A Pillangó-varázs visszanyerte eredeti pompáját és varázsát. Az ajtón belépve barátságos előtér és váró fogadja a vendégeket, ahol igénybe vehetik a ruhatárat. A pálcákat is itt lehet leadni megőrzésre távozásig, díjtalanul. A leadott tulajdonokat egy mágikus védelemmel ellátott tárolóban tartják, mely csak a visszaadott kulccsal nyitható. Ezzel őrzik a személyi tulajdont és biztosítják, hogy jó kezekben van.
A leadást követően a szemközti boltíven át egyenesen a teaház és étterem belsejébe sétálhat a vendég, ahol az ablakokat függönyök takarják, a világítást pedig megbűvölt gyertyák biztosítják, miközben mindenfele valóságosnak tetsző illúzió-pillangók repkednek. A bútorzat a teázó részen stílusában nem egységes, így mindenki ízlése és óhaja szerint telepedhet kényelmes párnára, puffra vagy éppen karosszékbe, nagyobb társaságok részére pedig még kanapé és pad is akad. Minden darab egyedi úgy az ülőalkalmatosságokból, mint az asztalokból. Az étkészletek, bögrék és porcelán teáscsészék is sokszínűek és különböző formájúak, bár azokból azért akad teljes készlet, ha éppen egy egész társaságnak kellene teríteni. Akadnak félreeső zugok is, ahová a több nyugalomra és magányra vágyó vendégek behúzódhatnak.

A teaház nevéhez méltó módon rengeteg teával szolgál vendégei számára. Megtalálható itt minden, óhajtson az ide betérő zöld, fekete, fehér, rooibos, gyümölcs- vagy éppen gyógynövény-teát, a nyár folyamán még jeges teát is lehet kérni. A kínálatban minden héten más tea-különlegesség kap kiemelt helyet a ház ajánlataként, ami mellé minden vendég ajándékba kapja a teaház különleges, pillangó alakú sütemény-specialitását is. A sütemény, ha nem esszük meg, egy idő után szárnyra kel és elrepül.

Az étterem konyháját is érdemes kipróbálni. Választani főként a magyar konyha specialitásai közül lehet, mint a marhapörkölt tarhonyával, sztrapacska, túrós csusza, gulyásleves, rántott hús, alkalmanként halászlé, stb. A valami könnyedebb ennivalóra vágyóknak pedig akadnak saláták, zöldség- és krémlevesek, a válogatósabb gyerekek kedvéért pedig sült krumplit, csirkefalatokat és paradicsomos tésztát is lehet kérni. Igazi piros-fehér kockás abroszokkal borított fából faragott asztalok és székek várják a vendégeket. Két-, négy-, hat-, nyolc- és tízszemélyes elrendezéssel, a két kisebből négy, míg a nagyobb létszámokból egy-egy áll rendelkezésre. Azonban igény esetén minden mozgatható és átrendezhető. Itt az étkészletek egységesek, pillangó mintázattal, mely nem csak a tányérokon, de poharakon és evőeszközökön is visszaköszönön. A magyar konyha mellett a jövőben terveznek az új tulajdonosok a nemzetközi konyhák felé is nyitni, hiszen a több kultúrát magában foglaló Bogolyfalván szeretnék, ha mindenki otthon érezné magát.

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=139188#post139188][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.26. 11:13[/b][/url]

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=140754#post140754][b]Richard J. Ifens - 2013.06.29. 17:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=141109#post141109][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.30. 15:34[/b][/url]

Csak mosolygok a szemforgatásra, de nem úgy, mintha azt akarnám mondani, hogy teljesen egyetértek, mert tényleg szimpatikus lány, és ahogy beszélgettünk biztossá vált bennem az is, hogy kedves. Vagyis valami ilyesmi érzésem volt, és csak jót tudok Kathről mondani.
- Uhh.. ez nem semmi. De tényleg ez a fontos, hogy nem a negatív hozzáállás vezet célra.
Visszamosolygok Rá. Sikerül felfognom is még ép ésszel, hogy mit mond, és persze végig azon gondolkodok, hogy ez így milyen lehet Neki... Azaz lehetett, inkább csak a múltra koncentrálok, ha rossz dolgokról van szó, mivel a jelen tökéletes. A kisebb-nagyobb hibákkal is csodálatos, mert boldogok vagyunk. Ez pedig tényleg nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, csak megtanuljuk félretenni őket.
- És az öcséddel mi újság? Nem tudsz valami róla? Ő mikor költözik hozzád?
Természetes, hogy érdekel, de ezt a kérdést már csak gyorsan intézem felé még a felszolgáló érkezése előtt.
- Ugyanazt.
Csak mosolygok a felszolgálóra egy pillanat erejéig, majd ismét a Kedves lesz figyelmem tárgya.
Kezéhez nyúlok, ahogy hallgatom, amit mond, nyugtatásképpen pedig először is összefonom ujjainkat, és egy halovány félmosolyt is megeresztek felé, amikor végez.
- Nyugodj meg, kérlek. Nekem nincs jogom ítélkezni felette, ahogy senkinek, bár mélységesen egyetértek Veled, felelőtlenség, amit csinál. Szerintem viszont meggyőzni sem tudod semmiről, egy anyának a legnagyobb kincs a gyermeke, és hidd el, hogy minden áron meg fogja védeni. Sajnálom a picit, de majd Elisabeth tanul a saját kárán. Nem tudom a szüleivel milyen viszonyban áll, de azt is lehetségesnek tartom, hogy majd ők segítik, amíg össze nem szedi magát, és... Nem tudom, de majd lesz valahogy. Együtt átvészeljük.
Bíztatólag mosolygok Rá, és egy pillanatra magamban elcsodálkozom, hogy mennyi mindent össze tudok hordani. Túl sok ez a beszéd, talán nem csak nekem meglepő, de az biztos, hogy enyhén sokkol. Viszont csak a másodperc töredékének erejéig, mert utána betudom annak, hogy Ő hozza ki belőlem, és ez csak jó lehet.
- Megértem, hogy ideges vagy, és nem értesz ezzel egyet, de ez semmit sem old meg.
Csak úgy még összegzésként hozzáteszem, hogy biztos legyen, mit akarok ezzel mondani. Azaz a hosszú, előzetes beszédembe sokkal több minden benne volt, de ez még kellett.
- Amúgy... a baba zavar igazán, vagy hogy Elitől lesz?
Nem terveztem feltenni ezt a kérdést, meg nem is foglalkoztat, de az agyam néha másodpercekre automata üzemmódba lép, és valami más veszi át az irányítást a gondolataim meg a cselekvéseim felett. Nem kell ehhez nekem módosult tudatállapot, ilyen vagyok. Addig is csak egy bizonytalan féloldalas mosollyal fürkészem tekintetét.