Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=127698#post127698][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.01. 20:49[/b][/url]

Mostanság elég sokat járok a faluba, függetlenül a megsokasodott tanulnivalóimtól meg az általános dolgaimtól. Most két szakon is tanulok, és egyik sem az, amit elkezdtem, bár talán hasonlít. Jogi asszisztens is lehetnék, ha végzek, de a mágiatörténet tanárság jobban vonz. Ez az, amit éppen annyira szeretek, mint a zenét, gitározni. Éppen ezért most a hangszeremmel indulok el így estefelé járva, és a térre kiülve gyakorlok egy keveset, csak úgy játszok rajta valamit, ami talán tükrözi a hangulatomat is, olyan egysíkú. Mit is mondhatnék, hamar megunom, talán az itteniek szerencséjére is, de visszaballagni a kastélyba nem szándékozom még. Ha már történetesen táska és pénz is van nálam, akkor valahova betérek rögvest, egy darabig csak sétálgatva próbálok választani, és végül a Teaház ajtaján nyitok be, immáron gitárommal a hátamon. Egy ekkora valami talán kicsit zavaró is lehet egy ilyen helyen, de engem nem zavar, hurcolászom szívesen, ha nem tetszik pedig van az az egyszerű megoldás, hogy nem kell rámnézni.
Nincsenek túl sokan, de egy férfi azért rögtön feltűnik, nem is tudom miért. Igazából mindenkin külön végigtekintek. Talán nem nézhetek ki én sem szörnyűen, fel van kötve a hajam lazán majdnem a fejem tetejére, csak nem áll mindenfelé. Vagy a gitár miatt néznek hirtelen többen is engem, csak az a férfi nem. Mintha gondolkodna valamin a semmibe meredve.
Tőle nem is olyan távoli, sőt, inkább közeli asztalhoz ülök le lassan, magam mellett a széken gondosan elhelyezve a kicsi kincsemet, majd ahogy egy felszolgálólányka, agy minek is nevezzem megérkezik csak mosolygok, és mondom is rögtön.
- Fekete teát kérnék, sok citrom, sok cukor. Köszönöm.
Szinte megszokás, hogy mindent megköszönjek, pedig talán nem is kellene. Furcsa vagyok ilyen szempontból, túl jó, kezdenem kéne ezzel is valamit. Amíg az italom megérkezik, mert ugye időközben a lány eltűnt a mellettem heverő hangszert figyelem csupán. Olyan érzés fog el, mintha valami külső erő kényszerítene, hogy játsszak rajta, de nem teszem, kicsit furcsa lenne. Tekintgetek közben körbe, természetes, hogy figyelek, a környezetem iránt érdeklődök, de mégis ez a furcsa idegen ragadja meg a tekintetem, ott marad, hiába is vonszolnám tovább az embereken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=128627#post128627][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.03. 11:29[/b][/url]

Végképp nem értem, miért köti le tekintetem ennyire az idegen férfi. Alig néhány méterrel előttem ül egy másik asztalnál, tekintetünk pedig vagy percekig egymáséiba fúródnak, és voltaképp nem csinálunk semmit. Amikor azonban lenéz a teájára és is hasonlóképpen teszek, és még a fejem is megrázom egy kicsit, tudomásul véve, hogy nem tudom mit csinálok. Vagyis inkább a miértjére nem tudnék választ adni. Csendben kortyolok csak a nem is kicsit forróra sikeredett italomból, de még mindig csak nézem, le sem veszem róla a szemem. Talán zavaró lehet neki a bámulás, még nekem is az, főleg, hogy mellette életbevágó késztetést érzek a gitározásra is, mintha nem lennék normális. Valamit ír, de nem érdekel, csak figyelem, bár már tekintetemet elég sokszor leemelve róla, csészémre vagy hangszeremre fókuszálva.
Az biztos, hogy most itt a teaházban nem fogok nekiállni zenélni, tényleg borzasztóan furcsa lenne, és az egy dolog, hogy nem játszok rosszul és van önbizalmam, de az nem biztos, hogy a tulaj esetleg ilyen jó véleménnyel lenne a dologról. A teámat biztosan elfogyasztom, finom hiszen, na meg imádom is. Nem akartam kávét kérni, ha már teaház, nem vetjük meg ezt sem, na meg nem is hagyok semmit. Vele viszont nem tudom mit kezdjek. Jó nézni? Normális vagyok? Nem, dehogy, most már komolyan megkérdőjelezem magamat és a gondolkodásmódomat.
Nem tudom akarok-e szólni, beszélni, bármit is mondani, jelen pillanatban nem érzem magamat képesnek rá, és ahogy pillanatokra elbambulok ez csak biztosabbá válik. Próbálkozom olyan nyugtató módszerrel, hogy szemem lecsukom és mély levegőket veszek, persze amennyire lehet feltűnés nélkül, majd ismét kitekintek a világba, de Ő marad a központ. Kínos, zavaró, furcsa, vagy nem is tudom milyen érzés ez, hogy tudom, hogy nem kellene bámulnom, de semmit sem tudok ellene tenni. Nézegetek körbe-körbe, de mágnesként vonz vissza. Sokszor már teám felszínének fodrozódása az, amivel próbálom magamat lekötni, kisebb-nagyobb sikerrel, azaz inkább előbbi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=128673#post128673][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.03. 14:11[/b][/url]

Ahogy feláll, teljes mértékben olyan látszatot kelt, mintha menni akarna, és ahogy elindul mintha még meg is nyugodnék valahol belül, hogy nem kell tovább gyötörnöm magam a hülyeségemmel, de aztán mégsem. Nem is követem tekintetemmel, hanem nyugodtan kortyolok egyet a teámból még, az pedig mondhatni szívütésként ér, mikor hangot hallok, ráadásul a hátam mögött álló idegentől ered, akit eddig bámultam. Fejem természetesen rögtön abba az irányba fordítom, majd innen követem tekintetemmel tovább.
- Violetta. Persze.
Igazából csak vigyorogni tudok, megszólalni tényleg nem lennék képes, de nem is akarok, jó ez most így még. Ahogy leül mellém rögtön kérdez újra, de még nem is tudok válaszolni, gitárom a kezében van és el is kezd játszani.
- Igen...
Alig hallható válasz, talán hozzám ér el a hangterjedelem, hozzá biztosan nem, de ez már tényleg mindegy. Ahogy játszik igazából mintha megszűnne minden és csak a zenével foglalkozok, a dallal, na meg persze vele. Igazán jó hangja van, és a játéka is lenyűgöző. Első látásra nem vártam volna, de vannak azért még ilyen kellemes meglepetések. Látom azt is, hogy eléggé beleéli magát a dalba, ami az egyre hangosabb előadásmódban meg is nyilvánul, így pillanatokra magamban fordítom a szöveget, hogy még értsem is. Jó azért ilyenkor, hogy sok nyelven beszél, de az angol egy alap, és most, hogy már tudom mi a helyzet, arra is tudok következtetni, hogy valószínűleg tapasztalta is, milyen ez, ha már ekkora beleéléssel énekel. Be kell vallanom, először nem rémlik, mi lehet ez a szám, de egy idő után rájövök bizony, és ahogy a szöveget is elmém valamely mély zugából előkotrom először alig hallhatóan, majd bátrabban éneklek vele. Eredetileg ez egy férfielőadós mű, de nem érdekel, ha zene, akkor engem nem lehet visszafogni, hátráltatni, korlátozni, énekelnem kell. Remélem azért Ifenst sem zavarja, hogy becsatlakozom, meg persze azt a csekély számú vendéget és az eladókat meg minden ittlévőt sem, bár hogy őszinte legyek, ez utóbbiak véleménye nem is érdekel. Ha folytatjuk tovább, már a következő ötletem is megvan, de ezek csak pillanatnyi tervek, nem tudom még mi lesz, bár a jelen a fontos, az a lényeg most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=128702#post128702][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.03. 15:25[/b][/url]

Furcsa, hogy még így ismeretlenül is milyen jól hangzik, amit itt művelünk, pedig igazából ez csak annyit tesz, hogy énekelgetünk, részemről hódolok egy nagy szenvedélyemnek ezen belül. Lételemem,és már magában az felszabadít, hogy tehetem. Végig csak mosolygok, a szemkontaktust tartva, majd ahogy a refrén utáni második részt rám hagyja magabiztosan éneklem ki a megfelelő hangokat, ahogyan azt régen az énektanáromnál is. Csak ez most már, sokkal felszabadítóbb itt zenélni. Ahogy a dal végére érünk igazán már engem az sem zavar, a környezetet rég kizártam, vele együtt halkítom el én is a hangom, majd csak vigyorgok tovább, és arra eszmélek, hogy az ideiglenes kis közönségünk tapsol, nem is mondhatnám, hogy visszafogottan és halkan.
Eszembe sem jut már, hogy igyak, vagy bármi mást is csináljak ezen kívül, mint eddig, és meg sem tudok szólalni, mert újból belekezd a gitározásba, viszont az előzőtől mondhatni ég és föld különbséggel bíró számot játszik.
Még szerencséje van, hogy ezt is ismerem, mondhatni alapismereti kötelező mű, vagy csak én érzem így, de ezt már sokkalta felszabadultabban és boldogan éneklem vele együtt. Nincs szükségem rá, hogy az énektudásomat bárhonnan is előkaparjam, folyamatosan csiszolom, és most már a gyakorlás is megvolt az előzővel. Felőlem egész este csinálhatnánk ezt, én élvezem.
Még jó, hogy több dologra is tudok egyszerre koncentrálni, így ahogy számat a dalszövegben sorban egymás után következő szavak hagyják el, úgy agyam valami teljesen más témát ölel fel, méghozzá azt veszi végig, hogy nem is ismerem ezt az alakot, váltottunk ha maximum nyolc szót összesen, és tessék.
Ahogy vele együtt kezdtem, bizonyos részeknél periodikusan én hallgatok és vigyorgok, de azt nem mondhatom, hogy nyugodtan, a ritmus magával ragad, szépen csendben ülni nem is tudnék. Azonban ez a dal sem tart sokáig, azaz a végtelenségig, inkább úgy fogalmaznék, mivel így, hogy az ember előadja és nem csak hallgatja másképp érezni. Az ismételt taps mintha várható is lett volna, vagy természetes, de nem érdekel.
Az az igazság, hogy nekem mindenféléhez lenne kedvem éneklés terén, tehát csak mosolygok, és egy félpillanaton belül úgy döntök, hogy mégiscsak lehúzok még egy nagy korty teát, ami már el is hűlt, meg ez volt az utója, és így most ismételten tekintetét keresve nézek rá, várva, hogy megint elkezd-e valamit, vagy nem. Utóbbi esetben nekem van ötletem, saját dal, szívesen előadom, hangulatzenének is tökéletes, de vevő vagyok én egyéb ötletekre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=128732#post128732][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.03. 17:27[/b][/url]

Valami ilyesmit vártam ténylegesen, hogy nem hagyja abba. Csak reménykedtem benne, de kivételesen hangot is adtam volna a dolognak, mert ha zene, akkor zene, és valóban eltűnik minden korlát, a határok. Na itt olyan nincsen, és ahogy hallgatom amibe újonnan belekezd azt a görbületet szerintem már le sem lehetne vakarni arcomról. Furcsán gyegéd és kedves, lágy hangzása van most ennek a dalnak, jó értelemben persze, és nagyonis tetszik. Én ezt nem is ismerem, na meg nem is akarnék belerondítani, hadd énelekelje csak el, én pedig figyelem, élvezem az előadást. Még ha olyan érzésem is lenne mondanivalóját tekintve, hogy nekem is szólhat, de ezt betudom Ifens természetesnek ható tudásának, mivel itt a légyeg, hogy átadd a dal mondanivalóját, és ez neki nagyon jól megy. Magam részéről már nem tudom mi lehet a heyzet, de nem problémázok én ilyeneken, hanem inkább megtapsolom, ahogy a szám végére ér, egyetemben a többi ittlévővel.
- Bármikor.
Hatalmas mosoly kíséretében veszem át, azaz vissza a hangszerem, majd egy cseppet elgondolkodok, és hozzá hasonlóan combomra fektetem elsőképp. Ez valamiféle saját alkotás lesz most, csak át kell még gondolnom, mert Vivi adta alá a ritmust mindig, ráadásul nem is gitárral.

Megszokott énekhangomon adom elő, noha sokkal jobban, magasabb képzettségi szinten, mint mikor ez megíródott. Ide az eredeti szöveg helyett egy kisebb gitárszólót iktatok be pár akkorddal, nem bonyolítok túl semmit, hosszú lenne. Ezután folytatom csak a refrénnel, azaz az első versszak első részének megismétlésével, majd hangomat fokozatosan visszaveszem és még néhány akkordnyi játékot hozzácsapva zárom a dalt. Természetes az is, hogy végig Ifenst figyeltem, na meg a taps is, most pedig nem mondhatnám, hogy van ötletem hogyan tovább. Énekeljek még? Érzem a késztetést, de.. nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=129295#post129295][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.04. 16:17[/b][/url]

Ismert számok után előrukkolok valami sajáttal, meg még nem is sikerül rosszul, dicséretet kapok érte. Nem a megszokott szavakkal, megszokott módon, de a helyzet sem mindennapi, és nem is zavar. Csak vigyorgok, és egy 'te sem vagy semmi' semmi megjegyzést még súgva kap ő is, ahogy intézte felém az előbbit.
Nem is ő lenne már szerintem, ha nem venné ismét kézbe a gitárt és kezdene bele még valamibe, aminek dallama megint csak tőlem szintén hallható hamarost, de ismételten hagyom kibontakozni, mint eddig, és dúdolom csendesen mosolyogva rá.
Ahogy a dalnak vége szakad mintha várnám, hogy megint az a csend letelepedjen kicsit, de nem történik ilyesmi, mert megszólal, csak most beszédhangján. Ezen néhány kijelentésével azonnal felkelti az érdeklődésemet, majd ahogy hátsó zsebéből előkotor valamit, ami mint kiderül névjegykártya szemem is felcsillan. A kacsintást tulajdonképpen csak most észlelem, bár rémlik, hogy már kicsivel korábbról is van ilyen emlékem, percekkel vagy csak kevéssel.
A gitáromat átveszem újból, majd csak figyelem, ahogy mondhatni sietősen, azaz inkább gyorsan távozik. Az, hogy feltűnés nélkül, már nem elmondható, mivel a rögtönzött kis produkciónk után természetes, hogy egy ideig még ránk tapadnak tekintetek, miután elmegy már csak rám. Pár másodperc telik csak egy úgy, hogy bámulom a papírt a kezemben. Richard J. Ifens, és itt lakik a faluban, mint gondoltam. Diáknak nem tudtam volna elképzelni, de csak vigyorgok ki a fejemből, és ahogy összeszedem magam kissé már le is lépek. A fizetést régen elintéztem, tehát nem kell aggódnom, csupán nyugodtan elindulok vissza a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=139188#post139188][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.26. 11:13[/b][/url]

- Remek ötlet.
Nem próbálom bőven kifejteni, csak örülök, hogy velem van, hogy itt lehetek vele, és hogy most megyünk enni: együtt.
Ő áll fel előbb, én pedig csupán mosolygok rá, majd hasonlóképp teszek. Nem nyújtózkodok, csak nézem, vigyorgok, mert boldog vagyok. Átölel, és én is ezt teszem. Két kezemet a derekánál átnyúlva fonom össze, de hamar a hátára kúszik fel, és ahogy húz magához én sem teszem másképp. Fejemet mellkasára hajtom, aztán már érzem is buksikmon az állát, amire automatikusan megint elmosolyodok. Magassarkúban vagyok, és még így is mennyivel magasabb nálam... mégsem frusztráló érzés a különbség, mert nem érdekel.
- Tudom... mert te is!
Ez enyhe kifejezés, de majdcsak megtanulok kezdeni azzal valamit, hogy nem lehetek mindig mellette, az lehetetlen, hogy folyton vele legyek, még ha ez is minden vágyam jelen pillanatban.
Mennyi idő telik el így, hogy állunk, és nem csinálumk semmit, mégis olyan rövidnek tűnik, majd vége szakad, és kézenfoga indulunk a Pillangóvarázs felé. Ott találkoztunk először, azaz a teaházban.. Mégis.. imádom azt a helyet. Kérdésére először csak vigyorgok, közben persze végiggondolom.
- Nem tudom igazából. Nézegettünk házakat, de vagy nem tetszett, vagy valamiért nem volt jó. De mondjuk van, ami talááán... csak ez még kezdetleges, és fogalmam sincs mi lesz. Olyan sokáig biztos nem tart már...
Tisztába vagyok vele, hogy ha leköltözünk, akkor sokkal közelebb leszek hozzá, az átjárás egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így viszont valószínű, hogy Anyának is mihamarabb be kell mutatnom, ismerni akarja majd, aminek én persze örülök és csak remélem, hogy jól kijönnek majd. Riri szeretni fogja, szerintem.
- Képzeld... néhány napja gondoltam meglátogatlak... de nem találtalak otthon, viszont Katherinnel megismerkedtem. Nem is mondtad, hogy van egy húgod.... Kedves lány.
Jó, persze, a kezdeti nehézségek ellenére, de megoldottuk. Azt pedig nem is számonkérő hangon mondom, hogy nem említette, nem érdekel annyira, hogy fennakadjak rajta, mindent csak az aranyos énem és viselkedésemet megtartva teszek.
Haladunk, aminek eredményeképpen már a fő utcán sétálhatunk, közeledve a célhoz, majd biztosan el is érve azt, amikor nekem már azon járna agyam, mit is egyek, de nem, az most nem fontos annyira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=141109#post141109][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.30. 15:34[/b][/url]

Csak mosolygok a szemforgatásra, de nem úgy, mintha azt akarnám mondani, hogy teljesen egyetértek, mert tényleg szimpatikus lány, és ahogy beszélgettünk biztossá vált bennem az is, hogy kedves. Vagyis valami ilyesmi érzésem volt, és csak jót tudok Kathről mondani.
- Uhh.. ez nem semmi. De tényleg ez a fontos, hogy nem a negatív hozzáállás vezet célra.
Visszamosolygok Rá. Sikerül felfognom is még ép ésszel, hogy mit mond, és persze végig azon gondolkodok, hogy ez így milyen lehet Neki... Azaz lehetett, inkább csak a múltra koncentrálok, ha rossz dolgokról van szó, mivel a jelen tökéletes. A kisebb-nagyobb hibákkal is csodálatos, mert boldogok vagyunk. Ez pedig tényleg nem azt jelenti, hogy nincsenek problémák, csak megtanuljuk félretenni őket.
- És az öcséddel mi újság? Nem tudsz valami róla? Ő mikor költözik hozzád?
Természetes, hogy érdekel, de ezt a kérdést már csak gyorsan intézem felé még a felszolgáló érkezése előtt.
- Ugyanazt.
Csak mosolygok a felszolgálóra egy pillanat erejéig, majd ismét a Kedves lesz figyelmem tárgya.
Kezéhez nyúlok, ahogy hallgatom, amit mond, nyugtatásképpen pedig először is összefonom ujjainkat, és egy halovány félmosolyt is megeresztek felé, amikor végez.
- Nyugodj meg, kérlek. Nekem nincs jogom ítélkezni felette, ahogy senkinek, bár mélységesen egyetértek Veled, felelőtlenség, amit csinál. Szerintem viszont meggyőzni sem tudod semmiről, egy anyának a legnagyobb kincs a gyermeke, és hidd el, hogy minden áron meg fogja védeni. Sajnálom a picit, de majd Elisabeth tanul a saját kárán. Nem tudom a szüleivel milyen viszonyban áll, de azt is lehetségesnek tartom, hogy majd ők segítik, amíg össze nem szedi magát, és... Nem tudom, de majd lesz valahogy. Együtt átvészeljük.
Bíztatólag mosolygok Rá, és egy pillanatra magamban elcsodálkozom, hogy mennyi mindent össze tudok hordani. Túl sok ez a beszéd, talán nem csak nekem meglepő, de az biztos, hogy enyhén sokkol. Viszont csak a másodperc töredékének erejéig, mert utána betudom annak, hogy Ő hozza ki belőlem, és ez csak jó lehet.
- Megértem, hogy ideges vagy, és nem értesz ezzel egyet, de ez semmit sem old meg.
Csak úgy még összegzésként hozzáteszem, hogy biztos legyen, mit akarok ezzel mondani. Azaz a hosszú, előzetes beszédembe sokkal több minden benne volt, de ez még kellett.
- Amúgy... a baba zavar igazán, vagy hogy Elitől lesz?
Nem terveztem feltenni ezt a kérdést, meg nem is foglalkoztat, de az agyam néha másodpercekre automata üzemmódba lép, és valami más veszi át az irányítást a gondolataim meg a cselekvéseim felett. Nem kell ehhez nekem módosult tudatállapot, ilyen vagyok. Addig is csak egy bizonytalan féloldalas mosollyal fürkészem tekintetét.