37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 28. 20:05 | Link
Várkonyi Zoltán
Kinézet (csak fekete hajjal) + Keiko-s karkötő


Mindig próbálom nélkülözni az életemből az édességet. Ez azonban nehezebb, mint ahogy hallatszik, ugyanis édesszájú vagyok. Imádom az édességeket, elsősorban a csokit. A szülinapomon mindig csokoládétorta van és a fagylaltozókban is mindig csokifagyit kérek. Az elmúlt pár évben eléggé keveset ettem, ami jó érzés is, hiszen bebizonyítottam elsősorban magamnak és a Mesteremnek, hogy képes vagyok parancsolni az agyamnak és a testemnek.
Ezúttal azonban engedékeny voltam. Úgy döntöttem, hogy névnapom alkalmából megajándékozom magam egy finom szelet tortával. A többiek úgysem tudják, hogy mikor van a névnapom, én pedig nem szeretem az ilyeneket hangoztatni. Én magam sem tartom nagydolognak a mai napot, de azért évi kétszer megérdemlek egy kis tortát.
Délelőtt, olyan 10 óra körül el is indultam a faluba. Mint mindig, most is gyorsan leértem Bagolyfalvára. Már párszor elmentem a cukrászda mellet, szóval nem kellett keresgélnem. Benyitottam és az első amit megcsodáltam, hogy a lámpák színváltósak. Nem tudom, hogy miért, de ez nekem nagyon bejött. Láttam, hogy előttem nagy sor áll. Nem tehettem mást, kénytelen voltam beállni a sorba. Várakozás közben a falakat néztem, amiket képek díszítettek. Volt pár varázsló és boszorkány, akiket fel is ismertem.
Nem néztem hátra, de éreztem, hogy már nem én vagyok a sor vége és, hogy csak gyűlik a sok ember. Nem igazán szeretem a tömeget, de a tortámról nem mondok le!
Végre én következtem. – Jó napot! Ebből a csokitortából szeretnék egy szeletet. – Mondtam, a kiszemeltemre mutatva. A süteményt rögtön a kezemben is tarthattam. Kifizettem, majd kerestem egy olyan asztalt, ahol még nem ült senki. A sarokhoz közel találtam is egyet. Leültem és beleszúrtam a villát a tortába.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 30. 14:29 | Link
Dasha Freshmoon

Zoltán a cukrászda felé veszi az irányt, ez az utolsó reménysége, hogy megtalálja Keikot, ugyanis ez is kedvenc helye. Már a fél falut bejárta, de még mindig semmi eredmény, amit roppantul sajnál, hiszen fontos beszélnivalójuk lenne. Persze a szokásos veszekedés most is ott lebegett a levegőben, pláne, hogy a férfiban is gyűlik a feszültség, hogy a lábát tövig járja érte, és nem találja eddig sehol. Azt is el tudja képzelni a lányról, hogy előle bujkál valami szuper titkos helyen. Belép az üzletbe, feje felett megszólal az utálatos csengettyű. Utálja, ha nem tud valahová feltűnés nélkül bemenni, legszívesebben elnémítaná egy átokkal a kis aranyost. Ifjú korában egyszer meg is tette, de már nem gyerek, így csak magában bosszankodik egy sort. Körbenéz a hangulatos félhomályban, egyenként az összes asztalt végig mustrája, de a lánya itt sincs. Fáradtan fúj egyet, ám, ha már itt van, egy erős feketét megenged magának. Beáll a sorba, valami kis csitri áll előtte, kicsit lehet fiatalabb, mint Keiko. Nincs oda a kis kényes-hisztis lányocskáktól, a tanítványait jókorán leszoktatja erről.  Az előtte lévő egy szelet csoki tortát kér, aztán leül az egyetlen üres asztalhoz, míg Zoltán megkapja a kávéját. Valami őt is odavonzza, nem tudná megmondani, hogy mi, de már ott áll a fekete lány asztalánál.
- Elnézést, szabad ez a hely? Nem pofátlankodnék ide, de csak itt van üres szék. -
Ha engedélyt kap, leül, kiteríti az útközben szerzett újságot, és felhúzott szemöldökkel elmerül a hírekben, közben kavargatja a sötét lét. Ahogy szemei a sorról-sorra vándorolnak, egyszer csak megakadnak egy felettébb érdekesnek ígérkező valamin. Megköszörüli a torkát és zavartan megszólítja ismét a lányt.
Esetleg, ismered Keikot? - mutat ujjával a karkötőre. - Az édesapja vagyok. Nem láttad valamerre? -
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 30. 18:02 | Link
Várkonyi Zoltán
Csitri? O.o

Nem szeretem a tömeget, de ezúttal nem mondtam le a tortámról. Kivártam a sorom csöndben és amikor odakerültem a pulthoz kértem egy szelet csokoládétortát. Aztán már adtam is át a helyet a mögöttem lévőnek. Rengetegen voltak, de szerencsém volt, mert még volt éppen egy szabad asztal. Leültem az egyik sarokhoz közeli székbe és elkezdtem falatozni. Be kellett vallanom magamnak, hogy igenis aggasztott, hogy a szüleim nem hívtak fel ma, a névnapomkor. Így is eléggé keveset beszélünk, hiszen a baglyomat sem szívesen küldöm el más kontinensre, meg hát mire választ kapok a szüleimtől… Igaz, még nincs este és még bőven van idejük, de kezdett zavarni. Eddig mindig reggel jöttek a baglyaik. Nem voltam valami boldog, sőt. Meglehetősen szomorú és szótlan voltam.
El voltam foglalva a gondolataimmal és nem vettem észre, hogy közeledik felém valaki. Egy úr szólított meg, mire felkaptam a fejem. Kérdezte, hogy leülhet-e mellém.
- Szabad, igen. – Mondtam neki udvarias hangon.
Jobban szeretek egyedül lenni, de nem vagyok köcsög, hogy ne engedjek leülni valakit, ha már csak kevés hely van. Személyesen is tapasztaltam ezt utazáskor a vonatokon. Kiakasztó viselkedés!
Tovább ettem a tortámat csöndesen. Igyekeztem nem nézni az előttem ülő férfira, aki egyébként elővett egy újságot és olvasgatni kezdte. Éppen lenyeltem az egyik falatot, amikor ismét megszólalt az úr.
Ezúttal Keikoról érdeklődött. Nem számítottam rá, hogy meghallok egy olyan nevet akit ismerek, egy idegen szájából, Hirtelen nem tudtam hova tenni ezt a random kérdést, de aztán észrevettem, hogy a karkötőmre mutat. Így már világossá vált, hogy honnan jött a kérdés. Fogalmaztam már magamban a választ, de megelőzött. Hozzátette, hogy Keiko édesapja és, hogy nem láttam-e valamerre a lányát. Tágra nyíltak a szemeim, alig tudtam elhinni, hogy a barátnőm apja ül előttem. Kifújtam a visszafojtott lélegzetem és igyekeztem nyugodt hangon válaszolni.
- Keiko a legjobb barátnőm, már kiskorom óta ismerjük egymást. Azt hiszem utoljára reggel láttam a klubhelyiségben. – Mondtam halkan.
Keiko mesélt már egy kicsit az apjáról, de sosem szeretett róla beszélni, én meg nem is erőltettem.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 31. 08:59 | Link
Dasha Fresmoon
mi a gond azzal?

Nem szereti a férfi, mikor lánya az idejét feleslegesen rabolja, mert elméjében általában legalább 5-6-féle elintézendő dolog jelentkezik sürgetően. Mind egyformán fontos, ezért nem is tud különbséget tenni közöttük. Most is lényeges, hogy megtalálja a lányt, de előtérbe furakodott egy új feladat Dasha képében.
- Nem tudtam, hogy van barátnője, soha nem beszélt még rólad - mondja csodálkozva. Mintha lenne bármi csodálni való azon, hogy tulajdonképpen, sírnivalóan nem ismeri a lányát és az sem őt, de ez jelen esetben a férfi hibája. Összehajtogatja a lepedőnyi újságot, a zsebébe süllyeszti és érdeklődő pillantását a lányra szegezi. Most, hogy a véletlen az útjába sodorta a törékeny teremtést, nem engedi el egykönnyen, sőt már egy haditerv is megfogalmazódott benne, amit persze nem ő fog megharcolni, hanem az előtte ülő, de ezt csak óvatosan, egy későbbi időpontban fogja előadni. Nem is bánja már annyira, hogy nem találta meg Keikot, de ezt a rajta esett sérelmet nem fogja majd szó nélkül hagyni, ha egyszer összefutnak. Az ő méltóságát ne sértse meg senki, még a saját lánya sem, sőt ő aztán a legkevésbé. Ismét született egy indok, amin össze lehet majd veszni, hiába nincs a férfi szándékában iyesmi, a lánya annyira makacs, hogy nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy bosszantsa. Ma is, megbeszélték, hogy 10-kor találkoznak a Fő utza elején, erre fél 11-kor még nem volt sehol.
- Mikor láttad őt a Klubhelyiségetekben? Amúgy pedig megtennéd, hogy bemutatkozol nekem, mivel így diktálná az illem! - El is fintorítja a száját, magában pedig bosszankodik a mai ifjúság szörnyű modorán. Ha a lány megteszi, amit kér, kezet nyújt.
- Várkonyi Zoltán vagyok, mint mondtam az előbb, Keiko apja. Nem tudod mi baja lehet mostanában, mintha kerülne?
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 31. 10:53 | Link
Várkonyi Zoltán
Törékeny teremtés?

Gondoltam magamban, hogy szépen leül elém a férfi és ő is foglalkozik az ő dolgával és én is az enyémmel. Csak, hogy nem így lett. Meglátta a karkötőmet és érdeklődni kezdett Keikoról. Elmondtam, hogy milyen kapcsolat van kettőnk között, meg azt is, hogy hol láttam utoljára, ahogy ő azt várta. A rákövetkező percekben világossá vált számomra, hogy Keiko apja ül előttem. Micsoda meglepetés! Sajnos inkább kellemetlen, mint jó. Most nem igazán vágytam társaságra.
Nem tudta, hogy van barátnője. De hát miért ne lenne? Nem mondtam erre semmit csak megettem még egy villányi darabot a sütimből.
Azt hittem, hogy ezzel vége a beszélgetésnek, hiszen elmondtam, amit tudni szeretett volna, ám további kérdések jöttek. Elgondolkoztam, mert nem igazán figyeltem reggel az órát. Azt tudtam, hogy még nagyon reggel volt.  
- Hét óra körül beszélgettünk egy kicsit, aztán nekem mennem kellett edzeni. – A szokásos reggeli kóma, amikor mindketten próbáljuk felfogni, hogy mi történik körülöttünk. ha tudtam volna is, hogy mennyi akkor az idő, biztos elfelejtettem volna.
Aztán megtörtént az, amit nem szerettem volna. Nem szeretem, ha ismernek olyan emberek, akikkel tudom, hogy nem fogok sokat találkozni. Jobban szeretek inkognitóban lenni, de most nem volt más választásom. Be kellett mutatkoznom neki.
- A nevem Dasha és Koreából származom. – Mondtam magamról kemény két információt. Szerintem elég ennyi, egyelőre. Nyújtotta a kezét. Jajj, már megint ez a magyar szokás. Ez nekem még annyira idegen, de hozzá kell szoknom. Nem tehettem mást, kezet fogtam vele.
Utánam ő is bemutatkozott. Kiderült, hogy Várkonyi Zoltánnak hívják. Nem lepődtem meg, tudtam, hogy Japánban anyai ágon öröklődnek a nevek, de azért fura volt hallani egy teljesen más nevet. Én eddig nem tudtam, hogy Keiko apja itt van a faluban, szóval arról sem, hogy Kei kerüli az apját.
- Valószínűleg gyorsan történtek a dolgok és kicsit egyedül szeretne lenni a gondolataival. De én nem tudom, hogy pontosan mi történt kettőjük között. - Igazából meg tudtam érteni a barátnőmet, én sem ugranék rögtön az apám nyakába. Azonban kicsit irigyeltem is. Az ő apja legalább itt van és foglalkozik már vele. Én viszont már sehogy sem tudok találkozni az igazi szüleimmel.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 3. 15:36 | Link
Dasha Fresmoon
izmos vasgyúró?

Szokatlan Zoltántól még az is, hogy beül egy ilyen helyre, az ő erős kritikai vénájával, amit sokszor ki is nyilatkoztat, na meg az emberkerülésével, de most Keikoról van szó és akkor a férfi felelősségteljes énje elnyomja a morcos, befelé fordulót és mint látjuk, még beszélgetni is hajlandó. A lányról azonban ennek ellenkezője jön le, de a férfit, szokás szerint hidegen hagyja, hogy partnere legszívesebben a háta közepére kívánja, amit meg akar tudni, azt meg is fogja tudni és kész.
- Hhhmmm...reggel hét óta, már túl lehet árkon-bokron. Bosszantó - összegzi a hallottakat, majd rákérdez az edzés mibenlétére.
- Ááá, és milyen edzésre jársz? - Igazából annyira sem érdekli a válasz egyelőre, mint a másikat a válaszadás, de nem akar rögtön a mély vízbe ugrani, még visszautasítanák a kérését, az viszont Zoltánnál egyszerűen nem opció. Fejében már körvonalazódik az ördögi terv, persze csak azért tesz mindent, hogy Keikonak jó legyen, na meg leginkább a lelkiismeretének, egy azonban biztos, Dashát akarja felhasználni, kizárólag csak egy nemes cél érdekében. Hogy hogyan fogja beadagolni a kis koreainak, már azt is kifundálta, de még vár a megfelelő pillanatra.
- Semmi olyasmi nem történt kettőnk között, ami megmagyarázná a viselkedését, különben is, bármit gondol, én vagyok az apja. - Az én szót hangsúlyosan megnyomja, kétséget sem hagyva ezen tény felől. Volt idő, hogy ennek nem örült annyira, de ma már elfogadta feladatként.
- Nem akarom sajnáltatni magam, Dasha, de nekem sem könnyű vele és össze kell csiszolódnunk, de nehéz lesz, ha ő ebben nem partner. Gondolom, te nem bujdosol az édesapád elől - néz végig a lányon, nem mintha nem tételezné fel róla is. Ezek a tini lányok annyira egyformák. Odáig azonban nem fog elmerészkedni, hogy nevelési tanácsokat kérjen bárkitől. Az is a kisujjában van a férfinek, mint még sok minden más is.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 3. 16:40 | Link
Várkonyi Zoltán
Inkább Tongue

Látszólag jobban örült volna, ha azt az információt kapta volna, hogy "nemrég láttam". Fogalmam sem volt, hogy Keiko miért bujdoshat most az apja elől. Tudtam jól, hogy nem nagyon kedveli az apját, de én idáig nem mennék el. Mi különbözünk, annak ellenére, hogy sok olyan dolog van, amit mindketten szeretünk.
A férfit érdekelte, hogy milyen edzésre járok. Szinte biztos voltam benne, hogy ha ma még nem is, pár nap múlva már biztos elfelejti. Nem mintha nem akartam volna, hogy tudja, egyszerűen csak nem tudtam elképzelni, hogy mire kell neki ez a tény. Nem tűnt olyan embernek, aki bárkivel leállna, beszélgeti mindenféle semmitmondó, lényegtelen dolgokról.
- Taekwondózok. Elsősorban. De több edzésre is járok. – Gondoltam, hogy megemlítem neki, hogy Keikoval együtt szoktam kviddicsezni, de valamiért magamba fojtottam a szót. Úgy gondoltam, hogy ennyi válasz erre a kérdésre pont elég, ha kíváncsi rá, akkor úgyis megkérdezi.
Aztán kiderült, hogy nem történt kettőjük között semmi olyan dolog, ami megmagyarázná Keiko viselkedését. Eléggé rosszul esett, hogy Keiko még csak utalni sem utalt rá, hogy itt az apja. Régebben mindent azonnal megosztottunk egymással, nem értettem, hogy most miért titkolta el előlem. Azért még nem veszett el a bizalmam, biztos ha egy kicsit enyhül a helyzet, akkor beszélni fog róla.
Elgondolkodtam kicsit, hogy vajon miért viselkedhet így. Közben ettem megint a tortámból, aminek már a fele elfogyott.
A csendet Keiko apja törte meg. Elmondta, hogy neki sem könnyű ez, amit én teljesen meg is értettem. Vettem egy levegőt a válaszadáshoz, de a következő mondat miatt inkább kifújtam, szavak nélkül. „Gondolom, te nem bujdosol az édesapád elől.” Visszhangzott a mondat a fülemben. Ez a mondat úgy, ahogy van megérintett. Összeszorítottam a fogam, hogy elkerüljem a könnyeket. Most jobban hiányoztak a szüleim, mint eddig. Végül csak összeszedtem magam.
- Tudja, én ha akarnék se tudnék már bujdosni előle. - Mondtam halkan, lefelé nézve. Kis szünet után folytattam is, ezúttal már nem annyira lágy hangon.
- Teljes mértékben megértem Önt. Keiko talán nem tudja, hogy mennyire szerencsés, amiért az apja itt van vele. Ha én lennék abban a helyzetben, mint ő, én leülnék az apámmal és megbeszélném a dolgokat. Bár én mindig jobban szerettem gyorsan túl lenni a dolgokon. – Kis szünet. – Azonban őt is meg tudom érteni. – Valamiért kinéztem belőle, hogy inkább kerüli az apját, minthogy beszélne vele. Persze ez nem negatív, vagy lenéző volt tőlem, simán csak ismertem a barátnőmet. – Ehhez én a tapasztalataimon és a saját véleményemen kívül nem tudok mit hozzáfűzni. Sajnálom, hogy ilyen kapcsolat van a lánya és Ön között. – Mondtam őszintén, ezzel befejezve a mondandómat.  
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 8. 00:54 | Link
Dasha Fresmoon
lopós vagyok, de tetszett Tongue

Kicsit csalódott a férfi, de arcizma sem rezdül. Azt gondolta, hogy a legjobb barátnő többet tud Keikoról, vagy cak mélyen hallgat a titkokról. A tini lányok mindig szoktak lelkizni. Összejönnek ketten-hárman és be nem áll a szájuk, sustorognak, meg vihorásznak idétlenül, amit Várkonyi sohasem tudott megérteni, mi célt szolgál, abban azonban biztos volt, hogy Dasha többet tud, mint amennyit elárult. Megfordult a fejében, hogy némi igazság szérum talán segíteni a bajon, de aztán elhessegette a gondolatát is régi mardekáros múltja megkopott maradványait. Csak megcsóválja a fejét és hallgat, figyeli a szemben ülő válaszát, bölcsen bólogatva közben, majd epésen megjegyzi.
- Óóóó, az elején lehetsz még, nem baj, majd látszani fog az alkatodon, ne aggódj, pár hónap múlva. - Azt már csak gondolatban fűzi hozzá, hogy a varázslósakk edzései is érdekesek lehetnek, meg hogy hasznos az elme pallérozása, a többit nem is részletezném. Ahogy kérdése után végignéz a lányon, feltűnik még annak az érzelmi analfabétának is, hogy érzékeny területre trappolt, jó lenne valami biztatót mondani, de persze ilyenkor abszolút lefagy. Érzelmi dolgokban nem áll túl fényesen, de édesanyja halála, az az érzés, amit ott a temetőben elragadta, újra előkerül, hiába ásta olyan jó mélyre. Elszorítja torkát a régi bánat, de van már annyi önkontrollja, hogy ebből kívül nem látszik semmi. Rendeznie sem kell a vonásait, csak a hangja halkul el, mikor kimondja végül, ami ebben a vészhelyzetben eszébe ötlik:
- Sajnálom....nem tudtam. Meghívhatlak egy italra esetleg - hebegi az oda nem illő kérdést. Látja, hogy a lány már megette a sütije egy részét, s mint mentő ötlet és vezeklés pattan ki agyából ez a zseniális ötlet. Közben a lány tovább fűzi a szavakat, Zoltánnak talán túl mélyen is kitárulkozik, mint az várná s így arra a megállapításra jut, hogy itt az idő cselekednie. Ha beszélgetőtársa kér valamit, azért elmegy a pultig, kihozza és lerakja elé, aztán mélyet sóhajtva fog bele.
- Tudod kötelességem lenne figyelni rá jobban, igen jobban, mint ahogyan ő szeretné, de én tudom, milyen veszélyek leselkedhetnek rá. Eddig nem törődtem vele túl sokat, ennek is megvolt az oka, de most itt vagyok és az apja vagyok....Nem tudom, az iskolában mikor mi történik vele, ő meg nem mesél nekem. Megtennéd, hogy...hogy is mondjam...ha valami gyanúsat látsz, szólsz nekem? - A hajába túr, és elnéz az ablak irányába, mert megvan az esélye, hogy nem kap olyan választ, amilyet szeretne, és akkor meg fog nyílni talpa alatt a föld. Persze azt sem veszi észre senki, de régen volt ilyen kellemetlen szituációban, még a verejték is gyöngyözni kezd a homlokán. Azért a hajtúrás, hogy feltűnés nélkül letörölje azt.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 8. 17:47 | Link
Várkonyi Zoltán

Kérésére elmondtam, hogy taekwondozok. Ezúttal nem fecsegtem tovább a sport témáról, eléggé kényelmetlen szituáció volt már így is. Megjegyezte, hogy az elején lehetek még ami számomra nagyon sértő volt, de nem érdekelt. Egy éles nézéssel próbáltam megértetni vele, hogy bizony rosszul látja, de nem álltam le veszekedni vele, már felnőttem az ilyenekhez. Nem különösebben érdekelt a véleménye, én tudtam magamról, hogy mire vagyok képes, és hogy 10 évnyi folyamatos kemény edzést már nem lehet semminek nevezni.
Rájött, hogy érzékeny témát közelített meg.
- Semmi gond. – Válaszoltam halkan, amikor elnézést kért. Honnan is tudhatta volna, hisz oly kevesen tudják az igazságot. Aztán kérdezte, hogy meghívhat-e egy italra. A kérdés meglepő volt, nem számítottam rá.
- Nem, köszönöm. – Mondtam határozottan, de udvariasan. Sosem szerettem mások pénzét fogyasztani, egy majdnem idegennek meg pláne nem hagytam.
Kifejtettem véleményemet. Szinte még sosem beszéltem ilyen sokat olyan emberrel akivel éppen csak megismerkedtem. Nekem mindig is kellett egy kis idő, hogy megnyíljak az emberek felé.
Azt gondoltam, hogy lassan vége a beszélgetésnek és mindketten megyünk a saját dolgunkra, de a lényeg még csak most jött. Legnagyobb meglepetésemre egy szívességet kért tőlem, mégpedig azt, hogy ha látok valami gyanúsat Keikoval kapcsolatban, akkor szóljak neki. A kérésére elmosolyodtam és valamiért melegség járta át a szívem. Keiko nem is tudja, hogy milyen jó apukája van neki.
- Számíthat rám. – Bár tudtam jól, hogy mindez Keiko háta mögött fog történni, vagyis ezzel a barátságunkat veszélyeztetem, de valamiért helyesnek éreztem, hogy beleegyeztem. Talán mert Keiko boldogságát fontosabbnak tartom a sajátoménál? Lehet.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 12. 01:51 | Link
Dasha Fresmoon
egy közös edzés majd...esetleg...?

Várkonyi, bár igyekszik udvarias lenni, azért nem tudja meghazudtolni alap jellemét, a Mardekár vérvonal itt-ott kilóg, csiszolt stílusa mögül, ráadásul az érzéketlensége miatt bunkónak is tűnhet, de el kell fogadnunk, hogy amit és ahogyan mond, azt nem bántásnak szánja, ő csak egyszerűen ilyen, hogy megmondja, amit gondol, nem számítva a másik érzékenységére. Így nem veszi a lapot, mikor Dasha pillantásával kést döf a mellkasába, hiszen a férfi megjegyzése nem kicsit volt sértő. Azért ebben az egyben volt egy kis célzatosság, mert Zoltán nagyon odafigyel a testére, rendszeresen karban tartja az izmait, büszke az erőnlétére és arról is meg van győződve, hogy nála senki nem lehet edzettebb, mert róla mintázták a kocka hasat. Azonban, mikor a lány apjára terelődik a szó, az már Zoltánt is megérinti, épp csak annyira, hogy elnézést kérjen, ezzel háromra gyarapítva az ilyen események számát az életében. Most egy jó időre letudta eme gyengeséget, az elkövetkező tíz évben, nem fog hasonló előfordulni vele. Dasha elégedett lehet önmagával, hogy épp neki sikerült ezt kihoznia ebből a kemény emberből. A felajánlott italt visszautasítja a lány, amit Várkonyi magában elismerően jutalmaz, nem szeret pénzt pazarolni egy kis enyhe megingás miatt. Tetszik  neki beszélgetőtársa karakánsága, kicsit mintha fiatal önmagát látná, persze, ha a nemek különbözőségétől eltekint. Szigorúan magában el is mosolyodik, de kívülről nem látszik ismét semmi. Az a bizonyos kényes kérdés is kicsúszik a száján, amit kizárólag a lánya miatt muszáj feltennie. Megkönnyebbül a pozitív válaszon, aztán rögtön közli is az elvárásait.
- Természetesen azt szeretném, hogy Keiko is tudjon róla. Nem tenne jót, az amúgy is ingatag kapcsolatunknak, ha titkolóznék előtte. - Ezt a gerincességet! Már-már szobrot is állíthatnánk neki, ám a háttérben az is motoszkál benne, hogy a tudat, miszerint Keiko állandóan figyelő szemeket, füleket tudhat a hátában, méghozzá a barátnője személyében, vissza fogja tartani attól, hogy butaságokat kövessen el. Várkonyi a legnagyobb butaság kategóriát a fiúzásra sütötte rá. Túl korainak tartja, és valószínűleg, ez nem fog változni, legyen bár Keiko akár hány éves. A pasizás nem kívánatos dolog, elveszi az időt a tanulástól és egyéb fontosabb dolgoktól, ráadásul ez az a terület, amibe a lánya biztosan nem avatja majd bele, így szüksége van Dashára, hogy híreket kapjon.
- Ha fiú bukkanna fel a láthatáron, kérlek azonnal szólj nekem! És most mondd meg nekem, mit kívánsz ezért cserébe? - A férfi elvei szerint senki nem tesz neki szívességet a két szép szeméért, hiszen ő sem tenné, na meg az sem elhanyagolandó szempont, hogy ha üzleti szintre helyezik a projektet, lesz alapja számon kérni a munkát is Dashán.
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 13. 10:39 | Link
Várkonyi Zoltán
Nekem tetszik az ötlet.  Wink

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy találkozok Keiko apjával, azt meg végkép nem, hogy szívességet kér tőlem. Sokan tehernek éreznék a helyzetet, amiben akkor voltam, de én nem. Őrültem, hogy hasznos lehetek, mindig is szerettem segíteni másoknak.
Beleegyeztem, hogy ha látok valami gyanúsat Keikon, akkor szólni fogok az apjának. Igazából még nem nagyon értettem, hogy mit ért az alatt, hogy „gyanús”, de sejtettem, hogy el fogja árulni és kicsit jobban belemegy a témába.
Én úgy képzeltem el ezt az egészet, hogy erről Keikonak nem kéne tudnia, de Zoltánnak más elképzelései voltak. Azt mondta, hogy jó lenne, ha elmondanánk Keikonak. Megkönnyebbültem kicsit, bár ez újabb problémákhoz is vezethet. Ha Keiko nem tudna erről, akkor nekem és valószínűleg az apjának is rossz érzés lenne a titkolózás. Viszont ha elmondom neki, hogy én időnként beszámolok egyes dolgairól az édesapjának, akkor lehet kiakadna és kerülne engem. Márpedig én a barátságunkat nem szeretném veszélyeztetni.
- Tényleg jobb, ha nem titkolózunk előtte. – Kis szünet- De félek, ha elmondom neki ezt, akkor ki fog akadni és kerülni fog.
- Biztos ezt akarom? Mondjuk az apja fontosabb egy lánynak, mint a barátnője. Az apa örökké a szülője marad, míg a barátai változhatnak. Én nagyon nem szerettem volna elveszíteni a barátnőmet, de Keiko érdekében elvállaltam ezt a feladatot, hogy neki jó legyen a jövőben.
Közben jöttek, mentek a vásárlók. A cukrászdában felszabadult pár hely, nem mintha ez minket érintett volna. Megettem a tortám maradék részét is. Az utolsó falat után a megtöröltem a szalvétával a számat. Nem éreztem csokisnak, de ez a mozdulat már megszokás volt.
Egy nagyon aranyos témára terelődött a szó, mégpedig a fiúkra. Elmosolyodtam erre, de igyekeztem magam tartani a nevetést. Hát igen, abba a bizonyos korba értünk és ezt férfi is tudta.
Megkérdezte, hogy mit szeretnék cserébe. Elgondolkoztam, de nem tudtam mit mondani. Semmire sincs szükségem. Aztán továbbpörgettem az agyam és belegondoltam, hogy ha mondanék neki valamit, akkor az egy átlagos szívességkérés fölé helyezné a mi kis megállapodásunkat. Vagyis akkor már-már munka lenne ez számomra. Előjött a rellonos énem. Nem leszek a szolgája, még akkor sem, ha ő a felnőtt és én a tinédzser. Ő kért tőlem valamit, így legalább amolyan adósom lesz a későbbiekben is. Nem mintha lett volna bármilyen tervem, de bármikor jól jöhet egy ilyen.
- Nem kérek semmit cserébe.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. szeptember 13. 10:40
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 22. 00:27 | Link
Dasha Fresmoon
/nincs mentségem/

Elgondolkodtató Dasha érvelése, ezért el is gondolkodik rajta egy pillanatig. Valószínűleg tényleg az történne, hogy Keiko bizalma megdőlne, ami a barátnőjét illeti, és ezzel talán több rosszat csinálnak, mint amennyi jó származna belőle. Ki kell találnia valamit Zoltánnak ahhoz, hogy lánya barátsága is megmaradjon, de az információ se vesszen el. Várkonyi egyre biztosabb benne, hogy Keiko fiú ügyeit nem fogja mástól, csak Dashától megtudni, és ez olyan fontos infó, amiről nem mondhat le, hiszen az egész életét tönkre teheti egyetlen rossz döntés. Ő már csak tudja...
- Igazad van - mondja végül, hosszas agyalás után. - De azt ugye megérted, hogy nem hagyhatom, hogy ellenőrzésem nélkül történjenek a dolgok. Azt kérem, mindaddig ne beszélj vele erről, amíg én fel nem készítem és el nem mondom neki, mi a helyzet. Majd úgy alakítom a dolgokat, hogy ne legyen neked kellemetlen, mert akkor nem érek célt. - Nem is Dasha miatt aggódik, egyedül csakis amiatt, hogy csődöt mond a nevelési elmélete, nem válik soha gyakorlattá, és beigazolódik Keiko anyjának jövendölése, miszerint ő nem alkalmas apának. Ezt nem bírná elviselni, nem történhet meg, de ha mégis valami úton-módon így lenne, érezze, mondhassa, hogy ő mindent megtett. Néhányan elmennek a boltból, Dasha is befejezi a sütizést, Zoltánnak is ideje mennie. Lehet, hogy gyermeke már várja a megbeszélt helyen és most azért fog elmenni, mert ő nem lesz ott. Csak sóhajt egyet, mikor beszélgető társa kijelenti, hogy nem kér fizetséget, de aztán végülis napirendre tér felette, legalább nem kerül pénzébe az információ.
- Legyen, ahogy gondolod, de számítok rád, a segítségedre, és csak Keiko miatt is, remélem, hogy bízhatom benned. - Még meghallgatja az esetleges választ, aztán összehajtogatja az újságját, elköszön és kilép a cukrászda ajtaján.

/Köszönöm a játékot/
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. szeptember 22. 00:27
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed