Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Már jó régen beszéltünk kávézásról Fridával, de szegény végül jó sokat várt rám. Hihetetlenül nehezen sikerült egy megfelelő időpontot találni, amikor neki éppen nincs órája, vagy nekem nincs, esetleg nem egy témakörhöz tartozó gyakorlati tevékenység szervezésében és kivitelezésében merültem el, vagy egyszerűen csak dolgozom. Én nem tudom, honnan lett ennyi minden, hiszen a minisztériumi munkám mellett igazán csak egy tantárgyat vállaltam heti két órában, hiszen két évfolyamnak tartom. Viszont mivel nincs tanári diplomám, minden héten leadom a lecketerveimet az aligazgatónőnek, aki aztán még be is állíthat az órámra random módon, ahogy azt már megbeszéltük, és akkor még ott vannak a fél naptól másfél napig terjedő, változó hosszúságú terepgyakorlatok. Éppen letudtam egyet a hétvégén, amelyhez rémesen sok munkámba került összeszervezni gyógyítókat és érintett témákban jártak szaktekintélyeket. Remélem, hogy ez csak azért ilyen bonyolult, mert ez az első évem, amikor bármi ilyet csinálok egyedül, nem csak tanársegédi minőségben adok hozzá valamennyit. Mindenesetre, hogy ez lejárt, és közeleg a karácsony, az iskolában legalább mintha lazulna kicsit minden, vagy tényleg csak én veszem könnyebben az akadályokat, ahogy egyre több órán esek túl. AZ auroroknak sosincs megállás, viszont ott sem panaszkodhatom, mégsem vagyok én az élvonalban. Ez nem jelent ugyan lazsálást, egyelőre viszont azt sem, hogy én lennék az első, akit riasztanak, ha valami történik. Inkább az utolsó. Na de a lényeg, hogy sikerült találni időt a kávéhoz is, az iskola falain kívül. A cukrászdában pedig egészen finom kávét is kapni, nem csak süteményt, hiába az a fő profiljuk, meg természetesen forrócsokit is, amiről nem tudom, hogy Frida mennyire szereti, én viszont imádom, leheletnyit talán a kávénál is jobban. Ezért is ajánlottam ezt a helyet, bár bevallom, némileg önző módon tettem mindezt. Legalább egy új süteményt is kipróbálok a folyton bővülő kínálatból. A kabátomtól megszabadulva a szék támlájára akasztom azt, és lehuppanok az egyik üres asztalhoz, amint megérkezem - meleg, narancssárga pulcsi van rajtam, farmerral és bakanccsal -, és amíg várok, a kínálatot böngészem. Az már biztos, hogy málnás-mentás forrócsokit fogok kérni pillecukorral. Mmm, már a gondolatától is jól érzem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=857436#post857436][b]Návay Regina - 2022.12.18. 22:27[/b][/url]

Már jó régen beszéltünk kávézásról Fridával, de szegény végül jó sokat várt rám. Hihetetlenül nehezen sikerült egy megfelelő időpontot találni, amikor neki éppen nincs órája, vagy nekem nincs, esetleg nem egy témakörhöz tartozó gyakorlati tevékenység szervezésében és kivitelezésében merültem el, vagy egyszerűen csak dolgozom. Én nem tudom, honnan lett ennyi minden, hiszen a minisztériumi munkám mellett igazán csak egy tantárgyat vállaltam heti két órában, hiszen két évfolyamnak tartom. Viszont mivel nincs tanári diplomám, minden héten leadom a lecketerveimet az aligazgatónőnek, aki aztán még be is állíthat az órámra random módon, ahogy azt már megbeszéltük, és akkor még ott vannak a fél naptól másfél napig terjedő, változó hosszúságú terepgyakorlatok. Éppen letudtam egyet a hétvégén, amelyhez rémesen sok munkámba került összeszervezni gyógyítókat és érintett témákban jártak szaktekintélyeket. Remélem, hogy ez csak azért ilyen bonyolult, mert ez az első évem, amikor bármi ilyet csinálok egyedül, nem csak tanársegédi minőségben adok hozzá valamennyit. Mindenesetre, hogy ez lejárt, és közeleg a karácsony, az iskolában legalább mintha lazulna kicsit minden, vagy tényleg csak én veszem könnyebben az akadályokat, ahogy egyre több órán esek túl. AZ auroroknak sosincs megállás, viszont ott sem panaszkodhatom, mégsem vagyok én az élvonalban. Ez nem jelent ugyan lazsálást, egyelőre viszont azt sem, hogy én lennék az első, akit riasztanak, ha valami történik. Inkább az utolsó. Na de a lényeg, hogy sikerült találni időt a kávéhoz is, az iskola falain kívül. A cukrászdában pedig egészen finom kávét is kapni, nem csak süteményt, hiába az a fő profiljuk, meg természetesen forrócsokit is, amiről nem tudom, hogy Frida mennyire szereti, én viszont imádom, leheletnyit talán a kávénál is jobban. Ezért is ajánlottam ezt a helyet, bár bevallom, némileg önző módon tettem mindezt. Legalább egy új süteményt is kipróbálok a folyton bővülő kínálatból. A kabátomtól megszabadulva a szék támlájára akasztom azt, és lehuppanok az egyik üres asztalhoz, amint megérkezem - meleg, narancssárga pulcsi van rajtam, farmerral és bakanccsal -, és amíg várok, a kínálatot böngészem. Az már biztos, hogy málnás-mentás forrócsokit fogok kérni pillecukorral. Mmm, már a gondolatától is jól érzem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=859517#post859517][b]Frida L. Bergstein - 2023.02.20. 22:13[/b][/url]

Hiába lettünk erdei találkozásunk óta kollégák is Reginával, igen nehezen sikerült közös időpontot találnunk egy hosszabb beszélgetésre. Mi már ugyan ketten vagyunk Hubával a melodimágia oktatására, a megmaradt óráim, a tervezés és a képességüket tanulni kezdő diákok segítése így is sok idő, emellett pedig persze ott van az egyetem és a hozzá kötelező gyakorlat. Láthatóan Regina sem dolgozik laza naptárral. Így azonban csak még jobban örültem a találkozásnak. Régóta vagyok már Magyarországon, de nem sikerült olyan nyitottnak lennem, mint szerettem volna. Még mindig nincsenek igazán barátaim, kapcsolataim, pedig úgy tudnék igazán tiszta lappal kezdeni. Új életet kezdeni.
Ahogy belépek a cukrászdába, pont elkaptam a pillanatot, ahogy Regina leül. Nagyszerű, akkor nem várattam meg! Széles mosollyal az arcomon sétáltam oda hozzá, hogy aztán én is levegyem hosszú, fekete kabátomat és a másik szék támlájára akasszam. Megigazítottam a szoknyám és az alatta meggyűrődött felsőm, majd levettem a sálam is, hiszen meleg volt már hozzá idebent.
- Szép napot! - üdvözlöm a nőt egy biccentéssel kísérve. A reggelen már túlvoltunk, ám még nem annyira, hogy egy kávé ne férjen bele.
Elhelyezkedtem én is, készen arra, hogy már rendeljek is. Néhány hete lejöttem ide dolgozni, akkor akadt meg a szemem egy erdeigyümölcsös túrótortán, amit azóta is szerettem volna megkóstolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=859759#post859759][b]Návay Regina - 2023.02.24. 19:33[/b][/url]

- Halihó - köszönök mosolyogva, felpillantva a menüről, amikor Frida megérkezik. Ugyan nem a türelem a legfőbb erényem, sőt, néha inkább be nem áll a szám, most mégis sikerül kivárni csendben, amíg ő nyugodtan megszabadul a bent fölösleges, de kint szükséges és hasznos meleg, téli ruhadaraboktól. Elnézegetem addig és még kicsit a kínálatot, bár már tudom, mit is szeretnék venni.  
- Viszont kívánom - válaszolom továbbra is széles mosollyal a kedves köszönösére, most már letéve a menüt. Kicsit még odébb is tolom, nyugodtan nézegesse meg, ha szeretné, én már döntöttem.  
- Nagyon szép ez az összeállítás amúgy. Olyan elegáns és visszafogott egyszerre, még a végén én is kedvet kapok szoknyát venni, pedig eddig eszembe se jutott - jegyzem meg kis szünetet követően, hagyva időt neki is, hogy ha a menüt tanulmányozná, nyugodtan megtehesse anélkül, hogy folyton beledumálnék. Igazán elegáns, és az a zöld szoknya meg kifejezetten tetszik, olyan kellemes színe van. Tényleg meggondolom a végén, hogy idén beadjam a derekam anyának, és a végzős bálon viselt vörös ruhám mellé vehetünk egy szoknyát is ünnepi alkalmakra.
- Na és mi újság? Hogy halad a melodimágusok kiképzése? - érdeklődöm aztán, nagyon igyekezve, hogy ne árasszam el hirtelen ötezer kérdéssel. Pedig annyira szívesen kérdeznék a melodiról. Ott tolong és zsibong a fejemben vagy tizenöt kérdés is, ha nem több, de szegény lehet, hogy kimenekülne a világból is, ha most mindent rázúdítanék egyszerre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=862482#post862482][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.09. 00:05[/b][/url]

Ösztönösen néztem végig magamon a dicséretre. Szoknyámon még egyszer simítottam egy aprót, lesöpörve róla egy szöszt, ami valószínűleg a fehér sálam nyoma volt.
- Köszönöm! - Mosolyom kiszélesedett közben, hiszen mindig jól tud esni, ha dicsérik az embert. Ráadásul ahogy én szoktam öltözködni, az sokaknak idegen, néha még furcsa is tud lenni. Én azonban ezt tanultam el, ehhez szoktam hozzá. Sokat hallgattuk a húgaimmal, hogy nem illik kirívóan öltözködni, ellenben elegánsan, megfelelő visszafogottsággal. Sokáig nem is néztem jó szemmel, mikor az iskolatársaim az egyenruhát rövid szoknyákra, felsőkre cserélték. Azóta persze sokat változott a látásmódom.
A megjegyzésre halk nevetéssel reagáltam, miközben helyet foglaltam kollégám mellett.
- Én csak szoknyákat hordok. Így lettem nevelve - beszéd közben félretűrtem az arcomba eső tincsem, hogy lássam az idő közben magam elé húzott menüt. - Te választottál már? - érdeklődtem a kínálatot böngészve. Bár tudtam, mit szeretnék, érdekelt a többi opció is. A kérdésre néztem csak fel végül.
- Haladunk velük, bár épp csak elkezdtük a munkát. De nagy könnyebbség, hogy ketten vagyunk velük, még ha kevesen is vannak. - Nem kellett sokáig faggatni, hogy meséljek. Hiszen nem lettem volna tanár, ha nem szeretnék mesélni a melodimágiáról. - Neked hány diákod van? - kérdeztem vissza rögtön.
Közben megérkezett mellénk a fiatal pincér fiú, s mosolyogva üdvözölt minket, hogy aztán érdeklődjön a rendelésünk felől. Korábbi döntésem mellett maradva az erdeigyümölcsös tortát választottam ki, mellé pedig cappuccinot kértem. A felszolgálóval együtt fordultam aztán Regina felé, hiszen ha ő is leadta a rendelését, folytathattuk a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=863191#post863191][b]Návay Regina - 2023.04.17. 22:37[/b][/url]

- Óh, értem. Ez...  Nálunk ritkaság. Anyu mondjuk szeretné, ha lehetne velem rendesen vásárolni, de igazából neki is egy szoknyája van... nem is, kettő - válaszolom, kuncogva a végére. Valahogy így alakult, még szakmát sem igazán nőieset sikerült választanunk, se anyunak, se nekem, de most tényleg fontolgatni kezdtem, hogy szerzek egy szoknyát ünnepi alkalmakra legalább. Miért is ne? Az egyenruha után újdonság se lenne, de azt meg egyébként is szerintem senki se szereti, mert olyan muszáj dolog. Most viszont szabad akaratomból szerezném. Majd visszatérek rá, lehet még belőle születésnapi ajándék anyunak, hogy elvihet egy anya-lánya vásárló körútra.
- A mentás-málnás-pillecukros forrócsokival szemezek, de sütit még nem sikerült választanom. Általában itt is kipróbálok valami újat, most a vaníliás tiramisu és a madártej-krémes között vacillálok. Te tudod már? - kérdezem meg szinte automatikusan, nem igazán esik le, hogy gyakorlatilag éppen csak a kezébe került a menü. Lepillantok még közben az enyémre, de továbbra sem sikerül dönteni a két opció közül. Mindjárt kiszámolom valamelyik gyerekmondókával, ha nem jutok dűlőre. Egyelőre kicsit félre is teszem az egészet, rákérdezve inkább a melodimágiára, ami számomra amúgy is roppant érdekes téma.
- Az jó. Sokan is vannak? Vagy csak elég munkát adnak kevesen is? - érdeklődöm, majd az én diákjaimra legyintek egyet. - Áh, nekem az összes hatodikos meg hetedikes aurortanonc jutott, és még néhány merész érdeklődő más szakokról. Annyira nincsenek sokan tizenpár diák évfolyamonként. A gyakorlatokon mondjuk örülök, hogy nincsenek többen, pedig mindig van segítségem is ott szerencsére a terepen - válaszolom. Egyedül igazából ki se mehetnék amúgy sem, mert nincs tanári végzettségem, de már megbeszéltük az igazgatósággal, hogy azt is megszerzem, akkor meg majd minden jó lesz. - Azért örülök, hogy a vizsga csak írásbeli lesz. Fura egyébként tanárként térni vissza oda, ahol tanultam. Néha még mindig kopogni akarok a tanári ajtaján. Neked milyen volt itt újnak lenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=864770#post864770][b]Frida L. Bergstein - 2023.06.19. 16:49[/b][/url]

Őszintén mosolyodtam el, ahogy az édesanyját és vásárlást említette. A legtöbb ruhát nekünk mindig szabó készítette, egyedi kérésre, sosem merült fel, hogy vásárolni menjünk anyánkkal. Néha nagyon furcsa szembesülni azzal, mennyire másképp nőttem én fel, mennyire más környezethez szoktam, mint a legtöbb kollégám itt.
- Én egy túrótortára gondoltam, az erdeigyümölcsösre. - Szemmel közben ösztönösen keresni kezdtem a Regina által említett sütiket a kínálatban, hátha tudok neki segíteni a választásban. - Talán a tiramisu jobban megy a forrócsokihoz - tanácsoltam végül. Közben én teák után kezdtem kutakodni a menü lapjain. A hidegben mindig szeretek egy nagy bögre jó zöldteát. Az olyan különlegesnek nevezhető ízek, mint a forrócsokik között felsoroltak nekem mindig túl erőteljesnek bizonyultak.
- A képességesek kevesen, hiszen ritka adottságról van szó. De az elméleti, ismeretterjesztő órák iránt sokan érdeklődnek szerencsére. Szeretek mesélni a melodimágiáról, és jó érzés, hogy sokan érdeklődnek - mosolyodtam el szélesen. - Becsületre méltó dolog tőled, ahogy megszervezed a gyakorlatokat -bólintottam elismerően. Bár én sose vettem részt ilyesmin, tanárként és diákként sem, de az látszik, mennyi mindenre kell figyelni egy ilyesmi helyzetekben, mennyi szervezést és odafigyelést igényel, hogy a diákság biztonságban legyen.
Halkan felnevettem, ahogy a tanárit említette. Megpróbáltam elképzelni, nekem milyen volna a Herzberg falai közé tanárként visszatérni. Egy darabig vágytam rá. Ám tagadhatatlanul furcsa lenne régi tanárim kollégájává válni. Bár régi diáktársaimat már nem tanítanám.
- Nagyon furcsa. És kicsit ijesztő is. Nem ismertem senkit és azt sem tudtam, hogyan mennek itt a dolgok. De szerencsére mindenki kedves és segítőkész volt. Ráadásul korábban is sokat utaztam, az azt hiszem segített.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=864951#post864951][b]Návay Regina - 2023.06.25. 19:33[/b][/url]

- Ó, az nagyon finom - állapítom meg a választását hallva. - Már kóstoltam a túrótortákat az étlapról, valami isteniek - lelkendezem is egy sort. Csak azért nem kérek most azokból, mert nálam az a szabály, hogy mindig valami újat próbálok ki, amíg le nem tudtam a teljes kínálatot. Amint az megvan, már megalapozottan tudom eldönteni, melyik opció is a kedvencem és akkor majd azt kérem. Sok tétel már nincs hátra, ami azt illeti, talán csak négy-öt, abból is kettő viszonylag újonnan került a listára. A válaszára elgondolkodom kicsit, megfontolva a meglátást, és gyorsan be is látom, hogy igaza van ebben.
- Mhm, ez teljesen igaz - mondom bólintva, és ezzel el is dőlt, hogy ma tiramisut fogok kérni a forrócsokim mellé. Mielőtt azonban kérnék bármit is, még érdeklődöm kicsit Fridától, hogy mi újság is van.
- Az nagyon jól hangzik, ha érdekli az embereket - állapítom meg mosolyogva. Engem is érdekel a téma, ami azt illeti. Néha le is ülünk Damival mindenféle zenével kapcsolatos dologról beszélni és kicsit irigykedni is, hogy mennyire izgi is lehet melodimágusnak lenni, miközben ez egyikünknek sem adatott meg. Ettől függetlenül mondjuk van némi érzéke mindkettőnknek a zenéhez, játszunk hangszeren, szóval már az is valami. A hárfám színes húrjaival például remekül elvolt legutóbb is.
- Hát... tudod, ez olyan, hogy vagy megszervezem, vagy csak elméleti tudásra tesznek szert egy gyakorlati tárgyból. Aki aztán meg aurornak megy, annak szüksége is lesz erre mind - válaszolom. Végtére is ez nem feltétlen az én érdemem, hanem a tantárggyal járó követelmény, ha úgy szeretném kiengedni a diákjaimat a kezeim közül, hogy tényleg meg is legyen a szükséges tudásuk a folytatáshoz.
- Azért elismerésem mindenkinek, aki új városba vagy éppen országba költözik dolgozni. Nagyon bátor dolog. Én félig-meddig itt nőttem fel, anyukám családja valamikor itt lakott, aztán megörököltük a házat. Most kicsit nagy is, csak az unokatesómmal lakunk ott ténylegesen. Ha esetleg ismersz valakit, aki szobát keresne, egyet kiadnék - osztom meg vele továbbra is lelkesen, kicsit még csapongva is a témák között, ha már eszembe jutott, reklámozva a Macskabagoly utcai házat, amiről úgy érzem, kicsit még üres és nagy kettőnknek Kristóffal.
- Utazgatni viszont biztos érdekes volt. Merre jártál? - érdeklődöm visszatérve ahhoz, amit éppen említett. Az arra járó pincérnek gyorsan elmondom aztán, mit is kérek pontosan, és máris újra övé a teljes figyelmem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865615#post865615][b]Frida L. Bergstein - 2023.07.21. 20:28[/b][/url]

Örültem a megerősítésének, mert így legalább tudtam, hogy nem választottam rosszul. Sosem voltam válogatós, de ha már eljöttünk sütizni, szeretnék valami igazán finomat enni. Mikor pedig Regina is választott már, álltam volna fel, ám helyette a beszélgetés folytatódott. Nem bántam egy cseppet sem, hiszen szeretek a munkámról beszélgetni, Regina tárgya pedig igencsak eltér az enyémtől, így az még inkább érdekelt.
- Számomra mindenképp lenyűgöző, sosem merült fel, hogy auror legyek. Nem is nézték volna jó szemmel otthon - vontam vállat finoman. Martha gondolkodik ezen a pályán egy ideje, és a szüleink nem is helyeslik - legalábbis a húgom levelei szerint.
- Ami azt illeti, én fontolgatom mostanában, hogy a faluba költöznék. - A szemem azonnal felcsillant a szoba említésére. Még nem is néztem alaposabban házak után, a megoldás felkínálta magát. Nem sokat éltem egyedül, így a lakótársak gondolata sem zavart. - Merrefelé laktok? - Nem zavart a hirtelen témaváltás sem, hiszen igazán jól jött, hogy véletlenül épp eszébe jutott az a kiadó szoba.
- Németországban születtem, így már amikor a Herzbergbe mentem tanulni egy idegen országba kerültem. Aztán a vizsgáim után Franciaországban tanultam tovább, ott szereztem a pedagógus diplomámat is, még mielőtt hazautaztam megházasodni. - Kis szünetet tartottam, haboztam, mennyire részletesen meséljek arról, miért is jöttem el ismét Németországból. - Mielőtt ideköltöztem, ismét töltöttem egy évet Párizsban. De jártunk sokat Hollandiába, mikor gyerek voltam, az egyik nagynéném ott ment férjhez, és mivel nagyon közel állnak egymáshoz édesapámmal, sokszor látogattuk őket. Na meg a többi rokont is, szerte Európában, bár sokra nem emlékszem már.
Rendeltem én is, amint pedig a pincér bólintással tovább állt, én is visszafordultam beszélgetőtársam felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=865751#post865751][b]Návay Regina - 2023.07.27. 22:38[/b][/url]

- Művészcsalád? Az enyémek csupa auror meg katona, meglehetősen látványosan könnyebbültek meg, amikor közöltem, hogy főállású hárfás helyett inkább mégis az auror szakirány választom a VAV után - közlöm kuncogva a kérdésemet követően. Anya tényleg kifejezetten büszke volt rám, amikor végre le is diplomáztam. Nem azt mondom, hogy amúgy ne támogattak volna, de tényleg nagyon örültek, hogy maradtam a családi hagyományoknál és a rendvédelemnél. A ház is szóba kerül aztán, ami nekünk kicsit még nagy is, még Attuval is, Kristóffal is, sőt, még Fannival is, ha egyszer befejezi a továbbképzések és tanfolyamok sorát és úgy dönt, hogy beköltözik a neki szánt szobába. Még mindig marad egy kisebb vendégszoba is, ha bármelyikünkhöz bárki látogatóba érkezne, akkor is, ha egy szobát kiadok. Szeretném, ha be lenne lakva a ház, amit a Szikszai felmenőim valaha biztosan egy legalább tíz gyerekes családra építettek még a második világháború után, és nem két gyerekkel számoltak csak. Most már az unokatestvéreimmel együtt is képtelenek vagyunk igazán belakni. Milyen szomorú már ez. Ha egyszer megérem, hogy családom legyen, biztos nem állok meg három gyerekig.
- Ha érdekel, nézz be hozzánk. A Macskabagoly utcza 19-ben lakunk, amelyiknek az az előkertjében egy színes kövekből kirakott pentagramma van, de csak tűzrakóhely, nem áldozunk fel ott se kecskét, se szűzlányokat. Pillecukrot sütögetni bárkivel viszont egészen ideális - mesélem neki, ennek is nevetgélve már a végére. Mire jó ugye, ha az ember lánya ízig-vérig Eridonos, és sikerül összebarátkoznia a szomszéd Felagundok egyikével. Dami meglehetősen kreatív ilyesmikben, még csak innia sem kell hozzá, nekem meg elég azt mondani valamire, hogy nem merem. Dehogynem, és még le is fotózom, biztos, ami biztos.
- A szoba meg szép nagy, és tulajdonképpen inkább a társaságnak örülnék, mert nagyon üres a ház, úgyhogy az ár tekintetében teljesen alkuképes vagyok. Amit előre érdemes tudni, hogy három macskám van, kettő félénk, egy meg igazi vén arisztokrata, és még két unokatestvérem lakik ott, Attila tolmács és negyedévente egyszer látom, amikor jön és évszakhoz illően kipakol majd bepakol a bőröndjébe, a másik meg Kristóf, aki jelenleg pultos a pubban, és szintén nem sok vizet zavar otthon - foglalom össze gyorsan, amit amúgy többé-kevésbé a hirdetésbe is gondoltam beleírni, mivel mégiscsak döntő fontosságú lehet. Nem mindenki lakna olyan helyen, ahol legalább névileg két pasi is él, gyakorlatilag viszont többnyire csak én azért mégiscsak. Felkönyöklök aztán az asztalon roppant nőiesen, államat a tenyerembe támasztva hallgatom érdeklődve, merre is járt a nagyvilágban.
- Ó, igazán sokfele jártál akkor. Ez kalandosnak hangzik - állapítom meg szinte már-már ábrándosan. Egyszer én is vehetném talán a bátorságot, és ha már szerzek végre egy igazán jó minőségű fordító kütyüt, akkor kicsit utazhatnék. Addig sajnos nem sok értelme volna, mert eladnának az orrom előtt, és természetes vörösként állítólag megérek vagy két tevét. A pincértől rendelek aztán, amint alkalmam nyílik rá, majd igyekszem ott folytatni, ahol abbahagytuk.
- És ha szabad kérdezni, hogy kötöttél ki Bogolyfalván? Szereted itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=866643#post866643][b]Frida L. Bergstein - 2023.09.04. 22:31[/b][/url]

Kérdése elgondolkodtatott néhány másodpercre, s csak azután feleltem Reginának.
- Inkább tradicionalistának mondanám - válaszoltam óvatos mosollyal. -Édesanyámat mindig is úrinőnek nevelték, ő pedig ezt adta tovább nekünk is. - Azóta azt hiszem mindannyian sokat mozdultunk elfelé ettől, legfőképpen én és Martha. - Egy apró, csak varázslók lakta faluban nőttünk fel, melynek a szüleim álltak az élén, így egy tradicionális tisztavérű családként működtünk. Ebbe pedig nem passzolt egy női auror. Helyette hozzám hasonlóan három húgomból kettő korán férjhez is ment. - Saranál már úton volt a második gyerek is. Valahol még mindig nem szoktam hozzá, hogy ennyire elszakadtam tőlük. Furcsa érzés volt mesélni róluk, mikor Martha levelein kívül semmi kapcsolatom nem volt a családommal.
A ház és a kiadó szoba azonban teljesen más színt hozott a beszélgetésbe, ahogy a hangulatomra is. Előtte ötletem sem volt, hova költözhetnék, hogy házat vagy lakást keressek, ez azonban egy jó első opcióként szolgált. A lakótársak gondolata sem zavart, a társaság valóban sosem jön rosszul. Bár kételyeim voltak, éppen a korábban kitárgyalt neveltetésemből adódóan. De azért jöttem Magyarországra, hogy kitágítsam a látókörömet.
- Mindenképpen benéznék! - Széles mosollyal tekintettem barátnőmre, és leolvashatta arcomról, hogy feldobott az ajánlata. - Megkereslek a kastélyban, vagy küldök egy baglyot, és egyeztetünk, hogy mikor? Nem szeretnék esetleg rossz időpontban betoppanni - fűztem még hozzá. Azt sem szerettem volna, ha az unokatesója nyit ajtót, úgy, hogy fogalma sincs ki vagyok. Biztos ami biztos, beszéljünk meg egy időpontot.
- Rátaláltam egy álláshirdetésre a Bagolykőből, és jelentkeztem melodimágiát oktatni - vontam meg finoman a vállam. Ez a rövid verzió. - Volt egy kislányom, Iris, akit csecsemőként elvesztettünk a férjemmel. - Ez pedig a hosszabb. - Nem bírtam Berlinben maradni, szerettem volna egy teljesen új helyet találni, Bogolyfalva pedig tökéletes volt erre. - Nagyon régen beszéltem bárkinek is Irisről, de valahol jól esett elmesélni. A mosoly teljesen eltűnt ugyan az arcomról, de fejlődés, hogy zokogás és remegés nélkül ki tudom mondani a lányom nevét.
- Egyébként szeretem itt, igen. Néhány dologban hasonlít arra a falura, ahol felnőttem - fűztem még hozzá, egy egészen halvány mosolyt varázsolva az arcomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=866726#post866726][b]Návay Regina - 2023.09.06. 19:57[/b][/url]

- Ó... - hallgatom érdeklődve, mit is mesél. Teljesen más háttérrel rendelkezik, mint én, és teljesen más környezetből is jön. - Biztos megvolt a varázsa annak is. Én félvér vagyok, apu mugli, anyu meg mágusok gyereke és auror, szóval azt hiszem, mi pont csak tradicionális család nem vagyunk - osztom meg vele válaszul, a mondatom végére elmosolyodva. Nem adnám őket amúgy semmiért, mert bár biztos vagyok benne, hogy vannak az enyémen kívül is nagyszerű családok, nekem biztos, hogy ez volt a tökéletes, úgy, ahogy volt. Csak annyival lehetne jobb, hogy lehetne még teljes is, ha Viktor még élne, ezen azonban igyekszem már nem rágódni inkább. Az úgysem hozza őt vissza. Ha pedig már család, a kiadó szobát is megemlítem, hátha tud valakit ajánlani, bár mint kiderül, őt magát is érdekelné, ami talán még annál is jobb, hiszen ismerem. Nem úgy nyitok ajtót valakinek, hogy másoknak kell érte kezeskedni, ez is valami. Össze is foglalom ennek örömére, mit érdemes elsőre tudni, mielőtt esetleg elijedne, de eddig úgy tűnik, legalábbis látszólag jól veszi minden hülyeségem, mert hát ebben a lakásban a leghülyébb még mindig én vagyok. Attu már megkomolyodott, Kristóf pedig leginkább csak szereti azt hinni magáról, hogy ő is, ezért nem szívesen vesz részt a marhaságaimban. Szerencsére erre már találtam egy Felagundot a szomszédban. Tökéletes így is.  
- Nincs rossz időpont, legfeljebb csak nem vagyok otthon, de rendben, akkor úgy legalább rendesen felkészülve tudlak várni és extra adag szőrmentesítő bűbájt tudok szétszórni is a macskák miatt - válaszolom neki határozott mosollyal. Sajnos nálunk mindenhez is macskaszőr van, ez az egyetlen hátránya a lakótársaimnak, amihez Frida talán azért annyira nincs szokva. Ki tudja. Nem árt azért néhány bűbáj. Államat megtámasztom aztán a tenyeremben és úgy hallgatom, hogyan is került egyébként éppen ide, a világnak ebbe a kis szegletébe, hiszen Németország még ha nincs is olyan messze, nem is a szomszédban van azért közvetlenül. Útba esik még pár mágusiskola is többek között a Bagolykőig, ha nem tévedek.
- Jaj, őszinte részvétem - szólalok meg, amint lehervadt az ajkaimról a mosoly, hiszen éppen azt meséli, hogy meghalt a kisbabája. El se tudom képzelni, az milyen lehet, de talán még Viktor elvesztésénél is rosszabb, olyasmi, mint ahogy anyát viselte meg a dolog. Gyanítom. Inkább nem hozom szóba, hogy amúgy én részben azért vagyok itt, mert itt érzem magam közelebb a néhai bátyámhoz, ez mégiscsak más.
- Ühümm... érthető - válaszolom neki megértően bólogatva arra, hogy miért is éppen Bogolyfalvát választotta. - Nem ez a legtündéribb mágustelepülés amúgy Magyarországon, de egész felkapott. Jártál már Kunszenilán vagy Csermelymenedéken? Ha még nem, mindenképpen ajánlom... meeeeg Szalamandra-Szentgegyed és Szalamanton is egész jó célpont legalább egy kis hétvégi kikapcsolódásra - magyarázom máris lelkesen. Van azért itt is látnivaló bőven és én meg szívesen ajánlok olyanokat, ahol már jártam is, ezért tapasztalatból tudok beszélni. - És az iskola hogy tetszik? Szeretsz tanítani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=869745#post869745][b]Frida L. Bergstein - 2023.12.02. 15:47[/b][/url]

Viszonoztam a mosolyát, mellé pedig érdeklődő tekintetem párosult. A Herzbergben és azóta is rengeteg varázslóval és boszorkánnyal találkoztam. Mind más-más háttérrel rendelkeztek, így az otthoni buborékból kiszakadva megtanultam értékelni a különböző családi történeteket.
A szőrtelenítő bűbájok említésére még halkan elnevettem magam, fejben végig is gondoltam, mikor tudnék majd menni, megnézni a kiadó szobájukat. A beszélgetés azonban hamar egy sötétebb fordulatot vett, az én arcomról pedig eltűnt a mosoly. Előbb vagy utóbb muszájnak éreztem beszélni neki a babámról, nekem is jobb, ha tud róla. Főleg, ha hozzájuk költözöm. Részvétét egy halvány, erőltetett mosollyal köszöntem meg, épp csak egy pillanatig tartva azt. Szemeim az épp mellénk lépő pincérre és az elém lerakott sütire fordultak.
- Köszönjünk - bólintottam a felszolgáló felé. - Nagyon jól néz ki. -Utóbbi szavaimat már barátnőmhöz intéztem.
- A többi mágusfaluba nem volt szerencsém még eljutni. Ha kimozdulok Bogolyfalváról a Fővárosi Ispotályba megyek gyakorlatra, vagy az egyetemre. Nem sok szabadidőm marad, de egyelőre jól érzem így magam. - Csak ekkor néztem ismét fel Reginára ismét. Mosolyogni nem tudtam, de nem zavart, hogy tovább haladt a beszélgetésünk. Sőt.
- Jajj, nagyon szeretem az iskolát és a tanítást is. A gyógyítást is nagyon szeretem, ha elvégeztem az egyetemet szeretnék majd ott abban a szakmában is dolgozni. Egyelőre viszont nagyon sokat ad, hogy a Bagolykőben lehetek. Sőt, lehet dolgoznék majd az Előkészítőben is. Te hogy döntöttél a tanítás mellett egyébként?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=869885#post869885][b]Návay Regina - 2023.12.11. 19:59[/b][/url]

Nem feszegetem a témát, csak részvétet nyilvánítok. Nem is igazán tudom, mit lehetne erre mondani egyebet, valahogy megterhelőbbnek, nehezebbnek tűnik az én veszteségemnél eleve, bár ez nem verseny, inkább csak úgy érzem, hogy hiába van meg a magamé, nem tudom igazán átérezni, milyen lehet neki. Meg aztán, azt hiszem, ez egyébként is változó lehet, ki hogyan éli meg és viseli. A süti viszont remekül időzítve érkezik meg ahhoz, hogy véletlen se kelljen azon gondolkodnom, innen hogyan is tovább.
- Köszönjük szépen - mondom én is a felszolgálóra mosolyogva, aztán magam elé húzom a sajátom. Igazán jól néz ki, össze is fut a nyál a számban már csak a látványtól is. Le sem tagadhatnám, hogy engem egyébként meg lehet venni kilóra édességgel. Ugyan nem vagyok büszke rá, de már ettem ki összeállni nem annyira akaró szirupos kekszmasszát kanállal az edényből. Finomnak végülis finom volt, csak vendégeknek nem tudtuk volna felszolgálni, mert nem volt olyan állapotban. Bólogatok arra egyetértően, hogy ezek a sütik viszont igazán jól is néznek ki. Mégiscsak van valami oka annak, hogy ez a cukrászda több, mint kétszáz éve működik. Tudnak itt valamit.  
- Az a fő, ha így jó - állapítom meg elmosolyodva. - A szabadidő amúgy nálam is hiánycikk tud lenni, de addig jó, amíg minden fontos belefér az ember idejébe - okoskodom kicsit, mielőtt a kisméretű villát végre beleszúrnám a süteménybe, hogy aztán elhallgassak az első falaton nyammogva. Mi lesz még itt, ha a cukor is beüt, ajaj.
- És az ispotályban? Vagy mondjuk az iskolai gyengélkedőn, ha van üresedés? - érdeklődöm aztán a tervei felől, hogy van-e már elképzelése, hol szeretne gyógyítóként működni. - Fuh, hát ez hosszú sztori... vagyis nem is... mármint, jó pár éve a túlélési alapismereteket a bátyám tanította, és én szerettem volna a nyomdokaiba lépni, szóval amikor szólt egy ismerősöm, hogy éppen új oktatót keresnek, nem hagyhattam ki, hogy jelentkezzek. Ha még Eridon házvezető-helyettes is lesz belőlem egyszer, akkor mindent kihúzhatok a bakancslistámról. Már mindjárt tíz éve, hogy meghalt, ettől viszont valahogy közelebb érzem magam hozzá. Talán mégse olyan hosszú történet végülis. Amúgy nem gondoltam volna, hogy bejön a tanítás, már csak az egyetemet kell hozzá elvégeznem, mert Rosales megfenyegetett, hogy ha nem, akkor az első tanári diplomával rendelkező jelentkező felbukkanásával ki is teszi a szűröm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=876599#post876599][b]Frida L. Bergstein - 2024.04.08. 18:46[/b][/url]

Azt hiszem jól döntöttem a túrótortát illetően. Jól esett a könnyű krém, az erdeigyümölcs pedig épp elég ízt kölcsönzött neki. Valaki egyszer megjegyezte korábban, hogy le sem tagadhatnám, úrilányként neveltek, hiszen még enni is különleges finomsággal tudok. Sosem próbáltam ezen változtatni, miért is tettem volna? Néha azonban eszembe jut.
- Azt hiszem az ispotály érdekesebb volna számomra. Amikor eljöttem otthonról, nyugalomra vágytam, de azt megkaptam Párizsban, meg az első itt töltött évemben. Most már vonz a nyüzsgés és azok a helyzetek, amiket a munka adhat az ispotályban. - Szívesen meséltem, hiszen kérdezett, én pedig nem szeretek titkokat őrizni. Időbe telt, de megtanultam nem szégyenként megélni, hogy dolgozó asszony vagyok, ráadásul a férjem nélkül. Csak ezért tudtam olyan könnyeden beszélni.
Az ő történetét épp olyan figyelemmel hallgattam, mint ahogy előtte ő hallgatott engem. Még a halvány mosol is visszakúszott az arcomra. Szépnek találtam, hogy így tisztleg a bátyja emlékezetének. Az ő gyásza teljesen más lehetett, mint az enyém. Három húgom van, de el sem tudom képzelni, milyen volna egyiküket elveszíteni. Valójában, nem pedig úgy, ahogy megtettem a kapcsolat megszakításával.
- Korábban soha nem is tervezted, hogy tanítani fogsz? - érdeklődtem. - Nekem valahogy mindig egyértelmű volt, hogy egyszer tanárnak fogok tanulni, a gyógyítás pedig a képességemből adódott. De sosem gondoltam volna, hogy tényleg évekig csak a tanítás lesz az életem. Mindig úgy képzeltem, hogy elsősorban feleség és anya leszek. - Halvány mosoly ült a szám sarkában, finoman még a vállamat is megvontam hozzá.
A sütemény közben egyre fogyott. A jó tortát könnyű gyorsan eltűntetni, és mondják, hogy jó társaságban repül az idő. Regi pedig egyértelműen jó társaságnak volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=877529#post877529][b]Návay Regina - 2024.04.25. 18:21[/b][/url]

- Az az ispotályban biztosan van, és az a helyzet, hogy jobb is, ha az iskolai gyengélkedő nyugis hely marad, vagy még a végén nem marad diák - jegyzem meg kissé kesernyés humorral, elvégre már volt szerencsém vagy inkább szerencsétlenségem néhány olyan eseményhez itt, aminek következtében több diákot is kivettek az aggódó szülők végül. Meghallgatom a történetét, aztán én is elmesélem, hogyan kötöttem ki az iskolában újra, most már tanárként.
- Nem igazán - válaszolom megrázva a fejem. - Gyerekként arról álmodtam, hogy művész leszek, aztán amikor a bátyám meghalt, úgy tűnt... nem is tudom... jó döntésnek tűnt az aurori, mert úgy éreztem, hogy attól mindig közelebb fogom érezni kicsit magamhoz, és az akadémián ugyan voltam tanársegéd, de úgy nem igazán a pedagógián van a hangsúly. Az kiképzés. Viszont... tulajdonképpen, még ha nem is élvezem, nem bánom, hogy belevágtam ebbe a pedagógia képzésbe. A család még várhat, ott... azt tudom, hogy egyszer lesz legalább egy gyerekem, és vagy Viktor lesz vagy Viktória, de hogy mikor... az majd elválik - mesélem még két falat sütemény között a kérdésére is válaszolva. Az az igazság, hogy nem látom magam egy komoly kapcsolatban senkivel sem. Meglehetősen önálló vagyok, ami még nem is lenne baj, az viszont megnehezít mindent, hogy nehezemre esik igazán kötődni olyan szinten, mint amit például a szüleimnél látok. Igaz, az időnként elhangzó kommentárok ellenére sem sietek, előbb most a karrieremen van a hangsúly, aztán majd jöhet ez is, ha más nem, hát egyedül, mert az, hogy gyerekem lesz egyszer, az még a bakancslistámon is szerepel. Elfogy lassan a sütemény az én tányéromról is közben, aztán nemsokára már mi is mehetünk, a fizetést követően. Remélem, még sikerül összefutni, barátkozni, mert Frida kellemes társaság.