Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Nyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett MirtillAzon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Dasha Fresmoon INAKTÍV
offline RPG hsz: 356 Összes hsz: 5924
|
Írta: 2014. augusztus 28. 20:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=371882#post371882][b]Dasha Fresmoon - 2014.08.28. 20:05[/b][/url] Várkonyi ZoltánKinézet (csak fekete hajjal) + Keiko-s karkötőMindig próbálom nélkülözni az életemből az édességet. Ez azonban nehezebb, mint ahogy hallatszik, ugyanis édesszájú vagyok. Imádom az édességeket, elsősorban a csokit. A szülinapomon mindig csokoládétorta van és a fagylaltozókban is mindig csokifagyit kérek. Az elmúlt pár évben eléggé keveset ettem, ami jó érzés is, hiszen bebizonyítottam elsősorban magamnak és a Mesteremnek, hogy képes vagyok parancsolni az agyamnak és a testemnek. Ezúttal azonban engedékeny voltam. Úgy döntöttem, hogy névnapom alkalmából megajándékozom magam egy finom szelet tortával. A többiek úgysem tudják, hogy mikor van a névnapom, én pedig nem szeretem az ilyeneket hangoztatni. Én magam sem tartom nagydolognak a mai napot, de azért évi kétszer megérdemlek egy kis tortát. Délelőtt, olyan 10 óra körül el is indultam a faluba. Mint mindig, most is gyorsan leértem Bagolyfalvára. Már párszor elmentem a cukrászda mellet, szóval nem kellett keresgélnem. Benyitottam és az első amit megcsodáltam, hogy a lámpák színváltósak. Nem tudom, hogy miért, de ez nekem nagyon bejött. Láttam, hogy előttem nagy sor áll. Nem tehettem mást, kénytelen voltam beállni a sorba. Várakozás közben a falakat néztem, amiket képek díszítettek. Volt pár varázsló és boszorkány, akiket fel is ismertem. Nem néztem hátra, de éreztem, hogy már nem én vagyok a sor vége és, hogy csak gyűlik a sok ember. Nem igazán szeretem a tömeget, de a tortámról nem mondok le! Végre én következtem. – Jó napot! Ebből a csokitortából szeretnék egy szeletet. – Mondtam, a kiszemeltemre mutatva. A süteményt rögtön a kezemben is tarthattam. Kifizettem, majd kerestem egy olyan asztalt, ahol még nem ült senki. A sarokhoz közel találtam is egyet. Leültem és beleszúrtam a villát a tortába.
|
|
|
|
Dasha Fresmoon INAKTÍV
offline RPG hsz: 356 Összes hsz: 5924
|
Írta: 2014. augusztus 30. 18:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=373774#post373774][b]Dasha Fresmoon - 2014.08.30. 18:02[/b][/url] Várkonyi ZoltánCsitri? O.oNem szeretem a tömeget, de ezúttal nem mondtam le a tortámról. Kivártam a sorom csöndben és amikor odakerültem a pulthoz kértem egy szelet csokoládétortát. Aztán már adtam is át a helyet a mögöttem lévőnek. Rengetegen voltak, de szerencsém volt, mert még volt éppen egy szabad asztal. Leültem az egyik sarokhoz közeli székbe és elkezdtem falatozni. Be kellett vallanom magamnak, hogy igenis aggasztott, hogy a szüleim nem hívtak fel ma, a névnapomkor. Így is eléggé keveset beszélünk, hiszen a baglyomat sem szívesen küldöm el más kontinensre, meg hát mire választ kapok a szüleimtől… Igaz, még nincs este és még bőven van idejük, de kezdett zavarni. Eddig mindig reggel jöttek a baglyaik. Nem voltam valami boldog, sőt. Meglehetősen szomorú és szótlan voltam. El voltam foglalva a gondolataimmal és nem vettem észre, hogy közeledik felém valaki. Egy úr szólított meg, mire felkaptam a fejem. Kérdezte, hogy leülhet-e mellém. - Szabad, igen. – Mondtam neki udvarias hangon. Jobban szeretek egyedül lenni, de nem vagyok köcsög, hogy ne engedjek leülni valakit, ha már csak kevés hely van. Személyesen is tapasztaltam ezt utazáskor a vonatokon. Kiakasztó viselkedés! Tovább ettem a tortámat csöndesen. Igyekeztem nem nézni az előttem ülő férfira, aki egyébként elővett egy újságot és olvasgatni kezdte. Éppen lenyeltem az egyik falatot, amikor ismét megszólalt az úr. Ezúttal Keikoról érdeklődött. Nem számítottam rá, hogy meghallok egy olyan nevet akit ismerek, egy idegen szájából, Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a random kérdést, de aztán észrevettem, hogy a karkötőmre mutat. Így már világossá vált, hogy honnan jött a kérdés. Fogalmaztam már magamban a választ, de megelőzött. Hozzátette, hogy Keiko édesapja és, hogy nem láttam-e valamerre a lányát. Tágra nyíltak a szemeim, alig tudtam elhinni, hogy a barátnőm apja ül előttem. Kifújtam a visszafojtott lélegzetem és igyekeztem nyugodt hangon válaszolni. - Keiko a legjobb barátnőm, már kiskorom óta ismerjük egymást. Azt hiszem utoljára reggel láttam a klubhelyiségben. – Mondtam halkan. Keiko mesélt már egy kicsit az apjáról, de sosem szeretett róla beszélni, én meg nem is erőltettem.
|
|
|
|
Dasha Fresmoon INAKTÍV
offline RPG hsz: 356 Összes hsz: 5924
|
Írta: 2014. augusztus 31. 10:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=374317#post374317][b]Dasha Fresmoon - 2014.08.31. 10:53[/b][/url] Várkonyi ZoltánTörékeny teremtés?Gondoltam magamban, hogy szépen leül elém a férfi és ő is foglalkozik az ő dolgával és én is az enyémmel. Csak, hogy nem így lett. Meglátta a karkötőmet és érdeklődni kezdett Keikoról. Elmondtam, hogy milyen kapcsolat van kettőnk között, meg azt is, hogy hol láttam utoljára, ahogy ő azt várta. A rákövetkező percekben világossá vált számomra, hogy Keiko apja ül előttem. Micsoda meglepetés! Sajnos inkább kellemetlen, mint jó. Most nem igazán vágytam társaságra. Nem tudta, hogy van barátnője. De hát miért ne lenne? Nem mondtam erre semmit csak megettem még egy villányi darabot a sütimből. Azt hittem, hogy ezzel vége a beszélgetésnek, hiszen elmondtam, amit tudni szeretett volna, ám további kérdések jöttek. Elgondolkoztam, mert nem igazán figyeltem reggel az órát. Azt tudtam, hogy még nagyon reggel volt. - Hét óra körül beszélgettünk egy kicsit, aztán nekem mennem kellett edzeni. – A szokásos reggeli kóma, amikor mindketten próbáljuk felfogni, hogy mi történik körülöttünk. ha tudtam volna is, hogy mennyi akkor az idő, biztos elfelejtettem volna. Aztán megtörtént az, amit nem szerettem volna. Nem szeretem, ha ismernek olyan emberek, akikkel tudom, hogy nem fogok sokat találkozni. Jobban szeretek inkognitóban lenni, de most nem volt más választásom. Be kellett mutatkoznom neki. - A nevem Dasha és Koreából származom. – Mondtam magamról kemény két információt. Szerintem elég ennyi, egyelőre. Nyújtotta a kezét. Jajj, már megint ez a magyar szokás. Ez nekem még annyira idegen, de hozzá kell szoknom. Nem tehettem mást, kezet fogtam vele. Utánam ő is bemutatkozott. Kiderült, hogy Várkonyi Zoltánnak hívják. Nem lepődtem meg, tudtam, hogy Japánban anyai ágon öröklődnek a nevek, de azért fura volt hallani egy teljesen más nevet. Én eddig nem tudtam, hogy Keiko apja itt van a faluban, szóval arról sem, hogy Kei kerüli az apját. - Valószínűleg gyorsan történtek a dolgok és kicsit egyedül szeretne lenni a gondolataival. De én nem tudom, hogy pontosan mi történt kettőjük között. - Igazából meg tudtam érteni a barátnőmet, én sem ugranék rögtön az apám nyakába. Azonban kicsit irigyeltem is. Az ő apja legalább itt van és foglalkozik már vele. Én viszont már sehogy sem tudok találkozni az igazi szüleimmel.
|
|
|
|
Dasha Fresmoon INAKTÍV
offline RPG hsz: 356 Összes hsz: 5924
|
Írta: 2014. szeptember 3. 16:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=376772#post376772][b]Dasha Fresmoon - 2014.09.03. 16:40[/b][/url] Várkonyi ZoltánInkább Látszólag jobban örült volna, ha azt az információt kapta volna, hogy "nemrég láttam". Fogalmam sem volt, hogy Keiko miért bujdoshat most az apja elől. Tudtam jól, hogy nem nagyon kedveli az apját, de én idáig nem mennék el. Mi különbözünk, annak ellenére, hogy sok olyan dolog van, amit mindketten szeretünk. A férfit érdekelte, hogy milyen edzésre járok. Szinte biztos voltam benne, hogy ha ma még nem is, pár nap múlva már biztos elfelejti. Nem mintha nem akartam volna, hogy tudja, egyszerűen csak nem tudtam elképzelni, hogy mire kell neki ez a tény. Nem tűnt olyan embernek, aki bárkivel leállna, beszélgeti mindenféle semmitmondó, lényegtelen dolgokról. - Taekwondózok. Elsősorban. De több edzésre is járok. – Gondoltam, hogy megemlítem neki, hogy Keikoval együtt szoktam kviddicsezni, de valamiért magamba fojtottam a szót. Úgy gondoltam, hogy ennyi válasz erre a kérdésre pont elég, ha kíváncsi rá, akkor úgyis megkérdezi. Aztán kiderült, hogy nem történt kettőjük között semmi olyan dolog, ami megmagyarázná Keiko viselkedését. Eléggé rosszul esett, hogy Keiko még csak utalni sem utalt rá, hogy itt az apja. Régebben mindent azonnal megosztottunk egymással, nem értettem, hogy most miért titkolta el előlem. Azért még nem veszett el a bizalmam, biztos ha egy kicsit enyhül a helyzet, akkor beszélni fog róla. Elgondolkodtam kicsit, hogy vajon miért viselkedhet így. Közben ettem megint a tortámból, aminek már a fele elfogyott. A csendet Keiko apja törte meg. Elmondta, hogy neki sem könnyű ez, amit én teljesen meg is értettem. Vettem egy levegőt a válaszadáshoz, de a következő mondat miatt inkább kifújtam, szavak nélkül. „Gondolom, te nem bujdosol az édesapád elől.” Visszhangzott a mondat a fülemben. Ez a mondat úgy, ahogy van megérintett. Összeszorítottam a fogam, hogy elkerüljem a könnyeket. Most jobban hiányoztak a szüleim, mint eddig. Végül csak összeszedtem magam. - Tudja, én ha akarnék se tudnék már bujdosni előle. - Mondtam halkan, lefelé nézve. Kis szünet után folytattam is, ezúttal már nem annyira lágy hangon. - Teljes mértékben megértem Önt. Keiko talán nem tudja, hogy mennyire szerencsés, amiért az apja itt van vele. Ha én lennék abban a helyzetben, mint ő, én leülnék az apámmal és megbeszélném a dolgokat. Bár én mindig jobban szerettem gyorsan túl lenni a dolgokon. – Kis szünet. – Azonban őt is meg tudom érteni. – Valamiért kinéztem belőle, hogy inkább kerüli az apját, minthogy beszélne vele. Persze ez nem negatív, vagy lenéző volt tőlem, simán csak ismertem a barátnőmet. – Ehhez én a tapasztalataimon és a saját véleményemen kívül nem tudok mit hozzáfűzni. Sajnálom, hogy ilyen kapcsolat van a lánya és Ön között. – Mondtam őszintén, ezzel befejezve a mondandómat.
|
|
|
|
Dasha Fresmoon INAKTÍV
offline RPG hsz: 356 Összes hsz: 5924
|
Írta: 2014. szeptember 8. 17:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=380520#post380520][b]Dasha Fresmoon - 2014.09.08. 17:47[/b][/url] Várkonyi ZoltánKérésére elmondtam, hogy taekwondozok. Ezúttal nem fecsegtem tovább a sport témáról, eléggé kényelmetlen szituáció volt már így is. Megjegyezte, hogy az elején lehetek még ami számomra nagyon sértő volt, de nem érdekelt. Egy éles nézéssel próbáltam megértetni vele, hogy bizony rosszul látja, de nem álltam le veszekedni vele, már felnőttem az ilyenekhez. Nem különösebben érdekelt a véleménye, én tudtam magamról, hogy mire vagyok képes, és hogy 10 évnyi folyamatos kemény edzést már nem lehet semminek nevezni. Rájött, hogy érzékeny témát közelített meg. - Semmi gond. – Válaszoltam halkan, amikor elnézést kért. Honnan is tudhatta volna, hisz oly kevesen tudják az igazságot. Aztán kérdezte, hogy meghívhat-e egy italra. A kérdés meglepő volt, nem számítottam rá. - Nem, köszönöm. – Mondtam határozottan, de udvariasan. Sosem szerettem mások pénzét fogyasztani, egy majdnem idegennek meg pláne nem hagytam. Kifejtettem véleményemet. Szinte még sosem beszéltem ilyen sokat olyan emberrel akivel éppen csak megismerkedtem. Nekem mindig is kellett egy kis idő, hogy megnyíljak az emberek felé. Azt gondoltam, hogy lassan vége a beszélgetésnek és mindketten megyünk a saját dolgunkra, de a lényeg még csak most jött. Legnagyobb meglepetésemre egy szívességet kért tőlem, mégpedig azt, hogy ha látok valami gyanúsat Keikoval kapcsolatban, akkor szóljak neki. A kérésére elmosolyodtam és valamiért melegség járta át a szívem. Keiko nem is tudja, hogy milyen jó apukája van neki. - Számíthat rám. – Bár tudtam jól, hogy mindez Keiko háta mögött fog történni, vagyis ezzel a barátságunkat veszélyeztetem, de valamiért helyesnek éreztem, hogy beleegyeztem. Talán mert Keiko boldogságát fontosabbnak tartom a sajátoménál? Lehet.
|
|
|
|
Dasha Fresmoon INAKTÍV
offline RPG hsz: 356 Összes hsz: 5924
|
Írta: 2014. szeptember 13. 10:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=383572#post383572][b]Dasha Fresmoon - 2014.09.13. 10:39[/b][/url] Várkonyi ZoltánNekem tetszik az ötlet. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy találkozok Keiko apjával, azt meg végkép nem, hogy szívességet kér tőlem. Sokan tehernek éreznék a helyzetet, amiben akkor voltam, de én nem. Őrültem, hogy hasznos lehetek, mindig is szerettem segíteni másoknak. Beleegyeztem, hogy ha látok valami gyanúsat Keikon, akkor szólni fogok az apjának. Igazából még nem nagyon értettem, hogy mit ért az alatt, hogy „gyanús”, de sejtettem, hogy el fogja árulni és kicsit jobban belemegy a témába. Én úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy erről Keikonak nem kéne tudnia, de Zoltánnak más elképzelései voltak. Azt mondta, hogy jó lenne, ha elmondanánk Keikonak. Megkönnyebbültem kicsit, bár ez újabb problémákhoz is vezethet. Ha Keiko nem tudna erről, akkor nekem és valószínűleg az apjának is rossz érzés lenne a titkolózás. Viszont ha elmondom neki, hogy én időnként beszámolok egyes dolgairól az édesapjának, akkor lehet kiakadna és kerülne engem. Márpedig én a barátságunkat nem szeretném veszélyeztetni. - Tényleg jobb, ha nem titkolózunk előtte. – Kis szünet- De félek, ha elmondom neki ezt, akkor ki fog akadni és kerülni fog. - Biztos ezt akarom? Mondjuk az apja fontosabb egy lánynak, mint a barátnője. Az apa örökké a szülője marad, míg a barátai változhatnak. Én nagyon nem szerettem volna elveszíteni a barátnőmet, de Keiko érdekében elvállaltam ezt a feladatot, hogy neki jó legyen a jövőben. Közben jöttek, mentek a vásárlók. A cukrászdában felszabadult pár hely, nem mintha ez minket érintett volna. Megettem a tortám maradék részét is. Az utolsó falat után a megtöröltem a szalvétával a számat. Nem éreztem csokisnak, de ez a mozdulat már megszokás volt. Egy nagyon aranyos témára terelődött a szó, mégpedig a fiúkra. Elmosolyodtam erre, de igyekeztem magam tartani a nevetést. Hát igen, abba a bizonyos korba értünk és ezt férfi is tudta. Megkérdezte, hogy mit szeretnék cserébe. Elgondolkoztam, de nem tudtam mit mondani. Semmire sincs szükségem. Aztán továbbpörgettem az agyam és belegondoltam, hogy ha mondanék neki valamit, akkor az egy átlagos szívességkérés fölé helyezné a mi kis megállapodásunkat. Vagyis akkor már-már munka lenne ez számomra. Előjött a rellonos énem. Nem leszek a szolgája, még akkor sem, ha ő a felnőtt és én a tinédzser. Ő kért tőlem valamit, így legalább amolyan adósom lesz a későbbiekben is. Nem mintha lett volna bármilyen tervem, de bármikor jól jöhet egy ilyen. - Nem kérek semmit cserébe.
|
|
|
|