Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Nikolai
*Egész nap olyan izgatott voltam, hiszen ma este találkozom Nikolaijal Csárdában. Hogy ez miért is fontos?! Lehet, hogy lesz munkám, ráadásul pultosként, ami azt jelenti, hogy elég sok emberrel fogok találkozni, cseverészni, ismerkedni. Már alig várom! Persze nem a legjobb hely kezdésként, a Csára elég hírhedt, na de én sosem voltam félős és elég optimista vagyok, így bízom benne, hogy ha kedves vagyok akkor velem is kedvesek lesznek.*
~Ha ezt a szüleim megtudják!~*Nem fogják, vagy legalábbis tőlem egész biztosan nem. Totál kiakadnának, elvégre pénzre nincs szükségem, meg hát úgy néz ki az énekesi pályám kezd beindulni, de nyilván a suli mellett nem lehet annyit utazni, így hát muszáj valamivel lekötnöm magam. Mivel jelenleg fiúm nincs így a tanulás mellett van időm egy kis mellékesre. David említette, hogy Nikolai alkalmazottat keres, nekem pedig volt bátorságom írni neki, persze megemlítve azt is, hogy szívesen énekelnék néha, ha van rá igény. Nem tudom eddig hallott-e a művészi tevékenységemről, majd kiderül.*
~Mit vegyek fel?~*Kinyitom a szekrényt és keresek valami állásinterjúra alkalmas göncöt, természetesen nem afféle apácaruhát, gondolom nem olyan pultost keres aki nyakig be van bugyolálva, valami szexit keresek, mint valami randira, amin úgyis régen voltam már... szóval felöltözöm, sminkelek, belövöm a hajam és már indulok is le a faluba. Nincs még túl meleg, így a fekete-fehér kockás szövetkabátom is felveszem, nem akarok megfázni.*
~Vajon mit fog szólni?~*A levelemben elég szűkszavú voltam, igazából csak a lényeget írtam le, hogy hallottam az üres helyről, érdekelne és van némi művészi hajlamom is. Persze élőben nem vagyok ilyen szűkszavú, de a levélben nem akartam rizsázni. Majd nemsokára minden eldől. Belépek a Csárda ajtaján, majd leveszem a kabátom és felakasztom az első útba eső fogasra, aztán körülnézek, hogy látom-e valahol, mert kicsit előbb érkeztem, mint ami meg volt beszélve, nem szeretek késni.*
Öltözék

Nikolai
*Egész nap olyan izgatott voltam, hiszen ma este találkozom Nikolaijal Csárdában. Hogy ez miért is fontos?! Lehet, hogy lesz munkám, ráadásul pultosként, ami azt jelenti, hogy elég sok emberrel fogok találkozni, cseverészni, ismerkedni. Már alig várom! Persze nem a legjobb hely kezdésként, a Csára elég hírhedt, na de én sosem voltam félős és elég optimista vagyok, így bízom benne, hogy ha kedves vagyok akkor velem is kedvesek lesznek.*
~Ha ezt a szüleim megtudják!~*Nem fogják, vagy legalábbis tőlem egész biztosan nem. Totál kiakadnának, elvégre pénzre nincs szükségem, meg hát úgy néz ki az énekesi pályám kezd beindulni, de nyilván a suli mellett nem lehet annyit utazni, így hát muszáj valamivel lekötnöm magam. Mivel jelenleg fiúm nincs így a tanulás mellett van időm egy kis mellékesre. David említette, hogy Nikolai alkalmazottat keres, nekem pedig volt bátorságom írni neki, persze megemlítve azt is, hogy szívesen énekelnék néha, ha van rá igény. Nem tudom eddig hallott-e a művészi tevékenységemről, majd kiderül.*
~Mit vegyek fel?~*Kinyitom a szekrényt és keresek valami állásinterjúra alkalmas göncöt, természetesen nem afféle apácaruhát, gondolom nem olyan pultost keres aki nyakig be van bugyolálva, valami szexit keresek, mint valami randira, amin úgyis régen voltam már... szóval felöltözöm, sminkelek, belövöm a hajam és már indulok is le a faluba. Nincs még túl meleg, így a fekete-fehér kockás szövetkabátom is felveszem, nem akarok megfázni.*
~Vajon mit fog szólni?~*A levelemben elég szűkszavú voltam, igazából csak a lényeget írtam le, hogy hallottam az üres helyről, érdekelne és van némi művészi hajlamom is. Persze élőben nem vagyok ilyen szűkszavú, de a levélben nem akartam rizsázni. Majd nemsokára minden eldől. Belépek a Csárda ajtaján, majd leveszem a kabátom és felakasztom az első útba eső fogasra, aztán körülnézek, hogy látom-e valahol, mert kicsit előbb érkeztem, mint ami meg volt beszélve, nem szeretek késni.*
Öltözék

Leavey Héloise Lindsey

Muszáj felvennie egy új embert, ha élni is akar a munka mellett. Valahogy most több a meló a csárdában, mint korábban, mindig tömve van a hely és nehéz úgy bírni, hogy közben megrendeléseket intéz és tanul is. Ezért hirdetett felvételt, amire többen is jelentkeztek, de most egy lányt vár, akit ismer, elég felszínesen.
A gramofonban szóló dal ütemére jár a lába, míg a pultban állva kitölti a kért rövideket a vendégeknek. Rutinosan mozog az italok között, mindent pontosan tud, hogy hol van, finom és ízléses koktélokat kever, ha valaki azt kér. Olyan, akiről süt, hogy jó helyen van. Bár hosszútávon nem a csárdában akart elhelyezkedni, most már dicséri a fiatalabb énjét.
Nem figyeli az időt, fogalma sincs már, mire beszélték meg a lánnyal a beszélgetést, így merő véletlenségből látja csak meg, hogy megérkezett. Ott a pult mögött megáll, megtámaszkodik, szemöldöke felszalad.
- Bálba készülsz, Loise? - szólítja meg a szőkét.

Nikolai

*Magabiztosan, mosollyal az arcomon érkeztem. Nikolai már nyilvánvalóan itt van, csak meg kell találnom, így hát szépen lassan vezetem körbe a tekintetem az itt lévőkön. A sarokban ül egy bibircsókos orrú, ősz, loboncos hajú elég csúnya boszorkány, egy szintén nem túl szimpatikus kinézetű idősebb férfival. Nem messze tőlük egy nagyon társaság nem túl józan állapotban.*
~ Kell ez nekem? ~*Magabiztosságom kezd alábbhagyni amikor is meghallom a nevem a pult irányából. Egyből a hang felé fordulok és teszek pár lépést, hogy közelebb kerüljek a sráchoz. Nyilván nem szeretném, ha az egész bagázs hallaná mit beszélek, na nem mintha túl lehetne kiabálni ezt a nyüzsit.*
- Úgy hallom nem láttál még te engem báli ruhában*Jegyzem meg némi kuncogással és bájos vigyorral mondandóm végén, miközben Nikolai arcát fürkészem. Ha látott volna báli ruhában tudná, hogy olyankor ettől sokkal elegánsabb vagyok. Remélem nem veszi sértésnek, hogy letegezem ebben a szituációban is. Nyilván nem fogok magázni egy velem egykorút, pláne úgy, hogy látásból ismerem is.*
- Gondoltam feldobom egy kicsit az estédet*Remélem nem veszi sértésnek, nyilván nem fogok rámászni, de azért ki ne örülne egy dekoratív hölgy társaságának?! Igen, tisztában vagyok a külsőmmel, azt is tudom, hogy nem vagyok egy rossz ember, mégse találok magamnak egy hosszú távú partnert. Ezért is vonzz ez a hely. Valamiért az volt az érzésem ide kell jönnöm, talán a sors, vagy ki minek nevezi. Persze vannak rossz érzéseim is, nem hallottam túl jókat erről a helyről, de a kíváncsiságom és az a bizonyos hetedik érzék ide hozott engem.*
- Én azt hittem a tulaj sosem dolgozik*Szólalok meg ismét, körbenézve, hogy látom-e valamelyik alkalmazottat vagy csak ő van itt az esetleges leendő munkatársak közül.*

Leavey Héloise Lindsey

Hiába a csinos pofi, a formás alak, Nikolai arcán nem látni mást, csak azt, hogy magában igyekszik kitalálni, milyen kritikával illesse a nőt, hogy azzal ne bántsa meg. Nincs hozzászokva, hogy a nála dolgozó lányok ilyen felszerelésben libbennek be.
- Nem járok bálba - vonja meg a vállát egyszerűen.
Idő közben lerak mindent a kezéből és fejével Eszternek int, hogy vegye át egy kicsit a pultot, amíg munkaügyben tárgyal.
- Nem sikerült - szalad fel a szemöldöke miközben újra végigméri a szőkeséget. - Ha így öltözködsz, ne csodálkozz, ha majd megfogják a segged és ajánlatot tesznek - teszi hozzá.
Szemernyi rosszindulat sincs benne, csupán két lábbal a földön jár és ismeri, mi a dörgés csárda téren. Mikor legutóbb Sonját felvette, őt is zaklatták, holott nem rittyentette ki magát ilyen szinten. Persze ha ez Loise-t nem zavarja, nincs semmi probléma.
- Ugyanúgy dolgozok, mint mások azzal az eltéréssel, hogy nekem a kiszolgáláson kívül is van feladatom. Meg persze rendet tarthatok, különben elszabadul a pokol - vázolja fel, mi is az ábra.
Nos nem véletlenül kell neki Loise még a csapatba. A csajok otthon már észrevették, hogy fáradt és ő is érzi, hogy nem tud úgy pörögni.
- Térjünk a lényegre. A fizetés nem rossz, a beosztásba van beleszólásotok, nem vagyok bunkó főnök és azonnal kéne kezdeni. Soha nincs egyedüllét, mindig ketten vagy hárman dolgozunk, ahogy épp esik. Egy férfi mindig van itt, ha zaklatnak, neki kell szólni, hogy intézkedjen. Mi érdekel még?

Nikolai
*Fura ez a hely, nem vitás, de hátha valami jó sül ki ebből a spontán ötletből, hogy én majd pultos leszek. Amikor Nikolai közli, hogy nem jár bálba egy pillanatra eltűnik bájos mosolyom.*
~ Mi az, hogy nem?!~ *Nyilván nem fogok ezzel rögtön nekitámadni, elvégre ha minden jól megy ő lesz a főnököm, szóval egyelőre megpróbálom visszafogni cserfes kis számat.*
- Nyilván nem gondoltam pultosként így öltözni, elvégre nem vagyok én mindenre kapható. Szeretek nőies ruhákat hordani, de persze mindennek megvan a maga helye*Valahogy muszáj megvédenem magam. Lehet nem akart megbántani, de azért kicsit magamra vettem a dolgot. Azt hittem tetszik egy férfinak, ha az esetleges alkalmazottja szexis húz magára "első" találkozásukkor. Úgy tűnik tévedtem.*
- Értem*Bólintok egyet-kettőt miközben arról beszél, hogy neki még több dolga van, mint a dolgozóinak. Igazából ebbe bele sem gondoltam. Miközben hozzám beszél teljesen megközelítem a pultot és felülök egy bárszékre, természetesen a legközelebbire hozzá, csak nem veszi tolakodásnak.*
- Ez egy jó hír, bár nem hiszem, hogy hagynám magam.*Nyilván ő jobban tudja mire van szükség, hogy rend legyen, de azért nem szeretném ha alamuszi nyuszinak gondolna. Miközben beszélek végig az arcát fürkészem, néha belefúrom tekintetem az övébe, már ha engedi.*
-Sulival mennyire összeegyeztethető?*Nyilván mikor beléptem meg sem néztem a nyitva tartást, pedig gondolom meg kellett volna. A HV-mel majd lebeszélem én, hogy járok dolgozni és néha nem érek vissza takarodó előtt, nyilván meg fogja érteni, meg hát nem elsőéves vagyok, csak nem veszik annyira szigorúan.*
- Igaz a levélben nem említettem, de szívesen énekelnék néha egy-egy hétvégi estén, nem tudom mennyire lenne rá igény*És akkor bele a mély vízbe. Igen, némi hátsó szándékkal érkeztem ebből a szempontból. Úgy gondoltam, ha itt dolgozom csak megengedik néha a fellépést. Nem vagyok rászorulva, de így suli mellett nincs időm normális koncertekre és nagyon hiányzik. Szünidőben más, olyankorra a menedzserem mindig hoz nekem már fellépést, ahol kiélhetem  magam.*

Leavey Héloise Lindsey

Nem zavarja az, hogy a nő helyet foglal, annyira nem törődik az illemmel, hogy esetleg magától jusson eszébe felkínálni az ülőhelyet. Most az a cél, hogy minél gyorsabban elmondja a dolgokat és folytatódjon a munka. Elvégre muszáj lesz tanulnia a hátralevő vizsgákra is, na meg Anna... Látni akarja kedvesét.
- Nem szeretném, ha leállnál veszekedni a vendégekkel - ingatja meg a fejét.
Egyszerűbb, ha valamelyik férfi szól a lányok érdekében és ha az nem működik, egyszerűen kidobják aki nem bír magával.
- Sonja is tanul, én is. Nem lehetetlen megoldani. Fárasztóbb, de melyik munka mellett nem lenne az?
Szusszanásnyi idejében hajába túr, összekócolja barna tincseit. Sosem hordja rendezetten, valahogy így szokta meg és szereti is.
- Felőlem rendben - vonja meg a vállát. - Nem fizetek fellépésért, csak ha nagyon jó egy banda - ezt amolyan üzleti titokként teszi még hozzá.

Nikolai
*Nem szól rám amiért helyet foglaltam. Miért is tenné? Elvégre még nem dolgozom itt... még. Remélem azért ezzel a gönccel nem lőttem túl a célon és nem válok a szemében valami könnyen megkapható nőcskévé.*
- Rendben, akkor szólok annak aki megoldja*Nem vagyok egyébként nagy vitás. Nyilván nem szoktam hagyni magam, de ha ez kell ahhoz, hogy itt dolgozhassak nem fogok szájalni senkivel. Nyilván a vendég az első, legalábbis ezt hallottam mindig az ilyen helyeken dolgozókról, de vannak olyan helyzetek amikor már nincs más lehetőség, mint megválni a kötözködő egyénekről.*
- Ez igaz*Ezért nem foglalkozom suliidőben a hangfelvételekkel, koncertekkel, interjúkkal, mert az is nagyon fárasztó lenne*
- Komolyan? *Felvonom a jobb szemöldököm, majd arcomra kiül bájos mosolyom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen belemegy abba, hogy néha fellépjek.*
- Nem is kértem volna érte semmi, ez csak amolyan hiányérzet betöltésére szolgálna nálam*Próbálom neki elmagyarázni a helyzetet, bár lehet nem is érdekli, de akkor se tudom mindig befogni a számat.*
- Mikor jöjjek betanulni?*Gondolom azért lesz 1-2 nap amikor megmutogatják mégis mi hol van, meg mit hogyan készítenek. Elvégre még egy kávét is el lehet készíteni nagyon sok féle módon. Most először veszem le róla a tekintetem mióta vele beszélgetek, pillantásom a pult belső részére irányul. Már most próbálom memorizálni mi hol van. Szerencsére nagyon jó az emlékezőképességem, így szerintem könnyen bele fogok jönni ebbe a munkába.*
- Ja, még valami. Hogyan szólítsalak ezután?*Az igaz, hogy tudom a nevét, de most itt ő lesz a főnököm és azért szerintem ez alapvető tudnivaló.*

Leavey Héloise Lindsey

- Felőlem rendben van. Az emberek itt szeretik a zenét. Ha nem túl nyálasat nyomsz - teszi hozzá a torkát megköszörülve.
Lényegében neki mindegy, de nem szeretné, ha a vendégei azért távoznának, mert nem jó a zene. Ezért szokta ő maga válogatni a gramofonban játszott dalokat. Azokat mindenki szereti.
- Mondjuk most - vonja meg a vállát. - Ha még nem vagy kész rá, akkor legyen holnap. Én is itt leszek, amúgy a többiek is segítenek. Majd felosztjátok, ki pincérkedik és ki marad a pultban.
Rengeteg dolog van, amiről még nem beszéltek, de csak idő közben, a munka során jön elő. Ilyen például a mi hol van kérdés, meg persze a mi a feladat.
- Hogy szólíts? - vigyorodik el és azért felszalad a szemöldöke. - Nikonak, ahogy eddig. Bár a Főnökúr is megteszi - végül el is neveti magát.

Nikolai
- Nyálas? Van az is egy-kettő, de akkor azokat majd csak már akkor tolom el amikor zárnánk*Jegyzi meg egy félmosollyal. Igen, azok a dalok tökéletesek altatónak, persze annak aki szereti nem az, így neki sem, de sajnos elég sokan nem szeretik a nagyon lelkis zenét.*
- Felőlem rendben, legalább jobban alszom majd estére*Szólalok meg ismét, majd le is pattanok a bárszékről, majd belépek a pult mögé, hogy betegyem a táskámat egy általam biztonságosan megítélt helyre. Igazából nincs benne sok érték, de ez az egyik kedvenc táskám és nem szeretném ha lába kélne.*
~ Pasik.~*Látom rajta, hogy élvezi a helyzetet, hogy ő itt a főnök és mindjárt jobb kedve lesz amikor felteszem a kérdést, hogyan is szólítsam. Ki ne élvezné? Én is örülnék, ha valahol én lehetnék a főnök. Majd meglátjuk mennyire jön be ez a pultosdi, aztán lehet meggyőzöm anyáékat, hogy nyissanak nekem Bagolykőn valami jó kis helyet.*
- Ahogy óhajtja Főnökúr*Az utolsó szót jól elnyújtom, hagy élvezkedjem. Minden bizonnyal amikor olyan kedvem lesz, csak a poénért is így fogom szólítani, persze a legtöbbször a nevén. Miután a legtöbb dogot tisztáztuk és nagyjából megmutogatta mit hol találok elköszönünk egymástól és mindenki megy a saját dolgára. Én visszasétálok a kastélyba, hogy álomra hajthassam a fejem, hiszen holnap dolgozom!*