A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Meglehet, a nívósnak koránt sem mondható máguscsárda szokásos népe eleve nem éppen bizalomgerjesztő, azonban a most betoppanó páros végképp okot ad arra, hogy még ha el is tekint bárki feléjük... vagyis felénk, gyorsan más nézelődni valót keressen magának. Egy auror és egy vámpír. Kell ennél több ahhoz, hogy az ember behúzza fülét-farkát és -ha már itt tartunk- a nyakát is?
Dwayne és én laza jelentőséggel érkezünk meg a helyre, egyenesen az egyik félreesőbb asztal felé véve az irányt, valahová hátra. Nem szeretek bent lenni a sűrűjében és hiába éles érzékeim, jól esik belátnom a teret. Szerintem ezzel társaságom sincsen másképp. Társaságom, aki néhány perce felbukkant a házamnál, hogy elhívjon beülni valahová. Felkaptam a dzsekimet és már indulhattunk is. Átsétáltunk a karácsonyi vásáron idefelé jövet. Noha a mi botlunk is kitelepült egy bódéba, csak futólag szemléltem meg eddig a kínálatot és a látnivalókat. Megeshet, hosszabban tiszteletemet teszem majd valamikor.
Elég az hozzá, miután megérkezünk, a férfi szerez magának italt. Részemről ezt némán várom ki, aztán ledobjuk magunkat a helyünkre, egymással szemben. Kényelmesen hátradőlök, lábaim szétvetem az asztal alatt, kezeimet combjaimra dobom. Körbenézek a csárda terében, aztán tekintetemet Dwaynere engedem. Derűsnek tűnik. Legalább kettőnk közül valaki az. Persze, rajtam nem látni, hogy rossz passzban vagyok. A vonásaim ugyanolyan simák, mint mindig. Talán csak szemeim rezignált fénye árulkodik kissé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433141#post433141][b]Adam Kensington - 2014.12.07. 19:59[/b][/url]

Meglehet, a nívósnak koránt sem mondható máguscsárda szokásos népe eleve nem éppen bizalomgerjesztő, azonban a most betoppanó páros végképp okot ad arra, hogy még ha el is tekint bárki feléjük... vagyis felénk, gyorsan más nézelődni valót keressen magának. Egy auror és egy vámpír. Kell ennél több ahhoz, hogy az ember behúzza fülét-farkát és -ha már itt tartunk- a nyakát is?
Dwayne és én laza jelentőséggel érkezünk meg a helyre, egyenesen az egyik félreesőbb asztal felé véve az irányt, valahová hátra. Nem szeretek bent lenni a sűrűjében és hiába éles érzékeim, jól esik belátnom a teret. Szerintem ezzel társaságom sincsen másképp. Társaságom, aki néhány perce felbukkant a házamnál, hogy elhívjon beülni valahová. Felkaptam a dzsekimet és már indulhattunk is. Átsétáltunk a karácsonyi vásáron idefelé jövet. Noha a mi botlunk is kitelepült egy bódéba, csak futólag szemléltem meg eddig a kínálatot és a látnivalókat. Megeshet, hosszabban tiszteletemet teszem majd valamikor.
Elég az hozzá, miután megérkezünk, a férfi szerez magának italt. Részemről ezt némán várom ki, aztán ledobjuk magunkat a helyünkre, egymással szemben. Kényelmesen hátradőlök, lábaim szétvetem az asztal alatt, kezeimet combjaimra dobom. Körbenézek a csárda terében, aztán tekintetemet Dwaynere engedem. Derűsnek tűnik. Legalább kettőnk közül valaki az. Persze, rajtam nem látni, hogy rossz passzban vagyok. A vonásaim ugyanolyan simák, mint mindig. Talán csak szemeim rezignált fénye árulkodik kissé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433369#post433369][b]Dwayne Warren - 2014.12.07. 22:34[/b][/url]

A hosszúkás korsóban valamilyen európai barna sört cipelve követi a férfit az asztalhoz, hogy azt megkerülve leüljön vele szembe. Mint általában, most is nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja azokat az alakokat, akik az érkeztét követően lapos kúszásban távoznak a hátsó ajtón, vagy épp a zsebükbe tömködnek mindent, amit eddig az asztalokon terítettek szét. Persze nem tudhatják, hogy most nincs igazságosztó hangulatban, Dwayne általában eléggé szeszélyes az ilyesmiben. Rosszabb napjain gyakran ront be ide, hogy kitöltse a haragját az egyik rosszarcún, máskor akár egy italt is szívesen fizet nekik, vagy épp fű alatt vásárol ezt-azt. Sosem tudhatják. Ő sem tudhatja.
Beleiszik a zavaros, matt lébe, kissé elfintorodik, ahogy a keserű íz a szájában és a torkán kezd terjengeni. Európai lötty, ő nem is nevezi másképp az ilyet, de épp iható. Különben is...
   -  Ünneplünk ma - magyarázza könnyedén, a jellegzetes akcentusa némileg erősebb, mint általában. Ez utalhat arra, hogy megfelelően jókedvű, de arra is, hogy már indulás előtt, a lakásán elfogyasztott valami folyékony, vagy akár más állagú gyorsítót - Lénával rendbe fog jönni minden. És szabadnapom is van. És mindjá' karácsony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433379#post433379][b]Adam Kensington - 2014.12.07. 22:50[/b][/url]

A kétes alakok főleg az auror miatt hagyják el lapos kúszásban a területet, azon kevesek pedig, akiknek esetleg nincs vaj a fülük mögött... nos Ők nagy részt miattam. Hiába tudja már minden teremtett lélek a faluban, hogy nem igazán kell tőlem jobban tartani, mint akárki mástól, azért az ártatlan lelkek nem szívesen tartózkodnak a közelemben. Kellemetlen érzéseik támadnak tőle. Amit különben teljesen megértek.
Figyelem a sörtől fintorgó Dwaynet, aztán hallgatom kedélyes szavait. Nem úgy tűnik, mint aki teljesen beszámítható lenne. Na nem ettől az egy kortytól. Már a házamnál is láttam rajta, hogy kissé be van bódulva. Amolyan kellemesen. De nem emiatt jókedvű, hanem mindazoktól, amiket felsorol. Lesütöm a szemem egy pillanatra, aztán ismét ránézek.
- Szóval kibékültetek. - vonom le zseniális következtetésemet egy finom bólintással. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Hát legyen. Ugyan soha nem értettem az ilyesmit. Mármint arra gondolok, hogy két ember szakít, aztán megint összejön és a legtöbbek hajlamosak ezt újra és újra megismételni. Valahogy az az érzésem, ezzel a párocskával sem lesz másként. Ellesznek ezzel. Dehát Ők tudják. Vagyis... nem, dehogy tudják. Mégis mikor tudták a halandók, hogy mi kell nekik?
- Vele töltöd az ünnepet? - kapcsolom össze a két témát, ha már szóba hozta a karácsonyt. Fürkészem még Őt egy darabig, majd egyik kezem az asztallapra csúsztatom, csak úgy, aztán körbetekintek a csárdában, ott tartva figyelmemet egy kártyázgató társaságon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433523#post433523][b]Dwayne Warren - 2014.12.08. 11:36[/b][/url]

Megingatja a fejét, bólint. Kibékültek, igen, így is lehet nevezni azt, amit aznap este a lakásán tettek, aztán pedig, mintha az elmúlt hónapok eltörlődtek volna, folytatták onnan, ahol annak idején abbamaradt. Ebben nem volt beszélgetés, a sérelmek könnyek közti tisztázása, majd romantikus összeborulás a Lánc hídon, fogadkozás, hogy soha, se soha nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Dwayne is tudja, talán Léna is, hogy hiába ígérné, egyáltalán nem biztos, hogy képes megtartani - hát minek hazudozzon?
   -  Nem t'om - feleli a szemét a szemközti asztalok alakjain nyugtatva - Eddig mindig hazamentem anyámékhoz. Ott van a család meg egy valag gyerek, akiket ezer éve nem láttam. Faterom megsüt egy jávorszarvast nyárson, aztán a bátyám meg mindig szerez ezt a mugli tűzijátékot, aztán hajaj, nagyon király az egész. Gondoltam rá, hogy elviszem Lénát is, de nem t'om. Lehet, hogy ez még sok neki.
Azok a remek warreni ünnepek a messzi Wisconsinban... nem véletlen, hogy élete eddigi két barátnője közül egyiket sem mutatta be otthon, sőt, még a saját gyermekét sem. Erre rá kell készülni, rá kell edzeni. Különben pedig, valahol a lelke legmélyén talán nem is büszke annyira, ahonnan jött, mint amennyire beállítja azt. Elvégre, akárhogy kerülgeti a témát, a családja mégiscsak egy rakás paraszt.
   -  Mer' te mit csinálsz majd?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433729#post433729][b]Adam Kensington - 2014.12.08. 19:28[/b][/url]

Valahogy az az érzésem, ez a bizonyos újra egymásra találás nem úgy zajlott, hogy szépen leültek és átbeszélték a dolgaikat, hanem egész egyszerűen csak egymás karjaiba borultak és szépen a szőnyeg alá söpörtek mindent. Ez is egy megoldás. Néha jobb, mint az előbbi. Meglátjuk, náluk hogyan válik be.
Érdekes egy ünnepségnek hangzik ez a warreni karácsonyi banzáj. Mondjuk nem is tudom, mire számítottam. Azt hiszem, pontosan valami ilyesmire. Egyetértek Vele abban, hogy ez a nőjének talán sok lenne, főleg, hogy csak most békültek. Véleményemet mindössze úgy adom tudtára, hogy megemelem szemöldököm, lesütöm tekintetem az asztallapra és bólogatok párat.
- Gondolom, ha besötétedett, kerítek valahonnan egy fát, amit feldíszíthetünk Kírával. Este ajándékozunk, talán zenét hallgatunk, nézünk filmet, vagy játszunk valamit. Ilyesmi. Utána meg ágyba bújunk. - vázolom fel a terveimet karácsony estére, amelyek ellen szerintem az én kis beszerzőmnek sem lesz a világon semmi kifogása. Az ünnepi vacsoráról direkt nem teszek említést, hiszen az nekem egyértelműen a lány lesz. Hogy mikor költöm el, az majd még kiderül. Mondjuk ágyba bújás előtt. Vagy inkább közben.
- Vannak évek, amikor kihagyom a komolyabb karácsonyozást. - vonok vállat.
- Gyakran egyáltalán nem állítok fát sem. Azt inkább olyankor szoktam, ha van velem valaki. - fedem fel szokásaimat, az asztalon lévő, ízléstelen díszt piszkálgatva hosszú ujjaimmal. Ha egy magam vagyok szenteste, akkor általában csak meggyújtok egy gyertyát, olvasgatok, zenélek. Majd' hétszáz karácsony után nem feltétlen ragaszkodsz a hagyományokhoz minden alkalommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433840#post433840][b]Dwayne Warren - 2014.12.08. 20:34[/b][/url]

Miközben Adam beszél, ő ismét belekortyol az italába, a gondolatai pedig még egy ideig a hazája környékén maradnak. Gyerekkorában a maguk nemében meghittek voltak ezek az ünnepek, a család távoli tagjai is félretették a nézeteltéréseket, hogy ökölcsapások nélkül találkozzanak. Wisconsint pedig már novemberben elborította a hó, a város pedig porcukros mézeskalács- faluvá változott, akár a képeslapokon. Persze, ahogy felnőtt, egyre kevésbé élvezte a havat, a karácsonyt és ezt az egészet, ami körülötte kialakult. Az ünnepek pedig elvesztették a meghittségüket.
Megköszörüli a torkát, a tekintetét visszaemeli a vámpírra, akinek a szavaiból csak hébe-hóba fogott fel valamit. A csajával lesz, vagy konzerv vacsorájával, ahogy tetszik. Mióta tisztában van Kíra jelenlétével, egyszer sem feszegette a témát, sosem kérdezett róla, ezt pedig a jövőben nem is tervezi.
   -  Én se szokta mindig - megvonja a vállát, figyeli, ahogy Adam a díszeket piszkálgatja - Egyedül sose. Mert minek. Különben a karácsony csak ott jó, ahol gyerek van. Tudod, tépkedik a papírt meg rohangálnak meg minden. Egyedül elég sz*r. Asszem ilyenkor több az öngyilkosság is - beleiszik a sörbe - Nem lennék gyógyító az ünnepek alatt, ilyenkor repkednek a fejekbe az átkok. Meg a golyók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433884#post433884][b]Adam Kensington - 2014.12.08. 20:57[/b][/url]

Felhagyok az asztaldísz babrálásával és a velem szemben ülőre pillantok ismét. Hümmögök egyet a szavai nyomán, és végigtekintek rajta. Az öngyilkosságos részre nem nagyon reagálok. Egy részről ez kissé túl közeli téma nekem, nehezen maradnék elfogulatlan, más részről viszont nagyon lenézőnek hatna, amit mégis mondani akarnék. Már nem a férfira nézve, hanem úgy egyáltalán az emberiségre. Nem tudom ugyanis megérteni, miért hagyják, hogy így rájuk telepedjen egy-egy esemény lelkületének a terhe. Megzakkanni karácsonykor, mert egyedül vagy? Gyűlölni a Valentin napot, amiért Neked nincsen párod? Mintha ezeket az ünnepeket a legtöbben valamiféle parancsként értelmeznék, amelyet, ha nem bírnak teljesíteni, inkább azt választják, hogy kiszállnak ebből az egészből. Fura.
- Talán gyerekként karácsonyoztam utoljára gyerekekkel. - közlöm réveteg hangon, ahogy próbálok visszaemlékezni, volt-e példa erre máskor. Azonban nem jut eszembe egy se. Pedig mintha lett volna ilyen. Megesett már, hogy nagyobb társaságban töltöttem a szentestét, valamilyen bálokon. Ott nyilván voltak kölykök is. Igen, kellett lenniük. Dereng valami. Na mindegy.
- Mina az édesanyjával lesz? - kérdezek rá, ahogyan ez felvillan bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=434267#post434267][b]Dwayne Warren - 2014.12.09. 13:19[/b][/url]

Hátrafordul, majd kissé megemelkedve átnyúl a mellettük álló, üres asztalra, hogy elemelve az ott hagyott tálnyi sós mogyorót azzal üljön vissza a helyére, egy apró szusszanással. Adam réveteg megjegyzésére mindössze a vállát rántja meg, belemarkol a mogyoróba, szemenként kezdi el rágcsálni, hogy mégis legyen valami, ami elúszkálhat a sör tetején.
Jó barátok - talán a legjobbak - ezzel a vérszívóval, ám elvitathatatlan, hogy Mr Kensington a legrosszabb és legdepresszívebb ivócimbora, akit valaha a hátán hordott a föld. Kezdve azzal, hogy érthető okokból ő egyáltalán nem fogyaszt, ami még mindig kellemetlen feszengést kelt a férfiben. Más részről pedig Adam passzív- depresszív hangulata lassacskán, ám érezhetően rá is átvándorol, anélkül, hogy egyáltalán észrevenné.
Energiavámpír.
   -  Szerintem vele - bólint egy aprót, a só szemcséit lerázza az ujjairól - Még nem beszéltük meg. Mondjuk tök jó lenne, ha velem lenne, de akkor ugye Zója is jön, őket pedig Lénával nem tarthatom egy légtérben, különben kitör a botrány. Sz'al elég sz*rügy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=434505#post434505][b]Adam Kensington - 2014.12.09. 19:55[/b][/url]

Sejtem, hogy egy kocsmázás alkalmával nem éppen én vagyok a legüdítőbb társaság, dehát ez van. Viszont legalább olyan gondok sincsenek velem, hogy mással fizettessem ki a piámat, vagy hülyeségeket beszéljek, esetleg részegen vállalhatatlanná legyek. Bár talán ez utóbbiakra igénye lehet a férfinak, már csak a megszokás miatt is. Mindegy, nyilvánvalóan nem fogok valami nevetséges szerepet magamra erőltetni, csak hogy szórakoztató legyek. Nem is hiszem, hogy Dwayne ilyesmit várna tőlem. Tisztában van vele, milyen vagyok és sejthette, hogy ez nem éppen egy ház oldalát kirúgó este lesz.
- Esetleg átnézhetsz hozzájuk pár órára. - javaslom köztes megoldásnak a karácsony esti bonyodalmakkal kapcsolatban, majd lesütöm a szemem az asztallapra és elgondolkozom kicsit ezeken az Ő családi ügyleteiken. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom, amiért én ezekből kimaradok. Valahogy nincsenek nekem arányban az előnyök és a hátrányok. Elég nekem néha egy-egy ember társasága.
- Még nem mesélted: hogyan dumáltad ki magad az ispotályban? - kérdezem meg Tőle csöndesen, ahogy ez eszembe jut. Mindig elfelejtettem megtudakolni, pedig érdekel, hogyan alakultak a dolgok a felépülése után.
- Beavattál valakit? - szólok még halkabban, a férfit figyelve. Nem suttogok, csak visszafojtottan beszélek. Hiszen ez nem olyan téma, ami bárki másra tartozna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=435425#post435425][b]Dwayne Warren - 2014.12.11. 10:45[/b][/url]

Ismét csak a vállát rántja meg, köszöni, már épp többet beszéltek a magánélete kínos bonyodalmairól, mint szeretett volna. Mélyen magában már tudja, hogy nem kell félteni semmitől, mindent megold, ha pedig nem... nos, még mindig alkalmazhatja azt a módszert, amit szokott, ha végképp forróvá válik a talaj. Ismét megteheti, hogy lelép, mondjuk tíz- tizenöt évre.
A mogyorót piszkálgatja, majd mindkét karjával az asztalra könyökölve pislog föl a rezignáltan ülő férfire.
   -  Nem kellett kimagyaráznom, megcsinálták maguknak. Csak néztem hülyén és örültem a fejemnek, hogy nem köpöm ki darabokban a beleimet.
Az arcán érdekes vigyor fut végig, megelevenítve a vonásait. Megköszönte már, szóval is, adománnyal is, Adam soha többé nem számíthat tőle ilyesmire, különben bizonyára nem is teszi. Persze vannak emberek, akik éveken át képesek hajbókolni egy-egy életmentő tettért, de ha a vámpírnak erre lenne szüksége, szinte biztos, hogy nem az ő betegágyához vitte volna a sors aznap éjjel.
   -  Aszonták vannak néhányan, akik túlélik. Passz, hogy hogyan. Legyőzik. Szóval jól megvizsgáltak és gratuláltak, hogy nem fogok meghalni. Aztán két nap múlva jöhettem haza, most meg rontom nekik a statisztikát - félig kiissza az italát, aminek a habja már csak foszladozó cafatokban lebeg a barna lötty tetején - Nem mondtam senkinek semmit. Nem is fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=435944#post435944][b]Adam Kensington - 2014.12.12. 19:33[/b][/url]

Egyáltalán nem lételemem az auror családi életének kellemetlenségeiről beszélni, szóval ejtem a témát, amikor látom rajta, ezt nem firtatná tovább. Nyugodt érdeklődőn hallgatom aztán, amit felel nekem a kórházi eseményekkel kapcsolatban. Jól gondolja, nem várok semmiféle hálát. Soha nem vártam. Teljesen megfelel nekem, ha egyáltalán nem emlegetjük többé, amit tettem. Legalábbis olyan szinten semmiképp nem kell, hogy bárki a nagy hőstettemen lovagoljon. Megmentettem, igen. Megtörtént, mert így akartam, mert így kellett lennie. Ennyi.
Elüldögélünk még egy jó ideig a csárdában. Dwayne kellemesen eliszogat és komótosan beszélgetünk, lazulunk. Nem nagy dolog. Semmi izgalom, semmi érdekfeszítő. Mégis jó és mégis szükséges. Szeretem az olyanok társaságát, akik nem szabnak ki rám kötelezettségeket, legyen akár szó témák feldobásáról, vagy arról, hogy bármiképpen különlegessé tegyem az együtt töltött időt. Aki ilyennel jön, azt vagy rövid úton faképnél hagyom, vagy nem keresem ismét a társaságát. A férfi viszont nem ilyen. Vele egyszerű az élet. Persze, vannak bonyolult ügyei, de Ő maga nem bonyolult egyáltalán, és ez nagyon jól esik nekem.