A Pillangó-varázs nemrég egy több hetes felújításon esett keresztül. Az új vezetés célja az volt, hogy megőrizze a régi teázó esszenciáját, ugyanakkor az étterem teljesen új kinézetet és stílust öltsön.
Az ajtón belépve továbbra is egy váró fogadja az érkezőt, ahol igény szerint, díjtalanul igénybe vehető a ruhatár. A recepciós megkérdezi azt is, hogy az illető teázni vagy étkezni szeretne és eszerint navigálják az épületben. A bejárattól jobb kéz felől helyezkedik el a teaház, itt továbbra is varázslatos pillangók szállingóznak a vendégek körül. Az ablakokról a függönyök el lettek távolítva, így a világítást este biztosítják már csak gyertyák, napközben pedig inkább a nap fénye biztosítja. Vannak olyan asztalok, ahol kényelmes karosszékekbe helyezkedhetsz el, míg megint másikaknál párnák, vagy fotelek töltik be ezt a szerepet. Minden teáskancsó és bögre más színben és formában tündököl, nem találsz két egyformát, mindegyik külön erre a helyre készült, kézzel. Sokak szomorúságára a szerelemsarkok felszámolásra kerültek, így ha valaki privátabb csevejre vágyik, akkor a teázó sarkában lévő kétszemélyes asztalok egyikénél kell helyet foglaljon.
A teaházban majdnem száz fajta teából választhatnak a vendégek, legyen az fekete, zöld, fehér, sárga, rooibos, gyümölcsös, gyógy- vagy egészen különleges tea. A ház specialitása az étterem nevét viseli, a pillangó-varázs, mely egy gyümölcsös(de főként epres), vaníliás tea, egy csipetnyi fahéjjal és a titkos hozzávalóval, ami csak még jobban megédesíti az ezt elfogyasztó napját. A tea még egy különlegessége, hogy pillangó formájú süteménnyel szolgáljuk fel, ami hasonlóan viselkedik, mint a csokibéka, ha nem esszük meg, egy idő után elrepül.
A teaházban üldögélők jó hangulatáról halk zene gondoskodik. A teákon kívül persze ihatunk borkoktélokat, forralt bort, grogokat, frissen préselt, 100%-os gyümölcsleveket, jegesteát, limonádét; valamint sütemények széles választékát találhatja meg a kedves vendég, melyeket Czukorvarázs Cukrászda szolgáltatja.

A bejárattól balra található az étterem, ami szintén nagy átalakításon esett át. Sokkal tágasabb, de ugyanakkor otthonosabb, az egyes asztalok hangszigetelő bűbájjal lettek egymástól elválasztva, így ugyan hallani, hogy valaki a háttérben cseveg, de egy szó sem kivehető belőle. Az asztalok nem feltétlenül néznek ki egyformán, a cél az volt, hogy egy otthonos atmoszféra legyen megteremtve. A tér itt is nagyon világos, mindig friss fűszernövények illatát lehet érezni.
Az étlap alapvetően olaszos, de egy-két olyan fogás is megtalálható rajta, amely bárkinek a kedvére tesz. Az összes tészta házi készítésű és limitált mennyiségben elérhető gluténmentes változat is. A spagettiket lehet cukkini-tésztával kérni. Az étteremnek továbbá van már borlapja is, bármely fogás mellé tudnak ajánlani egy ahhoz illő italt. Hétfőtől péntekig elérhető menü is, ami egy leves és egy főfogás, illetve pénteken egy desszert. Ez egy pénztárcabarát, előre megrendelhető opció azoknak, akik a munka mellett nem szeretnének főzni is. Ehhez házhoz szállítást is vállalunk.
Előzetes időpont-egyeztetést követően a felújított pincehelyiségben borkóstolókra is van lehetőség, akár csoportosan is. Ez a helyiség bérelhető privát rendezvényekre is, 15 főtől. Ide mezei látogató véletlenül sem képes kíséret nélkül betévedni, hiszen csak pálcaérintéssel nyitható az ajtó, mely csak a megadott személyeket engedi be.

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=139188#post139188][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.26. 11:13[/b][/url]

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=140754#post140754][b]Richard J. Ifens - 2013.06.29. 17:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=141109#post141109][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.30. 15:34[/b][/url]

Csak mosolygok a szemforgatásra, de nem úgy, mintha azt akarnám mondani, hogy teljesen egyetértek, mert tényleg szimpatikus lány, és ahogy beszélgettünk biztossá vált bennem az is, hogy kedves. Vagyis valami ilyesmi érzésem volt, és csak jót tudok Kathről mondani.
- Uhh.. ez nem semmi. De tényleg ez a fontos, hogy nem a negatív hozzáállás vezet célra.
Visszamosolygok Rá. Sikerül felfognom is még ép ésszel, hogy mit mond, és persze végig azon gondolkodok, hogy ez így milyen lehet Neki... Azaz lehetett, inkább csak a múltra koncentrálok, ha rossz dolgokról van szó, mivel a jelen tökéletes. A kisebb-nagyobb hibákkal is csodálatos, mert boldogok vagyunk. Ez pedig tényleg nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, csak megtanuljuk félretenni őket.
- És az öcséddel mi újság? Nem tudsz valami róla? Ő mikor költözik hozzád?
Természetes, hogy érdekel, de ezt a kérdést már csak gyorsan intézem felé még a felszolgáló érkezése előtt.
- Ugyanazt.
Csak mosolygok a felszolgálóra egy pillanat erejéig, majd ismét a Kedves lesz figyelmem tárgya.
Kezéhez nyúlok, ahogy hallgatom, amit mond, nyugtatásképpen pedig először is összefonom ujjainkat, és egy halovány félmosolyt is megeresztek felé, amikor végez.
- Nyugodj meg, kérlek. Nekem nincs jogom ítélkezni felette, ahogy senkinek, bár mélységesen egyetértek Veled, felelőtlenség, amit csinál. Szerintem viszont meggyőzni sem tudod semmiről, egy anyának a legnagyobb kincs a gyermeke, és hidd el, hogy minden áron meg fogja védeni. Sajnálom a picit, de majd Elisabeth tanul a saját kárán. Nem tudom a szüleivel milyen viszonyban áll, de azt is lehetségesnek tartom, hogy majd ők segítik, amíg össze nem szedi magát, és... Nem tudom, de majd lesz valahogy. Együtt átvészeljük.
Bíztatólag mosolygok Rá, és egy pillanatra magamban elcsodálkozom, hogy mennyi mindent össze tudok hordani. Túl sok ez a beszéd, talán nem csak nekem meglepő, de az biztos, hogy enyhén sokkol. Viszont csak a másodperc töredékének erejéig, mert utána betudom annak, hogy Ő hozza ki belőlem, és ez csak jó lehet.
- Megértem, hogy ideges vagy, és nem értesz ezzel egyet, de ez semmit sem old meg.
Csak úgy még összegzésként hozzáteszem, hogy biztos legyen, mit akarok ezzel mondani. Azaz a hosszú, előzetes beszédembe sokkal több minden benne volt, de ez még kellett.
- Amúgy... a baba zavar igazán, vagy hogy Elitől lesz?
Nem terveztem feltenni ezt a kérdést, meg nem is foglalkoztat, de az agyam néha másodpercekre automata üzemmódba lép, és valami más veszi át az irányítást a gondolataim meg a cselekvéseim felett. Nem kell ehhez nekem módosult tudatállapot, ilyen vagyok. Addig is csak egy bizonytalan féloldalas mosollyal fürkészem tekintetét.