A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=522833#post522833][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.09.24. 19:20[/b][/url]

Eliza

Kimenője van mára, na nem mintha túlzottan korlátozva lenne a mozgásban, de a korai fekvéshez épp elég motivációt ad a tény, ha az ember másnap reggelt hatkor kel, hogy időben beérjen a minisztériumba. Sajnos, semmit sem ér a jól hangzó név és családi háttér, amikor az ember mentora egy Jeszenszky Szilárd. Holnapra azonban nem kell jó előre felkészülnie, van ideje és alkalma kiengedni a fáradt gőzt.
Magától sosem ment volna egy olyan helyre, mint ez a csárda. Az ő ízlésének ez túl koszos, túl lecsúszott, s hát ismerjük be, nem a legillusztrisabb társaság jár ide. Ugyanakkor értékeli az újonnan szerzett ismerősöket és barátokat, így hajlandó volt belemenni egy itteni találkozóba. Sőt, még ivott is, de csak keveset és módjával: egyrészt a vizezett sör minősége és beszerzésének feltételezhető helye igencsak kétesnek tetszik számára, másrészt csak bizonyos helyen és személyek társaságában engedi el magát, hogy lemondjon a mértéktartásról.
Jelen pillanatban épp a saját számlájukat rendezi - az ismerőse néhány perce lépett ki az ajtón és dehoppanált -, s már rendezné összébb a holmijait, amikor arra lesz figyelmes, hogy az egyik asztaltól nem túl szofisztikált, obszcén megjegyzések érkeznek a pultnál ücsörgő lány felé. Összevonja a szemöldökét. Egyáltalán mit keres itt egy lány teljesen egyedül? Magában még egy jobb helyre sem szívesen megy, nemhogy egy ilyen kétesebb fogadóba. És aztán csodálkoznak, hogy a szebb napokat is élt, részeges varázslók rájuk másznak és inzultálják őket. Olyan logikátlan elővigyázatlanság ez, amit sosem fog igazán megérteni. Megdörzsöli az orrnyergét, ezzel addig is időt nyer magának, amíg elhatározásra jut. Itthagyni úgy sem fogja, nem vetne rá túl jó fényt és egyébként is. Végül fogja magát és leül Eliza mellé, egy pillantást vetve a válla felett az előbbi kiabálóhoz. Nem provokatív, inkább csak így lehet a legkönnyebben megmutatni valakinek, hogy "ne próbálkozz, velem van". A szemkontaktus csodákra képes. Oldalra néz, megnézve magának a lány arcát. Nem szép dolog tőle, de ha már kisegíti, akkor esztétikailag gyönyörködtesse.
- Elég filmbeillő bevezetés, de nem kéne csinos, fiatal lányként, ilyen helyen innod. Ez a fajta vendégkör nem gondolkodik sokat azon, hogy molesztálni kezdjenek-e vagy sem.
Akármennyire kellemetlen a gondolat, ez egy varázslóknak fenntartott település, és bármilyen szánalmasan festenek ezek a középkorú, részeges alakok, varázsolni ők is tudnak, még jobban is, mint egy iskolás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=528399#post528399][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.06. 20:26[/b][/url]

Kényelmesen elhelyezkedik a széken, miközben lemondóan sóhajtva int egy ugyanolyan körért, amit az asztalnál ivott. Nem szívesen haragítaná magára a csapost azzal, hogy hálátlan vendégként csak a helyet foglalja, ám nem fogyaszt semmit. A sokatmondó, szívélyes "én hősöm" mondatfoszlányra csak egy lapos oldalpillantást vet a másikra, és nem is válaszol azonnal. Helyette az időközben megkapott brandys pohár peremére simítja az ujjait, majd elforgatja azt. A zavaros ital megmozdul az üveg fogságában, Ethan pedig kedvetlenül tolja félre magától - sose igyál bele valamibe, amiről pontosan tudod, hogy nem úgy kéne kinéznie.
Ez a második nekifutás a köszönetre már valamivel jobban tetszik neki, erre már halandó is érdemben reagálni, s egy elkent félmosolyt is mellé tűz.
- Nincs mit.
És valójában tényleg nincs, elvégre nem csinált semmit, csak leült a lány mellé, mutatva, hogy nincs egyedül és kiszolgáltatottan. Nyilván sokat nyom a latban a külső szemlélődő számára a tény, hogy a fiú láthatóan teljesen józan. Oldalra fordul ültében, ne csak a fejével forduljon Eliza felé beszéd közben (nem lenne valami tapintatos), a pulthoz közelebb eső kezével pedig felkönyököl.
- Nem mindig, csak ha látom, hogy tudok mit kezdeni a helyzettel.
Az esélytelen hősködés nem éppen az asztala, inkább küldetne aurorokért, ha úgy látná, hogy a helyzet annyira kilátástalan. Több értelme van annak, minthogy egy helyett ketten sérüljenek meg. De mindegy is, néhány ittas alakkal csak boldogulna.
- Hm. Viszont nagyon udvariatlan vagyok, hogy be sem mutatkoztam. Ethan vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=528618#post528618][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.07. 13:42[/b][/url]

Leginkább azért nem iszik bele a kikért italba, mert már ránézésre is túl zavaros az ital, ennek sokkal tisztábbnak kéne lennie, amennyiben jó minőségű és nem valami vizezett lötty. Mindenfélét pedig még sem enged a szervezetébe, már csak a körültekintés végett is. Másrészt pedig mondjuk ki, túlzottan finnyás, ha töményről van szó. Kérdés nélkül leül Iannel egy Burger Kingbe, nem ragaszkodik ő kaviárhoz és elsőosztályú dolgokhoz, de amikor az alkohol a főszereplő, akkor válogat. Már csak azért is, mert nem mindegy, hogy kiolvasztott bucival készült hamburgerbe harap az ember, vagy kétes minőségű x százalékos alkoholt dönt le a torkán.
A kérdő tekintetet valószínűleg már csak azért sem veszi észre, mert épp arra figyel, hogy miközben odébbtolja a poharat, az ne boruljon föl.
Aztán viszont Elizáé a figyelme, és nem is olyan faragatlan, hogy beszélgetés közben teljesen másfelé tekintgessen. Így, hogy félig-meddig szembe is fordultak egymással, több alkalma van szemügyre venni, hogy kit mentett meg. Ahogy elnézi olyan 17 vagy 18 évesnek tippelné meg korra. És teljesen nyilvánvalóan a fejébe szállt egy kissé, amit megivott. Nem csoda, vékony, nőies alkatú lány, nincs elég testtömege, hogy a véralkohol szintje ne ugorjon meg már 2-3 felestől tetemesen. Ujjai közé simítja a felé nyújtott kezet és épp csak egy kicsit, jelzésértékűen rázza meg, ahogy illik, egyetlen diszkrét mozdulattal. Csókolhatna ugyan kezet, de az szörnyen teátrális és behízelgő lenne a helyszínhez viszonyítva. Egy bálon vagy összejövetelen meg sem fordulna a fejében egy ilyen kézrázás, ha hölgy az illető. De a máguscsárdában? Komikus lenne.
- És Eliza, hogyhogy úgy döntöttél, egyedül fogsz iszogatni Bogolyfalva egyik legrosszabb hírű csárdájában?
A mérgezett italra tett utalásra kiszélesedik a mosolya, és követi Eliza pillantását a poharára. Vállat von erre, mit is mondhatna?
- Nem amiatt aggódtam, hogy netán ginát kever bele az úriember. Szerintem nem vagyok az esete. Vendéget megmérgezni meg nem lenne túl jövedelmező.
Fejével az épp néhány méterre sört mérő csapos felé biccent, egyik szemöldöke pedig kétkedőn szórakozottan emelkedik meg. Az érintett, mintha csak megérezné, hogy róla beszélnek, egy pillanatra felnéz a munkából feléjük, ám valószínűleg nem hallott semmit, mert aztán ismét beszélgetésbe elegyedik, egy más jócskán összeakadt nyelvű ötvendes varázslóval.
- Épp csak nem az a fajta tiszta, vizezetlen minőség, amit jó szívvel iszok meg. Szóval nem szükséges a pénzedet költeni egy hálaitalra, a védelem egyébként sem olyasmi, amiért fizetni kéne.
Egy szempillantásnyi időre tényleg megáll a váratlan kijelentésre, ám nem is tart tovább egy-két rövid másodpercig, amíg feldolgozza. Aztán viszont a várt kínos csend helyett felnevet, igazán jóízűen és derűsen, még a fejét is hátraveti rövid időre, hogy a hang akadály nélkül szökjön ki a torkán. Nem érezni amúgy, hogy Elizán nevetne konkrétan, a gúnyt még így is kispórolja a gesztusból.
- Az előzőt mondták már. - Tulajdonképpen a másodikat is hallotta már, bár nem ilyen nyíltsággal. - Utóbbit, hát.. köszönöm, ezt egy csinos lánytól bóknak veszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=529260#post529260][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.08. 23:35[/b][/url]

Úgy tűnik, akármennyire nem szívleli saját magától a csárdát, mégis méltatlanul sok időt tölt itt az ismerősével megejtett találkozóknak hála. Nem mellesleg az este ezen szakasza még nem kényelmetlenül zsúfolt. Arra a döntésre jutott, hogy amikor már túlzottan megtelt a kocsma, akkor ő odébb áll egy jólszituáltabb vendéglátóipari egység felé. Vagy egyszerűen visszamegy a kastélyba Rémihez, ez sem ez kidobandó ötlet. Az egyik fal melletti asztalnál ücsörög, maga előtt alkohol helyett egy kávéval. Szavak nincsenek rá, hogy milyen szájhúzással adták oda a porciót, de a vevő az vevő. Épp lapozna egyet az újságban, amikor hatalmas csörömpölésre, majd az anyanyelvén elkiáltott szitkokra lesz figyelmet. Érdeklődve is néz fel a sorok közül, hogy aztán egy szórakozott mosoly terüljön szét az arcán, és végtelen elégtétellel dől hátra a székében.
Nahát, nem gondoltam volna, hogy itt majd műsor is lesz.
Az meg, hogy az egyik főszereplő az ő haszontalan kuzinja, csak még inkább élvezetesebbé teszi a kilátásba helyezett pankráció látványát. Azért, amikor Ruben a távolsági harc (tárgyak nagy távolságból való hajigálása Mihaelnek) mellett dönt, Ethan is előveszi a pálcáját.
Természetesen, nem azért, hogy szétválassza a kettőt, csak az asztala köré von fel egy fizikai védelmi bűbájt. Véletlenül se tévedjen felé egy kósza eldobott korsó vagy hajdani polcdarabka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=529290#post529290][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.09. 00:18[/b][/url]

Érdeklődve hallgatja a lány válaszát, de hazudna, ha azt mondaná, hogy az elnyeri a tetszését. Sok mindennek be lehetne ezt tudni, kezdve attól, hogy miért "vág valaki földhöz" egy lányt, pláne, ha fiú és erősebb, bezárólag azzal, hogy Eliza miért inkább a kocsmába jön ahelyett, hogy szakértő kezek látnák el a sérülését. Szabadon lehet válogatni a skáláról, mik váltják ki azt a szájhúzást, amit erre produkál.
- Kénytelen leszel bízni bennük, ugyanis jól mondtad, a környéken nincs mugli orvos. Nem hiszem, hogy egy sérülés ellátása kimerülne a kocsma meglátogatásában.
Nyilvánvalóan hatalmas felelőtlenség, amit Eliza csinált, ő maga el sem tudná képzelni, hogy a törött (vagy legalábbis repedt) csonttal ne gyógyítóhoz menjen.
- Csak azért, mert nem fáj, attól még a probléma ott van. Ha rosszul forr össze, aztán minden frontnál nyögöd majd a makacsságod.
Inkább aggódóan hangzik, mint kioktatóan, elvégre már úgy is tök mindegy lenne okoskodni, az időt nem pörgetik vissza, legfeljebb a jövőre való tekintettel tud jó tanácsokat szolgáltatni a másiknak. Első körben például azt, hogy varázsló környezetben a varázslók és boszorkányok megoldásaira tud támaszkodni. Ethan, bár nem erőszakos vagy befelé forduló, de bizonyos szempontból a rellonosok egyik fajtájának tökéletes prototípusa: túlélő. Lehet bármilyen égbekiáltó büszkeség és makacsság, az ember elsődleges prioritása végső soron saját maga kell, hogy legyen. Ha rá lenne kényszerülve, neki megfelelnének a muglik gyógyítási módszerei.
- Kezdjük azzal a hálát, hogy visszakísérhetlek a kastélyba és azon belül is a gyengélkedőhöz.
Először is, leszűrhető volt a válaszból a lány iskolás léte (van itt olyan fiatal a faluban, aki magántanuló, nem pedig a Bagolykő diákja, így ez eddig nem volt világos teljesen), másodszor pedig rellonos diák ártott neki. Akkor pedig neki kötelessége is valahogy kezelni a helyzetet. Attól most eltekint, hogy Eliza nem lehetne lenn, részletkérdés egyelőre.
Az utólagos magyarázatra, hogy Eliza elég erős lenne megvédeni magát, csak elnéző mosolyt nyom el a szája szegletében, s úgy dönt, nem száll vitába. Valóban nehéz elhinnie, mert varázslatokban jobbak a felnőtt varázslók, ráadásul a lány fejébe szállt az alkohol, úgy nehezebb pontos varázslatokat létrehozni. Ha pedig fizikai harcra került volna sor, nem elég a méret- és számbeli különbség, de még egy zúzódott kar is Eliza számlájára írható.
- Ah, igen. Én is diák vagyok most az iskolában, rellonos, bár nekem nem áll szándékomban bántani téged. Errefelé meg úgy sodródtam, hogy lejöttem találkozni egy ismerősömmel.
Ahogy Eliza csuklani kezd, a hátára simítja a kezét, a másikkal pedig int a csaposnak és kikér egy pohár vizet. Nem lehet ez olyan ritka kérés, mert a csapos nem illetődik meg, kitölti azt és elétolja - Ethan pedig tovább, Eliza elé.
- Idd meg, egyébként sem fog ártani, kicsit kitisztul tőle a fejed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=530271#post530271][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.12. 01:37[/b][/url]

Kár, hogy nem hallja Eliza gondolatait. Akkor ugyanis meg tudná jegyezni, hogy nem kell ahhoz kétbalkezes gyógyító, hogy eltűnjenek a csontjai, elég ahhoz egy elég ügyesen elindított átok. Nem túráztatja amúgy feleslegesen tovább a lányt, nem sok értelme lenne most még azon ugrálni, hogy ő megmondta, ő megmondta. Bár az emberi egonak jól esik, nyilván, ugyanakkor Ethan magabiztossága nem szomjazik ilyen megerősítésre.
- Ha attól nyugodtabbnak éreznéd magad.. bár szólj, ha túlságosan tolakodó vagyok, szívesen maradok a gyengélkedőn is, míg ellátnak.
Hozzáteszi már most azt a kis félmondatot, amivel tompít a felajánláson, mert véletlen sem szeretné azt az ézést kelteni, hogy úgy kezeli a lányt, mint valami kisgyereket. Viszont az is tény, hogy prefektus, és felelősséggel tartozik a diáktársai épségéért. Ha már tudvalevő, hogy a többi rellonos prefektustársa ebbéli kötelezettségeit nem igazán veszi figyelembe, legalább Ethan igyekszik figyelni erre. Mindig felelősségteljes volt, ha elvállalt valamit.
- Jó minőségűt? Itt?
Nem nagyon szeretne alkoholt inni most, főleg nem hármat, főleg nem töményet. Főleg nem női társaságban. Másrészt úgy látszik, ez az ára annak, hogy visszajussanak a kastélyba. Megtehetné, hogy felvillantja a jelvényét és ráerőszakolja az akaratát a másikra. Ez sajnos, bár járható út lenne, de minden, csak nem Ethanre jellemző eljárás.
- Rendben-rendben, rendeld meg, aztán, ha megittuk, elindulunk.
Muszáj elmosolyodnia ezen, hát csak "kizsarolták" belőle azt, hogy kénytelen legyen meginni itt valamit. Legyen, csinált már ennél rosszabbat, nem ebbe fog belehalni. Már épp kérné ki akkor a megbeszélt italokat, amikor Eliza keze váratlanul elindul az arca felé, hogy.. nem egészen világos számára, mi a célja ezzel a lánynak. Gyorsan történik a dolog, mire a gondolatmenet végére ér, addigra Eliza keze le is hanyatlott. Kérdő pillantással hajol valamivel előrébb, aztán amikor a fiatalabb már öltözködni kezd, illetve próbál, megszólal.
- Nem haragszom, de.. miért is nem haragszom? Nem történt semmi, amit sajnálnod kéne.
A lány egyértelműen becsiccsentett, ha nem kifejezetten részeg, így az ilyen manőverek mondhatni megmagyarázhatóak. A nagy kapkodást rossz néznie, főleg így, hogy tudja, Eliza egyik keze sérült.
- Lassabban, még a végén csak még jobban meghúzod.
Szándékában áll amúgy (igaz egyelőre ezt nem közli, csak tovább ül a bárszéken) visszakísérni még így is a másikat, hogy az egyértelműen zavarba jött valamitől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531252#post531252][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.15. 00:33[/b][/url]

Nem feltétlenül attól függ a törődés mértéke, hogy valaki nő vagy férfi, ennél ez sokkal többtényezős dolog. Először is nem elhanyagolható, hogy végső soron prefektusként neki amúgy is kötelessége vigyázni a diáktársaira. (Nos, természetesen azokra, akikre van értelme. A provokátorokkal és mindenféle kuzinokkal ő is sajátságos módon számol el, amennyiben kikényszerítik belőle.) A pultra könyökölve követi figyelemmel Eliza küzdelmét a kabáttal, de a végére már-már megsajnálja a lányt, hogy sérült kezével csak nem boldogul a belebújós ruhadarabba. Lehet, hogy az ide tartó nagy lendületében, amikor a kastélyban öltözködött, még nem vette észre, hogy mennyire kényelmetlen a sérült tagot ide-oda hajtogatni.
Aztán megtörténik a baj.
Ne, jaj ne, csak könnyeket ne. Tíz évet húzott le a Beauxbatons-ban. Tíz évet. Egy olyan iskolában, ahol több lány tanult, mint fiú. Igaz, nem is volt a kelleténél jobban koedukált a bentlakás. Viszont ez a tíz év nem volt elég arra, hogy teljes bizonyossággal és magabiztossággal kezeljen egy olyan szituációt, ahol egy lány sír. Lassan kifújja a levegőt, az orrnyergéhez nyúl, amit most lassan megmasszíroz. Viszont ez nem tart sokáig, ugyanis nem tervezi magára hagyni Elizát a feltörő zokogással, csak kell egy átfutási idő, amíg elhatározza, hogy mi a poklot csináljon ezzel. Lecsúszik a bárszékről, a mozdulattal húzva le a saját kabátját róla. Mérlegel, melyik az ideálisabb: segíteni Elizának felöltözni vagy más alternatívát találni? A lány kezét már nem nagyon szeretné nyúzni, másrészt nem biztos benne, hogy a megalázottság érzésén sokat segítene, hogy úgy próbálná valaki öltöztetni, mint egy kisgyereket. Más ötlet híján tehát a saját kabátját teríti rá Eliza vállára. Nagyobb, hosszabb az anyaga - mivel Ethanre szabták, nem pedig egy nála kisebb és vékonyabb testre -, a rellonos kényelmesen összehúzhatja maga előtt, mint egy köpenyt. Alatta kellemes meleg van, egyelőre idomulva a benti hőmérséklethez, nem izzad benne. A kinti hidegben pedig pont annyira fogja melegen tartani a rajta lévő bűbáj, amennyire kell.
- Szerintem hagyjuk az italt, menjünk inkább vissza a kastélyba, gyere.
Még rendezi a számla fennmaradó részét, aztán viszont átkarolja Eliza vállát, hogy biztosan megtartsa, ha a lány szédelegne.
- Szívesen adnék zsebkendőt, de sajnos felkészületlenül értél, nincs nálam.
Avagy nincs nála 'lányvigasztaló kit', de lehet, hogy rendszeresítenie kéne magánál. Ez még mindig jobb, mintha megpróbálnák felképelni, ahogy Eszter tette. (Habár többszörösen megbocsátotta a dolgot a lánynak, amikor "bocsánatkérés" gyanánt bemutatta néhány fontos embernek.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533012#post533012][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.21. 17:48[/b][/url]

Természetes, hogy nem fogadja el a felkínált összeget az italokért, már csak a jól belé nevelt udvariassági normák miatt sem. Másrészt pedig Elizának, ahogyan elnézi, elég rossz napja van anélkül is, hogy hirtelen felindulásból nagyobb összegeket adjon ki. Eszébe sem jut, hogy elkérje Elizától a pénzt, így mindössze egy lapos oldalpillantással kíséri végig annak visszakerültét a nadrág zsebébe. Elég nyilvánvalóvá teszi a kocsma vendégei, különösen a pulthoz közel ülő, az alkohol fanyar, kellemetlen aromájától szagló idősebb varázslók számára, hogy a hölgy nem, nincs egyedül és nem, nem ma lesz az az este, amikor elkeseredett életük további keserves perceire kellemes emlékeket szerezhetnek a fiatal puha bőrről, friss gyümölcsös női illatról. Undorító. Végső soron semmi különbség a kivénhedt alkoholisták között, legyen az akár varázstudó, akár egyszerű mugli.
Ám mielőtt kiérnének az épületből, félúton Eliza megtorpan és elé pördül, mintha valami fontos dolgot készülne mondani neki. Szóval ehhez mérten helyezi Ethan is hátrébb a súlyát, megakasztva saját lendületét. A hely pedig mintha feléledne, perifériáján mozgás kel, velük nagyjából egykorú vendégek súgnak össze, s bár korábban is észrevette már őket, talán csak nem vett eléggé tudomást róluk. Most azonban aligha lehetne figyelmen kívül hagyni az izgatottságukat, mormogásuk, kíváncsiságuk teljesen rátelepszik az aprócska belső térre. A kamerák figyelő vakuját a csigolyáiban érzi. Elgondolkodva harapja be az érzékeny, vékony bőrt a szája belsejében, miközben a vele szemben álldogáló teljesen védtelen és sebezhető lányt nézi. Annyira közel húzódott hozzá, csak most veszi észre, mikor figyelme visszatér a terem más részeiről saját magára és a saját helyzetére. Tudatosan nem néz a kamerákba teljesen, legfeljebb a profilját mutatja, aztán azt sem, amikor legyűri a maradék távolságot is kettejük között.
Kezét Eliza derekára csúsztatja, átfogva és stabilan tartva a karcsú alakot, s míg közelebb húzza magához, néhány sötét tincset lassú mozdulattal hátratűr a lány füle mögé. Nem sieti el, feltérképezi magának az állkapocs kellemesen lágy, nőies ívét, érintése a nyakhajlaton szalad végig, onnan hátra vándorol a tarkóra, ujjai a puha, dús hajszálak közé vesznek. A gyengéd, kutató érintésekkel kontrasztos az a határozottság, ám még közel sem erőszakba forduló magabiztosság, amellyel végül összesimítja ajkaikat.
Nem tart sokáig, nincs ebben még semmi eget rengető, szoknyaletépős hév, inkább tűnik ez úgy, mintha pillanatnyi kíváncsiságának engedett volna. Aztán, ránézésre, valószínűleg eszébe juthat kellemetlen közönségük a fogadó másik végében, mert elhúzódik, összébb húzza Elizán a kabátját, aztán irányba állítja a hölgyet - a kijárat felé. Persze a keze egészen véletlenül a vállán marad.
- Tényleg menjünk, így is pont annyival több kép készült, mint amennyinek kellett volna. Sajnálom, kissé elfeledkeztem magamról.
Kilépve a fogadóból, a hűvös levegő jót tesz, segít ismét átgondolni a dolgokat és számba venni a következményeket.