A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Tehát megvolt a vacsora, volt némi tánc, aztán az este hátralévő részét se töltötték el unalmasan, erre.. erre másnap megpattan a férj. Pazar. A szöszi már maga se tudja, hogy mióta nem járt odahaza a lakás másik tulajdonosa, de köszöni szépen, teljesen jól van. Naphosszat pepecsel a nagybőgőjével, tisztogatja, szeretgeti, jó, hogy nem beszél hozzá. A zenét maximumra kapcsolja és közben üvölt hozzá, korántsem énekes-hanggal (ami azt jelenti, hogy legalább 2 hanggal mindig el van csúszva), és a szomszédok kopogására úgy tesz, mint aki nincs otthon (aha, közben ordít a háttérben a muzsika). Odaégetett már egy palacsintát, most pedig, éjjel fél kettőkor akart készíteni rántottál, amit, akárcsak az előző próbálkozását, szénné sütögette. Ablakot kellett nyitni hozzá, és legyezővel próbálta kiűzni azt az istentelen szagot a konyhából, amivel természetesen levert egy tányért. Véletlenül sem csapkodott, miközben éktelen káromkodások közepette a hálószobába csattog és magára kap valami elviselhető göncöt (mely állítás pontosan egy fehér valami ruhát takar, egy farmerdzsekit meg egy nagyon elegáns fehér zoknit, amit később a bakancsába gyűröget, miután felhúzta azt). Össze kéne pakolni már a lakást. Áh, bőven ráér. A tükörhöz slattyogott, gondolván, hátha valamit tud kezdeni azzal a maszlaggal, ami a feje tetején uralkodik, ám a harmadik próbálkozás után feladta az egészet. Bepakolta a pénzt meg egy pár szükséges dolgot valami kis táskába, aztán szépen csöndben behajtotta maga után az ajtót, bezárta a kismilliónyi rekeszt meg zárat, majd elegánsan levonult a lépcsőn.
 Úgy 20 perccel később már ott csücsült a csárdában, ahol a rendelése nem állt többől, mint egy pohár sör meg egy jó nagy adag sült krumpli. Az előző már ott hűsölt a kezében a dinkának, aki, tekintve, hogy alig voltak már ilyenkor ebben az üzletben, szabadon válogathatott a helyekből. Egy ablak mellé ült. A középső ablak mellé, egy két személyes asztalhoz. Szívesen rágyújtott volna, de ezek a megháborodott magyar szabályok, hogy nem lehet zárt helységben rágyújtani.. Katasztrófa. Így aztán csak itta a sört, ami egy picurka bajszot is odavarázsolt a lány szája fölé, és várta az ételt - meg valami égi jelet, hogy nem kell az éjszakát megint egy üres lakásban töltenie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=501412#post501412][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.07.30. 01:04[/b][/url]

Tehát megvolt a vacsora, volt némi tánc, aztán az este hátralévő részét se töltötték el unalmasan, erre.. erre másnap megpattan a férj. Pazar. A szöszi már maga se tudja, hogy mióta nem járt odahaza a lakás másik tulajdonosa, de köszöni szépen, teljesen jól van. Naphosszat pepecsel a nagybőgőjével, tisztogatja, szeretgeti, jó, hogy nem beszél hozzá. A zenét maximumra kapcsolja és közben üvölt hozzá, korántsem énekes-hanggal (ami azt jelenti, hogy legalább 2 hanggal mindig el van csúszva), és a szomszédok kopogására úgy tesz, mint aki nincs otthon (aha, közben ordít a háttérben a muzsika). Odaégetett már egy palacsintát, most pedig, éjjel fél kettőkor akart készíteni rántottál, amit, akárcsak az előző próbálkozását, szénné sütögette. Ablakot kellett nyitni hozzá, és legyezővel próbálta kiűzni azt az istentelen szagot a konyhából, amivel természetesen levert egy tányért. Véletlenül sem csapkodott, miközben éktelen káromkodások közepette a hálószobába csattog és magára kap valami elviselhető göncöt (mely állítás pontosan egy fehér valami ruhát takar, egy farmerdzsekit meg egy nagyon elegáns fehér zoknit, amit később a bakancsába gyűröget, miután felhúzta azt). Össze kéne pakolni már a lakást. Áh, bőven ráér. A tükörhöz slattyogott, gondolván, hátha valamit tud kezdeni azzal a maszlaggal, ami a feje tetején uralkodik, ám a harmadik próbálkozás után feladta az egészet. Bepakolta a pénzt meg egy pár szükséges dolgot valami kis táskába, aztán szépen csöndben behajtotta maga után az ajtót, bezárta a kismilliónyi rekeszt meg zárat, majd elegánsan levonult a lépcsőn.
 Úgy 20 perccel később már ott csücsült a csárdában, ahol a rendelése nem állt többől, mint egy pohár sör meg egy jó nagy adag sült krumpli. Az előző már ott hűsölt a kezében a dinkának, aki, tekintve, hogy alig voltak már ilyenkor ebben az üzletben, szabadon válogathatott a helyekből. Egy ablak mellé ült. A középső ablak mellé, egy két személyes asztalhoz. Szívesen rágyújtott volna, de ezek a megháborodott magyar szabályok, hogy nem lehet zárt helységben rágyújtani.. Katasztrófa. Így aztán csak itta a sört, ami egy picurka bajszot is odavarázsolt a lány szája fölé, és várta az ételt - meg valami égi jelet, hogy nem kell az éjszakát megint egy üres lakásban töltenie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=501678#post501678][b]Farkas Zétény - 2015.07.30. 23:05[/b][/url]

Még mindig semmi hír nem érkezett a bajba jutott szülőkről. Egyre jobban idegesített a tudat, hogy nem tudok semmit. Ez nem várt dolog, senki sem számított rá, habár biztosan volt egy forgatókönyv, ami ilyen esetekben életbe léphet. Apám elég paranoiás, hogy mindenre, tényleg minden eshetőségre legyen valami válasza. A baj az, hogy ezek nem a családdal, hanem az ügyvédekkel van megosztva, jó szokás szerint. Egyértelmű, hogy van egy időkorlát, ami után majd cselekedniük kell, addig pedig rághatjuk a kefét. Nem volt kedvem senkihez, akit ismerek, így hát amikor már elcsendesedett a kastély, tehát a takarodó idő beköszöntött, lementem a faluba. Nagyon trehányan öltöztem fel, de jelen helyzetben nem érdekelt, hogy hogyan tekintenek rám. Szóval csak egy sima csíkos ing, egy térdfarmer és egy szandál, amivel nekivágtam lefelé a faluba vezető útnak. Nyilván egy kisebb vagyont értek ezek is, de hozzám képest nem túl elegáns szerelésben mutatkoztam. És ha már így hozta a sors, akkor egyszer élünk felkiáltással a csárdába kanyarodtam be. Nos, elég kihalt volt ez is, erre nem számítottam, viszont muszáj volt valamivel elterelni a gondolataimat. Körbenézve egyetlen értékelhető lányt láttam, egy szőkét, aki a kétszemélyes asztal egyik felét foglalta el és sört kortyolgatott. Rendeltem magamnak én is egy vajsört és miután fizettem, egy étlappal a kezembe odaslattyogtam a csajhoz.
- Helló, szabad a hely? - olyan rendes voltam, hogy megkérdeztem ezt, miközben választól függetlenül leültem vele szemben. Felmértem magamnak, csinos, de még mindig lehet mugli, akkor pedig csak simán mákja van, hogy jól néz ki. Hoznak neki egy adag sült krumplit, ami kissé meglep engem, de hát nem én fogom megenni. Én kinyitom az étlapot és lapozgatni kezdem.
- Te is itt tanulsz? - nem tudom, hogy mennyire akar kommunikálni, de nekem most ehhez van kedvem, és remélhetőleg unatkozik és nem másra vár. Bár ez nem az az igazi randihely, ahova a diákok elviszik a csajokat, arra ott van az étterem és a gyorsétterem, vagy a tavacska. Megállok a pizzáknál, és úgy érzem, hogy ez lesz ma a nekem való. A pizza viszonylag gyorsan megvan, és eléggé variálható. Az ujjaim futtatom a betűkön, és belekortyolok a vajsörbe. Nyilván vizezett sz**, de ma még ez sem érdekel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=505504#post505504][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.08.14. 21:48[/b][/url]

Nem számolt a hölgy bármilyen társasággal. Eleinte kifejezetten bőszítette maga a gondolat, hogy valaki más gyakorlatilag jóváhagyás nélkül az ő személyes légterébe férkőzik, de amint felpillantott a vajsöre mögül, hogy jobban szemügyre vegye az egyértelműen férfi hang tulajdonosát, gonosz vigyor suhant át az arcán. Az ismeretlent a haja színétől a combjáig felmérte, ameddig látta, s bizony egy adott pontnál kifejezetten elmosolyodott. Lehet mégse lesz unalmas a ma éjszakája? Eszébe se jutott, hogy fehér kis bajuszka virít a szája fölött a sör habjától, de azért végigtörölte a karjával a szóban forgó részt majd kezével az üres székre mutatott, noha a tag már önszántából helyet foglalt. Tetszett a hölgyünknek a merészség, holott nagy általánosságban az ilyet nem igazán tolerálja túl jól. Mielőtt elkezdhettek volna beszélgetni, kihozták a dinka krumpliját, mire a vele szemben ülő fazon szemmel láthatóan vágott egy pofát, de eleresztette a szöszi, helyette inkább beleszürcsölt az italba, csak hogy ne kelljen a pincérhez szólnia.
- Yap. Legalábbis próbálok. A varázskörökhöz például sík hülye vagyok. - elővillantott egy szép mosolyt, mármint hozzá képest szépet, majd egyik kezét (a jobbat) a fiú étlapot tartó kezéhez érintette. - na és te? Ilyenkor hogy kerülsz ilyen helyre? Kirakott otthon az asszony? - hát ha valaki, akkor ő aztán megértette az ilyet. Amikor valami rossz fát tett a tűzre Mihael, olyankor ki szokta pakolni a cókmókját az előszobába, noha ilyet azért elég ritkán tett, elvégre a férje olyankor le se bírta hunyni a szemét. Hogyan toljunk ki a párunkkal lvl over 8000. Megint beleivott a poharában sárgán csillogó italba, bekapott egy pár szem szült burgonyát, aztán érdeklődő tekintetét ismét a másikra függesztette. - jut eszembe. Roxy. - kicsit felállt, bár csak annyira, hogy félig-meddig áthajolhasson az asztalon egy puszi erejéig. Nem az a puszilkodós fajta, ezt bárki megmondhatja, de az átlagosnál jobban tetszett neki a társa.  Dzsekijét mostanra lefejtette magáról, ami így nyugodtan pihent a széke háttámláján, mélyen dekoltált fehér kis ruhája pedig mély belátást engedett a másiknak, már ha az élt a lehetőséggel. Semmi kedve nem volt visszamenni az üres lakásba, amit nem is rejtett véka alá - már ha a pizzát rendelő illetőnk fogta az adást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=506187#post506187][b]Farkas Zétény - 2015.08.16. 22:51[/b][/url]

Kellett valami figyelemelterelő. Igaz, ezt azóta minden nap eljátszom, amióta hazatértünk Madagaszkárról a rossz hírekkel. Úgyhogy a mai nap is ez a helyzet és meg is látok egy erre alkalmas személyt. Ami durva, hogy jelenleg csak azt látom benne, hogy csinos, még azt sem tudom, hogy mugliivadék-e, vagy sem, pedig általában ezután jön a valódi szemrevételezés. Megártott a hír, tudom jól. Még az is lehet, hogy el kell innen mennem, az pedig meg milyen durva már? Mármint… biztosan jó lenne, de valahogy kezdem megszokni a közeget és főleg azt, hogy senki sem dirigál. Amit lássunk be, még egy ilyen lepusztult helyen is ajándék, méghozzá valódi, gyémánt értékű. Szóval leülök a szöszkéhez, és rendelek egy italt. Majd kérdezgetni kezdem, ugyanis láttam, hogy felmért magának. Nem maradtam adósa, nem kell félni.
- Én semmihez, csak nem érdekel. De annak úgysincs értelme, gondolom. Nem tanulom – vonom meg a vállaim elegánsan, miközben az étlapot böngészem. A csajszi a kezemhez nyúl és kérdez, a mozdulatára kénytelen vagyok kipillantani a befóliázott papír mögül. Jelentőségteljesen nézek a kezére a válasz előtt.
- Éhes vagyok és gondolatelterelés kell. Az asszony? Ügyes kérdés. Van is, meg nincs is és a választ magam sem tudom, pláne most – érdeklődve nézek rá, csak, hogy még félreérthetőbb legyen a válasz. Ebből aztán mindenfélét leszűrhet, akár a neki tetszőt is. Nekem egyelőre ő tetszik, meg a bolognais pizza. Valószínűleg azt fogok rendelni. Most jön a svéd – ha tudnám, hogy francia! – csavar, a csaj áthajol az asztalon és puszira nyújtja az arcát. Hát, ha már ilyen rendes… Puszit váltok vele, és megtudom a nevét is. Szóval ő sem idevalósi, mondjuk ezen nem kéne már csodálkoznom. Talán emelkedett az oktatás színvonala, amióta ide járok, és azért van egyre több külföldi. Például nagyon jól ki tudok oktatni bárkit, ha úgy adódik.
- Zétény, a jobbik fajtából – kap tőlem is egy mosolyt és természetesen megnézem a dekoltázsát, ha már volt szíves felfedni. Érett dinnyék, de talán nem kéne meglékelni, csak finoman a dolgokkal. Na, de egyelőre hagyjuk ezt, korai még az este, és még nem is ettem.
- Kérsz még valamit, rendelek. De gyanús, hogy oda kell mennem… - hát igen, ez nem valami jó kis étterem, ebben kevés az értelem. Megvárom a választ, majd elviharzok és megrendelem a pizzát, hozok Roxynak italt, ha kért, meg magamnak még egyet. A legjobb borukból kértem, két poharat is mellé, de az első párat, amit leakaszt, elmosatom még egyszer. Azért van az higiénia… amit itt nem kapok meg, de legalább a látszatja meglegyen.
- És te mit keresel itt? Nem tűnsz idevalónak te sem – persze, nyilván kiszúrta, hogy én nem, de ő sem olyannak tűnik. Sült krumplit eszik egy csárdában. Oké, én meg pizzát, egy-egy. Tudom, hogy meg fogom bánni a minőséget, de most az kell, hogy jobban érezzem magam.
- Táncolunk? – érdeklődöm meg gyorsan.