A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=590991#post590991][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2016.05.01. 20:01[/b][/url]

Ahogy belépett a csárda ajtaján, máris ismerős érzések kerítették hatalmába. Mintha már ezerszer járt volna ezen a helyen, mintha pontosan ismerné a törzsvendégek arcán megbúvó ráncokat, a levegőben terjengő, csak erre a helyre jellemző alkohol szagát, a zenedoboz leggyakrabban játszott zenéjét, a legfinomabb koktélt és a legpocsékabb sört egyaránt. Pedig most járt itt életében először. Az egész helyen, sőt, az egész mágusvilágban gyakorlatilag most járt először. Nem véletlen nem viszi túlzásba a pálcahasználatot és bújik meg az utolsó sorokban a gyakorlati órákon.
Egy nagy vadászt kért ki magának, s egy távolabbi zugba helyet foglalt. Végre, egy kicsit egyedül. Nem mélyedhetett el nagyon a gondolataiban, ugyanis percekkel később néhány fiatal siheder vett körül egy lányt, akin már akkor megakadt a szeme, mikor benyitott az ivóhelyre. Szemmel láthatóan nem ismerte a barna hajú a marhacsordát, sőt, azt se volt nehéz megállapítani, hogy semmi kedve ezekhez a bájgúnár izomagyakhoz. Italát tiszteletteljesen, ám némileg letörve otthagyta az asztalon, majd odasompolygott a lányhoz, aki pont szembe ült, így láthatta, ahogy Barnabás közeledik felé. Vállával utat tört magának, majd a lány fejét a kezei közé fogta s egy leheletfinom puszit adott a homlokára.
- Mertem remélni, hogy nem kezded el a bulit nélkülem. Nem minden nap ünnepelhetjük az első évfordulót, ugye? - jelentőségteljesen a kigyúrt pacákokra nézett a colos, akiknek szívélyesen megköszönte a jelenlétet, de a továbbiakban szeretnének kettesben ünnepelni a barátnőjével (akinek még csak a nevét se tudta).
- Úgy nagyjából 3 percen belül arrébb zsibbadnak a lovagjaid. Ha gondolod addig maradok szívesen. Borból vöröset vagy fehéret preferálod? - mondta neki pusztán azért, hogy fenntartsák a látszatot. Nyilván csak ezért mondta. És mosolygott is rendesen, mintha valóban valami nagy ünneplés közepette lennének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=591168#post591168][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2016.05.02. 10:52[/b][/url]

Nem, valóban nem tudja reálisan felmérni néha a saját manipulatív vagy épp csak lovagias megnyilvánulásait. Nála ez természetes. A lány nem túl erős, de közelebb hajolva érezhető parfümjének illata a fiú orrába jutva mosolygásra késztették az egész ábrázatát. Vele szembe foglalt helyet, kezeit az asztalon pihentetve, majd a hölgy kezdeményezésére összekulcsolták kezeiket. Szabad kezének élével végigsimított a lány arcán és a legszerelmetesebb mosolyát vette elő, miközben kért két tiszta vörös bort, kifejezetten szép pohárban.
- Igazán szép vagy ma, életem. Meg úgy általában is szép vagy. Mint most. Hogy is hívnak? - az elejét viszonylag hangosan eresztette ki magából, csak a biztonság kedvéért, hogy a távolabbi tagok is tutira hallhassák, majd közelebb hajolva tette fel a kérdést. A borukat közben felszolgálták, amit Barnabás a kezébe vesz, majd mihelyst a hölgy is így tett, úgy koccintottak egyet. Sőt, a 'ha már lúd, legyen kövér' elv végett még kicsit fel is emelkedett a székéről, hogy válthasson egy rövid csókot élete szerelmével, akinek a nevét is jó esetben fél perce tudta csak meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=594062#post594062][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2016.05.15. 12:38[/b][/url]

A fiatalember, miután megmentette élete szerelmét a rá leselkedő gonosztól, örömittasan és kicsit megrészegülve a hölgy bájától, helyét elfoglalva, a tökéletesség reményében előadta az elcsöppenni készülő lovag szerepét. A nem épp barátságos alakok (mintha Barnabás amúgy pont olyan külsejű lenne) egy pár asztallal arrébb, árgus szemekkel figyelték a fiatalok minden mozdulatát, mint akik nem akarták volna elhinni, hogy igen, ennek a szép teremtésnek van udvarlója.
/az elmesélésben E/1-re váltok a hozzászólás végéig/
Bár nem tudtam, hogy hosszú hajú társaságom milyen benyomással él velem szemben, mégis hasonlóan vélekedtem a kialakult helyzetről. Nem is lehet olyan rossz, ha van valakije az embernek, főleg ha az illető egy ilyen meseszép, vonzó lány, akinek finom kezét épp a sajátomban tudhatom. A hangja is egész dallamos, a megjelenése pazar, az előadási stílusa és színvonala pedig legalább olyan, mint az enyém: kifogástalan.
- Nem úgy értettem, életem. Persze, tudom hogy szép vagy. Barnabás vagyok. - jó, egye penész, megtartom ezt a lányt. Imponáló, erős személyiség, akiben van valami mélyebb, mint ami elsőre látszik - pedig az sem volt túl felszínes. A nevemet már csak akkor suttogom oda neki, mikor a csók előtt vagyunk. Kedvem lett volna kicsit még tovább nyújtani szánk táncát, kicsit gyorsítani a ritmuson, de egyelőre elég volt ez a kis bemutatkozó is. Egy hosszabb puszi. Visszaültem a helyemre, majd a kacsómban pihenő kezét számhoz emelve leheltem rá egy csókot, eztán beleittam a nem épp legjobb minőségű boromba.
- Régóta vártál már rám? - folytattam a mézes-mázas színlelést. Nem azt mondom, hogy nem volt rossz ez a játék, de szívesen játszanám még egy pár napig, hétig, vagy épp ahogy jönne a ritmus.
A bor kikérésekor a pincérnőnek büszkén dicsekedtem el, hogy íme az első évfordulónkat itt ünnepeljük, aki erre úgy meghatódott, hogy a zenegépbe berakott egy dalt, majd félhangosan odaszólt nekünk: "a táncparkett rátok vár". Hát mit röstelltem volna a dolgot: felálltam, megigazítottam a ruhám, majd Bea mellé állva, jobb kezem felé nyújtva, kértem fel egy táncra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=661912#post661912][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.24. 16:55[/b][/url]

Esti bódulás. A fiú pár napos borostával osont be szép csendben a helyiségbe, ahol egy vajsör társaságában leült az egyik ablak melletti asztalka mellé. Nem csinált semmit, csak bámult ki az utcára boruló szürkületbe, ami könyörtelenül lepte el a fákat, bokrokat, lámpásokat és egyre csak közeledett.
Hihetetlen, milyen könnyen tud valaki az ember bőre alá mászni. Még ha nem is akarja az illető, vagy nincs rá felkészülve. Nem szól senki se előre, hogy 'hé, most emeld fel a fejed, mert jelenésed van'. Aztán napról napra fontosabbá válik, és azon kapod magad, hogy már várod a találkozásokat, akármilyen kicsik, rövidek, és akármennyire is tűnik úgy, hogy jelentéktelen. Színt varázsol az életedbe, mosolyt csal az arcodra, reményekkel kecsegtet, és nem gondolsz bele, hogy milyen lesz majd nélküle az élet, mert hiszel benne, hogy nem kell többé még csak levegőt sem venni nélküle.
Aztán egy nap a virágos kertedből letépik a virágokat, a napsütötte égbolt felhőssé válik, a mosolyod lefagy az arcodról, a zöldellő meződ megszomorodik, a legszebb álmaid törnek el, mint holmi porcelán, amit levernek a boltban. Nincs tovább. Többé egyáltalán nem környékez meg semmilyen érzés, nem hogy valami komoly. És szertefoszlanak a reményeid, a hited megremeg, és egyedül próbálsz kiszabadulni egy hálóból, amibe csak egyre jobban belegabalyodsz.
Ahogy ezeken mereng a Rellonos, úgy már bizony a második vajsörét issza és a harmadik whisky díszeleg az asztalon, jéggel megspékelve, az éjszaka pedig már teljesen megbabonázta a falut a sötét leplével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=662040#post662040][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.24. 20:17[/b][/url]

Megannyi gondolat kergette egymást a fejében. Soha véget nem érő eszmék bukkantak fel újra meg újra, majd tovasuhantak, mintha nem is ő maga gondolta volna ezeket. Csak bámult kifelé és nem érzett semmit - se szégyent, se félelmet, se szeretetet, csak azon dolgokat, amik nem tudatosak, és az emberben lévő receptorok és endokrin rendszer generálja. Fizikai fájdalom, vágy, éhség, fáradtság. Igen. Elfáradt. Belekortyolt a whiskybe, ami kicsit megmarta a torkát, de nagyon jól esett neki, s tovább mustrálta az utcát. Arra gondolt, hogy mennyi sok terve volt, remények a jövőre nézve, ambíciók és elhatározások. Volt idő, bizony, amikor tisztán tudta, hogy merre tart, hogy mit akar. Pontosan tudta, hogy ki is ő valójában.
Mostanra valahogy elveszett, eltévelyedett út közben. Valahogy annyi sok ármány, riadozó lelkek, fekete lovasok kísértették és rángatták le a mocsár legmélyebb bugyraiba, hogy már fogalma sincs arról, melyik úton kell haladnia, ki van mellette vagy ki van ellene. And now I know my heart is a ghost town.
Ahogy homlokát a hüvelyk-és a mutatóujja közötti szünetbe ejtette, míg könyöke az asztalon pihent, meghallott egy köszönést. Halott gondolatként fogant meg benne az elképzelés, hogy nem is neki szólt, de ő maga is tudta: ő vele kezdeményeztek beszélgetést. A hang ismerős volt, és már mielőtt a lány szemeibe nézett volna, tudta, kit fog maga előtt látni.
- Szotyi. - Kamilla is pont a legjobb pillanatában kapta el Barnabást. Mozdulatai egyáltalán nem voltak kótyagosak, keze sem remegett, ahogy a vele szemben lévő székre mutatott. De a szemei árulkodtak. Azok most nem csillogtak. Most nem volt bennük pajkosság vagy kalandvágy. Most az a meggyötört, sokat megélt szemek néztek fel Kamillára. Nem szólt bele a nyögvenyelős mondókába - de közben két-három korttyal megitta az erősebbik alkoholt a pohárból.
Hirtelen annyi mindent akart volna mondani. Annyira sok oda nem illő dolgot, balgaságot vagy csak emlékeket, tanulságokat. Csak nézte a lányt ott vele szembe, vett egy mély levegőt, szólásra nyílt a szája, és... és annyi. Be is csukta.
- Nem ülsz le egy kicsit? Vagy ha épp indultál valahova, akkor ha gondolod, elkísérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=662119#post662119][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.24. 21:47[/b][/url]

Nem várta volna az ifjú padavan, hogy Kamilla nem húzza el a csíkot nagy ívben, amint lehetősége adódik rá, sőt, még helyet is foglal vele szemben. Ahogy suttogóra vált a józanabbik fél, úgy Barnabás közelebb hajol, mintegy ösztönösen, hogy jobban hallja a hölgyeményt, akinek egyébiránt olyan bundája van, hogy bármelyik birkatenyésztő megirigyelné, és még a végén tévedésből őt nyírnák meg.
- Miről beszélsz te már megint? Még hogy rosszul nézek ki. Olyan fogalom nem létezik az univerzum szótárában, hogy _én szarul néznél lo. - még az egyik komolyabb gondolatából is kizökken, csak nehogy valaki komolyan vegye. Nem szereti, ha tudják, honnan jött, mennyi ideig ült a rács mögött, miket csinált. Őt csak ne az alapján ítéljék meg. És hiába nincs Kamillának minderről halvány lila segédfogalma sem, azért rendesen védekezik még akkor is, ha nincs fenyegetettség.
- Lehet, hogy kicsit... - megint elhallgat. Nagyon sok lehetőség rongyol át az agyán, hogy mégis miképp lehetne befejezni ezt a mondatot.
... régóta tartom magamban.
... többet láttam, mint akartam volna.
... hiányzik apám.
... hiányik Melinda.
... féltem Petronellát.
... elbaltáztam az egész életemet.
Végül inkább elfojtja ezeket magában, mint a legtöbb dolgot, elmosolyodik, és csak ennyit mond: - sokat melóztam mostanában. - színészien lebiggyesztette az ajkát, és a tömegre nézett. Ha már úgy adta a sors, hogy Kamilla belebotlott ebbe a csődtömegbe, akkor Mr. Lui Vutty'n megpróbálja helyrehozni a dolgokat.
- Borítsunk rá fátylat, okés? Messzebb mentem, mint kellett volna, te meg majdnem megöltél egy pusziért. Kvittek vagyunk, nem? - nevetett rá a lányra. - Iszunk valamit a békülésre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=663500#post663500][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.28. 12:34[/b][/url]

A búskomor, túlvilgi hangulata elpárolgott, ahogy a lány helyet foglalt a széken. Miközben terelte a témát, úgy azért el-elmosolyodott, ráadásul egész szélesen, de mindig visszaesett azon vonásokhoz, amiket az ember akkor ölt magára, mikor valami halotti toron van.
- Nincs semmi gond. Nem kell magyarázkodnod. Ez előfordul a legjobbakkal is néha. Bár na, ha szólsz, akkor is mozdulok. A széket hanyagolhattuk volna, miss barackovics kamilla. - féloldalas mosoly keretében rákacsintott a leányzóra. Tényleg nincs szükség arra, hogy kimagyarázza magát, vagy hogy egyáltalán belekezdjen, hisz ez a mágusok világa, itt ezek a dolgok "úgymond" normálisak, vagy lehet, hogy csak Barnabás az, aki ezeket a dolgokat így fogja fel? Illetve felfogni nem, mert nem tudja, hogy milyen erővel képes ezt művelni Kamilla, de nem most jött le a szélvédőről a fiú, nem teljesen ostoba, hogy észrevegye: ezúttal kicsit messzire ment. Jó, a szék túlzás volt, de.. megbocsátható bűn.
- Nem, nem, dehogy. Fizetek és hazakísérlek, oké? - időt se nagyon adott a tiltakozásnak, már a karjára kanyarította a kabátját, odasuhant a pulthoz, kifizette a számláját, majd az ajtó felé kanyarodott, ahol reményei szerint ott várta Kamilla. Gondolatban lepörgette azt a lehetőséget, hogy ha mégsem ácsorog ott a dinka, akkor vállat vonva hazafelé veszi az irányt.