A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=676814#post676814][b]Palásthy H. Alexander - 2017.04.23. 17:49[/b][/url]

A szabadság érzése mindennél jobb. Ahogy beleszippant a levegőbe, kidülleszti férfias mellkasát, érzi a tudás és a Tanulmányi Osztály vonzását... Mennyei. Ennél jobbat nem is kívánhatna magának. Csak egy a bökkenő: azért vadőrködik, hogy ne kelljen tandíjat fizetnie. Na ez itt a nagy baj. Ki akarna vadőr lenni? Hát ő biztosan nem, de a kényszer nagy úr.
Ettől függetlenül, megünnepelendő új állását és jövendőbeli úriasságát úgy dönt, ellátogat Bogolyfalva helyi gladiátorképző és kedélykarbantartó központjába - alias a Csárdába. A pub még korai, a pipik nincsenek felkészülve Alexanderre, legalábbis ő ezt így látja. Tudjátok, most hallotok róla először és le kell szögeznem, hogy nem rossz srác. Sokat gondol magára, hiszen láthatóan elég jókötésű, van agya is, nem az izomzatába implantálta, szóval minden klappolna vele kapcsolatban. Csak szereti saját magát. Nevezhetnénk egészséges önbizalomnak, de több ez annál: mondhatni túlzott elégedettség a tökéletességével. Ha volna is hibája, ami persze nincs, az a szerénysége volna, egyem a lelkét.
Na de ne térjünk el a tárgytól, feltűnésmentesen toppan be a csárdába - Szexi farmer, bőrdzseki, alatta póló, semmi extra -, s már kérné is az első vajsörét, amit olyannyira megérdemel, csakhogy a kis leányzó, aki kiszolgálhatná éppen satuban van. No most mérlegelhet. Balhézzon már rögtön az első nap és igyon egy jót, vagy ne tegye, de szomjan marad. Tulajdonképpen ott van még a pub és átmehetne, csak hát... Igazi dzsentlemanus. Nincs mit tenni, ha egy hölgy bajba van jutva (csak szépen magyarul - a szerk.), akkor segíteni illendő.
Egyenest a legkevésbé sem szomjas, úriembernek egyáltalán nem nevezhető alakhoz lép és megfogja azt a kezét, amivel a lány kezét szorítja. Aztán a szorítás egyre erősebb, egészen addig, míg a pasas arca eltorzul és elereszti az ifjú hölgyet. - Bocs haver, de mások is rajonganak a kiszolgálásért. Ha még egyszer hozzáérsz, eltöröm a csuklód - halálos nyugalommal beszél és, bár a férfi felpattanna, hogy bemosson neki, ekkor ujjai még szorosabban marnak rá a gusztustalan csuklóra. Meggondolja magát. Jó döntés.
- No kisasszony, egy vajsört kérnék, legyen szíves - s már mutat is a pult felé, tessen csak menni. Eközben előhalássza szivarját, hogy rágyújtson. Az se érdekli, ha nem lehet. Ma jó napja van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=676824#post676824][b]Palásthy H. Alexander - 2017.04.23. 18:51[/b][/url]

Nem igazán az ő műfaja a macsóskodás - egyébként de, de pszt -, most mégis megteszi. A hazáért, a nőért, no meg egy szépen csapolt korsó vajsörért. A köszönetre nem is nagyon reagál, csak biccent. Tulajdonképpen az döbbenti meg, hogy rengeteg itt a vendég, mindenki látta a jelenetet, mégis ültek a helyükön és nézték. Hová tűnt a mai fiatalokból a lovagiasság? Félreértés ne essék, a maga harmincnégy évével nem számít öregnek, no de kérem, ha egy hölgyet inzultálnak, azért csak illik a segítségére sietni. Legalábbis jobb helyeken, ahol tanulnak illemet a suhancok, ott ez bevett szokás. De mint tudjuk, manapság inkább ők azok, akik igazi parasztként viselkednek a lányokkal, arról nem beszélve, hogy a gyengébb nem ezt hagyja is. Kifordul Alexender bele, ha erre gondol. Sok rosszat el lehet róla mondani, de az biztos, hogy egy nő a kezei között csak virágozni tud, mert vigyáz rá és gondoskodik róla. Merthogy ez a természetes. Gyökerek.
- Ez igazán kedves kegyedtől - már magához is húzza a vajsört, ám mielőtt bemutatkozhatna, a kishölgy megelőzi. Hát persze rögtön szebbnél szebb bókok jutnak hősünk eszébe, amikkel elhalmozhatná a kisasszonyt, végül azonban úgy dönt, nem fogja megcsillogtatni klisészótárát. Korai. - Alexander vagyok - a kezet elfogadja, noha nem megrázza, hanem finoman a szájához emeli, mintha kézcsókot adna. Nem modorosságból, hanem teljesen illedelmesen. Nem leheli össze, nem nyáladzik rá, csak maga felé húzza. Merthogy sokan nem tudják, de mikor kézcsókról beszélünk, az nem szó szerint csók. Ő pedig egészen úriemberesen intézi az ügyet. Mi tagadás, ebben is mennyein tökéletes. Kell nekünk, mint egy falat kenyér.
- Talán nincs hova hazamenniük - mert ez is elképzelhető. Sok ilyen kiöltözött, jó modorúnak képzelt pasast látott már az utcán járkálni éjnek évadján, vagy épp az édes otthon küszöbe előtt könyörögni a feleségének, hogy ugyan eressze már be éjszakára. A asszony meg hülye lett volna, végre egy éjszaka az iszákos férj nélkül, nemde? - Fiatalnak látszol, hogyhogy itt dolgozol? Nem túl biztonságos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=680853#post680853][b]Palásthy H. Alexander - 2017.05.14. 12:46[/b][/url]

Minimum? És mégis hol? Mások meg sem köszönnék Alexander lovagiasságát, pedig... Pedig. Veszélyesek ám az ilyen részeg állatok, mert azon túl, hogy fogalmuk sincs róla, mekkora gyökérré változnak, ha isznak, az erejüket nem veszítik el, szemben a kontrolljukkal. Úgyhogy jah, illenék megköszönnie minden hölgynek, ha valaki a segítségükre siet. De ez is olyan dolog, ami úgy tűnik, csak Alexander szerint elvárás - kezdve azzal, hogy függetlenül a nő minősítésétől, foglalkozásától és korától, tisztelettel kell bánni velük. Ennyi.
- Ne ítélj ilyen könnyen. Most azt hiszed, veled soha nem fordulna elő ilyesmi, de meglepne, hogy egyes élethelyzetek mit váltanak ki az emberekből - belekortyol sörébe és fürkészőn nézi a lányt. Attól eltekintve, hogy ő maga elítéli az aljasodás ennyire mocskos formáját, ő sem veti meg alkalmasint az alkoholt, akár igen nagy mennyiségben sem. De egyrészt addig iszik, míg van kontroll, másrészt ha el szeretné veszíteni, azt a négy fal között teszi a megfelelő társaságban. - Mindenesetre valóban nem a mi dolgunk - vállat von és egy gyors mosolyt küld a lánynak, mielőtt még rátérne annak igen kérdőjeles életkorára. Mit keres itt ilyenkor egy ennyire fiatal lány? Melyik nem normális osztotta be esti műszakba?
- Ez is valami. Remélem a jövőben sem lesz, bár, ha jobban meggondolom, személyi testőr munkát is szívesen vállalok - az elképzelésre széles görbe terül szét arcán és az oly jellegzetes kis szarkalábak is megjelennek a szeme környékén. Ez mellesleg iszonyú jól áll neki, amit tud is magáról. - Majd ott fogok ülni a sarokban - ezzel a csárda egyik csücskébe mutat - és mindenkire nagyon csúnyán nézek - ez már csak azért is lehetetlen, mert elképesztően szép szemei vannak. De lehet, hogy kicsit túlhype-olom, azért ilyen egoista ez a szerencsétlen... No mindegy, hagyjuk is.
- Nem nevezném bujkálásnak, inkább csak máshol volt dolgom eddig - úgy tesz, mintha szó szerint venné a kérdést, de persze nem. Mellesleg azt ugye Lola se gondolta komolyan, hogy egy ilyen férfi nem tesz rá mély benyomást... És most kivételesen, de tényleg kivételesen, nem a fizikai értelemben vett benyomásra célzok, ha értitek mire gondolok. Nagykorúság ide vagy oda, Alexander az apja lehetne, na... - Rezervátumokban dolgoztam, pár napja jöttem. Én vagyok az új vadőr - ez persze mellékes információ, mert ő az új szívtipró. Már hallom is, ahogy törnek össze sorban a női szívek miatta... Hjaj... Szerkesztői sóhajt hallottak.