36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Leonie Rohr hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 22. 00:54 | Link

A nagy találkozás

Az ember ritkán érzi úgy, mikor ránéz valakinek a cipőjére, hogy akár sátrazhatna is benne. Pedig Leonie-t mindig ilyesfajta tisztátalan – abban az esetben, ha Leon ismeri a víz fogalmát, mégis inkább tiszta – gondolatok kerítik hatalmukba, ahányszor csak ránéz Góliátra.
Legnagyobb sajnálatára az utóbbi időben ezt nem tehette meg, hiszen az úriember mintha direkt bujkált volna előle. Ami az ő esetében, lássuk be, nem lehetett egyszerű feladat, úgyhogy vöröskénk csakhamar megbocsátja neki bűneit. Még szentelt vizet is locsolna rá, de pechjére pont kifogyott a szelencéje.
-Leoooooon – ilyen visítással közelíti meg egy atombomba az áldozatát, de persze erről nem írnak a tankönyvek. A várt becsapódás azonban elmarad, mert hölgyünk azon nyomban megragadja a srácmaci kezét, és mindenféle magyarázkodás nélkül elkezdi rángatni a legközelebbi pad felé. Ott aztán felpattan az ülőalkalmatosságra, és onnan veti bele magát a rellonos nyakába. Óriás úr igazán hordozhatna a hóna alatt egy sámlit az ehhez hasonló esetekre.

Hipertérugrás: Érkezés a kocsmába
este tíz körül

-Az oké, hogy Te még mindig nagy vagy… - pislog fel pajtására jókat derülve, miközben lelkesen ráncigálja be őt Bogolyfalva legkétesebb hírű kocsmájába.
-De az nem létezik, hogy nem tudsz berúgni! Még az apukám is be tud rúgni, ha sokat iszik! Képzeld el, egyszer láttam az asztalon táncolni. Tudod, így… táncolni - és beugorva Leon elé, bemutatja higanymozgását, hogy mindenképpen érthető legyen, amit éppen mond. Sosem lehet egészen biztos benne, hogy a külföldiül remekül, magyarul pedig annál kevésbé beszélő medve mennyire érti meg hadaró és végeláthatatlan fecsegését, így amennyit csak lehet, el is mutogat belőle.
-Te menj előre, mert engem nem szolgálnak ám ki! Kérj nekem valami finomat. De én még soha nem ittam ám sokat! – teljesen be van zsongva attól, hogy most aztán nagyon rossz lesz, és megiszik némi alkoholos nedűt. Persze a lényeg itt azon van, hogy bebizonyítsák, a mackók is brummognak néha színeset.
-Úúú, ezen a helyen még nem jártam! Milyen klassz! Nééézd! Olyat kérek, amit az a néni iszik ott a sarokban – mutogat egy ráncos arcú boszorkányra, aki előtt egy kis pohárban valami nagyon füstölög.
-Olyat kaphatok? – immár csak suttogva mer beszélni, mert éppen a pult felé tuszkolja a kis óriást, és próbál mindeközben nagyon feltűnésmentes lenni a háta mögött. Hát… egy ekkora hát mögött jóval nagyobb dolgok is tűnhettek már el, mint ő. Valószínűleg Atlantiszt is meglelnénk, ha benéznénk mögé. S természetesen az sem megy olyan simán, hogy ide-oda cibálja a srácot, hiszen ha amaz nem akarna mozdulni, akkor Leonie bárhogyan kaparhatná a földet mellette, maximum csupán elültetni tudná magát vele.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 23. 18:53 | Link

Mómi

Valószínűleg azért nincs még ilyen szabadalom, mert megugrana az elásva talált Eridonosok száma, de még a Rellonosok öngyilkossági kísérletei is sűrűsödnének. Aztán lehetne itt Miami helyett Bogolyfalvi helyszínelők, hatalmas nézettséggel tíz évadon keresztül. Mondjuk Leonnak ásó sem kéne hozzá, hogy eltűntesse Leonie-t, mert fél kézzel akkorára tudná csomagolni, hogy simán zsebre vághatná. Mázli, hogy ehelyett tűri a kishölgy minden idegőrlő mutatványát, és engedelmesen kikéri neki a vágyott füstölgő flattyot. Merthogy az ital ismeretlen kilétének és érdekes állagának hála más nevet nem tudna neki adni.
-Elégedett - már most megállíthatatlanul nevetgél, pedig még el sem kezdődött az este melósabbik része, ahol is meg kéne próbálnia józannak maradni Góliát mellett. Sajnos Dávid ma maximum ablakokat fog törni parittyájával.
-Ezt egyszerre kell meginni? De hát ennyit le sem lehet nyelni egy korttyal – bámul a flattyra kissé megilletődve. Számára inkább izgalmasnak tűnik a tartalma, ami legjobb tudomása szerint némi köcöllékből és egy csipetnyi kecenájszból áll. De tekintete csakhamar továbbsiklik Mómi üveges vodkájára. Ez az úriember bizony nem galacsinnal gurigázik, mint azok bogarak odakint.
-Egészségünkre! – derül fel egyből az arca, hogy nem kell tovább gondolkodnia a nagy kérdésen, mi legyen a pohár füstölgőjével. Mély levegőt vesz, és egy jó nagy kortyot lehúz belőle. A sűrű flatty leszánkázik a torkán, bár nem egészen biztos benne, hogy a helyes úton halad végig az ital, mert amilyen erős, akár saját járatot is marhatna magának a leány testében.
-Kkjrhmpa – próbál éppen tüzet okádni, ahogy egyszer Véda néni szobájában látta egy sárkányos képen.
-Szent püspökfalat! – nyúl rögvest a hallókáihoz. – Nem füstölög a fülem? Ez nagyon éget… valamivel le kell öblítenem. – S mielőtt még Leon bármit reagálhatna, megragadja az üvegét, és belehúz abba is, mintha víz lenne. Nézzük el neki, a nagy uraság olyan könnyedén hörpölt az előbb belőle, hogy vörös törpénk már azt hitte, sima tonikot kért magának pajtása. Hát nem! Ekkora tévedést még akkor sem követett el, mikor véletlenül a Déli-sarkra címezte a Télapó levelét!
A hatás nem marad el; krákogva kapaszkodik az asztal szélébe, hogy le ne boruljon, de szenvedése lassacskán vihogásba megy át.
-Fúúúúj! Te ezt rezzenéstelen arccal iszod? – mókásan fintorogva áthajol az asztalon, és rajta tenyerelve belebámul mackótestvér arcába.
-Figyeeeelj... Te tudsz pohárból pónit varázsolni? - egy gyors mozdulattal kihörpinti maradék füstölgő flattyát, jóízűen cuppant egyet, mintha tökéletesre érlelt whiskyt kortyolgatna, majd kitörli szeme sarkából a könnycseppeket, mert mégiscsak betyáros ez a cucc, és akkor ez most egy finom megfogalmazás volt. No, hát nem lesz a kedvence, de kell az üres pohár. S hogy Mómi megértse, mit akar, kisebb magyarázatba fog.
-Szóval ebből itt - meglóbálja a poharat az orra előtt. - Hókusz-pókusz, csiribú-csiribá! - integet néhányat láthatatlan pálcájával.
-Varázsolsz nekem egy pónit. Tudod, kicsi nyihahaa! - ezer wattos vigyort villant. És ilyenkor még nem ütött be az alkohol... Csak Leon már elég idős ahhoz, hogy bonyolult varázslatokat is végrehajtson, neki pedig nagy vágya, hogy mehessen egy kört egy pónival. Hát mikor máskor, ha nem most?
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 26. 01:11 | Link

Szüpürtyölés - Level 1

Még Leon az, aki meg akar fulladni? És akkor a kis törpintyó mit csinálhatna azok után, hogy ilyen ügyesen semmi perc alatt elfogyasztotta csodálatosan fantasztikus füstölgő katyvaszát? Igazán adhatnának valami használati utasítást, vagy legalábbis Orsó (a vetélő meg a tű) mondhatott volna egy kisebb szónoklatot a mértékletes ivászatról, mielőtt lerakja Leonie elé a poharát, hiszen ismerhetné már… a kishölgy csak úgy falja az életet. Ez esetben éppen vedeli. Ami viszont nem kevés hanghatással jár nála. No, nem az, hogy olyan hangosan ugrál a gigája nyelés közben, mint mikor a daráló benyeli a százas szöget, hanem alapjáraton is harsány természete egészen hangyányit felerősödni látszik.
-Ííííí, gumimaciiii? Mármint olyan, ami ugrál, mint a mesékben? Abból te lehetnél Tummi, én meg mondjuk, Sunni! Vagy te nem ismered azt a mesét? Mindegy is, mert itt úgysincs mugli TV, de ha egyszer eljössz hozzánk, akkor majd a mamánál megmutatom, jó?  - ragyogó mosolyát belevillantja a másik arcába, mire kap egy fejlapogatást bónuszként.  Azért az ilyen mutatványokkal tessék vigyázni, nehogy az este végére nyakmerevítő kerüljön a leányzóra; abban kényelmetlen lenne aludni.
-Jaahhahhajj! – kacarászik vígan a srác mutatványain, mert valljuk be őszintén, Leon a maga traktorkeréknyi méreteivel elég mókásan fest kismadarat meg egérkét játszva. Vöröskénk a székéről is majdnem leborul jókedvében, s még akkor is szemeit törölgeti, mikor Góliát lerakja elé a kísérőjét. Egy másodpercig nem foglalkozik vele, helyette megint áthajol az asztalon, és meglóbálja a poharát.
-Akkor legyen madárkaaa! – ha nincs póni, akkor nincs póni. Elvégre ez itt nem gyereknap, és valószínűleg a hely tulajdonosa sem örülne neki, ha beparkolnának ide egy talicska takarmányt a jószágnak.
-De várj, még ne csináld! – heveskedik, majd felpattan, s maga után húzva székét, megkerüli az asztalt, és levágódik pajtása mellé. Mégiscsak jobb ilyen szemszögből nézni a mutatványt.
-Jöhet, jöhet! – tapsikol egy ötéves gyerek módjára, s legalább olyan pirospozsgás arccal teszi mindezt, mintha belefejelt volna egy vödör pirosítóba. Kellemetlen, de az ő hófehér bőre könnyedén vált színt.
-Jaj, ne, mégse! – ragadja meg a másik kezét. Egy pillanatra elcsodálkozik annak méretén. Mert hát, no! Ebbe még mindig simán beleférne a feje, s ha Leon összezárná a markát körülötte, talán még az orra hegye sem látszana ki belőle.
-Szóval előbb igyunk egy kortyot, meeert végül is azért jöttünk, hogy bebizonyítsuk, te nem tudsz lerészegedni. De látod? Én simán tudom tartani a lépést veled! Nem is érzek semmit! Azon kívül, hogy az az izé még mindig mintha égetné a torkom. De most, hogy hoztad ezt a szörpöt, mi lenne, ha összekevernénk azzal – mutat itt a vodkára – és akkor sokkal finomabb lenne. Gondolom! Vagy nem? – immár kevésbé törekszik arra, hogy mutogasson is szavai mellé, mert amennyit és amilyen sebességgel ledarál egy szuszra, azt képtelenség lenne activityben tolmácsolni mellé.
-Mondjuk, igyunk arra… – miután olyan jól kitalálta magának, hogy a szörpjét összekeveri a vodkával, nyilván meg is valósította. – és arra is igyunk egyet! Meg erre is és erre! – minden égtáj felé belekortyol az italába. Vagy ezt nem így szokás? Mindenestre nagyon mókásnak találja saját játékát, mert jókat rötyög közben, míg végül Leon felé fordul.
-Most jöhet a madárka! – meglengeti karjait, lefordítva kívánságát, s előre nevet azon, milyen csodálatos lesz ez a varázslat.
-Szerinted, ha leutánozlak, én is meg tudom csinálni? – kérdi izgatottan, miközben belehajol az úr aurájába, majd nevetgélve megpaskolja annak feje búbját, pont, ahogy ő szokta.
-Utána meg én adok majd neked valamit, jó?
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 27. 01:01 | Link

Plüssleszbelőle-fiú

-Hát azt… - a nagy rizsázásban rájön, hogy kifelejtette belőle a borsót. Meg azt az apróságot, hogy Leon még mindig nem tud magyarul, így most vakarhatja ám bőszen a feje búbját – no, nem a srácét -, hogy mégis mi a rózsaillatú légfrissítőt akar mondani azzal, hogy ő nagy.
-Ezzel nem mondtál sok újat – egy másodpercnyi agyfagyás után ismét felvihog. – Nagy vagy! Mármint úgy is, hogy király! Tudod, korona meg jogar és országalma – mutogat bőszen mindent, amire kapacitása van apró kacsóinak.
-De amúgy is óriásiii! – mutatja kezeivel fürtöske méreteit. Már az első perctől kezdve imádta, hogy ilyen nagy ez az úriember itt mellette, hiszen ránézésre igen hasonlatos egy ölelgetni való bölényhez, akit legszívesebben berakna a többi plüssállatkája mellé, és esténként mesét mondana neki, meg jól összenyálazná éjszakánként, mert rosszabb alvás közben, mint abban a mugli filmben – Egyik kopó, másik eb – Hooch. No, de hiába is kezdené el magyarázni, hogy nem egy nyúlüreg méretű kalyibában laknak a családjával, nehéz lenne bebizonyítania itt helyben az igazságot, meg aztán jóval érdekesebb dolgok is történnek, amire érdemes odafigyelnie.
Egyből hangot is ad mérhetetlen örömének és csodálkozásának, ahogyan kigúvadt szemekkel végignézi a pohár madárkává alakulását. Talán többet kéne órán figyelnie, és akkor nem lenne rá ekkora hatással egy-egy varázslat.
-Aztaaa! Nézd! – kacarászva tekergeti a fejét, hogy lássa a vállán hesszelő madárkát, ami olyan szép eridonos színvilágban leledzik, hogy Leonie haza fogja vinni, és minden egyes társának körbe fogja mutogatni, ez egészen bizonyos.
-Köszönöööm! – veti bele magát Góliát nyakába hirtelen felindulásból. Remélhetőleg a „podár”-ban volt annyi lélekjelenlét, hogy felreppenjen a levegőbe, mert vöröskénknek csakhamar sírásra görbülne a szája, ha egy trancsírozott tollassal kéne szembenéznie, mikor elengedi áldozatát. Amit nem éppen most fog megtenni, mert olyan jó Leont, vagy legalábbis a felét – amennyit átér belőle – szorongatni. Szívét elárasztja a béke és szeretet, legalább annyira, mint agyát a borgőz, izé… flattyfüst. De egyelőre nem vészes, csupán szeret. Roppantmód!
-Óóó, igen! Kapsz is valamit! – vigyorog bele a másik arc… mellkasába, amit épp felér így ültében. Vajon még sosem ajánlottak fel toronydarus munkát a srácnak? Mármint ő lenne a daru, nyilván.
-No, várj csak, mert itt kell lennie a zsebemben valahol! – vihorászva kotorászik az említett rejtekben, de csak nem találja, amit szeretne. Rögvest felpattan a székről, és pajtása felé nyújtja szoknyája zsebét. Mert bizony, ha eddig nem lett volna említve, egy piros, hatalmas virágokkal díszített ruhát, s mellé egy citromsárga harisnyát vett fel.
-Kereeeesd meg! – nyávog neki, bár azt elfelejti hozzátenni, mit is kéne kutatni abban a bizonyosban.
-Vagy várj csak! Nem is fér bele a kezed! Belefér? - nevetve fogja meg Leon sütőtárcsa méretű kacsóját, és még jobban mulat, miközben hozzáméregeti a zsebéhez.
-Te hogyan szoktál a sütis bödönbe belenyúlni? - őszinte érdeklődéssel próbálja elképzelni, micsoda szenvedés lehet az élete ennek a bazi nagyra nőtt gyerkőcnek az élete. Bár az is lehet, hogy náluk lavórban tartják az édességet.
-Hahha, esküszöm, te olyan vicces vagy! - ismét csak Mómi nyakában köt ki, hogy agyonölelgesse. Holnap valószínűleg már a gyengélkedőn fog feküdni az uraság, mert herótot kapott ettől a sok szeretettől.
-Huhh, neked nincs meleged? - megtapogatja az arcát, mármint a sajátját, s csak ekkor tűnik fel neki, hogy az arcán konkrétan csirkét lehetne sütni, olyan forró. Gyorsan vissza is ül saját székére, miközben poharáért nyúl, hogy igyon egy kis hűsítőt a forróságra. Ümm... hát van még mit tanulnia.
-Madááár! - örvendezik közben az asztalon csipogó tollast figyelve. - Van egy madaram! Mi legyen a neve? Te adsz neki név! - mutogat derűsen az állatkára. Ha így örül egy madárnak, képzeljük csak el, mit művelt volna egy póni láttán...
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 11. 23:39 | Link

Az én Dinnyém!

Kellemes, derűs este. A lehető legjobb arra, hogy az ember lánya elmerüljön egy földet körbeérő mosolyban. Ehhez a legkönnyebb út egy szépen megtekert herb. Natural herb. Lencse pedig gyakorlott mozdulattal lobbantja lángra a végét, és aprókat szívva kezd neki a vacsorának. Kacsás mamusz, térdig érő, mélyzöld, bőujjú, kigombolt selyeming van rajta, alatta egy bársony kis szoknya és egy sárga kötött top. Hajában itt-ott fonott tincsek díszelegnek, de ha jobban megnézzük, még fagyöngyökre is lelhetünk valahol a rengetegben. Látszik, ezt a hajat sem fésülik meg minden nap, tán még madarak is fészkelnek benne. Ennek, mondjuk, Leonie kifejezetten örülne, hiszen minden reggel vidám dalolászásukra kelhetne.
Mutató és hüvelykujja közé szorítva a békét, tenyerét arca felé fordítja, és miközben rápislog az égő cigarettavégre, kifújja a füstöt. Ez korábban mindig Kísz meglepetése volt, mint valami pikáns előétel egy kiadós zaba előtt. Azóta kicsit megváltozott a helyzet; a művésznegyedben legalább olyan otthonosan jár-kel, mint pajtása, s megannyi ismerősén keresztül már ő maga is tud nagybevásárlást tartani.
Ellöki magát a csárda falától, s tesz egy-két lépést előre, hogy körbenézzen az utcán. Teljesen elvesztette az időérzékét, így fogalma sincs róla, mennyivel előbb vagy később érkezett, mint a megbeszélt időpont. Már előre örvendezik a szíve, hogy végre eltölthet nővérével egy igazi csajos estét. Egy kocsmában. Sörrel, füsttel, és sok-sok szeretettel. Kell ennél több? Oké, egy beszélő, táncoló maki egészen biztosan meg tudná dobni a hűű-faktort ezen a mesés estén, de ne legyünk olyan telhetetlenek. Lencse is igyekszik leszokni a “mindent ide, most azonnal akarom, enyém, enyém, enyém” stílusáról. Több-kevesebb sikerrel. Kevesebb. Igen, inkább kevesebb sikerrel, valljuk be őszintén. Talán terápiára kéne járnia Zója nénihez, csak egy ilyen kérés hallatán a néni nagy valószínűséggel elsírná magát, és abbahagyná a praktizálást. Nehéz az élet. Főleg akkor mégsem, ha az ember lánya képtelen felnőni.
Szip, szip, szip, kifúj. A haja alatt végigbizsereg a koponyája. Ránéz a csárda ajtajára, s vigyorogva odainteget az éppen kilépő ismeretlennek. olyan nagyon régen járt már itt. Kísszel folyamatosan Budanekeresd és a padlás között ingáznak, sőt, olyan is akadt, hogy egészen furcsa, ismeretlen vidéken, egy kellemes kis vityillóban ébredt fel hölgyünk pár lepukkant hippi mellett. Meg aztán itt volt ez az iskolai nyaralás is, egyszerűen nem jutott le ide, bármennyire kedveli eme bájos kis késdobálót.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 13. 02:00 | Link

Dinnye

Dinnye az ő legkedvencebb nővére. Igaz, nincs is másik, de ha lenne, akkor is egészen biztosan őt szeretné a legjobban az összes közül, mert majdnem olyan, mint az anyukájuk. Csak fiatalabb. És őt másképpen lehet nyúzni, meg szabadabban lehet viccelődni vele. És mert olyan a mosolya, mint a felkelő nap fényében megcsillanó szivárványszínű harmatcsepp egy tulipán szirmán. Meg van győződve róla, hogy Nadine nagyon jó ember lehetett előző életében is, amiért ilyen szép és okos lett. Ráadásul Rohr. Hát kellhet ennél nagyobb ajándék egy embernek? Oké, az alvajárás talán kicsit kellemetlen, de Lencsének rengeteg mókás pillanatot okozott már vele. Kis hölgyünk régen rengetegszer játszotta azt, hogy éjszaka mindenféle csintalanságot elkövetett Fynncivel, majd reggel ráfogták arra, hogy Nad megint alvajárt. Így történt egyszer, hogy mire felébredt, egy egész tyúkól vette körül a legidősebb testvért, ők pedig váltig állították, hogy éjszaka látták a lányt kotkodácsolva átmenni a szomszédhoz, ahonnan bizonyára áthívta hasonszőrű, pardon, hasontollú haverjait. De akadt olyan is, hogy kicserélték a ruhatárát, a haját pedig átszínezték, és miután a lány punkként hatalmas színes taréjjal ébredt, elmesélték neki, hogy éjszaka hatalmas koncertet adott láthatatlan közönségének, miközben aludt. Ők persze nem tehettek róla, hogy Nad hitelesen akart színpadra lépni, már miért is akadályozták volna meg benne? Ilyen ez a testvéri szeretet…
No, de kanyarodjunk csak vissza a csárda utcájába, és állítsuk le a biciklit az ajtó mellé, ahol Lencse épp az utolsókat rúgja… akarom mondani, szívja; megsodorja az izzó véget, hogy kiessen belőle a maradék parázs, majd hüvelyk és mutatóujja közé fogva a csikket átpöccinti az utca túloldalára. Kezdetleges csík szemeit végighordozza az utcán, s csak ekkor tűnik fel neki nővérkéje.
-Nadiiiine - pár szökkenéssel elébe siet, és a nyakába veti magát fűszeres illatfelhőt vonva köré is. Kikapja kezéből a csomagot, és izgatottan túr bele rögvest. Testvére túl jól ismeri már, az ajándékozás roppant fontos része a hétköznapjainak, ugyanis imád kapni. Az ajándék jellege persze teljesen mindegy, még egy nyállal összeragasztott pufiemberkének is tud örülni. Ám nem csak a fogadó oldalon szeret állni. Ugyanúgy szívből szeret adni is. Mikor éppen mi található meg nála, azt szereti továbbadni másoknak.
-Köszönöööm! - fülig érő szájjal tartja maga elé a ruhadarabokat, majd belenyomja nővére kezébe, és elkezdi levenni a selyeminget.
-Átöltözöm - közli derűsen. Mert, ha már kapott valamit, azt illik használatba venni, nem?
-Nem várok régóta… umm… tulajdonképpen nem is tudom. Azóta egyszer láttam elsétálni, majd visszajönni egy fehér macskát. Szerintem időközben megvacsorázott. A macskák gyorsan esznek? - fecseg egy kellemes, vidám mosoly kíséretében. S ha Dinnye nem állította meg, már le is vette magáról az inget.
-Ha a fekete szerencsétlenséget hoz, akkor a fehér szerencsét? Én mondom, az idei vizsgaidőszakban rám férne… anya azt írta, ha megbukok valamiből, kitelepíti a kedvenc kerti törpe családomat az udvar végéből. Hát nem kegyetlenség? Igaz, az egyikük megharapott, de én is haraptam már meg eridonost, aki feljött a padlásra… - nem ért egyet az ilyen barbár, szívtelen módszerekkel. Szegény törpéknek is lakniuk kell valahol…
-Amúgy… bemegyünk? - bök a háta mögé. Már alig várja, hogy kikérje maguknak az első korsót.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 19. 20:58 | Link

Nővérke

Bájos, ártatlan vonalszemekkel tekint fel imádott nővérkéjére, olybá tűnhet a fekete bogarak teljesen felették a színeket íriszében.
-Jajj, ne haragudj, hogy nem vártalak meg vele - sajnálkozik, mintha ugyan nem tudná, hogy a lány mennyire ellenzi ezeket a szabad repüléseket. Pedig aztán Nadine is biztosan szokott gyógynövényes teákat inni, nincs abban semmi rossz, nem az ördögtől való.
-De hát... - egészen meglepődik, hogy Dinnyécske nem engedi az utca kellős közepén átöltözni. Fél másodpercig csak pillog értetlenül, majd elneveti magát, és újabb ölelésben részesíti a hölgyeményt. Hihetetlen, milyen szemérmes egy fehérnép.
-Ha attól kevésbé éreznéd magad zavarban, persze... Majd áthúzom odabent - derűsen ráhunyorog.
-Még sosem voltál nudista strandon? Ott sokkal több mindent látni... gondolom. Mondjuk még én sem jártam olyan helyen. Eljössz velem egy nudista strandra? Amikor kicsik voltunk, mindig együtt fürödtünk, emlékszel? Én nem, de biztos mókás volt... Ez nem különbözne attól. Csak kicsit több lenne a pucér popó. De Kíszt ne vigyük - már a gondolatától is rosszul van, hogy pajtását ki kell hagyni egy ilyen remek mókából. Viszont a másik eshetőségtől - hogy dekoratív ismeretlen hölgyek kívánnának meg vacsorára egy jó kis kiflifelfújtat - belülről kezd viszketni a koponyája, és nekiáll szédelegni, mint egy részeg postás a tűző napon.
-Mit iszol? - neki aztán mindegy, hova ülnek, így miután Nad helyet foglalt, és kitalálta, mit fogyasztana, Lencse a pulthoz lép, és kikér maguknak két lángnyelv whiskyt, kísérőnek pedig két vajsört. Ennyit a szabad akaratról.
-Mikor kezdődik a vizsgaidőszak? - ráncolja a homlokát, miután végre leült nővérével szemben. Nagyjából mindig ugyanazokat a köröket futják le ők ketten. Nadine folyamatosan nyaggatja, hogy üljön le tanulni, Lencse pedig addig húzza-halasztja, míg egy napja marad bevágni a tananyagot, és mehet Dinnyéhez nyavalyogni, hogy segítsen valamiképp. Persze nővére türelmével és jószívűségével hatalmas mázlija van.
-De olyan időpazarlás leülni tanulni - jelenti ki egy durcás kisgyerek hangján.
-Egészségünkre - emeli poharát koccintásra, majd belekortyol a whiskybe. - Khm... - megköszörüli torkát, és nagyokat pislog. Hát ez a nedű olyan, mint egy nyílt lábszártörés. Egyszerűen könnyfakasztó.
-Nadine... Te mihez fogsz kezdeni, ha befejezted az iskolát? - mostanság többször eszébe jutott a hogyan tovább kérdése. Kísszel erőteljesen két végéről égetik a gyertyát; de vajon meddig lehet ezt együtt csinálni anélkül, hogy valamelyikük túlnőne a másikon? Ez a kérdés meglepően aggasztja a kis törpét józan pillanataiban.
-Szerinted Bogolyfalván le lehet élni egy egész életet? Ha ott maradnál, nem zakkannál meg az egyhangúságtól? Nem akarnál világot látni inkább?
Szál megtekintése

Mátra Máguscsárda - Leonie Rohr hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed