkodná a sok inger. A mugliszármazás számtalan előnyt rejt, csak ezt sokan nem tudják. Például mugliismeretet mindenképpen megéri felvenni, mert be sem kell igazán járni órára, jobban tudod, mint a professzorok.
- Azért vannak különbségek, mint a kviddics. A mugliknál milyen veszélyes sportok vannak? Milyen csapatsportok, amik látványosak és élvezetesek? Sajnos ebben én nem vagyok valami jó – persze ismerek néhányat, mint a vízibicikliverseny, vagy a csúszdajáték.
- Ilyen velem is előfordul, oda se neki – ha nem vészes, akkor el is teszem a pálcát. Néha viszont én vagyok túlbuzgó, ami meglepő lehet. Még számomra is.
- Bizony, de ez még terv, nem tudom, hogy mennyire menne, át kell még gondolnom – fintorodok el és még egy löketet leküldök a kávéból. Ez valami isteni, nem véletlenül járok ide. Hátra is dőlök a széken és élvezem az egészet.
- Mondd csak nyugodtan – kérdezem csukott szemmel. Néha el tudok merülni a kávé élvezetében. Az elalvásra már nincs esély, de valahogy a feketéhez illik az, hogy senkire sem nézek. Nem sokáig tart, mert a kérdése szíven üt… El is komorodik az arcom és egy nagyobb sóhajjal ingatom a fejem és a szép zöldjeibe nézek.
- Ez egy bunkó beszólás, ami a származásodra utal. Nagyjából olyan mértékű, mint amikor a muglik a másik felmenőit szidják. A lényeg, hogy nem vagy tiszta vérű varázsló, de ide figyelj. Ha ilyet hallasz, nyugodtan fordulj a házvezetőhöz, és a barátaidhoz, mert aki ilyet mondd… az egészen biztosan egy paraszt – újabb sóhaj. – Egyébként pedig nem kell foglalkozni vele, nem a származása határozza meg a varázslót, vagy boszorkányt, kivéve a sznoboknál. Velük nem kell törődni, ilyenek biztos vannak a mugliknál is. A varázserődre is csak a szorgalmad lesz befolyással, nem kell aggódni. Szerintem bőven helyt fogsz állni, és később majd visszaadhatod ezt a sértést, mást formában, ha szeretnéd. A morális győzelem a tiéd lesz – az öklömet felé tartva várom, hogy ő is belenyomja a sajátját. Igazán leátkoznám az ilyen söpredéket, komolyan, mintha a középkorban élnénk, nem hiszem el.
- Inkább mesélj arról, hogy mi tetszik itt legjobban, vagy mi az amit mindenképpen meg akarsz tudni? Igen, vannak sárkányok – széles vigyorral nézem a lányt, remélem nem lesz baja ettől a kis szösszenettől. A lényeg az, hogy tisztában legyen a dolgokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=685644#post685644][b]Eric Wright - 2017.06.14. 11:38[/b][/url]

Visszatértem az életbe, a kávé minden pozitív hatása végigmegy a szervezetemen. A beszélgetés nem is unalmas, pedig úgy általában az szokott lenni az ilyen ismerkedős koreográfia. Persze lehet, hogy most ez azért van, mert éppen nem akarok udvarolni, vagy csak nem ébredtem fel és nem ugranak be a szokásos gátlások. Mire pedig minden visszaállhatott volna a normális kerékvágásba, már rég beszélgettünk. Beszéltem én már más mugliszületésűvel is életemben, és tudom, hogy mennyire nehéz átszokni, de még mindig könnyebb, mint fordítva. A tudat ugye tágítható és a varázsos dolgokat könnyebben befogadja az ember, mint egy sugárhajtómű működését. Konkrétan nem is értem ezt a szóösszetétel sem.
- A kviddics a varázslók legjobb sportja. Seprűnyélen repkednek a csapatok, és próbálnak gólokat szerezni a hajtók, és ott van az aranycikesz is. Ha azt elkapja a fogó, megvan a meccs. De inkább nem mondom tovább, mert így érthetetlen szerintem. Tanulni fogsz róla és még meg kell tanulnod a seprűlovaglást is. Nem nehéz és nem kényelmetlen – azt hiszem, én ezeket kérdeztem volna, ha nem tudom, hogy miről beszél a másik, csak a jelenlegi tudásommal képzelem el. A párnázóbűbáj hatalmas találmány, senkinek sem lesz véres a hátsója egy seprűn való repüléskor, egyéb problémákról pedig ne is beszéljünk…
- Á, értem. Ha jól emlékszem Lexa említett olyasmit, hogy van színjátszó csapat az iskolában, ha érdekel – a professzor lányával olyan sokszor nem futok ugyan össze, de már e kevés találkozóból is megtudtam ezt-azt a suliról. Talán pont valami előadásra ment Lexa, vagy onnan jött? Minden részletre nekem sem terjed ki a figyelmem.
A sárvérűzés kiüti a biztosítékot nálam – ez egy mugli mondás arra, ha valami nagyon felbosszant valakit – és hosszasan elmagyarázom Szeplőnek, hogy mit kell tennie ez ellen.
- Nem úgy szokták adni, hagyd el – vonok vállat, azt hiszem ezt nem lehet jobban kitárgyalni. – A Navinével? Elképzelésem sincs arról a házról. Nálunk ugye az volt a sztereotípia, hogy a bátrak mentek a Griffendélbe, az okosok a Hollóhátba, a ravaszak – genyók - és sznobok a Mardekárba és a maradék a Hugrabugba. Kissé elvarázsolt társaságnak hittek minket, pedig ott aztán mindenféle emberke volt. Persze elvarázsolt is, meg butább, meg naivabb, meg nyíltabb, meg nem is tudom. vegyes, de teljesen normális és még iskolaelső is akadt köztünbk néha. Szóval szerintem csak azért van, hogy tartozz valahova, ne csak úgy legyél. A közösség jó dolog – vigyorgok a lányra és elégedetten piszkálom a bögrét, amibe a kávét kaptam. Forgatgatom és olvasom a feliratot, hogy „ha kérsz még egyet, az már fél áron lesz, rendelj!”. Egy aranyos figura még el is játssza, hogy mi történik, ha megteszed.
Aztán áttérek, hogy mi mindennel lehet találkozni, például sárkányok.
- Hogyne láttam volna! Nagyok, veszélyesek, lenyűgözőek. A Magyar Mennydörgő a legvadabb, és ha jól megnézed a Rellon ház jelképe is sárkány. Amúgy rezervátumokban élnek, de szerintem itt is van sárkánytan, tanulhatsz róluk. Sőt ha, úgy akarod, később foglalkozhatsz is velük – bár nem hinném a képét elnézve, hogy mindenáron ezt a hivatást vállalná. – De egyébként még az is lehet, hogy te valami különleges mágus vagy, esetleg tanulhatsz animágiát. Valamilyen állattá lehet változni, na, mit szólsz? – élvezem, hogy milyen gyermeki bájjal ál hozzá, már ami a tudatlanságát illeti. Nem tudhatja, mégis olyan jó látni, hogy érdekli valami.
- Na és, eligazodsz már a kastélyba. Én tudom, hogy több hónap volt, hogy kiigazodtam a roxforti kastélyban. Egyszer egy napig ragadtam be egy páncél mögé, mire megmentettek. Nem akart kiengedni a hálátlan, csak ha elénekeltem neki, a Muci, a jó lovag történetét. Sajnos nem tudtam, ezért előbb meg kellett tanulnom. Vicces, mert mire kiszabadítottak, már tudtam a dalt – mosolygok az élményre. Azért nem volt az olyan rossz, mert Muci lovag páncélja azután nagyon jóba volt velem, és többször elgáncsolta az engem üldözőket véletlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=686011#post686011][b]Eric Wright - 2017.06.17. 14:16[/b][/url]

- Lesz ám! Jobb lesz, ha elengeded magadban azt, miket gondoltál, mert bármi megeshet. De tényleg bármi! Az agyad el fogod dobni, azt hiszem, hogy van ilyen mugli mondás, igaz? - kérdezem a vöröskét, aki még nem tudja, hogy mennyire jó lesz neki. Az elején még lehet, hogy ki is nevetgélik majd néha, de simán meg fogja érni az áldozatot, amiket ezekért hoz.
- Nos, az is van, a Repüléstannak pedig van elméleti és gyakorlati oktatása. De amúgy már annyi mugli születésű járhat ide, hogy el tudom képzelni, hogy olyasmit is kaphatsz Szeplő, amit eddig otthon megismertél. Harcművészetek, meg ilyesmik – erről hagy ne tudjak már többet, tényleg keveset tudok a mugli világról. Az pont elég, hogy egyelőre rejtőzködni kell előlük, pedig ez a példa is azt mutatja, hogy mennyire elfogadók. Nem kétlem, hogy lenne olyan is, aki máshogy gondolkodna ezzel kapcsolatban mindkét oldalról, úgyhogy talán jobb is így.
- Alexa, az egyik boszorkány barátom. Ha találkozol egyszer vele, biztos segítőkész lesz. Jó fej lányka – el is mosolyodom az említésére. Ő aztán tényleg jó fej, nem hessegetné el Annát, ha kérdése lenne. Kellenek az ilyen aranyos lányok, hogy a magukra maradtak ne vesszenek el az ódon falak között.
- Akkor neked mi való? Mit szeretsz csinálni? - érdeklődöm azért én is, mert lehet, hogy új mugli kifejezést fogok hamarosan tanulni. Nem gondoltam, hogy ennyire szószátyár is tudok lenni, de úgy néz ki Szeplő kihozott belőlem valamit, ami ezt feloldotta. A sárkányokat mindenki szereti, vagy megölelné, vagy elkerülné legtöbbünk, tehát központi téma a hatalmas monstrumok feletti beszélgetés.
-Nem, ők maximum megenné őket – nevetek fel. A sárkányok nem éppen a legjámborabb varázslények. Lehet, hogy azért tetszik, hogy ennyit beszélek, mert végre van valaki, akinél többet tudok. Nem mintha nagy dicsőség lenne pont vele szemben, de attól még tény, és egyébként pedig nagyon kedves és aranyos Szeplő. Na, meg csinos, na meg nem hajtott még el. Ez mind hatalmas nagy pozitívum.
- Utólag tényleg elég vicces volt – a jó Muci lovag történetét azóta is visszahallom több ismerősömtől, ha találkozunk véletlenül. Nekem is jó élmény volt, bár emlékszem, hogy volt, amikor nagyon féltem, főleg éjjel... félelmetes hangok voltak a kietlen folyosón.
- Itt nem tudom, hogy pontosan hogy van, de az alapvizsgák letétele után biztos, hogy kell majd. Később pedig még tovább lehet. Tökre örülök, hogy idejöttem hozzád – fordítok váratlanul a gondolatmeneten. Ki kellett már mondanom, mert én ilyen vagyok, hogy nem nagyon tudom magamban tartani a mondanivalómat. Bár a titkokról nem fecsegek senkinek, de nem is igazán osztanak meg velem ilyeneket.
- Most viszont mennem kell, vár rám a tanulás. Remélem, hogy még találkozunk Szeplő. Ha van valami gond küldj egy baglyot, vagy kopogtass be a Mátrába hozzám. Általában ott vagyok esténként, meg úgy össze-vissza. Köszi a beszélgetést – felpattanok és odalépek mellé. Kap két puszit, majd elviharzok fizetni. A pultnál rákacsintok a csajszira – legyen egy jó napja neki is – és a knútra kiszámolt összeg után el is hagyom a terepet. Az ajtóból még visszaintek Annának, aztán már szedem is a lábaimat,. Jaj, nem akarok tanulniiii!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703460#post703460][b]Eric Wright - 2017.09.22. 21:59[/b][/url]

Kávé, kávé, kávékávékávéééé! A zombikorszak elkezdődött, újra le kell adni valami igen érdekeset, ami nagyon unalmas. Ráadásul tegnap éjjel vettem észre, és mielőtt elolvastam volna a címét, szép el is aludtam a tv előtt az anyaggal a kezemben. Reggel meg kinek lett volna kedve elolvasni, először ki kellett kapcsolni a készüléket - pro vagyok a szakszavakból, nem igaz? -, majd egy jó zuhanyt venni és utána jöhet a kávé. De nem volt! Katasztrófa! Felöltöztem pár pillanat - szóval kábé egy óra - alatt, és vánszorogtam az én kedvenc kis helyemre, a Pillangó csodás bejárata felé. Előttem épp egy keleties vonású lány lépett vett, aki mielőtt a sorba állt volna, levette a gyűrűjét. ~ Hmm, ez érdekes. Talán pasit akar felcsípni, vagy miért teszi el? ~ Végre valami ami elvonta a figyelmemet attól, hogy elaludjak állva. A sor nem éppen gyorsan haladt, a lány pedig finoman feltartotta azt. Már éppen szóltam volna, hogy segítek, amikor kiállt onnan.
- Gyere vissza, vagy koffeinhalsz! - szólítottam meg álmos mosollyal. - Talán segíteni is tudok, ha szeretnéd, mert minden nap itt vagyok. Nagyjából... - még magam elé is mutatok a megüresedett helyre. - Veszel valamit, amit ajánlok, aztán jól kibeszélhetjük a többit, ha van kedved. És, Eric vagyok és ha sok, nyugodtan küldj el a fenébe - most már Ericesen vigyorogtam, és vártam, hogy mit fog lépni. Be a sorba, vagy le, mert igencsak nem mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703469#post703469][b]Eric Wright - 2017.09.22. 22:29[/b][/url]

Amikor megszólítottam a lányt, azt hittem, hogy majd jól elküld melegebb éghajlatra, de mégsem ezt történt. Jó, nem olyan ritka eset itt, hogyha megszólítok valakit, akkor az nem küld el, de ő mégiscsak külföldinek látszott, tehát akármilyen keleti nációból is érkezhetett, ami nem szereti az ilyen direkt megszólítást. Kicsit fura volt, ahogy egy pillanatra úgy tűnt, hogy nem érti, amit beszélek. Ekkor elővette a gyűrűt, amit korábban eltett és az ujjára húzta. Ha itt lett volna Kamilla, biztos elkérem a terelőütőjét, hogy szétverjem a fejem vele.Kamilla terelő egyáltalán? Mindegy. Szóval a gyűrű, a standard iskolai fordítógyűrű volt, így inkább csendben maradtam egy pillanatra, majd jó szokásom szerint átléptem a probléma felett. Így sok mindent meg tudok oldani általában, csak nem mindig célravezető.
- Persze, így lesz, amint tegeződünk - a fordítógyűrű ilyet is meg tud különböztetni, legalábbis az enyém biztosan. Ez például egy elég fura izé itt Magyarországon, de tetszik, mert lehet tisztelettel vagy közvetlenül beszélni valakihez.
- Haru? De furcsa név. Honnan jöttél, ha szabad kérdeznem ilyet? - viszont nem vagyok sok, szóval egy jó pont a lánynak. Kettő, mert csinos, három, mert kérdez és nem utasítja el az ajánlatom.
- Nem, dehogy vagy. Igen, itt lakom a Csárdában... szóval mondjuk úgy, hogy albérletben - a pénzről most ne essen szó, mert továbbra sincs. Közben elérkezünk a kedves eladólányhoz, én pedig választok neki egy krémesebb kávét, ami nem annyira keserű, a perui lasse-t. Magamnak a szokásos erős feketét, a lány pedig választ valamilyent nekem. Mindig meglep valami újdonsággal.
- És mi szél hozott erre? Az előbb láttam, hogy leveszed a gyűrűt és azt hittem, hogy férjnél vagy, vagy ilyesmi - ami nem zárja ki, hogy nincs, de a kínvigyor az arcomon azt mutatja, hogy mennyire benyeltem a félreértést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703503#post703503][b]Eric Wright - 2017.09.23. 09:30[/b][/url]

Ez a lány milyen kis rendes.
- Szuper – örülök neki, hogy nem kell magázódni, az olyan távolságtartó és hivatalos. A tanárokkal szoktunk úgy beszélni, semmiképpen sem csinos lányokkal, vagy csinos tanárnőkkel, ugye. Az is lehet, hogy valami új tanárnő Haru, hiszen nem régen kezdődött a tanév a Bagolykőben. Egyelőre nem sikerült az átjelentkezés, mondván túlképzett vagyok és semmi hasznom nem lenne belőle. Pedig lenne, mert vannak ott csinos mestertanoncok, nekem pedig kevés barátom van még, talán kettő, akit annak hívhatok. Nem, Erik semmiképpen sem, cöh.
- Nagasaki? Az nem az, ahol a muglik ott izétek, azzal a micsodával? – szóval ledobták az atomot, de ez még ilyen formában nem jut eszembe, csak a képek ugrottak be, amiket Szeplő mutatott. – Robbantottak olyan nagy hogyhívjákkal. Gombát csináltak az égre – vonok végül vállat, azt hiszem ennyi elég is ebből. Az akkori varázsnép nem tudom, hogyan menekülhetett el, de talán ő majd ad erre is egy megfejtést. Az biztos, hogy annak lehet örülni, hogy az ő felmenői túlélték, mert túl szép.
- Én, dehogy! Angliában, csak a gyűrű miatt tudok beszélni a helyiekkel. Már egy éve itt vagyok, de a magyar nyelv az nem az én fejembe való. Talán, majd évek múlva – újabb vállvonás, a nyelvérzékem hihetetlenül sekély, úgyhogy marha nagy szerencsém van, hogy egy világnyelvet beszélek, plusz az, hogy varázsló vagyok. Ha mugli lennék, a szűk kis világomba lennék bezárkózva, így meg lehetek világfi, vagy mi a fene. Közben kikérjük a kávékat is, hogy mindkettőnknek jó legyen, főleg nekem. Kicsit önző, tudom, de ő láthatóan jó formában van hozzám képest. Elcsodálkozom, hogy mindkettőnk kávéját kifizeti, ami egyben elég szégyenletes, de jó érzés is, hiszen eléggé szűkösen vagyok továbbra is az érmékből. Gyorsan, hogy ne égjek, még jobban elmondom a gyűrűről hitt dolgot, de nem nevet ki, ez egészen édes tőle!
- Még nem? – ó, a fenébe, hiszen gondolhattam volna, mikor is folytatja, ami meghaladja a kávé nélküli felfogóképességemet. Nesze neked megfigyelőtanonc, szép volt.
- Na, várj. Leülnénk ezt megbeszélni oda – mutatok egy üres, két személyes asztalra. Ha jön, ha nem, én levetem magam oda és iszom egy korty kávét. Eric 2.0, az udvariasság nem mintapéldánya. Amíg nincs kávé, használhatatlan vagyok. Ha itt marad velem, akkor folytatom, ha faképnél hagy, akkor csak iszogatok.
- Először is, mi az, hogy nem a férjedért jöttél ide. Vagyis a leendőért. Aztán meg hű, mi az, hogy a saját seprűmárkád van ilyen fiatalon, te jó ég! Őszintén a japán márkákról fogalmam sincs, de ez azért gondolom nem meglepő tőlem – mégis csak a Britt világ szülője vagyok, ahol a világ legjobb bajnoksága folyik, márpedig ha ott nemigen használnak japán seprűket, akkor nem is érdekesek. Legalábbis eddig a szép mandulaszempárig biztosan nem érdekeltek.