A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Régen látogatta már meg az öregét, ez az ő baja. Persze nem tagadhatja, hogy Zsigmond továbbra is semmirekellő és a világ legborzasztóbb apája, de ha esélyt sem ad neki, hogyan javítson a statisztikáján? Na ugye. Szóval ma ilyen engedékeny hangulatában van, így lesétál a csárdába, noha fogalma sincs arról, ott találja-e a férfit. Tudniillik kapott ő beosztást, hogy mikor dolgozik, csak nem érdekelte, ergo el is vesztette valahol félúton. Most viszont, tudja Merlin miért, mégis magától indul meg, hogy meglepetés legyen.
Elég hideg van kint, még így bakancsban, fekete csőfarmerben és szövetkabátja alatt farmeringben is meglehetősen fázik. Léptei szaporák, aminek nem pusztán a hideg az oka, ugyanis talán nem kéne takarodó előtt egy órával idelent lennie. Sosem volt szabálytartó típus, de tudjátok, a Bagolykő neki amolyan tiszta lap. Belépve a helyiségbe ellavírozik a pultig, ahol kényelmesen helyet foglal és rögtön apját kezdi keresni. Hajol jobbra, hajol balra, de csak nincsen sehol, ebből pedig rájön, hogy nem a legmegfelelőbb időpontot választotta a látogatásra. Felsóhajt és lefejeli a pultot, majd beletúr dús, vörös hajába és, ha már egyszer idáig eljött, rendel magának egy vajsört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564132#post564132][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.18. 21:04[/b][/url]

Régen látogatta már meg az öregét, ez az ő baja. Persze nem tagadhatja, hogy Zsigmond továbbra is semmirekellő és a világ legborzasztóbb apája, de ha esélyt sem ad neki, hogyan javítson a statisztikáján? Na ugye. Szóval ma ilyen engedékeny hangulatában van, így lesétál a csárdába, noha fogalma sincs arról, ott találja-e a férfit. Tudniillik kapott ő beosztást, hogy mikor dolgozik, csak nem érdekelte, ergo el is vesztette valahol félúton. Most viszont, tudja Merlin miért, mégis magától indul meg, hogy meglepetés legyen.
Elég hideg van kint, még így bakancsban, fekete csőfarmerben és szövetkabátja alatt farmeringben is meglehetősen fázik. Léptei szaporák, aminek nem pusztán a hideg az oka, ugyanis talán nem kéne takarodó előtt egy órával idelent lennie. Sosem volt szabálytartó típus, de tudjátok, a Bagolykő neki amolyan tiszta lap. Belépve a helyiségbe ellavírozik a pultig, ahol kényelmesen helyet foglal és rögtön apját kezdi keresni. Hajol jobbra, hajol balra, de csak nincsen sehol, ebből pedig rájön, hogy nem a legmegfelelőbb időpontot választotta a látogatásra. Felsóhajt és lefejeli a pultot, majd beletúr dús, vörös hajába és, ha már egyszer idáig eljött, rendel magának egy vajsört.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564177#post564177][b]Reissner Krisztián - 2016.01.18. 21:56[/b][/url]

Amikor éppen nem az iskolában van, ide tér be, nem mindig alkoholt fogyasztani, hanem egy jó beszélgetés reményében. Mivel az ide járók nem feltétlenül a varázslótársadalom krémjéből származnak, nagyobb az esélye, hogy szóba állnak vele. Habár pillanatnyilag ez nem is lényeges, mert a "szokásos" arcát viseli, ha diszkrécióra van szüksége. Maga előtt a hidegre való tekintettel egy vajsört melenget - mióta Zsigmond ajánlotta neki ezt az italt, hogy itt nem is olyan rossz, rendszeresen rendeli. Apropó, Zsigmond most nincs itt, abban az esetben nem érdekelné a diszkréció. A beszélgetés reményében inkább választaná az eredeti fizimiskáját, ahogyan a férfi is ismeri. Néha eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha elárulná a férfinak, hogy az a borostás alak is ő, aki néha leül a szélső székhez a pultnál. Ilyenkor viszont mindig óhatatlanul eszébe jut, ki is Zsigmond Rebekának, s ilyenkor úgy dönt, hogy túl bajos lenne egyelőre egy ilyen beismerés.
Apropó Rebeka, először csak a szeme sarkából szúrja ki a vörös üstököt, aztán amikor érdeklődve felé fordítja a fejét, megbizonyosodhat arról, hogy valóban a lány az. Három székkel arrébb fekteti el az arcát éppen a lakkozott fafelületen.
- Nocsak, kit látni itt? Segítesz a személyzetnek letakarítani a pultot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564183#post564183][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.18. 22:04[/b][/url]

Úgy tűnik, hogy az itt ülő vendégek többsége felettébb humoros hangulatában van. Ha Rebeka be lenne csípve, akkor valószínűleg a következő mondaton jót röhögne, így viszont csak megforgatja szemeit és oldalra fordítja fejét, amit már a kezével támaszt. Szívesen mondanám azt, hogy egy gúnyos megjegyzéssel porig alázza a hang tulajdonosát, azonban nemcsak hogy nem jut szóhoz, szó szerint kicsúszik a keze a feje alól, így most majdnem ismét lefejeli az asztalt. Még szerencse, hogy reflexszerűen áll meg pár centire a fától és emelkedik normál magasságba. Kicsit sem kínos, ÁH.
- Az a helyzet, hogy annak a pohárnak is több esze van ott, mint nekem, azért ülök most itt - eközben megkapja a vajsörét és bár koccintásra emeli, nem várja meg, hogy valóban megessen a csörrenő hang, hatalmasat húz a korsón. Mit keres itt Dávid? Mármint, a faluban lakik, az oké, de pont most, pont itt? És miért nem szúrta ki előbb? Ezt a férfit ezer közül is felismerné. - Egyébként abban reménykedtem, hogy a koccanás a pulttal kicsit felrázza az itt - és ekkor a fejére mutat. - lévő káposztalevet, de semmi eredmény - mintha el lenne keseredve von vállat, még az ajkát is lebiggyeszti. Ha már nekikezdett, akkor rendesen csinál hülyét magából, nincs mese.
- Na és te mit csinálsz itt egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564201#post564201][b]Reissner Krisztián - 2016.01.18. 22:27[/b][/url]

Kiszélesedik a mosolya a rögtönzött performanszra. Mindig meglepő és egyben kellemes élmény maga a tény, hogy Rebeka engedi így láttatni magát előtte. Még ha ez a közvetlenség igazából nem is neki szól. Mármint, de. Igazából neki szól, annak a Krisztiánnak, akit nem fednek el Rebeka elől az előítéletei és az antipátiája. Amit mellesleg azóta sem ért, hogy miért is érez iránta a lány - valahogy egyszer magára kéne terelni a témát, és kifaggatni erről. Hátha így hajlandó lenne elmesélni.
Úristen, hogy milyen piti egy alak.
- Sajnos csak a régi orosz gyártmányú holmiknál működik, hogy belerúgsz vagy megrázod, és helyre jön.
Viszont három székkel arrébb nehéz beszélgetniük, így a maga melletti üres helyre mutat, hogy ha van a kedve a vörösnek, költözzön csak át hozzá.
- A hideg után átmelegítem magam egy vajsörrel. De az időjárástól függetlenül is szeretek ide járni, megfizethető árak, és csak tűrhető mértékben vizezik a dolgokat. Nade te mit csinálsz itt egyedül?
Nem mintha nem tudná, illetve feltételezné, hogy az apját keresi, de ezzel Dávid nem lehet tisztában. Tulajdonképpen Krisztián sem, ha nem elegyedett volna beszélgetésbe korábban Zsigmonddal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564211#post564211][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.18. 22:48[/b][/url]

Legalább Dávid jól szórakozik Rebeka bénázásán. Ez is valami, ha már egyszer a rellonos legszívesebben elásná magát a föld alá. Merthogy észrevettétek, hogy mindig a rosszabbik oldalát mutatja a fiúnak? Én igen.
- Én meg ócska magyarnak születtem, javíthatatlan vagyok - széttárja karjait és elmosolyodik a jelzőn, amit magára aggatott. Mosolyog ezen, de sokáig gondolta így és talán még most is él benne valahol, nem olyan, amilyennek lennie kéne. Az indítványozásra lekeveredik a székéről és átslattyog Dávid mellé, leveszi kabátját és ledobja maga alá, majd komótosan ráül. Nem épp úri hölgyes, de ez van. Miközben beszélni kezd, feltűri farmeringe ujjait tökéletes precizitással. A gyakorlat.
- Valld be, hogy imádod a vajsört és mindig csak arra vársz, hátha egyszer betévedek - cinkos mosoly ül ki arcára és egy pillanatra Dávidra emeli tekintetét, utána pedig visszatér a másik ingujjhoz. - Én az apámhoz jöttem. Elvesztettem a beosztást, amit adott, úgyhogy csak remélni mertem, hogy itt találom. Tévedtem - kellően tárgyilagos, miközben befejezve a korábbi műveletet a söréért nyúl és iszik belőle egy újabb kortyot. Talán itt volna az ideje az aljasodásnak, csak pont ez előtt a csodálatos férfi előtt? Nem teheti még ennél is szánalmasabbá magát, szó sem lehet róla.
- Sikerült állást találnod, mióta nem találkoztunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564258#post564258][b]Reissner Krisztián - 2016.01.19. 00:17[/b][/url]

Krisztián szerint a rosszabbik oldala inkább az a kiállhatatlan perszóna, aki mindig sértéseket vág a fejéhez. Azt az oldalát tényleg nem szereti annyira. Persze mind ismerjük azokat a sokszor elhasznált kliséket, hogy a lány bunkózik a sráccal, az pedig az iránta érzett érzései miatt eltűri ezeket. Nos, Krisztiánnak megvan a maga büszkesége, így hiába egyfajta rögeszméje megfűzni magának a vöröst, a sértegetést sosem szerette, és nehezen is viseli őket szó nélkül. Nem csoda, hogy nem volt valami jó a kapcsolatuk eddig, elvégre a veszekedésen kívül nem is nagyon kommunikáltak egymással.
- Üdv a magyarok klubjában Magyarországon. Bár ezen a környéken ez egészen ritka.
Hála annak, hogy a Bagolykő nemzetközi iskola. Néha elgondolkodik, mi hozza külföldről ide a sok diákot, ebbe a kicsi, lerobbant kis országba. Nem szimpatizál túlságosan a szülőföldjével.
- Az apádhoz?
Csak egy kicsit tetteti az informálatlanságot, nehogy a végén még túljátssza a dolgot. Elvégre nem olyan elképzelhetetlen, hogy valakinek itt dolgozzon a felmenője.
- Jah, mondhatjuk úgy, általában kérésre rúnázok fel dolgokat azoknak, akiknek nincs elég pénze boltba menni vele.
A rúnázás nem olyan olcsó mulatság, ő meg már hosszú évek óta tanulja, így jövedelmező. És ezzel még nem is hazudott Rebekának, tényleg a minap is segített a Lyall fiúnak a playstationjével. Úgy dönt, a rúna nem elég árulkodó jel, miért asszociálna rögtön erről Krisztiánra Rebeka? Más is tanulhat rúnamágiát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564260#post564260][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.19. 00:32[/b][/url]

A valódi, úgy értem külsejében is hamisítatlan Krisztiánt valóban nem kedveli. Nem tud vele kedves lenni. Próbálkozik, de sosem felejti el, hogy ott és akkor azt tette, amit. Egyszerűen csak fáj neki, hogy azok mellett a gyökerek mellett állt ki, mikor Rebekának inkább lett volna szüksége védelemre. De mindegy, nem gondol rá jó ideje és ez így van rendjén.
- Ne is mondd. Magyarul szólok valakihez és angolul válaszol - ez pedig lehetne egy elcsépelt poén, de nem, ez a valóság. Gyakrabban hall idegen nyelvet, mint a sajátját és nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz. - A faluban is ilyen sok a külföldi? - csak most eszmél rá, hogy Dávid mennyire általánosító volt. Eddig ő idelent csak magyarokkal, vagy jórészt magyarokkal találkozott, furcsa azt hallani, hogy ritkaság erre. Egyenesen gyanús lehetne, ha paranoid lenne a rellonos.
- Ühüm, itt dolgozik csaposként, tudod, említettem a múltkor - oké, most már határozottan fura Dávid. Rebeka vészjelzői bekapcsolnak, mintha csak érezné, hogy valami nem stimmel, de nem mutatja. Miért hazudna neki ez a srác? Végül is a legutóbb is Rebi miatt ismerkedtek össze, nem a fiú kezdeményezett, nincs oka azt hinni, hogy sántikál valamiben. Mégis, az a fránya megérzés...
- Rúnázol? Wáoh, lehet legközelebb megkereslek én is - elmosolyodik és ismét belekortyol vajsörébe. Épphogy lenyeli az italt elfintorodik. Nem, nem a sör miatt, valami egészen más jut eszébe. - Pont rúnamágiát tanul egy "kedves" ismerősöm - hangjából csöpög a gúny annál a bizonyos jelzőnél. Nem is érti, miért osztja ezt meg Dáviddal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564263#post564263][b]Reissner Krisztián - 2016.01.19. 01:21[/b][/url]

- Több, mint általában máshol. Lehet, hogy azért, mert az itt tanuló diákok egy része a maradás mellett dönt.
Azért nem mondaná, hogy túltengenek itt a külföldiek, elvégre Magyarországon vannak. A többség így is magyar anyanyelvi beszélő, de tény, hogy például Üstösdön kevesebb lenne az angol szó. Viszont a visszakérdezéssel úgy tűnik, jó nagy kapufát lőtt. Gondolatban a kezébe is temeti az arcát, miközben átkot szór a saját figyelmetlenségére.
- Ah, sajnálom, ez kiment a fejemből legutóbbról.
A valóságban nem olyan látványos a szenvedése, mint gondolatban, csak az orrnyegét masszírozza meg fáradtan, aztán úgy les Rebekára az ujjai fölött.
- Most elég nagy bunkónak tűnhetek, hogy ennyire figyelmetlen voltam azzal kapcsolatban, amit meséltél. - A legjobb hazugságok akkor a legjobbak, ha van bennük némi igazság: ebből például igaz az önvád része, még ha nem is éppen pont amiatt hibáztatja magát, amit szóban megindokolt.
Meglepő viszont az, hogy Rebekának beugrik Krisztián - milyen ironikus, hogy most hirtelen gondolatban "Krisztiánra", mint egy harmadik személyre utal, de tény, a lány szemében két külön emberről van szó. Ugyan, az nem valami kellemes élmény, hogy a rellonos rögtön ilyen fancsali citromba harapott arccal idézi fel a valódi személyét.
- Nem tűnik úgy, mintha valóban kedves ismerős lenne, a hangodból ítélve.
Már most megbánja azt az ötletét, hogy mi lenne, ha kifaggatná Rebekát, nem feltétlenül akarja hallani (megint) a szájából, ezúttal egy "idegennek" mesélve, mennyire is utálja őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=564297#post564297][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.01.19. 11:06[/b][/url]

- Ezen nem csodálkozom, csak az a baj, hogy míg az ő számuk nő, addig munkahely nem biztos, hogy lesz több - és igen ezzel Rebeka gyanúja már oszlóban is van, tök logikus, amit mond. Meg hát mindenki tudja, hogy a Bagolykő nemzetközi viszonylatban is elég jó iskola, mindenhonnan jönnek, aztán ha egyszer jól érzik itt magukat, miért állnának tovább? Oké Krisztián, ez eddig nem rossz.
- Nem fogok megsértődni, ha arra gondolsz - elmosolyodik és ismét felkönyököl a pultra, hogy megtámassza fejét. Még ezzel a gondterhelt vagy épp bűnbánó arckifejezéssel is férfi a javából. Na de térj már észhez te Ombozi, neked barátod van, nem kezdhetsz ki egy tök ismeretlen pasassal! De beszélhetek is én neked, mindig a magad feje után mész.
A következő téma már kicsit rosszabbul érinti. Krisztián jut eszébe és ez beárnyékolja a Dávid által okozott fellegekbe emelkedés csodás érzését. Bármennyire is kedveli ezt a férfit itt, az a fiú ott fel tudja húzni. És igen, végre valakinek kipakolhat, úgyhogy nem kertel túl sokat, sóhajt, iszik egy újabb korty vajsört és belekezd a mesébe.
- Tudod, nekem van egy különleges képességem, az amorfizáció. Csontokat és porcokat tudok vele gyógyítani, elég tápos, de pár évvel ezelőtt még nem tudtam kezelni igazán, sokat kellett gyakorolnom. Ösztöndíjas cserediák voltam Krisztián sulijában, mert hogy így hívják a srácot és akkoriban nagyon viccesnek tartották az odajárók, hogy lelöknek a lépcsőn, vagy csontom törik. Látni akarták, mire vagyok képes. Egyik alkalommal a folyosó közepén kötöttek belém, megint elkezdtek lökdösni és igazából szerintem péppé is vertek volna, de meg akartam védeni magam. Mikor erre sor kerülhetett volna, Krisztián egyszerűen csak kiállt azok mellett a bunkók mellett és szó szerint elrángatott onnan. Elkezdett nekem arról hadoválni, hogy nyugodjak le, meg ne csináljak semmi meggondolatlant, ahelyett, hogy esetleg azokat állította volna le. Szóval még én voltam a sz*r alak. Úgy döntöttem, eleget láttam belőle, ha neki olyan gyökér barátok kellenek, ne én legyek a gátja - fújtatva kortyol bele sörébe ismét és igyekszik megnyugtatni idegeit. Valahányszor visszaidézi azt a napot, kiakad. Bárcsak sohasem történt volna meg.