A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=526772#post526772][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.02. 21:26[/b][/url]

Bizonyos időközönként lejár a faluba, amolyan szúrópróbaszerűen, hogy vajon megérkezett-e már léhűtő apja. Erről persze senkinek sem beszél, nem akarja, hogy esetleg furának tartsák vagy inkább eszelősnek. Pedig szerintem abszolút nem gáz, ha lassan tizenkilenc év után tudni akarod, ki a vér szerinti apád. Na persze ezt az nem értheti meg, aki normális körülmények között nőtt fel, de már mindegy is. Senkire sem tartozik a dolog.
Ma este Rebeka végleg eléri a mélypontját. Nem ment át a vizsgáin, az apja sehol, a tesóival se nagyon kommunikál, valójában idejövetelének célja kezd semmissé válni. Utolsó elkeseredésében még egyszer lebaktat a csárdába, pusztán az esélytelenek nyugalmával, hogy legalább felöntsön a garatra és döntésre vergődjön. Vissza akar menni Marcsihoz. Hiányzik a nagymamája, az otthona, a testvérei. Fáj neki minden, ami csak fájhat egy ilyen helyzetben. A hűvös idő ellenére rövid, fekete nadrágot húz, fölé egy V kivágású pólót, hogy tetoválásai jól látsszanak, haját pedig kiengedve hagyja. Egyedül a lábfejét borító rajzok nem látszanak csak, mert azokat bakancs takarja. Csendben és nyomott hangulatban sétál a falu irányába, majd a csárdához érve egyszerűen csak lehuppan a pulthoz, hogy magába roskadjon. A kérdésre, miszerint "mit kér?", el kell töprengenie.
- Csak üssön - ezzel az egyszerű mondattal le is tudja a ma estére való terveit. Unottan támasztja meg fejét jobb kezén és az italválasztékot vizslatja. Ez a hely nem a pub, tehát elsősorban nem arra lett kitalálva, hogy egy búbánatos estén kielégülésre leljen az ember. De, ha egyszer nincs jobb, ez is megteszi. Eközben persze észreveszi, hogy megbámulják az emberek, főleg a testét borító minták miatt, de nem is töri magát azért, hogy megpróbálja rejtegetni őket. Miért kell így bámulni az embert egyáltalán? Ideges. Elkeseredett. Fáradt. Legalább az ital megérkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=526859#post526859][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.02. 22:20[/b][/url]

Nem figyel fel a pultosra, miért is tenné? Nem paraszt ám Rebeka, pusztán megszokta, hogy már nem nézi őket, mindet ismeri. Talán épp ezért nem tűnik fel neki, hogy a hang, mely megszólítja, idegen számára. Örül, hogy ülhet, hogy létezhet, hogy levegőt vesz. A dupláját a kezébe veszi és forgatja, majd felpillant a csaposra, aki... Akit még soha nem látott itt. Nini, új munkaerő, hát ez pompás. Miért nem hordanak ezek kitűzőt? Úgy legalább szóba elegyedhetne vele, de így... Így is.
- Kegyetlenül rossz hónapjaim vannak - könnyeden javítja ki a férfit, aki úgy egyébként szemrevaló. Jó, valójában van egy charme-ja, ami mellett az ember általában nem megy el csak úgy. A maga diszkrét módján, de gyorsan felméri a helyzetet. Nincs gyűrű az ujján, viszont már elképzelhetően a késő harmincas éveiben járhat. Nincs látható tetkó, sem testékszer, viszont édes bajusz és lenőtt haj igen. Jobban meggondolva ez a személyleírás valahonnan ismerős neki. Nem rémlik.
- Kösz. Viszont legközelebb akár kezdheted a "szia cica, van gazdád?" dumával is - egyenesen a szemébe néz és a szemkontaktust tartva belekortyol az italba. Erős. Ütni fog. Isten se mondja meg, mi sül ki ebből a mai nap folyamán. Talán lehetne egy kellemes estéje, csak az a fránya korkülönbség, körülbelül tizenkilenc év. Nem, ezek a számok sem gyanúsak még. A legtöbb tanárával is megvan ugyanez, miért most tűnne fel neki? Végtére is csak egy csárdai dolgozó... A fenébe!
- Na és csibe, hogyhogy te itt? Még nem láttalak erre - ügyes, nagyon ügyes. Ez felvezeti, hogy törzsvendég egy ideje és tulajdonképpen rákérdez a kilétére. Cseles, nagyon cseles! Én sem csinálnám másképp, vagy jobban. Mindenesetre durva az elképzelés, hogy a saját rokona akarja felcsípni. Jézus... Uram... Isten... Rebeka csak most kezd ebbe belegondolni. Pánikra semmi ok! Még nem biztos a tény se, nyugalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=526932#post526932][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.02. 23:02[/b][/url]

Nem sok ideje marad filozofálni az élet nagy dolgain és igazságtalanságain, hiszen vele szemben egy helyes csapos, aki pofátlanul szemtelen. Ez a párosítás egyébként a lehető legrosszabb, mert egy piaci legyet előbb csap le az ember, mint egy ilyesfajta hímet, de rá se ránt. Ha úgy adódik, úgyis valóban lecsapja, neki ez nem jelent gondot. Bárkit kettéfejel lelkiismeret furdalás nélkül - dühterápia ide vagy oda.
- Nem, évek óta nem, ahogy a szemmel vetkőztetés sem - meglehetősen pimasz a lányom, de a flörtölésből kapott osztályzata jeles. Ahogy leteszi az italát, egy óvatos mosoly kúszik arcára, miközben szemét nem szakítja el Zsigmondról. Neki most még fogalma sincs, mit beszél és kivel. De miért nincs? Valakiiiii, világosítsa feeeeel! Egy pillanatra a türelmetlen vendég felé fordítja fejét, ez pedig elegendő idő arra, hogy a vele szemben ülő folytassa munkáját.
- Meglehet - szívesen mondana valami félreérthetőbbet, de a kétség és tudatlanság belé mar. Muszáj tudnia, ki ez, annyira baljós sejtelmei vannak, mintha a sötét oldal fészkelte volna be magát agyának legrejtettebb zugaiba is. A beszámoló hallatán kis híján torkán akad a levegő is. Épp nyitná a száját, de egy még sokkolóbb jel érkezik, ez pedig úgy hókon csapja, hogy csillagokat lát.
- Zsiga, téged még látni erre? - valami fazon odaint, de megy is tovább. Ebben a pillanatban Rebeka minden porcikája lekapcsol és a vegetáció állapotába süllyed. Először is: hónapokra elment világot járni. Mint az apja. Pont tizenkilenc évvel lehet idősebb, mint az apja. Zsigmondnak hívják. Mint a rohadt apját. A rohadt életbe. A kép pillanatok törtrésze alatt áll össze teljes egésszé.
- Úristen fater, te kikezdtél velem?! - az első mondata a felocsúdásból. Döbbenten mered Zsigára és ki van írva arcára, hogy most fog valaki szétütni. Ebben a szent pillanatban. EZ AZ APJA!!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=528281#post528281][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.06. 11:45[/b][/url]

Nem, ez egyszerűen nem és nem lehet igaz! Hogy történhet ez meg pont vele? Volt egy apja, akit szeretett, mindennél jobban, aki meghalt és, akiről kiderült, hogy sosem volt vér szerint az apja. Ilyenkor merül fel az a dilemma, hogy ki nevezheti magát szülőnek? Aki megcsinálta vagy, aki felnevelte? Rebeka talán sohasem fogja tudni olyan szeretettel és olyan epekedéssel, csodálattal a hangjában mondani, hogy "apa", mint Barnabásnak. Zsigmondnak egyszerűen csak a fater jut.
A végső csepp a pohárban, mikor válaszol: visszajött. Vöröskénkkel megfordul a világ, gyomra összeugrik, agya leáll. Ő az. Megtalálta. És amilyen hülye és peches még flörtölt is vele. Jézusom. Mit gondolhat most? Hiszen tele van tetoválva, elég lengén öltözve és még kihívóan is viselkedett. És iszik. Úristen. Nyel egyet. Sápatagon először csak azzal tud foglalkozni, milyen benyomást kelthet, aztán mindez átfordul. Ez mind miatta van. Miatta ül itt, miatta iszik, miatta ilyen. Minden Zsigmond hibája, az egész. A férfi zavara csak tovább ront a helyzeten, minden mozzanata, minden szava csak olaj az amúgy is lángoló tűzre. Rebeka résnyire húzza össze szemeit. Nem tudja, ki az anyja. Vagy igen? Tudott arról, hogy van gyereke? Csak ilyen magától értetődően és egyszerűen valami nőcske lekölykezett neki és ki tudja, hanyadik lánya a sorban Zsigának? Lebiggyeszti száját, arcára kiül a csalódottság. Ezzel együtt persze könny is gyűlik szemeibe: hiányzik az anyja.
- Meghalt. Te elhagytad, ő megszült, hiába keresett téged, nem reagáltál semmire, ő pedig már nyolc kib***ott éve meghalt. Ennyire vagy az te apám - ugyan szavai nem hangosak, sőt, kifejezetten visszafogottak, hiszen fogai között szűri őket, a férfi mégis jól hallhatja. Düh keveredik benne, a végtelen fájdalom. Hogy ő nem volt ott, nem szerette sem őt, sem Anettet. Neki kényelmesebb volt elmenni világgá és tojni rájuk. Egy menet volt és kész.
- Ugyan, neked csak egy "csibe" vagyok a sok közül, nem? - gúnyos mosolyra húzza száját. Aztán hirtelen elkomolyodik és ingerülten hajol át a pulton. - Te elhagytál engem, fogod? Létezem tizenkilenc éve és a saját unokatestvéreim körberöhögtek. Hogy fogsz együtt élni a tudattal, hogy van egy lányod, akire rá se bagóztál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533235#post533235][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.22. 13:57[/b][/url]

Szinte eltorzul arca a szavak hallatán. Nem is volt és nem is akar az lenni. Persze az mellékes, hogy erre esélye sincs, akkor is próbálkoznia kéne. Egy fintor kíséretében felhajtja poharának maradék tartalmát és nagyon csúnyán néz a férfira.
- Mert valójában bezárhattak egy toronyba és nem engedtek ki, sőt, mind a mai napig süketnéma és agyhalott voltál, gondolom ez a megfelelő magyarázatod - maró gúnnyal fűszerezve szavait forgatja meg szemeit. Annyira tipikus, hogy máris tolja másra a felelősséget. Hogy ez nem úgy történt, meg miegymás, pedig annyira egyértelmű, hogy Zsiga hazudik! Mert őszintén, kinek higgyen az ember lánya? Annak, aki felnevelte és végig mellette volt, vagy egy felszívódott, sohasem létező vérrokonnak, aki egész életében link volt, mint a véres hurka? Bizonyára borzalmasan nehéz a döntés, de azért csak jutunk ma még valamire.
- Ha a többiek is úgy járnának, ahogy én, akkor ez még talán szerencse is lehet - fájdalmasan felnevet saját mondatán, majd az üres poharat bámulja maga előtt. Nem azért kereste meg Zsigmondot, hogy bántsa. Azért, hogy miután mindent elveszített, újra tartozzon valahová, mégsem tud szeretettel és elfogadással tekinteni erre az emberre. Aki a valódi apja, aki miatt most itt ül. Míg a szíveket bárddal szíjjelszedő és hasogató történetet hallgatja, végig egyetlen szó villog az agyában. Semmirekellő. Egy nyomorult, semmirekellő alak az apja, ez a nagy helyzet. Annyira kapaszkodik a szabadságába, hogy képes azért mindent eldobni, egy boldog és szerető családot is. A saját vérét is. - Amikor? Jaj, ne hagyd abba, most jön a drámai rész - unottan dobol a pulton, amolyan "kérlek, mesélj még" stílusban. Csak az a förmedvényes mosoly hiányzik arcáról, hogy teljes legyen a kép.
- És miért nem voltál biztos? Azt hiszed, hogy ez indok? Mert most ezt az egészet összefoglalva az van, hogy te egy kib*szott önző ember vagy, aki magadat választottad nemcsak anya helyett, de helyettem is. Jól értem? - ez a tömörítés enyhén durva megfogalmazása a valóságnak, de ha szigorú értelemben nézünk mindent, végül is ez történt. Nyilván annak kell az első követ vetnie Zsigára, aki nem így cselekedett volna ott és akkor, meg ugye az is igaz, hogy Barnabás nagyon jó apja volt Rebekának. Csak... - Tudod, tizenkilenc év után rájönni arra, hogy az apád nem az apád, egy picit sokkoló. Azt hittem ismerem a családom, azt hittem ismerem a szüleimet, vagyis inkább azt hittem a szüleimet ismerem. De anya hazudott, te leléptél, én pedig itt maradtam egyes egyedül - oké, ott van neki Marcsi, de ha most konkrétan a szülőket nézzük, akkor mi maradt? Zsigmond. Ez pedig jelen helyzetben nem túl biztató fejlemény, már ami Rebeka személyes véleményét illeti.
- Ha lehet is, úgy tűnik nem én leszek - széttárja karját és elkeseredetten elmosolyodik. Rendbe lehet ezt hozni? Sosem lesz az apja, persze, hogy nem. Maximum jó barátok, haverok lehetnek, de apa-lánya viszony... Nem, az kizárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564132#post564132][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.18. 21:04[/b][/url]

Régen látogatta már meg az öregét, ez az ő baja. Persze nem tagadhatja, hogy Zsigmond továbbra is semmirekellő és a világ legborzasztóbb apája, de ha esélyt sem ad neki, hogyan javítson a statisztikáján? Na ugye. Szóval ma ilyen engedékeny hangulatában van, így lesétál a csárdába, noha fogalma sincs arról, ott találja-e a férfit. Tudniillik kapott ő beosztást, hogy mikor dolgozik, csak nem érdekelte, ergo el is vesztette valahol félúton. Most viszont, tudja Merlin miért, mégis magától indul meg, hogy meglepetés legyen.
Elég hideg van kint, még így bakancsban, fekete csőfarmerben és szövetkabátja alatt farmeringben is meglehetősen fázik. Léptei szaporák, aminek nem pusztán a hideg az oka, ugyanis talán nem kéne takarodó előtt egy órával idelent lennie. Sosem volt szabálytartó típus, de tudjátok, a Bagolykő neki amolyan tiszta lap. Belépve a helyiségbe ellavírozik a pultig, ahol kényelmesen helyet foglal és rögtön apját kezdi keresni. Hajol jobbra, hajol balra, de csak nincsen sehol, ebből pedig rájön, hogy nem a legmegfelelőbb időpontot választotta a látogatásra. Felsóhajt és lefejeli a pultot, majd beletúr dús, vörös hajába és, ha már egyszer idáig eljött, rendel magának egy vajsört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564183#post564183][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.18. 22:04[/b][/url]

Úgy tűnik, hogy az itt ülő vendégek többsége felettébb humoros hangulatában van. Ha Rebeka be lenne csípve, akkor valószínűleg a következő mondaton jót röhögne, így viszont csak megforgatja szemeit és oldalra fordítja fejét, amit már a kezével támaszt. Szívesen mondanám azt, hogy egy gúnyos megjegyzéssel porig alázza a hang tulajdonosát, azonban nemcsak hogy nem jut szóhoz, szó szerint kicsúszik a keze a feje alól, így most majdnem ismét lefejeli az asztalt. Még szerencse, hogy reflexszerűen áll meg pár centire a fától és emelkedik normál magasságba. Kicsit sem kínos, ÁH.
- Az a helyzet, hogy annak a pohárnak is több esze van ott, mint nekem, azért ülök most itt - eközben megkapja a vajsörét és bár koccintásra emeli, nem várja meg, hogy valóban megessen a csörrenő hang, hatalmasat húz a korsón. Mit keres itt Dávid? Mármint, a faluban lakik, az oké, de pont most, pont itt? És miért nem szúrta ki előbb? Ezt a férfit ezer közül is felismerné. - Egyébként abban reménykedtem, hogy a koccanás a pulttal kicsit felrázza az itt - és ekkor a fejére mutat. - lévő káposztalevet, de semmi eredmény - mintha el lenne keseredve von vállat, még az ajkát is lebiggyeszti. Ha már nekikezdett, akkor rendesen csinál hülyét magából, nincs mese.
- Na és te mit csinálsz itt egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564211#post564211][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.18. 22:48[/b][/url]

Legalább Dávid jól szórakozik Rebeka bénázásán. Ez is valami, ha már egyszer a rellonos legszívesebben elásná magát a föld alá. Merthogy észrevettétek, hogy mindig a rosszabbik oldalát mutatja a fiúnak? Én igen.
- Én meg ócska magyarnak születtem, javíthatatlan vagyok - széttárja karjait és elmosolyodik a jelzőn, amit magára aggatott. Mosolyog ezen, de sokáig gondolta így és talán még most is él benne valahol, nem olyan, amilyennek lennie kéne. Az indítványozásra lekeveredik a székéről és átslattyog Dávid mellé, leveszi kabátját és ledobja maga alá, majd komótosan ráül. Nem épp úri hölgyes, de ez van. Miközben beszélni kezd, feltűri farmeringe ujjait tökéletes precizitással. A gyakorlat.
- Valld be, hogy imádod a vajsört és mindig csak arra vársz, hátha egyszer betévedek - cinkos mosoly ül ki arcára és egy pillanatra Dávidra emeli tekintetét, utána pedig visszatér a másik ingujjhoz. - Én az apámhoz jöttem. Elvesztettem a beosztást, amit adott, úgyhogy csak remélni mertem, hogy itt találom. Tévedtem - kellően tárgyilagos, miközben befejezve a korábbi műveletet a söréért nyúl és iszik belőle egy újabb kortyot. Talán itt volna az ideje az aljasodásnak, csak pont ez előtt a csodálatos férfi előtt? Nem teheti még ennél is szánalmasabbá magát, szó sem lehet róla.
- Sikerült állást találnod, mióta nem találkoztunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564260#post564260][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.19. 00:32[/b][/url]

A valódi, úgy értem külsejében is hamisítatlan Krisztiánt valóban nem kedveli. Nem tud vele kedves lenni. Próbálkozik, de sosem felejti el, hogy ott és akkor azt tette, amit. Egyszerűen csak fáj neki, hogy azok mellett a gyökerek mellett állt ki, mikor Rebekának inkább lett volna szüksége védelemre. De mindegy, nem gondol rá jó ideje és ez így van rendjén.
- Ne is mondd. Magyarul szólok valakihez és angolul válaszol - ez pedig lehetne egy elcsépelt poén, de nem, ez a valóság. Gyakrabban hall idegen nyelvet, mint a sajátját és nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz. - A faluban is ilyen sok a külföldi? - csak most eszmél rá, hogy Dávid mennyire általánosító volt. Eddig ő idelent csak magyarokkal, vagy jórészt magyarokkal találkozott, furcsa azt hallani, hogy ritkaság erre. Egyenesen gyanús lehetne, ha paranoid lenne a rellonos.
- Ühüm, itt dolgozik csaposként, tudod, említettem a múltkor - oké, most már határozottan fura Dávid. Rebeka vészjelzői bekapcsolnak, mintha csak érezné, hogy valami nem stimmel, de nem mutatja. Miért hazudna neki ez a srác? Végül is a legutóbb is Rebi miatt ismerkedtek össze, nem a fiú kezdeményezett, nincs oka azt hinni, hogy sántikál valamiben. Mégis, az a fránya megérzés...
- Rúnázol? Wáoh, lehet legközelebb megkereslek én is - elmosolyodik és ismét belekortyol vajsörébe. Épphogy lenyeli az italt elfintorodik. Nem, nem a sör miatt, valami egészen más jut eszébe. - Pont rúnamágiát tanul egy "kedves" ismerősöm - hangjából csöpög a gúny annál a bizonyos jelzőnél. Nem is érti, miért osztja ezt meg Dáviddal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564297#post564297][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.19. 11:06[/b][/url]

- Ezen nem csodálkozom, csak az a baj, hogy míg az ő számuk nő, addig munkahely nem biztos, hogy lesz több - és igen ezzel Rebeka gyanúja már oszlóban is van, tök logikus, amit mond. Meg hát mindenki tudja, hogy a Bagolykő nemzetközi viszonylatban is elég jó iskola, mindenhonnan jönnek, aztán ha egyszer jól érzik itt magukat, miért állnának tovább? Oké Krisztián, ez eddig nem rossz.
- Nem fogok megsértődni, ha arra gondolsz - elmosolyodik és ismét felkönyököl a pultra, hogy megtámassza fejét. Még ezzel a gondterhelt vagy épp bűnbánó arckifejezéssel is férfi a javából. Na de térj már észhez te Ombozi, neked barátod van, nem kezdhetsz ki egy tök ismeretlen pasassal! De beszélhetek is én neked, mindig a magad feje után mész.
A következő téma már kicsit rosszabbul érinti. Krisztián jut eszébe és ez beárnyékolja a Dávid által okozott fellegekbe emelkedés csodás érzését. Bármennyire is kedveli ezt a férfit itt, az a fiú ott fel tudja húzni. És igen, végre valakinek kipakolhat, úgyhogy nem kertel túl sokat, sóhajt, iszik egy újabb korty vajsört és belekezd a mesébe.
- Tudod, nekem van egy különleges képességem, az amorfizáció. Csontokat és porcokat tudok vele gyógyítani, elég tápos, de pár évvel ezelőtt még nem tudtam kezelni igazán, sokat kellett gyakorolnom. Ösztöndíjas cserediák voltam Krisztián sulijában, mert hogy így hívják a srácot és akkoriban nagyon viccesnek tartották az odajárók, hogy lelöknek a lépcsőn, vagy csontom törik. Látni akarták, mire vagyok képes. Egyik alkalommal a folyosó közepén kötöttek belém, megint elkezdtek lökdösni és igazából szerintem péppé is vertek volna, de meg akartam védeni magam. Mikor erre sor kerülhetett volna, Krisztián egyszerűen csak kiállt azok mellett a bunkók mellett és szó szerint elrángatott onnan. Elkezdett nekem arról hadoválni, hogy nyugodjak le, meg ne csináljak semmi meggondolatlant, ahelyett, hogy esetleg azokat állította volna le. Szóval még én voltam a sz*r alak. Úgy döntöttem, eleget láttam belőle, ha neki olyan gyökér barátok kellenek, ne én legyek a gátja - fújtatva kortyol bele sörébe ismét és igyekszik megnyugtatni idegeit. Valahányszor visszaidézi azt a napot, kiakad. Bárcsak sohasem történt volna meg.