A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Esti bódulás. A fiú pár napos borostával osont be szép csendben a helyiségbe, ahol egy vajsör társaságában leült az egyik ablak melletti asztalka mellé. Nem csinált semmit, csak bámult ki az utcára boruló szürkületbe, ami könyörtelenül lepte el a fákat, bokrokat, lámpásokat és egyre csak közeledett.
Hihetetlen, milyen könnyen tud valaki az ember bőre alá mászni. Még ha nem is akarja az illető, vagy nincs rá felkészülve. Nem szól senki se előre, hogy 'hé, most emeld fel a fejed, mert jelenésed van'. Aztán napról napra fontosabbá válik, és azon kapod magad, hogy már várod a találkozásokat, akármilyen kicsik, rövidek, és akármennyire is tűnik úgy, hogy jelentéktelen. Színt varázsol az életedbe, mosolyt csal az arcodra, reményekkel kecsegtet, és nem gondolsz bele, hogy milyen lesz majd nélküle az élet, mert hiszel benne, hogy nem kell többé még csak levegőt sem venni nélküle.
Aztán egy nap a virágos kertedből letépik a virágokat, a napsütötte égbolt felhőssé válik, a mosolyod lefagy az arcodról, a zöldellő meződ megszomorodik, a legszebb álmaid törnek el, mint holmi porcelán, amit levernek a boltban. Nincs tovább. Többé egyáltalán nem környékez meg semmilyen érzés, nem hogy valami komoly. És szertefoszlanak a reményeid, a hited megremeg, és egyedül próbálsz kiszabadulni egy hálóból, amibe csak egyre jobban belegabalyodsz.
Ahogy ezeken mereng a Rellonos, úgy már bizony a második vajsörét issza és a harmadik whisky díszeleg az asztalon, jéggel megspékelve, az éjszaka pedig már teljesen megbabonázta a falut a sötét leplével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=661912#post661912][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.24. 16:55[/b][/url]

Esti bódulás. A fiú pár napos borostával osont be szép csendben a helyiségbe, ahol egy vajsör társaságában leült az egyik ablak melletti asztalka mellé. Nem csinált semmit, csak bámult ki az utcára boruló szürkületbe, ami könyörtelenül lepte el a fákat, bokrokat, lámpásokat és egyre csak közeledett.
Hihetetlen, milyen könnyen tud valaki az ember bőre alá mászni. Még ha nem is akarja az illető, vagy nincs rá felkészülve. Nem szól senki se előre, hogy 'hé, most emeld fel a fejed, mert jelenésed van'. Aztán napról napra fontosabbá válik, és azon kapod magad, hogy már várod a találkozásokat, akármilyen kicsik, rövidek, és akármennyire is tűnik úgy, hogy jelentéktelen. Színt varázsol az életedbe, mosolyt csal az arcodra, reményekkel kecsegtet, és nem gondolsz bele, hogy milyen lesz majd nélküle az élet, mert hiszel benne, hogy nem kell többé még csak levegőt sem venni nélküle.
Aztán egy nap a virágos kertedből letépik a virágokat, a napsütötte égbolt felhőssé válik, a mosolyod lefagy az arcodról, a zöldellő meződ megszomorodik, a legszebb álmaid törnek el, mint holmi porcelán, amit levernek a boltban. Nincs tovább. Többé egyáltalán nem környékez meg semmilyen érzés, nem hogy valami komoly. És szertefoszlanak a reményeid, a hited megremeg, és egyedül próbálsz kiszabadulni egy hálóból, amibe csak egyre jobban belegabalyodsz.
Ahogy ezeken mereng a Rellonos, úgy már bizony a második vajsörét issza és a harmadik whisky díszeleg az asztalon, jéggel megspékelve, az éjszaka pedig már teljesen megbabonázta a falut a sötét leplével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=661936#post661936][b]Farkas Kamilla - 2017.02.24. 17:17[/b][/url]

Az egyetlen ok, amiért ide keveredtem az az, hogy kell kaja. Főtt kaja. Minél hamarabb. Mert ma bizony az én feladatom volt, hogy főzzek a kettőnk alkotta kis családra (ha az állatokat is vesszük, akkor négy), és a vizsgaidőszak adta nagy lehetőségekben ez nekem úgy kiment a fejemből, ahogy van. És tudom, hogy Balázs nem eszi meg a fejem ennyiért, ahogy azt is tudom, hogy imádok vele főzni, de mégiscsak hosszú napja volt az irodában, és inkább nem. Inkább költöm rá a pénzem, mert én egy szerető, gondoskodó gyermek vagyok, aki elvégzi az anyja dolgát is. Elvégre, annak híján vagyunk.  
És amikor elindulok kifelé, már meg is van az étek, becsomagolva, hőtartó bűbájjal ellátva. És az lenne a legnormálisabb dolog, ha most úgy hazaspuriznék, ahogy vagyok, kajával, mindennel, de nem. Mert nekem meg kell látnom az én drága lui vutty'n-omat, aki egyedül issza ki magából a bánatát. Mert az ember csak akkor néz így, ha bánata van. És ettől a bánattól, ami bár nem miattam van, de felébred bennem a bűntudat, elvégre csak én vágtam bordán egy székkel, nem is olyan régen. Bár meg kell vallanom, az nem volt tudatos, és nem is igazán én voltam, hanem az erőm, és még nekem is fájt (!!), nem kellett volna. Úgyhogy veszek egy mély levegőt, kitúrom az arcomból a hajam, és el is indulok drága hajtótársam irányába. Legfeljebb elküld a pokolba.
- Szia - egyelőre csak ennyi. Bár a nyelvemen van a megszólítás, meg a becézés, nekem sajnálatos módon nem adatott olyan képesség, hogy tudjam, melyik helyzetben, mit jó, és mit nem jó mondani. Így a szükségesnél nem is mondok többet.
Előre le szeretném szögezni, hogy még nem sűrűn kértem bocsánatot úgy nagyon senkitől, szóval ebben minden vagyok, csak jó nem.
- Ömmmm - kezdek bele, ahogy az előttem levő asztal fáját kezdem stírölni. Érdekes, felettébb érdekes. - Tudod, volt a múltkor az a... Dolog - ez egy hülye kezdés. Minden bizonnyal tudja, hacsak nem amnéziás, vagy nem hülye, és ahogy elnézem, egyik sem. - Őőőő, csak azt szeretném mondani, hogy az nem én voltam... Vagyis én voltam, de van.. Amit nem tudok még... Nem tudok teljesen uralni... Magamban - és ez pedig az aeromágia, ami saját belátása szerint működik, hát hogyne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=662040#post662040][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.24. 20:17[/b][/url]

Megannyi gondolat kergette egymást a fejében. Soha véget nem érő eszmék bukkantak fel újra meg újra, majd tovasuhantak, mintha nem is ő maga gondolta volna ezeket. Csak bámult kifelé és nem érzett semmit - se szégyent, se félelmet, se szeretetet, csak azon dolgokat, amik nem tudatosak, és az emberben lévő receptorok és endokrin rendszer generálja. Fizikai fájdalom, vágy, éhség, fáradtság. Igen. Elfáradt. Belekortyolt a whiskybe, ami kicsit megmarta a torkát, de nagyon jól esett neki, s tovább mustrálta az utcát. Arra gondolt, hogy mennyi sok terve volt, remények a jövőre nézve, ambíciók és elhatározások. Volt idő, bizony, amikor tisztán tudta, hogy merre tart, hogy mit akar. Pontosan tudta, hogy ki is ő valójában.
Mostanra valahogy elveszett, eltévelyedett út közben. Valahogy annyi sok ármány, riadozó lelkek, fekete lovasok kísértették és rángatták le a mocsár legmélyebb bugyraiba, hogy már fogalma sincs arról, melyik úton kell haladnia, ki van mellette vagy ki van ellene. And now I know my heart is a ghost town.
Ahogy homlokát a hüvelyk-és a mutatóujja közötti szünetbe ejtette, míg könyöke az asztalon pihent, meghallott egy köszönést. Halott gondolatként fogant meg benne az elképzelés, hogy nem is neki szólt, de ő maga is tudta: ő vele kezdeményeztek beszélgetést. A hang ismerős volt, és már mielőtt a lány szemeibe nézett volna, tudta, kit fog maga előtt látni.
- Szotyi. - Kamilla is pont a legjobb pillanatában kapta el Barnabást. Mozdulatai egyáltalán nem voltak kótyagosak, keze sem remegett, ahogy a vele szemben lévő székre mutatott. De a szemei árulkodtak. Azok most nem csillogtak. Most nem volt bennük pajkosság vagy kalandvágy. Most az a meggyötört, sokat megélt szemek néztek fel Kamillára. Nem szólt bele a nyögvenyelős mondókába - de közben két-három korttyal megitta az erősebbik alkoholt a pohárból.
Hirtelen annyi mindent akart volna mondani. Annyira sok oda nem illő dolgot, balgaságot vagy csak emlékeket, tanulságokat. Csak nézte a lányt ott vele szembe, vett egy mély levegőt, szólásra nyílt a szája, és... és annyi. Be is csukta.
- Nem ülsz le egy kicsit? Vagy ha épp indultál valahova, akkor ha gondolod, elkísérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=662048#post662048][b]Farkas Kamilla - 2017.02.24. 20:32[/b][/url]

Halványan elmosolyodom arra, hogy üljek le, de az ajkamba harapva el is fojtom ezt a kósza görbületet. A kaját fel lehet melegíteni, az apám pedig még úgyis ellesz egy ideig Pesten.
- Van időm - rázom meg a fejem, ahogy helyet is foglalok a szemben levő széken. Akaratlanul is a pohárra pillantok, és annak már megfogyatkozott tartalmának súlyától kiráz a hideg, hevesebben kezd dobogni a szívem. Bevillan egy kép, de megrázva fejem ki is űzöm onnan. Nem olyan. Remélem nem olyan.
- Rosszul nézel ki - a vártnál halkabban szólalok meg. Magam sem tudom, hogy az elpárologtatott alkoholtól, vagy magától a helyzettől. Félreértés ne essék, én nem ittam egy kortyot sem, de az már éppen elég, hogy más körülöttem ivott. Talán most először veszek mélyebb levegőt, és fújom is i, ugyan olyan hosszan, a közelében.
- Nem mintha különösebben közöm lenne hozzá - ezt már motyogva teszem hozzá, körmömmel lepattintva egy odaszáradt cseppet az asztalról. Bár ez nem a csárda csúcsforgalmának időpontja, így is túl sok ember van körülöttem. Túl sok ittas ember, nekem pedig nem új dolog, hogy teljesen másképp reagálok a környezetemre ilyenkor. De nem fogom innen kirángatni Barnabást, ha neki itt esik jól, hogy az univerzum létezéséről elmélkedjen, és közben benyakaljon, én ugyan semmi jónak nem leszek az elrontója. Legfeljebb dehoppanállok, ha a felforrósodik alattam a talaj, és akkor minden jó lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=662119#post662119][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.24. 21:47[/b][/url]

Nem várta volna az ifjú padavan, hogy Kamilla nem húzza el a csíkot nagy ívben, amint lehetősége adódik rá, sőt, még helyet is foglal vele szemben. Ahogy suttogóra vált a józanabbik fél, úgy Barnabás közelebb hajol, mintegy ösztönösen, hogy jobban hallja a hölgyeményt, akinek egyébiránt olyan bundája van, hogy bármelyik birkatenyésztő megirigyelné, és még a végén tévedésből őt nyírnák meg.
- Miről beszélsz te már megint? Még hogy rosszul nézek ki. Olyan fogalom nem létezik az univerzum szótárában, hogy _én szarul néznél lo. - még az egyik komolyabb gondolatából is kizökken, csak nehogy valaki komolyan vegye. Nem szereti, ha tudják, honnan jött, mennyi ideig ült a rács mögött, miket csinált. Őt csak ne az alapján ítéljék meg. És hiába nincs Kamillának minderről halvány lila segédfogalma sem, azért rendesen védekezik még akkor is, ha nincs fenyegetettség.
- Lehet, hogy kicsit... - megint elhallgat. Nagyon sok lehetőség rongyol át az agyán, hogy mégis miképp lehetne befejezni ezt a mondatot.
... régóta tartom magamban.
... többet láttam, mint akartam volna.
... hiányzik apám.
... hiányik Melinda.
... féltem Petronellát.
... elbaltáztam az egész életemet.
Végül inkább elfojtja ezeket magában, mint a legtöbb dolgot, elmosolyodik, és csak ennyit mond: - sokat melóztam mostanában. - színészien lebiggyesztette az ajkát, és a tömegre nézett. Ha már úgy adta a sors, hogy Kamilla belebotlott ebbe a csődtömegbe, akkor Mr. Lui Vutty'n megpróbálja helyrehozni a dolgokat.
- Borítsunk rá fátylat, okés? Messzebb mentem, mint kellett volna, te meg majdnem megöltél egy pusziért. Kvittek vagyunk, nem? - nevetett rá a lányra. - Iszunk valamit a békülésre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=662137#post662137][b]Farkas Kamilla - 2017.02.24. 22:02[/b][/url]

Felvonom egyik szemöldököm a védekezésre, védekezően magam elő emelem kezeim. Oké tess, nem kell leszedni a fejem, jól nézel ki, soha nem néztél ki jobban. Egyébként csendben ülök a helyemen, és nem érzem itt jól magam, de végül is nem is rólam van most itt szó.
- Hát, mindannyiunknak sok kicsit - bólogatva kapargatom tovább az asztalt. Bár érzékelem a szünetet a két mondatrész között, nem hozom szóba, mert jól tudom, hogy nem jó szóba hozni, úgy semmikor. Pedig lehet használna. Biztos. De nem. Ez nem az én dolgom, ahogy másnak sem volt dolga az én bajom. Szóval ennyit erről.
- Nem akartam a széket - sóhajtok, ahogy végre rá nézek a hajam mögül. Minden bizonnyal el kéne magyaráznom. Az embernek el kéne magyaráznia, hogy miért vág oldalba egy székkel anélkül, hogy a kisujját mozdítaná, és utána miért hagy ott. Vagy, ha egy filmben lennénk, akkor legalább annyit mondanék, hogy "ez bonyolult", vagy "nem értheted", de akkor is magyarázkodnom kéne olyan dolgokról, amikről még senkinek nem magyarázkodtam. És bármilyen szomorú, nem Barnabás lesz az az ember, nem most, és főleg, nem ilyen állapotban.
- Én nem iszok - megrázom fejem, ahogy kinézek az üvegen. Jó, nem mondom, hogy nem voltam már részeg, vagy nem volt alkohol a számban. De itt, most, nem iszok. - De ha szeretnéd, megihatod az enyémet is - halványan elmosolyodom, nincsen gond, minden chilles, meg minden. - Tényleg, kifizetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=663500#post663500][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.28. 12:34[/b][/url]

A búskomor, túlvilgi hangulata elpárolgott, ahogy a lány helyet foglalt a széken. Miközben terelte a témát, úgy azért el-elmosolyodott, ráadásul egész szélesen, de mindig visszaesett azon vonásokhoz, amiket az ember akkor ölt magára, mikor valami halotti toron van.
- Nincs semmi gond. Nem kell magyarázkodnod. Ez előfordul a legjobbakkal is néha. Bár na, ha szólsz, akkor is mozdulok. A széket hanyagolhattuk volna, miss barackovics kamilla. - féloldalas mosoly keretében rákacsintott a leányzóra. Tényleg nincs szükség arra, hogy kimagyarázza magát, vagy hogy egyáltalán belekezdjen, hisz ez a mágusok világa, itt ezek a dolgok "úgymond" normálisak, vagy lehet, hogy csak Barnabás az, aki ezeket a dolgokat így fogja fel? Illetve felfogni nem, mert nem tudja, hogy milyen erővel képes ezt művelni Kamilla, de nem most jött le a szélvédőről a fiú, nem teljesen ostoba, hogy észrevegye: ezúttal kicsit messzire ment. Jó, a szék túlzás volt, de.. megbocsátható bűn.
- Nem, nem, dehogy. Fizetek és hazakísérlek, oké? - időt se nagyon adott a tiltakozásnak, már a karjára kanyarította a kabátját, odasuhant a pulthoz, kifizette a számláját, majd az ajtó felé kanyarodott, ahol reményei szerint ott várta Kamilla. Gondolatban lepörgette azt a lehetőséget, hogy ha mégsem ácsorog ott a dinka, akkor vállat vonva hazafelé veszi az irányt.